KezdőlapAlex
3 posters
1 / 1 oldal
Alex
by Halász Alex Hétf. Dec. 17 2012, 07:58
Név: Halász Alex; Karakternév: Alex
Nem: Férfi
Kaszt: íjász
Kor: 18
Kinézet: A lányok bálványa. Mármint Japánban biztosan. Egyszerűen rajongtak leomló szőke haja és zölden megcsillanó nagy, nyílt szemeiért. Magas, egyenes tartású fiatalember, a nagykorúság szélén. Arca mindig üde, és mindig mosolygós. Haja a válláig ér. Általában elegáns ruhákban jár, és mind tartása mind járása arról árulkodik, hogy a sportokban is jeleskedik. 174 cm, és 71 kg, de persze ilyen apróságokat sose ad ki magáról. Összefoglalva bárhol „jó parti” lehetne, ha nem lennének olyan szigorú elvei, amihez tartja is magát. Nem szereti a céltalan rajongásokat.
Jellem: „Én akarok.” Ez talán az őt legjobban kifejező mondat. Azonban ezt senki nem mondaná meg róla elsőre. Nagy erénye a jóra való törekvés. Nagylelkű, segítőkész, és melegszívű. Fontos számára a tisztességes viselkedés és mindig támogatja a gyengéket. Habár ezt a fajta hűséges, becsületes magatartásformát elvárja a körülötte élőktől is, és nem is akárhogyan. Horoszkópjából is ítélve, mindig királyként tekint magára, sohasem szolgaként. De ezek a vonások, erényein is meglátszanak. Úgy ad, ahogy a nagyok. Büszkén, méltósága megtámadhatatlanságában. Viselkedése nemességet rejt, ezért tettei nagyvonalúak és látványosak is egyben. Bár néha tud igazán szenvedélyes lenni, leginkább megfontoltan cselekszik.
Amellett, hogy a szellemi munkát előbbre tartja, nagyon is gyakorlatias ember, és nagy lelkesedéssel tudja bele vetni magát a dolgok sűrűjébe.
Akkor érzi magát a legjobban mikor a figyelem középpontjában lehet, mindig arra törekszik, hogy reflektorfényben lehessen. És ehhez kiváló érzéke is van. Igényli, hogy szeressék.
Habár szangvinikus jellemvonása elég erős ahhoz, hogy ha nem éri el a célját, vagy olyan helyzetbe kerül, amit nem szeret, ellustuljon. Ilyenkor csak néz ki magából és nagy filozófiai nemtörődömséggel szemléli a nagyvilágot. Mert, hogy leginkább egy halk, de dinamikus személynek írná le az a nagyvilág. Eddig ugyan ilyen eset nem sokszor fordult elő, és csak rövid időre, mivel természetes optimizmusa mindig visszahozta a való élet forgatagába.
Képességek:
Air walk: Magyarul légjárás. Ezt a képességét aktiválva egy percen keresztül a levegőt, mint egy szilárd talajt tudja használni. Lépcsőként, vagy padlóként akár. Azonban létezik magassági határa is, ez pedig a 10 méternél van, nagyjából egy három-emeletes ház magassági szintje. Innen leesni viszont már sebzést vonhat maga után, tehát figyelnie kell az idő korlátra. A képességet használni viszont egy órán belül, csak egyszer teheti meg.
Már maga a neve is messziről ordítja, hogy magyar. Az ám, de nem egy tipikus kispolgára hazánknak. Habár Magyarországon született, és minden tekintetben magyar állampolgár, 3 éves korától kezdve egészen 14 éves koráig, Japánban élt. Szülei, azaz édesapja egy meglehetősen befolyásos informatikai cég egyik vezetője, s amikor felkérték a munkára, egyből el is fogadta. Így történt, hogy kihelyezésekor, fogta kis családját, és az egész pereputty átköltözött a Felkelő nap országába. Alex európai megjelenésével furcsa lehetett az ottaniaknak, így a szülők úgy döntöttek, hogy egy nemzetközi kis iskolába íratják be. Habár az óvodánál ezt nem lehetett megjátszani, a kis szőkeség nem bánta a dolgot. Már gyerek korában is aktív társasági lény volt, és nem törődött olyan apróságokkal, mint a haj színe, vagy a szem vágottsága. Igazi élettel teli gyerkőc volt. Gyorsan megtanulta a japánt, és mivel otthon magyarul is beszéltek, így egyből két nyelvvel indított. Majd lejárt a megbízatása a családfőnek, így még időben érkezett vissza arra, hogy Magyar honban kezdhesse el a gimnáziumot. Mivel jó tanuló volt, szóba se jött a szakmunka lehetősége. Végül a Piarista katolikus, és egyben nagy múltú iskola szerény tagjává vált, aminek köszönhetően felfedezhette, hogy itt a jobb sulikban sincs akkora rend és fegyelem, mint Japánban, a rosszabbakban. Kissé csalódás volt a tény, de meg kellett szokni. Azelőtt is nagy lelkesedéssel vetette bele magát az osztályvezetői pozícióba, illetve alsó középiskolában ő volt a Diáktanács elnöke is, így természetesen itt sem hagyhatta ki ezt, de elég gyorsan és hideg zuhanyként élhette meg az újabb tényt, miszerint itt a „nagy” DÖK csak jelképes. Mivel az osztály sem érdeklődött túlságosan érte, a következő évben már nem is jelöltette magát, és észre vételei után, a felkérést (amit kapott ugyan) itt el lis utasíthatta, nem, mint eddig. Egyszóval megmaradt egy csendes, dekoratív fiúnak, aki ha úgy esik, könnyedén elbeszélget másokkal, de alapvetően nem töri magát nagyon.
A sportokra viszont nagyon rákoncentrált. Az itt elért sikereit díjazták is csoport társai, és ezzel kielégíthette örök szenvedélyét, hogy a kör közepén lehessen. Aikido, judo, wadoryu karate, jiujitsu. Igen, mind harcművészet, egytől egyig. Kipróbálta ugyan a focit is, de az ittenit túl lazának érezte. Túl lötyögősnek.
Jah, hogy nem volt szó a játékokról? Hát, nem is lehet semmit mondani róla, mivel a gépét másra nem is használta a tanuláson kívül. Esetleg helyszínek keresésére, fényképek tárolására. Tehát egy teljesen játék-mentes életet élt. Sosem vonzotta a 2D-s világ. Miért tette volna, hiszen a való életben nagyon jól meg volt. Nem volt hiánya semmiben. Akkor hogyan került a SAO világába? Egy egyszerű fogadás áldozatá vált. Még jóval november előtt. Az iskola kezdésekor, páran a baráti köréből egy PC-s füzetet nézegettek nagy lelkesedéssel, és persze ő épp megérkezvén az első órára, meglátta őket. Egyszerű kíváncsiságból kérdezte csak meg, hogy mit néznek, de ezután minden ment tovább magától, s a végén azon kapta magát, hogy a hitetlenkedő fiúknak megígérte, hogy beszerzi a NerveGeart. „Áá, magyarok úgy se kapják meg. Hozzánk nem jut el az ilyesmi.”
- Dehogynem. Be lehet azt szerezni. Csak figyeljetek.
*Ezek után minden nap végén az internetet böngészte, de sehol nem volt látható olyan, hogy máshol is kapni lehetne Tokyon kívül. Az egyik oldalon viszont rátalált pár üzletre, ami a Japánban fellelhető NerveGear árusítók boltja volt. Írt párnak email-en, majd a választ olvasva fáradtan dőlt hátra a székében.*
- Tehát mégis igaz. „Egyelőre” csak Japánban lehet, majd használni, pff.
*Másnap a hírt elújságolva a fiúk diadalmas vigyorral tekintettek rá, majd összenéztek.*
- Alex? Ha jól emlékszünk Japánban éltél egy ideig nem?
- Igen, deee…hogy jön ez…
- Ha adunk bele pénzt, vehetnél egyet. *-.-*
- Minek? Nem hozhatom ki, de ha mégis, amúgy sem fog működni.
- Hát ez igaz, de…
- Csak arra gondoltunk, hogy ha majd lehet, akkor lesz egy közös.
*Alex megvonta a vállát.*
- Nekem mindegy, de borsos az ára…
*Majd lehajolt, hogy elsuttogja, a retteget összeget.*
- Egyszóval még akkor is, ha én is fizetek, fejenként kéne fizetnünk, ***** Forintot.
*Nagy hümmögés volt a válasz, majd annyiban maradt a dolog. Azonban ahogy közeledett a November úgy kezdte piszkálni a csőrét. Még sose próbálta ki, azaz amennyit ő játszott ezekkel, azt nem lehet játéknak se nevezni. Ha épp valaki elhívta, hogy játszanak, leült nézte egy ideig, vagy bénázott is akár vele, majd kijelentette, hogy unalmas, és felállt keresni valami innivalót, vagy nasit. Tényleg égbekiáltóan unalmasnak találta valamennyi játékot, de ahogy óhatatlanul is olvasott róla, egyre jobban kíváncsibbá tette a program. Érdekesnek hangzik, hogy ott légy a kitalált világban, mint ha csak igazi lenne. Sokat olvasott, és nem vetette meg a fantasyt, vagy a sci-fit sem, így amikor arra gondolt, hogy egy ilyen fantasy világ válhat valóra, még ha csak ilyen furcsa módon is, elbűvölte az emberi találékonyság ilyen nagyfokúsága. Végül döntött. Apja elé tárta az ügyet, és a férfi kis gondolkozási idő után „születésnapi” ajándékként megvette a jegyét. Persze a játékot neki kellett állnia.
Nem adták el a régi lakást, így a hétvégén és kihasználva a három napos szülői igazolást majd egy hétre visszatért Japánba.
Habár hiába volt ott egy két nappal a nyitás előtt, az utolsók között vette meg a NerveGeart. Annyira azért nem fűtötte a vágy a játékért, hogy a bolt előtt aludjon. Aznap előbb az utasításokat olvasta el részletesen, figyelt minden apró kis figyelmeztetésre, hiszen egyenesen az idegeire kell kapcsolni ezt a kütyüt, ami őszintén szólva eléggé aggasztotta. Végül.*
- Nah mi legyek… hmm, kardforgató… az érdekes, egy ideig kendóztam, harcművész…*sóhaj* Inkább valami újat szeretnék… legyen elf…*Elgondolkozik, majd elképzeli magát hegyes füllel. Ez egy széles mosolyt csalt az arcára, de végül megrázta a fejét az ötletre. Ránézve a kis lapra újfent, pont a látószöge közepére esett az a kaszt, ami a leginkább újdonsággal bírt.*
- Íjász.
*Ezzel el is dőlt. Felvette a „kütyüt”, chaten is mindig így hivatkozott rá, majd bejelentkezett. Első napja alatt a réten kószált, habár csak egy rövid ideig akart itt maradni. Úgy gondolta ez az újfajta gépezet megviselheti a használója szervezetét, így jobb lesz elsőre nem túl sokat az SAO világában tölteni. Kipróbálta az íjat, az utasításoknak megfelelően, rábízva magát a rendszer segítségére. Eddig még csak kézbe se vett íjat. Amit igen, az is inkább valami régi ereklye volt a tulajdonosának, mint használható eszköz.
A réten akart kijelentkezni. … hiába.
Bement a városba dobogó szívvel, annak reményében, hogy hátha csak az a gond, hogy nem egy városból próbálkozott meg vele. Így jutott el a főtérre, ahol is ő is szemtanúja lehetett még 9999 társával együtt a véres igazság kiderülésének. Csak annyit értett az egészből, hogy nem mehet ki.
Nehezen vette a levegőt, és valahogy megállni látszott előtte az idő. Egy hamis világba van bezárva. Még sokáig maradt a főtéren azután is, hogy kiürült. Az éjszakát is ott töltötte. Egy ideig azon a helyen ült, leroskadva, ahol a hír érte. Nem tud kimenni. Egy darabig nem csinált semmit. A pénzét se költötte el, enni se evett, és aludni se aludt, habár fáradságot mintha nem érezne, és éhes se volt, de ez csalóka érzet. Még ebben a játékban is fontosak az alapvető szükségletek. Aztán csak felállt vegül, és egy olcsó kis fogadó féleség, vagy büfé felé vette az irányt. Mindegy, a legolcsóbb helyet kereste meg. Így töltött heteket. Az utcán aludt a padon, (hideg nem volt) és a büfében evett. A "városban maradni", ez volt a mottója, mert ott biztonságos. Csak ez volt benne. Az egyik nap reggelén, viszont valami fura ötlettől vezérelve felállt, és kibandukolt arra a helyre ahol először gyakorolt.
Most azonban a felkelő nap fénye nem csak őt érte. Társaságot kapott, két nem túl bizalomgerjesztő alak képében. Valahogy így kezdtek, habár nem emlékezett pontosan az eseményekre.*
- Nocsak mi dolgod erre fele íjász-kun? - *Alex rájuk meredt, de nem válaszolt. Nem érezte valódinak a kérdést. Az egyikük két kést húzott ki az övéből, mire a zöld szemek megvillantak.
Szó nélkül ugrott neki a fiúnak, aki vakmerőségében azt hitte, hogy egy eltévedt báránykára akadt. Mondjuk öltözékéből ítélve, (ahogy igaz is volt) nem vehetett részt harcban még egyáltalán a szöszi. Azonban ez nem volt lényeg. Nagyon is jól tudta, mi fog történni vele, ha a karaktere meghal. Arra pedig nem vágyik egy cseppet sem. Az első egyből a földön végezte a késével, és már ütött is a második felé. Egy szép balost adott le, hallani lehetett, hogy elérte a célját. Már miért ne érte volna el? Versenyeken vett részt, és előkelő helyezésekkel végzett. A hatás viszont nem a várt volt. A két suhanc mintha meg se érezte volna az előbbieket. Gonoszan elvigyorodtak.*
- Csak nem osztottad el még azt a 10 pontot sem?
*”Jah igen. Azt elfelejtettem miután bejelentették, hogy ez lesz mostantól a világ, amiben élek.” A mondat és az önelégült mosoly együttesére azonban vérszemet kapott. Elkezdte sorozni mindkettőt, ahol érte. Gyomor, arc, oldal, rúgott is ahol tudott, de végül kifáradt. Meglepően gyorsan kifáradt, s ebben az óvatlan pillanatban a másik előrántotta a kardját, majd rögtön vágott is. Amíg ő alig sebezte meg mindkettőt, a másik vágása az élet ereje egy harmadát levette. Ezután a késes ugrott neki és valami eszméletlen gyorsan kis sebeket ejtett rajta, közben vihogva üvöltötte, hogy „gyenge vagy, meghalsz!” Egymás után többször is. Próbált hátrálni, de sok esélye nem volt a menekülésre. Az a másik túl gyors volt. Követni se tudta nagyon merre mozog. Lihegve rogyott a földre végül, a HP csík pedig jócskán a vörös tartományban villogott. Eszébe jutott, hogy most meghal.
Nem hallotta a kardforgató megjegyzését, miszerint reméli, nem nagyon költött bele az aranyaiba. És valóban. Valamiért nagyon kuporgatta a pénzt. És most mind, ezé a közönséges rabló gyilkosé lesz.
Tényleg képes lesz megölni, még így is? Még úgy is hogy tudják, hogy akkor valójában is meghal? Csak a pengét látta, nem pergett le előtte életének főbb eseményei, csak a penge volt. Biztosra vette, hogy meghal.
Behunyta a szemét, de kardok éleinek jellegzetes hangjára lett figyelmes. Aztán a késes hangját hallotta. Feltűnően rémült volt.*
- Mit keres itt egy frontharcos?
*A válasz viszont egy kardcsapás volt a lovag részéről. Csak az lehetett, hiszen egy pajzzsal és egy nagy karddal bírt. A kardforgató Hp-ja egyből a sárga mezőbe került.*
- A következő az életedbe kerülhet.
*Az volt a végszó, Alex csak pisloghatott a menekülők után. A lovag a kezét nyújtotta felé, de ő úgy döntött, hogy előbb huny egyet.*
- Hé, most jobb, ha még a fejedet se vered be. *Kapta el az ájult fiút egyből. Végül a vállára vette, és félig maga mellett húzva elvitte az első fogadóig. Felébredve ott volt a lovag. Meg kéne köszönnie, de egy darabig csak meredt vörös fejjel maga elé.*
- Köszönöm… megmentettél…
- Igyekezz felfejlődni. Ezt a játékot csak így élheted túl. *Nem jött válasz, eléggé maga alatt volt még. Azt hitte, hogy az eddig tanult puszta kezes harc tudásával nincs elveszve. A lovag elmosolyodott.*
- Huhh, jól elbántak veled. Pihenj egy kicsit… a szobát mára kifizettem, úgy hogy maradhatsz.
*Majd kilépett az ajtón. Alex tényleg elég fáradt volt. Egy jó ideig szinte semmit nem aludt, de még mielőtt visszadőlt volna, elosztotta a pontjait.*
Nem: Férfi
Kaszt: íjász
Kor: 18
Kinézet: A lányok bálványa. Mármint Japánban biztosan. Egyszerűen rajongtak leomló szőke haja és zölden megcsillanó nagy, nyílt szemeiért. Magas, egyenes tartású fiatalember, a nagykorúság szélén. Arca mindig üde, és mindig mosolygós. Haja a válláig ér. Általában elegáns ruhákban jár, és mind tartása mind járása arról árulkodik, hogy a sportokban is jeleskedik. 174 cm, és 71 kg, de persze ilyen apróságokat sose ad ki magáról. Összefoglalva bárhol „jó parti” lehetne, ha nem lennének olyan szigorú elvei, amihez tartja is magát. Nem szereti a céltalan rajongásokat.
Jellem: „Én akarok.” Ez talán az őt legjobban kifejező mondat. Azonban ezt senki nem mondaná meg róla elsőre. Nagy erénye a jóra való törekvés. Nagylelkű, segítőkész, és melegszívű. Fontos számára a tisztességes viselkedés és mindig támogatja a gyengéket. Habár ezt a fajta hűséges, becsületes magatartásformát elvárja a körülötte élőktől is, és nem is akárhogyan. Horoszkópjából is ítélve, mindig királyként tekint magára, sohasem szolgaként. De ezek a vonások, erényein is meglátszanak. Úgy ad, ahogy a nagyok. Büszkén, méltósága megtámadhatatlanságában. Viselkedése nemességet rejt, ezért tettei nagyvonalúak és látványosak is egyben. Bár néha tud igazán szenvedélyes lenni, leginkább megfontoltan cselekszik.
Amellett, hogy a szellemi munkát előbbre tartja, nagyon is gyakorlatias ember, és nagy lelkesedéssel tudja bele vetni magát a dolgok sűrűjébe.
Akkor érzi magát a legjobban mikor a figyelem középpontjában lehet, mindig arra törekszik, hogy reflektorfényben lehessen. És ehhez kiváló érzéke is van. Igényli, hogy szeressék.
Habár szangvinikus jellemvonása elég erős ahhoz, hogy ha nem éri el a célját, vagy olyan helyzetbe kerül, amit nem szeret, ellustuljon. Ilyenkor csak néz ki magából és nagy filozófiai nemtörődömséggel szemléli a nagyvilágot. Mert, hogy leginkább egy halk, de dinamikus személynek írná le az a nagyvilág. Eddig ugyan ilyen eset nem sokszor fordult elő, és csak rövid időre, mivel természetes optimizmusa mindig visszahozta a való élet forgatagába.
Képességek:
Air walk: Magyarul légjárás. Ezt a képességét aktiválva egy percen keresztül a levegőt, mint egy szilárd talajt tudja használni. Lépcsőként, vagy padlóként akár. Azonban létezik magassági határa is, ez pedig a 10 méternél van, nagyjából egy három-emeletes ház magassági szintje. Innen leesni viszont már sebzést vonhat maga után, tehát figyelnie kell az idő korlátra. A képességet használni viszont egy órán belül, csak egyszer teheti meg.
Előtörténet:
Már maga a neve is messziről ordítja, hogy magyar. Az ám, de nem egy tipikus kispolgára hazánknak. Habár Magyarországon született, és minden tekintetben magyar állampolgár, 3 éves korától kezdve egészen 14 éves koráig, Japánban élt. Szülei, azaz édesapja egy meglehetősen befolyásos informatikai cég egyik vezetője, s amikor felkérték a munkára, egyből el is fogadta. Így történt, hogy kihelyezésekor, fogta kis családját, és az egész pereputty átköltözött a Felkelő nap országába. Alex európai megjelenésével furcsa lehetett az ottaniaknak, így a szülők úgy döntöttek, hogy egy nemzetközi kis iskolába íratják be. Habár az óvodánál ezt nem lehetett megjátszani, a kis szőkeség nem bánta a dolgot. Már gyerek korában is aktív társasági lény volt, és nem törődött olyan apróságokkal, mint a haj színe, vagy a szem vágottsága. Igazi élettel teli gyerkőc volt. Gyorsan megtanulta a japánt, és mivel otthon magyarul is beszéltek, így egyből két nyelvvel indított. Majd lejárt a megbízatása a családfőnek, így még időben érkezett vissza arra, hogy Magyar honban kezdhesse el a gimnáziumot. Mivel jó tanuló volt, szóba se jött a szakmunka lehetősége. Végül a Piarista katolikus, és egyben nagy múltú iskola szerény tagjává vált, aminek köszönhetően felfedezhette, hogy itt a jobb sulikban sincs akkora rend és fegyelem, mint Japánban, a rosszabbakban. Kissé csalódás volt a tény, de meg kellett szokni. Azelőtt is nagy lelkesedéssel vetette bele magát az osztályvezetői pozícióba, illetve alsó középiskolában ő volt a Diáktanács elnöke is, így természetesen itt sem hagyhatta ki ezt, de elég gyorsan és hideg zuhanyként élhette meg az újabb tényt, miszerint itt a „nagy” DÖK csak jelképes. Mivel az osztály sem érdeklődött túlságosan érte, a következő évben már nem is jelöltette magát, és észre vételei után, a felkérést (amit kapott ugyan) itt el lis utasíthatta, nem, mint eddig. Egyszóval megmaradt egy csendes, dekoratív fiúnak, aki ha úgy esik, könnyedén elbeszélget másokkal, de alapvetően nem töri magát nagyon.
A sportokra viszont nagyon rákoncentrált. Az itt elért sikereit díjazták is csoport társai, és ezzel kielégíthette örök szenvedélyét, hogy a kör közepén lehessen. Aikido, judo, wadoryu karate, jiujitsu. Igen, mind harcművészet, egytől egyig. Kipróbálta ugyan a focit is, de az ittenit túl lazának érezte. Túl lötyögősnek.
Jah, hogy nem volt szó a játékokról? Hát, nem is lehet semmit mondani róla, mivel a gépét másra nem is használta a tanuláson kívül. Esetleg helyszínek keresésére, fényképek tárolására. Tehát egy teljesen játék-mentes életet élt. Sosem vonzotta a 2D-s világ. Miért tette volna, hiszen a való életben nagyon jól meg volt. Nem volt hiánya semmiben. Akkor hogyan került a SAO világába? Egy egyszerű fogadás áldozatá vált. Még jóval november előtt. Az iskola kezdésekor, páran a baráti köréből egy PC-s füzetet nézegettek nagy lelkesedéssel, és persze ő épp megérkezvén az első órára, meglátta őket. Egyszerű kíváncsiságból kérdezte csak meg, hogy mit néznek, de ezután minden ment tovább magától, s a végén azon kapta magát, hogy a hitetlenkedő fiúknak megígérte, hogy beszerzi a NerveGeart. „Áá, magyarok úgy se kapják meg. Hozzánk nem jut el az ilyesmi.”
- Dehogynem. Be lehet azt szerezni. Csak figyeljetek.
*Ezek után minden nap végén az internetet böngészte, de sehol nem volt látható olyan, hogy máshol is kapni lehetne Tokyon kívül. Az egyik oldalon viszont rátalált pár üzletre, ami a Japánban fellelhető NerveGear árusítók boltja volt. Írt párnak email-en, majd a választ olvasva fáradtan dőlt hátra a székében.*
- Tehát mégis igaz. „Egyelőre” csak Japánban lehet, majd használni, pff.
*Másnap a hírt elújságolva a fiúk diadalmas vigyorral tekintettek rá, majd összenéztek.*
- Alex? Ha jól emlékszünk Japánban éltél egy ideig nem?
- Igen, deee…hogy jön ez…
- Ha adunk bele pénzt, vehetnél egyet. *-.-*
- Minek? Nem hozhatom ki, de ha mégis, amúgy sem fog működni.
- Hát ez igaz, de…
- Csak arra gondoltunk, hogy ha majd lehet, akkor lesz egy közös.
*Alex megvonta a vállát.*
- Nekem mindegy, de borsos az ára…
*Majd lehajolt, hogy elsuttogja, a retteget összeget.*
- Egyszóval még akkor is, ha én is fizetek, fejenként kéne fizetnünk, ***** Forintot.
*Nagy hümmögés volt a válasz, majd annyiban maradt a dolog. Azonban ahogy közeledett a November úgy kezdte piszkálni a csőrét. Még sose próbálta ki, azaz amennyit ő játszott ezekkel, azt nem lehet játéknak se nevezni. Ha épp valaki elhívta, hogy játszanak, leült nézte egy ideig, vagy bénázott is akár vele, majd kijelentette, hogy unalmas, és felállt keresni valami innivalót, vagy nasit. Tényleg égbekiáltóan unalmasnak találta valamennyi játékot, de ahogy óhatatlanul is olvasott róla, egyre jobban kíváncsibbá tette a program. Érdekesnek hangzik, hogy ott légy a kitalált világban, mint ha csak igazi lenne. Sokat olvasott, és nem vetette meg a fantasyt, vagy a sci-fit sem, így amikor arra gondolt, hogy egy ilyen fantasy világ válhat valóra, még ha csak ilyen furcsa módon is, elbűvölte az emberi találékonyság ilyen nagyfokúsága. Végül döntött. Apja elé tárta az ügyet, és a férfi kis gondolkozási idő után „születésnapi” ajándékként megvette a jegyét. Persze a játékot neki kellett állnia.
Nem adták el a régi lakást, így a hétvégén és kihasználva a három napos szülői igazolást majd egy hétre visszatért Japánba.
Habár hiába volt ott egy két nappal a nyitás előtt, az utolsók között vette meg a NerveGeart. Annyira azért nem fűtötte a vágy a játékért, hogy a bolt előtt aludjon. Aznap előbb az utasításokat olvasta el részletesen, figyelt minden apró kis figyelmeztetésre, hiszen egyenesen az idegeire kell kapcsolni ezt a kütyüt, ami őszintén szólva eléggé aggasztotta. Végül.*
- Nah mi legyek… hmm, kardforgató… az érdekes, egy ideig kendóztam, harcművész…*sóhaj* Inkább valami újat szeretnék… legyen elf…*Elgondolkozik, majd elképzeli magát hegyes füllel. Ez egy széles mosolyt csalt az arcára, de végül megrázta a fejét az ötletre. Ránézve a kis lapra újfent, pont a látószöge közepére esett az a kaszt, ami a leginkább újdonsággal bírt.*
- Íjász.
*Ezzel el is dőlt. Felvette a „kütyüt”, chaten is mindig így hivatkozott rá, majd bejelentkezett. Első napja alatt a réten kószált, habár csak egy rövid ideig akart itt maradni. Úgy gondolta ez az újfajta gépezet megviselheti a használója szervezetét, így jobb lesz elsőre nem túl sokat az SAO világában tölteni. Kipróbálta az íjat, az utasításoknak megfelelően, rábízva magát a rendszer segítségére. Eddig még csak kézbe se vett íjat. Amit igen, az is inkább valami régi ereklye volt a tulajdonosának, mint használható eszköz.
A réten akart kijelentkezni. … hiába.
Bement a városba dobogó szívvel, annak reményében, hogy hátha csak az a gond, hogy nem egy városból próbálkozott meg vele. Így jutott el a főtérre, ahol is ő is szemtanúja lehetett még 9999 társával együtt a véres igazság kiderülésének. Csak annyit értett az egészből, hogy nem mehet ki.
Nehezen vette a levegőt, és valahogy megállni látszott előtte az idő. Egy hamis világba van bezárva. Még sokáig maradt a főtéren azután is, hogy kiürült. Az éjszakát is ott töltötte. Egy ideig azon a helyen ült, leroskadva, ahol a hír érte. Nem tud kimenni. Egy darabig nem csinált semmit. A pénzét se költötte el, enni se evett, és aludni se aludt, habár fáradságot mintha nem érezne, és éhes se volt, de ez csalóka érzet. Még ebben a játékban is fontosak az alapvető szükségletek. Aztán csak felállt vegül, és egy olcsó kis fogadó féleség, vagy büfé felé vette az irányt. Mindegy, a legolcsóbb helyet kereste meg. Így töltött heteket. Az utcán aludt a padon, (hideg nem volt) és a büfében evett. A "városban maradni", ez volt a mottója, mert ott biztonságos. Csak ez volt benne. Az egyik nap reggelén, viszont valami fura ötlettől vezérelve felállt, és kibandukolt arra a helyre ahol először gyakorolt.
Most azonban a felkelő nap fénye nem csak őt érte. Társaságot kapott, két nem túl bizalomgerjesztő alak képében. Valahogy így kezdtek, habár nem emlékezett pontosan az eseményekre.*
- Nocsak mi dolgod erre fele íjász-kun? - *Alex rájuk meredt, de nem válaszolt. Nem érezte valódinak a kérdést. Az egyikük két kést húzott ki az övéből, mire a zöld szemek megvillantak.
Szó nélkül ugrott neki a fiúnak, aki vakmerőségében azt hitte, hogy egy eltévedt báránykára akadt. Mondjuk öltözékéből ítélve, (ahogy igaz is volt) nem vehetett részt harcban még egyáltalán a szöszi. Azonban ez nem volt lényeg. Nagyon is jól tudta, mi fog történni vele, ha a karaktere meghal. Arra pedig nem vágyik egy cseppet sem. Az első egyből a földön végezte a késével, és már ütött is a második felé. Egy szép balost adott le, hallani lehetett, hogy elérte a célját. Már miért ne érte volna el? Versenyeken vett részt, és előkelő helyezésekkel végzett. A hatás viszont nem a várt volt. A két suhanc mintha meg se érezte volna az előbbieket. Gonoszan elvigyorodtak.*
- Csak nem osztottad el még azt a 10 pontot sem?
*”Jah igen. Azt elfelejtettem miután bejelentették, hogy ez lesz mostantól a világ, amiben élek.” A mondat és az önelégült mosoly együttesére azonban vérszemet kapott. Elkezdte sorozni mindkettőt, ahol érte. Gyomor, arc, oldal, rúgott is ahol tudott, de végül kifáradt. Meglepően gyorsan kifáradt, s ebben az óvatlan pillanatban a másik előrántotta a kardját, majd rögtön vágott is. Amíg ő alig sebezte meg mindkettőt, a másik vágása az élet ereje egy harmadát levette. Ezután a késes ugrott neki és valami eszméletlen gyorsan kis sebeket ejtett rajta, közben vihogva üvöltötte, hogy „gyenge vagy, meghalsz!” Egymás után többször is. Próbált hátrálni, de sok esélye nem volt a menekülésre. Az a másik túl gyors volt. Követni se tudta nagyon merre mozog. Lihegve rogyott a földre végül, a HP csík pedig jócskán a vörös tartományban villogott. Eszébe jutott, hogy most meghal.
Nem hallotta a kardforgató megjegyzését, miszerint reméli, nem nagyon költött bele az aranyaiba. És valóban. Valamiért nagyon kuporgatta a pénzt. És most mind, ezé a közönséges rabló gyilkosé lesz.
Tényleg képes lesz megölni, még így is? Még úgy is hogy tudják, hogy akkor valójában is meghal? Csak a pengét látta, nem pergett le előtte életének főbb eseményei, csak a penge volt. Biztosra vette, hogy meghal.
Behunyta a szemét, de kardok éleinek jellegzetes hangjára lett figyelmes. Aztán a késes hangját hallotta. Feltűnően rémült volt.*
- Mit keres itt egy frontharcos?
*A válasz viszont egy kardcsapás volt a lovag részéről. Csak az lehetett, hiszen egy pajzzsal és egy nagy karddal bírt. A kardforgató Hp-ja egyből a sárga mezőbe került.*
- A következő az életedbe kerülhet.
*Az volt a végszó, Alex csak pisloghatott a menekülők után. A lovag a kezét nyújtotta felé, de ő úgy döntött, hogy előbb huny egyet.*
- Hé, most jobb, ha még a fejedet se vered be. *Kapta el az ájult fiút egyből. Végül a vállára vette, és félig maga mellett húzva elvitte az első fogadóig. Felébredve ott volt a lovag. Meg kéne köszönnie, de egy darabig csak meredt vörös fejjel maga elé.*
- Köszönöm… megmentettél…
- Igyekezz felfejlődni. Ezt a játékot csak így élheted túl. *Nem jött válasz, eléggé maga alatt volt még. Azt hitte, hogy az eddig tanult puszta kezes harc tudásával nincs elveszve. A lovag elmosolyodott.*
- Huhh, jól elbántak veled. Pihenj egy kicsit… a szobát mára kifizettem, úgy hogy maradhatsz.
*Majd kilépett az ajtón. Alex tényleg elég fáradt volt. Egy jó ideig szinte semmit nem aludt, de még mielőtt visszadőlt volna, elosztotta a pontjait.*
_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Alex
by Kayaba Akihiko Hétf. Dec. 17 2012, 14:26
Szia!
Gyönyörű előtörténet és olvasni is élvezetes volt, példaértékű, elfogadom.
Nos, mivel elfogadtam az előtörténetedet leírom, hogy miket készíts elő a játékhoz.
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a vadász alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 1
Erő: 0
Kitartás: 0
Gyorsaság: 3
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod ki.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Íj (felszerelt, +1 fegyverkezelés) +99 nyíl
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Nyomás adatlapot készíteni
Gyönyörű előtörténet és olvasni is élvezetes volt, példaértékű, elfogadom.
Nos, mivel elfogadtam az előtörténetedet leírom, hogy miket készíts elő a játékhoz.
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a vadász alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 1
Erő: 0
Kitartás: 0
Gyorsaság: 3
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod ki.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Íj (felszerelt, +1 fegyverkezelés) +99 nyíl
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Nyomás adatlapot készíteni
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: Alex
by Sachi Hétf. Dec. 17 2012, 15:36
Bzzzt!
Ne értsetek félre, tök jó előtöri pedig nem szoktak bejönni a honi dolgokhoz kötődő dolgok. De szóval tényleg csak annyi, hogy a játék kezdetekor az elf nem volt választható kaszt, az közben jött és nem is konkrétan választhatóan, legalábbis történeten belül véletlenek és "véletlenek" folytán. Szóval tényleg csak ennyi, be kellett volna írnunk a normál infók közé szóval még csak nem is a te hibád!
Ne értsetek félre, tök jó előtöri pedig nem szoktak bejönni a honi dolgokhoz kötődő dolgok. De szóval tényleg csak annyi, hogy a játék kezdetekor az elf nem volt választható kaszt, az közben jött és nem is konkrétan választhatóan, legalábbis történeten belül véletlenek és "véletlenek" folytán. Szóval tényleg csak ennyi, be kellett volna írnunk a normál infók közé szóval még csak nem is a te hibád!
_________________
Clumsy GM (Slateblue | 6A5ACD)
Sachi- Mesélő
- Hozzászólások száma : 178
Join date : 2012. Aug. 23.
Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: -
Céh: -
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.