[Küldetés] Tooth Fairy

by **Cardinal** Vas. Okt. 08 2017, 09:55

Résztvevők:
- Halász Alex
- Kurokawa Yuuki
- Leonard

Alex és Yuuki
A Justice League segítségkérő üzenetet kap egy tafti céhtől. A Tooth Fairy egyik tagja fordult hozzátok, mivel az elmúlt néhány hétben a céhük három tagja is PK áldozata lett. Valaki nyilván vadászik rájuk, és ha nem szeretnék a városfalak közé zárva élni az életük hátralévő részét, akkor illene felgöngyölíteni ezt az ügyet. Na, ezért van rátok szüksége. Akár önként vállalkoztok, akár Hinari jelöl ki titeket, jelenjetek meg a város főterén, délben. Ott találkozhattok az üzenet küldőjével.

Leonard
Levelet kapsz. Na nem digitálisan. Valaki az ajtód alatt csúsztatja be borítékban, papír alapon. Ha elcsíped a pillanatot, és kinézel az ajtón, már nem láthatsz senkit. Ha kibontod a levelet, egy meglehetősen szűkszavú írást találsz benne. Szignó semmi, csak egy ismeretlen valaki akarja, hogy látogasd meg a Tooth Fairy céh főhadiszállását, és segíts nekik. A céh neve ismerős lehet neked, tudod, hogy egy kifejezetten ügyes tolvajbandáról van szó, akik gikszer nélkül eladják magukat anti-hősöknek, miközben színtiszta zsiványok. A levélben sok konkrétum nincs, inkább a figyelmedet akarja megragadni. Ha kellenek a részletek, ahhoz útra kell kelned.

Határidő: október 21.

by **Leonard** Vas. Okt. 08 2017, 19:01

Hosszan hümmögött a levelet olvasva. Egy egyszerű fából készült széken ült, hétköznapi kék kockás terítős asztalka mellett, melyen a nemrégen elkészített, és kifejezetten ízetlen teája gőzölgött. Úgy tűnt, már-már elfelejtkezett az italról, úgy belemerült gondolataiba, mikor is egyszerre lecsapta tenyerét az asztalra, ezzel felverve az ablaknál békésen pihenő legyet is. A rovar vad zümmögésbe kezdett, miközben köröket írt le a szobában, majd nekiütközött az ablak üvegének. Egyszer, kétszer, háromszor. Úgy tűnt, egyre vadabbul igyekszik átjutni a számára láthatatlan akadályon, minden erejét beleadva erőlködött, és ezt egyre hangosodó zümmögése adta a világ tudtára.
Ám a kardforgató akkor sem figyelt fel rá. Csupán lassan növekvő méreggel pillantott a papírosra, mintha amaz magában hordozná a világ bűneit, mígnem nem bírta tovább, és egész egyszerűen elfordította a fejét.
- Még egy ilyen hülyeséget.. - morogta magának, ám hangját elnyomta a lény folytonos zümmögése, melyet csak az ablaknak csapódás pillanata állított meg egy-egy másodpercre.
- Szóval már változtattak. Tőrbecsalással dolgoztok, mi? Fattyúk. - dühöngött tovább a srác, miközben reggeli tevékenysége folytatásába kezdett. Felkelt a székről, átlépett egy kupacot, amely Vezér fekhelyét hívatott jelenteni, majd nyújtózott egyet. Lassú mozdulattal a konyhapulthoz lépett, és a szekrényből elővett egy kenyeret meg némi felvágottat. Lehívta a menüjét, és előszedte a nemrégen vásárolt zöldségeket is. Úgy, álltó helyében kezdett el falatozni, miközben tovább bosszankodott a levél tartalmán.
- Mégis hogy képzelik, hogy pont én? - futó kocsmai ismertsége a bandával aligha volt nevezhető barátinak, ugyanakkor annyit legalább tudhatott az átkozott bagázs, hogy ő nem az a fajta ember, akit csak úgy ki fognak zsebelni.
- Csapdát állítani, és méghozzá ilyet.. Az ember azt is hihetné, ez csak egy küldetésfelhívás! - csóválta meg a fejét, majd egy újabb falatot tömött a szájába. A légy mindeközben szakadatlan folytatta menekülési kísérleteit az ablaküvegén keresztül.
Mikor végzett az evéssel, laza mozdulattal söpörte a morzsákat a föld irányába. Azok éppen csak érintették amazt, mikor halvány, aprócska vörös pixelekké válva inkább úgy döntöttek, az ég felé veszik az irányt.
Főhősünk álmosan megvakarta a fejét, és kezeivel megdörgölte, sőt inkább nyúzta az arcát, hogy felébredjen végre. A bosszankodás kifejezése nem tűnt el egy percig sem róla, de most már vörös színben is pompázott a pofija. Ezt ő maga sajnos nem láthatta, pedig bizonyára viccesnek találta volna.
Ujját laza mozdulattal végighúzta a menüjén, és pár gyors és begyakorlott gombnyomás után, mintha csak a levegőben zongorázna, fel is került rá egy egyszerű farmer meg egy laza póló. A kinti levegő már hűvös volt, ugyanakkor nem tervezett még kimenni, ezért a pulóvert még hanyagolta. Nem szerette, ahogy az anyag rátapad a bőrére és korlátozza a mozgásában.
Megkerülte az asztalt, és tarkóját kezdte el vakargatni, felborzolva ezzel az alvástól hozzátapadt hajszálait. Még láthatóan korán volt neki, pedig már régen elmúlt a felkelés ideje. Ám, aki hosszan éjszakázik, azt a reggel is későn találja meg, és csak nehézkesen.
Lassan kortyolgatni kezdte addigra már langyosra hűlt teáját, mikor is megakadt a szeme a legyen.
- Istenem.. - sóhajtotta, majd odasétált az ablakhoz, és kiengedte a szerencsétlent.
- Még egy ilyen idióta élőlényt.. - nézett utána, ahogy amaz boldogan kirepült a szabadba. Tudta, hogy lenne olyan hülye, hogy még egyszer visszarepüljön, és ezt nem akarta megengedni neki, úgyhogy azonnal be is zárta az ablakot. Ezzel egy időben pedig egy gondolat ütött tanyát a fejében.
- Vajon mások is megkapták a csali levelet? - elgondolkodott egy pillanatra, elképzelte a szituációt. Lenne bárki is, aki bedőlne nekik?
- Minden bizonnyal. - sóhajtotta aztán. Bárki bedőlne nekik, aki nem ismeri őket, aztán jószándéktól vezérelve elmennek a találkahelyre, és puff.
- Az viszont nem az én dolgom, ha az emberek ostobák. - ki is mondta gondolatát, csak hogy nyomatékosítsa magának, ám nemsokkal később úgy tűnt, mégsem sikerült az önmeggyőzés.
Már csak azért is, mert éppen úton volt a csapdának vélt találkahely felé. Ha van bárki, akárki is, aki olyan ostoba, hogy elmenjen, akkor figyelmeztetnie kell. Ez a minimum, amit megtehet az információ birtokában.
A célállomáshoz érve megállt az árnyékban egy épület sarkában, és karba tett kézzel figyelte a főteret, és az ott mozgó embereket. Lopakodást is kapcsolt volna, ha a rendszer nem vette volna el tőle még a jártasságait is.

by **Cardinal** Szomb. Okt. 28 2017, 19:04

Hahó? Szerdán mesélnék

by **Kurokawa Yuuki** Hétf. Nov. 06 2017, 08:18

- Erőt kellene vennem magamon. - Jelentette ki Yuuki a mennyezetet bámulva. Ez már a sokadik alkalom volt, hogy a kis szőkeség így kezdte volna a napot. A lustaság befészkelte magát a lány minden porcikájába és napok(hetek?) óta jobb szó híján, dögléssel tengette az idejét. Az okát maga sem tudta volna megmondani. Talán túlhajszolta magát vagy kissé belecsömörlött a mindennapi rutinba, esetleg a valódi testével történt valami de igazából tökmindegy. Hosszú percekig feküdt mozdulatlanul, mintha csak azt várta volna, hogy valami kilökje őt az ágyból de ez (egyelőre) nem történt meg. Ehelyett az oldalára fordult, befelé a fal felé össze kuporodva és majd valamikor kora délután újra tárgyalja a kérdést. Még szerencse, hogy ha mi magunk nem is, legalább a világ folytonos mozgásban van így a "nagyszabású" terveknek egyetlen üzenet vetett véget. A lány kíváncsisága, mint általában, most is erősebb volt bárminél így kis habozás után kiszabadította kezeit a meleg takaró alól és elolvasta a segélykérést.
Kellet pár perc mire az agya felfogta mit is lát de ezt követően igazi adrenalin bombaként hatott rá. Lerúgta magáról a takarót és felült az ágyban. A levél csak pár perce jött.
~Van még időm. ~ Gondolta magában és gyorsan elkezdett felszerelkezni. Szinte biztosnak érezte, hogy rajta kívül mindenki kapott, de legfőképp Hinari. A komolyságát tekintve már látta is, hogyan zajlik mindez. A céhvezér egy gyors gyűlést tart, megvitatják a helyzetet, kiadja az utasításokat, hogy miként csinálják és közösen megoldják a problémát. Na ez az amit ő elakart kerülni. Nem ez lenne az első eset, hogy önmagának zsebelné be a dicsőséget és úgy számolta még azelőtt elkezdheti az ügy megoldását, hogy a céh elérné Taftot. Olyannyira leakarta rázni társait, hogy mielőtt még egyből a tizenegyedik szintre menne még ellátogat a piac negyedbe, hogy Hinari toborzó üzenetére tudja azt mondani, hogy várják meg mert mindjárt megy és ezzel húzhassa az időt.
A terve rengeteg sebből vérzett amit az is bizonyított, hogy már a legelején meghiúsult. Gyorsan ám viszonylag halkan suhant lefelé a lépcsőn, befordult az egyik folyosón, hogy az előcsarnokon keresztül kicsusszanjon a főbejáraton, ám ebben a pillanatban össze is találkozott Alexel. Yuukit nem kicsit meglepte a fiú jelenléte. A tény, hogy itt futottak össze elég nyilvánvaló tette terveit és nem is igazán tudta mit mondjon hirtelen, így hát nem is mondott semmi és legszívesebben csak tovább állt volna. De ez aligha opció hisz a szinte biztos, hogy a Fiú kérdőre fogja vonni. Ez pedig ismét letaglózná őt. A lány hazudhatna, de nem fog . Ai-nak, Hinarinak vagy Ozinak, bárkinek szemrebbenés nélkül hazudna de neki nem. Hogy pontosan mit is felel az nyilván az esetleges kérdéstől is függ, de a válasz minél rövidebben és tömörebben csupán annyi, hogy Taftba. Na ezek után pedig ketten fognak ott lenni a főtéren.

by **Halász Alex** Hétf. Nov. 20 2017, 17:00

//sorry a várakoztatásért, változatos dolgok történtek... viszont! már előre tudom hogy imádni fogom a sztoryt, és let's drama....//

Míg íjász volt, természetesnek vette a jártasság adta rugalmasságát. Azonban harcosként nehezére esett egyáltalán eszébe jutnia az ilyesminek. Egyszerűen összeférhetetlen volt számára. És nem az, hogy fürge, hajlékony is lehessen egy harcos, hanem annak a hiánya, hogy csak úgy "váltott" egyik kasztról a másikra, kihagyva annak nehézségeivel járó időt és verejtéket. Ha érezte volna a sajgó izmokat amint egy kiadós futás után érez az ember valójában, tudatában lenne annak, hogy mire is képes. Így viszont minduntalan emlékeztetnie kellett magát rá. Ennek kiküszöbölésére azt találta ki egyik reggel, hogy olyan dolgokkal üti el az időt, mint például a képességeinek felfedezése. Mit tud a súlyemlés, mivel több a Teherbírás, és az Akrobatikával mit érhet még el, amire alapból nem is gondolna az ember. Kellemesen poénosan teltek ezek az órák, főleg ha belevesszük hogy közönsége is volt általában, leginkább Nestor személyében. Már megszokta a sárkány mobot, habár fél szeme mindig rajta volt. Sose bízott a petekben sem. A kis levélke pedig épp fél kéz állásban érte, miközben szabad kezében egy tekegolyót egyensúlyozott. Ki tudja honnan szerezte. Talpra ugrott, miután fejjel lefelé sikerült mindent tökéletesen elolvasnia és büszkén menetelt fel a Hinarival közös lakásukba, mikor belé botlott a kis Yuuki. Jó tanoncnak bizonyult, mindent megtanult Altól, amit megmutatott neki, és nem csak a lelkesedése volt határtalan de a szorgalma is... már ami a harcművészeteket illeti. Mosolyogva és kicsit kimelegedve a gyakorlattól kérdezte meg, hogy a lány hova is megy. Nem gondolt bele semmi különösbe. Azonban amilyen viharosan állt meg a lány, arra késztette hogy érdeklődjön. Egy rövidre sikerült válasz után Alex már kezdte is volna el, hogy ő is Taftba megy, csak előbb szól Hinának, még egy ember nem jönne rosszul, és Hina történetesen itt van a palotában, mikor Yuuki fejrázva egyszerűen csak elhúzta, és már a helyszínen is találták magukat. Egy szöszi, magas fiú, messziről ordított róla, hogy nem japán, és egy nállával körülbelül egy fejjel alacsonyabb hosszú szőke hajú lányka. Messziről akár testvérek is lehettek volna.... akár.