[JK Küldetés] Házimunka?

/Résztvevők:
Simeon
Takeshi Sendo
Kanami Minagawa/
Ezen a bizonyos napon a kezdetek városában nagyon kellemes volt az idő, szinte vétek ilyenkor dolgozni. Az ember legszívesebben elheveredne egy kényelmes hintaszékben vagy a dús, puha gyepen és vidáman hortyogna. Ebből viszont nem lehet megélni vagy teletömni az üres hasat. A város több pontján egy hirdetést lehet olvasni a következő szavakkal.
„Szeretnék néhány kalandort felbérelni egy egyszerű, ám jövedelmező munkára. A feladat nem más, mint elmenni egy bizonyos helyre és ott segítséget nyújtani az öregnek. Hogy mit csinálnak meg illetve mit, nem azt mind a részvevők döntésére van bízva. Maximum három embert várok erre a megbízásra.
Jelige: Házimunka.”

A szöveg alatt van egy kis szám 0/3 ha valaki bárhol elfogadja a feladatot a számláló megváltozik. Az mellett egy nagy zöld ok gomb díszeleg, amivel jelentkezni lehet.
A térképeteken Kezdetek városan kivül egy kis erdő mellett egy kis pötty jelzi a végállomást.

/Az első faladat egyszerű, mindenki írja, le milyen kedve van, mit szólt ehhez a felhíváshoz és, hogy miért fogadta el végül. Azt is le lehet írni, mások hogyan reagáltak erre. A hozásszólások addig tartsanak, míg elindultok a küldetésre a játékosok akár találkozhatnak is.
Egy hét a határidő, ha valakinek gondja támad, kérem, valami módon jelezze.
Minimális szószám 250./

Sosem hittem, hogy egyszer ráveszem magam arra, hogy javasolt küldetéseken részt vegyek. Egy kedves barátom írt nekem, hogy van egy jó küldetés lehetőség a Kezdetek Városában, ami valószínüleg jól fizet. Én meg nos szégyenlem bevallani, de nem álltam jól pénzügyileg. Pár száz arany nyomta csak a virtuális zsebeimet, ami nem elég egy jó felszerelés vásárlásához. Najó, de. Csak akkor nem marad egy fikarcnyi kreditem se a fontosabb dolgokra, mint amilyen a havi rulett és szerencsejáték.
Mondjuk, ha valamikor, amikor éppen unatkozom és nagyon ráérek, akkor bemehetnék a bankba megnézni, hogy milyen alapanyagok vannak berakva nekem, mert ha jól emlékszem egy 2-es szintű felszerelésre bőségesen elégnek kell lennie, és még maradhat is. Már csak pár játékost kéne meglátogatni, hogy dobja össze nekem pár kreditért a cuccot. Ehhez persze szabadidő és unatkozás kell, ami nekem mostanában nincs.

Lényeg ami lényeg, hogy jó kereseti lehetőséget kerestem és ráakadt a szemem erre az üzenetre. Így ahelyett, hogy instant kitöröltem volna, inkább kibattyogtam az utcára egy felhívást keresni és hamar rányomtam a zöld pöttyre még azelőtt, hogy figyelmesen elolvastam volna a leírást.

Így amikor rányomtam és megjelent az 1/3 felirat mellett a térképen jelzett kis pötty egy istenieset káromkodtam...
-Hogya büdös ********************, hogy elkell menni ilyen messzire ettől a **** várostól! Nem hiszem el!-Igen lusta vagyok és nem szégyenlem, deha már felvettem a küldetést... és ha már létszám limites.... akár.... esetleg.... el is mehetek.

Így esett meg, hogy a rózsaszínhajú lány egy majdnem véletlen folytán rálépett a kövezett útra a pötty felé a városon kívülre.
-Utálok messzire sétálni... csak szólok. És pláne utálok takarítani!-senki ne kérdezze, hogy akkor miért vállalta el, mert az titok. Ja, nem.

Van egy morcosunk egy kölyök képünk meg egy csápos hogyishívjákunk. Nem téveszthetitek el az utat ugyanis kis idő után egy kitaposott ösvényre majd egy szépen kidolgozott járdára lelte. A házikó ahova a térkép vezet titeket egy kisebb erdő közepén található. Kívülről kissé öregnek látszódhat ennek ellenére elég lakályos, bár mindenkinek mást jelent az otthon. A ház bal oldalán egy kisebb tavacska terül el, amiben apró halacskák úszkálnak vidáman, olykor-olykor néhány, delfin módjára a levegőbe ugrik. Amint közelebb értek láthattok a ház előtt egy hintaszéket, amiben egy idős férfi szunyókált. Hiába szólongatjátok, nem reagál semmire, de tudjátok, hogy él, mert mozog a mellkasa egy kockás pléd alatt. Mielőtt azon kezdenétek gondolkodni mitévő legyetek egy cseléd ruhába öltözött harminc év körüli nő jön ki a házból, széles mosollyal az arcán.
- Miket nem látnak szemei, bizonyára vándorok lehettek, akiket véletlenül erre sodort a szél. Jól gondolom?
Úgy tűnik itt a tervezők nem erőltették meg magukat, ugyanis ha nem az igent mondjátok, ismét előadja mondókáját, újra és újra. Az öreg kinyitja a szemét, de a tekintete üres mintha nem lenne otthon senki.

/A feladat, hogy érkezetek meg a házikóhoz, találkozzatok, hallgassátok végig a hölgyet és véleményezzétek a dolgokat. Mindegy, hogy hangosan vagy magatokban teszitek. Határidő 1 hét minimum szószám 250 szó. Sendo csatlakozhat még neki 500 szó./

Végül csak rávettem magam, hogy elmenjek ilyen messzire. Nem mintha lusta fajta lennék vagy hasonló, de azért jobb lett volna egy mocival kivergődni a város széléig.

Én vagyok az első úgy néz ki. Szinte idilli táj tárult szemeim elé ami kissé kizökkentett a morcosságomból, már majdnem mosolyogtam is, csak majdnem.

Közelebb lépkedtem a mohás házhoz, ahol megláttam, hogy egy szottyadt vénség alszik. Megbökdöstem, de semmi. Megint. De semmi.

-Jó mélyen alszol öreg.

Fordultam vissza a ház felé, majd egy fiatal nő jött ki a házból, bár ami meglepett az a stílusa volt.
- Miket nem látnak szemei, bizonyára vándorok lehettek, akiket véletlenül erre sodort a szél. Jól gondolom?
-Nem... Engem a papi hívott valszeg valami házimunkára
- Miket nem látnak szemei, bizonyára vándorok lehettek, akiket véletlenül erre sodort a szél. Jól gondolom?
-Mondom nem!...Süket vagy?! Engem a papi hívott valszeg valami házimunkára!-mondtam erélyesebben
- Miket nem látnak szemei, bizonyára vándorok lehettek, akiket véletlenül erre sodort a szél. Jól gondolom?
-Najó valaki adjon egy kötelet. Igen Jól!-Hogy a villám csapjon bele abba aki ezt így találta ki. A vasvillám.

Talán ekkor érkezett meg az a fura srác a polippal a vállán. Komolyan egyre furább petek vannak mostanság. A múltkor például valami démonfarkassal találkoztam. Bezzeg az első napokban jó ha volt idomár. Az meg a szerencsétlen örült, ha egyáltalán egy macskája vagy egy gyíkja volt.

Most meg egy démonfarkas meg polip.
-Chö... Te srác a polip nem vizi élőlény? Nem kéne a napon kitikkadnia? Amúgy a nevem Kanami. Kanami Minagawa. Az öreget meg hagyd full bamba már. Félig lehet odaát jár.
Kicsit durván nyitottam, de végülis nem rontott az alap megjelenésemen, számba kaptam úgy egy pillanattal előtte egy szalmaszálat és az egyik oszlopszerű izének dőlve, rágcsálva vártam a kissrácot. Elsőre nem tűnik veszélyesnek, de idebent egy mókus is széttéphet egy oroszlánt.

Szegény Kanami hiába próbálkozott olyan lelkiismeretesen, mégsem sikerült beszédre bírnia a cselédet. Miután megadta neki, amit akart, vagyis az igent a mosolya még szélesebb lett majd folytatta az előre megírt szöveget.
-Én majd egy hónapja élek itt és az a feladatom, hogy elássam ezt a védtelen, kiszolgáltatott, gyenge, öreg bácsit. Szegényke alig csinál valamit. Most már. Bárcsak jobban lenne, de én nem tudok csodákat tenni. Ha már a véletlen ilyen kegyesen összehozott minket megkérhetnélek titeket egy szívességre. Nekem el kell mennem pár órára addig, vigyáznátok rá és elvégeznétek pár apróságot a ház körül. Nem sok pusztán össze kell vágni a tűzifát, kigazolni a virágos kertemet, elzavarni a vakondokokat, a ház mögötti tök kertben végezni a kártevőkkel…. – és csak mondta és mondta ugyanazzal a vidám már- már gondtalan hangján, perceken keresztül.

Mikor végzett lerakott egy csuprot a hintaszék mellé, amibe belenyúlt az öreg kivett egy tenyérnyi méretű süteményt és elkezdte majszolgatni. A mozdulataiban akárcsak a szemében nem volt semmi élet úgy viselkedett, mint egy gép.
-Csakis az általam készített süteményt fogyaszthatja, ami tele van vitaminokkal, ásványi anyagokkal, nyomelemekkel. Ezért is kell azokat a nyamvadékokat eltüntetni az én csodálatos kertemből. A házba tilos bemenni kivéve, ha elfogy a keksz, akkor bemehettek a konyhába, ami a földszinten van, de máshova nem. Értitek? T-i-los. Én távozom, minden jót. – ezzel mind a jól végezte dolgát vidáman odébb állt.
Találtok, egy csomó kuglit azokat kell elhasogatnia a rájuk fektetett fejszével, nem messze tőle pár lyuk és egy fa kalapács helyezkedik el. Kissé messzebb a háztól gyönyörű virágok nyílnak, amik között nem mutat jól az a sok gaz. Ha egy csomót kihúztok akkor az pár pillanattal később pixelekre bomlik.
Ha valamelyikötök a favágást választja, amint megfogja, a fejszét egy piros vonal jelenik meg a szeme előtt és csak ő látja. A vonal közepén egy kis zöld sáv van és egy sárga karika. Az a lényeg, hogy akkor kell lecsapni a tuskora, amikor a karika a zöld részt, fedi különben a hasítás nem jár sikerrel. Pont egy tucat kugli vár arra, hogy tűzifává hasogassátok szét.


Ha a fa kalapácsot fogjátok meg a lyukon egy vakond dugja, ki a fejét kiölti, rátok a nyelvét majd visszabújik. A lényege, hogy fejbe kell csapni mielőtt fedezékbe, húzódik, ám amikor ez sikerül kettő bukkan fel, majd három utána pedig négy.
Nem mesze a farakástól egy gyenge kis tűz ég, bizonyára a hölgy gyújtotta meg mielőtt megjöttetek. Talán szemetet tüzelhetett ugyanis mellette egy elszenesedett fadarab hevert, ami leginkább egy képkeret sarkára hasonlított.


Amint befejezitek, az aktuális feladatotokat a szemfülesebbik észreveheti a csuporban tapogató öreget, ami annyit jelent, hogy elfogyott a keksz.

/Ti döntitek el, hogy melyiket választjátok, de egy játékos egyszerre csak egy feladatot csinálhat.  Addig írjatok, míg elvégzitek az általatok választott munkát és meglátjátok az öreget amint az üres csuporban kotorászik. Döntsétek, el mit csináltok, vagy nem vesztek róla tudomást vagy segítetek. Ha utóbbi mellett döntötök, még ne menjetek be a házba./
/Jó pihenést kívánok./

Mindkét játékos rendkívül kreatívnak bizonyult, erre még az a programozó sem számíthatott, aki ezt a küldetést tervezte. Ez a szép ebben a játékban, hogy vannak, akik hajlandóak szakítani a kötöttségekkel, a kérdés csak az, hogy jó ötlet-e vagy sem. Simeon bevetette a kis állatkáját is, ami elég jó ötletnek bizonyult ugyanis ennek hála rövid idő alatt sikerült végeznie a kis bestiákkal. Szerencsére pixel pontok robbantak széjjel vér és testrészek helyett. Mikor Simeon végzett a Feladat „teljesítve” felírat jelent meg előtte. Kanami kissé egyedibben látott hozzá a feladathoz, amivel jócskán feladta a leckét az alkotónak. Mikor neki akart állni a munkának ismét egy szöveg jelent meg.
„Ha saját fegyvert szeretne használni kérem nyomjon az igen gombra.
IGEN/NEM.”
Simeon és állatkájának két lehetőség maradt. Vagy elkezdik tépkedni a gazt vagy odamennek az egyik rózsabokorhoz mely mellett világítani kezdett valami. Egy kis spriccelős flakon hasonló, mint az ablak tisztítóké.
„Ezek a rózsák nagyon lankadtnak tűnnek. Mindegyiket fújd le egyesével, hogy magukhoz térjenek.”
A rózsabimbók elég lankadtnak és sötétnek tűntek ám amint ráfújnak, azzal a szerrel csillogni kezdenek és sokkal egészségesebbnek tűnnek.
Tán nem érdekel senkit, de az öreg alig halhatóan megszólal, a hangját gyengéd akár egy fuvallat mégis könyörgőnek tűnhet.
-Hú-hú-hús.

/Bocsánat a késésért./

Elhatároztátok, hogy beléptek a házba, azzal a céllal, hogy valamiféle elemózsiát kerítsetek az öregnek. Gondolom, nem kell figyelmeztetni senkit a hölgy azt mondta csakis az általa készített süteményt fogyaszthatja, bár erről ő gondoskodott. A bejárati ajtó egy picinyke folyósora nyílik, ami nem lehet, több öt méternél innen egyenest a nappaliba vezet az utatok. Szép rendezett kis szoba, középen egy asztalka, a fal mellett kényelmes kanapé és minden ragyog a tisztaságtól. Egy valami még feltűnhet, mégpedig a falakon lévő képek. Három-négy lehet mindegyiken rajta van a hölgy. Néhányan egyedül, másikon az öregúrral, de azokon szegény már elég rossz állapotban volt. Más festményt sehol sem találni. Ha jól megnézitek, a képeket láthatjátok a bal alsó sarkukban, hogy a legidősebb majdhogynem egy hónapos.

A nappaliból vezet egy ajtó a konyhába és egy falépcső az emeltre. Ha bementek a konyha nagyon rendezetnek, tűnik akárcsak a ház többi része és mindennel fel van szerelve, amire csak szükség lehet. Nem túl nagy, de ketten még kényelmesen el tudtok férni benne. A kiskonyha asztalon találtok egy csuprot tele olyan süteménnyel, ami elfogyott. Ha esetleg át akarnátok kutatni a szekrényeket, polcokat nem találtok semmit a zöldségeken és fűszereken kívül. Van még egy furcsaság, egy kisméretű, szép kakukkos óra, ami valami oknál fogva visszafelé forog. Mikor mentek kifelé az emeletről különös zajokat halhattok, mintha picinke kis lábbak mászkálnának fel s alá. A hölgy azt mondta csak ketten élnek itt akkor vajon mi lehet ez.

/Addig írjatok, míg eldöntitek mit is csináltok. Mint eddig szabad kezet kaptok./

Hamarosan azon kaptam magamat, hogy kis polipos srác a polippal a tó felé rohan. Elég egyértelmű volt, hogy miért tette, hiszen a petje alapvetően vizi élőlény. Nem is értem, hogy tud ilyen sokáig kint maradni a víz alól ez a kiscsávó, de mindenképp értékelem benne a lelkesedést.

Furán is nézek, amikor csak úgy otthagyja, hiszen nekem úgy tűnik, hogy sülve főve együtt vannak.

Türelmesen várom meg amíg odaér hozzám és nézek rá  csípőre tett kézzel
-Nem lesz baja a kiskrapeknak? -kérdem tőle, mielőtt rátérnénk a lényegre. Az öreg kissé offosnak tűnt nekem, és húst kért, mondjuk amennyi süteményt ehet nem csodálom, hogy végre valami rendes kaját is kérni akar, szerintem valszeg’ durran szét a sok cukortól…

Minden szépen alakult. Mi benyitottunk a házba és bementünk. Természetesen igyekeztem én elől menni, ha Simeon nem akart elémbe menni, nehogy valami baj legyen, hiszen ez csak a Sword Art Online ahol egy nyúl is megeheti az embert egészben.

Lényeg ami lényeg lassan lépkedtem elől és néztem a berendezést. A falon lévő képek nekem kissé egyhangúak voltak, pláne, hogy az öreg kb egy hónappal ezelőtt jelent meg rajtuk -Simeon nézd a képeket. Szerinted miért csak az utolsó páron van rajta az öreg? - Kezdtem el gondolkozni. Amikor a konyhába értünk én kapásból a húst kezdtem el keresni, amit az öreg is kért, de sajnos nem találtam semmit csak lisztet és pár hozzávalót.

Mivel jó gamer vagyok, így hamar kilootoltam mindent és eltettem, hátha kelleni fog még, majd a srác felé fordultam
-Nekem nagyon nem tetszik ez a hely. Figyu én elraktam a szekrényből a lisztet és a cukrot, meg a pár fűszert, neked kell valami? Ja és majdnem elfelejtettem, figyelj oda… nagyon nem tetszik nekem ez a hely.

Nem tehetek róla Kanami nyomozó felvette a kalapját. Persze csak metaforikusan. Elkezdtem akaratlanul is kombinálni, ami nem jó, pláne ha a padlásról hangokat hallasz közben…
- Te is hallottad? Tudom a nő azt mondta, hogy csak a konyhába menjünk… De akaratlanul is elkezdtem gondolkodni a dolgon… Mi van ha valami itt nincs rendjén? Simeon szerintem hívd ide a társadat…
Javasoltam neki a dolgot, mielőtt eldöntenénk, hogy felnézünk-e az emeletre. Én mindenképp hajlok felé, de ha a kissrác mellettem nem akar felmenni, akkor nem erőltetem a dologba.

Néhányotokban felmerülhetett az a kósza gondolat, hogy itt többről lehet szó, mint holmi pakolgatásról meg kerti munkára. Az is lehet, hogy túlfáradtak vagytok a kemény munkától és ezért láttok rémeket, de mindegy is. Mikor felértek a lépcsőn tapasztalhatjátok, zárva van, de a kulcs bent csücsül a helyén. Belépve egy egyszerű szobában találhatjátok magatokat, az ajtóval szemben van egy ablak, ami az egyetlen fényforrása bal oldali falnál van egy egész alakos tükör, míg a jobb oldalinál egy ágy, ruhásszekrény és egy szennyes kosár. Minden normálisnak tűnik, ám a plafonról négy vérszomjas pók mászik le és közben leszakították a karnist a helyéről. Hiába sikoltoznátok vagy menekülnétek el, ezek a dögök a nyomotokba erednének így egyetlen esélyetek a harc. Talán látatok már hasonlókat, ha igen akkor feltűnhetett nektek a szokatlan viselkedésük ugyanis túlzottan vadak voltak. Olykor-olykor egymásba is bele martak, fenyegetően felétek csapkodtak a csápjaikkal és a hátukon egy vaskos piros csík díszelgett. Volt valami zavaró, mégpedig a szennyes kosarat messze elkerülték mintha féltek volna tőle vagy legalábbis a tartalmától.

/ Először is fogadjátok legmélyebb bocsánatkérésemet a késésért miatt. Erre nincs mentség. A feladat adott meg kell küzdeni a bestiákkal. Gondolom, ezen a szinten nem okozhatnak, problémát a csata úgy zajlik le, ahogy ti akarjátok. Úgy vélem testvériesen el lehet őket osztani, de ez is a ti döntésetek. Addig írjatok, míg az utolsó az utolsó is elpusztul. A szoba közepe a legvilágosabb, míg a széle kis sötétebb, de lehet látni./

Ez aztán nagyon szép volt, látszik, hogy nem ijedtek meg a saját árnyékotoktól. Hátorozott mozdulattal irtottátok a bestiákat, aminek meg is lett az eredménye, egyik a másik után tűnt el kivéve a negyedik. Az valami oknál fogva ott maradt, a földön fekve összegörnyedt lábakkal. Tőle már nem kellett tartani úgy tűnt végkép beadta a kulcsot, de az a különös piros csík még ott volt a hátán. Végre van időtök körül nézni a szobában, az ágy és a fal között láthattok egy rendkívül koszos alsóneműt, a felborult szennyes kosár mellett melynek a szaga felért egy környezeti katasztrófával. A való életben egy ilyen tárgyat már rég sugárveszélyesnek nyilvánítottak volna. Ha közelebb mentek a következő felírat, jelenik meg felette.
„Mosásra váró alsónemű.”- hogy mit kezdtek vele az a ti dolgotok.
Emellett a pók tettem felett is megjelent egy kis szöveg „Nyers pók.”
A tükör keretén a következő szöveget olvashatjátok „Jamada Hanataro emlékére.”

/Kíváncsian várom, mit hoztok ki ebből a helyzetből. Sok sikert. Tudom kicsit kesze-kuszának tűnhet, de nem teljesen a véletlen műve./

Bizonyára mindkettőtök számár kezd egyre világosabbá válni, hogy aki kitalálta ezt a kalandot egy komplett bolond. Nyugodtan mondhatjátok a véleményért még senkit nem nyakaztak le, kivéve, akit igen. Szóval sikeresen lekaszaboltatok négy vérszomjas pókot, amiért újfent gratulálok. Hogy a koszos ruhával és a nyer pókkal mit kezdtek az csakis rajtatok múlik, ha akarjátok ott is hagyhatjátok. Ha gondoljátok körbenézhettek, de már nem találtok semmi ujjat.

Váratlanul egy tompa puffanás zaját halhatjátok, odakintről amit halk nyöszörgés követ. Sokféle magyarázat lehet, hogy mi is történt például valakit elütöttek a zebrán, esetleg a harang elütötte a delet.
Ha esetleg lementek láthatjátok, hogy minden békés, a tűz már majdnem kialudt, a madarak csiripeltek, a halak fickándoztak. Csakis az öreg nyöszörgött a karosszéke mellett elhalló hangon.
-Hús.
Továbbá a ház hátulja felől egyre hangosabban hallhattok egy cuppogó hangot.

/Írjátok le addig míg meglátjátok az öreget és mit szándékoztok tenni./

Annak a kedves játékosnak, aki azt tippelte, hogy az öreg a fölborulásával csapta azt a furcsa zajt átnyújtok egy hangszórót. Kanami eléggé menő pózba vágta magát, amivel bármely férfi fejét el tudta volna csavarni, de valljuk be őszintén. Akkor is nyál csorgatva figyelték volna, ha csak a telefonkönyvből olvasott volna fel egy részletet. Ám minden hiába ugyanis nem volt semmiféle hatással az öregre viszont elég kedves volt tőle, hogy felsegítette. Ha Simeon megpróbálta megsütni a húst egy elég különös dolog szemtanúja lehet. A tűz éppen csak, hogy parázslott már, viszont amint fölé helyeztétek a nyers pók húst az pukkant egyet és azon nyomban megsült. Viszont ez még csak a kezdett volt a megmagyarázhatatlan dolgok hosszú sorában. A férfi amint odaadtátok megkapta a húst megragadta és nagy darabokat harapott ki belőle. Evés közben beszélt és habár láttátok, hogy tele a szája rendesen halhattátok a hangját.

-Ez finom. Tennétek valamit azzal a pár vacakkal a hátsó kertben? – majd a fejével mutatott a tavacska irányába vagyis, hogy onnan érdemesebb megközelíteni a kertet.
Ha elfáradtok a zöldségesbe, akkor három nyálkát láthattok, akik egy-egy sütő tököt nyeltek el és belülről próbálták meg megemészteni. Most mit fogtok tenni.
/Mindenkitől elnézést kérek./