Faust vs Simeonék: Napcsata

by **Simeon** Vas. Jún. 10 2018, 01:30

Simeon már hosszú percek óta egyhelyben ült a sziklán. Meredten bámulta az alattuk elterülő tájat: a végtelen mezőt a néhol bokáig, néhol térdig érő, dús, zöld fűvel és a felettük úszó, lusta bárányfelhőkkel. A szellő foltokban fújta a szálakat ide, oda a tájon, a fiú pedig álmatagon követte szemével a játékot. Mindig azt a részt, ahol éppen sütött a nap. Tengerszem a számára kialakított medencében hűsölt a szikla árnyékában és próbálta kitalálni, mikor lesz már vége ennek: idomárja régóta kijárt erre a területre, de mindig egyre több és több időt töltött itt. Tengerszem nem értette, miért és hiába kérdezte, értelmes választ eleddig még egyszer sem kapott.
- Kivárom, melyik oldal nyer. Az árnyék, vagy a napcsíkok - felelte Simeon mindig, rámutatva a felhők okozta sötétebb foltokra. A kis polipnak az volt a tippje, hogy butyuta gazdája valahogyan számolja az arányokat, de mivel ez abszolút a felhők méretétől és számától függött, a pet nem talált túl sok értelmet az efféle időtöltésben. Unottan merült le a víz alá és eresztett fel pár buborékot.
- Valami baj van? - hajolt be Simeon a medence fölé aggódón.
- Phhh... - jött fel három újabb buborék.
- Azt hiszem te unatkozol. Akkor... akkor csináljunk valami mást.
Egy buborék. Meg még kettő egy kicsivel később.
- Például napcsatázhatnánk! - lelkesedett fel az idomár, Tengerszem pedig kénytelen volt kidugni a fejét a vízből, mert ezt a szót még soha nem hallotta.
- Ph?
- Hát az eldönti azt is, hogy a mezőn az árnyék nyer-e vagy a nap, meg mi is jól szórakozunk közben - magyarázta a fiú - Például vannak a mezőn mobok, ott lent - mutatott egy csoportosulásra Simeon - És én leszek a fény, te meg az árnyék, és amelyikünk több... - Simeon elharapta a szót és a szája elé tette a kezét - Ó ez mégsem jó, mert te nem lehetsz árnyék, hiszen te vagy maga a fény! ... De én meg nem aka... Nézd, Tengerszem, egy játékos! - pattant fel Simeon a szikláról és hunyorgott előre - Megkérhetnénk akkor őt, mit szólsz? Mi meg lehetünk együtt, ahogy mindig! - ajánlotta izgatottan.
A polip eleddig szkeptikusan hallgatta a srácot - már megint valami furcsa dolog jár Simeon fejében -, amikor viszont amaz egy másik játékost emlegetett, ő is kinézett a medencéből: két csápjával megtámaszkodott annak szélén és jól előrehajolt, hogy a távolban haladó embert egészen precízen megszemlélhesse. Hatalmas, izmos test, fehér haj... Tengerszem rögtön felismerte őt, és így már nem is tűnt olyan nagyon nagy marhaságnak az a napcsata. Vagy hívja akárhogyan is a mögötte mosolygó fiú.
- Ph-h! - egyezett bele tehát Tengerszem, pár perccel később pedig már nevetve szaladt le Simeon a sziklás dombról, vállán Tengerszemmel és integetett a férfinak vidáman.
- Ph-ph!
- Szia! - köszöntek mindketten - Nagyon rohansz, vagy ráérsz most esetleg? Épp napcsatázni készültünk, csak nem volt kivel erre pont ekkor vettelek észre - dicsekedett Simeon, szinte elhadarva a mondandóját lelkesedésében - Nem olyan nehéz. Lehet úgy is, hogy te beállsz az árnyékba, mi meg a napra és onnan kezdünk, és aki nyer, az az oldal nyer - mutogatott a srác boldogan, ha eddig a lovag még nem kerülte meg őket és haladt tovább - Persze csak ha ráérsz - állt le és ismételte meg magát mosolyogva. Igen, Simeon most kicsit visszafogta magát, de csakmert rájött, hogy sokan nem szeretik, ha túl gyorsan történnek körölöttük az események - ezzel szemben viszont nem akarta elhúzni sem az időt, hiszen ha a férfinak van ideje jól átgondolni az ajánlatot, biztosan ő is inkább a fény oldalát választaná, azt pedig Simeon semmiképpen sem akarta: ők voltak a fény. Mindig ők, és ez így is volt rendjén.

by **Faust** Szomb. Jún. 30 2018, 12:57

Úgy vágott keresztül a mezőn, akárha maga a halál siklana végig Aincrad eme elhagyatott vidékén. Órákat töltött egyetlen parancs teljesítésével, melyet a tengermélyi úr hagyott számára, mielőtt elmerült otthona mélyén, s méltóságteljes, vad tánca helyett, csupán a nyomorultul vergődés szemkápráztató állapotában töltötte idejét. Gyakorolt tehát a lovag, órákig figyelve az illúzív valóság minden lényét. Hárított, megfigyelt, lassú, keserves mozdulatokkal forgácsolva mindazt, melyet a fényből épült lények életnek neveztek ezen a világon. Csakis ilyenkor engedte az akarat, hogy az elme előpillantson fojtogató selyemfátyla alól, s önnön teste helyett, az izmokba építse az emlékezetet. Bár tudta, a hófehér gömb nem figyeli, mégsem mondott neki ellent. Végrehajtotta a parancsot, ha másért nem is, csupán azért a kevés levegőért, melyet ilyenkor megkapott a kegyetlen úrtól.
Azonban a csend pillanatai időről időre végiglejtették kéjtől bűzlő táncukat a valóság szövetén, háremük pedig ostromlotta a férfi elméjét, arra buzdítva, mit megtiltott neki a világ. Az elmélkedés kellemes tespedtségét. A gondolatok szabad folyását, mely gyilkosa volt csupán a tett hajnalának. Faust tudta jól, hogy csupán egyetlen villanásra is elegendő, hogy belekóstoljon ebbe a mámorba, hogy az savként marja szét fém bőrét. Nem vágyott rá, s ezúttal a világ behódolt az akaratnak.
Ismerős alak jelent meg a látóterében, majd ahhoz kezdett, mi a lovag számára a fájdalom csodáját adta át. Beszélni kezdett, s a szavak útján, kanyarogva közelítette a kérdést, melyhez elegendő lett volna néhány mozdulat. A ragadozó pedig érezte, tudta jól mi következik, hiszen amint megmozdult a keze, magához tért a hófehér gömb. Megnyílt a program az illúzióban, majd egyetlen üzenetet küldött a párosnak. A párbajt ajánlotta, míg a kölyök csupán kerülgette a célpontot.

by **Simeon** Hétf. Júl. 16 2018, 23:23

Tengerszem már akkor látta a választ, amikor Simeon mégcsak a második mondatánál tartott. A kis polip átmászott a srác másik vállára - onnan teljesebb volt a kilátás - és onnan figyelte az eseményeket izgatottan. Tényleg harcolni fognak vele? Az ő letisztult, egyszerű és mégis oly csodálatos mozdulatai ellen? Alig fért a bőrébe, már el akarta kezdeni!
- Óóó - torpant meg eközben az idomárfiú az előtte felugró ablak láttán, a kezdeti értetlensége pedig azonnal széles mosolyba csapott át - Te aztán határozott vagy! - dicsérte a lovagot nevetve és természetesen el is fogadta a kihívást azonnal. A féléletesre nyomott rá, hisz ők úgy szokták, azt szokták meg. Elkezdődött a visszaszámlálás. Simeonnak első dolga volt egy felhőktől nem takart részre vágtatni és elhelyezkedni a napos terület közepén.
- Phhh? - hajolt be Tengerszem a fiú látóterébe, annak jobb keze felé mutatva két csápjával, egy harmadikkal pedig az egyre csökkenő számokra.
- Igenigen, mindjárt, de a felhők mozgása alapján...
- Phh!
- Okéoké - nevette el magát Simeon, és lenyitotta a menüjét - Tehát mi leszünk a fény!
Eddig nem voltak felszerelkezve, ezt pótolták az utolsó másodpercekben. Amíg Simeon az inventoryjában kutakodott a vértje, cipője és egyéb tárgyai után, Tengerszem éberen tartotta szemmel ellenfelük mozgását, elhelyezkedését a mezőn. Remélte, hogy a férfi még véletlen sem merészkedik a napra a kezdés előtt, mert bugyuta gazdája abból egészen biztosan valami fölösleges patáliát csapna! Napcsata meg árnyék meg fénycsíkok... Tengerszem néha úgy érezte, kezdi inkább az árnyas békét szeretni jobban.
- Kész! - jelentette ki Simeon, és vállán a szintén startpozícióba helyezkedő polippal fordult Faust felé. Fél szemmel a számokat nézték. És három, kettő, egy!

Nem tudom, le kell-e írni a statokat és a képességeket, de ITT az adatlapomon minden fel van írva! Very Happy

by **Faust** Szomb. Szept. 15 2018, 23:40

A ragadozó egyetlen perc erejéig sem vette le a szemét ellenfeleiről. Bár a józan ész azt diktálta volna, hogy szelíd mosollyal útjára engedje a fiút, a lovagnak már rég nem az ép elme súgta az utasításokat, sötét zugaiból. Lehullt ismét a fátyol, mely a tudatot fojtogatta, mozgásba lendült a tengermélyi úr, s Faust szemén keresztül, úgy csillant elő egy pillanatra, akárha a végtelen mélység tekintene a gyermek lelkébe. Ahogy a virtualitás kínzóan gyönyörű valóságában a számláló megközelítette a végpontot, bőr ropogott a bőrön, s fán, a férfi pedig mozdulni látszott.
A hószín gömb ezernyi karma újra kinyújtózott az izmok igába hajtásáért, miközben az akarat a levegőbe lökte magát, hogy ott ismét vad, szédítő táncba kezdjen. A végtelen sugarak átjárták a testet, majd mozgásra hívták a ragadozót. Eloldotta láncait, a fegyver pedig mozdulni rémlett a világ előtt. A fehér úr a pengét emelte magasra, ahogy a ragadozó előre vetette magát a felhő árnyékán taposva a világ rettenetes illúzióját. Csupán egyetlen szúrás indult keresztül az éteren, mégis, akárha a világegyetemet akarná szétszakítani gazdája parancsára. A ragadozó elindult, vele együtt pedig a szúrás, mely a gyermek egyetlen pontját célozta, melyről Faust talán el is felejtkezett. Azt, melyet a lovagban felváltott a vadul forgó, szüntelen táncoló forrongó akarat. Mit sem számított. A csapás tán útja végére ért, vagy megrekedt a cél előtti pár lépésben, s a mocsárba merült a gyermek, vagy a lény által, a titán meg nem állt. A gyilkos táncot járó gömb hátra küldte a bal lábat, majd arra is indította a fémből szőtt testet, miközben saját forgásához igazította a lovagot. Fél fordulatot tett a férfi, miközben fegyvere ismét lecsapott, ám ezúttal kígyómód. A gyermek jobbjára ugrott a ragadozó, majd egyetlen pengekarmával hátulról csapott. Talán sikeresen. A könnyű győzelem, tespedt mámorába fűzte volna a lovag valóját.

by **Simeon** Hétf. Okt. 22 2018, 18:47

Volt valami furcsa az ő szótlan ellenfelükben, ami zavarta Tengerszemet. Eleinte nem tudta volna megmondani, hogy mi, de ahogy telt az idő és a visszaszámláló egyre kisebb értékeket vett fel, a kis polip is lassacskán rájött: Faust egyáltalán nem mozdult és végig, egy rezzenés nélkül Simeont nézte. Olyan... állatias, mobos volt. Mintha nem is egy barátságos, játékos elleni párbajra készülnének, hanem egy élet-halál harcra.
- Phh. Phh-hh-pppp... - feszült meg Tengerszem maga is, átérezvén a másik által uralt hangulatot és annak kimondatlan súlyát. Négy csápjával Simeon vállát szorongatta, szemével a lovagot nézte, nézte.
Simeon pedig... nos, ő ebből semmit sem érzékelt.
- Nem szerelkezel fel te is? - nézett kérdőn a férfira és igen, még a mozdulata is megállt félúton. Tengerszemnek kellett őt figyelmeztetnie, hogy lassan valójában is elkezdődik az a harc, amit eddig csak a levegő vibrálása érzékeltetett. Faust pedig megindult.

Nem volt gyorsabb náluk, így szemmel egészen könnyedén le tudták követni a mozgását, a fegyverét viszont olyan precízen és könyörtelenül forgatta, hogy nemcsak Simeonnak, de Tengerszemnek is tátva maradt a szája. Persze láthatták már őt harcolni, de így, szemtől szemben még nem volt alkalmuk megtapasztalni ezt. A szúrást, hiába volt viszonylag egyszerű mozdulat, képtelenség volt hárítani - az ismerős bizsergés és Tengerszem kiáltása viszont elegendő volt rá, hogy Simeon felocsúdjon ámulatából, kesztyűjével két kézre markolja az ellenséges pengét és megpróbálja ezzel megakasztani a lovagot. Ekkor szállt be a harcba a pet: idomárjának válláról a tőle telhető legnagyobb gyorsasággal ugrott rá Faust fegyvert tartó kezére, ahonnan alábukva egy csapást indított annak mellkasa felé, miközben maradék csápjával erősen szorította a fogódzó kart. Talán a súlya valamennyire lenyomja az azóta pördülő pengét és így az elkerülheti gazdáját - okoskodott Tengerszem, miközben Simeon maga egy öklözéssel próbálta hárítani a felé vágódó pengét, kisebb nagyobb sikerrel. Lehet el tudta találni vele a lovagot, lehet még annyit sem, de ő bizonyosan sebződött cserébe. De nem volt gondja vele: kis ár ez egy kevés sebződésért, és még bele se melegedtek igazán!

by **Strea** Szer. Dec. 26 2018, 18:16

A küzdőteret inaktivitás okán lezárom.

Simeon jutalma: 3 kör - 20 xp és 60 arany
Faust jutalma: 2 kör - 40 arany

by Ajánlott tartalom

Faust vs Simeonék: Napcsata

Faust vs Simeonék: Napcsata

Re: Faust vs Simeonék: Napcsata

Re: Faust vs Simeonék: Napcsata

Re: Faust vs Simeonék: Napcsata

Re: Faust vs Simeonék: Napcsata

Re: Faust vs Simeonék: Napcsata

Re: Faust vs Simeonék: Napcsata