[Miniboss] Angyalbob

Oké, a heves ellenkezés miatt kaptok mégegy lehetőséget, innentől viszont percre pontosan fogok tartani minden határidőt (ha meg tudom oldani), és aki nem ír, kimarad.
Ez a 2 napos harci körökre ugyanígy érvényes lesz.
Persze Danee megkapta a 10 expet, a többiek pedig március 28-ig írhatnak. Aki ebben a körben nem ír, az kiesik a harcból, pótlási lehetőség nincs és nem is lesz.

Köszönjük szépen az utolsó utáni lehetőséget ^^

Egy kicsit ledöbbentem Danee válaszán, amit a kérdésemre adott.
- Kővé változtatni? - szólaltam meg – Ebből még baj lehet. Pláne, ha tényleg csak ennyien leszünk – tettem hozzá. Elég könnyen vége lehet a harcnak, ha Danee gyanúja beigazolódik. Vagyunk összesen öten, és nem, hogy szinte lehetetlen lesz lenyomni a bosst, hanem még túlélni a találkozást is cinkes lesz. Legrosszabb esetben alig egy-két perc alatt mindannyian a helyi szoborkert részei leszünk, és a boss pedig csak vígan röhög a markába, és várja a következőket.
- Ha igaz amit mondasz, akkor még most érdemes lenne üzenetet írnunk a céhtársaknak, arra az esetre, ha mindannyian csapdába esnénk... - mondtam a csapatnak, majd vártam a reakciókat, elsősorban Alexét, hogy mit szól hozzá.
Ami azt illeti, hiába vártunk még egy kicsit, nem lettünk többen. És ebből a szempontból nem javultak az esélyeink. Végül továbbindultunk, közben egyik állatszobor után jött a másik. A kővé változós dolog nyugtalanított, de legbelül egy kicsit reménykedtem abban, hogy talán csak Danee vészmadárkodik. Pedig valami azokat a szerencsétlen állatokat is kővé változtatta...
Majd elérkeztünk egy tisztáshoz, ahol a kissrác vergődött, majd nagy nehezen feltápászkodott. Danee próbált valamit kiszedni belőle, de alig-alig tudott meg valamit. Minden szótagért meg kellett küzdenie, míg végül teljesen elvesztette az emberi mivoltját.
- Vigyázz, azt hiszem megszállták – kiáltottam oda Daneenak – Azt hiszem, azt akarta mondani, hogy ne nézz a szemébe. Lehet a szobrokra is igaz, hogy nem kéne velük szemezni – tettem hozzá. Elvégre valaminek történnie kellett azelőtt, mielőtt megszállta az a valami, akármi is legyen az. És mi más van itt a tisztáson, mint azok az angyalszobrok? Azonban előjött még egy probléma: a srácot egyértelműen megsztállták. Játékos, zöld indikátorral. Mobok, NPC-k nem szoktak ilyen indikátorral futkozni, tehát játékos, csak éppen nem önmaga. Mint abban az elátkozott toronyban, ahol annak a céhnek a tagjai raboskodtak valamiféle ismeretlen befolyás alatt, és ott is elég nehéz volt megtörni a hatást. És elég kockázatos is volt, hogy mindezt áldozatok nélkül tudjuk elérni.

The member 'Keita' has done the following action : Kockadobás

---

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

A Tachi-Danee szóváltáson más körülmények közt nevettem volna, de most valahogy nem lett volna helyénvaló. Pedig Danee mint túristalátványosság? Nope. Akkor már inkább egy Ozi-szobor, jobb kezében kard, bal kezében korsó. Na az mekkora lenne már?
Aztán Alex kijavította a gondolatmenetemet, lehet a srác szemébe nem kellene nézni. Na igen, az ilyen tipikus félmondatokkal ez a baj. Bár többet tudnánk erről az egészről, de valami határozottan nincs rendjén. Ha többet tudnánk, akkor jobb lenne? Lehet. Lehet, hogy nem. De így is elég megerőltető volt a fiúnak azt a néhány szót is kimondani. Valami megszállta, egyértelmű, és küzd ellene, amennyire csak tud.
Közben Tachi rátámadt szegény srácra, a visszajárót viszont Danee kapta.
- Ez meg mire volt jó? - kérdeztem Tachit - Nem a játékosokat kéne bántani, hanem a mobokat - bár ilyen hozzáállással, hogy bumm, nekiesik egy játékosnak, akiről kb. semmit sem tudunk. Még azt sem, hogy elegendő életpontja van-e hogy kibírjon egy támadást. Nem csoda, hogy vörös... Persze erre nem tettem megjegyzést, legalábbis még nem. Majd, ha túl vagyunk a harcon. Már csak az kellene, hogy mi legyünk a célpont, ha esetleg a miniboss nem dob neki semmi érdekeset... De így, vagy úgy, a harc után jelentem az incidenst a Ligának, annak ellenére, hogy bizonyára Alex is azt fogja tenni.

- Jól vagy? - kérdeztem Daneet, ha a srác elesett akkor segítő jobbot nyújtottam felé.
- Ez meg mi volt? - vontam kérdőre a srácot, véletlenül sem a szemébe nézve. - Mi szállt meg, és hogy lehet megszüntetni? - tettem fel sietve a kérdéseket, bár kétlem, hogy tudna válaszolni. Akármi is szállta meg, egyre erősebb a befolyása felette.
Majd ahogy körbenéztem, valami feltűnt. Mintha azok a szobrok messzebb lettek volna az előbb, és ez a középső... mintha minket nézne! Szóval amíg nem figyelünk, addig sunyi módon hátba akarnának támadni?
- A szobrok! - kiáltottam a többiek felé – Ez itt a miniboss – mutattam a nodachival erre a középsőre, a rendszer már ki is írta a nevét. AngyalBob.
Aztán ahogy annak a rendje módja, megindultam, hogy egy szép nagy vágást bevigyek új cimboránknak, Bobynak. - Vigyázzatok, véletlen se nézzetek a szemébe! - mondtam a csapatnak. Biztos ami biztos, jobb megelőzni a bajt.

// 1 támadás AngyalBobra, alsó kocka a nodachi tűzsebzésére megy. Vikinggyűrű miatt nem fogy CSP-m az első támadásom során.

- Ozi, küldjél! - felelem az üzenetes felvetésre - Nekem momentán nincs kinek - vigyorgok pimaszul
- Jaaa, én is ezt mondom, megszállták: Pipa - lazáskodok az arcom elé húzott pajzs mögül
Az hogy a kis srác nincs egészen magánál de ennek ellenére éppenséggel elég virgonc, annyira nem válik előnyömre, de amíg csak a pajzs horpad és a vért reccsen, engem aligha hat meg különösebben
- Héj, haver! Álljál le hamar, hallod, különben lekeverek egyet! Megmenteni jöttünk, hülye gyerek, vágod?

- Kösz Alex, remélem sok hasznos cucc van köztük - próbálom humorosra venni a figurát vele szemben is
- Na és ki az a fajsúlyos madárka, akivel összeszűrted a levet, egy Brünhilda? - Daneenak fogalma sincs a viszonyról, de tényleg.
- Hehe, nehogy magadra vedd, csak hülyülök! - próbálom menteni a menthetőt a nagy pofám miatt - De tényleg, ki a szerencsés, ismerem én is?
- Tachi, te látom tudsz valamit, ki vele, ki a kis csaj?
Persze jól elvagyok, a pajzs kitart, ahogy Picard kapitány mondaná, nem is izgat különösebben a helyzet, úgy se értem mi folyik itt
- Ja látom, hogy játékos - adom a magabiztos.
Tényleg, basszus, játékos? Lesek ki rá az alkalmi napernyőm mögül. És tényleg.
- Hehe, szépen sárgul a lelkem, még a végén elviszi a skorbut!
- Ja-ja, nem nézek, nem nézek.
Magamnak feljegyzés: nem nézni a szemébe! De kinek? A kis srácnak?
- Azt a kővé válást, engedelmeddel meghagynám neked, mint lehetőséget - bökök még vissza pár szó erejéig a "lovagnak" - de ha kő túl snassz, esetleg bevállalhatnál egy gold bucket kihívást is! Van hozzá pár rúdnyi nálam, gyorsan felforralom a kedvedért!

Látva, mit művel a mi Tachi fiúnk, nem tudom szó nélkül hagyni a kis mutatványát
- Na látod, pont ezért nem bízik meg benned senki sem, de gondolom, te ezt a problémát már rég meghaladtad
- Jó reggelt, csipkejóska! - üdvözlöm a magához tért gyereket - Nem megyünk mi sehova, már helyben vagyunk!

Azért igyekszek sasolni ide-oda, csak úgy cikázik a tekintetem, mint egy speedes kaméleonnak, persze, a szemébe nem nézünk, tudom jól, de a szobrok mégis mire föl közelednek?
- Ja, jól vagyok, jól vagyok, semmi baj, hagyjad csak, azé' kössz - hárítom el Ozi segítő balját
- No lám, és tényleg, ahogy mondod, ott van drága kis a mini! Nekem annyira azért nem tűnik mininek, de bossnak se igazán ebből a szögből.
A dolog, hogy Ozi hajszál pontosan ráront a temetőangyalkára, az meg egy karc nélkül teleportál mögé, nem kicsit lep meg. Úgy kell visszapofozni az állam a földről.
- A teringettét! Hát ez meg mi volt, hölgyeim és uraim? Héj, már megint mozdultak! - nézek a többi szoborra is riadtan az első döbbenet után
- Hulljon a férgese! - rántok elő egy krézigrántátot, akarom mondani kristályt, s hozzá vágom a kisebbik angyal szobrok egyikének, majd megrohamozom én is Angyalbobot, ha már Ozi mögé villant, de nem bízom a véletlenre: egy függőleges vágással perdülök meg félkörben, hogy ha velem is a bolondját járatva mögém teleportál, hát, akkor is elérje a pengém a kicsikét
Ha ez sem válik be, akkor ki kell találni valami elmésebb taktikát.

//támadom Bobot a leírt manőverrel, erre megy az első kocka, a második meg a kristályhasználatra: Gyenge Lényirtó Kristály

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

---

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

The member 'Halász Alex' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

The member 'Tachibana Makoto' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Ami Daneet illeti, a miniboss mini megjegyzésére bevillant egy régi szép MMO-ból egy régi szép item, amit rádobva az ellenfélre, semmi mást nem csinált, csak feleakkorává változtatta. Na attól aztán voltak szó szerint minibossok, csak úgy a poén kedvéért. Meg a legkisebb alak morgolódása amikor még két adaggal kapott a porocskából xD
A támadásom úgy tűnt, sikeres lesz, a mozdulat is rutinból ment, Bob is mozdulatlan szoborként állott. Aztán luft, Boby sehol. Ez meg mi? Boby totál máshol. Ez meg hogy? Vagy nálam esett ki az idő egy része, vagy a miniboss lett az utolsó pillanatban hihetetenül gyors. De a lényegen nem változtat, szép nagy luft volt, az tuti.
Amire nem számítottam, hogy Danee sikeresen kivégezte az egyik ellenfelünket. Sajnos nem Angyalbob volt, csupán az egyik segítője, de legalább egy gonddal kevesebb. Mondjuk várható volt, hogy magát a minibosst nem lehet egy sima kristállyal elintézni... Viszont Danee is luftolt, majd Alex jött, aki nem vesztegette az időt, és támadott, és talált, ahogy azt kell. Ahogy kellett volna nekünk is.
Majd jöttek a további nem várt fordulatok. Tachi kérdésére reflexből válaszoltam – Nekem ugyan nem. Állom a sarat, amíg csak kell..  illetve amíg csak bírom... Az igazat megvallva viszont nem annyira könnyű a helyzet, Alex nagy sebzését egy, vagy talán jóindulattal két körig bírnám. Ami mellettem szól, hogy gyorsabb vagyok, és aránylag jó eséllyel ki tudok térni előle. Normál esetben, ugye, amikor nem vonja el a figyelmem még egy miniboss és a sunnyogó cimborája, amik viszont rendkívül gyorsak, ha helyezkedésről vagy támadásról lenne szó. Végszükség esetére még mindig ott a kristály, amivel le lehet lépni. Bár az sem a legkönnyebb döntés, de logikusabb, hogy visszasiet az ember a városba, összecsődíti a fél céhet, majd egy össznépi Al-mentőakció és minibossaprítás.
A szobroktól viszont a hideg futkos a hátamon. Olyan... nem is tudom... ijesztőek. Főleg, hogy amíg pislog az ember, addig helyezkednek, támadnak, újból helyezkednek, és talán csak Kayaba tudhatja, hogy honnan jönnek azok az arckifejezések, amiket vágnak ezek.
~ Na akkor csapassuk ~ aktiváltam az Igazak Pajzsát, avagy kölcsön luft visszajár. Majd megrohamoztam Angyalbobot ismét, ezúttal hátulról közelítettem, figyelve a szoborra, de a szemébe véletlen sem nézve. Valahogy megnyugtatóbb, ha a háta közepét sasolom, abból elvileg nem lehet baj....

// Igazak Pajzsa spec aktiválása (sikeres aktiválódása esetén ha Ozi luftol, akkor az ellenfele is elvéti a támadást)
majd két támadás Bobyra, alsó kocka a nodachi tűzsebzésére megy.
CSP: 255 - 2x38 -  19 = 160

The member 'Ozirisz' has done the following action : Kockadobás

---

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

második támadás kockái :3
// alsó itt is a nodachira megy

The member 'Ozirisz' has done the following action : Kockadobás

---

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

A támadásom épp olyan hatástalannak bizonyult, mint Oziriszé, ezek szerint nem technika kérdése a dolog, Alexnek persze rögtön sikerült, nem is értem, bár fura, mintha kicsit megrogyott volna a srác a saját találata után, és a szemei, azok a szürke szemek...

Másfelől Tachinak most igaza van, még ha a módszerei nem is épp túl lovagiasak, ezek a cselek inkább a tőr-pörgető orvgyilkosok sajátjai, mint a sötét lovagoké, de ha működik nincs miért tovább morogni miatta.
Az események különös és egyelőre meglehetősen nehezen magyarázható láncolatot vették fel
- A srác elfutott, de Alex szemei most pont ugyanolyanok lettek mint az övé volt, óvatosan vele! Ha van valami kis sebzésű kristályotok, amivel magához teríthetnénk... - gondolkodtam fennhangon.
Nekem sajnos nem volt ilyen kéznél, de tudtommal létezett efféle kristály, nem csupán olyan, amilyen az enyém.

Alex és Tachi és a potion itatási kísérlet eredménytelensége egészen kétségbeejtő dolgokat sejtet, de Tachi sikeres találatát láthatóan nem követtem fura változás, ami némiképp megnyugtató, viszont nem magyarázza meg, miért tudták ők ketten eltalálni a szobrot, mi pedig nem.

Ozi dupla vágásos manővere viszont újabb kérdéseket vet fel
- Tachi-kun, te hogy találtad el Bobot? Csak nem te is egyenesen a szemébe bámulva, mint Alex-kun? A hátba támadásnak láthatóan nincs feltétlenül köze a sikerhez, sokkal inkább a gyorsaságnak
De egyikünk se látszik olyan gyorsnak mint Ozirisz, talán nekem még lenne esélyem, de azt a páncélom bánná, amire szintén nagy szükség van.
Az se derült még ki eddig, hogy a megmaradt másik Angyalnak milyen szerepe van. Megoldások nélkül nem tűnt túl biztatónak a helyzet, de volt még valami amivel érdemesnek tűnt megpróbálkoznom
- Megpróbálom magamra húzni a bosst, talán elérhetem, hogy csak rám figyeljen, ezzel - és előhívtam egy Figyelem kristályt, rögtön élesítve is
- Itt vagyok néma Bob! Velem kezdjél, ne a többiekkel, hallod! - jobb ötletem nem lévén, leszámítva hogy bepróbálom esetleg a másik angyalt egy támadás erejéig, hogy lássuk mit váltok ki belőle, szóval ezt az ötletet egyelőre félretéve nem tudtam jobbat, mint sietős léptekkel Angyalbob elé állni, pajzzsal arcon nyomni, karddal egy oldalsó vágással esetleg megfaragni.

//támadom Bobot, és elsütők egy Figyelem kristályt