[Küldetés] Így Neveld a koboldodat

by **Ronye Arabel** Vas. Aug. 06 2017, 17:28

Résztvevők: Kiwi, Tachi + Aki még csatlakozik ebben a körben

Az úgy volt, hogy Chakna azzal távozott a céhházból, hogy felfedezőútra megy... Eddig,ugye, semmi szokatlan, meg semmi meglepő nincs a dologban.

Aztán valami rendszerhiba miatt a 20. szint helyett a 19. szinten kötött ki... Eddig sincsen semmi baj, hiszen még aznap kora-este, mikorra már várható lett volna a hazaérkezése a céhtagok és akik a barátlistáján vannak kaptak egy üzenetet.

Chakna írta:Sziasztok
Ma nem megyek vissza a céhházba, találtam valamit a 19 szinten, aminek utána szeretnék nézni.
Ne aggódjatok, nem maradok sokáig, 1-2 napig maximum, ha elhúzodik a dolog.
Chakna

A gondok akkor kezdődnek, amikor az egy két nap eltelik, és Chakna még mindig nem ért vissza a céhházba... És újabb levelet sem küldött senkinek... De talán ennyi még nem elég hozzá, hogy aggódni kezdjetek... Csakhát... eltelik így négy nap... És Chakna nem válaszol az üzenetekre, és nem jelentkezik... A rendszer szerint megkapja őket, és a térkép is jelzi, hogy a 19.szinten van, de nem válaszol... Ki tudja, Tachinak talán éppen azért tűnik fel a dolog, mert nem válaszol... De lehet, hogy fel sem tűnik nektek a dolog...

Feladat: Még nem egyértelmű? ^^ Írjátok le hogyan, és miért tűnik fel, vagy feltűnik-e egyáltalán nektek, hogy Chakna eltűnt, és hogy mit tesztek. Találkozhattok is nyugodtan. Még azt is elmesélhetitek, hogy ha ellátogattok a 19.szintre, hogy ott mi az első amit tesztek.

Határidő: augusztus 13 (1 hét)
sorrend természetesen nincs.

by **Kiwi** Vas. Aug. 06 2017, 22:00

Tudtam róla, tud vigyázni magára, viszont azt is… hogy, ha nem is vallja be, de szereti a veszélyt. Amikor eltelt egy-két nap, még nem is törődtem az eseményekkel, viszont harmadnapra… már küldtem neki egy üzenetet.

Kód:: Szió, elhúzódott a kaland? Várunk vissza.

Majd még egy nap, úgy tűnt látta az üzenetet, de válaszra nem méltatott… Chaknából nem néztem ki flegmaságot, így furcsállottam és rosszul is esett. De másnap sem történt semmi.., így ismét írtam neki.

Kód:: Szia! Nem akarok rémeket látni, de légyszives csak jelezz vissza, hogy mi a helyzet. Ha gond van, szívesen segítek.

Erre sem kaptam választ, egyre inkább bosszantott a dolog. Tudtam, hogy ott még koboldok tanyáznak, és azt is, hogy a lány szintje elérte ugyan a húszast, de így is mínusz pontokkal indul, mivel kiképzős, ez pedig csalóka lehet az efféle segítséget igénybe vevőknek, de nyugtattam magam. Chakna tudja, mit csinál, hisz… volt is erről már szó, még a legelső beszélgetéseink során… De az is más, amikor az ember mond valamit… Valamint más, az amit pillanatnyilag érezhet, gondolhat… Egyre idegesebb és ingerlékenyebb lettem, hisz semmit sem tudtam. Szúrós szemmel pillantottam vissza a világra, kicsit paprikázva. De küldtem még egy üzenetet.

~~Hali! Kezdek morci lenni és aggódni. Nem érdekel, mit szeretnél, megkereslek.~~
Írtam… volna, és küldtem volna el, de visszatöröltem a végét, óvatosságból. Hátha… valaki, más nézi meg a lány helyett…

Kód:: Hali. Illene egy válasz, azért kezdek morci lenni és aggódni. Ha nem jössz haza, pár nap múlva megkereslek.

Írtam a negyedik napon, de ez két dologért számított. Egy, ha Chakna bajban van, tudja hogy úton a segítség… kettő, ha valaki más olvassa… gondolhatja, hogy még van ideje. Vagyis ebben reménykedtem. Azt is felügyeltem… mikor olvassa el. Azonnal? Pár percen belül, esetleg órák elteltével?...

Utam, a tizenkilencedik szintre vezetett. Előtte még eltettem pár szükséges dolgot. Élelmet, italt, váltóruhát, kötelet, csákányt, egy idomárkést, egy idomárkardot, kapaszkodó köpenyt, pár potiont, mérget és kristályt…Takarót és plédet… Valamint, némi alap élelmiszert, tojás, liszt és cukor, só, némi vadhús. Nem nyaralni készülök, de a lisztet sem csak sütésre lehet használni. Ha kellően kreatív vagy, sok hasznosat állíthatsz elő belőle, mint ahogy az olaj is jól jött a fáklyához legutóbb… Az inventory szinte végtelen… így, könnyedén fértem el benne. Egy dolgot nem tudtam beszerezni még most sem, az pedig a bányász sisak… vagy éjjellátás, gyertyakristályt sem… így ha ismét barlangba kerülök, félek… hátrányban leszek. Gondoltam rá, hogy szólok Sayanak és Cearnak… de, aggódtam, hogy csak felborzolnám a nyugodni látszó kedélyeket a céhben. Önfejű cselekedet volt, egyedül nekivágni ezt tudom… De nem éreztem, hogy lehetne jobb döntésem. Teleporton keresztül érkeztem a szintre, amit egyébként nem sűrűn látogatok…

Kiléptem a portból, majd körbenéztem. Első dolgom volt megnézni a térképen őt, vagy ha nem láttam, aktiválni az észlelésemet, a nyomkövetésemet és minden jártasságomat. Chaknát kezdtem keresni, a nyomait vadászni. Úgy gondolom, hogy ő is porton keresztül jöhetett át, persze… volt módja, mint például kazamatákon keresztül, de nem hiszem, hogy azt vette volna igénybe, vagy egyáltalán ismeri-e, annyira az átjárókat, amiket én például nem, pedig sokat kazamatázok. Abban az esetben, ha nem látnám nyomait, kénytelen vagyok a hagyományos úthoz folyamodni. „Jó napot kívánok, láttak-e erre felé egy íjászt, fehér felsőben, piros nadrágban, hagyományos papnő viseletben, hosszú fekete hajjal és mosolygós arccal?” Nem túl sok infó, de nem is kevés. A vizuális jellemzőit közöltem, és ennyi volt a lényeg. Ha ebből nem tudják megmondani… máshogy sem. Így haladt, ez pár – főként npc-ken – keresztül. Méghozzá forgalmasabb, látványosabb helyeken. Boltok, ha esetleg enni akart volna, fegyver és ruha üzletek… ha valamit be akart volna újítani. Persze… mondta, hogy felfedezni akar, de épp ezért fordul elő sokszor, hogy akkor jut eszébe az embernek a vásárlás, amikor az adott helyre ér, ott ébred rá, mi is hiányozhat neki a listájáról. Az npckben bíztam jobban, hisz programozott elméjük van, így reménykedtem benne… hogy jobban megmarad nekik. Persze, pár játékostól is megkérdeztem, ha esetleg szembe futottam valakivel.

by **Tachibana Makoto** Kedd Aug. 08 2017, 20:19

Szóval mindez úgy kezdődött, hogy kaptam egy üzenetet Chaknától, ami tulajdonképpen nem is tartozott rám, hiszen nyilván a céhtársainak szólt. Igaz ami igaz, nem ezért vontam fel rá a szemöldököm, hanem a helyszín miatt. Legjobb tudomásom szerint a 19. szint még kobold felségterület volt. Igaz, ez változhatott azóta, hogy én utoljára informálódtam, Chakna pedig elég nagylány, tud vigyázni magára, ha esetleg mégsem így lenne. Így hát miután megnéztem és elolvastam az üzenetet, rövid időn belül el is feledkeztem róla. Néhány nap múlva írtam rá, hogy szeretnék vele találkozni, mivel nyílt egy ideiglenes vízi vidámpark Lobriában, és gondoltam, meglehetősen szórakoztató lenne eltölteni ott egy napot vele. Ugyan nem válaszolt az üzenetemre, de ez nem jelentett semmit, úgyhogy a megadott időpontra odamentem, és vártam rá, bízva abban, hogy megjelenik a válasz hiánya ellenére is. Nos, nem árulok zsákbamacskát azzal, ha azt mondom, nem jött el. Azzal együtt, hogy egyáltalán nem válaszolt a levelemre, egy kicist gyanús lett a dolog, így másnap reggel újra ráírtam, megkérdezve, hogy minden rendben van-e. És... nos erre sem jött válasz, legalábbis délutánig semmiképp.
Ami sok az sok, azért bennem is megjelennek az aggodalom első szikrái, ha valaki több üzenetre sem válaszol, miközben egyáltalán nem jellemző rá az ilyesmi. A térképem alapján a lány továbbra is a 19. szinten tartózkodott, így hát nem volt más választásom, mint útra kelni. Sajnálatos módon nem éppen szóló harcikálásra vagyok pontozva, úgyhogy az ideiglenes teleportkapuból kilépve az összes jártasságomat élesítettem, és nagyon odafigyeltem rá, hogy ne akadjak össze kóbor koboldokkal. Ha észleltem is egyet, a lopakodásommal és a rejtőzésemmel elbújtam előlük, miközben nekiálltam bemérni Chakna pozícióját a térkép helyzetjelzője segítségével. Remélhetőleg semmi komoly nem történt vele. Mert hogy valami történt, az egészen biztos.

by **Ronye Arabel** Kedd Aug. 08 2017, 21:17

Noshát tapasztaltátok hogy Chakna nem válaszol, és mindketten meg is érkeztek a 19. szintre. A nyomkövetés jártasság nem jelzi a lány nyomát, ahogy az észlelés sem jelzi őt.

Tachi: Te a térképpel próbálkozol. Hiába. Ugyaniscsak annyit tudsz meg róla, hogy a 19. szinten van... Na, hogy próbálod mégis kideríteni pontosan hol találod Chaknát? Elárulom: bőven kerülgetheted a koboldokat, meglehetősen sokan mászkálnak a ködben, mintha felbojdult volna a kis népük...

Kiwi: Te, miután a térképen se barátként se céhtársként nem látod a pontos helyét Chaknának, elkezdesz érdeklődni. Megtudod, hogy bár néhány napja látták a boltok előtt a lányt, de nem vett semmit, és hamar eltűnt a ködben. Még azt is megmutatják, merre: A szint közepe felé. Vagy a teleport felé... Vagy a szint széle felé... Na, mit teszel?

A szinten egyébként a köd sűrű, és lassan sötétedni is kezd.
Egy kis kobold pedig elindul a táborából egy feladattal.

Még lehet csatlakozni,
Határidő augusztus 15

by **Ronye Arabel** Hétf. Szept. 04 2017, 17:29

by **Kiwi** Hétf. Szept. 04 2017, 18:50

A nyomkövetés nem aktiválódott, ami azt jelenti, hogy már régóta nincs itt, vagyis nem a városban. A térkép is csak annyit jelez, hogy a szinten tartózkodik, de a koordinátáját nem adja meg. Mindez pedig idegesítő, hisz egyszer már mindketten találkoztunk egy ilyen helyzettel. A kazamatában eltűnt kisfiúval, ott ő nem látszódott, napokig. Úgy gondolom Chakna is egy ilyen helyen raboskodhat most, talán ezért nem kapom meg az üzeneteit sem. Csak reméltem, hogy nem sértettem meg, kissé heves állapotomban. Feszült lettem, hisz mindez semmi jót nem ígér. Egyedül vagyok és tudom jól, egymagam butaságot csinálok, a céhtagokat mégsem szeretném megbolygatni és megrémiszteni… Viszont, ha mégis így vágok neki… Egyrészt joggal csesznek le, kettő… én sem várhatok tőlük csoportmunkát, hisz nyíltan tudnak majd mutogatni erre a helyzetre. Több dolog szól az mellett, hogy mozgósítsam őket, de végül megbeszéltem magammal, hogy a keresgéléssel még nem vagyok túl önfejű. A felderítés alap, információ azért kell, ha esetleg nagy falat lenne majd a helyzet. Szóval nekivágtam.

Ahány játékos vagy npc… annyiféle választ kaptam. Eleinte még arra gondoltam, hogy gyakran járt erre, így többen látták, de mindenki máshol és másfelé, de hamar elvetettem ezt a gondolatot, hisz túl sok választ kaptam ehhez, valamint mindegyik pár nappal korábbra mutat. Amennyiben volt lehetőségem, a fogadóból kértem egy kazamatákat jelző térképet, és amennyiben voltak felderítő kalandor játékosok, akkor a koboldok táborait is igyekeztem rajta bejelölni, hogy tudjam, merre tanyáznak, és mit kerüljek el. Ahogy elindultam az ösvényen, a nyugati területe felé, úgy lett egyre sűrűbb a köd, és egyre nehezebb, hűvösebb a levegő és csak reméltem, hogy nem fog eleredni az eső. Amennyiben elég hűvös volt, akkor felvettem a kapucnis felsőmet, magas gallérral, és kényelmes kialakítással. Az ujjai hosszúak voltak, és könyök alatt szűkítettek, bordázva, a dereka is hosszított volt. Sötétzöld színe kellően árnyalt volt az erdőben való sétához, nem úgy, mint a fölé húzott páncél. De az, szükséges rossz volt. Nyomok nélkül indultam el, arrafelé amerre a legtöbb tanácsot kaptam, valamint ha a lány még nappal vágott neki, elég kedves kis ösvény lenne, persze a koboldok nélkül. A táska a hátamon púposodott, jól kibélelve, hideg és koccanás ellen. Amennyiben volt lehetőségem beszereztem pár gyertyakristályt az árusoktól, vagy játékosoktól, esetleg fáklyát. Az idomárkard a kezemben, miközben határozottan, de kellően óvatosan próbáltam meg beosonni az erdőbe, majd annak sűrűibe. Elkezdett sötétedni, ameddig bírta a szemem a homályt addig kihúztam, nem használtam el semmit, viszont egyre inkább csábított az éjjellátás lehetősége. Bevallom… sajnáltam rá a pontokat, így addig húztam halasztottam ameddig csak lehetett. Joggal szórtam magamra szitkokat, hogy bányászsisakot sem szereztem még be… De… akárhogy is nézem, a látás az, amivel a legkevésbé hívhatom fel magamra a figyelmet. Súlyos dilemma előtt álltam, amiben azt is számba kellett vennem, hogy felelős vagyok magamért, hogy hogy Chaknáért megtenném-e. Bevallom, ezek után is hezitáltam, hisz ha egyszer megveszem, megmarad, de korlátozottak a pontok. És mindez, csupán az én felelőtlenségem miatt. Azt kellett végig gondolnom, hogy a koboldok mennyire intelligensek. Ozirisz szerint azok, hisz beszélnek és összedolgoznak. Ilyen felvázolás után a tüzet is ismerik és használják is talán, tehát nem ijeszteném el vele… de a fáklyával is tudok sebezni. Viszont nem egy két teremtésről van szó, hanem egy egész rajról… Ismételten csak több észérv szolt a vásárlás mellett, mégsem tettem meg. Úgy hiszem ezzel büntettem a saját felelőtlenségemet, hogy nem jártam még utána a sisaknak. Persze, csakis akkor nem, amennyiben azt a városban beszerzett itemmel tudtam pótolni. Tehát egy fáklyával, vagy kristályokkal. A jártasságom aktív, amennyiben rám vetülnek a képességemet is könnyedén használhatom, remélem... Így, kockáztattam. Ha viszont nem tudtam semmit sem beszerezni, akkor kénytelen voltam megvenni a jártasságot. Eleinte óvatosan tesztelgettem, hogy a koboldok félnek-e a tűztől, vagy hogy mennyire közelről vesznek észre. Mekkora a speciálisom hozzájuk, tehát tudom-e használni a képességem amivel eltűnők, majd meglepve őket lecsapok rájuk. Mindezt persze még az erdő szélén, városhatárban.

by **Tachibana Makoto** Vas. Szept. 10 2017, 14:58

Ha jobban belegondolok, meglehetősen vakmerő módon vetettem bele magam ebbe a keresésbe. Fogalmazhatunk úgy is, hogy meggondolatlanul. Hiába voltam magas szintű, lényegében jelenleg csak arra voltam jó, hogy felfogjam az ütéseket, és elhúzzam a küzdelmeket a képességeimmel. Egyedül meglehetősen alacsony volt a harci értékem, egy kobold hordával minden bizonnyal nem tudnék elbánni, vagy legalább is nem egykönnyen. Így hát nem volt más választásom, mint kihasználni a jártasságaim nyújtotta előnyöket, és eltűnni a mobok szeme elől. Kutatni pedig nem könnyű úgy, hogy folyamatosan figyelnem kell a környezetemre, és kerülgetnem a feltételezett veszélyforrásokat.
A térkép pedig nem segített. Persze nyilván roppantul könnyű dolgom lett volna, ha egyszerűen csak követem a minimap jelzéseit, és az életben semmit sem lehet ilyen könnyen elérni. Minden bizonnyal egy olyan helyen tartózkodott Chakna, ami blokkolja a rendszer jelzéseit. Lehetséges forrásként a kazamaták jutottak eszembe, azonban a legkevésbé arra voltam felkészülve, hogy megbolygassak egy méhkast. Bevallom, kicsit céltalanul járkáltam egyelőre az erődben, szerencsére a köd jótékony hatása is elrejtette a jelenlétem, nem csak a jártasságaim. Úgy voltam vele, hogy Ralberget valószínűleg felesleges meglátogatnom, hiszen nem csak kockázatos, de hacsak nem csináltak a koboldok valamit a várossal, akkor nincs is benne olyan hely, ami ne látszana a térképeken.
Azonban ahogy lopakodtam, úgy lett egy feltételezhető támpontom, méghozzá pont a koboldoknak hála. Harcoltam már ellenük, úgyhogy nagyjából tudom, milyen viselkedésre számíthattam tőlük. Általában rendezettek és fegyelmezettek voltak, azonban a jelenlegi mozgásukban nem tudtam felfedezni semmilyen rendszert. Mintha keresnének valakit, vagy valamit, de az is lehet, hogy tartottak valahova. Talán. Egy próbát megért, úgyhogy kerestem egy kisebb csoportot, amivel lebukás esetén is esetleg el tudok bánni, és követni kezdtem őket, hogy lássam, merre mennek és mit csinálnak. Egyelőre más ötletem nem volt, de ha Chakna valóban eltűnt, akkor nagy eséllyel került kobold kezekbe. Szóval még az is lehet, hogy jó nyomon járok. Ki tudja, ha elég ügyes vagyok, még akár a szint urára is rátalálhatok :]

by **Ronye Arabel** Kedd Szept. 12 2017, 21:53

Nos, haladtok.

Kiwi:
Találsz segítséget, és viszonylag be tudod jelölni a kazamata térképen amit kaptál, hogy merre vannak kobold táborok. Az eső örömödre nem ered el, úgyhogy a köd okoz csak kellemetlenséget. És be tudsz szerezni gyertyakristályt és fáklyát is.
Ezek szerint a szint közepe felé indultál. Te is tapasztalhatod, amit Tachi: a koboldok mintha felbolydultak volna. Ezt a város szélére érve már láthatod is: éppen láthatod, ahogy egy nagyobb csapat kobold gyülekezett és indult el a szint közepe felé. Szerencsédre elég hamar felfigyelhetsz rájuk, hogy ők ne vegyenek észre.
A helyedben megfontolnám a fáklyát, ameddig a közelben vannak. Vajon merre indulnak? És miért? Az mindenesetre biztos, hogy a csapat nagy fényforrás, még több tíz méterre mögöttük is viszonylag jól lehet járni, és még az erdőben is legalább száz méterre látszik merre mennek.

Tachi:
Sikeresen kerülgeted a koboldrajokat. A várost elkerülöd, és feltűnik az enyhe felbojdulás a koboldok között. Tartanak valahova, de hova?
Nem, persze hogy nem vesznek észre, elég óvatos vagy. A kissebb csapatot követve a sötétben, az hamarosan találkozik egy kicsivel nagyobba, és együtt mennek tovább. Ezek után is követed őket?
Ha igen, akkor nemsokára azt láthatod, hogy megállnak. De ahhoz, hogy lásd is miért, kicsit közelebb kell lopakodnod.

Besötétedik, és a hőmérséklet is hűl. A kis kobold pedig találkozik valakivel.

by **Kiwi** Csüt. Szept. 21 2017, 17:56

Ha nem is teljesen megbízható információkból, de viszonylagos információim lettek, amin elindulhattam. Jobb híján: „in medias res” módon vágtam bele a közepébe a helyzet feltérképezése után. Elindultam előre, egyenesen ki a még csak-csak biztonságosnak mondható városból, ahol ugyan portyáztak koboldok, de nem voltak annyira vészesek mint most. Szitok hagyta el a számat amint kezdtem ésszel is felérni mibe is másztam bele. A térkép, vagyis a terület hatalmas és még csak ismert sem vagyok a környéken. A banditáktól nem kell tartani azt hiszem, a koboldok átvették a helyüket, de attól még óvatos leszek. Guggoltam egy bokor mögé és úgy vártam meg ameddig egy kisebb „raj” vagy nem is tudom minek nevezzem őket. Majd alig tehettem pár métert egy fa mögé lopózva kellett megvárnom egy újabb csapatot, ahogy helyet kívántam váltani és ismét fedezék mögé rejtőzni, óhatatlanul is megreccsent egy ág a talpam alatt, majd ettől megijedve még orrba is vágott majd hason egy másik, ahogy hátraarccal megpróbáltam elhagyni a helyszínt. Reménykedve benne hogy, sikerül. Amennyiben megtörtént szapora légzéssel kúsztam egy bokor alá, ami sajnálatomra nem volt túl magas, de annál sűrűbb. Kénytelen voltam lehasalni és úgy megvárni míg a csorda elvonul. Végig fohászkodtam, hogy az eső ne eredjen el, a ködtől nem láttam az eget, így fény is csak alig szűrődött át, de még ahhoz elég volt, hogy ne kelljen kristályt aktiválnom. Volt pár percem, hogy meggyászoljam kedvenc pulóverem, miközben a nyirkos földön fetrengek és csupa kosz és sár lett, de nem vagyok az a fajta aki sokáig műveli mindezt, gondolataim ismét a feladatra terelődtek, majd a saját szidalmazásom váltotta fel a témát. Ahogy elnézem magamat és az erdőt ami hemzseg a kobolodoktól… nem nézek ki túl szépen. Chaknáról nem tudok semmit, egyedül vagyok a feladatra, és olyat csinálok, amiért biztosan hosszú ideig megharagudnék, ha más tenné. Szánalmas… önző és gyáva. Eszembe jutottak, hogy milyen jó azoknak, akik… mindezt önön hősiességüknek tudják megélni, az utóbbi időben három ilyen játékossal is találkoztam. Felsóhajtottam. Női megérzés talán, de úgy éreztem vagy készülődik valami, vagy már megtörtént. Ha Chak is ezen a szinten van, biztos ennek jár utána saját maga is. Úgy éreztem le fogom baszni, ha megtalálom. Leszidni a sárga földik, amiért ezt teszi velünk és saját magával. Mérges voltam rá de éppúgy magamra is. Csalódottságot is éreztem, hisz ezek alapján nem bízik meg bennünk, vagy nem érzi önmagát teljesen a céh részének, amit nehezemre esne elhinni. Valami rám cseppent. Egy ideig nem mertem felnézni, csak bámultam előre megmerevedett izmokkal, miközben reméltem csupán hogy harmat gyűlt össze egy levélen és az csöppent rám.

Kezdett hideg lenni, mármint a talaj és így hamar átfáztam. Épp készültem volna feltápászkodni amikor hangos robajra lettem figyelmes, sűrű apró léptek zaja, avar recsegése, sőt a tömeg ütemes vonulásakor még érezni is lehetett a föld verte talpak ritmusát. Legszívesebben egész picire zsugorodtam volna, de mélyen a földre lapulva, a levelek és ágak szoros ölelésében, sikerült mozdulatlanná dermednem, még a levegőt is lassú vissza folytassál mertem belélegezni. Meglepően nagy fényforrást hordoztak magukkal, épp eleget hogy, csak egy ima segítsen, hisz amikor kinyitottam a szemeim, kis túlzással, de mintha nappali fényáradatban úsztam volna. A nagyobb lapulevelek a sötétzöld, szinte szürke árnyalatból egészen átvilágosodtak. Valaki elhaladt mellettem, és nagyon óvatosan csúsztam lejjebb, miközben a jobbomat a számra tapasztottam. Nem mertem bele se gondolni, hogy mi történne, ha észre vennének. Sikerült túlvészelnem, talán. És amennyiben így lett, csak a morajok elcsendesedése után mozdultam meg. Először csak feltérdeltem és óvatosan dugtam ki fejem a bokrok mögül, majd ekkor villant be. Ha a másik irányból kerültem volna, pont mögéjük érkezhettem volna és akkor nem jártam volna így. A szívem még mindig hevesen dobog a „megrázkódtatások” miatt és csak lassan akar csitulni. Mindezek után őrültésnek tűnik az a gondolat hogy, ha érezhetően lemaradva is, de utánuk eredjek ugye? Mégis a női megérzésem azt súgta, hogy Chakna is ennek járhatott utána, tehát… akár nyom is lehet. De bizonytalan voltam, hisz a pakliban benne volt az is, hogy pont ez miatt kerülök még távolabb a célomtól. Döntenem kellett, én pedig miután leporoltam magam, és kiszedtem a szövetbe akadt ágdarabkákat, elindultam. A hűvös levegő miatt összehúztam a felsőm, valamint a kapucni is jó helyen volt a fejemen, miközben a telepőrt kristályommal játszadoztam a zsebemben.

by **Tachibana Makoto** Csüt. Szept. 28 2017, 16:12

Nem sok minden történt, csupán a rejtőzést segítő jártasságaim és a köd mellé csatlakozott a napsütés hiánya is. Az erdőben meglehetősen korlátozottak a látási viszonyok ilyenkor, hála a lombkoronák takarásának, de erre való a Látás jártasságom. A segítségével gond nélkül tudtam követni a koboldokat. No persze követés alatt nem azt kell elképzelni, amit a filmekben művelnek. Nem szólt a Rózsaszín Párduc zenéje, és nem is fától fáig osontam, mit valami rossz betörő. Csupán tisztes távolságból követtem a csoportosulást, végig szemmel tartva őket, és az útvonalat, melyet bejártak. Az egyetlen izgalmas pillanatot az jelentette, amikor összeolvadtak egy másik csoport szörnyecskével. Az én szemszögemből ez két dolgot jelentett: több szem többet lát, így könnyebben felfedezhetnek, illetve ha többen vannak, messzebbről is képes vagyok követni őket. A kettő nagyjából kioltja egymást, ha jól választom meg a távolságot, ha meg nem, akkor vagy észrevesznek, vagy én veszítem el őket szem elől. Azonban az ilyesmivel nem szokott problémám lenni.
Na jó, igazából volt még egy izgalmas pillanat: amikor megtorpantak. Természetesen túl messze voltam ahhoz, hogy lássam, miért is állt meg a menet. Egy kicsit vártam, hátha csak ideiglenesen álltak meg, de ha úgy tűnt, hogy nem, akkor megpróbáltam közelebb lopózni. Legalább annyira, hogy halljam őket, de óvatosnak kellett lennem, mert a lopakodásom nem szári ki a hangokat. Ha kettéroppantok egy faágat, azt meghallanák ha csend lenne, de egyelőre nem tudhattam, hogy képes-e egyáltalán ennyi létforma csendben lenni, csak akkor, ha hallótávolságba kerülök. Szóval igen, egyelőre abban maradtunk magammal, hogy hallgatózni fogok, és ha úgy sem derül ki semmi, akkor megyek csak még közelebb.

by **Ronye Arabel** Pént. Szept. 29 2017, 09:57

Kiwi:
Ügyes vagy, a koboldok a kisebb csapatokban nem vesznek észre. Hogy Chaknának mit mondasz, ha megtalálod, az még kiderül, hiszen nem tudod mi is történt.
Az imád is meghallgatásra talál: egyik koboldnak sem jut eszébe, hogy a bokor mögé nézzen. Nyugodj meg, innentől csak elég óvatosnak kell lenned, hogy ne legyen baj. Talán. A női megérzés mindig működik, te pedig követheted a csapatot, óvatosan, tisztes távolból.
Felfigyelhetsz rá, hogy a csapatohoz hozzácsapódik egy kisebb raj, így mostmár kifejezetten nagy ez a kobold-kompánia (30-40 kobold egyrakáson ) Az észlelésed jelzi, hogy egy másik játékos is követi a csapatot.
Aztán azt láthatod, hogy a táraság megtorpan. Látni nem látod hogy miért, és egy darabig nem is hallod.
Ha szemfüles vagy, akkor viszont egy idő után feltűnhet, hogy az a valaki, aki szintén követi a bandát, közelebb oson, hogy lássa, mi történik. Utána mész? Vagy megvárod tisztes távolban, hogy tovább haladjon a bagázs? Ha nem, akkor úgy egy óra múlva egy kicsi kobold halad el tőled nem messze el a tábortól.

Tachi:
Igen, koboldokat követni nem túl izgalmas, neked meg aztán főleg. Az észlelésed úgy a kisebb csapat csatlakozásakor jelez egy játékost, aki úgy tűnik szintén a koboldokat követi.
A csapat nem ideiglenesen állt meg, és egy idő után kifejezetten zajos lett, de kivenni a sok hang között nem lehetett a szavakat, úgyhogy kénytelen vagy közelebb lopakodni. Ne aggódj, ebben a zsivajban a koboldok nem hallanák meg azt se, ha direkt földhöz vágnál valamit.

Közös (ha Kiwi is odamegy)

Ahogy közelebb értek egyre nyilvánvalóbb lehet, hogy veszekednek valamin. És a hangok alapján egy gyerek próbálja győzködni a vezetőit a hordának, hogy nem tud semmiről, semmiféle emberről nem hallott, ő csak megbízást teljesít. És… úgy tűnik a vezérek be is veszik, mert hosszú tárgyalás után nem foglalkoznak többet a kis kobolddal, és kiadják az utasítást, hogy itt maradnak éjszakára. A kicsi koboldnak pedig felajánlják, hogy éjszakára maradjon közöttük. Ő viszont elutasítja az ajánlatot, és nem messze tőletek elhaladva elhagyja a tábort.

by **Kiwi** Hétf. Okt. 02 2017, 17:30

A csodával határos ami történt, még egy darabig hevesen dobogott a szívem miközben megfogadtam magamban, hogy ilyet többet nem csinálok. A légszomjam is csillapodott, miközben azon gondolkodtam, hogy talán ha akartam volna se vettek volna észre. Tényleg nem túl okosak, figyelmesek… szerencsémre. Ahogy a horda növekedett, én úgy próbáltam hátrébb kúszni a bokorban, ha már ennyire rossz helyen kötöttem ki. Megpróbáltam a beszédekre figyelni, kifülelni valami érdekes dolgot, de semmi. Vártak valakit, ez leesett. Majd az észlelésem jelzett. Első dolgom volt lenyitni és megnézni Chak-e az, de nem. Ismeretlen személy volt, barátlistán sem szerepelt. Látás híján nem sokat vehettem ki belőle. Megvártam, míg elcammog előttem, igyekeztem minden paraméterét bemérni. Férfi vagy nő? Milyen magas, mennyire testes, miféle ruhát visel. Majd megállapítottam, hogy ő is kémkedik, hisz nem állt szándékában a közvetlen a koboldokhoz csatlakozni. Pedig a fantáziám már szárnyalt cselszövésekről és üzletelgetésekről. A képességem aktiválás közelben volt, ha esetleg felém indulna meg, de amennyiben nem, én cselekedtem. Lehívtam az inventorymból egy pólót. Mindenki azzal főz, amilye van. Mivel párnát nem hordok magammal, így egy alig használt sötét darab lett kiválasztva. Megpróbáltam feltápászkodni, de ügyelve a csendre és hogy ne csússzak meg. Majd mint vadász a vadat pár pillanatig még csendben fürkésztem, majd egy lendülettel elrugaszkodva támadtam neki. Na nem fegyverrel. Védett övezeten kívül nem, nem ártani akartam neki, csupán leteríteni. Úgy saccoltam, ha teljes erőmből nekirohanok és a pólót az arcára gyűröm, leterítem és még sikítani sem lesz alkalma. Azt nem mondom, hogy zseniális, vagy… hogy elegáns, de mint mondtam… az eszköztáram szűkében nem sok másra leszek alkalmas. Számoltam azzal is, hogy esetleg kapcsol annyira, hogy kitérjen előlem és egy íves lendülettel nekivetülök. Azzal az egyes súlyemelésemmel, és hármas akrobatikámmal ami van. Borzasztó dolgokra képes az ember, ha a céhtársáról volt szó. És hogy a tettemnek mi köze mindehhez? Nagyjából semmi. A bajt kerestem ismét, bár megérzésem volt a dologgal kapcsolatban. Okkal van itt és okkal keresi a koboldokat, tehát csűrhetem úgy, hogy netán köze van hozzá és eljuthatok Chaknához, általa. De előtte foglyul kellett ejtsem, méghozzá úgy, hogy a koboldok semmi esetre se figyeljenek fel ránk. Bár elrejtőzni el tudunk, de azt csakis legvégső esetben. Bár pszichológiai terrornak lehet még be is válik.

by **Tachibana Makoto** Kedd Okt. 03 2017, 13:07

Mivel látszólag nem pihenni álltak meg, így lassan közelebb lopóztam a kobold hordához. Épp annyira, hogy ki tudjam venni a hangokat, a hallgatózásom segítségével a megfelelő helyre koncentrálva nem is lett volna nehéz dolgom, a jártasságaim tökéletesek arra, hogy egy efféle kémkedést hiba nélkül véghez vigyek. Ki szándékoztam venni, miről szól a hevesnek tűnő vita, aztán gondoltam eldöntöm, hogy megéri-e őket tovább figyelni, vagy sem. Csakhogy tervezhetek akárhogy, ha valaki vagy valami közbeszól. Egy váratlan esemény. A másik játékost már korábban is észleltem, de mivel biztosan nem Chakna volt, így nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Csak akkor, amikor nagy lendülettel megindult felém. Felé pillantottam, de a zöld indikátoron kívül nem sok mindent volt időm megfigyelni. Viszonylag gyors volt, de már találkoztam nála sokkal gyorsabb játékosokkal is, és annyira fürge nem volt, hogy ne tudjak időben kitérni a támadása elől. A heves, elnagyolt mozdulataival szemben az enyémek aprók és hatékonyak voltak. Meg szándékoztam fogni a csuklóját, hogy a háta mögé csavarhassam a kezét, és a másik karommal pedig befogjam a száját, miközben magamhoz húzom. Bíztam benne, hogy elég erőm van ahhoz, hogy le tudjam fogni. Ugyan nagy volt a zsivaj, de ha nekiállunk dulakodni, azzal könnyen felhívhatjuk magunkra a figyelmet.
- Sssh - intettem csendre, ha esetleg tovább ficánkolna. Reméltem, hogy nem kell leütnöm, és vissza tudom fordítani a figyelmem a koboldok felé. Már csak azért is, mert érdekes volt a téma, eddig annyit vettem ki, hogy valakit kihallgattak, aki hevesen tagadott, de olyan hanglejtéssel, mint aki hazudik.
- Az a kobold kell nekem - súgtam halkan. Lehet, hogy csak magamnak, mert a lány mellettem eszméletlen volt, de optimális esetben nyugodtan maradt, és megbékélt a sorsával. Különösképpen nem foglalkoztatott, miért támadt rám egy pólóval a kezében, Chakna sokkal fontosabb volt most.

by **Kiwi** Kedd Okt. 03 2017, 18:01

Ott tartottunk, hogy megtámadtam. Több indítékom is volt, nem csak a felindulás, a női szeszély, de igen, észérveim is voltak. Vagy legalább olyasmi, amit rá lehet fogni. Gondolatok zúgtak a fejemben, amik a bekövetkező lehetőségeket latolgatták.
Meglepő egyszerűséggel vett észre és fogott le. Úgy gondoltam, ha nem szúrt ki a bokor alatt, akkor vélhetően nem is vett észre, tehát alacsony vagy nincs észlelése, valamint ha én ilyen könnyen kiszúrtam, a lopakodása sem lehet a csúcson. A legtöbben rágyúrnak ezekre a jártasságokra, így ebből elhamarkodottan következtettem arra, hogy valószínű nem lehet sokkal magasabban nálam. Tévedtem. Tudtam, amint elértem, ahogy kisiklott előlem, majd elkapta a csuklóm és megkísérelte kitekerni. Ezzel nem is gyűlt meg a baja, de hamar rájöhetett, hogy a hátamon lévő nagyobb darab hátizsák azért megnehezíti a dolgát. A mozdulatai leköröztek. Nem bénultam, vagy lepődtem meg, viszont nem tudtam olyan gyorsan reagálni, mint szerettem volna, főleg hogy erősen koncentrálnom kellett arra is, hogy némán, csendesen dulakodjunk. Ahogy, kicsavarta a kezem, hely maradt közte és és közöttem, amit a táska töltött ki, benne egy roppant törékeny és fontos értékkel. Eszem ágában nem volt így, ficánkolni, mivel Tojgli meg is volt repedve. Már egy fél éve olyan és nem hasadt tovább, nem kockáztatom meg az esélyét sem. Nyugton maradtam, és lehet rájött ő is, hogy a keze felesleges a szám elé, viszont amennyiben mégsem, szabad kezemmel, finoman leemeltem róla. Nem tapasztalt agressziót sem pedig hirtelenkedést. A légzésem is lecsendesedett, amit a hirtelen mozgás okozott. Nem éreztem magam biztonságban, de nyilván rájött, hogy nem támadok, egy pólóval, és ő sem ártott nekem. A csittegésre összeráncoltam a szemöldököm. Fél füllel füleltem, de vajmi keveset értettem a hallottakból, elnyomta a tömeg és az erdő zaja. Amennyiben sikerült elérnem hogy, elengedjen, természetes de, óvatos lépéssel álltam mellé, majd szavak helyett a (kabátjába, palástjába, pulcsijába) kapaszkodva húztam hátrébb. Persze bármi a talpam alá kerülhetett, esetleg egy óvatlan lépés elgörgethetett egy kavicsot a mellettünk húzódó lejtőn lefelé. Mindenre sajnos nem figyelhetek, főleg így nem. Amennyiben így is megosztotta velem a tervét, úgy bólintottam.
- De nem eszed meg és nem adod el. - A koboldcsempészet felütötte a fejét bizonyos területeken, bár én nem látom bizniszt képesek ebből csinálni, de az emberek fantáziája és pénzéhsége határtalan. Valamint... akad, aki a húsát is vadássza, és a fiatalabb példányoknak, mint az állatvilágban, zsengébb az ízük, könnyebb fűszerezni. Nem tudtam miről van szó, de annyit azért átláttam, hogy kulcsfigura. Bár meg volt bennem a félsz, hogy tévúton járok a célomtól, hisz a pakliban benne volt, hogy ahelyett, hogy közelebb vinne, még távolabb is sodorhat.

by **Tachibana Makoto** Szer. Okt. 04 2017, 12:40

A hátán lévő táskára nem számítottam, így nem is tudtam olyan hatékonyan lefogni, mint szerettem volna. Útban volt. Azonban a lány értett a "szóból", és az első feszítő mozdulatomra abba is hagyta a ficánkolást. Ugyan lehetett volna csapda is, ha tetteti, hogy megnyugszik, és amint elengedem, újra nekem támad, de akkor megmaradt volna az izmaiban a feszültség. Ő azonban teljesen megadta magát. Mindenesetre tiszteletre méltó volt, ahogy észrevett, elég magas az észlelése ezek szerint, más területeken azonban nem volt elég fejlett az érzékelése, ha észre tudtam venni, hogy jelen van, és hogy közelít. Kelletlenül elengedtem a karját, és hátraléptem egyet, hogy megnézzem magamnak, egyáltalán ki vetemedett ilyen balgaságra.
- Mit akarsz tőlem? - szegeztem neki a kérdést halkan, fél szemmel viszont továbbra is arra figyeltem, ami a koboldokkal történik. Chakna fontos volt, fontosabb mindennél jelenleg, de nem ignorálhattam azt sem, ha valaki az életemre kíván törni esetleg. Néha előfordul, hogy valakinek elmegy az esze, és ha a hölgyemény kellően együttműködő, az sok fejfájástól meg fog szabadítani engem.
- Inkább követni akarom, esetleg elkapni és kifaggatni - utaltam a kis koboldra. Egyelőre inkább az előbbi, az utóbbival csak megijeszteném valószínűleg. Szóval, hogy ne veszítsem szem elől, elindultam a kis lény után, akár megkaptam a válaszom, akár nem. Ha akar tőlem valamit, úgyis utánam fog jönni. Remélhetőleg nem miatta fogok lebukni, az meglehetősen kellemetlen lenne. Nem szerettem az efféle kockázatokat, ám most nemigen volt más választásom, nem befolyásolhattam a másik viselkedését. Nem volt rá időm, máskülönben könnyen elveszíthettem volna szem elől a szörnyecskét, az eddigi egyetlen nyomot. Annyit már sejtettem, hogy a bóklászó koboldok egy embert keresnek, nem minket, és a kiskobold tudhat valamit. Ez az ember pedig könnyen lehetett Chakna. Az elfoglalt szintekre nem sok őrült járkál fel az életét kockáztatni...

by **Ronye Arabel** Szer. Okt. 04 2017, 15:17

Találkoztatok, és úgy néz ki hamar lemeccseltétek hogy nem ugrotok egymás torkának. Úgyhogy megússzátok, hogy a nyakatokba zúduljon 40 kobold.
Tachi úgy dönt, követi a kis koboldot, aki igyekszik a tábor területét minél gyorsabban elhagyni.
Amint elhagyja a tábor területét sokkal óvatosabb lesz, és a tőle telhető legjobban igyekszik eltűntetni a nyomait. Az irány alapján a teleport kapuhoz tarthat, de ez nem biztos. Az viszont annak tűnik, hogy a táborból nem küldtek utána senkit.
Kiwi, te Tachival tartasz? Ha nem, akkor hosszú várakozásnak nézel elébe, mert a kobold társaság reggelig nem megy tovább. Esetleg megpróbálsz valamit?

by **Kiwi** Vas. Okt. 08 2017, 14:40

Biztos voltatok már úgy, hogy utólag nyert választ a saját cselekedetetek miértje. Akad, hogy hamarabb döntünk és cselekszünk és csak utólag vagyunk képesek mérlegelni, annak a súlyát és esetleges következményét.
Ez történt most is. Elernyedtek az izmaim, és jeleztem neki, hogy nem ő ellene vagyok, bár ezt talán a "fegyverem" álltal is felfoghatta. Így ő sem ártott nekem, különösebben.
Kelletlenül engedte el a kezem, amit meg is értettem volna, sőt az ő helyében én fordítva nem is léptem volna meg ezt a "bizalmi" lépést. Megtette én pedig hátrébb húzódtam, és jeleztem neki is, hogy azért tartsa távolságot. Figyelme nem irányult teljesen rám, ezt akár ki is használhattam volna, de érezhetően gyorsabb volt a reakcióideje az enyémnél, botorság lenne, és még a célommal sem egyezve.
Hiszen lássuk csak:
Nem csak egyféle kobold van a táborban, és minél több fajta-féle, úgy változnak a képességeik és a statjuk, a személyes tulajdonságaik is. Nincs teljes képem hogy egy sima kobold miben különbözik a távolsági koboldoktól, vagy éppen a vezér titulussal ellátott egyedektől. Tehát a veszélyfaktor erőteljesen nőtt.
A másik, ha! Én észrevettem úgy, mási s megteheti, és abban nem lehettem biztos, hogy ő! Mire figyelt fel belőlem.
A harmadik! Amennyiben elkapják, úgy nagy valószínűséggel szétnéznek még a környéken és a fenének sincs kedve visszavonulót fújni, és csak jobb esetben juthatnék el biztonságosabb területekre, a saját életemet féltve és addig félretéve Chakna jóllétét, és mint tudjuk minden persz számíthat! És miért épp így cselekedtem? A kábítókristály az felvillan és a félhomályban még inkább feltűnő volna. A képességem olyan szinten kockázatos, hogy ameddig odabent vagyunk, nem tudom szemmel tartani mindazt ami kint van és kellemetlen volna, ha pont felén indulnának meg, mikor visszateleportálok. A fegyver túl agresszív. Ha rászólok, az meg túl időigényes. Az lett volna a legjobb, ha összeesik a kedvemért és úgy viselkedik, ahogy én azt elképzeltem. .___. Túl sokat akarok.

A fogai alatt sziszegte nekem oda a kérdést.
- Ha elkapnak átfésülik az egész területet, a fenének sem hiányzik, hogy még inkább felbolyduljanak! Nincs arra időm, hogy még ezzel is külön foglalkozzak. Valamint a táborokat sem kéne megbontani! Addig jó ameddig tudom merre van a többség! - Préseltem ki az ajkaim között a válaszokat, végig a fiút figyelve. Néha-néha, kémleltem a csoport irányába, ahol ugyanis zajlottak az események. Azt ugyan nem hallottam, hogy mit is beszélnek, a srác arcáról próbáltam némi reakciót leolvasni. De szavakkal is közölte a szándékait.
Eltelt így pár perc, amedidg a feszült csend és számomra unalmas várakozás elindította az agyam fantázia részét. Elképzeltem egy olyan eseményt, ami biztosan nem fog bekövetkezni, de mégis érdekes gondolatnak tűnt.

Eseményvízió:

Szerencsére csupán túlgondoltam és elkalandozásomat a fiú válasza zökkentett ki. Kell neki a kissebb kobold. Aki még gyerek, ahogy nézem. Fogalmam sem lehetett mi céllal, így mivel úgy gondoltam kulcsfigura... Nem akartam, hogy bármiképp árttson neki, bár rögtön az Ozirisz álltal kelltett gyanúk ébredtek fel bennem. Hiszen mi értelme volna egy koboldokkal övezet területre jönnie, ha nem velük akar kezdeni valamit? Egyértelművé vállhatott számára is, hogy nincs hallatózásom, bár annyira "izé"-nek éreztem megkérdezni mit is hallott, de megtettem.
- Te mit értettél ki az egészből? - Nos, a mit hallottál kérdés az túl távfogalom, bár a mit értettél is, de a lényeget talán megkapom. Eddig együttműködőnek tűnt.
Itt maradni? Na neem. Egyedül sincs kedvem maradni, így úgy voltam vele, amennyiben továbbra is úgy gondolom, hogy együtt lehet dolgozni a fiúval, felkérem hogy segítsen. Akár az aranyaim java részét is megérné. Felbérelhetném. Bár... Kérdéses, hogy ő milyen szinten és körökben mozog. Tehát tudnék-e annyit nyújtani, amennyivel felkeltem az érdeklődését.
A kifaggatni dolgon elgondolkodtam, mivel azt jelenti, hogy nagyobb dologra koncentrál mintsem, csupán a koboldok. Amennyiben kompetensnek tartottam némi habozás után, mielőtt elindult volna, szólítottam le. Bár nehéz volt ésszerűen összefoglalnom és úgy, hogy ne vegye tolakodónak. A pulcsim újjait a lehúztam, hogy egész ellepje a kézfejemet és úgy "kapaszkodhassak"belé.
- Hmm.. ha kifaggatásra jutnál, lehet jól jönne egy jó zsaru melléd. ˇ^ˇ– Éreztem, hogy bénább lett, mint ahogy fejben hangzott. De a lényeg adott volt. A hasznára leszek, hogy majd utána ő is az enyémre. Bár, amennyiben elfogadja, valahogy el kellene érnem, hogy az előtérbe vegyük az én problémámat. De segítséget kérni... annyira nehéz. Nem tudom miként fogalmazhatnám meg, vagy hogy mennyire érné meg neki egy harmadik számára idegen félért bármit is kockáztatni.

by **Tachibana Makoto** Csüt. Okt. 12 2017, 11:53

A lányt érdekelte, ami a koboldok háza táján zajlott, de nem tudta kivenni, hogy mit beszéltek ezek szerint. Lassan kezdett összeállni, hogy milyen jártasság szettje lehet, legalábbis annyiban biztos voltam, hogy magas észlelése van, de a rejtőzködés és az érzékek felerősítése nem az erőssége. Nem mintha ez különösebben fontos lenne, de eszembe jutott. Tulajdonképpen volt is rá időm, hogy eszembe jusson. Azt azonban egyelőre nem sikerült kitalálnom, hogy miért próbált meg ilyen komikus módon ártalmatlanítani, hacsak nem azt akarta elérni, hogy ne fedezzenek fel engem a szörnyecskék.
- Keresek valakit, aki ezen a szinten tűnt el. A kobold horda valószínűleg szintén őt keresi éppen, és úgy tűnik, a kis kobold tud valamit róla, ezért faggatták ki őt, de lerázta a többieket - magyaráztam el tömören és halkan a helyzetet, majd a pöttöm szökevény után indultam. A koboldocska lassan haladt, gondosan ügyelt arra, hogy ne lehessen követni. Milyen kár, hogy a tudtán kívül máris a nyomában vannak. Remélem, hogy a lány alacsony rejtőzködése és lopakodása nem fog minket lebuktatni.
- Ha minden jól megy, most elvezet minket ahhoz, akit keresek :] - vigyorodtam el. Persze könnyen lehet, hogy tévúton vagyok, és a sejtéseim nem fognak beigazolódni, de ez volt az egyetlen valós és értelmes nyom, amit eleddig találtam. Érdemes volt követni még akkor is, ha minimális az esélye, hogy rátalálok Chaknára. Hiszen akár az is lehet, hogy nem róla volt szó, hanem valaki másról. Közben persze arra is ügyeltem, hogy esetleg hátulról nem lepnek-e meg minket, de úgy tűnt, más nem követi a kis szerzetet, csak mi.
- Ki mondta, hogy én rossz zsaru vagyok? :] - súgtam vissza egy szemtelen vigyorral kísérve a reakcióm. Persze nyilván az indikátoromból gondolhatta, de ha elkapnám a minimanót, valószínűleg csak megijeszteném az erőszakossággal, és attól csak lakatot tenne a szájára. Eleve ha sokat kínoznám, akkor elég hamar el is pusztulna, ezek a kis vakarcsok nem valami tartósak. Az erejük a nagy számukban rejlik, egyedül semmit sem érnek.

by **Ronye Arabel** Csüt. Okt. 12 2017, 14:27

Együtt követitek a kis koboldot, aki egyre egyértelműbben a teleportkapuhoz tart. Ha eléri, akkor előtte megáll, hogy összeszedje a bátorságát, aztán belép a kapuba, és eltűnik előletek.
Megvárjátok, vagy csináltok valamit, hogy ne tűnjön el?

by **Kiwi** Kedd Okt. 17 2017, 18:03

A válasz megütötte a fülem. Kifejezéstelen arccal meredtem rá, hisz nem tudtam eldönteni, mennyi kockázatot hordoz magában, az események egybevágása. A közlékenysége és az együttműködése meglepett, főleg hogy én felismertem őt. Ámbár ennek semmi jelét nem adtam. Az idegent láttam és kerestem benne, bár a véleményem azért ott lapult a gondolataim mélyén. Azt nem tudom neki sikerült-e fordítva, biztos vagyok benne, hogy nem, méghozzá két dologért. Az egyik, az hogy rengeteget módosítottam a megjelenésemen, legalábbis amit most lát belőlem. A másik, ahogy a ribancairól beszélt. Szóval biztonságban éreztem magam, ilyen téren. De ha úgy érezné, hogy sejt bármit is, arra is megvan a mentsváram. Szóval ezen a gondolaton nem is akadtam fenn sokáig. Az, hogy miként viszonyuljak a hallott információkhoz, azon inkább. Pro és kontra harcot vívva magamban, végül megszólaltam, érezhető idő elteltével.
- Micsoda meglepetés. Én is ugyanezért vagyok itt. – Húztam el kissé a mondatot, minden hangsúlyt szépen formálva, dallamosan, de érezhető távolságtartással. Azon gondolkodtam, miféle felismerhető, de nem túl általános jelzőt dobhatnék be, hogy megbizonyosodjak róla. Addig ameddig, nem biztos, a nevét nem akarom megosztani a fiúval, hiszen sokan védik ilyen téren magukat és felelősséggel is tartozok Chaknáért, bár nem gondolnám, hogy egy ilyen kéjenccel szóba állna, de bárhol megismerkedhettek. És ilyen téren, mondhatni ha, úgy van ahogy gondolom. Akkor két dolgot jelenthet. Az egyik, hogy mégis dobog odabent valami, a másik, azt úgyis mindenki tudja, hisz kellőképp rosszindulatú vagyok a férfiakkal szemben. Ebben nincs túl sok személyeskedés sem. Több felállás is az eszembe jutott, bár fals információt belecsempészni, most nem érné meg.
- Akit én keresek, a céhjelemet viseli. – Szerencsére nem vagyunk túl népszerűek, és mióta kevés az ébredő, a bolt sem fut úgy, tehát a nevünk még inkább kezd kopni. Jelen esetben ez pozitívum az ügyemre nézve. Rápillantottam a fiúra, kíváncsi voltam fogta-e az adást. Ha igen, elégnek kellett, hogy legyen. Hisz a céhből jelenleg csakis Chakna tartózkodik itt, rajtam kívül. Hálás bólintással fogadtam az információmorzsákat, jelen esetben a kis koboldról.

Sem a lopakodás, sem pedig a türelmi játékok nem az erősségeim, de egyértelmű volt, hogy jobban járok, ha vele tartok. Így ráakaszkodtam, és a fiúval tartottam, miután közöltem vele a magam módján a szándékomat.
- Én. – Vágtam rá.
- Én nem tudok rossz zsaru lenni. Így sztereotipikusan felosztjuk a feladatot. – Húztam ki magam. Na nem mintha, arra vágynék. Ha üvöltözni kéne vele, vagy lelki zsarolni, valószínű én hamarabb bőgném el magam, mint a kobold. Ámbár tudok rossz-zsaru lenni, de azt elő kell provokálni belőlem. Eddig talán két embernek sikerült Aincardban, arra sem vagyok túl büszke.
Unalmas volt az út, hiszen csendben kellett lennünk, ügyelni minden lépésre, arra hogy esetleg máshol követnek-e, minket. Valamint, hogy nehogy kiugrasszunk egy vadat a bokrokból. Sok dologra kellett ügyelni, és ez… valamint a félhomály, el is álmosított kissé. Igyekeztem visszafojtani az ásítást, így kisebb sóhajokkal „cseréltem ki a levegőt” az agyamban. Ahogy haladtunk, néha előkaptam a bezsákmányolt térképemet is, amin fel vannak tüntetve, a nagyobb koboldtáborok, valamint… a kazamaták bejáratai. Egyre gyanúsabb lett nekem a helyzet, ahogy messzebb és messzebb kerültünk ezektől a pontoktól és közeledtünk a teleportkapuhoz. Szikrát ütött a fejemben két apróság, abból az egyik talán a fiúnak is feltűnt már. Próbáltam úgy helyezkedni, hogy harminc méteres körzeten belül legyek, mind a srácnak, mindd, a koboldnak. Átváltoztató kristállyal az indikátorunk marad, ha jól látom mob jelzője van. Mégis vannak kutyulékok amik még azt is képesek átalakítani. Összeráncolt szemöldökkel figyeltem. Bajban voltam olyan téren, hogy ha rossz az infóm lemaradunk a szörny portálásáról. Bár… akkor nem lehet szörny. A koboldok nem használhatnak teleportot, mint ahogy a mobok sem. Valamint, a térkép jelzi, hogy Chakna a szinten van, de a tartózkodási pontjait nem. Eddig arra gondoltam, hogy egy rejtett kazamatában…de lehetséges, hogy mégsem?
Valamint, az Outa mentő akcióban, is inkább este ment volna a kazamatába, hiába volt feltüntetve, hogy ne akkor keressük. Lehet okos és óvatos, de szeret beleugrani a nyilvánvaló figyelmeztetésekbe és esetleges csapdákba. De a többi kobold felismerte… Biztos, hogy ismerték, vagy csak mint „követ” fogadták el…. Fene, hogy nem hallottam a részleteket. A hangsúlyokat, a szóhasználatot…. Most megkönnyítené a dolgomat. Valamint nem sok kedvem van, a srácot is behúzni, de… Ha itt hagyom, még elkóborol, vagy ki tudja mit csinál… ha mindketten eltűnünk. Viszont… ha nem tűnünk el, csak ő és én… Úgy… tényleg szörnnyel van dolgunk.
- Jó! – Határoztam el magam.
~Csak egy pillanatra, ameddig kiderül van-e alapja az elgondolásomnak…~ Amennyiben tudtam, használtam a képességemet, amiben megpróbáltam a szörnyet és a fiút is behúzni a „mese” országomba. Nem volt időm, külön kiüríteni a fejemet és megpróbálni tudatosítani, mindazt amit elénk vetít a képességem, így kis híján a fejemet fogtam, amikor megláttam… hova is kerültünk. Kihúzva, egyenes hát, és természetes mozdulatok, gesztusok. Szerettem volna ezt elérni… De… azért érezhető volt, hogy engem is lesújtott a látvány. Ugyan én értetem az okát és mondanivalóját, hiszen manapság a nőiség kérdése jelentős mértékben foglalkoztat… Mégsem számoltam azzal, hogy pont az aktuális „problémámat” fogja, kivetíteni a tudatalattim. Olyan ez mint az álom, csak nem tudom tudatosan irányítani, de kicsit formálni igen, de azt is akkor ha a képességem előtt koncentrálok valamire tudatosan és sikerül eléggé lenyugodnom. Valamint… ha, a „világomban” ér valami meglepetés, billent ki a lelki állapotomból, de akkor sem tudatosan változtatok rajta.

Amit viszont láthattatok, az nem volt más. Mint egy halom női szobor. Mindegyik fedetlen testekkel, és egyetlen díszítése, színes virágok voltak. Kinek a szemét, kinek a szemérem pontjait, csuklóját, vagy épp a száját takarták a különböző fajta növények. Sok szobrot láthattatok, és mindegyik másféle pózban, formában, rasszban, és korban. Egy ártatlan gyermek fedetlen testétől kezdve, egészen az idős nőig voltak, bár a korosztályom és a középkorúak lényegesen többen voltak. A legkülönfélébb beállásokban, az egészen a kihívótól, a nyakatekert „művészi” modell beálláson túl, a természetes és hétköznapi formákig. A magasság és a testsúly is változó. Mint, ahogy a növényekkel való befedettsége, és a virágok elhelyezkedése is. Nap nem volt sehol, mégis kifejezetten világos volt, bár ez köszönhető annak is, hogy hirtelen jöttünk be a félhomályból. Csak egy pillanatra nyitottam meg, és tudtam, hogy ott kell legyen a kobold, amennyiben játékos és már megérintettem, ahol a képességem használatának pillanatában volt. Ha nem láttam, abban a pillanatban megszüntettem a képességem és kerültünk ki, a helyünkre. Ha, ott volt a szökevényünk, akkor természetesen oda léptem mellé. Mosollyal az arcomon. Bár kétes érzések kerülgettek.

by **Tachibana Makoto** Szomb. Okt. 21 2017, 16:23

Felismertem, de nem adtam jelét. Attól még, hogy más a frizurája, netán a szeme színe, esetleg máshogy öltözködik, attól még az arca és a hangja, a mozgása, a gesztusai ugyanazok maradnak. Bár a memóriám nem olyan kifogástalan, mint egy bizonyos, hozzám nagyon közel álló személyé, de ha valaki hagy bennem valamiféle nyomot, azt megjegyzem, és felismerem. Most persze nem azonnal, kellett hozzá néhány perc és pár szó, hogy összerakjam a képet, miért érzem azt, hogy már találkoztunk valamikor, valahol. Abban is biztos voltam, hogy ő is felismert engem. Lehet, hogy nagyképűnek hangzik, de engem nem lehet nem felismerni :] Ilyen ismertetőjegyekkel, mint amilyenek nekem vannak, viszonylag nehéz nem beleégetni magam mások memóriájába. Azonban mindez most nem volt fontos, és így nem volt miért bármiféle jelét mutatnom. Meg talán jobb is volt így, ha nem idézzük fel azt a találkozást. Így fogja csak igazán egy másik oldalamat látni.
- Én is olyasvalakit keresek, aki a céhjeledet viseli :] - vigyorodtam el - Megnyugtató, hogy Chakna nem csak számomra fontos - tettem hozzá kissé komolyabban. Innentől kezdve nem volt egy túl vakmerő tipp, hogy mindketten ugyanazt a személyt keressük. Nem tudom, mennyire lehet majd hasznomra a lány, de azt hiszem, innentől kezdve ostobaság lett volna lerázni. Mondjuk úgy, ha neki is fontos Chakna, akkor joga van itt lenni, és nekem kötelességem elfogadni a segítségét, ha felajánlja azt, vagy csak velem kíván tartani.
A zsarus témára adott válaszán viszont csak elvigyorodtam. Pont olyan kis öntudatos, mint a múltkor. De vajon még mindig olyan bizonytalan-e? Meglátjuk, talán nem is fog felmerülni. És nem is kívántam törődni ezzel, elvégre a kis kobold nyomára koncentráltam inkább. A lánynak is lehetett valami terve, mert egy idő után levált rólam. Fél szemmel őt is néztem, de mivel egyre közelebb kerültünk a teleportkapuhoz, ezért inkább közelebb osontam a szörnyhöz, hogy ha esetleg vár valakit, és megjelenik, akkor halljam, amit beszélnek. Nos, körülbelül ez volt az oka annak, hogy meglepett a terep hirtelen változása. A semmiből előkerülő szobrok jól el is terelték a figyelmem. Nem azért, mert pőrén pózoltak, hanem az információsokaság hirtelen megjelenése túlterhelte az elmémet. Kellett néhány pillanat, amíg feldolgoztam, mit látok, és el tudtam szakítani a figyelmem róla, de eddigre már Kiwi a kobold mellett volt. Felsóhajtottam, majd néhány hosszú, méretes lépéssel én is közelebb kerültem, érdeklődve figyelve a két lényre. Az emberre és a koboldra.

by **Ronye Arabel** Szomb. Okt. 21 2017, 17:09

Éppen időben! Mikor Kiwi a képességét használja, a kis kobold már lépett volna be a teleportkapuba. Hogy el tudott-e volna jutni oda, ahova indult? Hát ezt én sem tudom, meg ő sem.
Mindenesetre a hirtelen változástól alaposan megijed szegényke. Riadtan néz körbe, amikor Kiwi mosolyogva mellé lép.
Aztán néhány pillanatig zavartan bámulja a lányt. Próbálva nyugodtnak látszani alaposan végigméri, és végül a feje fölé is téved a tekintete. A céhjelzésre nézve megkönnyebbülten sóhajt.
- Téged kereslek! - jelenti ki már-már vidáman - Üzenetet hoztam! - teszi hozzá. Aztán gyanakodva néz fel Tachira - Ő veled van? - kérdezi Kiwitől, és ameddig egyértelmű választ nem kap, nem hajlandó többet mondani. Utána viszont bár szűkszavúnak, de együttműködőnek bizonyul.
- Chakna kérte, hogy keressem meg valamelyik céhtársát. - árulja el végül.
Feltételezem van hozzá néhány kérdésetek. Halljuk őket Smile

by **Kiwi** Vas. Okt. 22 2017, 08:02

Abban, hogy a hajam nem változott az igaz lehet, de a ruhatáram nagy része lecserélődött, ahogy a gesztusaim és a mozgásom sem teljesen igazodtak ahhoz a defke (van ilyen szó! akkor is ha a google és a world nem ismeri! ˇ^ˇ) stílushoz, amit képviselt. A bájgúnár viselkedése nem tette jóvá az akkori viselkedését és nem is úgy éltem meg, mint ha egy „új oldalát” látnám, inkább csak más volt a pioritásunk. Valamint azt egyébként utólag tisztába tettem magamba, hogy ha az egyik félnek baja van, akkor vak a másik problémájára, és az akkori viselkedésünket az magyarázza meg leginkább, hogy mindkettőnknek volt problémája és nem láttunk túl önmagunkon, amit végül egymás hergelésén keresztül, egymáson vezettünk le. Emberi… ha, nem is helyes.
Mondhatni feladtam a feladványt, viszont vártam az elhangzó nevet, a biztonság kedvéért és ezt talán látta is, hiszen végül felcsendült a kulcsszó, ami végül szinte biztos szerződést kötött a munkánkra tekinthetően.
- Chaknának rengeteg barátja lesz és van már most is. – Folytattam komolyan, elmosolyodva, hiszen így is gondoltam. Könnyebben kommunikál és eddig nem mutatott nekem semmiféle szélsőséget, kedves és tudom, hogy az eszét sem a táskájában tartja. Irigyeltem ezeket a közvetlenséghez szükséges és ellenállást kevéssé mutató tulajdonságokat, elég sokaktól. De talán tudatosan is keresem pont, az ilyen emberek társaságát. Kellett egy kis idő, hogy én is feloldódjak és elfogadjam, hogy most ez így a legjobb ami történhet, persze Chak-chan eltűnését leszámítva. A kialakult feszültség nem csitult le teljesen, hiszen az agyamnak a gondolatait még át kellett huzaloznia, hiszen eddig a sráci is az ellenségek vagy legalábbis a könnyen ellenséggé mozgatható kategóriába tartozott, és bár bizalmat nem adtam neki teljesen, de én most jutottam el odáig, amit ő már ki is mondott röviddel ezelőtt. Nem sok párbeszéd zajlott le, amikor követtük, hiszen egészen máshova figyeltünk. Igyekeztünk a legészrevétlenebbek lenni. Azt sajnos nem mondtad ki, hogy öntudatosnak látsz, és bár igyekszik ezt sugározni kifelé, a valóság sajnos korántsem ez.

Amikor a kapuhoz értünk közelebb húzódtunk a mobhoz, én jobbról közelítettem meg, és láttam, hogy a férfi is igyekszik közelebb osonni. Bevillant a gondolat, miszerint szörnyek nem használhatják a kaput, valamint… hogy a térképem miért nem mutatja Chak helyét a rendszer és annyira egybevágott a dolog. Kisebb hezitálás után, használtam a képességem, ahova a srácot is behúztam. A fejemet fogtam amikor megláttam mi is épült körénk, hisz ezt igazán nem akartam senki orrára sem kötni, de Chakna fontosabb volt. Úgy léptem oda, mint aki a lányra fog rámosolyogni, de ért egy hatalmas meglepetés. Azt tudtam, hogy sima mobokat nem tudok behúzni, de peteket igen, így ez felettébb gyanús lett.

Szerencsére a pet közvetlensége és vidámsága, mondhatni megkönnyebbülése elég volt ahhoz, hogy a csúnya gondolatokat eloszlassa és a valós szavakat haljam meg, Míg első mondatában úgy fogalmazott, hogy engem keres, utólag elárulta, hogy bármelyik céhtag jó lett volna. Igaz ennek örülök, de míg az elsőre felerősödött az önbizalmam, hogy megbíznak benne, utána ezt le is rombolta azzal, hogy bárki jó lett volna. Mindez csak bennem játszódott le, mosolyogtam tovább, ahogy kell. Miközben megőriztem a gondolataimban azt, hogy a legjobb döntést hozta így Chakna. Amikor megkérdezte, hogy Tachi velem van-e, ő épp felénk tartott. Hátra pillantottam és egy sunyi mosollyal eljszottam a gondolattal, hogy azt mondom, hogy nem. De végül észnél maradtam és igenlően válaszoltam.
- Ő is Chakna ismerőse. – Azt, hogy barát vagy pasi, vagy valami szorosabbat nem mertem mondani, hiszen nem tudom miféle kapcsolatban vannak. Bár, az utóbbit nem hiszem, Chakna okosabb annál, egy ilyen fiú sajnos csakis szívtörő lehet, aki virágról virágra száll és egy ősi ösztönt követve próbálja elszórni a magjait, ahova csak tudja, de ezzel nincs is baj, addig ameddig nem hitegeti feleslegesen a másikat. A promiszkuitás tőlem sem áll nagyon messze. Bár ezt kevesen tudják és még kevesebben is fogják tudni rólam.
A kis koboldra mosolygok.
- Chaknával ugye minden rendben? – Első és legfontosabb kérdés, bár hogy… is lenne, ha segítségért küldött valakit. De egyértelmű volt, hogy a kérdést a közvetlen és azonnal fenyegető veszély problémájára értem.
- Azt mondtad, üzenetet hoztál. Mi az? – A második legfontosabb kérdés, és így próbáltam kihámozni a dolgokat és az eseményeket.
- Nagyon bátor kis kobold vagy. – Cirógattam meg a fejét, amennyiben engedte. A mozgásom nem volt heves sem pedig hirtelenkedő és gyors, de igyekeztem kellően magabiztosnak tűnni. Nem akartam, hogy úgy gondolja hogy félek tőle, de azt sem, hogy úgy érezze neki van tartani valója tőlem, a fiú nevében nem tudok nyilatkozni, de jelen helyzetben biztos, hogy ő sem akarja bántani.
Leguggoltam mellé, hogy szemmagasságban legyünk. A szemébe néztem, de nem fúrtam bele a tekintetem.
- Chakna fontos a számunkra, így szeretném ha megbíznál bennünk és mi is megbízunk benned. – Hogy miért volt erre szükség? Ha valaki úgy gyilkolná, vadászná és kínozná a fajtámat, az embereket mint, ahogy sokan céltudatosan teszik velük ugyanezt… mert különleges és pikáns a húsuk… Akkor biztos, hogy megvető undorral tudnék csak közvetíteni az irányukba. A kis kobold, nem tűnt ilyennek, és Chakna is fontos neki, így… ez a veszély nem fenyeget, de attól még, főleg gyermeki lélekként látva az idősebbek haragját és utálatát az irányunkban, eltanulja a rasszizmust. Bár, lehet túlgondolom, de inkább teszek egy bebiztosító többletkört, mintsem hibázzak.
- Chak-chan, miért nem tud visszaírni? – Még ez is fontos volt. Hiszen vagy le van kötözve, vagy nincs meg a menüt használó karja esetleg ujja. Persze, hogy a legeslegborúlátóbb képek villantak be, mint az előzőek, vagy a szikla alá szorult és az összes szélsőséges lehetőség amit csak el lehet képzelni, bár jobbik esetben ő nem akar írni, amit nem hiszek… hiszen, ha fontos neki ez a kis kobold, akkor nem küldte volna elénk, így… hogy szembenállást kellett tanúsítania, mondhatni „elárulni” a fajtáját. Azt, hogy vezessen el a lányhoz, direkt nem kértem. Nem akartam tolakodó lenni, és akartam, hogy a fiú is kommunikáljon a pettel. A gondolataimat lekövetve kezdek rájönni, hogy lehet… csupán én fogom ennyire komolyan a fajok közötti különbséget és elvárásokat, hagyományokat… Lehet én vagyok a rasszista? .__.

by **Tachibana Makoto** Szomb. Nov. 04 2017, 12:07

Különösebb tervem nem volt, csak alkalmazkodni kívántam az aktuális helyzethez. Optimális esetben követni a lényt, várva hogy elvezessen Chaknához, rosszabbik esetben pedig elkapni és kifaggatni. Így igazából nem bántam azt, hogy Kiwi közbeavatkozott, hiszen nem borított fel semmit. Csupán ez volt az a helyzet, amihez alkalmazkodnom kellett, és ez azt jelentette, hogy ha már megvolt a kontakt a kobolddal, akkor én is odasomfordálok. Maradhattam volna rejtve, elvégre hallhattam őket távolról is, de ez volt az a pillanat, amikor nem kívántam csak tanúja lenni az eseményeknek, hanem aktívan befolyásolni szerettem volna őket. Amikor fontos személyről volt szó, nem maradhattam kívülálló.
- Mi ez a képesség? - intettem a szobrok felé, miközben közelebb értem hozzájuk. Kiwiről aztán a koboldra siklott a tekintetem. Mivel a lány válaszolt a kérdésre, így én nem éreztem szükségét megismételni a választ. Meg egyébként is, mit mondhattam volna? Barátnál több vagyok, de a páromnak se hívhatom, mert nem tartottunk ott, és talán egy darabig még nem is fogunk. Még azt hiszem, egyikünk se merte elkötelezni magát a másik mellett. Amíg a volt szerelme ilyen erősen jelen van a gondolataiban, ostobaság lett volna beleugranom valamibe, amitől ráadásul még én is tartottam a saját múltam miatt is.
Tekintve a kobold hangulatát és az eddigi eseményeket, nekem úgy tűnt, hogy Chaknának nem esett baja, vagy legalábbis nincs kobold fogságban, különben nem keresnék. Azonban tudtak a jelenlétéről, ami egy kissé aggasztó volt. A lány kérdezősködött is egy kicsit, elvégre itt volt az esélyünk, hogy megtudjuk, mi folyik itt, és én sem kívántam kimaradni a "kihallgatásból." Még ha nem is rossz zsaruként.
- Én leginkább arra vagyok kíváncsi, hogy hol van Chakna, és miért ragadt itt, egy kobold uralom alatt álló szinten... Van valami közöd hozzá, ugye? Mi a neved? - tettem fel az én saját kis kérdéseimet a "foglyunknak", aki tulajdonképpen talán fel se fogta, hogy perpillanat mi folyik körülötte. Ő már azzal boldog volt, hogy olyanokat talált, akiket keresett, az nem is számított, hogy milyenek vagyunk és mi a célunk :]

by **Ronye Arabel** Szomb. Nov. 04 2017, 12:59

Kiwi válasza után még vet egy két gyanakvó pillantást Tachira, aztán bólint, jelezve, hogy elfogadta a választ.
Aztán elkezdtek kérdezni.
- Nincs baja, de egyedül nem tudjuk megoldani a dolgokat. - felel Kiwi első kérdésére. Aztán folytatja a többivel.
- Először is, hogy ne aggódjatok, nincs komoly veszélyben. - sorolja láthatóan próbálva felidézni a dolgokat - Aztán hogy segítsetek. És megkért hogy mielőtt odamentek, meséljem el a helyzetet.
A legfontosabb, hogy nem egyedül van. Ez okozta a gondot. Van ott egy fiatal lány, aki felforgatta az egész szintet. Neki akart segíteni eltűnni, de nincs könnyű dolga vele… Végül a mi táborunkba keveredtek.
De sikerült meggyőznie mindenkit, hogy nem akarnak semmi rosszat, csak eltűnni, úgyhogy segítünk neki. Cserébe azt kértük, hogy ne irogasson. De mindenhol keresik a kisebb lányt, úgyhogy még nem tudtuk őket kiküldeni, mert folyton ott köröznek az otthonunk körül. A többiek ragaszkodnak hozzá, hogy ne kommunikáljanak rajtunk kívül senkivel, pedig lassacskán a többi kobold rájön, hogy a kislány nálunk van… Ezért kérte Chakna, hogy keressem meg a céhtársait. - ezzel a legtöbb kérdésre ugye válaszolt.
- Gilla a nevem - válaszol még Tachi utolsó kérdésére.
Úgy néz ki, megbízik annyira Chaknában, hogy ha azt mondta a céhtársaiban megbízhat, akkor kérdés nélkül bízik is bennük. Ha van még kérdésetek, tegyétek fel nyugodtan. Ha viszont már nincs, akkor Gilla szólal meg.
- Most már kimehetünk innen… Lehet már rá is jöttek, hogy velünk vannak… Menjünk gyorsan. Odaviszlek titeket!
Na? Megnyugodtatok? Mi a terv? Smile

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Így Neveld a koboldodat

[Küldetés] Így Neveld a koboldodat

Re: [Küldetés] Így Neveld a koboldodat

Re: [Küldetés] Így Neveld a koboldodat

Re: [Küldetés] Így Neveld a koboldodat

Re: [Küldetés] Így Neveld a koboldodat

Re: [Küldetés] Így Neveld a koboldodat

Re: [Küldetés] Így Neveld a koboldodat

Re: [Küldetés] Így Neveld a koboldodat

Re: [Küldetés] Így Neveld a koboldodat

Re: [Küldetés] Így Neveld a koboldodat

Re: [Küldetés] Így Neveld a koboldodat

Re: [Küldetés] Így Neveld a koboldodat

Re: [Küldetés] Így Neveld a koboldodat

Re: [Küldetés] Így Neveld a koboldodat

Re: [Küldetés] Így Neveld a koboldodat

Re: [Küldetés] Így Neveld a koboldodat

Re: [Küldetés] Így Neveld a koboldodat

Re: [Küldetés] Így Neveld a koboldodat

Re: [Küldetés] Így Neveld a koboldodat

Re: [Küldetés] Így Neveld a koboldodat

Re: [Küldetés] Így Neveld a koboldodat

Re: [Küldetés] Így Neveld a koboldodat

Re: [Küldetés] Így Neveld a koboldodat

Re: [Küldetés] Így Neveld a koboldodat

Re: [Küldetés] Így Neveld a koboldodat

Re: [Küldetés] Így Neveld a koboldodat