[Küldetés] Candy Crush

by **Silica** Kedd Jún. 28 2016, 15:23

Candy Crush

Minden cukrászdák legcukrászdábbika, a Sweet Dreams, sorra felvásárolta Aincrad nagyobb cukrászdáit, és egyfajta franchise kialakításába kezdett. Nem sokat változtatott a helyeken, de azt észrevehetitek, hogy az ott látott kínálat egyre több helyen tűnik fel, és a kedves pincérek és pincérnők is egyre több sütizőben öltöznek hasonlóképpen. Az árakon nem emelnek, így talán nem is foglalkoztok a dologgal, meg minden olyan gyorsan történik, szinte egyik napról a másikra. Az azonban már biztosan feltűnik mindenkinek, amikor hatalmas plakátkampányba kezd egész Aincradban.

Kedves Játékosok Aincradszerte!

Én, Hyun-Jung úgy döntöttem, három játékosnak megengedem, hogy meglátogassa a gyáramat. Ezen kívül, a három játékos egyikét külön ajándékkal jutalmazom, amely minden képzeletet felülmúl. Három szerencsegyűrűt rejtünk el a Sweet Dreams tulajdonában álló cukrászdák termékeiben. Amennyiben megtaláljátok, húzzátok az ujjatokra, és egy héten belül megtörténik a teleportálás, amely egy csodálatos világba, na és persze csodálatos jutalmakhoz repít majd titeket.

Írjátok le hogyan reagáltok a felhívásra, hogyan találjátok meg a gyűrűt, és mit szóltok ahhoz, hogy a tárgy bizony itemhelyet foglal, de a hordása nélkül elestek a küldetéstől és a kecsegtető nagy jutalomtól.

Résztvevők: Rogan, Rikomono, Chan
Határidő: Július 3.

by **Chancery** Kedd Jún. 28 2016, 16:04

Már megint zabálom a csokit. Ha nem fognám vissza magam, akkor biztos kétpofára tenném. Ez pedig azt jelenti, hogy odakint most lenne a hónapom egy bizonyos része, mert olyankor szoktam így rápattanni a cukorra, vagyis, elsősorban a csokoládéra.
~De legalább jó tudni, hogy le fogsz végre nyugodni.~ -ásít Álom egy hatalmasat, én pedig lelkesen bólogatok a szórólapot bámulva, nyammogva közben a kezemben tartott fehércsoki-táblából. Bevallom, azt, hogy a macska mit is mondott, nem is hallottam, a szöveget olvastam elsősorban és homlokráncolva próbáltam értelmezni. Végül legyintettem egyet, és boldog mosollyal integetve elköszöntem a cukrászda kiszolgálóitól, akitől beszerezhettem nemrég egy jókora adag édességhalmot.
~De nem értem, most fizettél ki egy halom aranyat, nagy részüket a céhbankból, akkor hogy van pénzed édességre?~
-Nyertem :3 -füllentettem vigyorogva. Valahogy ez most kicsit sem érdekelt. Már eltelt egy jó kis idő az aukció óta, és azóta a páros már át is adta nemrég a kesztyűt, mondván, számukra most véget ért egy küldetés, én következem. Többek közt ezért is indultam el otthonról, hogy keresgéljek, de aztán leakadtam a cukrászdánál >.>
Kezem belenyúl egy nagyobb kis zacskóba kis kockacsokit halászni, de valami keményebbe ütközöm. Nem, a csokinak nem ilyen a tapintása. Kíváncsian szedem elő a furcsa akármit, megforgatom a levegőben, és ahogy alig öt másodperce mondtam ki a szót, most kimondom még egyszer, meglepettebb hangon.
-Nyertem! O.O
"Willy Wonka Csokigyára". Az arany szelvény. De kár, hogy egyik verzióját sem láttam a filmnek... >.>
~Legalább visszajön a töménytelen csoki ára.~
Visszaszaladok a plakáthoz és újból elolvasom. Annak ellenére, hogy engem a küldetés meg ez a kaland igazából nem is érdekel, más esetben odaadnám másnak a gyűrűt, de a kesztyű miatt mindenbe bele kell kapaszkodnom, amibe lehet. Felhúzom az ujjamra a gyűrűt, és a rendszerüzenet után még fel is sóhajtok, hogy Jay még nem használta ki (sajnos) a lehetőséget, hogy másfajta gyűrűt is hordhassak, mert akkor most nem tudnám felvenni.
-Azért remélem, mikor már 10 évesek leszünk, akkor megkapom tőle... >.> -motyogtam magamban.
~Nem 25 éves vagy már...?~
-Nem úgy értem Rolling Eyes

Azzal csokit majszolva elmagyaráztam Álomnak a lényeget, miközben megírtam Shukaku-nak, hogy nekem körülbelül egy hét múlva kezdődik a küldetésem, szóljanak, ha közben akadnak másikra és küldjem a kesztyűt addig is. Hisz használjunk ki minden lehetőséget :3 Ezen kívül elgondolkodtam, hogy a nyeremény, attól függően, mi lesz, egy részben mindenképp az árvaházba fog kerülni. Most van elég édességem a hétre, nem fog kelleni több :3
Miért nem tudok mindig ilyen jól multitaskingolni?

Nevelés Kesztyűje akkor megbeszéltek alapján itt aktív. Ha fontos lesz, Irányításom 75, Kitartásom 46 pontra módosul.

by **Rogan Hartnett** Kedd Jún. 28 2016, 16:06

Sosem voltam túl nagy édesszájú, ami persze nem egyenlő azzal sem, hogy nem eszem édességet, vagy, hogy nem szeretem őket. Csupán annyit, hogy képes vagyok mértéket tartani, és sosem érdemelt ki különleges helyet az életemben. Hozzám hasonlóan Nachum sem magasztalja az égig a süteményeket, sőt talán ő még annyira sem igényli néha napján az édes ízt mint amennyire én szoktam. Ő amolyan mindenevő. Megeszi a húst, a zöldségeket, nincs baja az édességekkel sem, és alkalom adatán még a bútorokat is megrágja, ami néha kicsit bizarr, de elfogadom olyannak amilyen. Erősek a fogai, szeret rágcsálni, és mivel ezt csak akkor teheti meg amikor csak én vagyok a közelében, ezért hajlamos arra, hogy az esti órákban önfeledt rágcsálásba kezd. Néha olyannyira jóízűen csinálja, hogy én is megkívánom az ételt.
Pontosan így történt ma is. Felkeltem, ő rágcsált, és elmondhatatlanul vágytam egy szelet valamire ami le van öntve valami keserű csokoládéval. A Nevelés kesztyűjének eladása sok pénzt hozott a konyhára, ezért nem láttam akadályát annak, hogy miért ne kapjunk be valami különlegeset. Az utcákon nem is foglalkoztam a plakátokkal, hirdetésekkel, emberekkel, hiszen ez a mai nap csak kettőnkről szól. Nachumról és rólam. Tömérdek édesség társaságában amelyet Aincrad talán legfényűzőbb cukrászdájában fogunk eltölteni.
A hatalmas sor sem jelentett akadályt számunkra, türelmesen megvártuk, hogy kiszolgáljanak, végül pedig egy parkban láttunk hozzá a finomságokhoz. Két szelet sacher torta, két képviselő fánk, kettő mignon, és valamiféle szezonális sütemény aminek már nem emlékeztem a nevére, de nagyon gusztusosan nézett ki azzal az eperrel a tetején.
- Tudod, ez az aukció dolog valamit megváltoztatott bennem. - Nachum csak csendben hallgat, miközben rágcsálja a korábban említett különlegességet, én pedig két harapás között folytatom - Úgy érzem fontos dolgom van itt Aincradban. Valamit tennem kell. Meguntam, hogy a sötétben bujkálunk. Meguntam, hogy lenéznek minket. - gondoltam itt Nathalie-ra akivel azóta a nap óta nem sikerült beszélnem.
- Talán dolgoznom kellene. Talán tanítanom kellene. Vagy talán rabolnom.. kellene? - az utolsót inkább csak kérdeztem, túl vad kijelentés lett volna, ráadásul nyílt utcán vagyunk, éppen ezért félve körül is pillantottam. Ekkor Nachum heves köhögésbe kezd.
- Jó csak vicceltem. Te is tudod, hogy nem vagyok az a tolvaj fajta. Maximum ilyen Robin hood féle lehetnék. Lopnék, hogy a szegényeknek mint mondjuk mi legyen pénze. - a kis csöppség egyre jobban köhög, szinte fuldoklik, ekkor már megforgattam a szemeim, felemeltem, és megráztam picit - Ha nem lennél ennyire mohó, akkor talán nem fulladnál meg. Szép. Mondhatom szép.. - és akkor kijött az a dolog...
- Rogan..
- Most már ez nem mehet tovább.
- Rogan...
- Meg is fulladhattál volna, és akkor mindenki gonosznak tartana engem, hogy nem segítettem rajtad..
- Rogan.. Figyelj rám!
- Szerinted mi lenne velem nél... Igen? - a végére már egyszerre beszéltünk, elcsendesedtem picit, mire Nachum elém rúgja a gyűrűt..- Mi a fene ez? - kérdezem szemöldök ráncolva, miközben a picurra sandítok
- Ez a gyűrű volt a számban...
- Jézusom! Mondtam, hogy csak vicceltem a tolvajlással! Nachum ilyet nem szabad..
- A süteményben volt... - unott arcocskája szokás szerint kifürkészhetetlen, nem tudom mi jár a fejében - Emiatt fuldokoltam. Valaki biztos elveszítette... lehet a cukrász gyűrűje volt..
- Hű és nézd milyen jól áll! Pont kellett egy második gyűrű. Mintha rám öntötték volna... habár úgy lenne az igazi, ha adna statokat, de amíg nem találunk másikat hordom. Hátha az utcán velem szembe jön a tulajdonosa és felismeri. Akkor vissza is adhatod neki..

by **Rikomono** Kedd Jún. 28 2016, 16:27

- Jó, hogy nem rögtön Willy Wonka - motyogtam magam elé, majd egy hanyag mozdulattal letéptem a plakátot, kényelmes mozdulatokkal összetéptem, és magam mögé hajítottam a pixelekké váló papírutánzatot. A hasonlatosság kísérteties volt, ugyanakkor ebben nem volt semmi meglepő: a rendszer imádott régi filmekből, netes városi legendákból és ehhez hasonló forrásokból táplálkozni, amikor küldetéseket kellett generálni. Ezekben még volt némi izgalom is, mert a random elemek egészen furcsa irányba tudták csavargatni a sztorit. Azon kevés része volt a játéknak, amit megszerettem. Hogy mégis miért szaggattam le ennek ellenére a plakátot, azt ne kérdezd. Szeszélyes vagyok, vagy mi, ráadásul néha totál szándékosan, máskor meg tök véletlenül. Így kell, nem?
Ettől függetlenül nem tettem több kitérőt a különböző cukrászdákba, mint egyébként. Fortuna vagy kedvel, vagy nem, ezen az se fog változtatni, ha minden tábla csokit felvásárolok. Ha rám mosolyog a szerencse, az egyetlen taiyakival is meg fog történni, szóval ezzel az akcióval tőlem nem szedtek be több dellát, mint máskor. Egyébként ügyes húzás, ezt még anélkül is vágom, hogy értenék a marketinghez. Az a bizonyos taiyaki pedig így is hozzám jött. Nem voltam miatta különösebben boldog, egyszerűen tudomásul vettem, hogy kaptam egy lehetőséget. Ettől még nem fog az életem megváltozni, egy hétig pedig képes leszek nélkülözni azt a 19 gyorsaságot, amit elveszítek miatta ideiglenesen. Kiválasztott lettem? Na és? Nincs miért büszkélkednem vele, másnak vagyon, örök szerelem vagy hírnév jelenti a kiválasztott státuszt. Mindenkinek van valamije, ami csak az övé. Sőt, mondok jobbat, nekem nem ez a gyűrű adja meg ezt az érzést. Ez csak egy kulcs egy ajtóhoz, ami mögött van valami, ami talán érdekel. És ha véletlenül pont nem érdekel, nem fogom sajnálni azt a két tucat másikat, akinek meg jelentene valamit.

by **Silica** Szer. Jún. 29 2016, 06:25

Amint az utolsó szerencsés megtaláló, azaz Rikomono is felhúzta az ujjára a gyűrűt, azonnal megtörtént a teleportáció, tehát neki szerencséjére nem kellett sokat várnia, a többieknek azért hordaniuk kellett a csillogó élszert két-három napig. Nem, Rogan ujján senki nem ismerte fel a darabot, hiszen az nem lett elmondva, hogy pontosan milyen gyűrűt is kell keresni, és amióta meg lehet változtatni a tárgyak kinézetét, még az őrült itemgyűjtők sem figyelnek fel a legfurább darabokra sem. Amikor eltűntök, akkor a szokásos villanás és pixelek helyett ezúttal a ruházatotoknak megfelelő színű glitter röppen fel utánatok, ám ez maximum a körülöttetek állókat érintheti, titeket nem. Ami viszont fontos, hogy egy színházterembe érkeztek, mindannyian a páholyban foglaltok helyet, egymástól külön, ám láthatjátok egymást, még integethettek is, átkiabálni azonban nem nagyon van lehetőségetek, ugyanis az előadás kezdetét veszi, vagyis egyelőre a kedvcsináló, aminek a végén be is sétál a házigazda. Hogy honnan tudjátok, hogy ő az? Nem ismerhetitek fel, hiszen senki nem ismerheti, de a feje felett villódzó neonfények a nevével talán jelentenek valamit.
-Köszöntelek titeket az én csodálatos és rendhagyó gyárlátogatásomon! Kezdjük is a legfontosabbal, az édességgel!
Felemeli a kezét, mire mindegyikőtök előtt, beleértve a peteket is, egy nagy zacskó popcorn jelenik meg, ám nemcsak, hogy a színes fajta, hiszen az annyira azért nem különleges, de ha belekóstoltok, a Sweet Dreams ismerős ízeit fedezhetitek fel mindegyik darabon, legyen az sütemény, fagylalt vagy akármi más.
-Most, hogy már a hasikátok rendben van, kezdjük is a végével. Van még kérdés? Csak bátran, kérdezhettek bármit, nem kell szégyenlősködni!

by **Chancery** Kedd Júl. 05 2016, 22:44

Csak két napba telt, tehát egy kicsit még a vidámabb státuszomban voltam egyébként is, bár a csokifalatozás azóta egy kicsit, csak icuri-picurit, de lassabb tempót vett fel. Épp dudorászva pakolásztam a könyvtárban, mikor megtörtént a teleportáció, de maximum Koakuma kereshetett utána égre-földre, más nem igazán. Kezemben a Nyomorultak első kötetének egy példányával érkeztem a páholyba kissé meglepődve, pislogtam kettőt, majd felfogtam, hogy hol is vagyok, és kapásból magamon néztem végig. Csak egy egyszerű nyári darab volt rajtam, és égre-földre szidtam volna a rendszert, ha itt is iszonyat probléma lenne, mikor az emberen nincs melltartó. Itt alapból ad egy fehérneműt a rendszer, amit aztán maga a ruha-sablon eltűntet. Mert hát az ember lánya a genetikától sosem azt kapja, amit kéne; aki hullámos hajat szeretne, mint én, az kap szálegyenest, akinek hullámos, az pedig ellenkezőt szeretne. És még sorolhatnám...
Kicsit elbújva nézek körbe, hogy kik voltak még a szerencsések. Egyiküket már ismerem; tőle vettük meg a kesztyűt, és ami szerencsére az inventory-ban lapul. Ha jól emlékszem, fel kell húzni ahhoz, hogy aktiválódjon és elkezdjen exp-t termelni, kicsit furin néz így ki az összeállításom, de nem gond, itt el tudom rejteni, a páholy mögött nem látja senki, milyen bolondul festek. A másik emberkét nem ismerem, sosem láttam még, de mintha az Angelic céhlogója lenne az indikátora mellett. Ilyen messziről nem vagyok biztos benne, és most nincs kedvem bekapcsolni a Látást.
~Nem lehetne lekapcsolni ezt a zenét?~ -fintorodik el Álomkelő, kicsit elhúzza a fejét, de persze ezzel nem sokat segít magán és a jó hallásán. Együttérzően mosolygok rá és igyekszem simogatással hozni neki békét. Nem használnám perpillanat ilyesmire a kesztyűt, csak ha harc közben lenne rá szükség. Átbeszéltük a napokban, hogy a statváltozás tekintetében néha jól jöhet a számára idézőjeles "mindrape", de csak és kizárólag akkor, minden más helyzetben szeretne önmaga maradni teljes mértékben.
Hogy őszinte legyek, a zene az épp nekem sem volt az a feltétlenül élvezetes, valahogy nekem elég elvont stílusom van az elsősorban klasszikusnak ható vagy videójátékok- és filmek zenéivel felnőve. Mikor pedig véget ér, és popcornostúl megjelenik a tulaj, akiről a neve alapján azt hittem, férfi lesz - nem vagyok otthon a távol-keleti nevek terén -, inkább elfekszem a karjaimon és habókosan szemezgetek a popcornból, minden szemet megnézve.
Nekem általában akkor vannak kérdéseim, ha mások is kérdeznek, de most perpill senki sem szólalt meg az utóbbi pár másodpercben.

by **Rogan Hartnett** Kedd Júl. 05 2016, 23:35

Nem sok idő telt el az új gyűrűm felvétele óta. Tetszett, mert végre eggyel több ékszert viselhettem, és mert nem üresen látom azt a gyűrű slotot a felszerelkezőmben. Ugyan nem ad statot, de legalább elegáns, és jól néz ki a ruháimmal. Bármit felvehetek hozzá. Nachummal persze sokat sétálgatunk, és volt esély rá, hogy valaki felismerje ezt az egyedi gyűrűt és vissza tudjuk adni a jogos tulajdonosának. De azért volt bennem egy olyan, hogy jobb szeretném megtartani. Egészen a teleportáció pillanatáig pedig nem is hittem, hogy ez egy küldetés lehet. Nem kis meglepetés volt számomra amikor a medencéből egy pillanattal később egy páholyba kerültem. Gondolom nem kell magyarázkodnom, hogy miért pont egy fürdőgatyában bukkantam elő, egy medence után..
- Oh elnézést. - nem zavartattam magam, nem siettem, hadd legeltessék a szemüket a félig meddig kidolgozott kreol felsőtestemen, és erős vádlijaimon. Rövidesen - amikor úgy éreztem már, hogy eleget gyönyörködtek - sikerült megtalálnom és magamra öltenem egy nadrágot és egy lezser inget, végül pedig egy papucsot is a lábamra varázsolok. Nachum úgy tűnt zavarban van, két oldalt hölgyek. Ráadásul ő jobb szereti a kisebb társaságokat, meg sem mer mukkanni. Persze remegni nem remeg, és nem mutatja ki a félelmét, de én már ismerem eléggé, hogy tudjam milyen amikor fél. Unott arc, nyitott fürkésző szemek. Tehát mint mindig.. minden más érzelmet így fejez ki szegénykém, csak kicsit másképpen mégis.. A műsor nem kötött le, de azért megtapsoltam a fellépőket. Illik, és mert tudom milyen érzés az amikor nem kapunk elég jó visszajelzést. A popcornt csak nézegettem, illetve Nachum szájába adagoltam. Az események egymás után túl gyorsan történnek. Csak pislogtam, helyettem végül Nachum felbátorodott és kérdezett.
- Miért színes a popcorn? És miért nem popcorn ízű?
- Ez jogos kérdés..- kóstoltam meg egy Sacher ízűt.. - Könnyebb volt popcorn formában tálalni mint mondjuk egy tál süteménnyel kínálni?
- Engem inkább csak a miértje érdekel.

by **Rikomono** Szer. Júl. 06 2016, 10:41

Remek, még várnom se kellett. Így csinálja egy igazi profi. Tudja, érzi már a rendszer is, hogy gyűlölök várni, úgyhogy nem habozott engem átteleportálni, bárhová is vezet ez az ösvény, amire a gyűrű felhúzásával ráléptem. Ez így van rendjén. Érdeklődve vártam, miféle kalanddal vár ez a Willy Wonka-koppintás, ám gyárépület és mágikus helyszínek helyett egy közönséges színházteremben találtam magam. Geh... Elégedetlenül grimaszolva néztem körbe. Már mozizni se szerettem, mivel én, és az egy helyben ülés órákon keresztül nem vagyunk nagy haverok, de a színház még annál is rosszabb volt.
A színpadon valami bohóctársulat próbált zenére emlékeztető zörejt produkálni, meg ugye három szerencsés.. vagy szerencsétlen...? flótásról beszélt a hirdetés, úgyhogy rajtam kívül még ketten üldögéltek egy-egy páholyban. Cicafül, mi? Rögtön az enyémhez kaptam, eddig se csíptem ezt a cuccot, de így még kevésbé éreztem magam eredetinek. Alig vártam már, hogy leválthassam valami erősebb késre, és megszabadulhassak ettől a vacaktól. A másik fazon meg az a repülő gyíkos krapek volt, naná, hogy rögtön valami hülyeséggel hívta fel magára a figyelmet Rolling Eyes

Kedvetlenül fordultam vissza a színpad felé, és unottan bámultam ki a fejemből, miközben a lábam a "zene" ritmusára járt. Nem azért, mert tetszett volna, hanem mert megőrülök, ha nem mozoghatok valamit, bármit!
- Hála az égnek, vége... - mormogtam a nemlétező bajszom alatt a szám végén, de egy pillanat szünet nem volt, máris besasszézott a cukiság két lábon járó megtestesülése, a rózsaszín haj! Akurvaéletbe, ezt hogy nem láttam előre? Ha édesség, akkor pink haj, tiszta sor. Diszkréten a tenyerembe temettem az arcomat, és mire felnéztem, már előttem volt egy zacskó pattogatott kukorica. Oh...
- Végre valaki tudja, hogy a kajánál nincs fontosabb - szólaltam meg elismerően, majd elvigyorodtam és marokszámra tömtem az arcomba a popcornt... vagyis így tettem volna, ha az első falat után rá nem jövök, hogy ez a kukorica valahogy nagyon el van baszva. Egyáltalán nem olyan íze volt, mint amit vártam, helyette valami édes, tömény íz fogadott, amitől majdnem elhánytam magam. Óvatosabbra vettem a figurát, következőnek csak egyetlen egyet vettem a számba. Ekkor jött a felismerés, hogy sütemény íze van, és innentől kezdve megvolt a játékom: van-e összefüggés a szín és az íz között? Na ezt próbálgattam, amíg el nem fogyott a kukoricám. Szomorú...
- Hun-Jun! - pattantam fel, bár egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy így kell-e ejteni a nevét, de... áh, kit érdekel? - Van még ebből a kukoricából? - szegeztem neki a kérdést, még az ujjammal is rámutattam a csajra, ilyen teátrális, harsány módon. Ennél fontosabb kérdés nem igazán jutott eszembe most...

by **Silica** Pént. Júl. 08 2016, 09:39

Ahogy Hyun meglátja a kis sárkányt, azonnal a szája elé emeli mindkét öklét, és boldogan sikkant fel.
-Jajj de kis cuncimókus vagy! Téged is látlak ám, cicuska! Neked is mindjárt lesz meglepi!
Kacsint Chanék páholya felé, de most a figyelmét inkább Nachum köti le. Egy kis rózsaszín füstfelhő jelenik meg a helyén, ő pedig a sárkány mellett, és megpróbálja megcsipkedni az édes kis pofikáját.
-Hát persze, hogy okos kérdésed van te kis falatka!
A csipkelődés után megpaskolja a sárkány fejét, ha tudja, majd megköszörüli a torkát, és Rogan páholyából fordul mindenki felé.
-A válasz egyszerű: A technikusainkkal kicsit módosítottuk a Kinézet Kristályt, és felhasználtuk még a Metamorph képességét is, így építhettünk egy olyan szerkezetet, amely bármit bármivé át tud alakítani. Majd megnézhetitek a gyárlátogatáson a gépet is. Az a picike probléma van vele, hogy sajna csak a kinézet változik, a kalóriák nem...
Villant egy széles mosolyt Rikomono felé, aki most, hogy behabzsolta az egész dobozzal, és eljutott a gyomrából az agyáig az infó, el is kezdi érezni, hogy bizony annyit evett, mint még soha, ráadásul mindent össze-vissza. Ez még a legnagyobb étkű embereket is megviselné kissé.
-Még szerencse, hogy ITT nem lehet elhízni.
Az itt szócskát jócskán megnyomja, majd visszafordul Nachum felé.
-És azért nem popcorn ízű, mert valaki nem szereti a popcornt, olyan viszont nincs, hogy valaki semelyik termékünket se szeresse, így mindenki megtalálja kínálatunkban a számára legmegfelelőbb terméket.
Ha Rikomono az émelygés (és egyéb hatások, amelyeket rá bízok) ellenére is kívánja még a kukoricát, akkor a vezetőtök egy csettintésére az ölébe kerül egy újabb adag, ám ekkorra Hyun már újra a színpadon van.
-És most, te! Te, kis kedves hallgatag lányka, tiéd lesz a főszerep! Gyere kérlek, forgasd meg a kereket, és mutasd meg nekünk, hogy mit fogunk elsőnek meglátogatni!
És már tapsikol is, Chan pedig ugyanazzal az effekttel jelenik meg a színpadon, amivel Hyun közlekedik, és maga mellett találja ezúttal Álomkelőn kívül a hatalmas kereket is, rajta számokkal.
-Nosza, jó erősen! A cicád is segíthet, ha szeretne!

by **Chancery** Hétf. Júl. 11 2016, 19:28

Álomkelő első reakciója teljesen egyértelmű volt; hátracsapta a fülét és elfordította a fejét a lányról.
~Cicuska az Garfield a képregényekből, nem én. Már most idegesít a csaj. Csan, muszáj itt lennünk?~
-Bocsi... megígértem, hogy fejlesztem én is ^^; -egy bocsánatkérő mosolyt villantok felé és kicsit integetek a kesztyűs kezemmel. Nem akarom annak segítségével lenyugtatni, hiába jut eszembe a lehetőség, ő pedig nem veti fel, csak morrant egyet és vekni-kenyérként összekuporodik a széken.
Én elsőre, mivel igazán nem is figyeltem oda, nem is fogom fel, hogy rólam beszél "hallgatag lányka" alatt. Mikor kereket emleget, nézek fel, hogy miről lehet éppen szó, és találkozik vele a tekintetem, hogy épp felém néz. Meglepődöm és még mutatok is magamra, hogy biztosan rám gondol-e, de addigra már szinte lent is találom magam a földön mellette, a színpadon. Meglepetésemben elsikkantom magam, és mivel eltűnt a szék, amin eddig ültem, alaposan a fenekemre esek. Még jó, hogy a ruha esése nem villant bugyit, amíg magamhoz nem térek és fogom fel, hogy hol is vagyok.
~Legközelebb tessen figyelmeztetni. Nem illik az embereket és az állatokat csak így teleportálgatni.~ -a jelek szerint Álom is hasonlóképp járt, mert épp tápászkodik fel a négy mancsára és alaposan megrázza magát, hogy végül ideges faroklengetés mellett szigorú szemeket vessen az izgága házigazdára. ~És NEM vagyok cicus.~
Nekem inkább az jár a fejemben, hogy előbb igazán megkérdezhetett volna, hogy akarok-e egyáltalán kereket forgatni. Úgyis valami vackot fogok kipör...
Na nem! Nem, nem nem! Ideje most már elfeledni ezeket a hülye gondolatokat! Megrázom a fejem is, mintha úgy könnyebb lenne kiverni őket a fejemből, majd feltápászkodom én is és leporolom a ruhám. Igyekszem nem gondolni rá, hogy odafent ketten is néznek, hacsak a másik cicafülű (mellesleg kezdek ideges lenni ettől is, hogy egyre több a cicafülű egyén a játékban, pedig eleinte csak és kizárólag én voltam) nem habzsol éppen tovább. Megnézem a kereket, aztán nem jut jobb ötlet az eszembe; megragadom a kallantyút és kevéske Erőmmel meg is forgatom, ahogy az kérve volt.
Hogy szólok egy szót is? Nem igazán. Valahogy nem jut eszembe semmi szitkokon kívül, úgy meg jobb is még nem is beszélni, nem igaz? Nem akarok fölösleges feszültséget. Én meg valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag feszült lettem.

by **Rogan Hartnett** Szer. Júl. 13 2016, 14:40

A lány bepörgött, szinte elolvad Nachum láttán ami engem kissé megrémített. Láttam már hasonló lányokat korábban, és egy idő után inkább energiavámpírként funkcionáltak, ami pedig nem jó. Amikor hirtelen mellettem termett, és Nachum felé kezdett nyúlkálni, hatalmasra nyíltak a szemeim, és egy másodperc alatt felmértem a lehetőségeket.
- A tiéd lehet - ekkor pedig nemes egyszerűséggel átnyújtottam a vattacukor lánynak a sárkányt, aki kissé mogorván nézett vissza rám, majd pedig keresztül esett azon a kellemetlen lányos procedúrán amely alatt alaposan végig lett tapicskolva, csipkedve, huzigálva minden kiálló része, amit csak észrevett szegény lány, én pedig igyekeztem picit félre húzódni a mellettem lezajló jelenettől, és elmormoltam egy imát, hogy nem engem szemelt ki magának ez a szörnyeteg.
- Hogy jutott eszetekbe a kristályokkal való kísérletezés? Másfajta kísérletek is lezajlottak? Milyen eredménnyel zárultak? - érdeklődött a kis apróság, miközben felnézett a lányra, végre egy olyan téma is terítékre került amely lehetővé teszi számára, hogy minél több, kérdést feltegyen, hogy kielégítse a kis kíváncsi természetét.
- Viszont, ha popcorn formája van mindegyiknek, de az ízük más akkor ez eléggé zsákbamacska nem? Mármint mi van ha én kihúzok véletlenül egy gesztenyepüré ízesítésűt holott én nem rajongok érte? Vagy van valami használati utasítás a fogyasztásához ami elkerülte a figyelmemet? - kérdezek vissza a popcorn témánál maradva, ez a dolog engem is érdekelt. Lehet ez az oka annak, amiért ezt még nem láttuk senki kezében sem, soha.
- Na jó, meggondoltam magam. Kérem vissza a sárkányt. - forgatom meg a szemeim, nem bírtam tovább nézni szerencsétlent, vissza is követeltem, és így belegondolva elég csúnyán a lány kezébe is nyomtam korábban, ezért talán illett volna még elnézést kérnem, túl erőszakos voltam, és nem tűrtem ellenkezést. Jó nem is tűnt olyannak mint aki vissza akarná utasítani.

by **Rikomono** Szer. Júl. 13 2016, 18:50

Körülöttem beszélgettek, kérdezgettek. Vagyis a többes szám helytelen, igazából csak egyvalaki, Rogu-jii faggatózott. A másik csak szerintem megnémult, vagy eleve az is volt, én meg... Hát, én meg megtapasztaltam azt, milyen az, amikor túl sokat eszem. Alapjában véve belém rohadt sok kaja fér azon egyszerű oknál fogva, hogy folyton mozgásban vagyok, és rengeteg energiára van szükségem ehhez. Hozzászoktam, hogy nagyjából kétszer annyit eszek, mint bárki más körülöttem. Ha valami fogadóba kirándultunk, ez mindig gondot is okozhatott volna, ha nem lettek volna nagyon kedves osztálytársaim, akik önként... illetve némi ráhatással megosztották velem a reggelijüket vagy a vacsijukat :3 Ennek ellenére még nálam is előfordult, hogy túl sokat ettem, és olyankor nehezemre esett mozogni, ami kurvára idegesített, szóval erről gyorsan le is szoktam, és igyekeztem odafigyelni rá, hogy annyit kajáljak, amennyire szükségem van.
Na most eljött az a pillanat, hogy ettől a vödör pattogatott kukoricától, ami frankón messze van attól a mennyiségtől, amennyi nekem úgymond "sok" lenne, mégis úgy éreztem magam, ahogy még soha. Gyakorlatilag úgy éreztem, felrobbanok. Fájni nem fájt a hasam, mert olyan itt nincs, de az émelygés ott volt, és az egyetlen dolog, amire oda tudtam figyelni az volt, hogy én milyen vacakul érzem magam, és így tehetetlenül vergődtem a székemben, miközben próbáltam magam minél jobban vízszintesbe helyezni. Ez a popcorn a világ legrosszabb találmánya volt, komolyan mondom >.>

by **Silica** Hétf. Júl. 18 2016, 17:18

Hyun ugyanazzal a "Jaj de kis cuki vagy!" nézéssel bámul Álomra akkor is, amikor leszidja, és úgy is ingatja a fejét, olyan hangsúllyal is beszél, mintha valami nagyon pici gyereknek magyarázna.
-Jaj cicuka, hát ha szóltam volna, akkor hova lenne a meglepi? A meglepi egy kihagyhatatlan eleme a vidámságnak, és az én gyáramban csak vidámság uralkodhat!
Vidáman tapsikol, amikor Chan végre pörget, és a többieket is ösztönzi a tapsra.
-Nagyon ügyesen pörgettél kicsim, igazán büszke vagyok rád! Indulhatunk is!
A kerék egyébként a hármas számnál állt meg, de úgy tűnik nem tartja fontosnak, hogy elmondja nektek, hogy az mit is jelent pontosan. Ehelyett inkább mindenkit a színpadra teleportál, és úgy folytatja, ezúttal Nachum felé fordulva.
-Hogy jutott eszünkbe? Éppen a kreativitás szobában pihiztünk a tudósokkal, ahol a nagy dolgokat gondoljuk ki, és egyszer csak eszünkbe jutott. Ez már csak ilyen. A többi kísérletet pedig majd megtekintheted a tárlatvezetés alatt, de mint mondtam, a meglepi nagyon fontos.
Tulajdonképpen ezzel megadja a választ Rogannak is, így már csak Rikomono van hátra, aki viszont nem kérdezett semmit, így hát házigazdátok csak belibbent a függönyön át, és onnan szólt, hogy kövessétek. Igen, a függönyön át, azon keresztül, úgy, hogy szét sem nyitotta, és nem is volt rajta szétnyitni való. Ha megpróbáltátok felemelni, akkor csak egyre több és több függönyt emeltetek fel, a széleinél ugyanez volt a helyzet... ti hogyan juttok át a függönyön?

by **Silica** Kedd Júl. 26 2016, 09:59

by **Silica** Kedd Aug. 02 2016, 06:09

by **Chancery** Vas. Aug. 07 2016, 12:40

Szinte szerencse, hogy aki egyáltalán beszél is, az kicsit sem foglalkozik velem, így könnyebb lesz eltűnnöm a forgatagban és csak sodródni az árral. Ahogy halad az idő, úgy van egyre kevesebb kedvem itt lenni; magam sem tudom, miért. Talán a régi rossz emlékek a hasonló szituációkból? Talán a tudatalatti, hogy csak osztálytársakkal voltak látogatásokon, de ők meg gyűlöltek és az alkalmat keresték csak, hogy keresztbe tegyenek nekem? Hogy megalázzanak? Lehet, tőlük is most csak ezt várom anélkül, hogy tisztában lennék vele?
Oh my, kellett nekem olyan sok pszichológiai könyvet olvasnom >.>
Álomkelő mellettem már-már felrobban a dühtől, hogy nem elég, hogy lecicázzák, most már egyenesen cicuka, a bundája olyan mértékben borzolódott fel, hogy én is szívesen elnevetném magam a látványra, mert inkább komikus nekünk, embereknek, mint félelmetes. Mélyről jövő morgása az egyedüli, ami megijeszt, szóval jobbnak láttam, ha leguggolok és simogatással próbálom lecsillapítani valamennyire, miközben a fülébe súgom.
-Inkább ne, nem éri meg...
Így legalább annyit elértem, hogy ne szólaljon meg, csak morogjon tovább dühödten.
És következett a függönyös rész. Eredetileg hagyni akartam, had próbálkozzanak a többiek, ne mindig csak én, a Kuka legyen a középpontban, de ők is csak álltak, mint a faszobor és nem csináltak semmit, így végül egy sóhajjal felálltam a macska mellől, aki abbahagyta a morgást, mikor a lány titokzatos módon eltűnt. Egy pár másodperc múltán le is ült és elkezdte nyelvével lelapítani a bundáját eredeti állapotába. Már félig végzett, mikor meguntam a várakozást, és gondoltam, kipróbálok valamit.
Egyszerűen fogtam magam és nekiindultam a függönynek úgy, ahogy a lány is. Hát ha ennyi a trükkje; nem kell vele foglalkozni, csak menni, mintha ott se lenne.

by **Rogan Hartnett** Vas. Aug. 07 2016, 12:52

Nachum érdeklődve hallgatja a lányt, ahogyan igyekszik válaszolni a kérdéseire, majd Roganre pillant.
- Neked is el kellene töltened néhány órácskát ebben a kreativitás szobában. Remélem oda is megyünk.
- Remélem van nevelő szoba is, mert akkor oda feltétlenül beteszlek... - majd pedig követtem a "tömeget", Nachummal az oldalamon. Igyekeztem besorolni az egyik Cicafül mellé, pontosabban az érdekelt most amelyiknek van macskája is.
- Szia, izé ne haragudj, hogy csak így rád törtem a semmiből, de kérdezni szeretnék valamit. Ez amolyan üzleti dolog lenne, zavarhatlak vele most, vagy inkább később..? - igyekeztem udvarias maradni, de azért reménykedtem benne, hogy nem foglalja le annyira minden figyelmét ez a kis idegenvezetős túra, hogy ne tudjon rám is figyelni.
- Látod, ez majdnem olyan mint amikor úgy akarsz kirepülni az ablakon, hogy nincs elhúzva a függöny.. - nevetek egyet, de csak halkan, nem amolyan idegesítő módon, hogy minden tekintet rám szegeződjön. Eszembe jutott amikor még Nachum frissen kikelt, és a repülés még új volt neki, majd kicsit felbátorodott, és nekirepült az ablaküvegnek. Kis édes volt. A tekintete elárulta, hogy benne is mély nyomot hagyott az emlék. - Jól van, csak egy vicc volt..
- Valószínűleg ez csak valami illúzió lesz. De talán jobban tesszük, ha hagyjuk, hogy Rogan kísérletezze ki. Azt javaslom fuss neki egy kicsit, ha félsz. - pillant rám a sárkány, én pedig vissza rá. Összetalálkozik a tekintetünk, majd legyintek.
- Aha, azért, hogy ha meggondolnám magam akkor ne tudjak lefékezni mi? Azt lesheted.. - ráérősen a függöny mellé sétáltam, belestem alá, sorban hajtogattam fel a függönyök sokaságát. Nem tudtam hova tenni a jelenséget, végül hagytam a fenébe. Nehéz volt beismerni, de lehet igaza van a sárkánynak... Ha Channak sikerül a dolog akkor én is nekiindulok, természetesen futva. Vagyis, először, még udvariasan magam elé engedem Riko-chant, mondván, hogy hölgyeké az elsőbbség. Razz

by **Silica** Hétf. Aug. 08 2016, 06:04

Rikomono

by **Rikomono** Vas. Aug. 14 2016, 11:15

Ez egyre rosszabb volt. Én nem lettem egyre rosszabbul, bár a mozgás éppenséggel kurvára nem segített abban, hogy elmúljon az émelygésem. Rettentő bénán festhettem, ahogy igyekeztem minél kevesebb mozgással megúszni, és körülbelül annyira voltam gyors, mint egy alvó csiga. De ezzel még megbirkóztam, csak ott volt ez a Huj-huj, vagy ki, aki egyre jobban idegesített a művi örömködésével. Gyerekekként kezelt minket, ez tök tiszta volt, csak kicsit eltévesztette a korosztályt. Így ránézésre még én voltam a legfiatalabb, talán rám lehet néha akasztani a gyerekes jelzőt is, de ez a tapsikolás, meg a kövessük a tanárnénit dolog kibaszottul idegesítő volt, és legszívesebben ott helyben megfojtottam volna ezt a tramplit, ha nem ment volna át a függönyön. Így, szó szerint. Mi a fasz? Tétován néztem a két másikra, hogy mégis ezt hogy? Magyarázatot nem vártam tőlük nyilván, ők is pont ugyanolyan áldozatok ebben, mint én.
- Nincs itt valami kijárat? Én inkább hazamennék - jegyeztem meg nekik. Ki tudja, lehet a falakon is át lehet menni, és kijutunk az utcára. Ki nem próbáltam, mert az mégis csak ciki lett volna, ha visszapattanok a falról, csak átfutott a kósza gondolat a fejemen, na meg kerestem a szimpátiát, hátha ők is tűzni akarnának inkább, mint én. Rogu-jii nyilván bohócot csinált magából, mert számára ez az egyetlen út, ő másképp nem tud létezni, de arra kíváncsi voltam, hogy a csaj mire jut, és ha neki is sikerült átgyalogolnia a függönyön, akkor azt hiszem én is megkockáztatom. Jobb ötletem nem volt, mármint azt leszámítva, hogy felgyújtom ezt az egész kócerájt a francba. Vacak kedvem volt, a grumpy cat hozzám képest kutyafüle jelenleg, és ha ez így folytatódik, akkor vagy a hujhujnak tépem ki a haját, vagy Rogu-jii bokáját fogom rugdosni egész idő alatt és nem barátságosan. Majd aki jobban felbasz.

by **Silica** Hétf. Aug. 22 2016, 07:55

Gratulálok, Channál van a megoldás! A lány könnyedén átszalad a függönyön, majd ha a többiek is követik, akkor újabb szoba tárul a szemük elé. Mögületek ugyan eltűnik a függöny, és fal kerül a helyére, ám talán sokkal fontosabb az, ami előttetek van. Hatalmas henger alakú tejcsarnokba értetek. A terem igen magas, oldalán körbe lépcső vezet fel, a lépcső mellett pedig kis szobák sorakoznak a falakban, átlátszó falakkal. A falak mögött rengeteg állatot láthattok, mindegyik emlős, indikátoruk szerint némelyik mob, némelyik pet, harci és nem harci fajtából egyaránt, macskától kezdve egészen a sárkányokig. Ami megegyezik bennük, hogy mindegyik nőstény példány, legalább is amelyiken ezt fel tudjátok fedezni, és némelyiken láthatjátok is éppen a gépi fejés folyamatát. A szobákból nagy csövek vezetnek ki a lépcső alatt egyenesen a középen lévő hatalmas tartályba, ami előtt egy hintaszékben üldögél a vezetőtök, bár jócskán megöregedve, és ehhez mérten kissé reszkető, rekedt hangon is szólal meg.
-Végre, hogy ideértetek kedveskéim. Már azt hittem, hogy soha nem fogjátok elhatározni magatokat.

by **Silica** Hétf. Aug. 29 2016, 03:35

by **Chancery** Pént. Szept. 02 2016, 11:31

Végül csak történt valami, a kis Kuka figyelmet kapott, bár eléggé meglepett a kérés típusa. Szinte automatikus mozdulat volt, hogy a hátam mögé rejtettem a kesztyűt, átkozva, hogy a küldetés miatt rajtam kell lennie. Nehogy vissza akarja kérni, vagy bármi, könyörgöm. Nem is az enyém ez a ruhadarab, ne róla beszéljen velem Surprised

Ha így lenne, meg fog haragudni, ha tovább küldöm az eredeti gazdához...?
-Ööö, persze, semmi akadálya, nyugi... -mosolyodtam el, de az idegesség nagyon jól látható volt rajtam. Dadogtam egy kissé, a kezem reszketett, ahogy megpróbáltam könnyedén legyinteni egyet. Az utolsó szóban sem vagyok biztos, hogy Rogannak szántam-e, vagy inkább magamnak. Valószínűleg az utóbbi, és magam sem értem, miért vagyok ennyire ideges.

Végül átértünk a függönyön, a legegyértelműbb választás volt az igazi, utánozni kellett, amit láttunk. Az első persze a lány volt, akit észrevettem, de feltételezem, hogy ez is csak szemfényvesztés, vicc, poén, és vissza fog térni eredeti alakjába. Bocsánatkérően vontam meg a vállam, de a gondolataimból Álom hangja zökkentett ki.
~Te jó szagú...~
-Hmm?
Követtem a tekintetét, és így vándoroltam végig gondolatban a lépcsőn, nézve, amit egyáltalán látok is. Némelyik állat még mintha teljesen le is lett volna törve, mintha belefáradtak volna valamibe és elfogadták a sorsukat, úgy fetrengtek vagy dőltek neki a falnak. Az egy dolog, hogy a látványtól felkavarodott a gyomrom, és eldöntöttem, soha többet ebben a cukrászdában nem fogok enni semmi tejeset, de még az is eszembe jutott, mit gondolhatna erről Shu. Fel lenne háborodva az teljesen biztos, sőt, igazából én is már az vagyok. Még a kezem is ökölbe szorul, és ki akarom menteni ezeket a szerencsétleneket, még akkor is, ha "csak" mobok és petek.
Figyelmemet leköti a látvány, így marad a többiekre az interakció szokás szerint. Nincs kedvem megszólalni, nincs is semmi még mindig a fejemben azon kívül, hogy alapvetően elment a kedvem az egésztől, ezek után pedig inkább egy felmentő akciót szerveznék, mint gyárlátogatást.

Szerintem miattam ez a küldi ilyen kéthetente fog kapni egy kört Very Happy

by **Rogan Hartnett** Hétf. Szept. 05 2016, 14:15

A lány megállt, és kis szégyellősen hátratette a kezét egy pillanatra, kedvesen rámosolyogtam, majd miután jelét adta annak, hogy kifejthetem neki a vágyam úgy is tettem és elkezdtem beszélni.
- Nagyszerű! Azon morfondíroztam, hogy lennének-e neked eladó növényeid. Konkrétan a Nihil ág lenne érdekes számomra, minél nagyobb mennyiségben. Természetesen mivel T3-mas növényekről van szó 15 aranyat fizetnék darabjukért, ha neked is ez megfelel. Kezdő kotyvasztó vagyok, és szükségem lenne rá a későbbiekben. Vagy, ha neked megfelel, akkor akár készíthetek is neked későbbiekben ingyen potikat is, fizetség jeléül. - majd elmosolyodom, amolyan "várok a válaszra" nézéssel, pillantok le a cicafüles lányra, a kedvesebbikre, Riko-val most nem foglalkozom. Vele később üzletelek amikor kevésbé tűnik zsémbesnek.
A függönyön való átszaladás elég őrült ötletnek tűnt, de ha Harry Potternek sikerült 12 évesen akkor nekem is sikerülni fog egy függönnyel 30 évesen. Amolyan egyszer élünk életérzéssel rohantam keresztül, persze vártam egy picit, hogy a lány aki előttem szaladt átérjen anélkül, hogy beleütköznék, és baleset legyen.
- Hű - olyan magasra vontam a szemöldökeim amilyenre csak tudtam. Meglepődtem, és egyszerre el is szörnyedtem a látványtól, hiszen ez az amire legkevésbé sem számítottam. Talán soha többé nem fogok tudni meginni egy kakaót anélkül, hogy eszembe jutna, hogy egy honnan származik. Ami pedig a madártejet illeti... nos a sweet dreams-ben most már jobban oda kell figyelni arra, hogy minek mi a neve..
- A különböző lények tejét keverve, vagy csakis kizárólag külön-külön meghatározott sütemények, fagylaltok, és italokhoz használjátok fel?
- Engem inkább az érdekel, hogy ez így legális? - kissé rémülten pillantok körbe, még mindig sokkol a kép ami fogadott a falon túl..

by **Silica** Hétf. Szept. 05 2016, 17:16

Akkor hát két hetente lesz mese, de Rikomono még írhat Razz

by **Rikomono** Csüt. Szept. 08 2016, 12:40

Az a kettő jól elsutyorgott, és gyakorlatilag majdnem biztos voltam benne, hogy a faszi most is valami átverésen töri a fejét, a nőből meg kinéztem, hogy be is dől neki, amilyen gyámoltalanul mozgott körülötte. Meg kell hagyni, Rogu-jii elő tudja adni magát. Az már más kérdés, hogy mennyire jól, a nekem szánt mézesmadzagok baromira átlátszóak voltak. Mindenesetre megfordult a fejemben, hogy csak azért is bokán rúgom a csávót, csak hogy jelezem számára, figyelek én arra, amit csinál, de aztán végül nem tettem semmi ilyesmit, leginkább azért, mert még nem voltam túl energikus ehhez.
A függönyön átlépés is minimum creepy volt, mármint ez nem holmi Narnia, hogy szekrényeken át járkáljunk, vagy franc se tudja, melyik cuccban használtak tükröt, de ja, ez nem volt idevaló. Mondjuk nagyon meg nem éreztem, nem folyt szét a testem, nem hullottam atomokká, hogy aztán újra összeálljak, mint valami teleportnál. Egyszerűen csak átléptem rajta, és egy másik teremben találtam magam.
- Aztakurva - kommentáltam roppantul eredeti módon a látottakat. Megláttam az egyiket, semmi extra, aztán a másik tartályt, mondom oké, de a harmadik pillantásra, amikor az egész hóbelevancot felfedeztem, na az már egy kicsit meredek volt. A szemöldökömet ráncolva néztem körbe, azt hiszem az arcom leírta, mennyire undorodtam a látványtól. Tiszta Mátrix.
- Most jön az, hogy választunk kék pirula és piros pirula közül? - kérdeztem Hujujujt, ezek után a kora már meg se lepett, sőt, nem is érdekelt. Hallatszott a hangomon, hogy nincs túl jó kedvem.
- Én megmaradnék inkább a hamis valóságnál, még napszemcsim sincsen, nem hogy földig érő, menő kabátom. Hogy mehetek haza, Morpheus? Vagy izé... öreganyám - kérdeztem cinikusan, bár a hazamenetelre vonatkozó kérdésem az éppenséggel valós volt. Nekem ennyi elég is volt ebből az élményből, köszöntem szépen.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Candy Crush

[Küldetés] Candy Crush

Re: [Küldetés] Candy Crush

Re: [Küldetés] Candy Crush

Re: [Küldetés] Candy Crush

Re: [Küldetés] Candy Crush

Re: [Küldetés] Candy Crush

Re: [Küldetés] Candy Crush

Re: [Küldetés] Candy Crush

Re: [Küldetés] Candy Crush

Re: [Küldetés] Candy Crush

Re: [Küldetés] Candy Crush

Re: [Küldetés] Candy Crush

Re: [Küldetés] Candy Crush

Re: [Küldetés] Candy Crush

Re: [Küldetés] Candy Crush

Re: [Küldetés] Candy Crush

Re: [Küldetés] Candy Crush

Re: [Küldetés] Candy Crush

Re: [Küldetés] Candy Crush

Re: [Küldetés] Candy Crush

Re: [Küldetés] Candy Crush

Re: [Küldetés] Candy Crush

Re: [Küldetés] Candy Crush

Re: [Küldetés] Candy Crush

Re: [Küldetés] Candy Crush

Re: [Küldetés] Candy Crush