[Küldetés] A farkaskölyök

Fárasztó nap ez...
Miért engem kell ma is szekálni? Nincs a városban valaki akit rugdoshatnának helyettem? Nincs semmi értelmes dolguk? Nekik nem kéne levelingelni?-járt a fejemben megint a bosszankodás, miközben a kezdőváros melletti erdőben farmoltam a mobokat.
Suzuki-chan a harcot messziről nézte végig, még csak a partyjába sem vett be, hogy nemhogy véletlen kevesebb xp-t kapjak egy-egy állatért. Elég idegesítő amikor ezt csinálják. Jól tudom, hogy azért csinálják, mert nekem is fejlődnöm kell, de akkor miért nem rángatnak el valami OP miniboss ellen, aztán majd a partról nézem a végén meg megkapom az xp-t. Az túl egyszerű lenne nem?
-szóval fejben itt jártam, amikor egy farkast kettévágtam az új kaszámmal. Így aztán a harc vége után egy fura hangott hallottam meg.
-Hmm... hallod ezt Sakuzo?-nézett rám.
-Erre a fura vonyításra gondolsz?
-Ahamm... gyere nézzük meg!-ragadta meg a kezemet és tulajdonképpen rángatott el a hang forrásáig. Elég bosszantó mennyivel gyorsabb valaki akinek ennyivel nagyobb a szintje, mint nekem. Így hát élvezve az igáslovam sebességét érkeztem meg egy fura kicsi állatka mellé akinél már ott ült egy ismerős lány.
-Yo Pinku! Hát te itt? Mi ez a nagy fennforgás?
-Ohhhhhh nézd csak az aranyost!-olvadt el a látványtól  Suzuki-chan Majd nem sokára nekem feldobott egy ablakot Suzukival együtt egy questről.
-Ezt vedd fel! És mivel már lesz társad haza is mentem! BAIBAI!!!-rohant el mint a híres kengyelfutó hazafelé.
-Ez a lány komolyan...-majd nyomtam rá az elfogadásra.
-Te is felvetted már Pinku?-próbáltam közben megsimogatni az állatot.

Minden rózsaszínes párafelhőben úszott és a testem alig akart mozogni, de valamiért nem igazán zavart volt ennél nagyobb bajom is. Nadrágon kívül nem volt rajtam semmiféle ruha így bárki láthatta az én meztelen, izmos, testemet. Egyik oldalról egy rózsaszínű lány nyomta hozzám puha mellett a másik oldalról pedig egy sárga hajú lány csókolgatta a nyakamat. Mikor Luna ráunt a puszilgatásra, gondolt egyet és gyengéden harapdálni kezdet. Még egyszer megismétlem ez egy cseppet sem zavart, ami elég furcsa dolog, ugyanis én nem volt ilyenhez szokva. Nem tudni, hogy mit csináltak velem, de minden olyan természetesnek tűnt és szinte már jól éreztem magamat.

A következő pillanatban kinyitottam a szememet, a szívem a torkomban dobogott majd felültem és bevertem a fejemet az asztalba. Tetszik tudni nem, tudom hogyan, de alvás közben kiszálltam az ágyból és az asztal alá fészkeltem bele magam. Amint visszaemlékeztem erre a mondjuk úgy nem minden napi álomra a fülem majd kigyulladt annyira szégyelltem magamat.
- Legközelebb nem eszek nehéz ételt lefekvés előtt. – mondtam magamnak.
Azt sem lehetett kizárni, hogy túl sokat töltöttem rendkívül csinos nők társaságában és ez az idegeimre ment. Mondhattam volna azt is, hogy az agyamra, de az kérkedésnek tűnhetett volna. Mikor sikerült végre megnyugodnom, bekaptam valamit reggelire majd elmentem valahova.

Nem érdekelt merre tartok csak egyedül akartam lenni végre egy kicsikét. Mint ahogyan azt megszokhattam már egy be nem teljesülő állom, mert Aincardban képtelenség egyedül maradni. Alig, hogy elkezdtem bóklászni sikerült belefutnom egy kisebb turistacsoportnak kinéző csoportba kik egy fehér vattacsomót vettek körül. Ahogy jobban szemügyre vettem azt a valamilyen valamit rájöttem egy farkas, aki nagyon kétségbe volt esve. Az ordasok a kutyák leszármazottja és közismerten az eb az ember legjobb barátja. Nekem semmi kedvem nem volt maradni annak ellenére sem, hogy kaptam egy küldetés felhívást. A testőrködés csak az idegeimre ment volna így anélkül, hogy igent vagy nemet nyomtam volna megfordultam és igyekeztem elhagyni a tett színhelyét. Bár igaz, ami igaz egy hang a fülemben azt suttogta, hogy segíteni kéne, de sikeresen elnyomtam.

Ekkor váratlanul egy olyan illető hangját halottam, meg akire egyáltalán nem számítottam. Ő volt az a személy, akibe igyekeztem némi észt verni, és akiről először nem tudtam eldönteni, végül is micsoda. Kezembe vettem egy teleport kristályt, hogy azon nyomban eltűnhessek onnan, viszont ez nem ment olyan egyszerűen. nem elég, hogy egy szerencsétlen pára, bajba került még a védencem is ott volt. Ha elmentem volna egész végig rágott volna, az ideg mi van vele, melyik sarkon támad rá valamilyen vadállat, a vaddisznó nem is beszélve. Ezért hát ott álltam háttal a vattapamacsnak, azon tanakodva mitévő is legyek.

Kommandó mu ha ha ha!
Gondolatokkal lopakodtam, folyton csak sunyultam készen a harcra. Éhes is vagyok olyan éhes úgy felfalnék valakit vagy valamit. Fejbe kólintom magamat bal kezemmel.
~ Zita! Nem szabad fúj! ~
Korholom álandó társam, eleinte nehéz volt meg szokni a gondolatait azokat a sunyi kis sugallattokat. Na és azt, hogy folyton éhes. Néha azt hittem világ minden étele sem lenne neki elég. Az ételt elég széles skálán definiálja sajnos. Lopakodás és Rejtőzés képeségem használva kerülgetek mindent szépen ágakat és virágokat. Meg azt, ami egy ilyen helyen van, de megint emberekbe botlok meg egy nyüszítő akármibe.
~ Meg ehetem a .... na na hékás! ~
Közelebb lopakodtam, és ha nincs senkinek 1 szintnél magasabb észlelése nem veszi észre, hogy ott vagyok pár métere. Persze az állatka, akit szét semmiznek mindjárt lehet észrevesz. Olyan cuki bolyhos a kölyök mindjárt felkapom és elrohanok vele. Tekintetem oldalra vándorol és és és! Kilépek a rejtekemből, és ha nem észlelt senki hát most észre vehet. Ahogy szinte a semmiből jelenek meg és vetődők Ritsura.
- Szia Ritsu!
Köszönök vékony hangomon boldogan és izgatottan.
Közben nem annyira vetődtem, hogy fellökjem csak át ölelem és vállához érintve állam figyelem a dolgokat.
Mi közben fel ugrik nekem is a kis ablak. Oldalra pillantok a lányra, arcunk alig van 1-2 centire egymástól. Engem nem zavar a dolog, hiszen barátomnak tartom. Őt még is zavarná elengedem és nem ölelgetem tovább. Végig mérek mindenkit, és teljes mértékben meg értem miért olvadnak el, mint fagyi a forró napon. A kölyök tényleg über cuki. Gondolkodás nélkül rá is tenyerelek az elfogadás gombra.
- Küldetés már a zsebemben!
Hangom még mindig izgatott, aki először látt nézd má egy kis csaj, aki olyan mint koffeinnel telepumpált pocok.
Ha még nem engedtem el Ritsut most elengedem és körbe járom az egyik itt tartózkodót ( K1 ) és alaposan meg nézem magamnak.
- Woooaaahhhhh de magas vagy!
Jelentem ki mi közben fejem búbjához érintem tenyerem és a különbséget méricskélem magunk közt.
- De ti se panaszkodhatok!
A többieket is jól meg kukkolóm, talán egyiküket kicsit jobban ( Pinku ) akinek volt egy extra ikonja. Pontosabban azt a mintát figyeltem, nem tudtam mi a fene lehet. Talán valami különleges archivmentet oldott fel?

Már majdnem sikerült köddé válnom, hogy utána egy kocsmát vehessék célba mikor megpillantottam azt a bizonyos személyt. Vagy lehet, hogy előbb meghallottam és csak utána létesítettem vele vizuális kontaktust? Sajnos ennyi idő után már nem igazán emlékszem, de szerintem nem is olyan nagy baj, ha a feledés homályába vész. Kicsit tépelődtem azon, hogy a farkast elkezdjem-e pesztrálni viszont a pápaszemesnél nem úsztam meg ennyivel. Ő is pont, mint mások, a nevemben lévő egyest valami oknál fogva á-nak ejtette, amit már majdnem sikerült megszoknom. Megkérdezte tőlem, hogy segítek-e neki, de azt is bevallotta, hogy nem lehet nehéz a küldetés. Ráadásul úgy tűnt, sok ismerőssel hozta össze a sors, akiket eléggé kedvelt. Az is igaz, hogy ő még csak egy egyszerű kölyök volt, vagyis egy sorozat gyilkosnak is örülne, ha az kedvesen bánik vele. Azokkal a vaddisznókkal elég jól elbánt a múltkor, de mindig közbe jöhet valami baki. A többi lány nem tűnt valami erősnek, viszont nem zárhattam ki, hogy kétszer akkora a szintjük, mint nekem. Az a srác nem igazán tetszett nekem, vagyis úgy nézett ki, mint aki rögtön elalszik, ilyenre bízzam én Prücsköt? Ehhez és hasonló dolgok jártak az eszembe mintha én magam is kezdtem volna elhinni, hogy ő az én húgom. Szóval ott volt egy csomó cuki kislány egy édes farkas, meg egy srác. Ritsu bemutatott a többieknek, mint egy nagyon erős embert, ami néző pont kérdése, sajnos voltak, akik klasszisokkal erősebbek voltak, mint én. Ráadásul úgy beszélt mintha velük akartam volna tartani a küldetésen. Ezért szúrósan néztem rá, viszont nem szóltam egy árva szót sem. Végül aztán beadtam a derekamat és rányomtam az elfogadás gombra. Előtte még az egyik lány csodálkozó hangon megjegyezte, hogy milyen magas vagyok.
- Aha. - válaszoltam, röviden és velősen közben fegyveremet hanyagul a vállamon helyeztem el.

Most pedig, hogy mindenen túl vagyunk, vegyük kissé górcső alá ezt a kis feladatocskát. Azt írja apjától szabadult el, vagyis vagy nincs, anyja vagy pedig tojik a fejére. Mondhatom kedves az ilyen szülő, aki hagyja elkóborolni a porontyát, lehet nem is véletlenül történt. Következő pont, hogy a kifinomult szaglása miatt haza tud találni, ergo olyan bűzben él, hogy az irányt képtelen eltéveszteni. Annak az ökörnek, aki hajlandó eme feladatot elvállalni kel pesztrálni ezt a szőrcsomót. Elég egyszerűnek tűnik, gondolná egy kezdő alak viszont mindig ekkor szokott valami a képünkbe robbanni. nem mintha velem történt volna ilyesmit, de egyszer beszéltem valakivel, aki látott már olyan személyt.

Alig, hogy elindultunk néhány majom rontott ránk és ez nem valamiféle szleng volt, tényleg szőrös állatok támadtak ránk. Nem is olyan régen még ledöbbentem volna eme eseménytől, hogy van olyan lény, aki rám akar támadni. Akkor viszont rendelkeztem némi tapasztalattal és másképpen kezeltem a helyzetet. Elfelejtettem azon gondolkodni, hogy ezek erősebbek-e nálam vagy sem, sőt még a szint számát se tudtam volna megmondani. Csak arra tudtam gondolni, hogy itt az ellenség ráadásul egy lány, vagyis több, akiknek ártani akarnak. Mikor elkezdtem a játékot az volt a célom, hogy másokat fogok fedezni, na, ott volt erre a remek alkalom. Ráadásul, ha csak úgy leléptem volna, egész végig azért idegeskedhettem volna mi történt vele, akarom mondani velük. Valami oknál fogva magam se tudom, hogy történhetett pont úgy léptem, hogy azok a kövek, amik pici kavicsok voltak a páncélomról pattantak vissza. Nagyon nem hatott meg az esemény, de úgy néztem rájuk, mint aki tudja mit fog enni vacsorára.
- Utálom a majmokat. – mondtam majd megütögettem a pajzsomat azzal a céllal, hogy magamra vonjam a figyelmüket.
Ha csak engem támadnak, akkor a többieknek nem eshet baja és a vattacsomót sem kaphatják el, legalábbis ez volt az elmélet. Használhattam volna a láncokat is ám azok túlságosan is figyelem felkeltők. Ezen kívül nem csináltam semmit, látni akartam miképp reagál a csapat.

A pápaszemes megkérdezte tőlem megtennék-e neki valamit, bár fogalmam sem volt róla, hogy lehetséges egyáltalán. Magam részéről nem igazán akartam belefolyni a küzdelembe had legyen ez az ő gondjuk. Én úgy is csak egy ötödik keréknek éreztem magamat.
-Mit meséltem az első szabályról? - persze odamentem és igyekeztem teljesíteni a kívánságát egy jókora csapással.
Megfogattam magamnak, hogy ennek meglesz a böjtje ha addig élek is, mert nem szerettem ha ugráltatnak.

/K1 azért a pajzs képességét használta mert azt remélte nem fog feltűnni senkinek, hogy az ő közreműködése miatt nem támadják őket. Persze csak akkor ha beválik./

Lassan egy hatalmas tömeg jött össze a kiskutya felett. Komolyan kezdtem úgy érezni, hogy a nők erre buknak, hiszen az összes csaj ott legyeskedett felette. Néha még irigy is voltam a kiskutyára, hiszen azért valahol jól eshetett volna neki, persze amint agyatlan módon robotolt előre ki is ábrándított a rózsaszínfelhős képből.
De ne ugorjunk ennyire előre.
-Most egy küldibe botlottunk, vedd fel te is Ritsu.-mondtam a lánynak amolyan üdvözlésképpen. Aztán ahogyan teltek a másodpercek a tömeg egyre jobban nőtt. Mint már említettem. Fene a nem egyenes mesélési rendbe mi?- szóval jött még egy lány és egy hatalmas lovag is. Valahonnan rémlett a képe, talán még kintről volt valami hír róla, lehet, hogy valami csaló lett volna? Vagy az más volt? -néztem az összeráncolt homlokkal és az államon lévő kezemmel. Persze hamar előztem a gondolatokat és inkább férfiasan megragadtam a kezét üdvözlésképpen:
-Üdv néked hatalmas páncélos barátom. A nevem Sakuzo. Látom a csajok szívébe már réges régen sikerült magadat befészkelned. Kissé féltékeny is vagyok emiatt.-mondom neki, úgy hogy lehetőleg a végét csak ő hallja meg. Persze akit Ritsu Eruként emlegett, hozzá is odamegyek, de mivel egy hölgyről van szó, így egy kedves mosollyal neki is röviden bemutatkozom.-Szia, Sakuzo vagyok! Örülök a megismerkedésnek!-majd miután az összes ismeretlennek körbemutatkoztam nem sokára el is indult a küldetés. A hosszú magyarázó szöveget általában ki szoktam nyomni, de mivel másodszorra viszem a szinteket lehet nem ártana tudni pár lore anyagot is nem? Úgyhogy kissé megdöbbentően, de rászántam magamat, hogy az általában hosszú és unalmas szöveget elolvassam. Egészen megható a történet, de ahogyan nézem a többiek arcát, hogy vajon mit szólnak hozzá egyedül a Lovagén akad meg a tekintetem. Látom rajta, hogy valami böszme nagy ökörségen jár az esze, hiszen az arcára van írva, hogy próbálkozik átgondolni mi állhat az egész mögött. De nem tartott sokáig senkinek elolvasni azt a pár sort és ahogyan végeztünk vele indultunk meg sorba.
Persze a lovag ment előre, bár ahogyan láttam, inkább Pinku akarta volna ezt a helyet választani. Döbbentem mentem harmadiknak, hiszen a célom az lett volna, hogy utolsó legyek. Dehát mivel én nem bíbelődtem sokat az olvasással, így beálltam a sorba.
-Skacok, ha lehet akkor figyeljünk a kutyusra, mert így nem egészen van bisztosítva...-mondom ki a dolgot, és mintha csak az ördögöt festettem volna fel a falra pár majom jelent meg előttünk.- Mintha senki nem játszott volna más játékkal, ahol kísérni kellett valamit vagy valakit. Szinte már rutinosan tudtam volna osztani a szerepeket... Hiszen ha belegondolunk a legegyszerűbb az lett volna, hogy kettő előtte kettő a két oldalán és egy mögötte, lehetőleg én, hiszen az enemy mindig elénk spawnol... Javarészt...
-Mondtam.-gondoltam magamban a dolgot, mire három ránk kettő pedig az állatkára támadt rá. Én jobbhíján a fegyveremmel az egyik ránk támadót próbálom meg átdobni magunk felett és ha sikerül, akkor már a végét bele is szúrom alaposan a lénybe. Hátha esetleg megnyúvadna.
-Elég irritálóak! Ha van nálad banán Pinku dobd nekik oda!-próbáltam viccelődni, bár a hangom kissé feszült és gondterhelt volt az éppen szétszúrandó majommal való harcom miatt. Komolyan miért van ezeknek fegyverük? Ha legalább koboldok lennének vagy goblinok érteném, de normális az, hogy majmoknak van fegyverük?!

Ölelgetés az jó volt, újra ölelgetném Ritsit, de majd máskor. A többiek annyira nem érdekeltek, hogy meg ölelgessem őket. Érdekesek voltak azért, és szívesen beszélgetnék velük meg játszanék is. Hm de hiszen most is játszunk! Meg vakarom a fejem kiváncsian nézve a bemutatott lovagot.
- Igen, tudom Ritsu, hogy az. Ahogyan a többiek is azok, nincsenek rossz vagy ép gonosz szándékaik.
Azt, hogy ezt honnan tudom, nem árulom el. Nincs okom, kiteregessem minden titkom a nagy közönségnek.
- Am azt hittem jobban vagyunk Ritsu, hogy ha bajban voltál igazán írhatál volna nekem is.
Egy kicsit duzzogok és szerintem minden jogom meg van hozzá, hiszen én barátomnak gondolom, hiszem őt. Igy szerintem az segítünk egymásnak az alapvető, de végül is ö tudja. Beszélgettek egymás közt, amihez én szólni nem tudtam, de kíváncsian figyeltem őket. kazamatákról és céhröl is szó volt. Idővel én is szeretnék egybe majd belépni talán. Az elött még nevet kel szereznem, egy névtelen játékost, akinek nincsenek érdemei nem híném szívesen fogadnak. Meg simogatom közben Kaldrt, de szigorúan csak jobb kézzel. Nem szeretném, ha Zita ételnek nézné és falna belőle. Szerintem el is buknánk a küldetést azonnal, ami elég rossz lenne mindenkinek.
- Szia Eru vagyok! Én pedig örülök, hogy itt lehetek.
Igen valóban örültem a dolognak, egy kupac kedves ember, akikkel el lehet beszélgetni egy küldetés közben. Jobb, mint valami unalmas kézbesítés, vagy mobok halomra ölése.
Kis csapatunk közben elindult, és többiek olyan jól elbeszélgetek, hogy nem volt kedvem bele szólni. Amúgy is volt egy álandó útitársam, aki egy igazi bélpoklos. Annyira el vagyok foglalva gondolataimmal, hogy akkor pilantok csak fel, amikor makikat meg hallom.
- Oh de kár, hogy nem gyűrűs farkúak azokat annyira szeretem.
Aztán röppen az első kő, ami K1 pajzsán csatan és halkan felkuncogok.
- Hát Pinku, én is úgy sejtem. Azért nézzük a jó oldalát, köveket dobálnak és nem barna szagos masszát.
Úgy véltem mindenki érti, hogy mire gondoltam, támadóállásba helyezkedtem. Mély levegőt vettem és támadó félig sprintelő helyzetet vettem fel. A gyorsaságom, tudom jól sokkal magasabb a szinten megtalálható szörnyekénél. Akinek nagyon alacsony a gyorsasága az valószínűleg csak annyit lát elmosódott csikként vetődők a két majom mellé, akik a védencünk akarják megtámadni.
Elmosolyodom, szeretek harcolni és tapasz pontokat szerezni, itt ez egy remek alkalom. Juh meg legendám is növelhetem, hiszen mindenki azt hiszi alacsony szintű vagyok. Igazából tökéletesen igazuk is van hiszen csak négyeske vagyok, de a stat pontjaim nemeiké elég magas a szintemhez képest.
- Zita fald fel őket!
Az engedély megadva és egyiket, majd a másik majmot is kezelésbe veszem. Ha valóban közönséges majmok akkor elég sanyarú sors elé néznek.

Előre le szeretném szögezni, hogy nem állt szándékomban megvédeni másokat, kikérem magamnak ezt a vádaskodást. Tehetek én róla, hogy gyorsabban reagáltam és én álltam legelöl? Pusztán a véletlen műve, hogy mindenki takarásban volt így egyedül engem vehettek célba mást nem. Volt elég bajom így is nem kellett mellé még, hogy hősnek adjam ki magam, ami természetesen nem voltam. Jól van, na, az a pápaszemes tepsi épsége egy csöppet izgatott, de még nem sikerült rá jönnöm, hogy miért is. Többféle lehetőség közül lehetett választani viszont egyik sem volt helyes. Vagy azért mert nagyon cuki, vagy, mert lány volt, vagy, mert alacsony, vagy, mert az hazudtam egykoron, hogy a húgom. Ezek a feltevések, mint hibásak ráadásul nagy ívbe tojt legutóbbi találkozásunk óta, szóval kinek ilyen húga van annak nincs szüksége ellenségre.

Na szóval lényeg a lényeg, hogy nem állt szándékomban óvó bácsit játszani és aki nem hiszi annak utána járok. A bolhásoknak úgy tűnt van némi ritmus érzékük elég érdekes ritmust játszottak a pajzsommal. Engem nem igazán érdekelt, nem igazán rajongtam a muzsikáért, a csendet jobban preferáltam volna. A csapat nem tűnt valami egységesnek, mert mindenki ment a saját feje után. Persze volt, aki megpróbálta irányítgatni a többieket, de nem jártak valami nagy sikerrel. Valami azt súgta, hogy ne avatkozzak bele és csak figyeljek. Igaz Prücsök megkérdezte nem-e tudnék kivágni neki egy fát ami elég furcsának tűnt akkor. Ostromolt minket a természet, de neki azon járt az esze, hogy meglegyen a téli tüzelője. Én persze a további idegeskedést elkerülendően nekicsaptam a buzogányomat, de nem történt semmi, csak egy pillanatnyi tűzszünet, de utána minden folytatódott tovább. Ezek után visszaálltam passzív üzemmódba, vagyis bambán néztem előre és hárítottam a pajzsommal, egészen addig, míg az egyik szőrös vakarék, vagyis egynél több el nem kezdett törvénytelenül vihogni. Azt le kell szögezni, hogy angyali türelemmel lettem megáldva és ezt bárki megmondhatja, viszont amit az az állat művelt azzal betelt a pohár. Mindent én se nyelhettem le ezért megszorítottam a buzogányomat és lassan elindultam előre.

Volt ott egy srác aki megpróbált elbájolni a csir-biri modorával, de nem volt az estem. Akkor nem mondtam neki semmit csak bólintottam egyet köszönés képen, még se gondoljon vadembernek. Mikor viszont megindultam az állatok felé csikorgatni kezdtem a fogam úgy, hogy mindenki tisztán hallja, az arcom pedig eltorzult. Arcomra kiült a gyűlölet és a düh megfűszerezve egy csipetnyi kis haraggal.
- Gyűlölöm a majmokat! – mondtam hangosan.
Az volt a célom, hogy a két táncoló nyavalyást pixelekké bontom úgy, hogy a koponyájukat egy csapással bepréselem a nyakukba.  Utána célba akartam venni a maradékot is, hogy senki se maradjon, aki képes lenne kiröhögni. Be kell vallanom, hogy teljesen megfeledkeztem abban a pillanatban a farkasról és az sem tűnt fel, hogy egyel kevesebben vagyunk.
/A kristálypajzs vonzó képessége elméletileg még aktív./

Van az a pillanat, amikor harc közben az ember agyát elönti a hév és harc szelleme, akkor abban a pillanatban a külvilág kizáródik neki, és csak a belső hangot hallja. -Magyarán mondva a füle el kezd csengeni?- kérdeztem még kiskoromban, amikor apukám fakardozni tanított az udvaron. Persze az már réges-rég volt, de ez az emlék az, ami miatt mindig igyekszem arra figyelni mi zajlik körülöttem. Nem akartam olyan lenni, mint a Háborúk Világában az orkok, hogy a vér elönti őket és akkor semmi nem állítja meg azt az állatot. Nem én ennél kicsit intelligensebben álltam a dolgokhoz, hiszen mindig a csatamezőt figyeltem, hogy mégis mi vesz körül és mi merre mozdul.-Így amikor mellettem elsuhant Pinku, hirtelen figyeltem fel rá és szóltam utána:-Hé Pinku ne rohanj előre egyedül így!-néztem magam elé és realizáltam, hogy a majom amit leszúrtam meghalt, majd megindultam Pinku után, aki mint kiderült a kutyus miatt sietett így előre. Atyám csak egyszer lennének képesek kiszámíthatóak lenni! Csak egyszer!-fogalmazódott meg a fejemben a gondolat, mire megláttam a nyújtózkodó lányt.-Hé srácok mégis mit csináltok? Így bele fogtok esni mindketten..-mondtam nekik, miközben mögéjük léptem. Majd segítő kezet nyújtva próbáltam megállapítani, hogy:-Hé... Egy pillanatra. Mi lenne ha ketten engednénk le? -A legegyszerűbb amúgy az lenne, ha ráharapna a kardra, de szerintem arra nem számíthatunk. Ellenben... Hé várjunk, ha őt engedjük le... A fenébe nadrág van rajta... nincs szerencsém. Na mindegy... akkor így most ha leengedjük és meg tudjuk tartani, akkor fel tudja kapni a kutyát és tudunk tovább menni, feltéve, ha a többiek is végeztek hátul.
-Ki az a beteg állat aki az úton egy csapdát hagy? És jobb kérdés... miért nem tett bele rendesen karókat is?-Igen ez megint ellenünk szólt volna, de igazából a költői kérdésnek megfelelt.

Oda rohanok, ahogy meghalom szegény nyüszítését. Szinte már ösztönösen mozdulok utána, de szerencsére bal kezemmel nem érem el.
- hoppá....
Gyors el is kapom kezem, és körbe pillantok hátha találok egy botot vagy valami hasonlót. Ha arra ráharapna jobb kezel feltudnám húzni. Az erő szintem talán elég, egy ilyen kicsi lény meg mozdításához. Akkor közös erővel ki jutna a veremből.
Mire találnék valamit Pinku megérkezik figyelem őt majd Kaldrt. Aggódok, hogy nem jón senki, ami arcomon is meglátszik.
- Rendben, de nem érhetek hozzád csak a jobb kezemmel. Talán....hm nem még sem fordítva nem hiszem jó ötlet lenne.
Még hangos gondolat menetem végére sem érek amikor befut Sakuzó. Elvigyorodok egyből és Pinku felé tolom finoman a fiút.
- Az ötleted, jó te leszel a középső én pedig zárom a sort.
Ahogy mondatom befejezem már bökök is a fejemmel Pinku felé a fiúra mosolyogva. Majd, ha a sor rendeződik és meg fogja a lány lábait vagy akármijét én meg ragadom, a nadrágjánál vagy ahol jó fogást találok, hogy jobb kézzel meg tudjam tartani. Miközben lábaimmal erősen támaszkodom és bal kezemmel jobb alkarom fogom. Szerencsém, hogy saját magam meg érinthetem igy, habár egy kézzel markolok, de két karom erélyét használhatom. Bármit is számít az ilyesmi ebben a világban.
- Hééé nagy K tessék elkergetni a makikat, és segíteni.
Kiáltom el magam jó hangosan, Ritsu és a lovag úr is hallja.

Nagy nehezen ki tudtuk szedni a kis szőrcsimbókot a csapdából. én még kicsit zavarba is jöttem attól, hogy másokat kell megfogdosni szokatlan helyeken. De szerencsére sikerült és amikor mindenki újra a talpára állt megszólaltam:-Szép volt srácok csak így tovább!-majd a hozzám hű hüvelykujjal jutalmaztam meg mindenkit. Azonban mielőtt mélyebben örülhettünk volna a győzelmünknek a kis Kaldr elindult újra. Én egy kicsit vártam, hogy a lemaradt része a csapatnak lássa merre indultunk tovább, majd követtem az előttem menetelő tömeget. Amikor a farkas pedig beállt a bokor elé... Pinku meg utána... akkor egy kicsit kételkedően néztem, nem értve, hogy mégis mi folyik előttem... Ez a csaj.. Nála valami komoly hiba van odafent, olyan szinte hiperaktív és.... rendkívüli...-figyeltem a jelenetet és összegeztem magamban. Amikor a nyúl pedig elindult a kutya és Pinku utána én megnyitottam a térképet és követni kezdtem rajta Pinku jelét gyorsan. -Gyertek erre gyorsan!-szóltam leginkább Erunak, továbbá ha beértek a többiek akkor nekik is.
Ha Pinku nem maradt le
Amikor odaértem Pinkuhoz segítettem neki felkelni a földről és mosolyogtam rá, majd így mondtam neki: -Nem hittem volna, hogy beválik a terved, bravó, ez szép húzás volt.-dícsértem meg.
Ha Pinku lemaradt és Kaldr elhagyta:
Utánuk siettem a térkép nyoma alapján és amikor megláttam Pinkut felsegítettem, ha engedte őt.
-Már legalább tudjuk merre ment ügyes húzás. Gyere siessünk tovább!-mondtam neki, majd elindultam volna tovább előre, de amikor hátrapillantottam megláttam, hogy pityereg:-Hé minden rendben partner?-tettem rá a kezem a vállára és kérdeztem tőle.
-Kell egy kis ennivaló vagy valami? Ezaz Ennivaló! Nincs nálad valami jó fajta hús?-néztem meg én is az inventorimat a napi fogyócikkek után, majd ha találhattam benne valami húsfélét elővettem és lóbálni kezdtem:
-Kaldr! Kaldr! Kaja finom husi!-majd kicsit csendesebben Pinku felé:-Gyere keressük meg a kutyust, még nagyon elkóborol.-majd ha nem is jött elő kutyus akkor is a húst lóbálva indultam meg keresni őt az erdőben.

A kis vadócot hárman sikeresen ki tudtuk húzni a bajból szó szerint. legugoltam hozzá és meg simogattam.
- Ne távolodj el túlságosan, kicsit nehéz akkor vigyázni rád.
Kedves hangon igyekeztem kérni Kaldrt, bár nem tudom minek nem hínem bármit is megért belőlé.
A többiek kisé lemaradva, talán hátvédek akarnak lenni? Meg vonom a vállaim és elindulok tovább előre farkaska után.
- Köszi.
Előre meredve sétáltam tovább mi közben összehúztam szemöldököm és grimaszoltam.
- Nem, egyébként igazad van. Igen én is kezdek éhes lenni egyébként.
Egész jól el vagyok egymagam mint az látszik. Talán kicsit tik tak van, egyébként totál rendben a bucim. Csak beszélgetem álandó úti társammal, bár kívülről úgy látszik ez a játékos kicsit bolond.
Elő is kapok egy almát, amit bal kezemmel tartok, két harapás után pixelekre is bomlik. Pont úgy mikor egy item tönkre megy és elveszti minden tartóságát. Most már elégedet vagyok van némi kaja virtuális pocakomban kicsit jobb a kedvem.
- Egyé...
Tések ennyit ért, amit mondtam, tényleg egy kölyök. Nem lehet meg értetni vele szinte semmit, bár, ha létezne egy nyakörv vagy elő lehetne csalni belőlé azt a reflexet. Egyszer valaki mesélt egy kutyás bácsiról annak volt egy cseng olyé és sok kutyája. Na ő elő tudná csalni a jó nevelt Kaldrt biztosan.
Futok Sakuzo után, tiszta mese Kaldr nyomában csak mi nem halak vagyunk.
Ha Pinku beérte a kölyköt:
Letérdelek és meg semmizem ismét, és többiekre pillantok majd Kaldre.
- Figyelj, mi itt mind szomorúak leszünk ám, ha valami történik veled valami. Azért jó lenne, ha kicsit meg könnyítened a dolgunk amig elviszünk Apucihoz.
Egyébként sose volt kisállatom, nem tudom jól beszéltemé a farkashoz.

Lemaradt és Kaldr elkóborolt:
Már épp kezem nyújtottam volna Pinkunak, de meg előztek. Meg vontam a vállam és kicsit odébb sétáltam, az egész egy lépés volt csak. Hát most már biztos voltam abban, amit az előbb akartam meg kérdezni. Ismerik egymást, valahonnan és nem tegnap vagy az előtti ismeretségről van szó.
Míg Sakuzo Pinkut segíttette fel és beszélt vele én előrébb lépkedtem a bokrokhoz. Ezt a részt rájuk hagyom, ha kellenék a kaja itemről engem is meg kérdezett volna.
Lopakodás jártasságom bekapcsolom és lassan besétálok a bokrok közé, hogy nyomokat keresek. Egy letört ág, egy fen akadt szőr. Bármi jól jön, ami fel használható merre is csörtetett tovább a kis védencünk.
Remélem elég magas jártasságom ne csapjak zajt igy hallgatódzás jártaság nélkül is talán meg halom a hangját. Vagy azt vagy valami mást, ami veszélyt jelenthet védencünkre vagy ránk.


/1 Lopakodás bekapcsolom/

-Ezaz jó fiú.-simogatom meg a fejét egy picit amikor elkezdi enni az állat a húst. Sajna így nekem nem nagyon marad nassolni valóm ha elhúzódna, de csak megszánnak a többiek ebben az esetben nem? Azaz remélem ha már a helyzet magaslatára török, akkor nem hagynak meg itt nyomorultul korgó hassal.-Minden esetre a gondolataimban nem tudok sokáig evezni, hiszen hamar egy patak partjára érünk ahol a helyzet eléggé romos. Miféle nyomorult döntötte ezt le?-kezdtem el közben vizsgálni a lehetőségeket és eközben Pinku a tőle várható módon kezdte el hadarni a dolgokat. Több okos dolgot is felvet, miközben én a környéket fésülöm át, majd a végén odasétálok a többiekhez:
-Szépen összefoglaltad Pinku a dolgokat és van is egy ötletem bár ez eléggé nehezen kivitelezhető...-fogom egyik kezemmel kezdem mutogatni a dolgokat- Viszont a fán lévő cucc inkább guminak tűnik, mint ragacsosnak, szóval arra nem nagyon jó, hogy összeragasszuk a hidat vele. Viszont nem tudom van-e valakinek súlyemelése... De támadt egy ötletem a hídjavítás kapcsán.-sétálok oda a fán lévő indákhoz. -Vajon a hídon átfűzve és a fának a kampójára akasztva három ilyen cucc képes lehet behúzni a fát a híd mellé ezzel képezve egy toldást?-Húzom meg egy picit a cuccot-Mert ha igen és képesek lennénk ezt áthúzni annyira.... Akkor... szóval értitek ugye? Szerintem nem vagyunk elegen ahhoz, hogy azt a böhöm nagy rönköt a vízre toljuk, de ha ezekkel a gumis cuccokkal sikerülne rásegíteni akkor működhet a dolog és a hídon meg a köveken úgyis megakadna a rönk, szóval nem kell aggódni, hogy elvinné a sodrás.-Persze ehhez az is kell, hogy elbírjuk húzni a gumit addig...-nézek végig a többieken, hogy mit szólnak a tervhez és ha rábólintanak akkor neki is kezdek a gumik húzásának először át a hídon és onnan el a rönkig ahol a kampóra csomózva rögzítem le... Ha a tervem működik, akkor minnél több gumit kötünk a fára annál nagyobb erő húzza majd a híd felé és ha esetleg hirtelen meg is indulna sem tud elmenni messzire, amíg a gumik rá vannak kötve.-gondolkodtam magamban.

[A posztban igyekeztem kreatív tervet kitalálni, de mivel nem tudom pontosan a dolgok elhelyezkedését és kinézetét így sok-sok feltételezésbe mentem bele, ha esetleg valahol bukik a sztori szóljatok! ]

Pinku jól elbeszélgetett farkaskánkkal, nem volt kedvem meg zavarni. Inkább csak seiza pózban figyeltem mi közben elő vettem egy almát. Két harapás után pixelekre pukkant az egész. Csendben vizsgáltam mésziről a hidat. Elég vacak állapotban van, de talán egyikünket elbírja, de akkor Kaldr miért nem ment át rajta? Eléletben neki van legkisebb tömege hármunk közül. Hm lehet ez inkább egy fejtörő lenne, itt van ez a feladat mozdítsd el az izét úgy, hogy az legyen.
- Pfffhhh.
Fújtam félre szemem elé logó hajam és felálltam. Jobb kezemmel meg fogdostam és húzkodtam az egyik izét, ami nyúlt, mint a kHzm az vagy is a gumi. Amit a fiú mond közben végül is jó ötlet, de a gumit meg is kell feszíteni. Egy gumi még nem akadály, de túl sok van mind hármunkat elránthat és a fa meg se mócán közben. Akár az is lehet egy fajta próba, a rönk túlságosan is nehéz a három kampó ténye.
- Hm te mit gondolsz? Jah felesleges kérdés úgy is csak meg enni akarsz mindent.
Biztos egyik társamhoz se szóltam, na de akkor kihez beszéltem? Ez végül is lényegtelen, mert azt hiszem ki pattant egy gondolat fejemből. A fa mivel elég nehéz lehetne száraz földi horgony. Az indák gumi tulajdonsága kápóra jön. A hidat meg lehetne erősíteni velük, úgy át lené fűzve tartó elemei, deszkái közt. Egyik oldalt egy közeli fához lenének rögzítve a másik oldalt pedig a rönkhöz. Igy a feladat során szinte nem is kell jártasságot használni senkinek sem és erőt se kell kifejteni.
A Sakuzo megelőzött és úgy látom Pinku is bízik benne, engem meg nem is kérdeztek meg igazán.
- Úgy látszik Pinku bízik benned, igy más tervet nem hínem elfogadna tolunk.
Kíváncsi voltam egyébként egy valamire, a lány biztos ismerte más hónán Sakuzot. Honnan van ez a fene sok energiája, van a zsebében pár elem, vagy egy fúziós reaktor lapul az inventoriában?