[Miniboss] Emlékhorizon

by **Tsujimoto Eiki** Hétf. Okt. 29 2018, 22:54

mivel úgyis tudjátok, hogy nem vagyok teljesen százas, de mivel a legkisebb is számít, ezért szokatlan részvételi ívvel várlak titeket <3

Halállista:

Talán már mindannyiótok halott már az „eltévedt” minibossról, aki befészkelte magát a 10. szint bosstermébe. Talán éppen emiatt vagytok itt… vagy azért mert eltévedtetek a fagyizó fele menet. Mindenesetre most itt álltok mindahányan ki egyedül, ki csoportosan és amit láttok, az kétséget kizárólag szemet gyönyörködtető látvány. A dungeon falai, mennyezete és padlója tiszta, tört kristállyá változott, mely a szivárvány minden színében pompázva ragyogta be a teret. A bossterem ajtaja olyan díszes ajtó volt, hogy szinte fel sem lehetett sorolni mennyiféle értékes drágakő, kristály díszitette azt: gyémánt, topáz, rubin, smaragd és a többi és a többi. Egyszerű pompa volt, mely bár jól nézett ki, de sajnos a nézelődés nem tömi meg az erszényetek (hiába is próbáljátok kioperálni belőle a köveket). Így hát két választásotok van. Vagy megfordultok és más elfoglaltságot kerestek, vagy pedig behatoltok, hogy meglássátok mi is vár rátok odabenn.

// gyülekezzetek az ajtó előtt, ha akartok jelöljetek ki parancsokot, akinek a „jogköre” megegyezik a bossos parancsokéval Very Happy

nyugodtan társalogjatok, taktikázzatok, IC nagyjából egy időben érkeztek a helyszínre ki-ki a véletlennek köszönhetően, ki szánt szándékkal. A mini-nyitókör 2 esetben kezdődik: 1. Ha letelik az 1 hét várakozási idő, ez esetben automatikus beléptek Very Happy

/ 2. valaki(k) kinyitja a hatalmas ajtót.
Megjegyzés: az ajtót egyedül csak 1-es súlyemeléssel nyithatjátok ki, anélkül kötelesek vagytok 2-en, 3-an nekifeszülni Very Happy

sok sikert és jó játékot kívánok ^^//

by **Leonard** Kedd Okt. 30 2018, 10:37

Leonard ujjait ropogtatva állt meg a terem bejárata előtt. Nem volt még túlságosan felturbózva, ami a cuccokat és szinteket illeti, de most már nem volt oka panaszra sem. A frontvonaltól ugyan sajnos elmaradt, pedig annak idején ügyesen tartott lépést velük, de ez mára már nem szegte kedvét, ha harcról volt szó. Azt persze nem vállalta be még ő sem, hogy az ő szintjén egyedül nekiveselkedjen ennek a "mi a csodának", ami befészkelte magát a tízes boss székhelyére, attól viszont nem riadt meg, hogy ez a valami esetleg legyőzheti egy megfelelő csapattal. Nem, úgy gondolta, hogy az nem rajta, hanem a csapatán múlna. Csakhogy egyelőre egy szál legény volt talpon a vidéken. Szophiék is nagyon belemerültek a Hinari utáni nyomozásba, már napok óta nem látta a párost, és úgy gondolta, nem is lennének boldogak, ha most hívná őket. Így végül senkit nem tudott maga mellé hívni, muszáj volt neki kivárni. Elővett hát egy plédet az invertoryából, meg némi ételt, egy-két süteményt, amit még Szophietól csórt el, néhány üveg gyümölcslevet, és egy szendvicset. Nagy vidáman terült el a kristályokkal díszített terem előtt a verőfényes őszi napsütésben, és kezdett el falatozni. Úgy gondolta, az étel talán idevonz egy-két embert. Néhány pillangót, csinos hölgyeményt, vagy kaszabolni vágyó éhes hősöket. Hátha be fog jönni a számítása. Hátha.

by **Simeon** Kedd Okt. 30 2018, 14:43

Simeon és Tengerszem természetesen hallottak a furcsa lényről, ami berendezkedett a tizes szintfőnök volt rezidenciáján. Tágas hely, remek közlekedés... az ilyen ingatlanok sokáig nem álltak üresen odakint sem, nem? Persze azt nem várhatta senki a sráctól, hogy a harcért vagy az ölésért bumlizzanak el idáig, vagyhogy bármi információt megtudjanak erről a lényről... mármint azon kívül, hogy csillog! Kristálytörések, fényjátékok! Szemet gyönyörködtető látvány mindenfelől! És vajon milyenek lesznek a pixeljei? Mit tesz a fém találkozása a képződménnyel? Ugye, ugye hogy hihetetlenül szép lesz?
Hát ezért voltak itt.
Tengerszem most is, mint általában idomárjának vállán pihent, úgy sétáltak el a megadott koordinátáig, izgatottan, ki ki a saját indoka miatt. Amikor meglátták Leot, Simeon ujjongva futott oda és takarta el a szőkehajú srác szemét hátulról:
- Ki vagyok? - nevetett, bár ez azt hiszem márcsak a hangszínből is egyértelmű lehetett a kardforgató számára: Simeon örült, hogy Leonard is eljött. Kedvelte a fiút és annak nyitottságát, hogy nem röhögte ki őt a másoknak furcsa lelkesedése és fény iránti szeretete miatt - Te is azért jöttél, hogy... wáááó! - látta meg hirtelen a kövekkel kirakott ajtót és már vágtatott is oda, hogy közelebbről megnézze magának. Nézte jobbról, nézte balról, ugrált a boldogságtól és nem tudott betelni a látványtól.
Mindeközben Tengerszem egyszerűen csak odamasírozott a plédre és letelepedett Leo mellé.
- Ph-ph! - köszönt neki, majd ha a srác engedte, csápjával értenyúlt az egyik sütinek és elkezdte azt lassan elmajszolni: a kis polipnak nem ártott egy kis békesség az elkövetkezendő, lelkesedéssel és zajjal teli harc előtt.

by K1 Kedd Okt. 30 2018, 18:45

Nem egyszer megütöttem a bokámat azzal, hogy a mellettem lévő beszélgetőket figyeltem és így jutottam információhoz. Jól tudtam én is, de valami oknál fogva csak nem akartam leszokni eme nem túl jó szokásomról. Megütötte a fülemet egy hír miszerint a tizenötös szinten felütött fejét egy mini boss. Az előbb szó szerint értettem ugyanis azok ketten vitatkozni kezdtek ezért nem kellett nagyon hallgatóznom majd kiröpült egy sörös korsó az pedig tökéletesen telibe találta a tökfejemet. Az egyikük felugrott és nem győzött elnézést kérni annak ellenére, hogy semmi bajom nem történt. Megkérdezte tőlem, hogy nem lenne-e kedvem vele tartani erre a kis összecsapásra.
- Szerintem a sors hozott minket össze. Szükségem lenne egy kemény legényre, aki nem ijed meg a saját árnyékától.
- Nem hiszem, hogy én lennék….
- Szerintem meg igen. Milyen kasztod van Lovag, Kardforgató? Hányas szintű vagy?
- Lovag. – mondtam komoran ezzel lezárva a további kérdezősködést.
Az ilyen helyeken úgy halottam egy halom kincs hever, és ha velem tartasz neked is csurran cseppen valami. – beszéd közben szinte láttam a szemei helyén megjelenő dollár jeleket.
-Rendben van. Fele-fele. – egyeztem bele.
-Kezet rá! – mondta majd belecsapott a tenyerembe, de közben egy kaján vigyor jelent meg az arcán.

Ez az árnyharcos valami rosszban sántikálhatott, de engem sem ejtettek a fejemre előbb bíztam volna az életemet egy veszett barna medvére, mint rá. Az kérdezitek, hogy honnan tudtam a kasztját? Ez nagyon egyszerű ugyanis odafele elővett két kést, amiket a levegőbe dobott majd elkapott. Mielőtt viszont elértünk volna teleporthoz képzeletben a felemhez kaptam ugyanis eszembe jutott én még nem mehettem a tizenötös szintre. Azt viszont nem mertem neki elmondani, mert nem tudhattam ő milyen erős, az is lehet, hogy rám támadt volna. Végül aztán sikerült kimentenem magam egy egyszerű kérdéssel.
- Gyakran jársz mostanában a tizenötös szinten?
- Miért kérded lovagom?
- Hisz oda tartunk.
- Hogy én mekkora egy ökör vagyok. Bolond leszek oda, akarom mondani rosszul mondtam. A tízesre megyünk. - ettől kissé megnyugodtam mert nem lepleződött le a titkom.

Mikor megérkeztünk valaki már ott volt és békésen piknikezett mintha nem lenne semmi gondja baja. Nem sokkal mellette egy nagyon ismerős fiú volt egy polip szerű lénnyel. Az úgynevezett társam amint meglátta az ajtót azon nyomban neki esett a késével és megpróbált valami csillogót kihasítani magának. Pár percig próbálkozott természetesen csak hiába majd előkotorta a zsebéből a teleportál kristályát.
- Hülye leszek kockáztatni az életemet. Ti csak maradjatok, ha akartok én leléptem, nem ment el a maradék eszem. – ezzel köddé akarom mondani fénypontokká vált.
- Végre eltűnt. – mondtam egy őszinte sóhaj kíséretében.
Hogy ne tűnjek túl modortalannak biccentettem a földön ülőnek meg a poliposnak köszönés képen majd a hátamat a falnak támasztva vártam a többieket. Nem tudtam, hogy fog más is jönni azonban reménykedni csak lehetett. Közben elővettem a kristály pajzsomat és a Gerezdes buzogányt, a Fémpáncélom úgy csillogott mintha csak új lenne, igaz nem is olyan régen vásároltam. Nem kellett sokat várnom szép számmal jelentek meg játékosok és külön örültem egyik sem olyan sunyi patkány képű mint aki odacsalt.

/Statisztika/

by **Joey Chrome** Szomb. Nov. 03 2018, 11:24

Eltévedt egy Miniboss?? S pont a 10. boss termébe?? Meg fogom kérdezni már tőle, hogy sikerült ez neki! Persze ha bejutok, mert már most láttam, hogy a minibosss szép nagy házalakítást csinált. Minden kristályból volt, de úgy tűnik mást is érdekel a dolog, mert láttam az ajtónál egy srácot, aki épp evett. Jött egy srác akinél jééé egy polip volt! :O Hol van akkor az akváriuma? O.o Meg egy másik lovag is ott volt.
- Üdv mindenkinek, neked meg jó étvágyat! - mentem az ajtóhoz, ami ki volt értékes drágakövekkel díszítve. Megkíséreltem egyet leszedni szuvenírnek, de nem jártam sikerrel. Sőt, a nagy erőlködésbe le is csúszott az ujjam, s hátast dobtam.
- Áú, a lépem… jó, akkor maradj ott… - nyöszörögtem, miután feladtam a dolgot, s leültem, hogy megvárjam, hogy mikor indulunk.
- Éééés tud valaki valamit erről a minibossról? - én őszintén szólva csak pletykákat hallottam erről, de úgy tűnik tényleg itt van egy elkóborolt miniboss. Remélem aztán nem nekünk kell innen elkóborolni az életünkért.

by **Penelope** Vas. Nov. 04 2018, 22:16

Egykedvűen egy padon terült el. A lábait keresztbe tette, a két karját pedig széttárva támasztotta a faléc hosszú vázára. Hátrahajtotta a fejét és egy nagyot sóhajtott. A pet mellette ücsörgött, hosszú lábait kényelmesen elhelyezve, patáit maga alá hajlítva, fejét pedig a lány ölébe pihentetve. Mindketten tudták, nehéz időszak előtt állnak. Nyilvánvaló hiányosságok, amiket Penelope még fel is fújt. Bizonytalan próbálkozások, amikről végül le is mondott. De tudta jól, nem halogathatja a végtelenségig a nehézségeket, sőt mástól sem várhat megoldást, mégis olyan nehéznek tűnt elindulni akármelyik úton is.

A pet megrángatta füleit, majd lassan felemelte a fejét és egy közeledő alig öt tagú csapat felé irányította azt. Hallotta és értett minden szót, amit a javában fiúk beszéltek. Thulon érdeklődését felkeltette a hallottak és a magát gyötrő lány felé fordult, majd amikor az nem reagált rá, állával megbökte a lány hasát.
- Hallottam én is... és? Kezdő felszereléssel elzavarnának onnan... – Adta a meglehetősen pesszimista választ. Ugyan érdekelné, mégis... visszatartja saját aggodalmai. A pet sajnos nem tudott szavakat formálni az ajkaival, de felhívta a figyelmet magára és a véleményére ha akarta. Most pedig így volt. Kezdte unni, ahogy a lány elpasszolja a saját lehetőségeit és egy újra vár, amit megfogad hogy kihasznál, de csak önmagát ámítja.
Gyenge jellemre vall, akit nem hajt a kalandvágy, inkább a félelmei ketrecében önmagára zárt ajtóval siránkozik a saját sorsán.
Nem. Thulon nem ilyen volt és ugyan adott időt a lánynak, hogy a kezdeti traumát feldolgozza, de úgy látszik, néha az idő nem segít, csak árt.
Thulon megragadta a lány karját a fogaival, és ugyan megcsípte a bőrét, de a ruhát nem eresztve kezdte el rángatni. Eljátszották ez már párszor az elmúlt napban. Penelope pedig gyöngéden kiszedte a pet fogai közül a szövetet és a fejét simogatva próbálta megnyugtatni.
- Tudom mit szeretnél... és a tízes szint talán nem is annyira veszélyes. Abban reménykedek, hogy túl nagy szintűek nem lesznek ott... Bár, a kezdő felszerelést biztos mindenki kiszúrja. – Pillantott a petjére.
- Valahogy, meg kéne fordítani a dolgot... hasznot kovácsolni belőle... – Elmélkedett immár hangosan, és a pet is érdeklődve figyelte, hisz a szavaiból ítélve nem süllyed tovább a melankóliába. A kis szarvas felé fordult és úgy folytatta a pet szemébe nézve.
- Oké, de lelépünk, ha rizikós lesz a helyzet! – Furta bele a pillantását azokba a hatalmas szemekbe, amik egyetértően, és oly tisztán meredtek vissza rá.

Megérkeztek. Nem voltak az elsők és reményei szerint az utolsók sem. Próbálta felmérni a helyzetet. Úgy látta... mindenki erősebb lehet nála. Ugyan ez nem hátrány, viszont elő kell vennie egy megnyerő fellépést. Körbenézett és a legközvetlenebb embert kereste. A szituáció a következő volt. Úgy tűnt eddig egyedüli lányként csatlakozik a csapathoz. Felsóhajtott, majd oda lépett, ahol a tömörülést talált.
- Sziasztok. – Köszönt oda kissé bátortalanul. A szőke fiúhoz a pettel.
- Pikniket tartasz? – Próbált közeledni a fiúhoz. Nem tűnt japánnak és ez rögtön felcsigázta. A kis agancs-nélküli agancsos pedig a feltehetően petjével próbált ismerkedni. Thulon szaglászni kezdte a kis csápost és amennyire tehette megböködte párszor fekete, nedves orrával. A szarvascsemete ugyanis még nem látott efféle teremtményt, főleg nem szárazföldön.
Ekkor érhetett ide a másik szőke srác is.
- Én nem sokat. – Tárta ki a kezeit, gesztusaival követve a szavait. Félt attól, hogy valaki, szóvá teszi a felszerelései hiányát, főleg ahogy gyülekezünk, de erre már két tervet is kieszelt. Egyik rosszabb, mint a másik.

by **Silence** Hétf. Nov. 05 2018, 17:22

Könyvtár… könyvtár… ismételgeti magában az úticélját. Szabad napja van, és úgy gondolta, megkeresi a könyvtárat, ahol Quentin dolgozik, hogy ne legyen nehéz dolga eligazodni. Olvasni szeretett volna, és sokat sokat tanulni.
Arról viszont már fogalma sincs, hogy menet közben miért keveredett a 10. szintre… Igazából észre sem vette, hogy oda keveredett… Elindult a városban könyvtárat keresni.
Az már a szeleburdisága miatt történt, hogy a városból is kiment a teleportkapuból kilépve… A város szélén meglátott néhány szép virágot épp a városhatáron, miután nem talált könyvtárat menet közben odáig, ami el is vonta a figyelmét. Közelebb ment, hogy lerajzolja a szépséget, és jó fél órát ült is a virágok előtt. Mikor kész lett, és indult volna tovább, hátha máshol találja meg a könyvtárat, a pár méterre lévő bokorból vékony brummogás hallatszott, és kidugta a fejét egy medvebocs… Elsőre csak meglepetten pislogott… Másodszorra csillogni kezdett a szeme, és közelebb lépett az állatkához. Szerette volna megsimogatni, vagy megölelgetni… Olyan puhának tűnt a bundája…
A bocs viszont megijedt tőle, és elfutott… Fuwa szépen óvatosan, lassan, de azért igyekezve annyira, hogy szem elől ne veszítse, követte a kicsit, remélve, hogy előbb utóbb megáll.
Nem lett igaza, egyre mélyebben merészkedett a védett területen kívülre.
Lehet egész nap nem is hagyta volna abba az "üldözést", ha egyszer-csak nem lát meg néhány ismerős alakot egy kupacban.
Meglepetten pislogva megy közelebb, és végül azt is ki tudja venni, hogy Leo valamit eszik…
Odaérve biccent mindenkinek, Leonak, K1-nek és Simeonnak mosolyogva, aztán kérdő pislogással néz az ismerőseire. Mi történik itt? Miért van itt mindenki?

by **Quentin** Hétf. Nov. 05 2018, 20:29

Voltam olyan bolond, hogy meghívtam. Talán még arra is képes lettem volna, hogy körbevezessem, ahelyett hogy hagyom, hadd tévelyegjen magától a polcok között, de talán ez már túl sok energiámba került volna. Nem tudom, őszintén szólva a lány mellett valamiért nem fogy az energiám olyan könnyen, kivéve ha én magam pazarlom el. Márpedig a pazarlás előfordul mellette. Többnyire átlátom, mi folyik körülöttem, de Otomurát nem mindig értem. Vagyis fogalmazzunk inkább úgy, hogy sokszor nem értem. Bevallom, most sem, mert már itt kellett volna, hogy legyen. Tisztában volnék vele, hogy a lányok kvázi sportot csinálnak a késésből, úgyhogy egy darabig a fülem botját se mozgattam, de így háromnegyed óra után azért már kezdtem gyanút fogni. Nem kapkodtam el a dolgot, de gondoltam megnézem ezt a barát funkciót, hátha segít valamit, és ami azt illeti, megsúgta, hogy merre jár az eltévedt hercegkisasszony. Kicsit elhűltem, és bár egy darabig úgy voltam vele, hogy nem éri meg a fáradságot, azért ott motoszkált a káposztalével teli fejemben, hogy mi van, ha valaki a vállára kapta, és elvitte egy barlangba őskori feleségszerző módszert alkalmazva.
Szóval útra keltem, bár talán hetek óta nem jártam a védett zónán kívül, és pláne nem olyan magasan, mint a 10. szint. Ennek megfelelően rendkívüli óvatosan közlekedtem, minden lépésemre vigyázva, különösen ahogy közeledtem a bossterem felé. A kezem végig a batár fegyveremen nyugtattam, hogy ha valami előugrik, akkor valahogy leküzdjem, de nem jött végül szembe semmi, leszámítva a bossterem kapuját, ami előtt már egy viszonylag szép kis tömeg fogadott. Ha nem láttam volna meg köztük Otomurát, már fordultam is volna vissza, és elég közel jártam ahhoz, hogy így is nyomjak egy hátraarcot. Azért valahogy erőt vettem magamon, odasétáltam, és letelepedtem a lányhoz elég közel, de a körön azért kívül.
- Vártalak - jegyeztem meg tulajdonképpen szemrehányóan, noha ez vajmi kevéssé érződött a hangomon.

by **Chakna** Kedd Nov. 06 2018, 14:34

Egy miniboss… Éppen ez kellett nekem, még akkor is, ha nem volt magas szinten… Nem volt kérdés, hogy el fogok menni.
Eikinek… Neki nem szóltam. Nem szerettem volna, hogy aggódjon ahogy őszintén szólva azt sem, hogy velem tartson. Tapasztalatot szerettem volna, amihez nem jó, hogy ha valaki egy ütéssel leüti a mobot, mielőtt még sebezni tudnám…
Szóval szó nélkül jöttem el, immár a Unity céhházából… Eléggé kiismertem már magam az épületben, de… Nem éreztem különösebben otthonosnak… De nincs mit tenni, megígértem… Ez volt az ára, hogy az a bolond ne keverje bele magát az ügyembe… Remélem, hogy ezzel az egésszel nem kevertem én magam bele…
Persze… Egy üzenetet azért hagytam Eiki ajtaja előtt, hogy ne kezdjen vad elméleteket gyártani, hogy miért nem vagyok ott… Ha számításaim helyesek, mire megtalálja, már nem fog tudni ha akar se beleavatkozni a harcba…
Útközben tervezgetve sétáltam a tizedik szint teleportjától a megjelölt helyig. Megpróbáltam meghatározni, hogy milyen szerepben fogok tudni a leghatékonyabban segíteni, és hogy mi kell ahhoz, hogy a támadásaim a leghatékonyabbak legyenek. Remélem a többiek fognak segíteni távolságot tartani...
Mire odaértem már voltak ott néhányan, köztük ismerős is.
Biccentettem Quentinnek, majd Fuwakonak, aztán hangosan is üdvözöltem mindenkit.
-Sziasztok. Mindannyian bemenni készülünk? - kérdezem. Őszintén szólva mindkét ismerős arc jelenléte meglep kicsit, egyikük sem az a fajta, aki keresné az ilyen alkalmakat…

by **Tsujimoto Eiki** Kedd Nov. 06 2018, 19:15

Szépen lassan összegyűltetek, ki-ki a maga módján, útján és bár a „csapat” szép számmal növekedett, nem igazán akaródzott nektek kinyitni eme hatalmas kapukat. De nem kell félnetek, ugyanis az utolsó érkező után olyan 5-6 perccel a Kapu hirtelen kinyíl. Azok akik benéztek, hirtelen fényártól vakulnak meg és mindenki egyaránt érzi, ahogy a testük szinte megbénul és ösztönösen eltakarjátok szemeteket karotokkal, majd minden elsötétedik. Nagyjából pár perc telhetett el, de van aki óráknak érezte, mire kinyitjátok a szemeteket és hunyorogva néztek körül. Kemény gyémánt padlón álltok, mely szerencsére elég érdes, hogy ne csúszkáljatok rajta, így viszonylag könnyebben felálltok. Hatalmas és ragyogó, bár elég komor kristályszobában vagytok, sehol egy ajtó, sehol egy lépcső. Semmi. Csupán a kristály falak összesége. Egyelőre nem történik semmi nyugodtan felsegíthetitek egymást kicsit beszélgethettek, ám pár perccel később egy kísérteties hang szól felétek.
- Menjetek innen, míg nem késő!
Ha a hang irányába fordultok láthatjátok, hogy egy különös alak emelkedik ki a padlózatból, s minél jobban elszakad a talajtól, a falak és a padlózat annál jobban elfeketedi. Mikor teljes teste kivált a padlózatból a környezetből eltűnt a fény, csupán az ő belső fénye világította be a környéket, bár azért még láttátok egymás. A lény egyelőre nem mozdul, se az életsávja, se a neve nem látható, csak vár, hogy tesztek-e valamit.

A lény:

// ebben a körben még van lehetőségetek írni, a statiszikáitok EZ alapján számoltam, ha van valami hiba a pontozásotokkal, csak szóljatok Smile

ebben a körben van még lehetősége valakinek felvenni a parancsnoki pozíciót, ha ezt nem teszitek meg, akkor rendesen gyorsi szerint fog lezajlani a körváltás, ha valaki megtámadja a lényt a fentebb található dobási esélyekkel megteheti ezt, amennyiben ez megtörténik további játékot már nem engedélyezek, így az első támadóig, vagy az 5 napos határidő lejártáig szabad játék van szólimit nélkül //

Statisztika:

by **Joey Chrome** Szer. Nov. 07 2018, 16:25

- Gyerekek, kinyílt a JAJ A SZEMEM! - húúú, de fényes ott bent minden! megvakultam! Ja nem, csak amíg ez a fény tartott... Húúú, minden kristályból van itt! Még a budi is, ha lenne! Hirtelen valaki azt kiabálta, hogy menjünk innen, amíg nem késő, majd valami kiemelkedett a padlóból, mint a zombik a sírból.
- Az meg mi a halál? A Kristály Krapek? - mutattam a hogyishívjákra.

by K1 Szer. Nov. 07 2018, 22:08

Miközben ott várakoztam, hátamat a falnak támasztva jött még néhány játékos, akadt köztük, néhány ismerő is, viszont egyik sem jött oda hozzám, beszélgetni. Nem volt olyan nagydolog, mert sosem voltam egy nagy pletykafészek, viszont egy picit azért fájt. A kedves mosolyuk ellenére senkiben sem okoztam maradandó emléket, vagyis nem annyit, hogy odajöjjön hozzám pár szó erejéig. Igaz nem tehettem szemrehányást nekik, mert én is hozzá hasonlóan cselekedtem. Kissé meglepődtem, hogy Silencét ilyen helyen láttam ugyanis sokkal félénkebbnek tartottam. Igaz, ha akart tudott bátor is lenni, de olyan törékenynek tűnik, mint egy pici, cuki, porcelán baba. Összesen nyolcan voltunk az állatokat nem számítva, ami elég szép szám, bár én a kilencest jobban kedveltem. Mikor úgy tűnt, hogy nem fognak többen jönni az ajtó elkezdett szép lassan kinyílni.
- Na végre. – mondtam magamban.
Elindultam Silence felé mikor váratlan mindent vakító fény lepett el és így elvesztettem a látásomat. Csak annyit tudtam, hogy nekimentem egy alacsony hosszú hajú illetőnek.
-Te vagy az? – kérdeztem és nagyon reméltem, hogy a kis védencem lesz az.
Nem kellett sokat várnunk és visszanyerhettük a látásunkat, de nem akartam hinni a szememnek. A padló és a falak mind rendkívül értékesnek tűnő kristályokból álltak. Nem tudtam sokáig ámuldozni, mert valami különös szörnyeteg kiemelkedett a padlóból és erre minden elsötétült. Nem nyílt szét a talaj, hanem nemes egyszerűséggel keresztülment rajta, akár egy szellem. Megfordult a fejemben, hogy meg kéne fogadnunk a tanácsát ugyanis nem sokat tehetünk az ellen akit nem lehet fegyverrel eltalálni. A hangja nem fenyegetőnek tűnt, éppen ellenkezőleg, kétségbe esettnek, bár ez az én személyes véleményem volt. Közben úgy sasszéztam, hogy a szörnyeteg és a kis néma törpe között legyek. Elég rosszul láttam, de emlékeztem, hol állt mikor még nem csak egyetlen egy gyémánt kupac szolgáltatta a világítást.

by **Leonard** Csüt. Nov. 08 2018, 10:09

Leo meglepődött, amikor egy szendvics majszolása közben valaki rátört hátulról. Egy pillanatig már veszélyt sejtett, de aztán leküzdötte a börtönben ráragadt készültségét, és elvetette ezt a badarságot. Már ki támadna úgy, hogy lefogja a szemét? Maximum az, aki játszva akar közeledni felé. Elnevette magát, mikor megismerte Simeon hangját, és arcára kiült a széles vigyor.
- Szerintem egy polip vagy. - válaszát kicsit direkt elferdítette, hogy mókásabbnak hangzzon. Aztán a következő pillanatban a srác már loholt is tovább, hogy megnézze magának a kristályokat. Tény, ami tény, azok vakítóan szépek voltak, nem csodálkozott hát, hogy lenyűgözték őt. Messziről figyelte kisebb aggodalommal, mi történik arra, de úgy tűnt, a boss kapuja egyelőre eléggé nyugalmas.
Közben barátságosan visszaintegetett a polipnak, és örült neki, hogy most már társasága is van. Bár arra még nem jött rá, hogyan is kéne a polip szavait értelmeznie. :/ Mindenesetre, jókedvűen nézte, ahogy az állatka majszolja a süteményt.
Ekkor érkezett meg hangos szócsatában a következő két alak, ám az egyik gyorsan távozott is. Leo csak pislogott az esetre, nem szólt semmit, ette tovább a süteményét.
Aztán a piknik csapat további tagokkal bővült.
- Igen, gyere csak, egyél valamit. - mosolygott rá kedvesen az érkező állatidomárra, majd a szőke hajú srác felé fordult.
- Én semmit. - vonta meg a vállát. Annyit tudott csak, hogy éhesen meg izgatottan nem lesz jó bemenni.
Aztán Silence érkezésére felcsillant a szeme. Nocsak, még egy barát. Remélte, hogy most nem azért jött, hogy megpróbálja megszokni a tömeget, mert azt már legutóbb is mondta neki, hogy elég buta ötlet. Most is eléggé megszeppenve pislogott körbe, így Leonard felkelt helyéről, és odament hozzá.
- Szia! Minden rendben? Hogy kerülsz ide? - kérdezte tőle úgy, hogy csak azok hallhassák, akik nagyon közel állnak. Nem akarta zavarba hozni a lányt, de abban sem volt biztos, hogy az direkt keveredett erre. Nehéz volt elképzelnie, hogy önként vállalkozna egy csúnya miniboss harcra, habár bizonyára több van a lányban mélyen legbelül, mint amit kimutat. Ki tudja, lehet, hogy még meg is fogja lepni a nap folyamán.
Ekkor történt gyors egymásutánban minden. Az ajtó kitárult, a fény elvakította, a húzó érzés, majd már bent is volt a teremben. A fene. Így nem tudja szegény Silencszet hazaküldeni sem, ha nem direkt van itt. Nemsokára a szörny is felbukkant, és nagyon úgy tűnt, azt szeretné, ha eltűnnének innen. Nem azt mondom, szerintem a csapatból többen el is akartak tűnni, csak hogy ez már nem volt reális elvárás ebben a helyzetben. Leo Silence elé állt, hogy ha szükség van rá, meg tudja védeni, szemével pedig megkereste Simeont. Már most két ember volt, akiért aggódott, és még csak el sem kezdődött a harc. Mi lesz még itt? Mondjuk erősségben még talán túl is tesznek rajta, de hát nem ez volt számára az elsődleges szempont. Ő nem gondolkozott azon, ki hányas szintű, csak azt érzékelte, hogy itt van két törékenynek kinéző barátja is, akikre nagyon-nagyon szeretne vigyázni.

by **Silence** Csüt. Nov. 08 2018, 19:43

Meglepetten, és értetlenül pislog Chaknára… Bemenni? Mármint azon az ajtón? Megrázza a fejét. Ő nem készült ilyesmire…
Továbbra is mosolyog Leora, miközben a fiú odalép. Nagyot bólint az első kérdésére. Persze, hogy minden rendben. A másodikra előkattintja a füzetét, és írni kezd. Pár pillanat múlva pedig a szőke srác kezébe adja a füzetet kissé kétségbeesett tekintettel.

Egy macit követtem, akit akkor találtam miközben rajzoltam a virágot amit éppen könyvtá…. Hány óra van?

Az ismerős hangra rögtön felkapja a fejét. És azonnal rájön, hogy mekkora nagy butaság volt tőle, hogy így elkalandozott…
A legőszintébb lelkiismeretfurdalással az arcán gyorsan odamegy Quentinhez, és pár gyorsan leírt sor után a Leo kezéből kikapott füzetbe odaadja azt fiúnak.

Bocsánatot kérek…Elfelejtettem figyelni, hogy mennyi az idő… Nem akartalak megváratni… Ne haragudj…

Nemsokára viszont az ajtó felől áradó vakító fény elvonja a tekintetét a fiúról, Hangos, ijedt sikkantással észleli, hogy nem lát. Nem kapja ugyan a szeme elé a kezét.. Azzal éppen ugyan ez az eredmény lenne…
Teljesen összezavarodik, nem érti mi folyik itt, de ahogy lassan megint látni kezd, kicsit megnyugszik.
Ő nem a hang forrását keresi, hanem azt, hogy merre tudna elmenni… Hiszen neki eleve esze ágában sem volt idejönni…
Végül, kicsit értetlenül pislogva nézi a felé mozduló K1-et, és Leot is… Azt értette, hogy meg akarják védeni, csak azt nem, hogy miért, amikor ilyen sokan vannak itt…
Lassú, óvatos mozdulattal elővette a kardját, és nagyot nyelve, kicsit esetlenül előrébb lép. Négy barátja is van itt, Tengerszemmel együtt öt, próbál mindegyikük elé, vagy legalább mellé állni, hogy segíthessen nekik. Alig észrevehetően, de remeg a félelemtől, hogy valamelyiküknek baja esik, és nem tud segíteni.

by **Chakna** Vas. Nov. 11 2018, 13:45

Azt sejtettem, hogy nem lesz éppen egyszerű dolgunk… De arra nem számítottam, hogy az ajtó magától fog kinyílni… Elvakított a fény, én pedig a szemem elé emelt kézzel vártam, hogy el fog-e múlni, vagy így kell valahogy megoldanunk a küzdelmet.
Megnyugtató volt, hogy végül lassan tisztult a kép, és egy gyémánt teremben találtam magam, a többiekkel együtt.
Végigmértem az előttünk álló lényt, aztán a "társaimat"… Van egy lovagunk Tier 2-es felszereléssel, és egy másik Tier 3-massal… kicsit elhúztam a számat… Nem biztos, hogy ők ketten elegek lesznek, hogy elbírják a sebzéseseket… Rajtuk kívül van egy kardforgató srácunk, és Fuwako, aki szintén kardforgató, de nem tűnik éppen gyakorlottnak, ellenben most nem úgy néz ki, mint aki a félelemtől megdermed… Ha minden igaz, nekik gyorsnak kellene lenni…
Van egy harcosunk, akinek ha minden igaz sokat kellene sebeznie, két állatidomárunk, egyikük kezdőfelszereléssel, a másik T3-mas tárgyakkal, akik dupla támadással vehetnek részt, és itt vagyok én távolsági harcosnak…
A baj csak az, hogy ebből még nem igazán tudom, hogy ki mire képes…
Mély levegőt veszek, és a többiek elé lépek, feléjük fordulva.
-Úgy látom megtaláltuk a minibosst, amit emlegettek. Szeretném a segítségeteket kérni, hogy legyőzzük. Előtte viszont van két fontos kérdésem - fordulok az idomár lány, majd a Tier 2-es felszerelésben lévő lovag felé - Mennyi életetek van nektek kettőtöknek? Elnézést a tolakodó kérdésért, de ahogy látom, ti vagytok a legalacsonyabb szinten közöttünk, és szeretnék biztosra menni, hogy nem esik bajotok, ahogy a többieknek sem. - kérdezem, mert ez a legkényesebb oldala a kérdésnek. Ha rájuk vigyázni kell, akkor kicsit másféle stratégiával kell nekiindulni.
Valakinek össze kell fogni az összeverődött társaságot, én pedig hajlandó vagyok vállalni a felelősséget… Gondoskodni fogok róla, hogy ha bárkinek baja esik, akkor én leszek az első.

by **Quentin** Vas. Nov. 11 2018, 14:31

Nem igazán lelkesedtem ezért a sok ismeretlen emberért, de annak örültem, hogy megtaláltam Otomurát, és látszólag nem esett semmi baja. Azt nem feltételeztem, hogy ez a sokaság hozta volna ide, eléggé szétszórt banda volt. Az viszont sose volt jó jel, ha egymás számára ismeretlenek egy helyre gyűlnek, ugyanis az azt sugallja, hogy itt készül valami.
- Azért a szeleburdiságnak is van határa - sóhajtottam nagyot, mikor elolvastam Otomura válaszát, majd hogy ne aggódjon, adtam neki egy buksismit. Már éppen javasoltam volna, hogy nem érdemes itt maradni, de már késő volt. A fényhatás teleportálásra emlékeztetett, úgyhogy mint véget ért, először körbenéztem az új helyszínen, majd megpróbáltam a térképen meghatározni, hogy egyáltalán hol vagyunk. Nyilvánvalóan riadót fújt az összes vészcsengő és félrevert harang a fejemben, úgyhogy kellő óvatossággal igyekeztem eldönteni, hogy egyáltalán veszélyben vagyunk-e. A kristálygólem önmagában még nem jelentett semmit, más kérdés, hogy ránézésre mindenki fenyegetésnek vette a jelenlétét. Jómagam is a fegyveremre tettem a kezem, de a tekintetem inkább Otomurát kereste. Már ketten is elé álltak, szóval el is gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán szükség van-e rám, ugyanakkor nyilván ismeretlenekben nem tudtam megbízni. Valami azonban zavart.
- Nagyon szép, hogy próbáljátok megvédeni, aki gyengének látszik, de a 14 éves forma kislányt a kezdő felszerelésben miért hagyjátok figyelmen kívül? - szóltam a két lelkes férfi felé, és a fejemmel a szőke kislány felé intettem, aki előtt bezzeg senki sem állt élő pajzsként. Chakna-san legalább felfigyelt rá, rá is néztem a nőre, aki az eddigi minimális interakcióink folyamán olyannak tűnt számomra, mintha mindenki anyukája lenne. Mármint... volt egy ilyen kisugárzása.
Otomura viszont egyenesen remegett, úgyhogy amíg a többiek pajzsot játszottak, én odaléptem mellé, és finoman megfogtam a vállát, megakadályozva, hogy túlságosan előrelépjen.
- Ne erőltesd. Maradj vissza, figyelj, és ha szükséges, lépj közbe. Sokkal jobb, mint vakon előrerohanni - tanácsoltam. Nem azt szerettem volna megakadályozni, hogy kardot húzzon, mert nem volt rá okom, hogy kalitkába zárt hercegnőként kezeljem, és óvjam minden széltől. Láttam rajta, hogy fogott már fegyvert, nem állt csálén a kezében a kard. Nem tudom, mire képes, de nálam biztosan ügyesebb, szóval hülyén venné ki magát, ha kioktatom róla, hogy neki nem szabad harcolnia, aztán el se találom azt a kristálytömböt. Merthogy nem volt valószínű, hogy el tudom találni. Igaz, én direkt erre építek Neutral

by **Tsujimoto Eiki** Kedd Nov. 13 2018, 11:26

Bár a legtöbbetek még nem igazán döntötte el mit is kéne csinálnia, ám végül a lény megunta a várakozást. Mivel nem mentetek el, így úgy értelmezte, hogy harcolni szándékoztok vele.
- Ám legyen. A ti döntésetek ez. - kezével int egyet, mire a föld fényesen felvillan alatta és mire elalszik a fény, tíz ragyogó kristály lesz látható, melyek lassú tempóban lebegnek körbe-körbe a boss körül.
- Mutassátok meg nekem mi lakik az elmétek legmélyén, bolond gyermekek!
Emeli rátok kristály ujját, mire a kristályokon először homályos, majd egyre élesebb képek lesznek láthatóak, mire pedig teljesen láthatóvá válik talán egypáran meglepődve veszik észre, hogy amit látnak, az bizony a saját emlékeitek képekbe levetítve méghozzá pontosan úgy, ahogy ti azt egyszer anno átéltétek azt. A kristály lény feje fölött végül megjelenik a neve, mely után a HP csíkja is előbukkan az oldala mentén. A miniboss az Emlékhorizon nevet viseli, bár egyelőre nem támad.

Parancsnok: Chakna
Postidő: 3 nap (ha ez idő alatt nem ír a soron következő, vagy a parancsnok által megnevezett személy, akkor a kör megy tovább és a gyorsisorrendben soron következő kimarad a körből (vagy akit megnevezett a parancsnok)
Szólimit: 100 (parancsnoknak is)

Silence következik, ha csak a Parancsok másképp nem dönt

Silence (Sebzés: 49, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia, 5.5 SP kiskörönként.)
Miniboss
Leonard (Sebzés: 50, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességet nem használhat, 5.1 SP kiskörönként.)
Miniboss
Quentin (Sebzés: Z:81 / S:88 / P:96, támadáshoz 5 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia, 5 SP kiskörönként.)
Miniboss
Simeon (Sebzés: 45, Pet sebzés 35, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia, 3.8 SP kiskörönként.)
Miniboss
Joey Chrome (Sebzés: 46, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 3.5 SP kiskörönként.)
Miniboss
Chakna (Közelharci sebzés: 8, Távolsági sebzés: 55, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 2.5 SP kiskörönként.)
Miniboss
K1 (Sebzés: 12, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességet nem használhat, 1.8 SP kiskörönként.)
Miniboss
Penelophe (Sebzés: 20, Pet sebzés 14, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességet nem használhat, 1 SP kiskörönként.)
Miniboss

Miniboss: Full HP, ??? P
Szilánk #1-#10: Full HP, ??? P

Silence (22. szint): 110/110 HP, 65 páncél, 130/130 CSP
Leonard (23. szint): 80/80 HP, 55 páncél, 90/90 CSP
Quentin (22. szint): 150/150 HP, 65 páncél, 100/100 CSP
Simeon (22. szint): 110/110 HP, 90 páncél, 110/110 CSP
Joey Chrome (22. szint): 115/115 HP, 80 páncél, 145/145 CSP
Chakna (20. szint): 90/90 HP, 65 páncél, 90/90 CSP
K1 (11. szint): 95/95 HP, 57 páncél, 45/45 CSP
Penelophe (20. szint): 60/60 HP, 2 páncél, 50/50 CSP[/spoiler]

a kristályban mutatott emlékképek és a kristályok sorszáma:

// Megjegyzés: A Kristályok alapjáraton tompán fénylenek, de mindenkinek a kristálya saját körében fényesen ragyogni fog és a karakter kísértést érez, hogy a kristály felé forduljon (minél rosszabb az emléke, annál erősebb az érzett kényszer). Mivel ez egy miniboss harc, azonban a dolgok nem állnak meg! Mindenki szabadon eldöntheti, hogy mit tesz IC, ha a karaktere azonban túl sok ideig figyel a kristályára, a körének egy része, vagy teljes köre elveszik. Ezt ti is önkéntesen is „kérhetitek” OC, hisz ez a mini jószerével a kijátszással lesz izgalmas

by **Chakna** Kedd Nov. 13 2018, 13:45

Amikor a lény újra megszólal felé fordulok. Eleve ezért jöttem… Így döntöttem. Már nyitnám a számat, hogy megmondjam a többieknek, hogy nem muszáj itt maradniuk… Teleportáljon el nyugodtan, aki nem akarja vállalni a kockázatot, de mégsem jön ki hang a torkomon, ahogy meglátom a kristályokban feltűnő képeket.
Az első amit meglátok ökölbe szorítja a kezemet. Mintha egy tv felvételén nézném végig ahogy Hinarival testet cserélve Ophelia után indultunk… Nem sokminden jeleink meg a kristályon, de az utolsó pár percnek minden egyes pillanata ott van… Ahogy a lány könyörög, hogy ne vigyem be a védett övezetbe, aztán próbál meggyőzni, hogy elengedjem… És végül az én hibámból pixeleire robbant a lány…
Elszakítottam a tekintetem a kristályról… Nem szabad most ebbe belefeledkeznem… De a szemem megakad egy másik kristályon is… Magamat látom a Monument of Lifera meredve… Seishin nevének a helyére meredten… Hugomként tekintettem rá… Megfogadtam, hogy megpróbálom megvédeni… Elbuktam…
Rászorítva az íjamra elszakítom a tekintetem a mobról, hogy a többiek felé forduljak, és javasoljam, hogy mindenki próbálja a legtöbbet tenni, amit tud… látni akartam, ki mire képes…
De mire megszólalhattam volna, Fuwako rémülettől, és dühtől remegve már nekirohant a minibossnak… Sóhajtva figyeltem, nehogy baja essen, de nem léptem közbe.

Silence következik Wink

by **Silence** Kedd Nov. 13 2018, 15:06

Lesüti a szemét. Szégyelli magát, amiért így kiment a fejéből, hogy az időre is figyeljen… Már gondolkodik, hogy mivel tudná kárpótolni érte Quentint. De a gondolkodást félbeszakítja a hirtelen vakító fényesség.
Az utolsó lépés, amit megtenne előre megakad, mert egy kéz a vállára nehezedik. Ismerős az érintése, és kicsit oldalra pillantva látja, hogy Quentin az.
Kérdőn pislant rá, kicsit megnyugodva, de legalábbis a remegést abbahagyja.
Bólint, de nem lép hátralép, csak kicsit nyugodtabban nézi a minibosst.
Csak kissé értetlenül néz, amikor megszólal, aztán elkerekedik a szeme, ahogy a kristályokban képek jelennek meg. Azonnal kiszúrja a képek között Hinarit, és a kard remegni kezd a kezében. Nem akarja megint látni… Már kihozták onnan Hinarit… már minden rendben van… Nem akarja megint látni, hogy az a fiú bántja… Nem akarja megint végig nézni, hogy belészúrja akardot… Nem akar megint úgy lenni, mint a rácson kívül állva…
Összezavarodott a kettősségtől, és nem teljesen tudatosan rugaszkodott el, és futott oda a kristályhoz, amiben Hinarit látta. Gyors egymásutánban 5-ször próbált meg rávágni a kardjával a kristályra, hogy összetörjön… hogy kiengedje Hinarit.. Hogy ne kelljen látnia… Hogy ne bántsák megint…

//5 támadásból 4 talál, összesen 196 sebzéssel a kristályba

by **Kayaba Akihiko** Kedd Nov. 13 2018, 15:06

The member 'Silence' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Miniboss] Emlékhorizon 4766612103_86ee832108_s

[Miniboss] Emlékhorizon 4767249862_5877ffd2ef_s

[Miniboss] Emlékhorizon 4767251444_0f76bf2817_s

by **Tsujimoto Eiki** Kedd Nov. 13 2018, 17:47

A kristály darabjaira törik az első ütésedtől, azonban erős fénnyel pixeleződik el. A HP csíkod egy pillanatra lila színűvé válik, majd meglepetten veheted észre, hogy sérültél, pedig egyelőre még senki nem ért hozzád. A boss azonban kegyetlenül üt feléd, talán nem tetszik neki, hogy a kristályát bántottad.

Kristály #9 eltörik
Silence 4 HP-t sérül
Silence 10 HP-t sérül a bosstól

Parancsnok: Chakna
Postidő: 3 nap (ha ez idő alatt nem ír a soron következő, vagy a parancsnok által megnevezett személy, akkor a kör megy tovább és a gyorsisorrendben soron következő kimarad a körből (vagy akit megnevezett a parancsnok)
Szólimit: 100 (parancsnoknak is)

Leonard következik, ha csak a Parancsok másképp nem dönt

Silence (Sebzés: 49, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia, 5.5 SP kiskörönként.)
Miniboss
Leonard (Sebzés: 50, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességet nem használhat, 5.1 SP kiskörönként.)
Miniboss
Quentin (Sebzés: Z:81 / S:88 / P:96, támadáshoz 5 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia, 5 SP kiskörönként.)
Miniboss
Simeon (Sebzés: 45, Pet sebzés 35, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia, 3.8 SP kiskörönként.)
Miniboss
Joey Chrome (Sebzés: 46, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 3.5 SP kiskörönként.)
Miniboss
Chakna (Közelharci sebzés: 8, Távolsági sebzés: 55, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 2.5 SP kiskörönként.)
Miniboss
K1 (Sebzés: 12, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességet nem használhat, 1.8 SP kiskörönként.)
Miniboss
Penelophe (Sebzés: 20, Pet sebzés 14, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességet nem használhat, 1 SP kiskörönként.)
Miniboss

Miniboss: Full HP, ??? P
Szilánk #1-8: Full HP
Szilánk #10: Full HP

Silence (22. szint): 110/110 HP, 51 páncél, 108/130 CSP
Leonard (23. szint): 80/80 HP, 55 páncél, 90/90 CSP
Quentin (22. szint): 150/150 HP, 65 páncél, 100/100 CSP
Simeon (22. szint): 110/110 HP, 90 páncél, 110/110 CSP
Joey Chrome (22. szint): 115/115 HP, 80 páncél, 145/145 CSP
Chakna (20. szint): 90/90 HP, 65 páncél, 90/90 CSP
K1 (11. szint): 95/95 HP, 57 páncél, 45/45 CSP
Penelophe (20. szint): 60/60 HP, 2 páncél, 50/50 CSP

a kristályban mutatott emlékképek és a kristályok sorszáma:

// Megjegyzés: önkényesen elvettem Sil maradék támadását az elsőn túl is jelenlegi elmeállapota miatt, de csak az elsőért vontam CSP-t Smile

//

by **Chakna** Kedd Nov. 13 2018, 19:14

Amikor látom, hogy a kristály összetörik, és Fuwako még mindig nem hagyja abba a levegő ütlegelését sóhajtva utána léptem, finoman átkaroltam a vállát, és nem törődve azzal, hogy esetleg kapok-e ütést, vagy nem, visszaterelgettem a társasághoz.
-Ügyesen csináltad, semmi baj - simogattam meg a fejét nyugtatóan. Minden idegszálammal kényszerítettem magam, hogy ne bámuljam a kristályokat. Így is azon pörgött az agyam, amit láttam. Nem, nem fog mégegyszer megtörténni. Ha rajtam múlik, itt senkinek nem fog baja esni!
Végignéztem a társaságon.
-Koncentráltatok arra, hogy elpixelezzük ez a mobot. Mindenki adjon bele mindent, rendben? - kéztem rájuk bíztatóan, aztán pár pillanatnyi töprengés után hozzá tettem. - Egyelőre mindenki tegye amit tud... - remélhetőleg egy-egy megmozdulás is elég lesz, hogy felmérjem a lehetőségeket..

/Leo következik Smile

/

by **Leonard** Kedd Nov. 13 2018, 22:50

Valamit mondani akart annak a felfuvalkodott hólyagnak, aki az előbb okította ki. Valamit a barátságról, és hogy ő megvédi a barátját. Valamit, amivel jól megtorolja, hogy egy ilyen szemüvegkirály csak úgy meg meri szólítani egyáltalán. Mégis honnan veszi a bátorságot? Silence neki a barátja, és természetes, hogy először felé ugrik. És meg fogja védeni a másik lányt is, azt ott, a kis kezdő felszerelésben. Ő majd utána lesz a barátjává, ha innen kikerülnek, és ő leteríti újra a plédjét, és oda invitál mindenkit, aki részt vett a harcban. Mindenkit, kivéve ezt a ragyakapitányt. Valójában nem is volt semmiféle pattanása a srácnak, de az összkép elég volt hozzá, hogy ezt a nevet illesse rá. Valahol éppen itt akadt el a gondolatmenete. Valahol ez volt az a pont, amikor meglátta a bosst. És a kristályokat. A többi nem is érdekelte, egészen addig, amíg ott volt Ilja. Gyerekkori barátjának arcán magabiztos mosoly ült. Úgy világította meg a teret Leonard számára, mintha csak egy fénycsövön keresztül nézte volna a világot. A képek nem mutattak mást, csak a végzetes pillanatot. Ahogy Leo az akkori felszerelésében megsebzi a fiút, aki egy helyben ülve hagyja magát. És Ilja csak mosolygott. Mindvégig ugyanazzal a hálás tekintettel bámult társára. Hálásan és megértően. Tudta, mire kéri Leot, akikkel fivérekként szerették egymást. Tudta, hogy ez a valami nagy dolog. Leonardnak csak és kizárólag ez az egy kép számított ebben a pillanatban. És a kristályban újra lesújtott. Nem volt képes többször végignézni, ahogy társát darabjaira szakítja. Előrefutott, kardját lendítette, és tönkretette a kristályt. Mivel az előbb úgy elbambult, egy kicsit megkésett a támadással, ám a hatos számú kristály széttörése után még éppen maradt elég ideje, hogy a bosst is támadja maradék erejével. Minden érzelmét beleadta a kardcsapásokba. Lesújtott, majd így kiáltott:
- Switch Silence. - nem volt biztos benne, hogy mit csinál. Valójában már a napját nem tudta megmondani, mikor volt utoljára bármiféle hivatalos harcon. Remélte, hogy ez még mindig így működik, hogy így le tudja venni az ütést a kardforgató lányról. Már csak remélni tudott, semmi mást. És töretlenül igyekezni, hogy megmentse a barátait. Ilját elvesztette. Többé senkit nem akart hagyni elmenni..

/5 támadásom van, 1 megy a 6-os számú kristályra, a többi a bossra. Azt nem tudom, hogy a többi az pontosan mennyi, és mennyit vesz el a tény, hogy Leo elbambult. Very Happy

Nem kell dobnom./

by **Tsujimoto Eiki** Szer. Nov. 14 2018, 00:49

Bár Leonard egy kis időre elbambult a saját világába, végül magára talált és új lendülettel veti be magát a harcba. A csapása nyomán nem csak a Kristály, de a Boss is sérülést szenved el. Leonard csak 1 kiskörnyi időt töltött el bámészkodással, hisz viszonylag gyorsan feleszmélt. Leonard az utolsó támadását piheni (csak 3 támadásra van elég CSP-je).

Kristály #6 eltörik
Boss 100 sebzést
Silence 4 P-t sérül
Leonard 5 P-t sérül
Leonard 10 P-t sérül a bosstól

Parancsnok: Chakna
Postidő: 3 nap (ha ez idő alatt nem ír a soron következő, vagy a parancsnok által megnevezett személy, akkor a kör megy tovább és a gyorsisorrendben soron következő kimarad a körből (vagy akit megnevezett a parancsnok)
Szólimit: 100 (parancsnoknak is)

Quentin következik, ha csak a Parancsok másképp nem dönt

Silence (Sebzés: 49, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia, 5.5+0.5 SP kiskörönként.)
Miniboss
Leonard (Sebzés: 50, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességet nem használhat, 5.1+0.1 SP kiskörönként.)
Miniboss
Quentin (Sebzés: Z:81 / S:88 / P:96, támadáshoz 5 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia, 5 SP kiskörönként.)
Miniboss
Simeon (Sebzés: 45, Pet sebzés 35, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia, 3.8 SP kiskörönként.)
Miniboss
Joey Chrome (Sebzés: 46, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 3.5 SP kiskörönként.)
Miniboss
Chakna (Közelharci sebzés: 8, Távolsági sebzés: 55, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 2.5 SP kiskörönként.)
Miniboss
K1 (Sebzés: 12, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességet nem használhat, 1.8 SP kiskörönként.)
Miniboss
Penelophe (Sebzés: 20, Pet sebzés 14, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességet nem használhat, 1 SP kiskörönként.)
Miniboss

Miniboss: -100 HP
[Miniboss] Emlékhorizon Hpcsikd

Szilánk #1-#5: Full HP
Szilánk #7-#8: Full HP
Szilánk #10: Full HP

Silence (22. szint): 110/110 HP, 51-4=47 páncél, 108/130 CSP
Leonard (23. szint): 80/80 HP, 55-15=40 páncél, 45/90 CSP
Quentin (22. szint): 150/150 HP, 65 páncél, 100/100 CSP
Simeon (22. szint): 110/110 HP, 90 páncél, 110/110 CSP
Joey Chrome (22. szint): 115/115 HP, 80 páncél, 145/145 CSP
Chakna (20. szint): 90/90 HP, 65 páncél, 90/90 CSP
K1 (11. szint): 95/95 HP, 57 páncél, 45/45 CSP
Penelophe (20. szint): 60/60 HP, 2 páncél, 50/50 CSP

a kristályban mutatott emlékképek és a kristályok sorszáma:

by **Chakna** Szer. Nov. 14 2018, 01:19

Elgondolkodva figyelem Leonard megmozdulását… Elbambult… Egyenesen bele a kristályba… Ez nem lesz jó… Mielőtt bárki megmozdulna megpróbálom kicsit kizökkenteni a csapatot, és saját magamat is a gondolat-örvényből, amibe Emlékhorizon húz minket.
-Ez a monstrum azt hiszi, hogy megijeszthet minket azzal, hogy a múltunk képeit mutogatja. - jelentem ki eltúlzott fellengzősséggel, megpróbálva úgy helyezkedni, hogy engem lássanak a kristályok helyett. Nem volt nehéz erre a következtetésre jutni, és már azt is sejtem, hogy miféle képek ezek a múltból. Fuwako, és a kardforgató fiú reakciója is alátámasztotta az elképzelésemet. - De mindannyian itt vagyunk nem igaz? Túléltük azokat az eseményeket, amiket látunk. Már nem tud rontani a helyzetünkön az, ami történt! Ne engedjétek, hogy egy emlék veszélyeztesse azt, ami előttetek van - nézek mindenki szemébe eltökélten. Nem első személyben fogalmaztam, de nem tudnám megmondani, mi akadályozott meg, hogy magamhoz is címezzem a szavaimat… Reméltem, hogy ennyi is elég, hogy a figyelmüket elvonjam a kristályokról… És áttereljem arra, hogy biztonságosan távozhassunk majd a teremből. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy Fuwako páncélja lassan veszíti a pixeleket, ahogy a srác is elszenvedett némi sebzést.
Az útból félreállva, és figyelve ki mozdul meg következőnek, megpróbáltam kivenni Emlékhorizon életsávját… Nem túl sokat, de láthatóan sikerült faragni belőle…
Egyelőre a gyógyítással nem foglalkoztam… Még nem olyan veszélyes a helyzet…

//Quentin következik Smile

//

by Ajánlott tartalom

[Miniboss] Emlékhorizon

[Miniboss] Emlékhorizon

Re: [Miniboss] Emlékhorizon

Re: [Miniboss] Emlékhorizon

Re: [Miniboss] Emlékhorizon

Re: [Miniboss] Emlékhorizon

Re: [Miniboss] Emlékhorizon

Re: [Miniboss] Emlékhorizon

Re: [Miniboss] Emlékhorizon

Re: [Miniboss] Emlékhorizon

Re: [Miniboss] Emlékhorizon

Re: [Miniboss] Emlékhorizon

Re: [Miniboss] Emlékhorizon

Re: [Miniboss] Emlékhorizon

Re: [Miniboss] Emlékhorizon

Re: [Miniboss] Emlékhorizon

Re: [Miniboss] Emlékhorizon

Re: [Miniboss] Emlékhorizon

Re: [Miniboss] Emlékhorizon

Re: [Miniboss] Emlékhorizon

Re: [Miniboss] Emlékhorizon

Re: [Miniboss] Emlékhorizon

Re: [Miniboss] Emlékhorizon

Re: [Miniboss] Emlékhorizon

Re: [Miniboss] Emlékhorizon

Re: [Miniboss] Emlékhorizon

Re: [Miniboss] Emlékhorizon