Tavaszi napcsata!

Az álmok épp olyanok voltak mint az ébrenléttel töltött órák:
Hihetetlenek és valótlanak, néha rémisztőek, mások pedig csodásak.
Volt, hogy rémálomból riadtam,
de legtöbbször a párnát vagy paplant körülfonva ábrándoztam valamelyik leányzóval kapcsolatban.
Máskor ájulásba játszottam volna magam egy monitor előtt,
de minthogy most én is a játék részévé váltam...
inkább a könyvek sorai fölött, vagy az éjjeli ég fényeibe feledkezve aludtam csak el, jóval éjfél után.
Aminek meg is lett a "böjtje".
Bár cseppet sem bántam, hogy a nap már magasan járt, mikor az álom gubancos kavalkádja kisimult,
s a digitális valóságban találtam magam.
Nem sürgetett semmi, és senki.

Magamra varázsolva némi holmit: nadrágot gatya-madzaggal, inget, hosszú-ujjút,
lábamra cserkésztem a bújócskázó papucs-párt
- Computer: Teát, zöldet. Forrót. Mézzel. - adtam ki a viccesen a parancsot
a csak "replikátornak" csúfolt forróital-készítő edényemnek, aztán persze magam implikáltam bele
a szükséges hozzávalókat

Magamhoz vettem az esti olvasmányomul szolgáló könyvet, majd a tető felé vettem az irányt.
Miért a tető?
Mert onnan rálátni mindenre, nem csak annyira, amit az erkélyem enged.
Álmosan ásítva vettem a lépcsőfokokat, fel se nagyon nézve róluk, amikor elsuhogott mellettem egy csápos valami
- Oh - néztem fel, s utána, mert hogy épp lefelé igyekezett a csápok birtokosa
- Izé, hello polip-san
- Simeon? - néztem körül, de a srácnak nyomát se láttam
- Hát jó...

Jó pár lépcsőfokkal és egy nyitott tetőajtóval később:
- Jó reggelt - takartam el a szemem elől a bántó napsugarakat
- a polipod, vagyis... - nem jutott eszembe a neve, csak ahogy megerőltettem kicsit agyam - Tengerszem, áh igen!
- Tengerszem most hullámzott le mellettem a lépcsőn, talán összevesztetek?
Még sose láttam őket külön, az az igazság, és most nem tudtam mire vélni a dolgok, bár Channál és Szophienál sem volt szokatlan, hogy a petjeik társasága nélkül jelentek meg mindenfelé
- Ja, egész jó - néztem inkább a mélyben elterülő fás részre, óvatosan beleszürcsölve a forró teába
- Hm... nincs igazán kedvenc helyem. Az erkélyem, a könyvtár, itt a tető, talán a medencém még...
- Ja lement - néztem vissza a teám gőze fölül a kijárat felé
- Napcsata?! - ütöttem meg a fülemet a sose hallott szó - Az meg mi?

- Remek! -  örvendtem kifejezetten harsányan a medence sikerének - Látod, mondtam, hogy szinte bármit lehet a saját szobátokban!
- Igazán semmiség, szóval akkor valamelyest mégiscsak polip a te Tengerszemed
- És nem csak külsőre - reagáltam a kiszáradásról szóló magyarázatra
Majd rátért a játék magyarázatára, amiből nekem elsőre csak annyi jött le, hogy a napon kell állniuk, és eddig veretlenek
- Akkor felteszem az ellenfeletek lehet az Árnyak harcosa, vagy a Sötétség Lovagja, Fekete Lovag, akármi nevet is aggatok rá
- Az ellenfelet mi segíti, ha nektek ott vannak a fénynyalábok? Talán az árnyékok?
Ha ez egy nagy társasjáték lenne, akkor mondhatnám, hogy már tudom a két bábú identitását, a kasztjukat, és a Fény Lovagjának egyik képességét, talán? Bár ez is csupán feltételezés, hiszen csak valami haszna van a fényből, eddig nem úgy tűnik, hogy ő maga kontrollálni tudná bármilyen formában, vagy esetleg kisugározni.
És egyáltalán mi a játék célja, és menete? Nagyon sok kérdés vetődött fel bennem. Miért van az, hogy eddig mindig ők nyertek?
De nem akartam betemetni Simeont a kérdéseimmel, inkább vártam, hogy maga álljon elő a magyarázattal.
- Igen, rémlik, hogy volt ilyenről szó, bár ott nem említetted ezt a Fény Lovagja dolgot. Hogy is megy ez a játék vagy mérkőzés?
Azért mégiscsak kicsúszott egy kérdés, nem bírtam türtőztetni a kíváncsiságomat, és befogni a számat.
- A tea megvár - tettem le a ajtó fölötti cserepekre - amúgy is szinte még ihatatlanul forró. Nem árt neki, ha hűl egy kicsit, amíg mi megmérkőzünk
- Szóval, hogyan is kell ezt? - sandítottam vissza Simeonra

- Szóval semmi sem segíti az ellenfeleiteket...
- Hmm, hát ez nem tűnik túl fairnek, de nektek mi hasznotok származik a fénycsíkokból? Azon kívül, hogy melegít
Nem igazán állt bennem össze a kép a dologról. Nekem nagyon is úgy tűnt, hogy a sötétnek, az árnyékoknak és a felhőknek semmi jelentőségük nem volt ezekben a napcsatákban. Bár ez nem tartott vissza attól, hogy az önjelölt Árny Lovagjaként tekintsek innentől magamra, ami egy kevéske cinizmus és némi önteltség ízét kölcsönözte a dolognak. És talán a mosolyom sem volt olyan tiszta és kedves immáron.
- Persze, hogy harcoltam már. Természetesen még senki nem halt bele, de nem félek megütni egy kislányt sem, ha direkt erre játszik - nos igen, annak idején Shukaku nagyra törő pályájának legelején, ami a párbajozást illeti, szerény személyem volt az, aki belevitte és megmételyezte picinke lelkét pár jól irányzott pofonnal. Legalábbis így rémlik
- De akkor nem bonyolítjuk túl a dolgot. Klasszikus adok-kapok?
- Oké, itt várok - intettem Simeon után
- És addig legalább megiszom a teámat is - tettem hozzá halkan
Már csak az a kérdés, hogy akarjak-e egyenlő küzdelmet vagy sem? Mert ha igen, akkor pár dolgot félre kéne raknom: mondjuk a kardot, és esetleg a pajzsot is, akkor már valódi, ízig-vérig ökölharc lenne. És ha a polip még be is rúgna, akkor pont úgy nézne ki, mint az öltözők padjaira felcsavart kétkaros akasztók a kajla szemeikkel és a két magasba emelte ököl-csáppal.
Szóval ők kezdenek a fényesebb helyen én pedig ki kéne, hogy nézzek magamnak valami árnyékosabbat...

- Szuper - tettem félre a teásbögrém - én meg épp végeztem a koffein-pótlékommal - somolyogtam a tető ajtóban megjelenő párosra
Komótosan megtöröltem az képemet, egy kayaba-tudja honnan elő kerülő zsebkendővel
- Good, good - hívtam le én is a menümet, hogy felöltsek magamra ezt, azt a teljes felszerelésből:
Vért, bakancs, köpeny, gyűrűk, másra nem volt szükségem:

Spoiler:

Ökölbe szorítva ropogtattam a gyűrűvel megerősített ujjaim, köröztem egyet a vállaimmal, oldalra hajtva a fejem, majd lecsaptam teli tenyérrel az elfogadást jelző ikonra.
- Ti maradjatok teljes felszerelésben, ha kérhetem, így érzem fair playnek - a lábak bemelegítéseként némi boka körzés, gyors helyben futást és térd emelés után ruganyos, apró helyben ugrásokkal váltam a kezdő ütését  részükről.
Kíváncsi voltam mekkorát tudnak odasózni nekem
- Úgy tudom, minden idomár más-más fegyvert használ, pálcák kesztyűk, kard, kíváncsian várom, hogy te Simeon, mit húzol elő, és azt is, hogy a fény bajnokaiként milyen trükkökkel és fogásokkal készültetek
Ruganyosan beoldalaztam az engem megillető árnyékos pozícióba, a nagy fa terebélyes lombkoronája ránk vetülő hűvösébe.
Szophie, Chancery, Shukaku. Nem számítottam már kezdőnek, ha idomár ellenfelekről volt szó, azt is tudtam kit érdemes ütni kettejük közül, és hogy hogyan iktassam ki az idomár lényét.
Bár most így visszagondolva, Szophieval nem vettük komolyan a dolgot, Vezér be se állt harcolni, Shukaku nagyon kis szintű volt akkoriban hozzám képest. Az akkori szintemhez képest is. Chancery és Álomkelő. Ellenük kétszer is kiálltam. Ők voltak az egyetlen igazi értékelhető harci élmény, ha őszinte akartam lenni önmagammal szemben.
Magam elé emeltem a karjaimat, ökölbe szorítottam az kezeim és kissé srégen állva vártam Simeonra
- Gyerünk, üssetek meg, kezdjük el!

Danee (41) - HP:200 | F:52 | E:75 | K:51 | GY:75 | S:58 | P:105

Danee (Sebzés: 75, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 1.3 SP kiskörönként.)
Simeon és Tengerszem (Sebzés: 52, Pet sebzés 43, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)


Danee (41. szint): 200/200 HP, 105 páncél, 255/255 CSP
Simeon és Tengerszem (27. szint): 150/150 HP, 90 páncél, 150/150 CSP

Úgy beszéltük meg, hogy dobáljunk, szóval akkor dobok! Első kocka Simeon, második Tengerszem de a képességünk miatt ez igazából annyira nem lényeges. Meg a speciális képességre tett pontom 70, nem 58, azt elfelejtettem átírni a tiedről, amikor azt a vonalas statelosztást másoltam Nem tudom változtat-e valamit!

The member 'Simeon' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

- Remekül mutat rajtad, jó kis köpeny, már találkoztam ezzel a típussal korábban - helyeseltem, majd ahogy a nap felé fordította, és a köpeny felületén visszatükröződött az erős napfény, egyenest az arcomba vágva, sietve vontam a tenyerem a szemem elé, s kaptam el a fejem egy pillanatra
- Adventen? Nahát! - csodálkoztam és ámultam az egyedi darab láttán - Ilyet még én se láttam soha
- És tud valami különlegeset is ez a vért? - érdeklődtem komoly képet vágva
A forró tea és a tetőt uraló melegben igazán jól jött most az a hűs árny amiben "kénytelen" voltam állni. És ha Simeon ettől még fel is van dobva, mármint, hogy a napon kezdheti a párbajt, hát csak még jobb nekünk.
És mivel bátorítottam az első csapás megkezdésére őket, ezért nem is nagyon kellett elmozdulnom onnan: nyugodtan maradhattam magasba emelt ökleim és karjaim menedéke mögött.
- A kesztyű is elegáns idomár fegyver, Chan-chan is hasonlót használ, de igen, kezdjük! - megsuhogtattam az ökleimet felé a levegőben, aztán ugyanolyan gyorsan vissza is húztam őket védekező állásba, és vártam a csodát. Vagy bármivel is készülnek rám rontani.
De azon meglepődtem, amikor Tengerszem ernyőként kitárt csápjaival rám dobta magát, és mintha a pajzsomat kereste volna, ami nyilvánvalóan ezúttal hiányzott a felszerelésből, ahogy a kard, és sisak is. Ez most nem egy pontra menő harc volt, mint az Aréna küzdelmek, ahol gátlástalanul be kellett volna vetnem minden felszerelésem, képességem és fogyó eszközöm, egyszóval az összes lehetséges előnyömet.
Helyette a vállamra és a bal karomra csimpaszkodott rá, Simeon kesztyűs ökle pedig a vértemen csattant, olyan erővel, hogy hátra kellett  hőkölnöm, de a csupasz, épp csak gyűrűvel ékesített öklöm reflexszerűen rúgott ki az idomár arca felé.

Danee (41. szint): 200/200 HP, 10/105 páncél, 214/255 CSP
//1 támadás ököllel

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

The member 'Simeon' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Simeon köpenye újfent táncot járt a szélben, én meg szinte könnyezve vakoskodtam a nagy fényességben, amivel elkápráztatott. Vagy valami ilyesmi.
- Az jól hangzik, kafa kis képesség. Csak le ne nyúlja valaki tőled azt a vértet! - somolyogtam a "bajszom" alatt. Persze bajusz az távolról sincs, ezt csak úgy mondják mifelénk.
- Ja kesztyűje. Nevelés kesztyűje: ez ilyen legendás cucc, garantáltan egy darab van belőle és fejlődik valamitől, vagy mi fene. Szóval nem nyúl hozzá kovács meg más szaki.
- Legalább is a legikről, ahogy egyesek hívják, ez hírlik. Meg hogy mindegyik mástól hízik.
De ennyit a kesztyűkről és a legendás fegyókról. A pór népnek ilyesmi nem jut, hiszen limitált széria az egész hóbelevanc. Öröklés, meg más ribancságok. De ha a fele igaz annak, amit a fejlődésükről mondanak, az a sok vesződés, amivel jár, akkor már inkább kell a fenének az egész. Amúgy is: Jégtörő.
De félretéve a szót, megindult a csápolás és az öklözés és kissé meginogtam az első ütés alatt, de el nem estem, helyette arcizom masszázst nyújtottam a kedves céhtárs számára, aki láthatóan felkészületlenül fogadta a meglepetésemet.
Persze tudtam, hogy nem kell félteni a srácot, hiszen az első csapása is istenesre sikeredett, alig maradt páncélom,
nem is csodálkoztam hát, amikor a következő oldalsó rácsapással az utolsót mérte szegény vértemre, ami csupa pókháló repedés lett, majd aztán úgy megfakult, mintha már rajtam se lenne.
Tengerszem sem tétlenkedett ez alatt, majdhogynem összerántotta a lábaim, ha nem lettek volna vasalva a csizmáim, talán sikerül is, de még így is végig mintázta a nadrágon át a lábam a tapadókorongjaival
- Aszem, kénytelen vagyok kilépni a fényre, kedves bajnok - fordultam Simeon után, ahogy kiszabadítottam az egyik lábam a polip fogásából, s a vállára igyekeztem rásózni egy jobbost.

//1 támadás
Danee (41. szint): 115/200 HP, 0/105 páncél, 173/255 CSP, 1.6 SP

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

The member 'Simeon' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

- Mitől vagy te ebben olyan holt biztos? - kontráztam vissza megkérdőjelezvén a vadi új és meglehetősen értékesnek tűnő vértjének ellophatatlanságába vetett megrendíthetetlen hitét
Őszintét foglalkoztatott a dolog, a vért maga, eljátszottam a gondolattal, miként is tudnám használni ha valami módon nálam landolna e remek darab. De persze meg se fordult a fejemben, hogy ellopnám, vagy kikönyörögném, kikényszeríteném belőle, csupán a páncélos lovag vértezetekkel kapcsolatos már-már mániás elfogultsága vitt el ilyen irányba.
- Csak az eleje? - hökkentem meg a válaszán. Továbbra se értettem mi fontos része van a fénynek számára ezekben a párbajokban, amiket ezek szerint már sokadjára óhajtott megvívni mindenféle emberekkel.
Hiszen semmi előnye nem származott abból, hogy önjelölt napsugár lovagként, vagy miként vett fel kezdő állást még a párbajunk legelején. Bár már eddig is kérdeztem tőle, és akkor se mondott rá semmit, ami számomra kellően meggyőzőnek bizonyult volna, így csak annak tudtam tulajdonítani, hogy a nem túl izgalmas harcrendszerbe némi szerepjátékot kívánt belecsempészni, mindenféle különösebb szabály és mechanika nélkül.
De hogy burjánzó gondolatmenetemnek véget vessek, éreztem, hogy a polip csak nem akar letenni azon szándékáról, hogy a ruhám közé, ha nem is alá, bújjon. És talán díjaztam volna, ha női avatárom lenne, vagy egyenesen hús-vér nő lennék a valóságban, aki ráadásul nem kevés zoofil hajlammal van "megáldva" és már régóta nagy kíváncsisággal várná, az efféle élmények megtapasztalását.
Én azonban nem éreztem úgy, hogy a tapadókorongok és polip csápok érintés megmagyarázhatatlan örömöt vagy bármiféle kéjérzetet okoznának, így miután ezt tisztáztam magamban, heves levegőbe rúgásokkal igyekeztem volna kipenderíteni a drága egyetlen Tengerszemet abból a csizmámból, melyben jelenleg csak a saját lábamat szerettem volna érezni mindenféle idegen test nélkül. Minthogy ez eleve halva született ötlet volt, inkább a polipos lábammal próbáltam megrúgni, taposni a kedves gazdáját.

//1 támadás (rúgás)
Danee (41. szint): 20/200 HP, 0/105 páncél, 132/255 CSP, 1.9 SP

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

The member 'Simeon' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Hát ö ... szóval a csizmás trükk még csak csak működött, de ha az lett volna a cél, hogy legyőzzem őket, akkor mindent bele kellett volna adni, a felszerelésről nem is beszélve.
Viszont közel ugyanannyi életünk maradhatott, mert ő is bőven pirosban volt már, nyílván ha korábban élesítem a buffot, akkor az most megmenthetett volna, de ez elmaradt és kettejükkel szemben valamelyest hátrányban éreztem magam.
Ezt igazolta be a fejemre dobott polip, ami akár egy arc támadó alien takarta be a látóterem, majd az állapotjelző és a minimális fájdalom érzetet imitáló rendszer tanúsága szerint is oldalba támadt a párosból a gerinces kétlábú.
Az a kevéske maradék életpontom azzal a gyorsasággal le is pörgöt, és mint olyan számomra ez a csata végét meg persze annak elvesztését jelentette.
Nem mintha sajnáltam volna. Simeonnak kellett a tapasztalat, nekem pedig jó volt ez arra, hogy valamicskét megtudjak a harci stílusukról, hogy esetleg legközelebb, egy másik párbajnál majd nem okozzanak olyan nagy meglepetést.
Minthogy a harc végetért, egyenletes erővel húztam le Tengerszemet az arcomról némi oldalazás közben
- Ezt visszaadnám - nyújtottam Simeonnak a polipját
- És köszi a párbajt. Remélem olyan volt, amilyet szerettél volna
- Plusz ez is segít majd tartani a szintet a bossoláshoz
Én akkor vissza is vonulnék az árnyékba odalent a kertben, nektek meg jó napozást, fény lovagjaim!
Elővettem egy kulacsot és jól meghúztam az üres teascsészét pedig bedobtam a tárolómba.
- Szólj, ha van hír a következő bossról! Bízom benned! - kacsintottam mielőtt eltüntem volna a padlás lejáró ablakában

// 0/200 HP
Simeon győzött, zárható