[VM] Páros küldi - Hina és Yuuki

by **Kuradeel** Szomb. Márc. 25 2017, 10:12

Résztvevők:
Hinari Lucie Liu szerepében
Yuuki Cameron Diaz szerepében... esetleg.

Szimpla történetet adok nektek. Úgyis megkavarjátok.^^
Elkerültök a virágmezőre. Beszélgettek, történik az élet, majd egymás után veszitek észre a furcsaságokat. Egy téren vagytok, és tőletek balra egy kis piros virág nyalogatja nagy odaadással egy nagy sárga virág ... bibéit. Neutral

Tőletek jobbra pici bolyként ugrándoznak egymás hátán még kisebb piros virágok...és valahol a távolban előre,de nem annyira előre,hogy ne vegyétek észre, egy játékos fiúcska és egy Buborékszörny próbál éppen közelebbi kapcsolatot kialakítani egymással... eljött a tavasz. Suspect

by **Hinari** Szer. Márc. 29 2017, 23:16

Arrébb rúgtam egy üveggolyót, miközben mentem le a lépcsőn az előtér felé. Igen, üveggolyót – az a másik név, ami igazából talán jobban leírná a tárgy hovatartozását és jellemzőit, tudatom mélyebb hálóiba ragadt bele valahogy, és nem mondom azt, hogy nem teszek meg mindent, hogy ott is maradjon. Amaz legurult pár fokot. Eléggé felverve ezzel a palota pillanatnyi csöndjét, s magam is megtorpantam, mintha csak jelezni vágynám, nem tehetek az esetről. Külön életet élnek. Főleg mivel azóta, hogy kiütöttem belőlük egy zsáknyit Alex kezéből, sehogyansem lehet eltüntetni őket a céhház kövéről.
Rámosolyogtam Yuukira. Hogy a lány hogyan és mikor került bele eme idilli vagy éppen annak nem mondható képbe (eközben az üveggolyó leért a földszintre, nekiütközve az egyik oszlopnak), azt nem tudnám teljes pontossággal megmondani. Ámde ott volt, és én örültem neki, hogy ott van: mostanában kevesebbet találkoztunk, és ha jobban belegondolok, viszonylag keveset is beszélgettünk még, csakúgy kettesben. Mármint, a komoly dolgoktól eltekintve, természetesen – most viszont kapva kaptam az alkalmon, és a köszönés után rá is kérdeztem nála, nem lenne-e kedve és ideje eljönni velem a virágmezőre körülnézni.
- Tudod, keresek pár szál növényt az asztali vázákba, meg a tierbesorolású növényekből sem ártana töltenem kicsit a készletet – magyaráztam – Az előző túlélő csarnokos küzdelemben majdnem minden fontos itemem elfogyott…
Az üveggolyóról már meg is feledkeztem. Szomorúan nézett rám az oszlop mellől.
- Egyébként hogy vagy? Nem sűrűn látlak – kérdeztem vidáman, miközben a – remélhetőleg – igenlő válasza után elindultunk a teleportkapu felé. Egy darabon sétáltunk csak, aztán, használva inkább a kristályt, érkeztünk meg Floriába. Kicsi, kedves városka, de hamar át lehet jutni rajta, bármerre is vesszük utunkat a kaputól, így nem is igazán figyeltem, merre megyünk tulajdonképpen. Szemem sarkából azért kerestem a növénytasakos questet adó, felkiáltójeles npc-ket, de elsősorban céhtársamra összpontosítottam, nem az útra, amin haladtunk: így eshetett meg, hogy amikor egyszer úgy ténylegesen is körülnéztem, elég sok, hogy is mondjam, érdekes jelenséggel találtam szembe magunkat. Nem, a piros virágon már meg se lepődtem. Az a buborékra hasonlító mob azonban már annál inkább zavart.
- Szerinted az micsoda? – mutattam rá, majd elbizonytalanodva hozzátettem – Vajon segítsünk a fiúnak…? Nem hinném, hogy tudja, mit csinál… ámbár…
Inkább nem folytattam. Védett övezetben voltunk, így végülis nem eshetett baja a gyereknek, mégis, azért én nem néztem volna tétlenül a történéseket. Meg úgy… sehogyansem néztem volna :I Talán békén kéne hagyni őket, és inkább másmerre keresni magunknak virágokat?

by **Kurokawa Yuuki** Hétf. Ápr. 10 2017, 08:49

Megvolt az előny és hátránya is annak, hogy visszaköltöztem a JL palotába. Jó volt, hogy mindenki rögtön elérhető volt és könnyen összefuthattunk egymással, viszont időnként pont, hogy annyira üresnek tűnik a hatalmas épületkomplexus, hogy mikor a folyosókat jártam mindig elfogott a magány keserű érzése. Tavasszal sem volt ez másképp, sőt talán ez az érzés még inkább felerősödött bennem különösen mióta Al és Hinari hivatalosan is összeházasodtak vagy legalábbis eljegyezték egymást. Nyomasztó volt a csend egészen addig egy ismerős zaj nem csapta meg a fülem. Az "üveggolyók" hangja ahogy legurul a lépcsőn összetéveszthetetlen volt számomra. Gyakran szórakoztam azzal, hogy eldobálom őket a palota folyosóin megtörve annak csendjét. Valamiért megnyugtatott mikor valami zavart vagy ideges voltam.
~ Valakinek ugyan ez az ötlete támadt?~ Pillantottam abba az irányba ahonnan a kis szemgolyó is gurult. Hinari volt az. Óhatatlanul is a szememmel Alexot kerestem. Rossz szokásommá vált, hogy egyetlen elválaszthatatlan hermafrodita masszává formálódtak a szememben pedig ez nagy valószínűséggel nem így volt. Szimpla irigység.
- Szia. Egyedül? - Viszonoztam a köszönést. - Persze. Nekem sem ártana néhány növény feltöltenem a potion készletem. - Valóban hosszú ideje nem lógtunk együtt, csak mi ketten. Ettől kissé zavarba voltam, nem tudtam miként beszélgethetnénk vagy miről de ő simán megoldotta mindezt.
~ Egyszerű és lényegre törő. ~ Állapítottam meg magamban és fejben lekorholtam magam, hogy ez én is megtehettem volna. - Jól, viszonylag. Igyekszem a maximumot kihozni a kasztomból és a fegyveremből így a napom nagy része azzal telik, hogy gyakorlok és a szörnyeken igyekszem expet farmolni. - Ezt a kifejezést már régebben tanultam de nem illet az én képzelet világomba. Most már nincs okom arra, hogy ne használjam. - Na és te? Valahogy olyan felfrissültnek tűnsz, kevésbé gondterheltnek. - Számomra mindig is az a kép volt róla, hogy sokat stresszel, nagy teher nyomja a vállát és ha ezt nem is mutatja én akkor is észreveszem, most viszont ez az érzés nem volt meg bennem. Persze könnyen meglehet, hogy egyik sem volt igaz csak én akartam ezt látni.
Ahogy a virágmezőre értünk gyorsan rájöttem, hogy rossz ötlet volt. Undoritó cukormázas hányinger. Ezzel tudtam leginkább jellemezni az elénk terülő látványt.
- Én... szerintem egyikünk se akarja tudni. - Ráztam meg a fejem, amikor pedig Hinari felhozta, hogy esetleg segítsünk a fiún határozottan megragadtam a karjánál és igyekeztem másfelé vonszolni.
- Szerintem nem szorul segítségre, hagyjuk békén! - Mondtam kissé ingerülten.

by **Kuradeel** Hétf. Ápr. 10 2017, 16:25

Yuuki fordultában egy átlátszó de határozottan ott levő Buborékszörnybe botlik bele. Vissza is esik. Valószínűeg fenékre, hacsak Hinari nem dönt másképp.... a Buborékszörny mindeközben rátok mereszti ormánya mögül két nagy szemét, megijed, kidülleszti a szemeit majd elpukkad.... (a háttérben a "csattanásra" a másik buborékszörny is elpukkad, a fiúcska sírni kezd, a virágok döbbenten hagyják abba addigi tevékenységüket és rátok merednek.)
Hinari előtt pedig megjelenik Chackie Chan, Yuuki előtt pedig Bruce Lee, és az ő szokásos gesztikulálásukkal "invitálnak" harcba. Kung Fu time! \o

Írjátok le mi mindent halusztok még be ezen felül Razz

by **Hinari** Kedd Ápr. 11 2017, 19:09

- Ühüm – feleltem könnyeden – Alnak éppen más dolga van.
Nem gondoltam bele semmit a kérdésbe, és szerencsére arról sem volt fogalmam, Yuuki mit gondol rólunk a nagy bejelentés óta. Meg úgy semmiről másról se: néhányszor összefutottam céhtársakkal, elbeszélgettünk rövidebben vagy hosszabban, de ahogy az utóbbi időben, időm nagy részét mostanság is Allal töltöttem. Hogy valaki kerülne? Nem, eszembe sem jutott. Így hát minden rosszallás vagy aggodalom nélkül tudtam örülni a lány válaszának, közben le is érve hozzá a lépcső aljára.
- Megérte a kasztváltás? - kérdeztem aztán – Szereted?
Úgymond feleletként is szánva ezt az előző mondatára, hogy sokat gyakorol. Kicsit csodáltam is érte, hogy nem elégszik meg az egyszerű lándzsával vagy más fegyverrel, hanem mindet ki akarja tanulni – Al mesélte, hogy vele is gyakorolsz – mosolyogtam rá – Nagy odaadás kellhet hozzá.
Utána pedig csak elnevettem magam.
- Igen, mostanában jól vagyok. Al miatt is, de... - haboztam – Tudod, mióta Szophie nincs, egy kicsit visszavettem a bűnüldözésből – mondtam el végül – Azt hiszem az is jót tett.

Később kiértünk a mezőre, belecsöppenve egy elég szokatlan szituációba. Vagyishát, ha belegondolok több az ilyesmi itt, mint a normális elvagyunk-jelenségek. Kezdve az abnormális virágoktól a telefonfülkén át az emberevő óriásteknősökig... bár azért ez a... medúzaszerű meglepett kicsit. Én segíteni akartam, céhtársam viszont minél hamarabb minél távolabb lett volna tőle. Nos, meg tudtam érteni Neutral

- Rendben, rendben – engedtem a húzásnak nevetve, csakhogy a következő pillanatban reflexből kapjam el a hátraesni készülő lányt, és nézzek rá meglepődve egy ugyancsak meglepett, kidüllesztett szemű mobra. Mi a...? A szemöldökömet ráncoltam, és nem értettem, hogy került elém ez a filmekből szalajtott színész, akinek ugyan emlékeztem a nevére, de a mozdulataira csak homályosan: odakint sem voltam oda soha az efféle csak harc és jópofi filmekért. Mondjuk a férfi nemigen akart békén hagyni, így az első csapását még hárítottam, de a második már leterített.
- Most komolyan harcolni akarsz? - tettem fel fennhangon a kérdést, miközben elszállt felettünk egy vörös indikátoros, gyönyörűszép unikornis. Felém pillantott, elmosolyodva, majd mielőtt elérhettem volna, arrébb szökkent, játékosan. Valamiért fájt az érzés. Chackie Chan felém ütött közben, de már nem ért el; mindketten süllyedtünk, kavargó teatenger közepén. Kapálóztam, és tudtam, hogy tudok úszni, most mégse voltam képes rá. Nem volt úszás jártasságom? Miért kell jártasság ehhez is!? Éreztem, hogy pánikba esek, majd egy oly rég látott mosoly, és midőn a jelenés féltő érintése elért arcomig, fellélegeztem. Ahogy csak egy anya közelében tud annak elveszett gyermeke. Egy kínai sárkány úszott el mellettem, majd vakító fehérség töltötte be a teret. Kinyitottam szemeim. Nem is vettem észre, mikor csuktam be őket...

by **Kurokawa Yuuki** Hétf. Ápr. 24 2017, 09:21

- Persze, egyáltalán nem bántam meg. - Bólogattam hevesen Hinari kérdésére. - Alexel, Ai-al, egy íjász sráccal és időnként néhány njk-val. - Mosolyodtam el. Vicces de nem ő volt az egyetlen aki hasonlóan érzett csak nálam épp nem Szophie hanem silver indított be hasonlót. - A bűnüldözés stresszes, úgyhogy tartsd meg ezt a jó szokásod. A vidámabb Hinarit jobban szeretem. - Vigyorodtam el.

Nem! Egyáltalán nem akartam belefolyni az eseményekbe de megszokhattam volna már, hogy ebben a világban nem én irányítom az eseményeket. Amint megfordultam belerohantam valami izébe és ha Hinari nincs hanyatt is vágódom.
- Köszi... - Ahogy ezt kimondtam már el is engedett a tartása és a végén már csak a földön feküdtem. Már épp kezdtem volna méltatlankodni de feltűnt, hogy céhtársam valamit nagyon néz.
- Jól vagy? - Kérdeztem tőle és néztem én is abba az irányba. Számomra nem volt ott semmi érdekes viszont a hátam mögött valaki épp úgy visított mint akit tökön rúgtak. Hátrafordultam és egy félmeztelen fickó hadonászott össze-vissza előttem. Az étteremben az eseményre szinte minden ember felénk fordította a tekintetét.
~ Miért vette le mindenki a pólóját és miért izzadnak úgy mint ha egész végig futottak volna? ~ Néztem végig az embereken. Többen is felálltak, a konyhából pedig az embertestű, pitbull fejű szakácsok hármasa rontott ki.
- Balhét akartok? - Néztem végig rajtuk. Mindegyiken, egyesével. Fogalmam sem volt mikor öltöztem át fehér pizsamába de ha harcot kerestek akkor jó helyen voltak.
~ Már csak egy valamire várok... ~ Ahogy ez a megfordult a fejemben már fel is csendültek a dallamok. ~ Így már jó! ~ Ugrottam fel az egyik asztalra és eltúlzott hangeffektusokkal rúgtam mellkason az egyik vendéget ezzel pedig kirobbantva a tömegverekedést.

by **Kuradeel** Hétf. Május 08 2017, 22:29

Egymásba ütköztök, és hirtelen minden a régi lesz, egy pár pillanatig hullámzó, kavargó "képernyő" után. Közben beesteledett.... mit csináltatok még ami kimaradt? o. O
Persze eszetekbe is juthat xP

*lö zárókör, a jutalmatok meg minden egyéb a tietek. : ) *

by **Hinari** Vas. Május 14 2017, 22:31

Valahol azért aggódtam érte, mit fog szólni a lány így mindehhez, de láthatóan Yuukit egyáltalán nem zavarta, hogy szünetet tartok. Akármeddig is tartson ez a szünet.
- Rendben - bólintottam a vigyorra boldog mosollyal, és indultunk el a huszadik szintre. Odafele, visszatérve egy korábbi témához, kicsit kérdezgettem őt az általa említett gyakorlásokkal kapcsolatban: engem is érdekelt, céhtársam hogyan tölti az idejét, és azt hiszem ő is szívesen mesélt róla. Végül aztán csak felértünk, bár jobban belegondolva, elég furcsa egy hely volt. Lebegő buborékszörnyek? - Mintha... - kezdtem homlokráncolva Yuuki kérdésére, de befejezni már nem tudtam - vagy válaszoltam neki, csak nem emlékszem rá?

A továbbiak összefolytak. A fickó is eltűnt s a tenger is köddé vált, és miután a fehérséget átvették az aincradi, ismerős tereptárgyak, meglepetten vettem észre, hogy beesteledett. A fejemet fogva (puszta megszokásból) ültem fel, és néztem körbe a csendesedő tájon:
- Mi történt? - tettem fel a mellettem lévő lánynak a nyilvánvaló kérdést, ámbár ahogy kinézett, nem valószínű, hogy tudta volna a megoldást - Jól vagy? - álltam fel s segítettem fel őt is, ha kellett - Úgy tűnik ennek a furcsa mobnak volt valami képessége - húztam el a szám szélét, bosszankodva az elpazarolt nap miatt - Ne felejtsem el otthon megnézni... Ezek után viszont rám fér egy forró tea - sóhajtottam - Felugrasz hozzánk? Al mondjuk már biztosan hazaért... - gondolkodtam el, de őt úgysem zavarná, ha ketten mennénk. Egy kis esti csevegés talán jól is jönne: úgysem töltöttünk el még sok időt így hárman. Leporoltam a ruhámat, majd ha céhtársamnak sem volt ellenére, elővettük a Hazatérés Kristályt, és már ott sem voltunk a mezőn. Árva telefonfülkék, sikítozó virágok és pukkanó szörnyek... biztos, hogy eszénél volt a programozó, aki ezeket betette ide?

by **Kurokawa Yuuki** Hétf. Jún. 19 2017, 07:45

Sorra, egymás után csattantak a pofonok, repültek a székek és törtek a csontok. A "kocsmai" verekedés kezdett kissé elfajulni, de ugyan így a végére is érni. Lassan de biztosan elfogyott az ellenfél, magát Bruce Lee-t is beleértve.
- Én vagyok itt a legnagyobb harcművész! - Ordítottam teli torokból a magasba emelve a kezem. Végül egy puha ütést éreztem a hátamon, így rögtön megpördültem a tengelyem körül, hogy tovább folytassam a harcot, ám a támadóm Hinari volt. Meglepetten pislogtam rá, a harci kedvem teljesen leapadt és lassan kezdtem rájönni, hogy valójában nem is állok hanem a földön fekszem. A terep is visszaváltozott azzá ami eredetileg is volt annyi különbséggel, hogy beesteledett.
- Jól vagyok... azt hiszem. - Csóváltam meg kissé a fejem, hogy magamhoz térjek és közben a lány segítségével én is feltápászkodtam a földről. - Azt hiszem valamiféle drog hatása alá kerültünk... - Feleltem Hinarinak és visszagondolva tuti, hogy valami ilyesmi lehetett. Túl abszurdak voltak az események ahhoz, hogy tényleg megtörtént lett volna. - Valóban. Mint a tünemény bogár csak ez durvább. - Bólintottam Hinari felvetésére viszont a meghívást el utasítottam.
- Köszönöm de inkább elvonulok a szobámba. Még mindig szédülök és szerintem jobb, ha inkább lefekszem. - Ez nem volt igaz de a helyzetre való tekintettel abszolút igaz is lehetett volna. Mielőtt még visszateleportáltunk volna megpróbáltam kifaggatni, hogy ő mit hallucinált végül pedig a palotán belül elköszöntem tőle és visszavonultam a szobámba.

by **Cardinal** Szer. Jún. 28 2017, 10:05

Lö zárás.

A jutalom 30 arany, Yuukinak egy növénytasak.

Hinari
1 [T1] Kis Tövisgyökér 2 [T1] Tövisgyökér 3 [T1] Vörös Pitypang
1 [T2] Vörös Gomba 1 [T2] Nihil Levél 2 [T2] Óriás Pitypang
2 [T3] Nihil Ág 1 [T3] Eknier Levél 2 [T3] Ezüst Százszorszép
5 [T4] Faeno Virág 1 [T4] Eknier Ág 1 [T4] Fekete Gomba 3 [T4] Nihil Bogyó 1 [T4] Fagyott Pitypang
1 [T5] Kék Tulipán 1 [T5] Szarvasgomba 2 [T5] Jégvirág

by Ajánlott tartalom

[VM] Páros küldi - Hina és Yuuki

[VM] Páros küldi - Hina és Yuuki

Re: [VM] Páros küldi - Hina és Yuuki

Re: [VM] Páros küldi - Hina és Yuuki

Re: [VM] Páros küldi - Hina és Yuuki

Re: [VM] Páros küldi - Hina és Yuuki

Re: [VM] Páros küldi - Hina és Yuuki

Re: [VM] Páros küldi - Hina és Yuuki

Re: [VM] Páros küldi - Hina és Yuuki

Re: [VM] Páros küldi - Hina és Yuuki

Re: [VM] Páros küldi - Hina és Yuuki

Re: [VM] Páros küldi - Hina és Yuuki