[Küldetés]Janus arcai (Ámor 4.0, Yuuki & Quad)

Mindig is jó alvó voltam. Már amikor elfogott az álmosság. Akkor nem kellett egy-két percnél több, hogy elszenderedjek. A külső zajok sem igen zavartak fel. Persze itt a SAO-ban teljesen más a dolog. Nem úgy fáradok el mint az életben. Mintha folyamatosan infúzión keresztül kapnám a kávét, hogy ébren tartson. Talán így is van, ki tudja mit vezetnek belém odakint. De egy hét folyamatos ébrenlét után valahogy már vágyom egy kis szundikálásra. Meglepő módon szinte gombnyomásra sikerül is a művelet egy kényelmes fogadói szobácskába, még mindig a kezdő szinten.
Miről álmodhat valaki, aki egy álomvilágban él? Nagyon semmiről. Talán jobb is, így nincs rossz hangulatom ébredéskor.
Emberi létemből megszokottan ébredek, vagyis egyszer csak kinyílnak pilláim. Ezzel együtt nem csak látásom hanem a többi érzékszervem fölött is visszanyerem az irányítást, s rögvest feltűnik, hogy nem vagyok egyedül, s valami furcsa csörgés is megüti fülemet. Elsőre arra asszociálok, hogy mobilcsörgés, de természetesen agyam rögvest szelektálja eme valószerűtlen gondolatot, lévén ebben a játékban nincs ilyen modern technikai eszköz. Legalábbis azt hiszem. Na de milyen fennforgás folyik éppen? Valami kellemesnek hangzó vékony lányhangra hajazó hanghatás mozgatja meg dobhártyaimitációmat. Zavart pislogással fordulok a szavakat megformáló irányába. Meglepetten konstatálom, hogy egy igen lengén öltözött meglehetősen szemrevaló leányzóval vagyok egy légtérben. Még szerencse, hogy nem meztelen vagyok a pokróc alatt. Hőségérzet híján ruhástul dőltem be az ágyba, csak köpönyegemet és fegyvereimet raktam le, ja meg cipőmet. Ajj-jaj! Vajon megvannak a fegyvereim? Nem tudom, hogy ököllel lehet-e harcolni, de nem menne jól azt valószínűsítem. Kócos, fekete tincseim most még inkább azok. Ábrázatomról nem sok ész olvasható most le, főleg mikor felfogom kérdéseit. Eltart egy tíz másodpercig míg biomechanikus kétmagos processzorom felfogja, értelmezi és kezdeményezi a válaszadást.
- Tessék? - körbenézek, s valóban, kicsit idegen a hely. Megint csörög valami, s akkor felfogom, valami karperec van rajtam. Meg nézem már mi az. Soha életemben nem hordtam semmiféle karkötőt, de még nyakláncot se, főleg pedig nem fülbevalót. Erre most meg kapott kettő az egybent:lánc is meg perec is, plusz béklyó. Hát ez csodás!
- Börtönben vagyok? - rángatom fejemet, mikor leesik, hogy az előbb kérdezett valamit a kiscsaj.
- Izé, szia! - kínos két másodperces csend míg eszembe jut a nevem - Quad vagyok. És lövésem sincs hogy kerültünk ide. Valami rosszat tehettem? - emelem meg karom megcsörgetve láncaimat. Csodás! Alig egy hete játszom, végre álomra hajtom a fejemet, erre megbüntetnek. Illegális itt a szunyókálás vagy mi?

Yuuki mindent kipróbál ami hirtelen az eszébe jut: A képessége működik, kivéve hogy elválni nem tud a segítségével Qadtól. A fiú is teleportálódik, vagyis rántódik vele. Az inventorytokat is mindketten meg tudjátok nyitni, és nem hiányzik semmitek: Se fegyver, se egyéb item. A küldetés listán viszont (jelenleg) nincs új küldetés.
Yuuki megtalálta a papírt. Quad pedig észreveszi, hogy nem abban a fogadóban ébredt amelyikben lefeküdt, vagy legalábbis nem abban a szobában. Remélem hamar meg is nyugszik, mert nem tett ő semmi rosszat, és ez nem a börtön.
Nyugodtan nézzetek körül, bár sok érdekeset nem fogtok találni.
Kivéve azt az egy szem kulcsot az asztal fiókjában. Na de mit nyit?
Oh, és ha ki akarnátok menni: Az ajtó zárva van. Ezt nyitja a kulcs? Vagy a bilincset? Esetleg mást?
 
/Ha úgy döntötök, megpróbáltok kimenni itt leszek, addig is nyugodtan ismerkedjetek, elemezzétek ki az esetet és nézzetek körül, annyi időtök és körötök van, amennyi szükséges   Oh, és még az elején mondom: kötelező 250 szó minden poszt, de mindegyikért kaptok jutalmat /

Egyre inkább úgy érzem, sokat kell még tanulnom erről a világról. Na meg azt is, hogy itt teljesen abszurd események is megtörténhetnek. Mint most is. Bár kezd tisztulni a kép. Másik szobában vagyok. Hogy kerültem ide? És a láncot leszámítva semmi sem utal tömlöcre, csak a rabtárs. Bár attól, hogy nem rácsok vesznek körül az elzárás még szabadságom korlátozása, akkor is ha aranykalitkában volnánk. Vagy legalább luxuslakosztályban, nem egy ilyen spártai berendezésű szobában. Rabtársnőm érezhetően jobban viseli a szituációt. Biztos már nagyon tapasztalt játékos lehet. Azért megnyugszom szavai nyomán, miszerint ez nem börtön. Ez igaz lehet, mivel valami Szerelemnek a küldetését kell teljesítenünk. Ez felettébb furcsállom, de mikor elolvasom a nekem nyújtott tájékoztató irományt kigyullad a fény kóválygó fejemben.
- Hogy kiválasztott vagyok? - pislogok tanácstalanul eme megtisztelőnek ható cím olvasatán. Sosem gondoltam volna, hogy egy életre kell érzelem fog hősévé választani. Ez a világ aztán tényleg el van eresztve fantáziával! Kósza gondolataimból Yuuki újbóli felszólalása ránt vissza a virtuális valóság talajára és tereli tekintetem rá.
- Öhm... izé, persze. - fordulok el gyorsan. Igazából akár fel is húzhatnám a csizmámat, meg a fegyvereimnek is utána nézhetnék. Szerencsére meg van minden holmim, így felszerelkezek pengéimmel és hátamra penderítem szürke köpönyegemet is. A csuklya most nem fedi fejemet, már fölösleges bújtatnom hájas ábrázatomat. Újbóli meglepetésként ér az, hogy milyen gyorsan átöltözött a lány. Pedig állítólag a hölgyek nagyon szeretnek cihelődni. Talán ha harcosként kell túlélned, az felgyorsítja ruhaváltási készségeiket. És azaz öltözék is... Emlékeztet egy primitív rpg játék egyik karakterére... Asszem Skyrim a neve és valami Karliah nevű sötét nőcének volt ilyen hacukája. Ijesztő. Viszont a kiegészítőkkel együtt már egész csinoska. Tutira tápos karakter!
- Kijutni... hát persze... - motyogok magam elé s bizonytalanul az asztalhoz lépdelek, míg Yuuki ajtótörőkost játszik. Lerakom a papírost és feltűnik, hogy van fiók is. Kinyitom, s lám egy kulcsot fedezek fel benne.
- Egy kulcs. - fordulok Yuuki felé fordulok megmutatva a nyitóeszközt. Megvizsgálom a bilincset, hogy van-e rajta lyuk vagy valami rés, s ha igen, akkor vajon passzolhat-e bele a kulcs. Mert ha ránézésre sem stimmel akkor nem erőltetem bele, nehogy elgörbüljön. De ha úgy saccolom illik a zárba, akkor teszek egy laza nyitópróbát.

Lesüt rólam a tapasztalatlanság. Hiába vagyok egyébként óvatos még arcom elrejtésével is, most szinte semmit sem tudok eltitkolni a velem összezárt lány elől. Remélem nem valami ketrecharc fog következni! Az tisztára egy szobában az ellenséggel lenne. Meg aztán esélyeim igen csekélyek. Még ha lenne tér, csak-csak, de így...
- Iiigen, még egyes szintű vagyok. - vallom be szemérmesen. Nem tudom, hogy itt divat-e az efféle farokméregetés, de lányról van szó, talán ők annyira nem szállnak el a szintjeiktől.
Ha érkezik üzenet, azon meglepődöm. Még inkább mikor kiderül, hogy Yuuki küldte. Akkor egy zavart ábrázatú odatekintést kap tőlem, ezzel az üzenettel: Mi van?
Míg az ajtóáttörés nem jár sikerrel, addig a bilincs kinyitása sem. Hiába, nem vagyok egy mesterzártörő, hogy megoldjam a fémköteléket. De talán van más választási lehetőség.
- Jaja. Az ajtót nyithatja. - heves bólogatással erősítem meg kijelentésemet miközben a kijáratnak vélt irányba indulok, megkeresvén a zárat, s az előbbi óvatossággal mérem fel majd próbálom ki rajta a kulcsot. Rabtársnőm közben feltúrja az egész szobát, hátha talál valami más lyukat amibe beférhet a kulcs. Remélem ez nem valami Alíz Csodaországban-féle szituáció. Aprócska kis ajtó, meg egy fiola, hogy idd meg. Beleborzongok még a gondolatába is.

A valóságban csak egy szürke, bár dagadt kisegér voltam. Csak akkor vettek észre ha nekem jöttek, vagy ha véletlenül nekik ütődtem. Ilyen összezárós buliban nem volt részem, főleg nem egy lánnyal. Ezért esik nehezemre elfogadnom, hogy némiképp figyel rám valaki. Aki jóval jártasabb már a játék működésében. Ugyanis bár hallottam a magasabb szintekről, de mivel a mezőnél messzebb nemigen merészkedtem ki, ezért fogalmam sincs, hogy merre vannak vagy hogyan kell eljutni oda. Momentán nem is terveztem menni, mert gondolom ott sokkal erősebb szörnyek vannak, aztán nekem meg még a vaddisznókkal is meggyűlik a bajom. A kavicsokat pedig már ellődözték az előttem arra járó több ezer játékos. Ettől függetlenül a felismerés, hogy nem raboltak el messzire koránt sem okoz érzelmi változást jelen helyzetemben. Bár annak azért megörülök mikor magyarázatot kapok fel nem tett kérdéseimre. Jelesül ama céltalannak tűnő üzenetküldésre. Ismét csak megnyilvánul tapasztalatlanságom.
- De... én nem ismerek itt senkit, akitől segítséget kérhetnék. - vallom be némi rémülettel hangomban annak hallatán, hogy ha a rendszer úgy akarja, akkor bármikor megváltoztathatja a szabályokat. Na ettől biztos berotyantottam volna, ha igazi ételt ettem volna. Tényleg, még nem voltam üríteni! Mondjuk nem is éreztem rá ingert. Vajon van WC valahol? Bal kezemmel felhozom a menüt, de nem a térképet keresem, hanem üres játékostárslistámat. Küldök egy csapatfelkérést Yuukinak. Hátha tud majd segíteni ha baj lesz.
Az ajtó kinyílik. Haladunk. A sikerélményre mosoly ül ki arcomra, ami akár kedvesnek is mondható. Hiába, a sikert mindig meg kell ünnepelni, még ha csak ilyen szerényen is. Viszont még nem úsztuk meg a dolgot, hisz újabb feladat vár ránk. Mibe kerültem? A térképen magam is megnézem a helyszínt, de számomra teljesen semmit mondó. Így láncosnémra hagyatkozom, ki járatosabb e vidéken. Viszont most, hogy már kint vagyunk a szabadban, csuklyámat felcsúsztatom fejemre. Elég cikis lesz így láncos kézzel sétálni. Nem szeretném ha aztán is röhögnének rajtam. Bár  valahogy láthatatlanná válhatnék! De addig is valami maszkot kell keresni. Mondjuk a Maszk film az tényleg jó volt.
- Jaja, keressük. - felelem sebtiben. Mást nem is tehetnénk. Hacsak nem megyünk el egy kovácshoz és szét nem vágatjuk vele a láncot. Helyette kézfogdosósat és feltekerőset játszunk. El is fogott a zavartság amikor a lány apró keze megérintet. Most fogtak meg először a játékban. Nem hat valósághűnek, de: egy lány megérintett! Ez azért nagy dolog nekem. A láncfeltekerés meg tényleg okos dolog. De nem lesz köztünk túl kicsi a távolság?
- Nincs semmim. A köpeny ujja meg nem elég bő, hogy eltakarja. Meg nyomná a karomat is. - aggodalmaskodom, bár igazából lövésem sincs, hogy fájna-e a dolog. Szerencsémre Yuuki elég talpraesett ahhoz, hogy ezt is megoldja nekem. Igazi bűvészmutatványban van részem, mikor egy gyűrűből bő kabátot húzz elő. Ez még David Copperfield becsületére is válna!
- Hogy bő lenne? - elnevetem magamat. A zsákon kívül kevés ruhanemű volt rám bő. De azért megteszem amit lehet és magamra kapom a varázskabátot. Biztos jól fog állni szürke köpenyemen, s alatta leledző vastag hurkáimon.

Más zavarán jót derülni nem hiszem, hogy illő cselekedett. De már megszoktam mások gúnyos kacaját. Az a gondolat, miszerint sok erős alakot ismer nem nyugtat meg. Mi van ha elfognak és eltángálnak? Tisztára mint a suliban. Miért ennyire valósághű ez a játék?! Tisztára elszontyolodok, ami nem segít a bilincsből megszabadulós küldetésünkben. De legalább egyenlőre tényleg nem kell tartanom attól, hogy magam maradok a bajban. Már ha a csapattagom tényleg kisegítene a szószból.
A lányok általában értenek a divathoz. Egy előnytelen ruhából is ki tudják hozni a legjobbat. És nagyon érzékenyek. Szóval rábólintok a kérdésre.
- Igen, az. - felelem, bár voltaképp nem érzek semmi változást. De jobb a békesség. Határozottan nem akarok összeakaszkodni Yuukival, mivel nem tudnék elszaladni előle. De még lehet akkor se jutnék messzire, mert ha magas szintű akkor gyors is. Szóval utolér és lecsap, mint a legyet. Azért legalább a tempót tudtam tartani, főleg mert szinte röpültem kezének fogásában.
- Cukrászda? - a hely említésére kicsöppen a nyál a számon. Mióta itt vagyok nem ettem túl sokat, de azok se voltak finomak. Egy jó kis féltálcányi torta azért nem lenne rossz. Csak valósághű lenne az íze. S tekintve, hogy milyen komolyan veszem a diétát, meg is érdemlem. Gondolataim gyorsan elterelődnek a lány fogja a kezemet keltette pironkodásától, a cukor! utáni vágyódásig. Így fel se tűnt, ahogy ujjaimat fogja. Arcomra viszont valami megfoghatatlan vágyódás ül ki. Persze Yuuki nem sejtheti, hogy nem dögös teste után vágyom épp.

A látvány fenomenális! Több mint valósághű! Persze elgondolkodtató, hogy a virtuális édesség okozhat-e cukorbetegséget vagy kövérít-e, de igazából ez most nem különösebben foglalkoztat. Továbbra is Yuuki irányít. Igazi parancsolgatós természet. Sajnos igazából a körülmények folytán hallgatnom kell rá, hisz a lánc nem tesz lehetővé komolyabb mozgásteret. Bizonnyal már rég itt hagyott volna különben. S én se izgulnék ennyire, hogy most mi lesz.
A helyfoglalás után érkezik a pincér. Na igen, most vagyok itt először és lövésem sincs a választékot illetően. Nem mintha ez lenne most a feladatunk. Igazából ezt a maszkos dolgot nem értem, de úgy tűnik Yuuki igen. Hiába, a tapasztalat megteszi a hatását, akárcsak annak ellenkezője is. Így meghúzom magamat és sodródok az árral. Jobb ötletem úgysincs.
- Nem kérek semmit. - utasítom vissza az ajánlatot. Ha nem vagyok éhes, minek tápláljam hordócskámat? Meg aztán ez mind csak virtuális. Az ízek és illatok csak illúzió, hogy megtévesszenek és elcsábítsanak. Mennyi hülyeség jut eszembe olykor!
- Hogy randi?! - kerekednek ki szemeim miközben hátrahőkölök a széken. Oké, hogy lány, ráadásul csini is, meg össze vagyunk láncolva... De hogy randi? Nem valami küldetésen vagyunk? Maszkvadászaton, fűrészkeresésen, lángszórókutatáson, bármi ami újra ketté választhat bennünket. Mert hát nekem sem tetszik a lánc. Túlságosan lekorlátozza szabadelvű gondolkozásomat.

Soha nem gondoltam volna, hogy egy virtuális játékba való ragadás fog elvezetni az első randimhoz egy lánnyal. No, nem mintha lehetetlennek tartottam volna. Mert hallottam ám, hogy egyesek az ilyen játékokban jöttek össze a való életben is és nem csak online párokként működtek. De nekem sose sikerült, vagy legalábbis nem tartósan és az is mellőzött mindenféle személyességet. Csak az előnyöket használtuk ki, ami nem jött rosszul. Vajon ez erre a játékra is igaz?
- Tehát akkor az lenne a küldetés, hogy randizzunk? - fogalmazom meg kis agyacskámban összeállt dolgot. Meglehetősen fura egy feladat, de a láncok igencsak serkentenek a cselekvésre. Hát belemegyek a játékba.
- Akkor kérnék szépen egy pohár vizet! - adom le a rendelést. De tényleg, nem vagyok nagy igényű, még ha termetes pocakomból erre is gondolnának néhányan. Főleg mióta játszom. Remélem ez nem számít rossz pontnak a célunk elérésében.
- Csak vizet innék. Nem szeretnék még jobban a terhedre lenni, Yuuki.- vallom be szerényen láncos karomat megemelve.
Beszélgetés. Na, ez az ami sose ment túl jól. Persze sulis dolgokról igen, de az nem túl imponáló, meg nem is aktuális. Persze ez nem jelenti azt, hogy a lány által felvázolt várható feladatoktól jobb kedvem lenne. Nagyot szippantom orrlyukaimba és várom a fejleményeket, más úgy sem tehetek.
- Akkor csevegjünk. - felelem feszélyezett fészkelődés közepette, s ha közben megérkezik a vizem, akkor belekortyolok, csak hogy ne tudjak beszélni, de valahogy mégis haladjon az idő.
- Hogy hideg? - pislogok nagyokat.
- Biztosan. Még nem tűnt fel. De csak nem régóta vagyok a játékban. Valami bug lehetett és nem töltött be. Mióta is tart a játék? - kissé pörög a nyelvem, s bizony nyugtalanságom is jól látható.
- Öhm... de ha már tudod hova kell mennünk, akkor miért nem indulunk? Gondolom nem szívesen vagy velem. Van jobb dolgod is, meg ilyesmi. - vettem fel az ötletet szerényen. Miért is nem lógtam többet a fiúkkal! Akkor most tudnám, hogy kell randizni vagy legalább beszélni egy lánnyal nem sulis dolgokról. Nyugtalanul megvakarom nyakamat. Nem mintha viszketne.

?

Sajnos nem jártatok utána a dolognak, így a bilincs is a kezeteken marad. Szerencsétekre nem túl sokáig, sötétedés után összefuttok egy alacsony, barna hajú lánnyal, aki meglátva a bilincset a homlokára csap, odaszalad, és millió elnézéskérés közepette a testvérei miatt előszed egy kulcsot és leveszi a bilincset rólatok.

A küldetést lezárom.

Alap jutalmak
Kurokawa Yuuki: 160 exp, 180 arany
Quad: 155 exp, 170 arany

Ércek és növények
Kurokawa Yuuki:
Növénylátás: Tier 2, 180 -> 200
4 Vastag Tövisgyökér 2 Faeno Ág 3 Vörös Gomba 5 Nihil Levél 2 Óriás Pitypang 1 Fagylevél

Receptek
Kurokawa Yuuki:
2db Tier 3 Potifőzés/Méregkeverés Recept

Céhbónuszok
A JL  90 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 160 expet kapnak.( Dupla Exp Céhbazár Bónusz ) - Hinari és Ozirisz 80-80 expt kap