Bruce Jefferson adatlapja/előtörténete

Adatlap

Név: Bruce Jefferson
Nem: Férfi
Kaszt: íjász
Kor: 23

Kinézet: 167 cm magas vagyok, 70 kg, enyhén sportos, de nem tunya, és nem is agyongyúrt. Afféle úszó testalkatom van. Hajam férfiasan közepes, tehát se nem hosszú, se nem rövid. Szemem kék. Se szemüveget, se hallókészüléket nem viselek. Néha szoktam fejpántot hordani. Ruházatom mindig más, de szeretem a vajszínű ingeket és a farmert. Sportcipő minimum.

Jellem: Hogy saját jellemem mi lenne, azt igazából nem tudom elmondani. Nem vagyok egy türelmetlen fajta, és ideges is csak nehezen leszek. Ugyanúgy bánok az emberekkel, ahogy ők bánnak velem, de többségében normális vagyok mindenkivel. De ha valaki szemétkedik, akkor azt ugyanúgy visszakapja. Nem bosszúállás, csak igazságtétel. Ha támadnak, védekezek, majd visszatámadok. Ha meghívnak egy sörre, megiszom.

Képességek

Ezen még gondolkodnék.

Előtörténet:
A Jefferson család régi hagyománya volt, hogy a gyermekek közül egynek fiúnak kellett szülessen, hogy tovább vihesse a család jó hírét és nevét. 10 generáción keresztül volt ez így, és mi sem alakultunk másképpen.
Nagyon jó családba születtem szerencsére, teljesen normálisak voltunk. Anyu, Apu, bátyám és én. Nagyon jól megéltünk egymás mellett, nagyon ritkán voltak csak veszekedések, és mindent meg tudtunk beszélni egymással. Apu egy biztonsági cég aligazgatója volt, anyu pedig háziasszony és anyu. Egész jó módúak voltunk, nem szenvedtünk semmiben hiányt, és ha bármit kértem, akkor megkaptam. Soha semmiért nem kellett megküzdenem különösebben az életben, csupán jól kellett tanulnom az iskolában, normálisan és tisztelettudóan viselkednem, néha pedig besegítenem a házimunkában. Elvégeztem az általános iskolát, majd a középsulit, végül pedig főiskolát, utána pedig sikerült egy nagyon jó állást kapnom apa cégénél, habár a protekció elég nagy előny volt. Barátaim voltak, de nem sokan, bulizni nem igazán szerettem eljárni. Jobb szerettem beülni apa kölcsönkért kocsijába, kimenni a pusztába és gyakorolni az íjászkodást. Versenyt is sikerült nyernem, állami első helyezett lettem, sajnos az országos versenyre nem jutottam ki, mert komoly tüdőgyulladást kaptam, ami miatt plusz egy évet jártam középiskolába. A Sword Art Online nevű játékot még béta korában ismertem meg bátyám által: ő tipikus kocka gémer volt, nap mint nap órákat ült a saját maga által tervezett és összeállított pc mögött a gémerszékében. Mondjuk, ezzel is kereste a kenyerét, nagyon sikeres online streamer volt. Engem is próbált rávenni, hogy kezdjek neki, de én csak kikapcsolódásként szerettem néha-néha játszani, nem akartam sem megjátszani magam egy-egy horrorjátékon, meg hasonlókon. Egyik nap, egész pontosan a 23. születésnapomon meglepett egy Nerve Gear-el, és a SAO egy eredeti példányával. Hogy miként tudta beszerezni, nem volt kérdéses számomra, mivel már befolyásos ismerősei is voltak hála a rendezvényeknek, amikre kijárt. Azt mondta, menjek, regisztráljak be, neki még el kell mennie pár dologért a belvárosba. ~ persze tudtam, hogy a "barátnőjéért" megy, anya mindig elhitte neki, apa pedig sosem ért rá ilyesmivel foglalkozni. Legalábbis hétköznap nem. ~
Estére nem volt semmi programom ~ a bulit már tegnap lerendeztük, mert vasárnap volt és apa is otthon tartózkodott ~ épp ezért döntöttem úgy, hogy bátyám tanácsát megfogadva belépek. Nagyjából fél óra alatt meg is alkottam a karakteremet, és mivel a hobbim az íjászkodás volt, így egyértelműen az íjász kasztot állítottam be magamnak. El is indult a játék, minden szép és jó volt. Körbenézelődtem, ahogy azt illik, kérdezősködtem és utána indultam ki a városból, tápolni. Tetszett a játék, már csak a bátyámat vártam, hogy belépjen, és együtt fejlődhessünk tovább. Ekkor azonban történt valami, ami meglepett: elteleportálódtam a semmiért, vissza a város közepére, egy hatalmas tömegbe. Hihetetlen. Azt, amit ott hallottam és láttam, a mai napig képtelen vagyok felfogni és feldolgozni: elzártak a családomtól, az otthonomtól, pedig mostanra elég pénzem összegyűlt ahhoz, hogy elköltözhessek és családot alapíthassak. ~ habár barátnőm jelenleg nem volt ~
. Erre bezár ez az eszelős Kayaba Akihiko a játékába, és mindez a bátyámnak köszönhető! ~ igaz, nem tudott róla, mert ha tudott volna, akkor biztos nem zárt volna be ide....ugye? ~
Remélem mihamarabb elkapják ezt a bűnözőt, minket meg kihoznak innen.
A lényeg, hogy muszáj erősebb legyek és kijutnom a játékból, hogy mindent újrakezdhessek odakint, a saját jövőmbe. ~ na jó, az első az az lesz, hogy barackot nyomok Jack fejére ~

Természetesen visszahívom az illetőt egy sörre, csak előbb megiszom a sajátom
Osztás később megcsinálom, csak úgy, mint az adatlapot. Köszönöm a befogadást!