Re: [Küldetés] Az Álnok Kastély

by **Ryuninji Ren** Hétf. Jan. 21 2013, 23:51

Hime-sama valamiért furcsán viselkedett és egy picikét még esetlen is volt a mozgása.. Nem értettem az okát. Igaz nem volt olyan vészes.. Főleg nem akkor mikor belém kapaszkodott. De még ezt is lehetett tetézni bizony ám… méghozzá úgy, hogy Ai-chan is nekem esett és bennem kapaszkodott meg. Kis pír jelent meg az arcomon, ahogy éreztem, hogy négy nagy és puha mellecske közé kerültem. Nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne túrjon az a bizonyos pocok.. Elég szégyenteljes dolog lett volna itt sátrat állítani. Összeszedtem magam és mikor a hölgyek elengedtek beléptem a szobába, de az üres volt. Hmm.. roppantul furcsálltam, de nem tudtam mit tenni, főleg azért mert az előbbi cici prés hatása alatt voltam még mindig. Hime-sama közben valami tündérkéről beszélt ami sületlenségeket súgott neki.
-Hime-sama… ne higgyen neki.. Csak meg szeretné viccelni kegyedet… Egy könyvben nem lehet elbújni. – A polcról egy könyv hiányzott de minden más rendben volt. Akaratom ellenére talán egy picit megsértettem Ai-chant, pedig eszem ágában sem volt.
- Nem úgy értettem Ai-chan.. a falánkság nem rossz dolog.. én magam is az vagyok.. szeretek enni. De bocsi ha megsértettelek… nem akartam. Gyönyörű alakod van, így biztos csak beképzeltem a falánkságot. – próbáltam valahogy javítani a dolgon, majd az asztalhoz mentem amit sikeresen magamra is borítottam, sőt még a fiókkal is fejbe vágtam saját magam. Elég kellemetlen volt, igaz fájdalmat nem éreztem.. így maradjunk a ciki szónál.
- De nem direkt volt Hime-samaaa.. - kicsit megdorgált a lányka, de ezt is annyira aranyosan tette, hogy nem tudtam rá haragudni. Feltápászkodtam, amjd észrevettem, hogy mi is van az asztalon.. az asztallap alatt amit sikeresen levertem. Oda is hívtam a többieket, hogy csekkolják le. A találós kérdésekből kettőre tudtam a választ, de ennyi.. a harmadik nem ment. Szegény Hime-sama pedig egyáltalán nem értette őket. Azután megkértem Hime-samat, hogy segítsen összeszedni a kockákat.. persze közben Ai-chan már meg is fejtette a feladványt.
- Ai-chan sugoi *.*- okos és még szép is… jól megjegyzem magamnak. Örülök, hogy csatlakozott hozzánk ehhez a küldetéshez. Nyílván való, hogy segíteni fogok majd neki, bármi is legyen a feladata. A hercegnővel ketten együtt összeszedtük a kockákat és Ai-channak adtuk aki be is illesztette őket a megfelelő helyre és cserébe egy könyv lett a jutalma. De az egyenlőre nem izgatott engem, mert Hime-sama elaludt. De azért megnéztem, mikor a lány megmutatta.. sajnos nem ezt kerstük.
- Ai-chan… Hime-sama elszundított.. – közöltem a másik lánnyal, majd finoman elkezdtem az ujjammal böködni a lányka arcát.. nagyon gyengéden, de nem használt túlzottan.
- Hime-samaa!!??- Próbáltam ébresztgetni, közben Ai-chanra is vetettem pár pillantást.
- Ai-chan.. szemüvegben is nagyon cuki vagy… amúgy nekem is van- majd ismét a hercegnővel foglalkozom.. csak bámulom.. nagyon aranyos amikor így alszik *.* Teljesen elvarázsolt.. Mire magamhoz tértem már Ai-chan meg is találta a továbbvezető utat.
- Ai-chan.. nem csak gyönyörű, vagy de okos is… - bókolgattam neki, majd meglestem a titkos lejáratot.. Hmm.. lépcső..
- Ajajj.. Hime-samat itt vinni kell. Majd én viszem a lépcsőn.. – közöltem vele, majd a szundikáló lányhoz léptem.. nem akartam csak így itt hagyni.
- Hime-samaaa.. most felveszem..- közöltem a szundikáló lánnyal, hátha hallotta, majd a karjaimba goftam és elindultam lefelé a lépcsőn.. óvatosan.. lassan, nehogy leguruljak. Mikor leértem leteszem a hercegnőt, ha magához tért. Egy arénaszerűségbe botlottunk.. pár láncal. Majd közölték velünk, hogy mi is a helyzet. A lányokkal szembeálltam és megköszörültem a torkomat.
- Öhm.. hölgyek.. Ha szeretnétek én ideláncoltatom magam, hogy nektek könnyebb legyen…- tettem fel a kérdést, persze Reginaldnak ez nem tetszett és elkezdett kopácsolni a fejemen, de hamar elhessegettem és most csak a vállamon üldögélt. Ha beleegyeztek akkor felláncolom magam, ha nem, akkor odalépek az ajtóhoz ami kinyílt.
- Mi a??!!...ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ- ordibáltam mikor rám estek a kígyók és el is dobtam magam.. elkezdtem vadul hemperegni és ledobálni magamról a kis dögöket, persze közben folyamatosan üvöltöttem. A terem egyik végéből a másikba gurultam, majd felugrottam és a maradék csúszómászókat ledobáltam magamról.. majd furcsa tánc közben rázott ki a hideg. De gyorsan észbe kaptam, hogy hol is vagyok.. Felegyenesedtem gyorsan… és elmosolyodtam
- Csak vicceltem.. ezek ártalmatlanok..- próbáltam kivágni magam ebből a helyzetből… Remélem sikerült is.

by **Koshitsu Esutel** Szer. Jan. 23 2013, 14:17

*Meglepődtem azon, hogy Peternek a világ nem hiányzik. Ezen elgondolkodtam. Rájöttem, hogy mivel makacsul gyűlölöm ezt a helyet, ezért nem gondoltam bele, hogy azért szép világ, s lehet, hogy bizonyos szempontból kegyetlenebb a máiknál, de mégis... talán jobb. Valamiben, de hogy miben, azt nem tudnám megmondani. A lényeg az, hogy újra követtük a lányt, aki pá-t intett nekünk. Ez nagyon nem tetszett nekem. Mikor eltűnt alattunk a föld, hirtelen felsikoltottam, de már bumm Peteren voltam. Rajta feküdtem és csak bámultam rá, aztán hirtelen észbe kaptam, s lemásztam róla. Körbenéztem.*
- Hol vagyunk?
* Reflexből tettem fel a kérdést, nem gondoltam, hogy Peter tudná. Szemérmetlenül apró volt a szoba, kitöltötte csak egy ágy, meg egy kisasztal. Sajnos gondolataim gyorsabbak, mint ahogy megfékezhetném őket, így arcpirító gondolat suhant át rajtam, hogy mire használják egyesek ezt az ágyat, már ha ketten vannak. A hang, amit hallottam, már gyűlöletes volt számomra. Félszegen Peterre pillantottam, majd hogy zavaromat leplezzem, máris a kártyáért nyúltam. Kezembe akadt egy lap, amin további instrukciók voltak. Szó nélkül zavartan adtam át Peternek, hogy ő is olvassa el, majd keverni kezdtem a kártyákat.*
- Pókerhez mit szólsz? Az a kedvencem...
* Kérdeztem erősen a kártyákra koncentrálva. Majd osztottam két kártyát a fiúnak, majd magamnak kettőt, s kitettem középre hármat. Úgy döntöttünk, játszunk vagy 5 menetet, s utána hozakodunk fel a kérésekkel. Nem lepődtem meg azon, hogy Pete 3szor nyert, én meg csak kétszer. Furcsa volt, de felszabadult lettem. Élveztem a játékot, és be kell vallanom, volt, hogy felnevettem. Akármennyire is erőszak ez a játszadozás, mégis csak egy rendes fiúval voltam a pácban. És ez azért erősen javított a körülményeken. Mikor végeztünk, megszólaltam még mindig játékos hangulatban.*
- Nos, akkor elmondom a két kívánságomat. De addig te is gondolkodj a tieiden...
* Nevettem el magam a kijelentés után, aztán látványosan gondolkodtam. Biztos vagyok benne, hogy vagy egy percig, vagy másfél percig csend volt.*
~ Hmm... ne fogjuk vissza magunkat... mire gondolhatott, ha nem olyan ocsmány a fantáziája, mint nekem? Ha valami bagatell dolgot kérek, akkor az lesz a baja annak a boszinak. De azért nem akarok semmi durvát se kérni, vagy zavarba ejtőt. ~
* Majd megszólaltam.*
- Egyik... mondd ki egymás után 20szor gyorsan és minél pontosabban azt, hogy sárga bögre, görbe bögre! A másik meg... Mondd el, mi az a téma, ami mostanában foglalkoztat, min gondolkozol a legtöbbet. De őszintén!
* Majd figyeltem őt, vártam a válaszát, illetve az ő kívánságait.*

by **Peter Worker** Szer. Jan. 23 2013, 22:37

Zuhantunk, gyorsan, de puhára estem szerencsémre, azonban gyomromba nyomást éreztem. Nem fájt, hisz itt nem volt fájdalom, de éreztem, hogy Esutel rám esett és hallottam, hogy Hisame meg mellém zuhant.
A lány hamar lemászott rólam, így körbenézve rájöttem, hogy egy igencsak szűk szobába érkeztünk. Nem sok mindent lehetett itt csinálni, de azt alaposan, minthogy szinte csak egy ágy volt itt. Esutel mesésen nézett ki, így akaratlanul is voltak piszkos gondolatok a fejemben, de csupán csak pár pillanatig. Úriembernek tartottam magam, így semmi rosszat sem csináltam volna vele.
- A póker nekem is jó. – mosolyogtam kedvesen a kérdésére, mikor megnéztem a lapokat.
- Sárga bögre, görbe bögre. Sárga bögre, görbe bögre… - így ment még egy ideig - Sárga görbe… - álltam meg egy pillanatra és lett ijedt a tekintettem – Sárga görbe? – homlokom az asztal lapjába ütöttem, azért, hogy fájjon, de csalódnom kellett. Kiegyenesedtem újra, nagyot sóhajtottam és kezdtem előröl, már több sikerrel – Őszintén? Nem tudom, talán a barátnő téma. Szeretnék egy barátnőt, ne érts félre, nem a szexre gondolok feltétlenül, csak a kézen fogásra, egymást mellett sétálásra, ölelésre és minden egyébre, mit ilyenkor szoktak. – lehet túl őszinte voltam, és fordultam is el kicsit, nem akartam Esutel szemeibe nézni, de(!) nyertem én is, sőt háromszor is. – Azt hiszem nekem is van három kívánságom, az ajtó nem nyílt ki, lehet valami komolyabbra vágyik a hölgy. – kezdtem el gondolkodni, egyáltalán nem akartam semmi rosszba se kényszeríteni Esutelt, de nem tudtam, hogy mi volt az, mi elnyerte volna a hölgyeményük szívét, hogy tovább engedjen minket. Egy ilyen kis szobában szörnyen kevés dolgot lehetett csinálni és sokáig nem volt ötletem – Három kívánság. Minthogy ketten lettünk, így az első legyen, hogy bízz bennem, mondjuk elfordulok és vedd le az összes ruhádat, a másik hogy így válaszolj a kérdésemre, hogy hogy érzed így magad, majd a harmadik természetesen, hogy öltözz vissza. – félre húzott szájjal néztem rá. Igazából nem gondoltam semmi rosszra sem, de úgy gondoltam, hogy kellett a hölgyeménynek egy érdekes jelenet és a nyelvtörőt nem igazán tartottam annak. Nem tudtam még, hogy Esutel bevállalta e mindezt, de eszem ágában nem volt leskelődnöm utána, a társam volt most, csak ő volt nekem itt Hisamén kívül és gondoltam ha megmutatom, hogy bízhat bennem, nem sok probléma érhet minket.
Szó mi szó, azért megijedtem a gondolkodásomtól.

by **Yurihime** Hétf. Jan. 28 2013, 21:48

Zuhanok. Érzem, ahogy a levegő simogatja bőrömet, ahogy a ruhám vitorlaként szegül ellen, de zuhanok. Mikor kinyitom a szemem, meggyőződök erről. A kék eget pillantom meg, ahogy egy madárraj repül rajta keresztül, felettük pedig vattaszerű felhők díszítik a végtelenül halványkék mennyboltot. Oldalra fordítom kissé a buksimat. Így már látom a vízesés dübörgő víztömegét magam mellett, mely velem együtt engedelmeskedik a törvényeknek. Lenyűgöző látvány... az utolsó, amit szemeimen keresztül megtekinthetek. Néhány pillanattal később éktelen fájdalom hasít a testembe, érzem ahogy csontjaim törnek, de csak egy pillanatig. Minden elsötétül.
Mikor újra kinyithatom a szemem, valami kemény nyomja a hátamat. Erőlködnöm szükséges, hogy felülhessek, de megteszem, mert kényelmetlenül érzem magam. Végigtekintek magamon. Véráztatta ruhám itt-ott elszakadt, lábam rendellenes szögben áll és nyakamba is fájdalom hasít. Kiegyenesítem törött nyakamat, majd helyreteszem lábikómat is, hogy tudjak járni. Eszembe jut, ahogy egy bokor terméséből falatozok, aztán megcsúszik a lábam és beleesek a vízbe. Azt hiszem így kerültem ebbe a kellemetlen helyzetbe ^.^ Apropó, ha jól emlékszem, valaki azt mondta nekem, hogy az a bogyó feléleszti a holtakat... kíváncsi volnék, vajon igaz-e? ^.^
- Braaaaainz! - sóhajtok fel éhségemet jelezve, majd lelököm magam szikláról és a tó fenekére lesüllyedve kisétálok a partra. Mozgásom kissé darabos, de legalább már nem fáj semmim. Szerencsére nem messze van egy apró falvacska, ahol reményeim szerint csillapíthatom majd az éhségemet. Cirka egy óra alatt oda is érek, habár érthetetlen számomra, miért sikítoznak és futnak el az emberek, én nem látok semmi rémisztőt a környéken, ha körülnézek. Csak fújdogál a lágy szellő, és kellemes csiklandozza a torkomat a fejemen lévő lukon keresztül ^.^
- Braaaaainz! - nyúlok egy kisfiú felé kedves mosollyal, mivel láttam, hogy elesett s szegény biztosan nagyon megüthette magát Ámde elfut még azelőtt, hogy segíthetnék Ennyire nemkívánatos a segítségem az embereknek? Ez igazán szomorú. Egy fülhallgatós fiú felé veszem az irányt inkább, aki háttal áll nekem. Furcsa gondolat támad a fejemben, a hátára ugrok, hogy megijesszem és egy jóízűt harapok a vállába.

Szemem pedig ismét kinyílt. Kicsit forgott velem a világ és fájdogált a kobakom, fogaimat pedig éppen Ren-sama vállába mélyesztettem volna, ha nem lett volna rajta ruha. Így az ingét igyekeztem éppen morogva letépni fogaimmal. Meghökkentem és a meglepetéstől hanyatt zuhantam, a mozdulattól pedig csak még jobban elszédültem @.@
- Moushiwake a-arimasen... m-mi történt? o.o - kérdeztem aggódva és kicsit talán el is pirultam. Borzasztó kellemetlen, de percekig még csak egy tisztességes bocsánatkérésre sem futotta tőlem, csak nagy nehezen tisztult ki a fejem annyira, hogy fel is fogjam egyáltalán, mi történik körülöttem. Viszont abban a pillanatban, hogy ez megtörtént, már igyekeztem is talpra állni.
- Én vállalni kívánom, hogy bilincsbe kerüljek! Kérem ne is próbáljanak lebeszélni róla, ez a legkevesebb, amit megtehetek önökért ^.^ - mosolyogtam társaimra, majd az említett béklyókhoz tántorogtam lassú, magabiztosságot nélkülöző léptekkel. Sajnos fogalmam sincs, mi történhetett velem, amiért ilyen különösen érzem magam, talán beüthettem a fejemet? A fal hála az égnek kellő támasztékot nyújtott ^.^

by **RenAi** Csüt. Jan. 31 2013, 23:41

Mikor picit bepöccentem Ren kijelentésétől miszerint falánk vagyok, rögtön visszakozni kezdett, és elkezdte magyarázni hogy a falánkság nem is rossz dolgok és hogy Ő is az. Bentebb mentünk a szobában és meglepetésünkre a tag akit kerestünk nem volt bent. Ez nyilvánvalóvá tette hogy van esetleg itt egy másik kijárat, vagy valami titkos ajtó, de utána rájöttem hogy akár el is teleportálhatott. Yurihime kissé támolygott még mindig, nem tudom lehet egy ilyen játékban vírust elkapni, vagy talán ha gyenge az idegrendszere és azért lenne rosszul. Nem tudom de oda kell rá figyelnünk. Ren pár pillanat alatt fel is forgatta a helyiséget, miközben az asztalra tenyerelt annak a teteje meg megbillent és eltalálta a fiút, majd mikor megpróbált feltápászkodni még pár fiókot is magára rántott. Majd mikor sikerült neki felállnia, meglepődve kiáltott felénk, hogy mi is nézzük meg azt amit lát. Az asztal belsejében összesen három találós kérdést, és pár kocka alakú vésett nyomatott, ahova valószínű a válasznak van helye. A fiú ügyesen meg is fejtette az első két kérdést. Elkezdtük a összeszedegetni a kis kockákat hármasban, a harmadik kérdés megválaszolása úgy néz ki az én feladatom lesz, mind Yurihime és mind Ren tőlem várta a választ. Kicsit megilletődtem, de elkezdtem gondolkodni, több megoldás is az eszembe jutott, de a végén mindet elvetettem. Majd felvettem a szemüvegem, és voala bevillant az az egy szavacska mi oda illik. Amint kijelentettem gyorsan eltettem, de előtte még Ren megdicsért benne, kicsit el is pirultam a bókjától. Amikor kiraktuk egy könyv pottyant elő. Egy pillanatra nagyon megörültem hátha, az egyik ereklye, de amint kinyitottuk rá kellett jönnünk hogy csak egy átlagos könyv. Időközben Yurihime el is szundikált, remélem ha kipiheni magát jobban lesz. Ren a lánykával volt elfoglalva, de nem is zavart. Én időközbe a könyveket rendezgettem és valami gombok, repedések, vagy valami titkos járat után kutattam.
- Whoo, megmozdult! – Kiáltok fel meglepetésembe, de hamar elhalkultam mikor eszembe jutott hogy Hime-sama még alszik. Megtaláltam a titkos járatott. A fiú ismét megdicsért.
- Köszi, de nem kéne várni míg felébred? – Kérdezem szinte suttogva, miközben az édesen alvó lánykára mutatok. Ren úgy döntött hogy a hátán fogja lecipelni a lépcsőn. Kedves gesztus, de kicsit aggódtam is mert mi van ha nem kell fel időben, és közben ismét megtámadnak minket. Majd kardom előhívtam, és a fiú után én is elindultam lefelé. Kissé félhomály volt, a falat simítottam jobb kezemmel miközben egyre tartottunk lefelé. Mikor leértünk, kicsit meghűltem a látványtól, egy aréna szerűség volt középen, a falakon meg fegyverek és két pár bilincs volt látható. Még a hideg is kirázott. Elmélkedésem az a látvány zavarja meg, mikor Hime-sama nagyot harap Ren vállába. Kicsit elkerekedtek a szemeim. Majd a lány is felébredt, és meglepetten áll az események előtt. Gondolom biztos finomságokkal álmodott. Majd egy hang is megszólalt, kerestem a tulajdonosát de sehol sem láttam. Egy ajánlatot kínált nekünk miszerint ha egyvalaki vagy ketten is válallják hogy itt maradnak leláncolva akkor a továbbjutónak könnyebb dolga lesz. Most nézem csak hogy három ajtó van a továbbjutáshoz. Remélem senki eszében nem fordul meg az hogy különvalljunk. Persze Ren rögtön hozza magát, hogy majd Ő itt marad, felálldozza magát miattunk. Kérdőn néztem rá majd megszólaltam.
- Vajon ezt Regi is így gondolja? – Kérdeztem, majd megszólalt Hime-sama is. Hogy majd Ő marad. Estküszöm ha lett volna harmadik bilincs is, én is maradtam volna de így csaaak…
- Jól van akkor maradjatok csak! …. – Jelentettem ki és tettem pár lépést előre.
- Csak viccelteeem. – Szerintem menjünk tovább mindhárman.
- Mi a garancia arra hogy igazat mondott a hang? – Tettem fel a kérdést miközben a fejem hátra fordítottam. Persze nem mentem volna egyedül tovább, de nem hagyhattam ki ezt a poént.

by **XaXa** Szer. Feb. 06 2013, 00:59

Yurihime, RenAi, és Ren:
Ahogy Ren kimondja, hogy "ezek ártalmatlanok" egy kígyó kitátja száját, és elég nagy fogaival megcélozza a lábát. Nagy mázli, hogy éppen elvéti hála a nemrég kapott fejbekólintásnak a padlótól. Ám épp ideje, hogy elinduljatok, hisz mégsem olyan ártalmatlanok ezek, mint Ren állította. Beérve elég szűk a hely, alig másfél méter, ám két-három méter után kiszélesedik vagy öt méterre. Szemmagasságban pedig egy aranyos tábla üdvözöl titeket egy csontkoponyával, és alatta egy apró szöveggel. "Vigyázz merre lépsz, sok szerencsét."
Kérek mindenkit, hogy dobjon egy darab hat oldalú kockával posztja előtt. 1-3ig semmi, 4-5nél egy csapdába lép bele 6nál pedig kettőbe. Az első csapdát szabadon megválaszthatja az illető ezek közül: oldalról dárdák, lengő kőgolyók, futótalaj (futóhomok) amibe alapból kicsivel boka fölé belesüllyed. A Második csapda két rács, ami közrezárja at illetőt és alatta egy csapóajtó. Amibe jobban teszi, ha beleesik, mivel a plafon meglátogatni kívánja, és nem lassan. A leesést követően visszaáll a terep.
Aki átér a következőt láthatja: Egy ismételten kör alakú aréna, s a közepén egy asztal, s rajta egy idegen nyelvű könyv, meg egy üveg szintén külföldi bor. A pályáról négy út vezet ki. Az egyik amin jöttetek, a másik szemben, valamint a két oldalon is van egy-egy nyitott rácsos kapu. Viszont nem úgy tűnik, hogy ingyen kapjátok meg. Az asztal elé áll a "ficsúr" és még négy komornyik, láthatóan kettő kezében nincs semmi, de mintha babrálnának valamivel. A másik kettőnél pedig egy-egy jó méretes konyhai aprító. Az úrnál pedig egy díszes rapír.
-Üdvözlet. A nezebbik utat választottátok. Mint ahogy sejtettem ezekért jöttetek, de előbb le kell győznötök minket. Nos, adok egy kis felkészülési időt, míg fair módon a másik oldalra felállunk.
Ezzel megfordulnak és szép komótos tempóban a veletek szembeni bejárathoz sétálnak. Sokkal keményebbnek néztek ki a fickók, mint az előbbi inasok.
Aki leesett:
Elég csontos helyre érkeztél. Sötét van, és csontvázak vesznek körül. Három halovány fényfoltot látsz. Válassz melyiken indulsz el (jobbra, balra, vagy előre). Egy nem is széles, de nem is szűk folyosón haladsz, majd néhány perccel rá megérkezel:
Jobb: Egy hatalmas pincébe, itt különféle díszes oszlopokat találsz, és középen egy hatalmas asztalt, melyeken furcsa "rúnák" szerepelnek, valamint helye van egy könyvnek, egy valami hengerszerűnek, egy medálnak, és valami magassarkúfélének is. A terem falai kocka alakú kövekből van kirakva. Ha valami után kutatsz írd le mi az, hogyan teszed.
Bal: Egy rettentően hosszú folyosó, melynek két oldalát végig portrék borítják mindenféle harcosról. A végén pedig egy ajtót találsz, melyet egyedül nem sikerül kinyitnod.
Előre: Séta tempóban egy-két perc mire felérsz az arénához, ahol a többiek vannak, feltéve, ha nem jönnek éppen szembe.

Esutel és Péter:
Egész csend van, mintha nem is figyelne a kiscsaj. Aztán, ha teljesíti az összeset Esutel, ha nem kinyilik az ajtó. A hölgyike sehol, mivel úgy sejtem már nem akartok a helységben maradni. (Bár tegyetek kedvetekre, ha akartok.) A másik szoba elég nagy, akár az étkező, ahová bepillantottatok, azzal az eltéréssel, hogy ez tele van játékokkal. Kis vasút, babaház-város, plüssök a kicsi tenyérnyitől a két ember magas óriás mackóig. Kis bunker szerűség hatalmas párnákból. Apró barbiméretűtől az öt személynek is elég nagy teaparti asztalok. Képregények, love-story könnyű olvasmányok. Egy bakelit lejátszó, olyan mint a táncteremben, hozzá vagy három térd magas torony lemezhalom. A kis csajszi pedig érkezik a vonat tetején. Kicsit feljebb van csúszva a szoknyája, így láthatjátok a cipellőjét, ami egy rózsaszín magassarkú. Felétek közeledve pedig elhatározza magát, és leugrik a vonat tetejéről egyenesen bele egy plüss tengerbe. Ahogy kikászálódik egy pillanatra megláttok a nyakában egy ezüst láncra fűzött medált, melyet gyors vissza is rejt a ruhája alá. Tapsol egy picit szolidan, majd megszólal.
-Iganzán furfagos voltál úrfi. Viszont hölgyem, lehetett volna kicsit merészebb is.
Amennyiben nem tetted meg valamelyiket a három feladat közül: -Igazán csalódtam magában, azt hittem tisztázva voltak a szabályok. Milyen büntetést kívánsz magadnak? Légy kreatív, vagy nekem kell annak lenni. Ám lehet, az úrfinak jutnak eszébe jobbak is, mint a második feladat.
Ha megtette mind a hármat, akkor: -Nos, mostantól itt fogunk játszani. Mit szeretnétek? De ne legyen unalmas, és közhelyes!

by **Ryuninji Ren** Csüt. Feb. 07 2013, 11:25

A szobában nem találtuk meg a keresett szemtelen nyomit, de találtunk helyette sok minden mást. Például könyveket, meg pát rejtvényt, amit ügyesen meg is fejtettünk. Közben pedig Hime-sama rettenetesen furcsán viselkedett.. Mint aki részeg. A járása sem volt stabil… és hamarosan el is aludt. Eközben pedig Ai-chan megtalálta a titkos ajtót és ez által megnyílt előttünk a tovább vezető út.
- Hmmm???!! Minek várni, ha vihetem is??- kérdeztem mosolyogva, majd felkaptam a szundikáló lánykát és elindultam lefelé a lépcsőn. Óvatosan lépkedtem, nehogy leboruljak, mert a kezemben pihent a hercegnő… nem akartam leégetni magam azzal, hogy eldobom vagy ilyesmi. Szépen, lassan, de biztosan értem le a lépcső aljára, ahol arra lettem figyelmes, hogy az imént említette hölgy harapdálni kezdte az ingemet.
- Hime-sama?? O_O o.o- néztünk elkerekedett szemmel rá én és Regi. Ez a dolog igen csak meglepett… ilyet nem látni minden nap, de biztos csak valami furcsát álmodott. És amúgy is. Rettentően aranyos volt.. főleg miután feleszmélt és zavarba is jött egy picit.
- Elaludt kegyed.. és biztos valami finomságról álmodott.- Egy hang szólalt meg.. számunkra ismeretlen.. és elmondta, hogy mi a szitu. Pár áldozatra számított, hogy a maradéknak könnyebb útja legyen. Természetesen én bevállaltam volna egyet és meg is tettem, de Ai-chan feltett egy furcsa kérdést.
- Persze.. Reginald az én petem. Tudja mi a helyes és a jó. – így van.. Regi is tudja, hogy a szép lányok gömbölyded idomokkal az elsők. Nekik sosem eshet bajuk. Akkor megsemmisülne a világegyetem. Azonban a harmadik társunk is erre készült. Azt pedig nem hagyhattam …
- Nem Hime-sama.. azt felejtse el… kegyed biztosan nem marad itt és punktum – feleltem határozottan. Bár be kellett, hogy valljam. Szívesen elnéztem volna a két lánykát kiláncolva, igaz valamivel erotikusabb szerelésben. Egy pillanatra el is játszottam a gondolattal. Ai-chan és Hime-sama.. lenge öltözetben.. kiszolgáltatva.. és én meg…..
- Hmmm??- zökkentett ki Ai-chan kis tréfája a fantáziálásomból… sajnos.
- Ez egy jogos kérdés Ai-chan.. okos vagy- dicsértem meg megint.. Mikro az ajtó kinyílt, csak természetes, hogy előre mentem, de nem kellett volna, mert egy rakat undorító, gusztustalan csúszómászó szakadt a nyakamba, amiket csak hangos üvöltések közepette tudtam csak lehemperegni magamról. Végül felkeltem… Az egyik kígyó megakart harapni, de mellé ugrott.. biztos részeg volt vagy valami.
- Akkor én mennék ismét előre..- feleltem a hölgyeknek és kihúztam magam. Óvatosan lépketem a kígyók között, na meg persze gyorsan is, majd átléptem az ajtón. elég szűk folyosó volt, ami pár méter után kiszélesedett. Hamarosan egy táblával találtam szembe magam.. mi tagadás.. elég morbid ízlésre utalt az a koponya… hát még a felirat. Ki az aki csapdákat rak a saját kastélyába?? És ha elfelejti véletlenül az egyiket és ő maga lép bele?? Az nagyon ciki lenne.
- Hölgyeim.. Majd én beszedem az összes csapdát.. ti haladjatok mögöttem kicsit lemaradva…- fényeztem magam és megindultam előre. Trappoltam rendesen és cikcakkban haladtam, hogy bekapjam a csapdákat a lányok előtt.. A Végére már átmentem szumó birkózóba.. majd a falakat is megtapogattam, de semmi.. ezek szerint csak kamu volt az előbbi figyelmeztetés…. Elég ízléstelen egy viccnek, viszont biztos volt olyan, akinek ez bejött. Egy újabb arénába értem, ahol volt egy asztal rajta egy könyvvel meg egy üveg borral… csak remélni tudtam, hogy ezeket kerestük eddig. Éppen megindultam volna, hogy leellenőrizhessem. Ekkor viszont megjelent a korábbi, idegesítő, nagyszájú beképzelt srác pár gorillával karöltve. Közölték velünk a tényeket, bár már sejtettem, hogy le kell őket zúzni…. ennek örültem.. mert már nagyon kijárt a verés annak a kis nyominak.
- Figyellek öcsi.. készülj, mert brutál verést fogsz kapni. Kimosom egy picikét, azt a csúnya és piszkos kis szádat.. méghozzá a lábammal…- feleltem vigyorogva.. még mindig nagyon ideges voltam rá. Mikor elvonultak a hölgyek felé fordultam taktikai megbeszélésre.. már ha egyik sem esett le.
- Akkor lányok.. mi legyen?? Menjek előre és verjek el mindenkit?? Vagy van jobb ötletetek??

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Feb. 07 2013, 11:25

The member 'Ryuninji Ren' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] Az Álnok Kastély - Page 2 4767250438_224285ea8b_s

by **Koshitsu Esutel** Csüt. Feb. 07 2013, 11:54

*Döbbenten néztem Peterre, láthatta az arcomon a csalódást és a kérdésekkel teli tekintetemet. Majd zavartan, de magabiztosan elmosolyodtam.*
- Na persze. Arra várhatsz!
* S elfordultam megmakacsolva magam. Föltekintettem oda, ahonnan lepottyantunk. *
~ Fenébe... mit csináljak?! ~
* Majd kissé nyugodtabban, majdnem bűnbánóan szólaltam meg, de ugyanúgy kissé háttal voltam Petenek.*
- Figyelj... tudod én... nagyon szégyenlős vagyok. S nem benned nem bízom, hanem... tuti ez a csaj bámul minket, meg mit tudhatjuk mi, hogy Kayaba Sauron szemeivel épp hova néz, szóval... khm...
* Megfordultam, s a fiú felé néztem.*
- Mivel sokat bénáztál a nyelvtörővel, végül is elfogadhatom, ha te meg elfogadod, hogy fehérnemű maradhat rajtam. De ugyanúgy elfordulsz!
* Néztem rá szigorúan s ellentmondást nem tűrően.*
- És most fordulj el!
* Megvártam, hogy elfordul-e, s ha igen, én is elfordultam, s kezdtem vetkőzni. Pff... tiszta ideg voltam az egésztől, még fázni is kezdtem. Sokszor hátra-hátra pillantottam, hogy tényleg nem bámul-e a fiú. Cipőmet is levettem, a ruha alatt is volt egy fehér hálóing szerűség, azt is levettem, szóval tényleg csak fehérnemű maradt rajtam. Majd zavartan megszólaltam.*
- Na mármost a kérdés ugye az, hogyan is érzem magam. Bocs, de elég szarul. Gondolhatod, mennyire kiakaszt ez az egész! Elkezdesz itt beszélni a barinőd hiányáról, és persze arról, hogy nem, nem a szexre gondolsz, aztán arra kérsz, vetkőzzek pucérra. Tudod elkezdett viszketni a tenyerem, nagy hiány érzetem van arra, hogy bemossak neked, de nem csak neked hanem...-
*Nem akartam a lányt is mondani, mert még árthatok a küldetésnek.*
-... Kayabának is, legszívesebben fognám magam, s levernék mindenkit, véresre aprítanám az összes idiótát, aki részt vett ebben a SAO-projecteben, üvölthetnékem van, és mindent szét akarok törni, ami a közelemben van. Megfojtanálak!!-
* Majd egy kicsit lihegtem miután egyre emelkedett hangnemben, s egyre gyorsabb tempóban daráltam le az érzéseimet. Majd mosolyogtam egyet.*
- Hmm... már sokkal jobban vagyok! Nos, akkor már öltözök is vissza.
*Felöltöztem, s utána már nyílt is az ajtó. Peterre néztem, de nem vártam rá. Felálltam s benyitottam az újabb szobába. Amit láttam, megdöbbentő volt, s őszintén szólva mesés. Hatalmas ölelgetni való macik!! Játék játék hátán, de máris lehervadt vidám mosolyom arcomról, amint megláttam kisvasúton érkezni a hölgyeményt. Viszont rosszkedvem odébb szállt, ahogy megláttam a cipőjét. Reméltem, hogy Pete sem vak.*
~ Fenébe! Az az idióta NPC mégis hogy gondolta, hogy megszerezzük a csajról a cipőt? ~
*A lány játékosan beleugrik a játéktengerbe. Mikor felkel, meglátom a láncát is. Mikor pont nem néz ide a lány, megbököm Petet, hogy nézzen oda. Majd mikor a lány ránk tekint, figyelmesen hallgatom őt.

//Mivel variálgattam, nem tudom, hogy a lány elfogadta-e így a feladatot, ezért most úgy veszem, mintha igen. ^^//

*Arra, hogy lehettem volna kreatívabb, csak elmosolyodtam.*
~ Esu, most légy okos! ~
* A következő ajánlatra még mindig kedvesen mosolyogtam. *
- Tudod mit?
*Szóltam a lánynak*
- Most kivételesen maradj, s játssz te is velünk! Gondolom nem olyan jó érzés csak nézni, ahogy játszunk, kellemesebb, ha velünk töltheted az időt. Mit szóltok párnacsatához a macikkal? Körökre lehetne osztani. És aki veszít, az ad a győztesnek valamit, ami az övé. Hmm?
* Kérdeztem játékos mosollyal az arcomon.*
~ Mégis hogy a fenébe szedhetném le arról a nőről a cipőt meg azt az idióta ékszert a nyakából? De azt biztos nem adná... pff... ~
Valahogy úgy voltam, hogy most arra is képes lennék, hogy meztelenül táncoljak, csak szerezzem meg attól a boszorkánytól azt, ami nekünk kell!*
-Vagy nem tudom. Pete, neked mi az ötleted?
* Bár az ő ötleteitől kezdek kikészülni...*

//Egy kérdés. A lány NPC vagy JK? Mert ugye azt elvileg látnunk kell.//

by **XaXa** Csüt. Feb. 07 2013, 13:55

Igen ezt elfelejtettem egyértelműsíteni, bocsánat. Minden szereplőm NJK, így csak ti lesztek játékosok.
Valamint a sorrendet megenyhítem. A csapatokon kívüli sorrendet figyelmen kívül lehet hagyni.
Így értem: Esutel-Péter ilyen sorrendben egy csoport. A másik: Ren-Yurihime-Renai.
Egyéb kérdéssel nyugodtan keressetek meg PÜ-ben.

by **Peter Worker** Csüt. Feb. 07 2013, 16:25

Mindegy volt nekem, hogy marad e rajta egy kevés ruha, vagy sem, minthogy én nem akartam megfordulni, nem akartam leskelődni utána. Valóban, csak egy barátnőt akartam magamnak, mint ahogy ismételte is és lehet, hogy kérésem félreérthető volt, de nem volt semmi hátsószándékom se ezzel, sőt a szemem is csukva tartottam és hallgattam érzéseit, majd arra lettem figyelmes, miként már elhaladt mellettem.
Jól látszott, hogy az iménti helyzet nem tetszett Esutelnek és volt egy kellemetlen érzésem, hogy megbánom még ezt egyszer.
A másik szobában játékok tömkelege fogadott minket. Hisame rögtön ki is nézett magának egy tépni való kismackót, majd figyeltem fel egy szobába érkező vonatra, melynek tetején a már ismert hölgy érkezett hozzánk. Szoknyája rövid volt, cipője irritáló rózsaszín és miként a plüssök közé ugrott tűnt fel csillogó nyakéke.
Hozzánk szólva legalább ő megdicsért engem, így reméltem, hogy Esutel szemében enyhült a korábbi akaratom és jegyezte meg a társam gyenge szereplését.
Új játszótér? De legalább mi választhattunk játékot és Esutel okosan gondolkodott ismét, minek örültem és osztotta meg ötletét velünk.
- Vagy nem tudom. Pete, neked mi az ötleted? – lepődtem meg, hogy kíváncsi volt a véleményemre.
- Hát nem tudom. Ez a puhafegyveres csata jó ötletnek tűnik, viszont a ruháink nem tudom, hogy mennyire illenek hozzá. – rosszat szóltam, úgy tűnhetett, hogy megint vetkőztetni akartam őt, őket – Mármint…ö… - lettem zavarba – Jók ezek a ruhák, csak vigyázzunk rájuk. – próbáltam mosolyogni, majd hajolva fogtam kezeim közé egy plüss mackót és suhintottam vele magam előtt a levegőben. Egy pillanatra úgy éreztem én leszek a célpont, de bíztam a társamba, reméltem, hogy ő is bennem, hisz nem fordultam meg akkor.

by **Yurihime** Hétf. Feb. 11 2013, 19:30

Kevéske dologban voltam kifejezetten eltökélt, ámde most abban, hogy maradni akartam a többiek könnyebb útja érdekében, abban egészen biztosan hittem. Talán nem sértettem meg őket akaratosságommal, azonban néha én is lehetek önző, ha mások érdeke ezt szolgálja. Más kérdés, hogy Ai-sama kérdése menten kibillentett a hitemből. Nem szerettem volna arra gondolni, hogy valóban becsapnának minket, de ha kissé ködös és halvány emlékeim nem csalnak, nem voltak az itteniek túl barátságosak sajnos Sad

Kissé vonakodva bár, de végül beleegyeztem abba, hogy én is velük tartsak és ne láncoljam ki magam, igaz nem esett jól, hogy nem tudtam aképpen cselekedni, ahogy a köz érdeke megkívánta volna, köszönhetően a kétségeknek, melyeket az eddigi események ébresztettek bennem. Tulajdonképpen különösnek találtam, hogy valamikor elaludtam és hogy arra, ami a vacsorázás után történt, nem igazán emlékszem, de nem mertem kérdezni róla, nem szerettem volna ilyen apróságokkal zavarni Ren-samát és Ai-samát >.<
- Én... ha megengedik, akkor szívesen zárnám a sort és vigyáznék önökre úgy ^.^ - szólaltam meg bizonytalanul, talán kótyagos buksimnak is köszönhetően. Csak hátráltattam volna őket, ha ellenkezek Ren-samával és én megyek elöl ebben az állapotban, és különben is nagyon tiszteletreméltó volt a fiatalember önfeláldozásra való készsége és kötelességtudata. Ha már nem hagyták, hogy maradjak, akkor nem sérteném meg az úrfit azzal, hogy ellentmondok az akaratának, nem szeretnék sem vitát, sem haragot szítani önfejű segíteni akarásommal ^.^"
Furcsának találtam, hogy ezek között az aranyos állatkák között miért szaporázta annyira a lépteit Ren-sama, hiszen az imént mondta ő is, hogy ártalmatlan kígyócskák voltak. Nyugodtan sétáltam át közöttük, igyekezve nem megijeszteni őket, hiszen puszta rosszindulatból nem támadnak, csak akkor, ha fenyegetve érzik magukat. Sajnos a folyosó kissé szűkös volt, de szerencsére hamar kiszélesedett, bár egy tábla arra figyelmeztetett, hogy ildomos a lábunk elé nézni valamiért. Ren-sama egészen különösen kezdett el viselkedni, érdeklődve találgattam, mi ösztönözhette arra, hogy cikk-cakkban járjon. Ezzel együtt azonban az én figyelmem is lankadt, és valami kattanást hallottam az egyik lépésem után. Rémülten vettem észre, hogy felnyílik a fal és egy kőgolyó lendül ki rajta!
- Vigyázzon! - kiáltottam rá Ai-samára, és elrugaszkodtam, hogy a földre lökhessem, így elkerülvén a veszélyes sziklát, amely ki tudja mit keres itt? Nem szép dolog csapdát állítani, amikor mi csupán egy kedves embernek szeretnénk elvinni a tulajdonait Sad

- Moushiwake arimasen, óvatlan voltam és ezzel kis híján veszélybe sodortam magunkat - esedeztem az elnézésükért, miután lekászálódtam Ai-samáról, és a földre borultam, hogy kellő tiszteletadással adózhassak balgaságom miatt nekik. Szörnyen restelltem magam, amiért ilyen figyelmetlen voltam, remélem a kisasszony nem ütötte meg magát úgy az eséskor, mint én. Furcsa megszokni, hogy nem fáj, csak kellemetlenül bizsergett egy darabig. Ezután már igyekeztem a lábam elé nézni és keresni a jeleket, de a kábaságom még nem enyhült annyira, hogy teljesen éber legyek. Az egyik pillanatban megszédültem, ismét hallottam egy kattanást, váratlanul eltűnt a lábam alól a talaj és zuhanni kezdtem @.@ Valahová leestem, ahol sötét volt és nem voltak ott a többiek. Bevallom, kicsit félelmetes volt, mikor egy csontváz botladozásom közepette felkért egy táncra, még egy sikkantás is kiszökött az ajkaim között. Hál' istennek talán nem hallotta senki ^.^" Ettől a kis közjátéktól eltekintve nyugodtan viseltem a helyzetet, meg kellett őriznem a hidegvéremet! A három halvány fényfolt közül, melyet megpillantottam, a középső felé indultam el, mivel az élet megtanította, hogy az a legjobb, ha mindig előre tekintünk és úgy haladunk. Óvatosan lépkedtem, próbálva megőrizni az egyensúlyomat, ami néha nem volt egyszerű, hiszen csontok roppantak alattam, vagy éppen megindult rajtuk az egyik lábam, mintha üveggolyóra léptem volna. Az út felfelé vezetett, és végül egy ajtón kilépve megpillanthattam egy asztalt... valamint Ren-samát és Ai-samát *.*
- Úgy örülök! ^.^ Nagyon sajnálom, ha megijesztettem volna önöket, remélem nem esett semmi bajuk nélkülem Sad

- szaladtam oda hozzájuk, boldogságom határtalan volt, hogy jól vannak, és nem tudtam megállni, hogy ne öleljem meg őket. Ám ezután persze ismét elnézést kellett kérnem, elvégre elragadtak az érzelmek és lehet, hogy nem vették jó néven...
- Anou... kérem szépen, nem lehetne harc nélkül megegyezni? Nem szívesen bántanék senkit, a tudásom nem azért van, hogy másoknak ártsak. Biztosan van rá valami mód, hogy megoldást találjunk, én bármit megteszek szívesen ^.^ - szóltam a fiatalúrhoz, illetve Ren-samához is, aki rögtön a harcra gondolt. De hát ők nem is szörnyek voltak, hanem ugyanolyan emberek, mint mi, szóval nem volt rá semmi okunk, hogy egymásnak ugorjunk, szóval... reménykedtem benne, hogy nem kell használnom apám örökségét.

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Feb. 11 2013, 19:30

The member 'Yurihime' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] Az Álnok Kastély - Page 2 4766609959_af0c0eb7c7_s

by **RenAi** Kedd Feb. 12 2013, 02:06

Miután mindenki úgy döntött hogy tovább megy és nem lógatjuk ki magunk aszalódni, míg a többi küzd az életéért, ugyanakkor tényleg nem vehetjük biztosra hogy igazat mond. Elvégre ha szét választanak minket meggyengülünk. Nem is kellet sok a „játékmester” meg is mutatta haragját méghozzá úgy hogy a mennyezetről ezernyi kígyó potyogott le. Nem kis riadalmat okozva… Ren még a hangját a sexi sikolyát is megmutatta majd hogy enyhítse a helyzetét kijelenti hogy csak viccelt és hogy ezek ártatlanok. Hát nekem nem tűntek annak, még egy cseppet sem. Utáom, irtózok a kígyóktól arról nem is beszélve hogy pár bele is akadt a hajamba, így kb. úgy nézhettem ki mint egy medusa. Riadtan próbáltam kikapkodni a hajamból a kígyókat, de mikor láttam hogy ez nem olyan egyszerű ugrálással próbáltam rásegíteni a gravitációnak.
- Szedd ki… szedd ki.. szedd ki… lécci, gyorsan! – Kiáltottam oda a többiekhez és mivel Ren volt a közelembe így Őt tiszteltem meg eme kéréssel.
- Ne nézz rám! Ne nézz rám! – Állok háttal a fiúnak miközben toporzékolok, nem azért vagyok háttal mert attól félek hogy kővé dermed, na jó attól is de akkor is… nem szeretném ha a kígyóval teli fejem jutna az eszébe mikor rám pillant. Amint kissé össze szedtük magunkat rögtön tovább is mentünk. Hime-sama nem zavartatta magát úgy tűnt nem riasztja vissza a kígyóáradat és cseppet sem feszélyezve indult meg a folyosó felé, eleinte elég szűk volt de egyre inkább kezdett tágulni. A folyosó végén egy tábla díszelged, eléggé gótikus hatást keltve az aranyozással és a csontkoponyával. Bár a szöveget elolvasva kicsit gondolozóba estem. Ha végezni akarnak velünk akkor mi értelme van figyelmeztető táblát hagyni?... Mindegy nem volt sok időm a bámészkodásra mert Ren már meg is indult felkutatni és bevállalni az összes csapdát ami elvileg van. Én csak néztem a fiút, aki igyekezett minden pontot megérinteni és minden létező csapdát beindítani, de feleslegesen. Egyetlen árva csapdát sem lelt aminek én nagyon örülte, a fiút kissé lemaradva de követtem, miután rápillantottam Hime-samara aki úgy döntött hogy inkább zárni szeretné a sort. A fiút követve gondolván hogy talán nincsenek is csapdák könnyed léptekkel vette fel a tempót. Tökéletesen is ment ez egy ideig. Mígnem egy nyikorgást hallottunk, én rögtön hátra fordultam Hime-sama felé, de a lány már le is terített hogy egy nagy szikla útjából kizökkentsen egy vigyázzon felkiáltás keretében. A dolog meglepett kissé így ha nem rugaszkodik felém a lány hogy ellökjön valószínű eltalált volna.
- Köszönöm. Gyorsan reagáltál. – Köszöntem meg és dicsértem meg a lányt, miközben mindketten feltápászkodtunk. Majd folytattuk az utunk, most már sokkal óvatosabb léptekkel követtem Ren-samat, és néha-néha hátrapillantottam hogy Hime-samaval is minden rendben van-e. De ismét meghallottam azt a hangot, gyorsan hátra fordultam de csak azt láttam hogy a talaj beszakadt és Hime-sama eltűnt. Óvatosan oda léptem a lyuk pereméhez és megpróbáltam bele nézni. Egyedül csak korom feketeséget és egy jó adag porfelhőt láttam csak.
- Hime-sama jól vagy? – Kiáltottam bele a lyukba de választ nem kaptam. Mondjuk lehet nem is hallhatta elvégre semmi fogalmunk sincs róla mennyire lehet mély a verem, arról nem is beszéve hogy elég távol álltam tőle ügyelve arra hogy ha lehet nehogy tovább szakadjon és nehogy én is bele pottyanjak. Kicsit aggódva Renre pillantottam majd mivel nem tudtuk hogy mit is tehetnénk tovább indultunk és reméltük hogy Hime-sama is ránk lel majd. Nem is kellet sok a fiú válla mögött megpillanthattam egy újabb arénát közepén egy asztallal amin egy könyv és egy üveg ital volt elhelyezve. Amint megpillantott minket a már ebédlőben is látott srác meg is szólalt és felajánlotta hogy ha megvívunk velük utána a miénk lehetnek azok az itemek. Kicsit furcsának találtam ezt, mármint hogy miért rendezne ilyen talán kétesélyes mérkőzést ha annyira fontosak neki azok az itemek, netán ennyire bízna a sikerében?.... Nem kellet sok meghallottuk Hime-sama hangját aki boldogan szaladt felénk, és én is megkönnyebbültem hogy épségben látom viszont még az életcsíkja sem ment le egy cseppet sem. Olyannyira örült a viszontlátás örömének hogy egy-egy ölelés mindkettőnknek kijárt. Amikor én voltam a soron, szorosan magamhoz öleltem és még egy buksisimit is kapott tőlem.
- Örülök hogy újra látunk és hogy ránk találtál! – Mondtam mosolyogva, és tényleg így gondoltam. Rosszul éreztem magam amiatt hogy csak úgy magára hagytuk a lánykát, de mint láthatjuk nem kell félteni lehet olyan ügyetlen mint én de úgy néz ki sokkal talpra esettebb is. Amint megtudta hogy ismét harcolnunk kéne Ő természetesen ellene volt, aminek hangot is adot. Ren-sama közelebb jött hozzánk, és kérdezte meg hogy-hogy kéne tovább…
- Nem is tudom, szerintem legyünk nagyon óvatosak. Ha jobban bele gondoltok, eddig annyira védte azokat az itemeket, most pedig tálcán kínálja nekünk és csakis annyi lenne a dolgunk hogy megküzdünk érte? Nekem ez bűzlik!... Szerintem beszéljük meg először hogy kinek milyen képessége van és hogy mire osztott pontokat, hogy körülbelül tisztában legyünk a dolgokkal.
Ren láttam hogy te egy csettintéssel el tudsz magadtól taszítani emberkéket. Ezt akkor mindenkire hat, vagy ha valaki veled partiban van az kivétel? Hime-sama, nagyszerű képességed van, a gyógyítás még nagyon jól jöhet. És vagyok én nekem a sebzésem a duplája lehet ha ügyes vagyok. Mosolyodtam el. Ezen kívül sok pont van az életemen, így engem sebezhetnek, bírni fogom. - Néztem a többiekre hogy milyen ötletük van és hogy mit alkothatunk ki ebből a helyzetből. Legszívesebben oda szaladnék az asztalhoz majd elszaladnék a két itemmel, sőt mi lenne ha meg is próbálnám. De az ötletem hamar halálra lett ítélve mivel a bejáraton amin jöttünk most egy hatalmas lyuk tátong, így nem tudnánk elmenekülni. Marad az a terv hogy bele megyünk a játékukba, és ez az ami aggodalommal töltött el.

by **Kayaba Akihiko** Kedd Feb. 12 2013, 02:06

The member 'RenAi' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] Az Álnok Kastély - Page 2 4767250438_224285ea8b_s

by **XaXa** Vas. Feb. 17 2013, 16:54

Yurihime, RenAi, és Ren:
Már éppen indulnak felétek, mikor Hime feltűnik, s ez megtorpanásra készteti őket. Szó nélkül várnak, mintha csak újra megadnák azt a kis várakozási időt, amit az imént, majd támadnak a komornyikok. Az úrfi nem harcol egyelőre, hanem háttérben marad.
Ha legyőztétek a komornyikokat a fiatalember megtapsol titeket, majd gonoszan elmosolyodik. Nagyon magabiztosnak tűnik
-Gratulálok. Azonban eddig tartott szerencsétek. Kaptok tíz másodperc egérutat, mert ügyesek voltatok.
Ha elmenekültetek, akkor üldözőbe vesznek, ám az alagútban csak kettesével fértek el ti is és ők is.
Ha valaki a börtönbe került ne keseredjen, hisz még megmenekülhet, ha mázlija van.

Szeretném ha leírnátok a harci jelenetet a következő szempontot figyelembe véve:
Egy hálós megy Ren és petje ellen. Két késes Renai ellen és egy hálós Himét tartja fel.
Yurihime és Ren, nálatok kétszer gyorsabbak az inasok, RenAi nálad épp egy picivel. (kettő támadást fognak megejteni ellenfeleitek, míg ti egyet, kivéve RenAi-nál, itt csupán ellenfele kezdeményez.)
Akik konyhakés szerűséggel harcolnak, sebzésük 4.
Akik alig észrevehető dróttal, sebzésük: 2, és 1 támadásnyi időbe kerül kiszabadulni. A pet nem képes magától kiszabadulni.
Ren, ha a társad el lesz "kapva", ki tudod szabadítani, ám ehhez egy támadást kell mérned a drótra (persze ezt eltalálod mindenképp.)
Komornyikok élete: 25 (halálig harcolnak)
Yurihime minden második támadása talál, RenAi annyit kap amennyit ad, Ren pedig csak az állatjával képes megütni ellenfelét, valamint a petjét csak minden második támadás találja el.
Speciális képességetek egyszer sikerül egyszer nem, ha csak egyszer használjátok sikerül, ha többször döntsetek egy sorrendet mikor nem. (talál, nem ,talál...//nem, talál, nem...)
Amennyiben valakit "kivégző találat érne az elteleportálódik a vár "börtönébe", visszakapja elvesztett életpontjait, ám felszerelései az inventoryjába kerül, s nem képes felölteni sem fegyverét, sem páncélját. Ez természetesen a petre is vonatkozik.
Ezután pedig ne felejtsétek le, hogy mihez kezdtek. ( A börtön rácsa nem villogtat immortal object-et, viszont puszta kézzel nem lehet áttörni.) Nyugodtan próbálkozhattok kijutással, ám biztonság kedvéért kérek egy darab dobást hatoldalú kockával.
Néhány adat, akiknek nem lenne meg:
Hime élet: 15 | Sebzés: 5
Ren élet: 20 | A pet sebzés: 3
RenAi élet: 65 | Sebzés: 5

Spoiler:

A drótos(hálós) inas:

Spoiler:

Esutel és Péter:
A lányka elmosolyodik a felvetésre.
-Rossz lóra tettél. Ha játékról van szó nem veszíthetek. Legyen, azonban mivel ti ketten vagytok ezért kétszer kell eltalálnotok. Ha nyertek kérhettek két dolgot, ám. Ha veszítetek Akkor a ruhátok bánja, és újabb játékban megpróbálhatjátok visszaszerezni. Bár szeretem a változatosságokat, s gyorsan megunok dolgokat, szóval a következő kör már nem párnacsata lesz. Nos játszópajtásaim, íme pár szabály: Az állatka nem vehet részt, akit eltalálnak kiesik, s nem folytathatja a játékot, aljas trükköket nem szeretnék látni, és a mackókon kívül más nem használható fel.
Szája elé emeli a kezecskéjét, s kuncog egy picit. Felkap két mackót, hogy mindkét kezébe fegyver kerüljön, s várja, hogy ti is így tegyetek. Azonban mikor elkezdtek harcolni egy sajnálatos dologra lesztek figyelmesek. Mintha megtáltosodott volna az ifjú hölgy, s mégha alig néhány centivel, de elkerüli az összes támadásotokat, s vészesen közel száguld el az övé. A végére, mintha már táncolna, s láthatóan nagyon élvezi a játékot. Akár öt percbe is telhet, mire eltalálja először Petert, majd nemsokkal később Esutelt.
-Hihi, nyertem. Nos, akkor azt hiszem rajtatok a sor. Ám kaptok egy kis gondolkodási időt. Van egy percetek eldönteni, hogy milyen játék legyen a következő, s elég csak utána átadni a nyereményem.
Szabadon dönthettek, hogy mihez kezdetek. A ruhákat sem kötelező átadni, ám ebben az esetben:
A Hölgyemény összehúzza a szemöldökét, s nagy levegőt vesz. Pirosas fejjel szól hozzátok.
-Ezt nem szabad! A játékokat játszani kell, és követni a szabályait. Ti nem játszotok rendesen. Most szomorú vagyok, és csalódott. SEGÍTSÉG!
Ebben a pillanatban a nagy szoba másik végén két komornyik jelenik meg, egyelőre nem látjátok, hogy bármi is lenne náluk. Ha majd közelebb érnek megpillanthatjátok a drótokat, melyekkel igencsak ügyesen bánnak. Próbálkozhattok meneküléssel, harccal. Ám, ha túl sokáig húzzátok a komornyikok meg fognak titeket kötözni. A lány hátrébb vár, látszik rajta, hogy önmaga is belátta: Harcban, dulakodásban nincs esélye.

Esutel-nek ugyanannyi esélye van eltalálni őket, mint nekik őt.
Peternek csak a társával van ellenük esélye.
Azonban a támadásaitok nem sebeznek rájuk, s ha túl sokáig húzzátok előbb utóbb elkapnak titeket.

by **Ryuninji Ren** Kedd Feb. 19 2013, 23:43

Miután Hime-sama lemondott attól, hogy felfalja az ingemet és letettem… alaposabban is körbenéztem a teremben, de semmi érdekeset nem láttam. Azismeretlen férfi hangot végighallgattam és persze egyből felajánlottam magam, hogy kiláncoljanak, ahogyan Hime-sama is.. de ezt nem hagyhattam, na meg Ai-chan sem.. így közös erővel, vagy talán a kékhajú lánykának egyedül, de sikerült meggyőznünk arról, hogy nem szabadna kiláncoltatnia magát, mert akár átverés is lehetett az egész. Tehát közös megegyezés alapján a legnehezebb utat választottuk.. az ajtó kinyílt, mire egy csomó undi kígyó esett ránk.. amit én sikeresen elijesztettem őket magamról a férfias kiáltásommal hempergés közben. Erőteljes hangomtól annyira megrendültek a kígyók, hogy az egyik, amelyik támadni merészelt.. Alaposan elvétett engem. Szegény Ai-chan rosszabbul járt.. a hajába fészkelte be magát pár szemtelen csúszómászó. Tőlem kért segítséget… és persze hogyan is tagadhattam volna meg egy csinos lányka kérését??
- De Ai-chan ha nem nézek rád akkor lehet, hogy mellényúlok és az tuti nem tetszene…- feleltem, majd kicsit vonakodva, remegő kézzel szabadítottam meg az illetéktelen behatolóktól. Amint egyet kikaptam, már hajítottam is el.. jó messzire, neki a falnak.. Csak azt kapták, amit megérdemeltek. Megijeszteni engem.. akarom mondani ezt a két aranyos lánykát….arcátlanság volt… Mindezek után végre elindultunk tovább..
- Persze Hime-sama.. de le ne maradjon…- Minden jól ment.. végig elől haladtam a folyosón, mögöttem pedig jöttek a lányok.. Sima ügy volt amíg el nem értünk egy elég morbid figyelmeztetéshez… Tuti nem dísznek volt ott, mert annak elég tré lett volna.. így nem hagytam figyelmen kívül. Ismét előre mentem,… cikcakkban mozogtam és körbe taperoltam a falakat, hogy beszedjem a csapdákat, de semmi.. Már majdnem a felénél jártam, mikor felfigyeltem egy kattanásra, na meg a kis hercegnőnk kiáltására.. Egyből megfordultam és láttam, hogy nem sokon múlt nekik a dolog..
- Jól vagytok??- Rohantam volna felsegíteni őket, de már megoldották.., így haladtam tovább és az járt a fejemben, hogy miért nem én léptem abba a csapdába.. nekem kellett volna.. Reménykedtem benne, hogy nem esünk bele több csapdába, de sajnos imáim nem hallgatták meg és szegény Hime-sama alatt megnyílt a föld, így ő lezuhant. Persze azonnal rohantam vissza, de csak a rácsokig tudtam..
- HIME-SAMAAAAAAAAA…. JÓL VAAAAAAN??- kiáltottam kérdésemet, de nem érkezett válasz… Aggódni kezdtem a kis hölgyért.. nem is kicsit.. így sietősre vettem a lépteimet, hogy megtaláljam azt a ficsúrt és kiszedjem belőle, hogy hova vezet az a csapda. Nem mondtam le a lányról.. arra meg gondolni sem akartam, hogy esetleg már nem élt. Nemsokára elértünk egy újabb helyiségbe ahol a kis ficsúr és kisméretű gorillái voltak a keresett tárgyakkal együtt. Közben megérkezett Hime-sama is és megölelte Ai-chant.. majd engem is… jó szorosan megölelgettem és adtam neki egy puszit is.. Nagy kő esett le a szívemről, hogy épségben, sértetlenül láthattam.
- Semmi baj Hime-sama… a lényeg, hogy kegyed jól van….- kaptunk egy kis gondolkodási időt, így nyomattunk egy rövid taktikai megbeszélést. Nekem a srác már nagyon a bögyömben volt, így megagyaltam volna őket. A csapatunkban viszont nem mindenki gondolta így.. és Ai-chan szavainak is volt értelme.. Igen elgondolkodtató helyzetbe kerültünk.
- Nagyjából ez a helyzet, de sajnos a képességem mindenkire hat… aki a hatókörébe esik az repül- válaszoltam a kérdésre.. és törtük tovább a fejünket.
- Hmmm.. – kicsit közelebb invitáltam a társaimat, hogy megosszam velük az ötletemet..
- Fogjuk a tárgyakat és fussunk.. így senkinek sem esik baja….- suttogtam először Himécske fülébe, majd Ai-chan fülébe is és vártam, hogy beleegyeznek-e… Ez tökéletes megoldásnak látszódott. Reginald addig figyelte a ficsúrt és a bandáját, nehogy valami illetlen dolgot csináljanak. Ez egyeztetés után megindultam ellenfeleink felé… majd képességem használva próbáltam meg elrepíteni az összes nyomit, akik így hat métert repülnének hátra és a főkolompost is letarolnák. Ha sikerült akkor már szaladtam is, hogy megszerezzem a bort, míg Regi a könyvet.. persze ha én értem oda előbb és nem valamelyik társam aki gyorsabb..
- Akkor futááás- szóltam.. azt, hogy erre a lányokra bíztam.. Pontosabban Hime-samara , mert őt nm akartam magam mögött tudni, ahogy Ai-chant sem, de ő volt a legerősebb közülünk.. így.. nem féltettem annyira.. Próbáltunk menekülni.. Ha lőtte lebeszéltük, hogy merre akkor természetesen arra…

by **Koshitsu Esutel** Szer. Feb. 27 2013, 19:50

*Kikerekedtek a szemeim.*
~ Még hogy rosszul jártunk vele? Ezt megnézem!~
* Gondoltam, s elkezdődött a párna csata. Már sokkal hamarabb abba akartam hagyni, mert tudtam, hogy ez csalás. Mikor vesztettünk Pete mellé álltam, s a fülébe súgtam. Bár nem érdekelt, ha ez az idióta NPC meghallja.*
- Figyelj, ellene sosem nyerhetünk, azt hiszem, itt az ideje, hogy cselekedjünk, mert ez a végtelenségig szórakozna velünk, míg bele nem döglünk. Nem várom meg. Ha csalódnom kell benned, de valahogy túlélem, akkor utána téged is kinyírlak!-
*Majd szigorúan ránéztem. A lányhoz sétáltam, s rámosolyogtam. *
-Hmm... vesztettünk... már megint. Tudod mi legyen az új játék? Az, te idióta NPC, hogy nekünk adod, amire szükségünk van!
*Az utolsó mondattal rákiabáltam. Csak egy hülye gép, még a nyakát is kitekerném, az nem érdekel. Rávetettem magam, nem érdekelt, hogy kiabálni kezdett, hogy segítség. Anélkül úgy sem megyek innen, hogy megszerezzem a cuccokat. Ez egy NPC-s küldetés. Olyan nincs, hogy nincs megoldás, Kayaba, akármennyire is utáljam, nem igazságtalan. Vagyis van megoldás! De biztos nem az, hogy a végtelenségig játszadozzunk ezzel a legyőzhetetlen... banyával. Vagyis erővel kell cselekednünk, mert kicsalni sem lehet tőle a cuccokat. Vagyis a kért tárgyak nélkül nem mozdulok innen! Szóval rárontottam a csajra, s rögtön a nyaka felé kapálóztam, ha nagyon ellenáll, pofon is vágom, na meg ököllel is az arcába vágok. Mit sajnáljam?! Ha sikerül, akkor letépem a nyakából a láncot, s azonnal a számba dugom. Megragadom a hajánál fogva a csajt, s a fejét a "falba" vágom. Majd levetem magam a földre, s a cipőjét rángatom róla. Ha lejön, Petenek dobom.*
- Fogd!
*És ugyanezt teszem a másik cipővel is, ha ugyancsak sikerül leszednem a nőről. Közben persze bejönnek a fickók, akik ugyancsak NPC-k. Én egyelőre a csajjal vagyok elfoglalva, s addig vele foglalkozok, amíg meg nem szerzem a cuccokat, vagy míg rá nem jövök, hogy semmi esélyem megszerezni. Addig meg csak abban reménykedek, hogy a kis sárkány és Pete vigyáz rám. *

by **Peter Worker** Csüt. Feb. 28 2013, 23:36

Vesztettünk, csúfos vereség volt, pedig én igyekeztem!
Épp vettem volna felsőmet azt a szabályok szerint, mikor Esutel jött közelebb és hajolt hozzám.
- Figyelj, ellene sosem nyerhetünk, azt hiszem, itt az ideje, hogy cselekedjünk, mert ez a végtelenségig szórakozna velünk, míg bele nem döglünk. Nem várom meg. Ha csalódnom kell benned, de valahogy túlélem, akkor utána téged is kinyírlak!
- Kinyírsz? – ismételtem meg ijedten szavát és nagyot nyeltem. Pillantása felém rémisztő volt, félelmetes, ha akartam sem tudtam volna ellenkezni – Rendben, kinyírsz, ha csalódsz bennem, értettem. – majdhogynem hajoltam meg tisztelettudóan előtte, majd néztem miként sétált a hölgyhöz.
- … Az, te idióta NPC, hogy nekünk adod, amire szükségünk van! – ezt a hangot tituláltam annak, hogy eltört a mécses Esutelben.
A párharcukat inkább neveztem volna kivégzésnek. Gondoltam segítek a társamnak, de csak útban lettem volna. Veszedelmes egy jószág volt ez az íjászlány és Hisamével egymásra nézve szinte olvastunk egymás gondolatába, hogy jobb, ha hátrébb lépünk egy lépésnyit. Ha lett volna vér, már rég vörös pocsolyákban úszkáltunk volna és könyveltek volna el minket gyilkosságban való bűnrészesség vádjával.
- Fogd!
Egy rózsaszín magas sarkút nyújtott nekem és én tökéletes precizitással vettem el azt tőle, hogy biztos ami biztos ne csalódjon bennem, majd így tettem a cipő párjával is. Tökéletesen végrehajtott cipőátvevést hajtottam végre, ám adódott egy kisebb probléma. A kínzás nem volt halk, sőt a hölgy igencsak hangosan sikított és siettek is a segítségére. A két komornyikkal én és Hisame küzdöttünk, de inkább kevesebb sikerrel. Valamelyik testrészem mindig le volt kötözve, így nem igazán tudtam harcolni, azonban csakhamar sikerült kiszabadulnom és intettem Hisamének, hogy futás van.
Pár lépés után rögtön hiányérzetem támadt... hiányzott valami hangos és vad.
- Ó, igen! – fordultam is vissza és átölelve Esutel derekát próbáltam lecibálni őt a hölgyről – Futás van!

by **Yurihime** Kedd Márc. 05 2013, 13:59

Fölöslegesnek éreztem, hogy harcba bonyolódjunk ismét, ködös emlékeim alapján ez egyszer már megtörtént. Azonban hiába a békítési szándékom, sajnos nem úgy tűnt, hogy a fiatalúr és inasai szeretnének egyezséget kötni velünk, a fenyegetés nem szűnt meg a részükről. Nem lenne más választásunk, mint megküzdeni velük? Kedves, barátságos mosolyom tovatűnt, és helyükre komoly, szigorú vonások kerültek, ahogy a három komornyikra és a kastély urára pillantottam. Magamhoz vettem naginatámat, és markolata köré fonódtak az ujjaim. Ha ez a feladatunk ezen küldetés teljesítéséhez, akkor meg kell tennem, hogy Lewis-sama büszke lehessen rám és erősebbé válhassak ebben a különös világban. Tekintetemet két társamra vetettem, akik az imént még legalább annyira örültek nekem, mint én nekik. Szememben a határozottság és az eltökéltség tüze lobogott, olyasmi, amit csak ritkán engedek láttatni, és csakis a fegyveremmel a kezemben, mint most is.
- Be kell valljam, én is inkább ezt tenném, mint hogy harcoljak. Habár ha másokat segítek vele, nem félek használni a fegyveremet sem - értettem egyet Ren-sama ötletével, és hogy nyomatékosítsam utóbbi szavaimat, egy gyors mozdulattal magam elé kaptam a naginatámat, melynek pengéjét rászegeztem az egyik inasra, fenyegető tekintettel meredve rá. Nem szerettem volna hagyni, hogy bántsák Ai-samát és Ren-samát, mindketten kedves, aranyos emberek voltak, akikért szívesen tettem volna.
Mikor az idomár előreszökkent, hogy a tárgyakat megkaparintsa, jómagam is megiramodtam, hogy segíthessek neki. Látva, hogy a kicsiny Reginald-sama valószínűleg nem fogja elbírni a könyvet egymaga, átvettem tőle azt, megszabadítva karmait a tehertől, és a könyvet a mellkasomhoz szorítva fordultam vissza, és a terv szerint futásnak eredtem. Tisztában voltam vele, hogy ez a gyors cselekvés ideje, így egy pillanatig sem ellenkeztem, mikor Ren-sama maga elé tessékelt és nem hagyta, hogy hátramaradjak. Pedig szíves-örömest feltartottam volna az inasokat, hogy egérutat nyerjenek a társaim, ám ezúttal nálam volt az egyik tárgy, amit el kellett volna vinnünk annak az úrnak, aki megbízott minket ezzel a feladattal, így nem tehettem meg. Legfeljebb úgy, hogy átadom Ai-samának a könyvet, de sebesen ezt nem biztos, hogy meg tudtam volna tenni, amilyen esetlen és szerencsétlen vagyok néha ^.^" Így maradt az, hogy futok, ahogy a lábaim bírják és utat török a feltételezett kijárat felé.

by **RenAi** Pént. Márc. 15 2013, 17:18

Eléggé ügyes-bajos küldinek látszik ez, az utóbbi pár percben az események felgyorsultak, és kezdtem úgy érezni mintha ki csúsztak volna a dolgok az irányításunk alól, bár… ezt nem jelenthetem így ki. Hárman vagyunk, legalábbis egyenlőre még két társunk márha nevezhetem őket annak mivel még csak nem is találkoztam velük, ugyanígy bóklásznak ebben az óriási kastélyban, és csak remélem hogy nem esik bajuk. Szeretném ha sikeresen zárhatnánk le a küldetést, és szeretném ha mindannyian megszerezhetnék az őket megillető quest itemjeiket.

Hime-sama pottyant egy nagyot és féltem hogy talán nem látjuk Őt viszont de nem sok idő mulva ismét megjelent és kitörő örömmel fogadott minket. Mégy egy-egy ölelést is kaptunk *-* Nem hagytak nekünk túl sok időt az örvendezésre, mivel válaszút elé lettünk állítva. Vagyis inkább csak mi csináltunk választási lehetőséget, mivel meg kellett volna küzdenünk néhány gonosz komornyikkal de nem szerettük volna sem az időt húzni és kockáztatni sem szerettem volna, némi taktikai megbeszélés után arra jutottunk hogy a legjobb megoldás az lenne ha Ren képességét kihasználva felkapnánk a cuccokat és elmenekülnénk velük. Hime-samanak sem volt így ellenvetése mivel a harc is elmaradhatott így, igen elmaradhatott, mindannyian tudtuk ahogy ami késik nem múlik, így amikor Ren-sama megindult biccentettem a lánynak hogy ne maradjon le, majd szorosan követve Őket szaladtam én is utánuk, hogy ha esetleg harcba keverednénk akkor meg tudjam őket védeni.
- Siessünk! – Kiáltottam fel. Ha esetleg hátulról támadtak akkor egyértelműen meg próbáltam védekezni, és tempót tartani a többiekkel. Nagyon remélem hogy a kis tervünk sikeresen alakul, a taktika az hogy Ren elcseni a két itemet a késességét kihasználva hátra löki az ellenfeleinket, majd szaladunk ahogy csak bírunk, én azért vagyok hátul hogy tank létemre fedezhessem őket, Hime-sama meg középen hogy ha elől ha hátul sérül meg valaki, a legkönnyebben és gyorsabban gyógyíthasson meg minket. Nagyszerű képessége van, én csak irigylem miatta.

/Tízezer gome a késésért és a gyenge postért!/

by **XaXa** Csüt. Márc. 21 2013, 21:04

Yurihime, RenAi, és Ren:
Rennek sikerül ellökni a támadókat, akik megindulnak annak láttára, hogy ti is mozgósítjátok magatokat. Mindenki felkapja amit tud, majd megindultok arra, amerről Yurihime jött. Üldözőitek szorosan a nyomotokban vannak, de hála RenAi gyorsaságának képes lépést tartani aközben is, hogy egy-egy támadást hárít, vagy kioszt az éppen legelöl lévő inasnak. Már látjátok is a járat végét, ami a csontokkal teli terembe vezet.

Esutel és Peter
Esutel meg is lepődhet, hogy a vártnál sokkal könnyebb volt lerohanni a lányt. Az egyszerű játékon kívüli támadás úgy kapta el, mintha egy plüssmackónak ugrott volna neki. Természetesen a csajszi üt-rúg-karmol, és még harapott is volna, de az első pofon sokkolta, s meg sem mert mozdulni, csak hüppögött, meg tátogott, miközben megszereztél mindent ami kellett nektek.
Peter megpróbálja Esutelt leszedni a lányról, ami csak Esutelen áll. A hölgyike nem próbálkozik semmivel. Az őrök viszont annál inkább. Amennyiben azonnal menekülőre fogjátok semmi nehézségetek nem lesz, mivel először az úrnőjükkel fognak foglalkozni. Amint kiértek a folyosóra becsapódik mögöttetek az ajtó. A folyosón képek vannak mindkét oldalon, s úgy tűnik, hogy ti az egyik végén vagytok, jobbra fal balra pedig az út. A roppant kellemetlen az, hogy a képek kezdenek megelevenedni. Különböző harcosokról vannak a képek, így meglehetősen ajánlott sietni. A folyosó végére egész szép követő társaság gyűlt össze.

Mindenki
Beértek a kissé sötét terembe, ahol szinte mindent csontvázak borítanak. Először Esutel és Peter lép be a hengerszerű térbe, majd a másik hármas, s így nagyjából a terem közepénél találkoztok.
Amint egymáshoz közel értetek észreveszitek, hogy a csontok elkezdenek mozgolódni. Először lassan csak alig remegnek, aztán egyre gyorsabban és gyorsabban. Ugyan ez rátok nézve is veszélyes, de üldözőitek is elakadnak. Próbálkozhattok harccal, de még van egy út, amerre eddig senki sem ment. Ahová juttok ez utóbbi esetben:
Egy hatalmas pincébe érkeztek, itt különféle díszes oszlopokat találtok, és középen egy hatalmas asztalt, melyeken furcsa "rúnák/írásjelek" szerepelnek, valamint helye van egy könyvnek, egy valami hengerszerűnek, egy medálnak, és valami magassarkúfélének is. A terem falai kocka alakú kövekből van kirakva. Ha valami után kutattok írjátok le mi az, hogyan teszitek. Amíg nem rendeződik a káosz az előző helyiségben van időtök gondolkodni, cselekedni. Látható kijárat nincs.

ÚJ SORREND!
Esutel, Peter, Ren, Yurihime, RenAi

by **Koshitsu Esutel** Pént. Márc. 22 2013, 16:23

*Valóban meglepő volt, hogy ez a csajsze valahogy nagyon kis... semmi. Egy pofon és már sírt is. Simán megszereztem tőle a cuccokat. Pete pedig tökéletesen végezte a dolgát. Befejezésképen épp a falhoz vágtam a csaj fejét, amikor valaki átkarolt és vonszolni kezdett.*
- He, mi va?
*Kérdeztem pöszén, mivel a számban volt a medál. Aztán leesett... mármint a tantusz, nem a medál. Kibontakoztam Pete karjaiból és futásnak eredtem. Vicces volt a látvány, ahogy egy sárkány, egy srác két rózsaszín tűsarkúval a kezében és egy íjászlány egy medállal a szájában futkorásznak, ráadásul a lánc egyik vége ki is lógott a számból. Jó, hát sietni kellett! Ki gondol ilyenkor a kinézetre?! Szóval így futottunk egy folyosóra kifele. Csatt, pihi. Körbenéztem. A szemben levő kép mozogni kezdett, szemeim kikerekedtek. Balra mutattam.*
- Alla!
*Adtam ki a parancsot, hogy gyorsan forduljunk a megfelelő irányba. Futni kezdtem. Hátrapillantottam, s nem csak az őrök, de egy halomnyi falból kimászó harcos kezdett el üldözni bennünket. Csak nagyra nyitottam szemeimet, de futottam. Egy ajtó volt előttem. Kinyitottam. A látvány lesokkolt. Először is... csontvázak. Szuper. Majd megérkeztek a többiek. Rájuk bámultam, aztán észbe kaptam, s a medált kivettem a számból. Így máris dekoratívabb a külsőm. *
-Üdv!
*Köszöntem nekik.*
-Megvan, ami kell?
*De válaszolni sem tudhattak, ha akartak volna, mert a csontvázak mocorogni kezdtek, s közben üldözőink is megérkeztek. Kissé leplezett pánikkal néztem körbe, szabadulást keresve. Egy kis ajtót láttam, nekiiramodtam, s felrántottam. Nahát, nyitva van! Bementem, de ekkor valami hatalmas pince tárult elém. Hátrapillantottam, hogy követnek-e a többiek. Láttam, hogy nincs innen kiút.*
~ Fenébe! Most mi legyen? ~
*Majd megláttam az asztalt és odasiettem. A furcsa mélyedéseket felismertem.*
- Peter!
* Néztem rá meglepődve. *
- Mit tegyünk? Belehelyezzük a tárgyakat?
*Kiút tehát nem volt. Valószínűleg végünk, vagy egy nagyon véres csatába keveredünk, ha innen ki akarunk jutni. És valahogy azt is éreztem, hogy ez lesz a küldetés befejező epizódja. Be akartam tenni a tárgyakat a helyére. Majd a többiekre néztem, hogy most mi legyen. Végül döntöttem, s a magam medálját behelyeztem a megfelelő mélyedésbe. Majd vártam a többiekre, mit tesznek.*

by **Peter Worker** Pént. Márc. 22 2013, 23:49

És a lassított felvétel: Esutel akaratosan fejti le karjaimat a derekáról, majd a szobából kilépve futásnak eredünk. A lány szájában egy medál, mi miatt nyelni nem tud és a lánc is minden lépésnél megcsapja az arcát. Hónaljaim alatt két rózsaszín magas sarkú, miket úgy tartok magamnál mintha az utolsó példányai lennének a tökéletes esküvői ruhámnak. Fúúútáááássssszzz… A hang mivel közlöm, hogy fussunk, mert vak vagyok és nem látom, hogy mit teszünk épp. Persze mindketten előkelő, báli ruhákban vagyunk, melyeket menekülésre terveztek. És Hisame, ki nevetve trappol utánunk fel sem fogva a helyzet veszélyességét, talán még élvezi is a helyzetet.
Esutel után rohanva nem is foglalkozok a mellettünk megelevenedő képekkel, hisz nem álltunk meg barátkozni velük. Veszélyforrásnak éreztem őket, így nem akartam, hogy utolérjenek minket.
Ó és a többiek is megérkeztek, vagy mi érkeztünk hozzájuk, így már teljes létszámban futottunk tovább. A képek után hús és bőr nélküli emberekkel találkoztunk össze, de nyomban kerültük is őket. Mintha egy akciófilm vált volna valóvá, mi egyben volt érdekes is és ijesztő.
Esutel szólított, miként egy pincébe értünk és kérdezett engem a továbbiakról. Furcsa fal volt előttünk, különleges résekkel. A lány a sas medált probléma nélkül helyezte bele az egyik ilyen „lyukba”. Úgy tűnt, mintha azt a rést az ékszernek faragták volna ki és megnézve a rózsaszín cipőmnek is volt egy ilyen helye. Talán bele illett volna, ha hozzá pászítottam volna, de nem akartam. Egyszerű tervvel érkeztünk a kastélyba, mégpedig, hogy a megszerzett tárgyakat a megbízónak adjuk. Nem volt kedvem meg válni tőle és nem akartam holmi falba illeszteni őket.
- A feladatunk, hogy elvigyük ezeket a fickónak. Szerintem vedd ki azt a helyéről és keressünk másik kijáratot. - és egyben fordultam a többiekhez is.

by **Ryuninji Ren** Vas. Márc. 24 2013, 21:23

A hírtelen jött tervecském nagyon úgy tűnik, hogy bevált. A kis nyomik repültek, mi meg elmartuk a cuccokat és futás. Természetesen nem akartak minket csak így elengedni és futottak utánunk. Hime-sama elől én középen és sajnos Ai-chan hátul futott, mint hátvéd. Nem én szántam neki ezt a szerepet, hanem ő magának és nem nagyon lehetne szerintem lebeszélni az ilyenekről. Az tény hogy nagyobb szintű, is mint mi, legalábbis nálam tuti, de hogy pontosan mennyi is? Lehet, egyedül kenterbe verné ezt a bandát. Gőzöm sem volt arról, hogy merre futunk, csak követtem az előttem futó pici lányt nagy mellekkel. Utunk egy terembe vezet, ami híján van a fénynek és ez még féletelesebbé tette a csontvázak jelenlétét. A sok kis csonti között megpillantottam a másik két társunkat is, akik eddig talán a lábukat lógatták, vagy mégsem?
- Yo!- intek nekik, mintha mi sem történt volna és nem lenne egy csapat harcedzett komornyik a sarkunkban. Sőt még meglepetéssel is szolgáltak, mert a csontik elkezdtek zörögni, mondjuk ezt sejthettem volna mikor ide beléptem, csak hát a remény hal meg utoljára. A csontvázakkal teli szobából nyílott még egy ajtó, így én is követtem a másik kettőt oda, na meg persze Hime-sama-t is toltam magam előtt, mert a végén még aranyosnak találná a csontvázakat is. Az eddig ismeretlen út végén egy pincébe érkeztünk, hát ez sem a legmegnyugtatóbb helyzet. Már-már azon voltam, hogy itt hagyom a fogam, persze még tartottam magam, mert voltak itt lánykák, ráadásul nem is kevés. Valami furcsaságot nézegettek a társaim én meg próbáltam lenyugodni. Kezemben egy üveg borral. Külföldi borral, ami jófélének tűnt. Éppen próbáltam kinyitni az üveget, hogy ihassak egy kortyot és azzal nyugtassam meg magam, mikor Esu-chan szavaira lettem figyelmes. A kis kékhajú meg eszembe jutatta, hogy mit is kaptunk feladatnak. Vááh, pedig úgy megkóstoltam volna…..
- Tessék, fogd!!- adtam oda a szőke hölgynek az üveg bort, majd elindultam körbenézni. Ez egy pince, a pincében pedig szokás volt alkoholt tartani. Átkutattam minden zegzugot az után kutatva. Mikor meguntam csak leültem a hideg padlóra és vártam, hogy az „okosak” jutnak e valamire. Előkaptam egy jégrémet az inventorymból és adj neki. A helyzet nem volt rózsás, kiút semmi és sok az ellen. A hideg édesség segített abban, hogy visszafojtsam a kitörni akaró pánikrohamomat. Falánk létemre ez nem tartott sokáig. Elkezdtem dülöngélni előre, hátra és dúdolgattam egy picit.
- Hát asszem meghalunk!- jelentettem ki nemes egyszerűséggel a dolgot olyan beletörődően.
- Ha már úgy is meghalunk…. Esu-chan nem kufircolunk egy gyorsat? Hime-sama kegyed is beszáll? És te Ai-chan? – kérdeztem rá nyíltan, ez amolyan utolsó kívánság volt tőlem, de volt még egy elintézetlen dolgom.
- Te nem!!!!- mutatok a kékhajú srácra, hogy tudja mi is a helyzet. Majd feltápászkodtam
- Na hol kezdjük?- és már gomboltam is ki az ingem felső részét, pedig választ még nem is kaptam.

by Ajánlott tartalom