[34. Boss 1/B próba]

by **The Gleam Eyes** Szer. Okt. 16 2019, 13:41

Minimum szólimit: 100 szó (kivétel parancsnoki posztok)
Harci kör határidő:
- Parancsnoknak 2 nap
- Többieknek a parancsoktól számítva 3 nap

Szervező: Szophie
A boss harc státusza: Nyilvános

Résztvevők:
- Hinari
- Chancery
- Szophie
- Danee
- Simeon
- Rikomono
- Rinne
- Ozirisz
- Shadow
+ aki még időben ír az indulás előttig

A bossterem bejárata kissé szokatlan lehet számotokra. A szokásos kő alagutak egyszer csak átváltanak míves kék, leginkább acél-szerű rúna mintás csarnokokra. A szokatlan tér, csak az egyik furcsaság a szokatlanul erős kazamata mobokhoz képest is. A legfurcsább dolog talán pont a bosshoz vezető csarnok előtt fogad titeket. Ahogy az első érkező odaér a találka ponthoz, meglepetten láthatja, hogy a bossterem ajtaja tárva nyitva áll. Bár a területet nem befolyásolja semmi, a folyosó fáklyáin túl eső részek mélységes sötétbe vesznek az ajtón túl, melyen még a Látással rendelkező személyek se látnak át.

// akik az előző topicba írtak automatikusan jelen vannak még akkor is, ha nem írtak postot és nem jelzik külön, ha nem szándékoznak jönni. A bossharc az 1 hét lejártával kezdődik, vagy akkor, ha a parancsok/szervező vezetésével beléptek a kapun belülre //

by **Szophie** Szer. Okt. 16 2019, 14:58

Nem azért, mert babérokra vágyott, puszta kíváncsiságból kezdte el a kazamatát kitisztítani, és bizony rögtön rájött, hogy ez nehezebb feladat lesz, mint elsőre számított rá. Szerencsére Vezérrel ketten elég erősek voltak, de nem egy alkalommal kerültek olyan helyzetbe, amikor életpontjaik vészesen alacsonyra estek egy-egy erősebb mob nyomán. Nem mintha számított volna, de Szophie kezdett elgondolkodni rajta, hogy legközelebb csapatostul kellene inkább érkeznie. Nos, ez így is lett, csupán kissé más formában, mint azt eredetileg tervezte. Amikor a bosskapu felfedte magát előtte, elsőre nem is értette, mit lát. Kellett pár pillanat, mire felfogta végül; most bizony nagy bajban van.
Na jó, akkorában mégsem. Az első természetesen, akit értesített, az Hinari volt. Aztán az összes céhvezérnek is szólt, ahogy az hagyomány volt köreikben. De vajon tényleg így volt, vagy csak az emlékeiben élt így a kép? Akárhogy is, meglepődött, amikor az a fura lány, Chakna válaszolt neki az Artesből, és még információkkal is szolgált.
Ekkor jutott el a tudatáig, hogy valamit kezdenie kell a parancsnok személyével. Mármint ő találta meg a termet, de attól még nem várhatja el tőle senki, hogy irányítani is fog. Nem is engednék, talán pont Riko lenne az első, aki kioszt számára egy tockost, ha ilyen ötletei támadnak.
Tudott viszont egy arra sokkal alkalmasabbnak tűnő személyt, akinek nem ártott egy kis felrázás sem, mivel az előző esemény nem éppen úgy zajlott le, mint azt tervezték. Írt tehát egy üzenetet Ozirisznak, és megszerveztek egy találkozót. Szophie hosszan győzködte a fiút, hogy nem történt semmi baj, és remek vezető, bizonygatta, hogy alkalmasnak találja a pozícióra, és kérlelte, hogy fogadja el legközelebb, a kedvéért. Amikor ez végül bekövetkezett egy nem túl magabiztos, de sokat ígérő igen kíséretében, az idomár szárnyalt az örömtől. És nem csak azért, mert ezt a láthatóan problémás feladatot sikerült másra hárítania, de azért is, mert úgy érezte, sikerült egy kicsit lelket öntenie a fiúba, amire láthatóan szüksége volt. Nem is értette, hova ez az önbizalomhiány, pedig teljesen egyértelmű volt, hogy Ozirisz alkalmas vezető. Hibák pedig mindenhol előfordulnak.
Mire aznap reggel felkeltek, már minden információt továbbított a kardforgatónak, és együtt keltek útra a már ismert ösvényen. Most nem igazán futottak mobokba, ami furcsa is volt elsőre, de nem foglalkoztak vele. Inkább beszélgettek, próbálták találgatni, milyen feladatok is várhatnak rájuk.
- Ha az infó igaz, gyakorlatilag nekünk semmi hasznunk. Abban az egyben reménykedem, hogy Vezért hím neműnek számítja a rendszer, így a támadása esetleg sikeres lehet - magyarázta a feltevését, de aztán megtorpant. Valami nincs rendben. Azon kívül persze, hogy a rúna mintás, gyönyörű csarnok eleve nem hétköznapi látványosság.
- A bejárat vajon miért van nyitva? - mutatott rá a furcsaságra. Vajon ez legutóbb is így volt?

by **Shadow** Szer. Okt. 16 2019, 16:04

(Shadow nem vesz részt)

by **Hinari** Csüt. Okt. 17 2019, 11:24

- ... tehát mostmár eléggé leszintezzük őket ahhoz, hogy ne legyen nagyobb gond - magyaráztam Leonak odafele menet és nehezen jöttem rá, de legalább annyira izgatott voltam a srác első igazi bossharca előtt, mint ő maga - Persze ettől függetlenül előfordulhatnak kiesések, mint az előző bosson is - gondolkodtam el - Éppen ezért jó, ha az aktuális parancsnok tud az erősségeidről és azokról a képességekről, amik segíthetnek. Most Ozirisz lesz, nem tudom beszéltetek-e már erről vagy tudja-e egyáltalán, hogy jössz - néztem rá újdonsült kíváncsisággal, mert tényleg, nem rémlett, hogy beszéltünk volna erről korábban és most nem is együtt keltünk útra: Ozirisz rég elindult már, amíg én Leo szobája előtt vártam. Persze jó volt ez így; céhtársam biztos Szophieval futott össze korábban, hogy még az utolsó részleteket is megbeszéljék, én pedig nem akartam közbeavatkozni, így bár volt olyan szakasza az odaútnak, ahol láttam őket elöl - és még több ismerőst is itt-ott -, mégsem siettem nagyon... és volt egy olyan érzésem, hogy megbeszélés ide vagy oda, Leo sem biztos, hogy Ozival akarta végigsétálni ezt a kivételesen elég mob- és eseménymentes bosskazamatát.
A rúnák annyira nem foglalkoztattak; annyi mindent láttam már ebben a játékban - ellentétben a nyitott ajtóval, ami több mint furcsa volt.
- Sziasztok. Valaki már bement előttünk? - köszöntem Ozinak és Szophienak és a bosskapu felé intettem fejemmel, készen rá, hogyha esetleg épp most rohant be valaki, utána tudjunk eredni, mielőtt bezáródna a kapu. Mert az be szokott magától egy idő után, nem? Surprised

by **Simeon** Csüt. Okt. 17 2019, 21:56

- Nézd Tengerszem milyen kék a fal!
- Phh...
- És még minták is vannak! És hogy csillog a fémes színe a gyertya kristály fényén! - nevetett fel Simeon és szaladt közel az alagút falához, hogy megérintse azt. Most kettecskén jöttek, Daneet nem várták meg, de talán nem is volt gond, hiszen nem kellett sokat harcolniuk az úton és amit kellett is, azok igaz erősek voltak de nem őnekik! Mire pedig látótávolságba értek, már többen is álltak a bejáratnál... az ajtó pedig nyitva volt! - Gyere Tengerszem, elkéstünk! - ijedt meg a fiú és gyorsított be, olyannyira, hogy alig tudott lefékezni végül a bossterem előtt és bizony majdnem be is esett a nyitott kapun - Megjöttünk! - vigyorodott el és nézett körül - Köszi hogy bevártatok! - mondta és már indult is befelé, abban a szent tudatban, hogy az ajtó csak azért lehet nyitva, mert a többiek éppen oda készültek. Tengerszem volt az, aki megállította, márha valaki nem tette meg hamarabb - a polipnak csak feltűnt, hogy senki sem siet annyira befelé. A srác pedig értetlenül fordult hátra: van valami, amit még meg kell beszélni előtte?

by **Ozirisz** Pént. Okt. 18 2019, 11:14

Kicsit váratlanul ért az üzenet Szophietól, de mivel semmi halaszthatatlan tervem nem volt aznapra, örömest rábólintottam. Persze akkor még mit sem sejtettem róla, hogy mi is a valódi célja az idomárlánynak az egésszel. Azonban hamarosan fény derült rá, ahogy kortyolgattuk a csokiszobában a forrócsokit: a következő boss, és a parancsnokoskodás. Bár nem repestem az örömtől, pláne nem a múltkoriak után, de jobban belegondolva egy próbát megér. Amúgyis akartam beszélni a csapattal, szóval legalább lesz lehetőségem tiszta vizet önteni a pohárba, és talán még némi számomra rejtélyes dologra is fény derül. Gondolok itt arra, hogy kinek milyen fóbiái, esetlegesen mániái vannak, amik felboríthatják a harc menetét, mint például a Fény és Sötétség örökös csatái, vagy a szabad jelleműek gyülekezete, plusz még amikről sejtéseim sincsenek. Ezek mind-mind olyan dolgok, amikkel érdemes tisztában lenni, hogy tudjunk vele kalkulálni. Ha tudom, hogy Simeon ennyire fényfüggő, akkor nyilván más taktikát választok. Például csak supportolja a népet, és kész. Rinne kiesése viszont aggasztott, hogy nem láttam előre, pedig az az effekt elég látványos volt. Csak épp sebzést nem okozott. Naívan arra számítottam, hogy valami hasonló lesz mint a Jégkirálynőnél, hogy valami bitang nagy sebzés, de nem annyira nagy, amit ne lehetne kihealelni. Na ezt is tudjuk. Mindenesetre Szophie győzködésére végül a második bögre rumos csoki után beadtam a derekam. Az előző bosson is támogatott, biztatott, ahogy most is. És Hinari is bízott bennem, tudta, hogy menni fog, és ő sem hibáztatott a Rinnével történtekért. Sőt, épp ellenkezőleg, nyugtatott, hogy az esetleges halált mint stresszfaktort is kiiktatta. Hisz ő képes volt higgadt maradni, és fel tudta idézni azt az emléket, amit én nem: volt burka és volt kristálya is pár bossal korábban, és mivel nem volt azóta kiesés, logikus hogy még mindig nála voltak az életmentő tárgyak. Szóval Hinari és Szophie támogatnak, sőt még Riko is a maga módján ha jobban belegondolok. Végülis igaza van, nem áll jól nekem a kuka szerep. Bár teljesen biztos nem voltam benne, sőt határozott sem nagyon, de nagyon jól esett, hogy Szophie rám gondolt és biztatott.

A harc napjának reggelén Szophieval és Vezérrel együtt indultunk neki az ismeretlennek. Ami az utat illeti, elsőre kicsit fura volt, hogy sehol egy kósza mob, se bármi hasonló, de el is engedtem a dolgot. Elvégre volt, hogy én is eljátszottam hasonlót, előbb indultam, megtisztítottam az utat, meg köveket, faágakat raktam le, hogy a többiek is odataláljanak. Szóval abban a hitben voltam, hogy csak valaki nálunk is korábban kelt fel. Vagy ugyanakkor, csak erősebb kávét ivott?
- Az infók hitelességére nem fogadnék nagy összegben. Múltkor a kétszer eladott információk, most pedig mintha alapvető algebrai hiányosságokkal küzdene a besúgó... - jegyeztem meg a lánynak, utalva a két, egymással ellentmondó információnak. - Vagy kijött a gyakorlatból, vagy az univerzum alapvető törvényszerűségei valami oknál fogva felborultak. 21 egyelnő 46-al.... majd legközelebb ugyanilyen elven 150 arany helyett fizetünk neki 68 aranyat és megmagyarázzuk neki hogy a két érték egyenlő... - fakadtam ki. Eddig még nem volt ilyen nagy gáz a bossinfók terén. Lehet vissza kellene hoznunk azt a rendszert hogy első körben felderítőcsapat, akik kielemzik a boss viselkedését, aztán másodjára meg élesben. Meg ipari mennyiségű Pánik Kristály, ha esetleg egy váratlan történés miatt felforr a jónép agyvize akkor tudjunk pánikolni...
Aztán a furcsaságokat újabb furcsaságok követték. Az alagutak változásának és a rúnamintás falaknak nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, hiszen az többnyire csak annak a jele, hogy más, hogy jó irányba megyünk, egy új terület vagy régió, vagy jelen esetben a bossterem közeledik. Viszont a nyitva levő ajtó, az enyhén szólva is furcsa. Meglepődtem ezen az egészen, legutóbb amikor nyitott bossterem-ajtót láttam érkezéskor, azt épp Tachi csapta rá a szimatolómra. Most viszont semmi ilyesmiről nincs szó úgy tűnik. - Ez felettébb gyanús - jegyeztem meg hangosan, miközben látás jártasságot kapcsoltam és próbáltam kideríteni, kiféle vagy miféle van odabent - Nem látok senkit és semmit se, jártassággal sem - válaszoltam Szophienak és az időközben beérkező Hinarinak is. Mindenesetre túl könnyű lenne, ha innen ki lehetne figyelni a bosst és annak esetleges gyengéit.

by **Ozirisz** Pént. Okt. 18 2019, 12:10

Türelmesen vártam, amíg mindenki megérkezett a bossharcra. Majd elkezdtem a taktikai információk megosztását. - Elég érdekes, helyenként ellentmondó infók jöttek a besúgótól.

- A boss ereje: 45
- A boss speciális képessége: 46
- A boss speciális képessége: 21
- A boss gyorsasága: 21
- A boss nem kedveli a nőket
- A boss a fiúkat kedveli.
- Amennyiben női játékos támadja a bosst, a sebzéssel arányos módon gyógyul.
- A boss nem kedveli a lovagokat
- Vörös HP-ba érve a boss a következő körben a fennmaradó HP-jányi+200 dmg-el oszt ki önmagára, amennyiben van még token-je.
- A boss képes a játékosok számának negyedének megegyező alkalomszor újjáéledni, mikor az élete nem haladja meg a -100-at. Az újjáéledési számokat a rendszer "token" jelzőként jelöli.

- Mivel egymással ellentmondó infók is vannak, legalábbis a speciális képesség pontot illetőleg, elgondolkodtató, hogy vagy a besúgó jött ki a gyakorlatból, vagy matekóra helyett kocsmázott, vagy csak mi nem tudunk valamit, ami megmagyarázná. Nektek van valami ötletetek, hogy ez hogyan lehetséges? – kérdeztem meg a csapatot, avagy hátha van valami, ami felett átsiklottam, vagy nem jutott eszembe hirtelen. - És ez az újjáéledős mutatvány sem a legszimpatikusabb dolog. Egyre cheaterebb bossok jönnek, komolyan mondom... - húztam el a számat, majd egy pár másodperc hatásszünet után újból szóltam a csapathoz: - Mint tudjátok, az előző bossharcon elszabadult a pokol és enyhén szólva kaotikus állapotok uralkodtak a teremben. - kezdtem bele a lehető leghatározottabb hangon, közben körbenézve az egybegyűlteken – Először is, ha valakinek bármi problémája van velem, vagy van bármi taktikai észrevétele, azt kérem még idekint jelezze, ahol még gond nélkül újra tudjuk gondolni a dolgokat. Ugyanez vonatkozik a fóbiákra, félelmekre. Akinek valami ilyesmi problémája van, kérném szóljon, vagy legalább üzenetben küldje el, hogy lehessen vele számolni. A bossharc sikere a csapatmunkán múlik, és az összehangoltságon. Az előbb-utóbb komoly gondokat fog okozni, ha mindenki csak a saját feje után megy... - majd egy levegővétel után folytattam – Ha pedig velem van probléma, mivel sajnos én is emberből vagyok, és hibázok... és ha nem bíztok bennem, ez is orvosolható. Ebben az esetben választunk egy olyan vezetőt, akiben mindenki bízik, és alkalmasnak találja a feladatra a csapat. - majd vártam a felszólalókat, észrevételeket, reakciókat. A múltkori boss után ez kikívánkozott belőlem, és ahogy többen is voltak, akik nem követték, vagy nem teljesen úgy követték az utasítást, akaratlanul is arra enged következtetni, mintha valami nem stimmelne velem. Persze, utólag érthető, hogy például Simeon oda van a fényért, mint amikor kifakadt azon hogy Faust eltapiskolta a kandalló tüzét. Vagy mint Riko, aki éppenséggel szabad jellem. Szóval van rá logikus magyarázat, de ugyanakkor ott van az a tény is, hogy az én döntésem miatt lett rövidebb Rinne egy burokkal vagy kristállyal, és szerencse, hogy ennyivel megúsztuk. Egy ilyen történés után pedig teljesen természetes, ha valaki úgy érzi, hogy alkalmatlan vagyok a feladatra. Legbelül időnként én is úgy érzem, figyelembe véve a rossz döntéseimet. Másfelől azért voltak szép számban jól végződött események, mint például a Jégkirálynő, vagy Tekkah, vagy akár azoknak a furcsa kristályoknak a gyűjtögetése, amiket ha racionálisan nézzük, ellensúlyozza a hibákat, hiszen legutóbb sem történt haláleset. Rinne kristálya pótolható, de ő maga nem. És ez a mostani harc sem lesz egy sétagalopp, ellentmondó infók, gyógyítások, újjáéledések a boss részéről, a mi részünkről pedig egy remélhetőleg egységesebb, összekovácsolódottabb csapat. Kicsit feszülten, de türelmesen vártam az igazság pillanatát. Mivel én objektíven nem tudom megítélni a dolgokat, mert nagyon a végletek közt hullámzok, hagyom, hogy a csapat megtegye helyettem.

by **Rikomono** Vas. Okt. 20 2019, 15:03

Örömmel láttam, hogy ezúttal már nem csak egy, de rögtön kettő értelmes ember is megjelent, úgyhogy jól hátba is vágtam Leót.
- Cső! Mi van, téged is ide evett a fene? Üdv a bolondok házában - köszöntem neki, majd megnéztem magamnak a nyitott ajtót közelebbről is. Megvolt a késztetés, hogy be is masírozzak rajta, de nem akartam kicseszni a többiekkel. Meg amúgy is, az az infó, hogy a boss buzi, az tőlem van, szóval már csak azért is faszság lett volna a srácok nélkül bemenni.
- Azért bazmeg, így hogy fogom bebaszni a kaput? - csettintettem a nyelvemmel elégedetlenül. A taktikai infókat meg se próbáltam megérteni, ezt a buziságot is virágnyelven fogalmazták meg, és akkor még ott volt a többi halandzsa is.
- Ozzy, ha tarkón kúrlak, attól megjön az önbizalmad, vagy nélküle is befejezed a picsogást? - szóltam oda a csávónak morcosan. Megint megy a felesleges szövegelés ahelyett, hogy bemennénk, azt lecsapnánk a homokórát.

by **Leonard** Szer. Okt. 23 2019, 21:44

Leo röviden megváratta Hinarit az ajtónyitással. Nem azért, mert bunkó akart lenni, hanem mert úgy érezte, semmi oka nincs rá, hogy kibújjon a takaró alól. Még soha életében nem volt bossharcon, pedig volt pár szint, amikor utolérte a frontharcosokat, és simán mehetett volna. Nem az egyetlen ember volt, aki magas szintűként nem dugta oda az orrát a többiek közé, és nem szégyellte, hogy a múltban így cselekedett. Nagyon vágyott közéjük, de sose érezte magát elég erősnek, és le akarta szintezni az aktuális bosst, csak annyira gyors sosem volt a fejlődésben, hogy ez bekövetkezzen. Aztán pedig börtönbe csukták, és az egész meghiúsult.
Átkozta magát, amiért pár nappal ezelőtt boldogan kapta el Hinarit a folyosón, és mesélte el neki, hogy beérte a bossharc szintjét. Habár sejtette, hogy a lány magától is rájött volna, hiszen aznap az akaito intézménye is megszűnt létezni számukra. És valójában vágyott is a frontra, céhvezérével az elmúlt hetekben sokszor került szóba, mire számíthat ott, és milyen lesz, amikor eléri a szintet.
Amikor végre ajtót nyitott, először nem is ő, csupán Nyúlúr dugta ki a fejét a résen, óvatosan körbenézve, Nestor a közelben tartózkodik-e. Amikor rájött, hogy a sárkánynak nyoma sincs, előugrott, és a lány lábához dörgölőzött puhán. Leo sápadtan követte az állatot, habár ő nem dörgölődött, pedig kedve lett volna. Az is látszott rajta, hogy nincs éppen a helyzet magaslatán, mivel ugyan magára öltötte felszerelését, de a cipőjét elfelejtette felvenni. Amikor sikerült végre kiküszöbölni ezt a problémát, és elindultak, rá pár méterre jutott eszébe, hogy a pánik burkot kint hagyta az asztalon, így gyorsan visszafutott érte. Ezek után viszont nem maradt több kifogás, miért is késlekednek, így útra keltek.
Leo szokatlanul csendes volt egész idő alatt. Hinari egész végig nyugtatta őt, mondván, nem lesz baj, ő pedig csak bólogatott szorgalmasan minden mondatra, és próbálta kiűzni a fejéből a gondolatot, hogy ha lesz, akkor is biztosan vele fog megtörténni.
Az Oziriszos felvetésre aztán még sápadtabb lett, és nemet intett a fejével. Semmi ilyesmiről nem tájékoztatta céhtársát, de még csak arról sem, hogy ő is ott lesz. Oké, Hinari mondott talán valami olyasmit, hogy Ozirisz lesz a parancsnok, de ezt az információt Leo ügyesen elengedte a füle mellett. Fejben azon kezdett töprengeni, miket is kellene közölnie magáról, ami fontos lehet a harc során, de aztán megszakította a gondolatmenetét Riko, aki szokásához híven egy hátbavágással köszöntötte őt. Bár az a hát majdnem csak derék volt.
Leo mosolyogva intett vissza neki, de többre nagyon nem futotta, mert a lány már ment is tovább házsártoskodni. Most épp a kaput pécézte ki magának, majd Oziriszt, épp azelőtt, hogy Leo beszólt volna neki valami hasonlót. Ehelyett inkább átküldte azt az egy-két fontosabb információt a fiúnak, amit róla tudni érdemes.

by **Rinne** Csüt. Okt. 24 2019, 14:48

Nem tudom, mi történt velem. Egyszer csak melegem lett, mintha az ausztrál nyár legforróbb napján tettem volna egy rövid sétát a sivatagban, majd kisvártatva a kapun kívül találtam magam, és már nem tudtam visszamenni se. Elképzelésem se volt, mivel válthattam ki a büntetést, de legalább nem kellett két vödör vizet tartanom, amíg véget ért az ~~óra~~ harc. Bíztam benne, hogy ezúttal nem teszek majd semmi rosszat, és maradhatok a végéig, bár kissé meg voltam illetődve, és amúgy is elég későn érkeztem, sokan itt voltak már. Ráadásul valaki azt mondta, hogy a szörny nem kedveli a nőket, meg a lovagokat, én pedig mindkettő voltam. Na hát akkor én se fogom kedvelni ezt a szörnyet! Lehet, hogy még csúnyát is fogok rá mondani!
- Oziriszsan, Oziriszsan! - emeltem magasba a kezemet határozottan - Most is védjek meg mindenmit? - kérdeztem azért némi óvatossággal, hátha az volt a baj legutóbb.

by **The Gleam Eyes** Pént. Okt. 25 2019, 12:15

Résztvevők:
- Hinari
- Chancery
- Szophie
- Simeon
- Rikomono
- Rinne
- Ozirisz
- Leonard

Határidő: 2019.10.30. 12:00 (ezúttal kicsit kevesebb időtök lesz reagálni a haladás végett)
Szólimit: 100 szó

Ahogy szépen lassan elindultok az ajtón keresztül a bosscsarnokba, arra kell feleszmélnetek, hogy... semmi sincs benn. Egy egyszerű folyosó fogad benneteket, ami végeláthatatlanul a távolba vesz. Az első pár pillanatig talán ódzkodtok csapdára számítva, azonban ha végül megindultok, kénytelenek lesztek belátni, hogy nem lesz rövid utatok. A folyosó állandó ismétlődése, monoton sétát láttat és valóban, ha levetkőzitek esetleges kétségeiteket és megindultok egy rendkívül hosszú útnak néztek elébe. Ha normál sebességbe haladtok nagyjából háromnegyed órát, kocogva fél, míg alakzatba haladva akár több mint egy órába is telhet az utatok, ám végül azok, kik el tudták viselni az út monotonságát most végre megpillanthatják a sötétségbe vesző átjárót, mely az út végén fogad titeket. A sötétség sík feszületként tátong előttetek és bár ha átnyúltok rajta, látszólag semmi sem történik, de akárhogy nézelődtök, se a padlózatot, se a falakat nem látjátok, csak teljes sötétséget. Az aki elsőként próbálna belépni, bár a padlózatot láthatja, a környező falakat (legalábbis ahol sejteni véli) képtelen megfogni. Itt rajtatok a döntés ideje, hogy folytatni akarjátok-e az utatokat vagy sem.

Azok nyissák meg, akik belépnek a sötétségbe:

// Megkérnék mindenkit, hogy IC jellemmet tartsátok észbe, így aki a karijellem miatt valamilyen ok miatt nem folytatná az utat (félelem, unalom, stb...) az kérem jelezze, ha a karaktere végül távozik //

by **Szophie** Pént. Okt. 25 2019, 13:37

Szophie a fejét rázta Hinari kérdésére.
- Nem ment be senki, mi voltunk az elsők. Nos, a mi csapatunkból biztosan. Nekem sem jelez, se az észlelésem, se a hallgatásom. Felettébb különös - morfondírozott. Végül aztán sikerült mindent megbeszélniük, és útra kelni.
Nos, a kutyagolás nem volt éppen ínyükre, ám nem panaszkodtak. Mind Vezér, mind Szophie vett már részt hasonlóban, egyes küldetéseknél megszokott volt a hosszú út, és igazából szerettek is sétálni. Mondjuk nem úgy, hogy bármelyik pillanatban bossra számítanak, mégis nyugodtak voltak, hiszen egy egész csapat volt most a hátuk mögött a legjobbakból. Az idomárnak inkább azon kattogott az agya, milyen szokatlan ez a boss felé vezető út. Vajon mit rejt a vége? És miért tervezték épp ilyenre? Van valamilyen különleges funkciója?
Aztán elérkeztek a folyosó végére, és hirtelen megtorpant a kis csapat. Vezér érdeklődve szagolt bele a tömény feketeségbe.
Szophie észrevétlenül aktiválta észlelés és hallás jártasságait, majd vett egy mély lélegzetet. Tűz gyúlt a tekintetében, amit még láthattak társai, mielőtt egy szó nélkül belépett. Lassan kúszott tovább a sötétségben, és figyelte annak minden rezdülését. Kezét végigfuttatta farkasa bundájában, majd megmarkolta azt. Együtt sétáltak, megszokott párosként. Egészen kellemes, ismerős érzés borzongatta meg őket, ahogy minden lépésükben megfontoltan haladtak tovább. Ahogy libabőrösek lettek a félelemtől, miképpen minden pillanatban készen álltak egy szörny csapására. Szophie úgy érezte, a sötétség nem csak körülötte van, hanem a testébe is beköltözött, és átjárja egész valóját. Enyhe izgalommal tekintett a semmibe. Olyan érzés volt, mintha hazatértek volna.

by **Hinari** Pént. Okt. 25 2019, 14:55

Így az Ozi által elmondott információk alapján... fogalmam sem volt, miért is vagyok én itt. Körülnéztem, mennyi fiú vesz most részt és örültem, az eddiginél jobban már, hogy Leo is tudott jönni végül. Persze, attól még, gondolom jó leszek támogatásnak vagy esetleg szóbeli segítségnek Ozi és Leo számára... de ha nem támadhatok és support képességem sincs, minek pazaroljanak kört rám?
Meg úgy a csapat nagyrészére.
Maga a nyitott ajtó is különös volt, így inkább ennek szenteltem a figyelmem és eldöntöttem, hogyha az időközben megérkező Rinne kiesik, Danee jelenléte híján én fogom átvenni a tank szerepét: képességgel tudtam életet növelni, így ha más nem, erre jó leszek ezen harc során. Közben Ozirisz lassacskán szokásosnak mondható saját kompetenciájával kapcsolatos kiselőadására alig figyeltem oda, egyedül akkor biccentettem egyetértőn Riko felé, amikor a csaj kereken megmondta, amit ilyenkor kell.
- Rinne után jelentkeznék másodlagos tanknak - kértem szót aztán - Bár reméljük nem lesz rá szükség - pillantottam oldalvást a lovaglányra - A többit pedig úgy gondolom Szophieval megbeszéltétek - mosolyogtam rájuk, jelezvén, hogy fölösleges időhúzásnak tartom elmondani, hogy a fiúkat preferálja támadásügyileg, hogy az újjáéledést egy erőteljes overkillel lehetne csak kivédeni, amire talán csak mint fiú Ozirisz lesz képes... meg a többi hasonló dolgot. A két statpont engem mondjuk egyáltalán nem hozott zavarba, bőven volt már olyan boss, ami nem egyedül volt lent a pályán, így ha nem volt más hátra, részemről készen álltam a harcra.

És készen álltam a következő szűk egy órában is. Mert csak mentünk és mentünk előre egy ismeretlen folyosón.
- Azért ez nem így szokott kinézni - fordultam Leo felé egy kényszeredett mosoly kíséretében - Szerintem csak nem érkeztünk még el az igazi bossteremig. Ez magyarázhatja a nyitott ajtót is - vetettem fel séta közben, de végig készen rá, hogy bármi is kerül elénk, arra megfelelőképpen tudjak reagálni. De semmi sem történt. Hosszú hosszú időn át. Végül eljutottunk a sötétbe vesző teremig, szophie pedig nem igazán várva másra lépett be elsőként, félelem nélkül. Eszembe jutott a börtön, ahol élt éshogy vajon milyen lehetett ez: kíváncsi-kérdő tekintetem Leo felé irányult, amikor pedig átléptünk mi is, együtt, mindenkivel a sötétségbe, hirtelen úgy éreztem, ez nem volt éppen a legjobb döntésem. Cserbenhagyni a többieket persze eszembe se jutott, de minden perccel egyre nyomasztóbbá vált a sötétség, egy jó húsz perc múlva pedig kezdtem rosszul lenni tőle: aki nemcsak nézett, de oda is figyelt rám, észrevehette ezt izmaim befeszülésén, arcom sápadtságán éshogy egyre erősebben markolom a Katanát a kezemben. Haladtam előre. Egyszer csak vége kell hogy legyen, nem? Éreztem már így és bár nem volt hideg, én mégis éreztem azt. Emlékeztem rá. Mélyeket lélegeztem és önkéntelenül is elkezdtem dörzsölni a csuklómat, próbálva nem a környezetre figyelni, csakis magamra és a többiekre. Sötét volt. Mint ahogy ott is. Sokáig. Sokáig. Egy ponton behunytam a szemeim és úgy mentem tovább, de visszafordulni értelmetlen lett volna, a bejárat rég a semmibe veszett már. Észre se vettem, hogy mennyire elcsöndesedtem. Fegyelem, fókusz, figyelem... Nyeltem egy nagyot, bíztam a jártasságaimban és a szintemben, hogyha valami jön, azt időben észrevegyem majd.
Vállamon már ott pihent ő, de egyelőre nem foglalkoztam vele. Az idő nekem dolgozott, már, még nem volt erősebb nálam.

by **Simeon** Szomb. Okt. 26 2019, 16:47

Simeon egy idő után nem is figyelt oda a soksok információra, amit Ozirisz elregélt nekik. Úgyis majd mondják, mit kell csinálni, nem? A falat kezdte el bámulni, majd az ajtót és ha bárki azt hitte, hogy a fóbiák felsorolásánál majd jelentkezni fog, hát az nagyot tévedett: Simeonban fel se merült, hogy ő ilyesmiben szenvedne. Meghát nem is nagyon értette, mire fel ez a sok szövegelés, ő már ment volna be, hogy mint Fény Lovagjai segíthessenek lecsapni ezt a bosst is!
Amikor pedig végre bent voltak, hosszú séta kezdődött.
- Ez pont olyan kék, mint egy tenger, amikor mélyebb - sorolt be Chancery és Leonard közé és mutatott a rúnákra a falakon - Amikor szépen süt a nap és a napcsíkok mindent beragyognak, akkor szokott így kinézni. Furcsa, hogy ide nem is érnek le, ebbe a kazamatába, mégis ilyen színűek! Vajon ez is egy tenger lehetett régen? Lehet, hogy olyan mélyre jöttünk, hogy már rég alatta vagyunk - vigyorgott és jókedvűen sétált a csapattal - Mint amikor megnyílt az a kandalló és mögötte egy lépcsőt találtunk! Vagy a céhház alagsorában! Ott is szép vésetek voltak és milyen mélyen volt az is! Ott is még sétálni kellett, aztán láttuk meg azt a kis beugrót és...
- ... akkor pedig elkezdtünk sétálni abban a bányában, de még ott sem annyit, mint itt. Ó nézzétek, egy ajtó! - fejezte be Simeon egy izgatott kiáltással a jó háromnegyed órája tartó folyamatos (és igen, tényleg folyamatos) szövegelését és odarohant a sötétségbe vesző bejárathoz. Ott aztán ijedten torpant meg és nézett vissza a többiekre: tényleg oda kell bemenniük? Szophie be is ment, a srác viszont lecövekelt előtte és fejét ide-oda kapkodta a résztvevőkön: azt várta valakitől, bárkitől, hogy mondja meg neki, nem is arra kell menni. Van másik út is. Kell, hogy legyen, ugye? Ugye?
- De ott egyetlen fénycsík sincs... mégcsak halovány fényesség sem - görbültek le ajkai és még az sem segített, hogy Tengerszem bátorításul megfogta a kezét. Simeon csak a fejét rázta könnyek között... és ha be is kukkantott vagy a többiek biztatására tett is pár lépést befelé, a bent lévő teljes sötétségtől azonnal fordult is vissza és nagy levegővételek között kapaszkodott bele a kapuba, kívülről. Nem, ő erre képtelen. Milyen boss lehet ez, ami ennyire sötétben van? Biztos valami nagyon, nagyon gonosz példány! Ha pedig senki sem tudta rávenni vagy kellően megnyugtatni, ő bizony (Tengerszemmel együtt) odakint maradt. Merthogy ő tutira, tutira nem fog sötétben harcolni! Még akkor sem, ha Fény Lovagjaiként ez lenne a feladatuk...

Simeonék egyelőre nem mennek be a sötétbe, de ez még a többiek reagjától is függ, úgyhogy nem írom biztosra, hogy nem vesznek részt Very Happy

Ha senki sem tudja rávenni, akkor Gleam vedd úgy hogy ő kint maradt, ellenkező esetben írok még a határidő előtt is! Köszönöm!

by **Leonard** Szer. Okt. 30 2019, 15:07

És sétáltak. És sétáltak. És sétáltak.
- Ha a kazamata része lenne, nem kellene szörnyekbe ütközni? Felettébb gyanús ez a csend - kommentálta Hinari szavait. Nos, nem mintha valódi némaság vette volna őket körül, erről Simeon gondoskodott. Az viszont szokatlan volt, hogy egy ilyen hosszú, felfedezetlen területen ne fussanak bele semmibe.
Persze nem hagyták elveszni ezt az időt sem. Séta közben legalább rengeteg lehetőségük volt rá, hogy megrágják egy kicsit az előzetes információkat. Leo nyugtalanul vette tudomásul, hogy nem erőssége a csapatnak a férfi haderő. Márpedig a boss kifejezetten utálta a nőket az előzetes információk alapján. Biztos valami nőstény lesz az is. Neutral

Ezen kívül, annak érdekében, hogy ne unják halálra magukat, és kielégítse társaság iránti vágyát, Leo is kezdeményezett beszélgetéseket. Hol Hinarival és Ozirisszal váltott szót a taktikáról, hol Simeon mellé kapcsolódott be, és egy ideig szórakoztatta Rikot is.
Végül aztán elérkeztek az út végére. Nos, legalább is elsőre azt hihették, hogy a következő terem már az. Leo megtorpant, és röviden töprengeni kezdett, de aztán észrevette, hogy Szophie gondolkodás nélkül veti magát a sötétségbe.
- Jézusom, nem megmondtam, hogy legyél egy kicsit óvatosabb? Ugyanúgy fogsz járni, mint a tizenkettes szektorban, aztán megint kereshetlek egy hétig - lépett utána kis késéssel, erőteljesen felháborodva, de aztán észrevette Simeon arckifejezését. Rögtön eszébe jutott, hogy az egyik közös küldetésükön is mennyire utálta a lovagot, aki eltaposta a tüzet, ahogy az is, mennyire isteníti a fiú a napcsíkokat. Támadt is egy ötlete, habár nem feltétlen volt veszélytelen. Odalépett Simeon mellé, és rátette a vállára a kezét. Észrevétlenül aktiválta a képességét, minek hatására a teste lágy aranysárga fénnyel kezdett izzani.
- Semmi gond nem lesz, segítek - mosolygott rá, majd lágyan megtaszította. Elméletileg ennek elégnek kell lennie, hogy eloszlassa a fiú félelmét.
- Mondjuk rajtam sem ártana segíteni. Ha így fogok ragyogni a sötétségben, gondban leszek.
- Rinne-san, tudnál esetleg annyit segíteni, hogy bevédesz? - mosolygott a lovaglányra, aztán megindultak együtt - remélhetőleg még elég gyorsan, hogy utolérjék Szophiet is.

Képesség:

by **Ozirisz** Csüt. Okt. 31 2019, 00:23

Riko megszólalásán körülbelül olyan értetlenül pislogtam, mint Silence a szóbeli vizsgán. Persze várható volt az árnyharcos lánytól valami hasonló reakció, de az ezelőtti bossharcon történtek után – szerintem legalábbis – jogosan tettem fel a kérdéseket. Inkább idekint buruljon ki a bili, mint odabent, gondolok itt olyanokra, hogy esetleg valaki nem bízna bennem a múltkori hiba után, vagy úgy egyébként. Mindenesetre senki sem hibáztatott, senki sem vádolt semmivel, szóval elvileg nagy gond nem lehet. Közben csippant egy üzenet Leótól, pár infóval, amit átfutottam, majd el is raktároztam fejben. Azonban legbelül kicsit tartok ettől a harctól. Nem csak a bosstól, hanem ez az első szintfőnök-harc amin Leo is részt vesz, ami – bár ne legyen igazam – hozhat magával pár nem várt fordulatot. Majd a felszólaló Rinnére pillantottam – Rinne, sajnálom a múltkorit... és örülök, hogy jól vagy - szólaltam meg kissé bizonytalanul – Nem, ezúttal nem szükséges... ki tudja, mit tartogat ez a boss, és az infók hitelességére sem mernék nagy összegben fogadni... - szerencsére a lány semmi jelét nem mutatta, hogy okolt volna, vagy haragudott volna rám, így kicsit azért megkönnyebbültem. Hiszen ha valakinek joga lett volna felkapni rám a harciiszapot, az csak ő, hiszen ő volt az, aki majdnem otthagyta a fogát egy meggondolatlan lépés miatt... Hinari felvetésére bólintottam – Rendben, de reméljük most nem fajul odáig a helyzet – majd rövidesen hozzátettem – Kár, hogy ti nem tudjátok sebezni a bosst, legalábbis elvileg, ha az infók helyesek... bár ekkor ez azt is jelenti, hogy elég sok sebződésre kell számítani, figyelembe véve hogy vagyunk hárman akik tudjuk sebezni, ő viszont minden körben képes rá... - kezdtem el ötletelni. Hinari és Riko nagy sebzésének a hiánya azt hiszem gondot fog okozni. Mindenki más hozzájuk képest a dps lista legeslegvégén kullog..

Majd beléptünk az ajtón, de boss helyett csak a hosszú üres folyosó fogadott minket, aminek sehogysem akartunk a végére érni. - Nem lehet, hogy ugyanaz az X méter ismétlődik? - tűnődtem el hangosan is, elvégre már az ezredforduló előtti játékokban is alkalmazták ezt a trükköt, labirintusokban, erdőben, hogyha rossz irányba mégy, akkor újra és újra ugyanaz a pályarészlet jön. Miért pont a SAO lenne más? Minden olyan bizonytalan volt, csak az volt a szerencse, hogy nem egyedül voltam. Már az is nagy segítség volt, hogy hallottam a beszélgetést körülöttem, vagy valaki jött arrafele és "boldogított" pár perc erejéig. Mondjuk én is ugyanezt tettem, ha épp észrevettem hogy valaki elég szótlan. Amíg szóval tartjuk egymást, nagy baj nem lehet. Az észlelés nem jelzett, szóval a spontán előugró szörnyikéket is megúsztuk, ahogy a Fotó Kristállyal képünkbe villanó, valahonnan előkerülő Haketsu-Kahetsu párost is ahogy FullHD-s vigyorral megszólalnak, hogy "Kandi kamera!". Kicsit el is mosolyodtam, ahogy ez a jelenet lejátszódott az igencsak elvont és kaotikus agytekervényeim mélyén. Aztán egyszercsak megérkeztünk a Sötét Terület határához, majd mire észbe kaphattunk volna, Szophie már be is surrant. Majd szép sorban mindannyian. Magával a sötéttel nem volt semmi bajom, legalábbis ha a normál sötétséget értjük az alatt. Mint amikor késő éjjel sétálni megy az ember, vagy hasonló. Ez viszont más. Még az orrom hegyéig sem látok, a padlót se látom, a falakat se. Újraaktiváltam a Látás jártasságot, de a nevével ellentétben nagyon nem úgy tűnik, mintha működne. Vagy fejleszteni kellene? Majd pár perc után kezdtem el aggódni úgy istenigazából, ahogy az a portál-féleség sem látszódott amikor hátranéztem. Mintha a rendszer blokkolta volna egy az egyben a vizuális infókat, olyannyira nem láttam semmit. Leszámítva az életcsíkot és az órát a látóterem sarkában, ami tudatosította bennem, hogy mennyire nem megy ilyenkor az idő. Aztán szó szerint megállt, azaz elmosódott. Az utolsó fix viszonyítási pont is megszűnt létezni, ami a valóság többi részéhez nyújtana valami kapcsolatot. Se tér, se idő, csak elveszve a nagy fekete semmi kellős közepén... Egyáltalán kijutunk ebből valaha? Vagy itt ragadunk örökre, a sötétség fogságában? Mi lesz velünk ezután? Akaratlanul is Destross céhtársai jutottak eszembe, akik abban az elátkozott toronyban rekedtek, és az idő folyamán már a régi önmaguk is csak egy árnyék maradt, és talán még most is ott sínylődnének ha nem mentünk volna utánuk... Vajon ki fog értünk jönni és kivinni minket? Nem akarok becsavarodni még jobban...

by **Rikomono** Szomb. Nov. 02 2019, 11:57

Nem a bossterembe léptünk be. Vagy... fasz tudja. Nyitottam a szám, hogy lebasszam, aki ide szervezte a gyülekezőt, ahelyett, hogy meggyőződött volna róla, hogy tényleg a bossterem kapuját találta-e meg, de ha ez még a labirintus lenne, akkor lennének itt szörnyek is. Márpedig szörnyek azok kurvára nem jöttek szembe, rajtam kívül itt csak marhák voltak. A kutyagolás önmagában nem bántott, itt nincs se gördeszka, se bicaj, de még roller se, szóval a gyaloglás az úgy eléggé megszokott dolog volt. Más kérdés, hogy azért jöttem ide, hogy szétbasszam valami görcs pofáját, és nem azért, hogy rójam a kilométereket Rolling Eyes

- Te figyu, mi lenne, ha csak egy percre eldugulnál? >.> - szóltam rá a tonhalas kölyökre, akinek tényleg be nem állt a szája, és mivel a gyerek már öt perc után is kifejezetten idegesített pusztán a létezésével, a pofázása nem segített. Merthogy attól még, hogy a sétával nincs bajom, mással nagyon is volt. Mit nem adnék azért, ha itt lenne az a buzi Eiki, jól szájba is basznám csak úgy, merthogy gyereket alapvetően nem bántok, más irritáló arc meg nem volt. Legalább Leóval lehetett pár értelmes szót váltani.
Aztán viszont kis híján felrúgtam az előttem sétálót, mivel a csapat rácsodálkozott arra, hogy elfogytak a lámpák, és megálltak. Már aki, mert a kutyás csajban legalább volt elég spiritusz ahhoz, hogy menjen is tovább, szóval én is félrelöktem a tonhalas kiscsávót, és indultam utána. Sötét van. És?
- Mi van, a kis pisis fél a sötéttől? Nincs anyuci, aki megvédjen? - szóltam is be hezitálás nélkül, miközben elléptem mellette. Tuti nem leszek népszerű, de kurvára nem érdekel, nem fogom babusgatni, csak mert kölyök még.
- Esküszöm bazmeg, mindjárt előugrik valami zombigeci. Olcsó horrorvacak - morogtam tovább, most már eléggé kezdett elegem lenni abból, hogy nincs itt semmi, csak a menetelés világosban, sötétben. Én még örültem is volna valami jumpscare-nek, legalább lett volna mit orrba baszni.
- Ozi, mi lenne, ha hasznát is vennénk annak, hogy ég a kardod? - utaltam rá finoman, hogy esetleg világíthatna valaki más is León kívül, mert már legalább harmadszor léptem rá valakinek a sarkára Rolling Eyes

by **Chancery** Szomb. Nov. 02 2019, 13:06

Chancery jócskán lemaradt, ezen kívül nem is igazán érezte úgy ezúttal, hogy részt akarna venni ezen az egészen. Valahol mélyen az agya rejtekében még élénken élt egy rémálom, amit a napokban látott éjszaka. Egy rémálom, amiben egy csapat vörös játékos állta az útjukat. Már nem emlékszik, mi volt a vége, csak az rémlett neki, hogy nem pixelek szálltak a levegőben a vágások nyomán, hanem vér fröccsent a falakra és vált tengerré a lábuk alatt. Aznap reggel félelemmel telve ébredt, és azóta sem tudja, mi nyugtathatná meg.
Csak azért jött el, mert nem akarta cserben hagyni sem Hinariékat, sem Simeont. Klántársa még a fiatalok és tudatlanok lelkes elszántságával van megáldva, ez hajtja előre a bossharcok során, mivel még jóval kevesebbet látott, mint a többiek, nem tudja, mikre képesek ezek a marcona szörnyetegek olykor. Hátul maradt hát a köpenyébe burkolózva, ha Álom és Dust nem lettek volna vele, egész biztosan senki nem ismerte volna fel elsőre. Erről valamiért Tachi jutott az eszébe, és kicsit elfintorodott.
Tachi kellene ide. Nagyon szívesen visszacserélné a különös varázsával vonzó, de mégis megközelíthetetlen férfit erre a mocskos szájú, semleges, gusztustalanul semmit mondó nőre. Kezdi úgy érezni, hogy ha Rikomono még sokáig velük marad, nem minden boss harcon fog részt venni. Taszítja a jelenléte.
Chan alapvetően az a típus, aki szeret mindenkivel jóban lenni, de Rikonak elég sokszor baszná be a pofáját a szíve szerint. És még gondolatban is így fogalmaz.
Szó nélkül követte a társaságot be a bejárati ajtón, és lehetőleg sereghajtóként funkcionált a továbbiakban szó szerint csendben. Nem szólt semmit, csak folyamatosan az álmon és a múlton töprengett, mint ahogy szokott. Mikor megérkeztek hosszú idő múlva a céljukhoz, megállt és várta, hogy döntenek a többiek. Mikor Simeon mellé szegődött, kicsit szétnyílt végre a köpeny, kezeivel átölelte a fiút és kicsit magához húzta.
-Nem kényszerítünk semmire. -búgta, majd Leonra nézett. Ez a fény megnyugtatta őt is, arcára kis mosoly került. -Csak akkor gyere, ha elég elszántság van benned hozzá. Ez a kezdet tényleg túlságosan is más, mint az eddigiek, ami nekem is gyanús, pedig a szintszám alapján nem kéne így lennie. Nekünk meg tényleg mennünk kéne, mielőtt Szophie elveszik.
Hogy gyarapítsa a fényhozók sorát, Chancery kinyújtotta egyik kezét és egy aprócska lángot idézett az ujjaira. Kellemesen melegítettek, nem adott bár sok fényt, de nem kockáztatta meg, hogy esetleg megsebesítsen vele bárkit is maga körül. Dust izzó főnixtollai talán elegek lesznek ahhoz, hogy a kis madárka, aki szárnyra kapva kicsit felettük szállva követte a társaságot, esetleg útmutatásul szolgáljon nekik, hogy ki merre jár. Ennyi fény pedig ahhoz elég lesz, hogy Álomkelő szemei nem vakuljanak el teljesen és talán a macska is észrevehet valamit előbb, mint az emberek, még talán bekapcsolt Jártasságok mellett is.
-Neked meg már tudom, mi lesz a karácsonyi ajándékom. -nézett Rikomono felé, csak egy enyhe éllel a hangjában. Épp hogy csak érzékeltetni akarta, hogy nem bírja a társaságát, de annyit nem adott bele, hogy az okot adjon neki a támadásra.
Chancery végül, egy utolsó bátorító mosolyt küldve Simeon felé, belépett a sötétségbe. Ha Simeon vele tartott végül, akkor őt kézenfogva, ha nem, akkor egyedül, közel Leohoz.

by **Rinne** Vas. Nov. 03 2019, 14:25

Fejét félrebillentve, értetlenül pislogott Oziriszre. Nem értette, mit sajnál a fiú, és az is természetes volt, hogy jól van, elvégre elpusztíthatatlan. Legalábbis itt, ilyen körülmények között. Itt nincsenek erős szörnyek.
- Yessir! - tisztelgett katonásan Ozirisz szavaira, majd a többiekhez hasonlóan megindult, és elnyelte őket a hosszú-hosszú folyosó. Rinne úgy szaporázta a lépteit, hogy mindig valahol elöl legyen, hiszen kötelessége volt veszély esetén megvédeni a többieket, arról nem is beszélve, hogy milyen kár lenne, ha egy esetleges támadást nem ő fogna fel a pajzsával. Azonban nem jött se szörny, se támadás, csak egy monoton séta, amit a lány különösebben észre sem vett. Nem fogta el unalom, vagy idegesség, esetleg türelmetlenség, mint talán másokat. Nyugodt volt, és ez így maradt akkor is, amikor megérkeztek a sötétség határára. Még meg is örült neki, hogy valami változás állt be. Mivel megálltak, így ő is megállt, és élénken figyelte a többieket. Látta a félelmet, a nyugtalanságot tükröződni egyes arcokon, még ha azonosulni nem is tudott ezekkel az érzelmekkel, azzal tisztában volt, hogy ezek nem jó dolgok.
- Leosan világít! - csillant fel a szeme, kivételesen nem attól, hogy a fiú fényleni kezdett, hanem az izgatottságtól. Tetszett neki a képesség, és mint ilyen, ő is ki akarta próbálni, úgyhogy kérdés nélkül aktiválta a saját skilljét, és lemásolta. Mi több, alkalmazta is, úgyhogy most már nem csak Leo, de Rinne is világított, az ő célpontja pedig a nyugtalannak tűnő Hinari lett.
- Olyanok vagyunk, mint a... szent... szentjózsefrovarok! - próbált valami hasonlóságot találni, és mivel Leo megkérte, ezért kiterjesztette a pajzsa védelmét a kardforgatóra is.

Egyrészt lemásolom és használom Leo képességét, amivel Hinarit nyugtatom meg, másrészt a pajzsom innentől Leót és engem véd, így 10%-kal kevesebb sebzést szenvedek el.

by **The Gleam Eyes** Vas. Nov. 03 2019, 20:48

Hosszú időt töltöttetek el a magányos sötétségbe, de végül úgy látszik elértétek a célotokat. Vagy legalábbis a boss megunta a várakozást. Hirtelen az égen vörös Error felirat kezd el villogni az első napotokhoz hasonló hang effekttel. Ez még talán nem is lett volna rémisztő, de ahogy első napotokon, úgy most is a vörös Error felirat beterítette az eget, majd rövidesen a már ismert sárszerű anyag kezd el lefolyni a mezők illesztése között, hogy hamarosan egy igencsak ismerős alak állt előttetek titáni méreteivel. Végül a jelenés véget ér és mind a megjelenése, mind a hangja Kayaba Akihikonak tűnik személyesen.
- Gratulálok Gyermekeim, hogy ilyen gyorsan eljutottak idáig. Őszinte leszek veletek, nem igazán számítottam rá, hogy ilyen gyors haladással fogtok utat törni magatoknak a 100-as szintig, de nem kell félnetek. Hogy megőrizzem eme világ szórakoztató milétét, így arra kérlek titeket, hogy forduljatok vissza. Természetesen, megpróbálhattok tovább haladni is, de úgy vélem okosabbak vagytok annál, hogy magatokra haragítsatok.
Döntsétek el hát, hogyan, s mit tesztek.

[34. Boss 1/B próba] 2f6e5fd2506d55c6e8c3af817ddafb78

Hinari jön.
Kivéve, ha a parancsnok módosítja a sorrendet.

Kiosztott sebzés:
A sebzés okozói:

Játékos cselekvések:

Boss cselekvések:

Életpontok/adatok:
???: Full HP ??? P

--------------------------
[-] Hinari (50. szint): 300/300 HP, 85 páncél, 300/300 CSP
[-] Rikomono (50. szint): 200/200 HP, 110 páncél, 360/360 CSP
[-] Leonard (34. szint): 110/210 HP, 75 páncél, 265/265CSP
[-] Ozirisz (48. szint): 210/210 HP, 130 páncél, 200/200 CSP
[-] Rinne (45. szint): 355/355 HP, 355 páncél, 220/220 CSP
[-] Szophie (44. szint): 150/150 HP, 95 páncél, 225/225 CSP
[-] Chancery (45. szint): 305/305 HP, 65 páncél, 230/230 CSP
[-] Simeon (32. szint): 180/180 HP, 90 páncél, 180/180 CSP
--------------------------
nincs halott/kiesett játékos
--------------------------
Parancsnok: Ozirisz
--------------------------
Közös tarisznya:

Spoiler:

--------------------------

Statok:

--------------------------

Tárgybónuszok:

// alapjáraton, ha nem kezdeményeztek harcot nem történik semmi, a Kayabanak kinéző alak, bár figyel rátok és érti amit beszéltek, viszont nem szándékozik veletek bájcsevejbe keveredni //

by **Ozirisz** Szer. Nov. 06 2019, 23:00

Riko megszólalása zökkentett ki a gondolataim mélyéről, miközben baktattam a sötétben valamerre – Huhh, jó hogy szólsz, totál meg is feledkeztem... - ás vettem is elő a kardom. Avagy nem kicsit vagyok szétszórt mostanában. Nem tudom igazából, mi lehet az oka. Valószínűleg ez a hosszú, eseménytelen bandukolás is rátett egy jókora lapáttal. Ha abszolúte semmi impulzus nem éri az embert, az agya átvált "alvó üzemmód"-ba, és csak a motorikus funkciók működnek, bal láb, jobb láb, bal láb, jobb láb, a tudat pedig a gazdája által kreált világban sodródik, míg egy jótét lélek ki nem zökkenti belőle... Tulajdonképp akkor tudatosult bennem, hogy a fényforrás szempontjából már megelőztek engem, egy világító Leo és egy világító Rinne személyében ahogy körbenéztem a valójában így már nem is olyan sötét és üres ismeretlenben. Nem is tudtam, hogy a céhtársamnak és a lovag lánynak ilyen képessége is van. Mondjuk furcsa, hogy ennyire hasonló a két fényeffekt... talán nem is képesség, hanem valami speckó tárgy vagy felszerelés? Felfedeztek volna egy új Tier 5-ös ritka holmit? Mindenesetre egy pillanatra furcsálltam, hogy hogy a viharba tudtam ennyit baktatni a "sötétben", anélkül, hogy észrevettem volna körülöttem a két élő lámpást... Valószínűleg annyira beleragadtam a saját gondolatvilágomba és a régmúlt emlékeibe, hogy az érzékszerveim által felfogott információk zöme el sem jutott a feldolgozás fázisáig. Csak a meglehetősen hosszú ideje futó monoton alprogram: bal, jobb, bal, jobb... Kicsit megkönnyebbültem ahogy szétnéztem: akkor még sincs annyira elveszve a dolog, mint elsőre hittem? Mégiscsak van benne valami, hogy a démonainkat mi magunk teremtjük? Legyen szó akár a vaksötétben kétségbeesésről, a paranoiáról, vagy éppen a mindenki meg akar kövezni egy stratégiai hiba miatt... Vajon tényleg csak bebeszélem magamnak a dolgokat, olyannyira, hogy a végén el is hiszem? Könnyen meglehet. Hiszen amíg a gyűlés tartott, egyetlen egy tartósságának utolsó pontjaihoz tartó gyümölcs, Súlyemelés III nehézségű szikla vagy más dobható tárgy sem tartott felém egyenes vonalú egyenletesen gyorsuló mozgást végezve. Ahogy a karácsony előtti történések után sem botlottam bele bérgyilkos-osztagokba, senki se kiabált meg az utcán, se bármi hasonló.

Azonban az átmeneti megnyugvás érzését egy baljós, de mégis nosztalgikus érzés váltotta fel. Az az ismerős effekt, pont olyan, mint a legelső nap. A köpenyes alak is pont ugyanúgy nézett ki, és a hangja is ugyanaz volt. Első pillanatra megfordult a fejemben, hogy hoppá, esetleg a legutóbbi kifakadásomra egy kis fáziskéséssel reagált Kayaba. Viszont, ahogy megszólalt, valami más érzés kezdett úrrá lenni rajtam. Valahonnan nagyon ismerősek voltak a szavai a sötét múltból...
- Kétlem, hogy Kayaba lenne. Ha mégis ő lenne, legfeljebb annyi reakciót kap, mint amennyit ő szánt ránk legutóbb. - na igen, még csak válaszfélét se büffent. - De szerintem egész más dolog lehet az mögött az alak mögött. Gyanúsan ismerősek a szavai... - néztem az alak felé, majd a következő mondatot neki címeztem – Neked is szia, rég láttalak. Hol hagytad Timidust? - elvégre Shukaku volt akit nagyon zavart a frontvonal haladása, és bár egy jó ideje eltűnt a lány valahol, valószínűleg bekapcsolt nála a vészjelző, hogy hoppá, úgy dőltek el a bossok mint a fél disznó az ólban. És ő volt talán eme digitális világ legnagyobb csodálója. Persze, mindannyian csodáltuk Aincradot, legalábbis nem ok nélkül léptünk be a világba. Bizonyos szempontból jobb, mint a kinti rideg valóság, hiszen MMO-kkal is azért játszik az ember, hogy ideiglenesen egy szebb, jobb, igazságosabb világba meneküljön a valóság elől. Persze a különbség az, hogy a SAO nagyon nem ideiglenes, de erről mit is tudhattunk még amikor felszereltük azt a bizonyos Tier 9-es legendás sisakot? - Mi most megyünk tovább – mondtam a köpenyes alaknak, majd a csapat felé fordultam – Elvileg azt mondta mehetünk tovább. Ha az, akire gondolok, csak ránk akar ijeszteni. Ha tényleg Kayaba, akkor meg se tudnánk karcolni. Mindenesetre nem vág össze a bossinfókkal semmilyen szinten se ez az egész... – majd megindultam tovább, egyenesen, remélve hogy a többiek is követni fognak. Amelyik kutya ugat, az nem harap. Shukaku is csak benn akart maradni, csak részéről az már akkor is hiba volt, hogy böködte az alvó oroszlánt: provokálta a frontot, és felhívta magára a figyelmet, annak ellenére, hogy logikusan megmagyaráztam, hogy minimum évei vannak, amíg a 100. boss közelébe jutunk. És még csak figyelembe se vettem a számításaimnál azt a tényt, hogy a front lassul, mi pedig egyre csak fogyunk és fogyunk...

by **The Gleam Eyes** Csüt. Nov. 07 2019, 16:52

Ahogy Ozirisz elindul, látszólag eme monumentális entitás, nem foglalkozik vele, azonban ahogy átlép alatta és indulna tovább, pár méterrel arrébb hirtelen egy [Entry Denied] feliratú falba ütközik és rövidesen erős áramütés éri és hatalmas lökés visszataszítja egészen a többiekig, ahol ha nem kapja el valaki időben, könnyen elég kellemetlen pattogás vár rá, míg elfogy a lendülete. Pár pillanatig, még érezheti az áramot a testébe, azonban rá kell eszmélnie, hogy valami furcsa volt itt. Fájdalom? Majdnem. A testét fájdalomra hasonlító, de jóval tompább, bár ugyanúgy kényelmetlen érzés járja át, míg a virtuális feszültség utolsó energiái is elhagyják testét. Bár páncélja teljesen megsemmisült (legalábbis a pontok), egyéb kárt nem fedez fel magán.
- Hm.... úgy látom túlbecsültem a képességedet, Gyermekem. - mondja közönyös hangon az alak, kit Ozirisz nem hajlandó elfogadni Kayabanak.

Hinari jön.
Kivéve, ha a parancsnok módosítja a sorrendet.

Kiosztott sebzés:
A sebzés okozói:

Játékos cselekvések:

Boss cselekvések:

Életpontok/adatok:
???: Full HP ??? P

--------------------------
[-] Hinari (50. szint): 300/300 HP, 85 páncél, 300/300 CSP
[-] Rikomono (50. szint): 200/200 HP, 110 páncél, 360/360 CSP
[-] Leonard (34. szint): 110/210 HP, 75 páncél, 265/265CSP
[-] Ozirisz (48. szint): 210/210 HP, 200/200 CSP
[-] Rinne (45. szint): 355/355 HP, 355 páncél, 220/220 CSP
[-] Szophie (44. szint): 150/150 HP, 95 páncél, 225/225 CSP
[-] Chancery (45. szint): 305/305 HP, 65 páncél, 230/230 CSP
[-] Simeon (32. szint): 180/180 HP, 90 páncél, 180/180 CSP
--------------------------
nincs halott/kiesett játékos
--------------------------
Parancsnok: Ozirisz
--------------------------
Közös tarisznya:

Spoiler:

--------------------------

Statok:

--------------------------

Tárgybónuszok:

// Bár Ozirisz sérült, nem veszti el a körét, mivel amíg nem kezdeményeztek nyíltan harcot, addig bárki szabadon bármit csinálhat. Nem harci körök terén bárki bármikor írhat sorrendtől függetlenül mindaddig míg valaki támadásba nem kezd, ah ez történik, akkor kérlek csak akkor írjatok, ha meg akarjátok akadályozni a támadást. Határidő: 2019.11.14 //

by **Ozirisz** Csüt. Nov. 14 2019, 00:05

Egyre inkább kezdett tele lenni a hócipőm ezzel az egésszel. Először a sok séta a teleporttól a bossterem állítólagos kapujáig, aztán a szintén sok séta a monoton, ismétlődő folyosón. Majd a változatosság kedvéért még több séta, csak immáron sötétben. Szóval eléggé bosszantó már ez a sok bóklászás, és erre előkerül ez az alak, leadja a rizsáját, majd a pofánkba hazudik.
- A k***a anyád! - üvöltöttem fel ahogy az áramütést megéreztem. Majd repültem is, mint Superman hátramenetbe kapcsolva, párat kacsáztam a földön meg hasonlók avagy amiket az ember ilyenkor tenni szokott. Aztán feltápászkodtam, amit nehézkesen ugyan, de másodjára csak sikerült. De még ekkor sem éreztem teljesen az uralmat a végtagjaim felett, mert egy-egy önkéntelen rángást, megbicsaklást azért előcsalt belőlem a villanypásztor. Alapból ingerült voltam és nyűgös, és ezt csak fokozta ez a rohadt áramütés és a már-már fájdalomnak is mondható érzet amit okozott. Szóval nem, nem voltam nyugodt egy cseppet se, és amikor végül visszaválaszoltam, akkor is érezhető volt a hangomon mindez – Én pedig úgylátom túlbecsültem a szavaidban rejlő igazság arányát – világítottam rá a tényre, miszerint a továbbhaladás ellen nem volt kifejezett tiltása, sőt... legalábbis azt hadoválta pár perccel és párszáz volttal ezelőtt. A valóság pedig az, hogy a nagy fenét. Többet nem mondtam. Minek, ha válaszra se méltat? Annyi erővel előkaphatnék az inventoryból egy lasztit és mondhatnám Wilsonnak is a rizsát. Wilson legalább nem küld rám ezer voltot... Mindenesetre a tanulópénzt megfizettem páncélpontok formájában, a napi bölcsesség pedig így szól: Az áram alatt levő hologram pontosan ugyanúgy néz ki, mint amelyik nincsen áram alatt... csak más a "fogása".
Ötletem sem volt, hogy mit is lehetne egyáltalán tenni. Az fix, hogy nem Kayabával állunk szemben. Oké, ugyanúgy néz ki, ugyanolyan a hangja, amit adhat egy Mega Kinézet Kristály is akár. De nem lehet ő. Nincs egy éve hogy azon sipákolt hogy elszöktek a játékosai és nem halad a front. Ez valahogy nem vág össze azzal, hogy most meg azon problémázik hogy mennyire gyorsan halad. Nem, egyáltalán nem halad gyorsan. Hinari, Mirika és Anat idején sűrűbben voltak a bossharcok, és gyorsabban haladt a front. És az nem volt probléma számára. Szóval ez az egész rohadt nagy önellentmondást jelentene ha elfogadnánk a tényt, hogy ő Kayaba. A másik verzió, hogy Shukaku trollkodik pár ismeretlen Tier Tizenvalahányas, földi halandók számára ismeretlen kristállyal, ez esetben csak meg kell várnunk amíg lejár a kristály és lehull a lepel. Vagy Kayaba valamelyik cimborája, helyettese lépett be egyet boldogítani a népet. Ami vagy-vagy, nagyjából semmit sem tudunk a kinti világról, hogy odakint hogysmint mennek a dolgok Argusék háza táján. Vagy csak valami Arnelhez hasonló hacker játékos aki vagy megtörte a játékot, vagy kihasznált pár bugot, csak annyi különbséggel, hogy nem sereget gyűjt, hanem börtönt épít a börtönben a legerősebb játékosok számára. Végülis ez akár Shukaku is lehetne, amennyire bökte a csőrét a front, Timidus pedig öntudatra ébredt mint a Skynet.
- Ötletek? - néztem körbe tanácstalanul - Az biztos, hogy nem a boss, mert nem passzolnak rá az infók. És nem is Kayaba, mert ellentmond a legutóbbi teleportálós blablájának. Viszont valamiféle jogosultságai vannak akár bugolt akár eredeti, és sanszos hogy sebezhetetlen. - fejtettem ki egy kicsit bővebben amire jutottam, és vártam, hátha történik valami. Akár valami ötlet, akár egy lejáró kristály, akármi. Nálam megállt a tudomány. Az biztos, hogy nem a boss. És ha tényleg Kayaba lenne, vagy valami cimborája, akkor sokra nem megyünk a támadással. Most őszintén, melyik játékban tudtunk sima mezei karakterrel legalább megkarcolni az admint? Egyikbe se. És melyik játékban tudott az admin egy mozdulattal törölni karaktert vagy kivágni a szerverről? Kábé az összesbe. Szóval eszem ágában nem volt támadni. A karaktertörlés és a szerverről kivágás az itt egyet jelent a következő áramütéssel... amit a Tier Nullás sisak fog okozni a fejünkön...

by **Hinari** Szomb. Nov. 16 2019, 17:42

Enyhe mosoly került az arcomra, amint Leo aktiválta a képességét, hogy megnyugtassa Simeont és Chancery is beszállt azonnal: egészen kezdtünk csapatként viselkedni - mármint, már aki, ugyebár.
- Hadd tippeljek, egy szappan? - kacsintottam a főnixes idomárlányra és mint ilyen, ez a kis közjáték az én figyelmem is elterelte a sötét tényekről, így pedig voltaképpen köszönettel tartoztam nekik. Rikomononak is, igaz hangosan ezt a világért nem mondtam volna ki.
- Vigyázunk rád, nem lesz baj - mosolyogtam én is Simeonra biztatón, Rinne felragyogásán viszont meglepődtem - Tudsz képességet másolni? - csodálkoztam el halkan - Köszönöm. Valóban, mint a szentjánosbogarak - tettem hozzá, ám miközben továbbindultunk, azért megjegyeztem magamnak ezt az információt. A későbbiekben nem árt tudni, hogy tud ilyet. Bosson belül és kívül is. Végül utolértük Szophiet, aki Leo dorgálására remélhetőleg kellően lelassított ehhez, amikor viszont végül feltűnt az ismerős effekt és alak, önkéntelenül is léptem előre és vettem kezembe a Katanát.
Ozirisz azonban kezébe vette az irányítást.
- Nem hinném, hogy Shukakuék... - tűnődtem el, de azért nem akadályoztam meg benne céhtársam, hogy egyszerűen csak továbbhaladjon. Hátha tényleg igaza lesz és ez is csak egy olyan akadály, mint az ismétlődő folyosó vagy ez a hosszan tartó sötétség - Vesztettél páncélpontot? - kérdeztem aggódón, ahogy a fal visszalökte és segítettem fel, majd a fölénk magasodó alakra pillantottam. Sem a Látásom, sem az Észlelésem nem jelzett senki mást. Mélyen beszívtam a levegőt:
- Lehet alakváltó boss is - mutattam rá - Mint a tizenegyes. Csak ez nem halott játékosokat másol - emeltem fel a fegyverem és léptem párat előre, Kayaba felé - Más pedig nincs itt. Én megpróbálom - fordultam vissza céhtársam felé mosolyogva - Ha ez a boss és igazak az információk, úgyse sebezhetem innentől. És ha valakinek vállalnia kell a tesztszerepet, az olyan legyen... mint én - fejeztem be kis szünettel, majd felizzítottam a Katanát és szó nélkül vágtam bele azt az adminként bemutatkozó alakra. Lássuk, ehhez mit szól!

Támadom az alakot~ Mivel nem tudom a statarányokat, dobok valamennyit aztán ha kell még szólj xD

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Nov. 16 2019, 17:42

The member 'Hinari' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[34. Boss 1/B próba] 4766609959_af0c0eb7c7_s

[34. Boss 1/B próba] 4767250438_224285ea8b_s

[34. Boss 1/B próba] 4767251444_0f76bf2817_s

by Ajánlott tartalom

[34. Boss 1/B próba]

[34. Boss 1/B próba]

Re: [34. Boss 1/B próba]

Re: [34. Boss 1/B próba]

Re: [34. Boss 1/B próba]

Re: [34. Boss 1/B próba]

Re: [34. Boss 1/B próba]

Re: [34. Boss 1/B próba]

Re: [34. Boss 1/B próba]

Re: [34. Boss 1/B próba]

Re: [34. Boss 1/B próba]

Re: [34. Boss 1/B próba]

Re: [34. Boss 1/B próba]

Re: [34. Boss 1/B próba]

Re: [34. Boss 1/B próba]

Re: [34. Boss 1/B próba]

Re: [34. Boss 1/B próba]

Re: [34. Boss 1/B próba]

Re: [34. Boss 1/B próba]

Re: [34. Boss 1/B próba]

Re: [34. Boss 1/B próba]

Re: [34. Boss 1/B próba]

Re: [34. Boss 1/B próba]

Re: [34. Boss 1/B próba]

Re: [34. Boss 1/B próba]

Re: [34. Boss 1/B próba]

Re: [34. Boss 1/B próba]