[Küldetés] Az Álnok Kastély

Ren ötlete bevállni látszott, a fiú startolt előre és sorban lökte félre a képességével a felénk iramodó ellenfeleket, amilyen gyorsan csak tudtunk felkaptuk a cuccokat és megrohamoztuk a kifele vezető irányt ahonnan pár perce Yurihime kisasszony bukkant fel és csatlakozott ismét hozzánk. Én volta ma legutolsó a sorban és igyekeztem mind lemaradni ugyanakkor arra is figyeltem nehogy megtámadhassanak minket hátulról, így ha bármiféle támadás érkezett azt igyekeztem gyorsan és egyszerűen leverni vagy hárítani. Azt hittem nehezebb lesz, egy karcolás nélkül megúsztuk mind. Már lassíthattunk is kicsit mikor feltűnt, hogy egy henger szerű teremben kötöttünk ki, ami tele volt csontvázakkal. Pár alakot véltem felfedezni a távolban akik szintén felénk siettek, a kardom markolatára szorítottam és a legrosszabb gondolat futott át a fejemen. ~ Mi van ha bekerítettek minket és csapdába kerültünk?... ~ Bele gondolni sem mertem, de pár pillanat múlva kitisztult a kép a két jövevényről akik szintén menekülhettek valakik elől. Egyre csak közeledtek majd az egyikük karca kitisztult és fel is ismertem benne a tulajdonosát. Vegyes érzelmeket kelt bennem, mert egyrészről egy kukkoló a másik részről meg meghívott vacsorázni. Az ilyen dolgokkal mindig is le tudtak venni emberkék a lábamról. Azt hiszem a fiúknál jobban csak a hasamat szeretem. Ráadásul azért is kedvesnek kell lennem vele mert céhtársak vagyunk. A másik tag egy lány volt, nagyon is szép lány. Kicsit elfogott az irigység, nah jó nem is kicsit. A szőkeséget nem ismertem, de visszaemlékezve volt róla szó hogy a küldetést még ketten vették fel. Így biztosra vehettem hogy Ők lesznek azok.
- Áhh, Peter! – Örvendeztem és köszöntöttem.
- Szia neked is! – Köszöntöttem a lányt, de nem maradt túl sok időm még bemutatkozni sem, mivel furcsa hangok hallatszódtak. Recsegés, ropogás, csontok csörrenése… Lenéztem a lábam elé majd láttam hogy a csontvázak amiken eddig tapostunk most remegni kezdtek majd összeilleszkedtek és életre kelltek. A szám elé tettem a kezem nehogy nagosan felsikoltsak, nem szerettem volna ha félősnek ilyedősnek tartanak, ugyanakkor igencsak kivert a víz a látványtól. Nem kellet sok felfedeztünk egy járatot ami egy pincébe vezetett. Sok választásunk nem igen akadt, mivel az üldözőink is a nyomunkban voltak épp csak kicsit le lettek lassítva a csontvázaknak köszönhetően. Gyorsan követtem a többieket, majd nagyot sóhajtva az ajtónak támasztva a hátam próbáltam ismét lenyugodni és össze szedni magam hogy valami okosat kitalálhassunk. Bentebb szétnéztem és felfedeztem valamit, persze nem én voltam az első, oda léptem a szőke lány mellé és megszólaltam.
- Szia RenAi vagyok. – Mosolyodtam rá, majd a rúnákat és az asztal dombornyomatát megnézve felfedeztem hogy a kapott itemek pont bele valóak. És bevillant hogy mi is lenne a pontos feladatom, persze nem feledkeztem meg róla épp csak nem tudtam hogy hogy is kivitelezzem majd. De így már össze állt a kép. Kétségbe esett szemekkel néztem körbe mindenkin eggyessével, mert tudtam hogy ez mégis mit fog jelenteni nekik. Mármint ha megteszik. Szerettem volna ezt valahogy elkerülni. Sokkal egyszerűbb lett volna csak meg kellene húzni valami kart, vagy megnyomni valami gombot vagy nem is tudom… de így… jelentősen megnehezíti a dolgom. Még az is megfordult a fejembe hogy védelmezem őket és valahogy kijutunk innen úgy hogy az itemeiket megtarthassák, de akkor az én küldetésem kerül veszélybe és ráadásul még sokan felvehetik ezt, és még mi sem úsztuk meg. Ugyanakkor hallottam hogy más sokan itt hagyták a foguk, ebben a kastélyban. Nem véletlen vállaltam el ezt a küldetést. A szőke lány a medálját már bele is tette az annak formált helyre. Ilyedten néztem rá, mert tudtam mi lesz ennek a következménye, míg ő nem. És azt szerettem volna ha úgy teszi ezt meg hogy bevállalja és tudatában van cselekményének súlyával. Ha Peter kérésére nem vette ki, akkor ezt én tettem meg és adtam vissza a kezébe. Idegesen lépkedtem párat, majd a tartóm vakargatva próbáltam megszólalni. A számat már ki is nyitottam de hang nem jött ki rajta. Elfordltam majd megpillantottam Ren-sama-t aki már idegileg teljesen kész volt, előre hátra dőlöngélt és dúdolászott majd kijelentette hogy itt mind meghalunk…. Elfutott a méreg, ebbe bele gondolni sem akartam, én nem adom fel ilyen könnyen és nem fogom hagyni hogy ezt bárki is megtegye. Oda csörtettem hozzá majd két pofon a fiúnak jobbról és balról is.
- Nem fogunk meghalni! Érted? Nem fogunk! – Majd otthagytam hagy legyen ideje össze szedni magát, míg ezalatt én a gondolataim próbáltam össze kaparni és valahogy rávenni őket hogy segítsenek nekem. Már épp meg lettem volna, mikor Ren félbe szakított a mondatával és a viselkedésével. Szemeim elkerekedtek, igen szerettem volna ha össze szedi magát de azért úgy látom ez most túl jól is sikerült nála. Ledöbbentem néztem a srácot és gondolkodóba estem hogy ezt ugye nem gondolja komolyan. De a jelek szerint igen, mivel már az asztalnak támaszkodva vetkőzésnek is kezdett. Oda csörtettem hozzá, az ingének a két oldalát megfogtam, a szemébe néztem majd…. minden erőmből előre hátra kezdtem el rángatni…
- Nem fogunk meghalniii! Fogd már fel! És ha olyan gondod van old meg magadnak hátul senkit nem zavarva!... - Kiáltottam le a fiú fejét, majd ismételten otthagytam és a lányokhoz és Peterhez sétáltam.
- Köhöm… bocsi az előzőért. - Biccentettem hátra a fejem Ren irányába.
- Tudom hogy, hogy juthatunk ki innen, de félek hogy ez nektek nem jó hír. - Itt aggódóan néztem körbe a többiekre.
- Kérlek hallgassatok végig. Az én feladatom az hogy … hogy elpusztítsam ezt a kastélyt. Méghozzá azért mert sokan itt vesztették már az életüket, és nekem ugyanaz az npc adta fel ezt a küldit aki nektek is. Sokat nem tudok a feladatotokról csak hogy az itemeket meg kell szereznetek, ami sikerült is. Ugyanakkor ha végig gondoljátok a helyzetet nincs sok választásunk. Eleitől fogva úgy álltam hozzá hogy segítsek nektek, és még mindig azt szeretném ha megtarthatnátok az itemeket, de úgy néz ki pont azok fognak kelleni a kastély elpusztításához. Kiutat viszont nem nagyon látok. Nekem az npc csak annyit mondott hogy a pincében tudom ezt megtenni, semmi többet. Nem akarok nektek rosszat, de úgy néz ki ez a legokosabb módja a túlélésünknek. – Próbáltam határozottan fellépni bár cseppet sem érzetem magam annak, sőt… most féltem.. picit még tőlük is. Mert most mégis milyen érzés lehet ez nekik?... Megszerzik majd megkérem Őket hogy dobják suttyba csak miattam… és persze a túlélésük véget. Nagyot sóhajtottam majd folytattam.
- Ugyanakkor ez a játék a maga módján fer… egy szóval biztos vagyok benne hogy még így is busás jutalom üti a markotokat… - Kérdőn néztem a többiekre hogy mégis hogy döntenek. Felkészültem arra az esetre is ha vissza utasítanak, de ez esetben ez a küldetés örökre befejezetten marad számomra mivel akkor segítek nekik és megpróbálom őket megvédeni és kijuttatni innen. Többet nem tehetek.


/Nos még ha jó szándék vezérelt is akkor is megütöttem Rent- így az indikátorom narancs lesz. (Ennyit bőven megér XD)/

Kíváncsian vártam a végeredményt, de a többiek is csak néztek egymásra, valahogy senki sem volt ma épp a leghatározottabb amivel csak egy gond volt. Pár pillanat és végünk, dörömböltek a szörnyek az ajtó másik feléről, így az idő igencsak szorította a torkunk, és nem volt most arra vesztegethető percünk hogy egymás véleményét megcserélve gondosan megvitassuk az eseményeket, és hogy kinek mi lenne a számára legmegfelelőbb. Már épp nyitottam volna szóra a szám mikor sorra megszólaltak a fiúk, Ren kijelentette hogy mivel megígérte így segít nekem. Hálásan pillantottam a fiúra, majd Peter még egy nagyszerű ötlettel is előrukkolt. Utólag már kicsit szégyenlem magam hogy ki mentek a fejemből a kristályok de tökéletes a menekülésre. Felcsillant a szemem mikor sorra vették elő a sajátjaikat így én is úgy tettem az inventorymból előhívtam a hazatérés kristályom és felmutattam hogy tudassam a többiekkel hogy nekem is megvan. Yurihime kisasszonynak is nagyon megtetszett a kék hajú fiú ötlete, olyannyira hogy mind a kristályt mind az saját itemét oda adta neki. Kicsit elkerekedett szemekkel néztem az eseményeket, mert nem értettem hogy ezzel mégis mit szeretne elérni. Az egyik kezemben a kristály a másikban az Esu-tól kapott medál, Ren azt mondta hogy segít, és Peter is osztozik a véleményen. Oda sétáltam az asztalhoz a medállal, majd a kék hajó fiúra és a köhöm aranybarna-szőke srácra pillantottam. Ha nem jöttek és helyezték a helyükre az itemeket, akkor oda sétáltam hozzájuk és kedvesen mosolyogva kértem el tőlük, és igyekezve tettem őket a helyükre, a furcsa írás felragyoghatott, és vártam mi fog történni ezután.

Ahogy én vettem le Esutel bizony az ereklyét bontotta meg, nem láttam sehol, hogy előtte odamenne Renhez, vagy elvenné tőle. Azonban, ha Esutel megerősíti, hogy a Ren által talált bor volt az eredeti célpont, akkor adok lehetőséget ebben a posztjában pontosítani.

---

Ha a minden ereklye a helyére került, akkor felvillan egy kis figyelmeztetés:

"Valóban meg kívánja semmisíteni a "Kastély" objektumot?"
"Igen / Nem"

Közben az ajtón repedések jelennek meg, elpixeleződött csíkok futnak végig az egészen.
Ha a borból hiányzik, akkor igencsak gyengén látható, s a gombok nem nagyon akarnak működni. Ha elég leleményesek vagytok kipótolhatjátok a másik borral, s ekkor elkezd villódzani, de használható állapotba kerül, s már csak egy kis ügyesség kell, hogy sikerüljön a választás. Amennyiben nem pótoljátok ki, de kitartóan próbálkoztok, mikor áttörik az ajtót és elindulnak felétek sikerül aktiválni a válaszotokat. Nemleges válasz esetén a tárgyak elteleportálódnak az asztalról.
Esutel, illetve Ren, ha ő is ivott a borból (bármelyikből) kezdi érezni a fejében, hogy nem átlagos kis üdítő volt. A mennyiségtől függően akár le is részegedhettek.


Abban az esetben, ha nem fogadjátok el, vagy nem lesznek betéve az ereklyék a helyükre:
Egy horda csontváz tart felétek, melyekkel közül egyet sem sikerül megölni. "Halálotok" után, ami nem történik meg, mivel mindegyikőtök teleportálva lesz, egy börtönszerű helyre kerültök.

Spoiler:

Ha a kristályotokat használjátok:
A kijelölt városba érkeztek, s felvillan a küldetésetek ablaka.
"A küldetést el buktátok."

Amennyiben az elfogadjátok a kastély elpusztítását:
A kastély elé teleportálódtok, oda, ahol a csonti meg a leamortizált szekérnek kellene lennie, de már nincs ott. A kastély rázkódik, különböző nagyságú darabok hullanak le róla, ahogy dől össze, majd a részei a mélyben pixelekre robbannak, s végleg megsemmisülnek. A küldetésadótok szólal meg mögületek.
-Sajnálom, hogy be kellett csapjam néhányotokat. Azonban megfelelő csábítás nélkül nem vállaltátok volna el ennek a gonosz épületnek a lerombolását. Tudom nem valami nagy vigaszdíj, de valamennyi arannyal szolgálhatok.
Miután átadta nektek a jutalmatokat, elköszön, s felajánlja, hogy elvisz titeket Horunka közelébe, ahonnan egy fertály óra gyaloglás után beértek a faluba.

---

Utolsó Kör! Kérek mindenkit, hogy lezártan készítse el a posztját.

A hangulat egyre inkább fokozódni látszott, és ahogy az lenni szokott ha egy csapatban minél többen vannak annál nagyobb a széthúzás lehetősége. Voltak akik aktívan agyaltak rajta hogy mégis mit és hogyan tudnánk kieszelni, valami menekülési stratégiát. Amikor felhoztam az öleltet természetesen senkinek sem tetszett igazán, amit meg is tudok érteni. Ugyanakkor igazságtalannak érezném ilyen kimenetellel azt ha az én küldetésem sikerül és emiatt az övéké nem. Kattog az agyam hogy valami olyat eszelhessek ki ami mindenkinek a legmegfelelőbb.

Tudtam hogy eszes ez a kék hajú fiú, mármint sejtettem, de el is várható ez tőle, elvégre céh tag, így már van Ő az okos, van Hime a szép, és vagyok én….köhöm hagyjuk. Az időn egyre inkább fogytán van, ráadásul Esu-chan véletlen felbontotta az ereklyét, és abból kezdett el kortyolgatni, majd Ren is. Én csak tátott szájal néztem az egészet, és ha a halál nem a sarkunkban loholt volna lehet még én is beszállok a pia party-ba. De egyre inkább fogyatkozik az időnk, és félek lehet ez lesz az utolsó amit megkóstolhattak. Gyorsan a helyére helyezzük a dolgokat, de egy jó ideig nem igazán történik semmi, lassan elpixeleződik az ajtó, majd mikor látom hogy mindenki használja a teleport követ, én is úgy teszek. Fáj a szívem, mert ezt nem igazán így szerettem volna, most lehet még haragszanak is rám. Elvégre a küldetésem teljesítve, de nem vagyok tőle feldobódva, a többiek ingerülten fogadják a megjelenő npc-t aki a jutalmat osztogatja és még hintót is intéz nekünk. Körbenézve már nem látom sem az „én” paripám sem a lepusztult hintót a tulajdonosával együtt. Renek eléggé megártott a bor, pedig azt hittem az a fajta aki bírja a piát, de mindenki tévedhet. Bááár ha jobban bele gondolunk még az is lehet hogy tetteti hogy Hime keblein köthessen ki. De ahogy nézem a lány is elvan a perverz társaságában. Átveszem a jutalmam. Majd a többiekhez fordulok.
- Kérlek ne haragudjatok rám, azt tudtam hogy el kell majd pusztítani a kastélyt de fogalmam sem volt róla hogy az ereklyék is szükségesek lesznek hozzá. – Őszintén bocsánatot kértem, elvégre Hime és Ren eléggé becsapva érezhetik magukat.

Még egyszer gratulálok a küldetés sikeres elvégzéséhez. Megkérném KA-t, hogy ossza ki a jártasság jutalmakat, és zárja le a topicot. Köszönöm.