[ZSM küldetés] Egy laza nap

by **Cardinal** Szer. Május 11 2016, 17:16

Küldetéstípus: zsákbamacska
Résztvevők: Danee és Ijichi Sou

Tiétek a pálya hentai

by **Danee** Szer. Május 11 2016, 18:46

- Takarodjatok is, komisz kölyök! - kiáltottam még utánuk, s a semmire kellők megfutottak a haragom elől, de azért nem átallottak még így se, vissza-vissza fordulni, s gúnyos grimaszok kíséretében különböző fenyegetéseket tenni a következő esetleges viszontlátás esetére.

A szegény kis pára nagyon nyávogott, hánykolódott, kapart és harapott mindent, mintha ezen múlna az élete.
Jó lehet, valóban ezen múlt volna, de a suhancok balszerencséjére, pont azon a sikátoron át próbáltam időt nyerve lecsapni az út felét.
Hamar megoldottam a megperzselődött zsákocska száját, s a kis szentem úgy sprintelt ki belőle, ahogy én már rég láttam macskát futni.

- Nagyon szívesen, kis bestia! - kiáltottam mosolyogva utána, majd nagyot fújva szétnéztem. Pont két szűk folyosónyira keskeny sikátor találkozásánál ragadtam le, hát bizony fogattam a fejem egy ideig, mire rájöttem melyik is az az előre, ami nekem kell
- Áh, arra lesz! - közöltem magammal fennhangon, a megfelelő irányba emelve a karom is hozzá.

- Hehe, nem tudom - válaszoltam kedélyesen a kis fickónak a söntés eme oldaláról
- Van egy-két ötletem, hogy mihez kezdjek - töröltem le a kezem élével a sörhabot az orrom alól, s csaptam vissza a félig telt ónkupát a pultra, hogy majd kiloccsant a drága jó itóka belőle
- Amúgy hogy tetszik a hely? Nem olyan rég nyitottunk, érdekelne a véleményed! Áh, látom már is üres a poharad, kérsz még egy ugyanilyet, vagy mást is megkóstolnál? - mutattam fel a mögöttem terpeszkedő széles választékra a fali polcokon
- Amúgy van egy dolog, ami már régóta foglalkoztat, de mindenki, akivel csak beszéltem badarságnak tartja! - meséltem tovább hangosan, hogy az Eternal Flame fogadó esti közönségének hangoskodásán át is hallhassa a kedves fizetővendégem a mondandóm
- Tudod, mostanában egyre több helyen, szinte már lépten-nyomon bukkannak fel ezek a küldetések: királynő, meg háború, aztán ott volt az Erni ostrom is, amerre csak járok folyton beléjük botlok, így vagy úgy. Nem volt elég a mindenfelé nyüzsgő kobold népség, akik megszállták a városaink felét, most a hegyes fülűeknek is bajunk lett velünk.
Amolyan pihenésként, és hát a jó mesélő tudja, mikor tartson szünetet és mértéket a történtében, szépen legördítettem azt a maradék fél liter barna söröcskét is a torkomon.
- Na nem azért mondom, mert egyetértenék a sokak által hangoztatott véleményekkel, hogy irtsuk ki mindet a kis sárkányfiókákkal együtt, meg hogy ha azt nem is tudnánk, hát űzzük ki őket a mi szintjeinkről, áh nem, én nem ezt vallom.
Megtámasztottam a fejemet a söntés lapján és valószínűleg elég bárgyú képet vágva elmerengtem egy pillanatra felidézve a régi, bár mostanság elég hiúnak bizonyuló ábrándjaimat
- Régen, ismétlem, régen! Azt hittem, hogy ők, afféle tökéletes emberek: szépek, okosak, bölcsek és ugyanakkor rendkívül ügyesek is...
- Erre most azt kellett tapasztalnom - csaptam a pultra csalódottan és haragtól mennydörögve - hogy agyatlan semmirekellők, akiknél még egy vadkanba is több belátás szorult
- Érted? - csapoltam magamnak egy újabb adagot
- Kérsz te is, nem? - sandítottam fel rá
- Szóval, hogy minden külcsín megvan, haj, ha az ölembe kaphatnék egyet a leányaik közül! Szépek, sudárak, de itt üresek - kocogtattam meg a halántékom - mint a tök, és ez mélységesen elszomorít
- Na koccintsunk - emeltem meg a kupám mosolyogva
- Lehet, hogy csak én vagyok így, és meg kell mondanom hatalmasat csalódtam, de egyszerűen nem tudom elhinni, nem tudok belenyugodni, hogy az álmom, az ideáim, a róluk szóló mesék itt mind hamisak legyenek!
- Tudod, mit fontolgatok már egy ideje, kisapám? Azt gondoltam, veszem a vándorbotom, és nekiindulok a rengetegbe, csak úgy! Vadászgatnék, a fák ágain tölteném az éjszakát, és ami a legfontosabb: megpróbálnám magam felkutatni az elfeket. Az igaziakat, akiket az álmaimban láttam! Olyan jó lenne összebarátkozni velük, egy kis időt közöttük tölteni, elsimítani a népeink között feszülő viszályt
- Tessék - raktam elé is egy hasonló kupával
- Te mit mondasz, szerinted van értelme belevágni?

by **Ijichi Sou** Pént. Május 20 2016, 10:00

Ha egy laza nap, hát legyen laza nap. Szokásosan ébredt, a fogadóban ahol megszállt. A negédes illat amit a mámor fokozott még mindig nem hagyta el a szobát, és elégedetten tarkója alá tett kézzel, a takaró félig lecsúszva, de az ablak melege adott annyi fényt és hőt, hogy ne fázzon a hősünk. A lány akivel az estét töltötte itt, viszonylag hamar lelépet, nem is bánta annyira, jó party volt a csaj, de túl sokat beszélt. Egy idő után csak zsongott a feje a lánytól, nem is tudott rá teljesen figyelni. Egy dolog foglalkoztatta csak, de az nagyon… az édes semmittevés. Nem igazán szokott előre gondolni, tervezgetni, a dolgok mindig jönnek ahogy akarnak, és mivel nincsenek konkrét tervei, így azokat semmi sem képes felborítani sem. Viszont az egész napot sem akarta az ágyban tölteni, így mivel nincs is jobb mint egy reggeli frissítő zuhany, összekapott egy alsónadrágot, és egy törölközőt, majd neki is vágott a szoba jobb oldali kis helyiségének. Képességei és szintje lévén nem is igazán tűnt fel neki hogy időközben valaki feltörte az ajtót, belógott, majd az éjjelire helyezett egy levelet. Gondosan, felnő helyre, hogy Sou véletlenül se vehessen róla tudomást. Majd ahogy jött, úgy távozott is. Sou fején a törölközővel tért vissza a szobába, és ahogy várható volt fel is figyelt az üzenetre. Első pillantása a csukott ajtó volt, majd az ágyra lehuppanva kézbe vette a halványlila borítékot. Elmosolyodott, valószínű fogalma sem volt ki is lehet az aki ily módon vall neki szerelmet. Kinyitotta majd elolvasta ami benne áll. Felvont szemöldökkel figyelte mi is az amire hivatott lett.

Az üzenet: írta:Ijichi Sou

A legfelsőbb bíróság tárgyalásra hívtatja önt, több rendbeli bűntény elkövetéséért és szabályszegésért. Megjelenése kötelező, mulasztása egyenértékű a bűntény bevallásával.
A tárgyalás helye: a 14-es szint, Bíróság. Ideje: 16:00.
Megjelenni szíveskedjék.

Nos ezek a sorok nem hatották meg túlzottan, hiszen fogalma sem volt mindarról amivel vádolni akarják, valamint nem tűnt elég hivatalosnak, valósnak sem, és egy félmozdulattal dobta is volna el a cetlit, ha éppenséggel nem finom kézírás, lágy vonalak, és kellemes parfüm illat, keringné körbe az üzenetet. Fogalma sem volt ki karja megviccelni, viszont benne van a dologban, jó mókának tűnik, akarja bárki is tőrbe csalni.

by **Cardinal** Vas. Május 22 2016, 20:44

Édes kihívás. Két teljesen különböző alaphelyzet, és a feladat összefésülni a kettőt. Na de kezdjük az út elején.

Danee, én ismerek valakit, aki talált egy elszigetelt, elfek által lakott falut a 14. szinten. Hétpecsétes titokként őrzi, de ha gondolod, összeismertetlek vele, megmondom neki, hogy van egy daliás, tündék után kutató elszánt kalandor. Ha látja az elhivatottságodat, biztosan meg tudtok egyezni, hogy vigyen el téged oda. Biztos nem lesz ingyen, de egy próbát megér, nem? Na mondd csak meg, hol szeretnél találkozni vele, és én elintézem! Ja, és adj még egy sört, cimbora!

Sou mi szó, rajtad kívül kevés olyan idióta van, aki önként és dalolva el akar menni egy bírósági tárgyalásra egy olyan világban, ahol nemhogy igazságszolgáltatás, de még rendfenntartó erő sincs tulajdonképpen, ha nem számítjuk az önkéntes igazságosztókat. Én azonban nem tartalak vissza, ha szoknyák után akarsz rohangálni. Helyszín a 14. szint, délután négy órakor vár a Bíróság névre hallgató kocsma, más bíróság ugyanis nincs a szinten, de talán egész Aincradban sem. Ha belépsz, és miért ne lépnél be, alig egy-két perced marad körbenézni, ugyanis gyorsan rád találnak. Valaki elkapja a karod és a hátad mögé feszíti, majd taszigálni kezd és a lebuj hátsó részébe irányít téged. Csuklyás köpenyt visel, és végig mögötted marad, úgyhogy az arcát nem látod, de a parfümje illata ismerős lehet.

by **Danee** Vas. Május 29 2016, 15:36

Azt hittem csak én lehetek ennyire rápörögve a témára, vagy legalább is ilyen nagyon felbuzdulva az elfek kapcsán, ezért aztán igazán meglepett az "asztaltársam", amikor szinte a szavaimat folytatva előrukkolt egy ilyen hihetetlen ajánlattal.
- Ez komoly? - kérdeztem ledöbbenve.
Olyannyira kiütött, amit mondott, hogy a frissen csapolt korsó sörét is elfelejtettem elengedni. Amikor a sörét kérte, csak zavartan pillantottam a csapra, a frissen mosott ibrikekre, és a kezemben szorongatott valamire egymás után
- Oh, a sör, persze, persze! - engedtem el a korsó fülét, s fordítottam felé
- Ez lenne a tiéd, - toltam elé - a tizennegyediken, azt mondod?
Nem akartam hinni a fülemnek, azt hittem, ha egyszer bele is vágok ebbe az útba, hát bizony eltart majd egy ideig, míg a nyomukra bukkanhatok egyáltalán.
És most itt, ez a kvázi még mindig vadidegen srác azt mondja nekem, tudja merre keressem őket.

- Hm, azt hittem, nehéz, hosszadalmas utam lesz rájuk lelni - osztottam meg a gondolatomat vele is
- S most azt mondod van egy kapcsolatod, egy ismerősöd, aki el tudna vezetni oda? - tényleg ilyen egyszerű lenne?
Hihetetlen, talán túlságosan is az, túlon túl egyszerű, de viszont... azt mondja, ez hét pecsétes titok
Meggyőzni arról valakit, hogy eláruljon egy ilyen erősen őrzött titkot... már koránt sem hangzik egyszerűnek
- Egy próbát megér, persze - válaszolom a kételyeimben kissé még mindig elveszve
De hisz, azt sem tudom még, mit mondanék az elfeknek, azt gondoltam majd az út, amely hozzájuk visz megszüli majd bennem a választ
- hátööö, ha már úgy is a tizennegyedikről van szó, találkozzunk ott, a Wiskotai Biscottban!

Ha valóban megszervezi a találkozót, akkor kilétemet az ott lakóktól elrejtve, egy kámzsás barna köpeny alá rejtve magam, felszereléseimet az inventoryba dugva, egyszerű, hétköznapi feketére cserzett bőrpantallóban és a bő ing fölé húzott fűzöld felöltőben állítok majd be, csupán csak egy vándorbotot és egy rövid vadászíjat viselve a vállamon átvetve.

by **Ijichi Sou** Kedd Május 31 2016, 11:04

Na álljunk meg! Senki sem mondta, hogy Sou hitt a levélnek, és tényleg bírósági tárgyalásra számítana, de jobb híján, tényleg volt olyan barom hogy utána járjon a dolgoknak. Nem tudta mire számítson, viszont nem aggódott a veszélytől, hisz eddig is kihúzta magát minden csávából. Tehát útnak eredt még abban a pillanatban, nehogy megvárassa azokat, akik már várnak rá. Hát nem rendes? Szóval megkereste a szintet, azon belül a fogadót. Útközben még párszor végigszagolta a levelet, amit magával hozott és zsebre tett. Jaaj ne, remélem nem lett látatlanban szerelmes?!... Kisvártatva találta csak meg az épületet, hisz ezen a szinten nem volt még annyira jártas, valamint inkább az első szint volt az ahol foglalatoskodott, vagy a tizennegyedik Biscott bárja, de megjegyzi magának ezt a helyet is, ha már ide invitálták. Majd első dolga volt a kocsmába benyitni, és elégedett arccal körbepillantani. Nem vett észre különösebb mozgolódást, észlelés híján, így a pult felé lépdelt mikor a meglepetés érte. Nem ijedt meg, hagyja is magát, egy fél izma sem rendül hogy ellenálljon, ahelyett arca izmai szélesre húzódtak, majd hátrapillantva megszólalt.
- Csak kíméletesen, törékeny vagyok ám! – Jelentette ki, cserfes vigyorral az arcán, majd ellenállás nélkül hagyta hogy a nő vezesse. Izgi pillanat. És nem is először fordul vele elő ilyen. Bár lehet nem azt fogja kapni amire számít, de a lány illata máris beindította. A sejtelmes csukja valamint az erős női kéz szorítása. Többet sem kért mára a boldogsághoz. Az arcát sajnos nem láttam, de nem félek, úgyis lekerül róla az a köpeny. Persze azért reménykedik, hogy valami szépség rejtőzködik alatta, ha pedig nem… hát piát neki.

by **Cardinal** Vas. Jún. 05 2016, 19:14

Danee barátom, én egy szóval se mondtam hogy nem lesz nehéz, hosszadalmas utad! Csak néhány mondatot ejtett el erről a helyről, mintegy véletlenül, de az alapján korántsem sétagalopp odajutni. Ha egyszer ő azt mondja, hogy meg se próbáljuk, akkor az valami észvesztően meredek egy utazás lehet! Áh, de jól esik ez a kis itóka, egész nap szörnyeket öltem a céhemmel, hogy legyen elég szintem ehhez a kemény küldetéshez a 25. szinten, de még mindig kell két-három nap, amíg neki tudunk vágni... Ja igen, szóval a Biscottba, ugye? Rajtam ne múljék, elhiheted, olyan fickónak foglak lefesteni, akiért megéri eljönnie a találkozóra!

Nem hangzik túl bizalomgerjesztően az egész, de másnap jön egy üzenet egy időponttal és egy elég homályos személyleírással, hogy kit keress. Az ezüstszínű haj talán a legkomolyabb támpontod, és amikor betoppansz a bárba, meg is pillantasz úgy négy ezüsthajú alakot. Az egyik egy idős kobold, akinek már inkább ősz a haja, semmint ezüst, a második egy vékonydongájú 16 év körüli legény íjjal a hátán, a harmadik egy 160 centi körüli fiatal lány szemébe lógó hajjal, a negyedik pedig orrpiercinges, erősen kisminkelt tomboy csaj. Mondd, te kit választanál~?

Souji, te perverz disznó! Szerencséd, hogy a lány nem tudja, mit műveltél a levelével, vagy hogy mi mindent gondolsz róla így látatlanul. Azért így is eléred, hogy még jobban megcsavarja a kezed.
- Kuss és előre bandzsít, megértetted? - kíséri a mozdulatot szigorú hangon. Hiába vagy együttműködő, ő ettől még taszigál téged, majd durván a falhoz lök, amikor a pultot megkerülve hátul megérkeztek egy ajtóhoz. Van erő a kicsikében Rolling Eyes

Rövid-rövid-hosszú-hosszú-rövid-rövid a koppantása mintája, mire kinyílik az ajtó, megragadja a karod és kilök rajta. Egy csigalépcső következik, amit kívülről nem lehetett látni, de egészen a talajszintig vezet, ott pedig egy csapóajtón hajít be, ami egy hosszú, enyhén lejtős folyosóra vezet. Mélyen a föld alá tartotok, a levegő áporodott, a falak nyirkosak, és a végén egy nagyobb terem áll, amiből további ajtók nyílnak. No, ő kiválasztja az egyiket, és berángat rajta maga után, leültet az egy szem székre, és fog egy erős fényű kristályt, amivel a szemedbe világít.
- Tisztában vagy vele, mivel vádolunk, csíra? - csap az asztalra... öhm... lehet, hogy ez mégis valami tárgyalás lesz?

by **Danee** Hétf. Jún. 06 2016, 12:59

Az embernek nem kellene kételkednie és folyton a háta mögé lesnie, cselt és orvgyilkosokat sejtve mindenhol, amerre csak megy.
Ezt mondaná egy egészséges elméjű, vidám optimista, aki többé kevésbé boldog és veszélytelen életet mondhat magának.
De hogy tegyen az, akinek minden napja azzal telik, hogy szemberöhög a halállal.
Van itt valami, ami nem hagy nyugodni.
- Ne haragudj, de elárulnád a neved, és ha már említetted a céhedét is? Tudom, ez a kérés most igen furcsán hangozhat, de ha valaki kérdi, mégis ki küldött... - harapom el a szót, had fejezze be ő a gondolatot, maga, hiszen ha van egy kis kurázsija, tudja mire is gondolok
- Szóval, nem ártana tudnom. Érted, nem?
Bármit is tesz valójában, bárkinek is ír le, még ha hamis személyazonosságot is ad meg a maga részéről, kell valami támpont, azon kívül, hogy hogyan is néz ki.
Hogyan is néz ki?
Mérem föl a vendégemet tetőtől talpig, ahogy a söntés mögül kisétálva letelepedek a szomszédos bárszékre.

- Ezüst színű haj? - olvasom el hitetlenkedve az üzenetet
- Ennyi, tényleg ennyi az összes infó? - berzenkedek, bár fölöslegesen, hisz, nincs itt, akit lehordhatnék a szertelensége miatt
Eh, nincs mit tenni, vagy nekiindulok, vagy hagyom a fenébe, de miért is ne járnék a végére, hiszen ezt akartam!
Összecsomagolok, ahogy terveztem, minden látszólag fölösleges eszközöm és felszerelésem megy az inventoryba, s kigondolt hacukában átlibbenek a 14.-re.

Mint friss turista ámulok újra rá a minden nemében különleges városra, hiszen eddig csak egyszer, akkor is csak futólag jártam erre. Épp csak annyira, tudjam, merre is találjam a Biscott bárt.
Belépve hátratolom a kámzsát, hogy a kapcsolatom könnyebben felismerhessen.
Fura: most én vagyok a vendég, és nem én szolgálok ki a pult mögül.
- Egy pofa sört kérnék, a sötétebbikből - adom le a rendelést, majd a krétával felrajzolt kínálatból leolvasott árat kicsengetem a csaposnak, aztán fordulok a kocsma kis közössége felé:
Szemeim úgy fésülik át a "terepet" mint terminátor a hőtérképet.
Négy találat. A koboldot, alapból kizárnám, túlságosan egyértelmű, hogy nem ő lesz az én emberem. Még, ha a látszat néha csal is, talán nem a legkevésbé esélyes opcióval kellene kezdenem.
Két csaj. Az egyik jobb mint a másik. De most nem ez a lényeg.
És egy fiú, íjjal. Talán még elf is lehet, innen nem látni.
Hmm.
Ennyit a könnyű beazonosíthatóságról.
Bár nincs meggyőző indokom rá, valami azt sugallja, a piercinges lányt is kizárhatom. Marad a másik lány, meg a fiú
- Hááááh - sóhajtok fel. Már most sem egyszerű, mi lesz később.
Maradjunk a szerepünknél, vagy essünk ki belőle és esetlegesen vezettessük meg magunkat? Annyi mindent el lehet rontani már a legelső lépésnél!
A kontakt szerint a hely hétpecsétes titok, tehát ha fennhangon szóba hozom az elfeket azzal nagy valószínűséggel csak azt érem el, hogy pont ő nem fog rá reagálni semmit se. És talán épp ez lenne a legjobb csali, ha horgászni akarok és nem szerencsét próbálni külön-külön mindannyiukkal.
- ígyunk az elfekre!!! - kurjantom el magam felpattanva a helyemről, amint nálam a rendelt sör.
És lesem a vendégek reakcióit. Különösen azét a négyét.
Szimpatizálókkal nem számolok, bár sosem lehet tudni, azonban a rosszallókat rögtön kizárhatjuk, az én emberem csöndben fog maradni, max egy éles pillantásra számíthatok.
Hogy utána mi lesz, azt majd meglátom.
Na lássuk a medvét!

by **Ijichi Sou** Szer. Jún. 29 2016, 18:13

Sou elérte amit akar, az hogy megtekerte a lány a kezét, amikor ugye fájdalomérzet híján csupán némi zsibbadást érezhetett, is mosolyra fakasztotta. Szereti ha egy játék és egy ismeretség ilyen hevesen kezdődik. Sou egy pillanatra sem mondott ellent semmire, úgy tett ahogy azt kérték.
- Értettem kisasszony! – Jegyzi meg, majd úgy tesz ahogy azt megbeszélték. A falhoz lökés sem érte váratlanul, bár kapott már durvábbakat, viszont egy halk nyögés azért elhagyta a torkát, majd a pultot megkerülve hátulról egy szobába érkezünk. Heves kis tigriske. Máris beleszeretett fogva tartójába, elrablójába és abba aki feltétele szerint efféle levelel üzente meg szerelmét, és máris szerepbe kezdett. Nehogy azt hidd hogy hülye a kölyök, tisztában van a dolgokkal, de nem fog letenni erről a képéről, csak mert a valóság. Ez így, szórakoztatóbb sokkal. Végül még morzézik egyet, mire bentebb leülhetek. Nincs egyedül. Még jobb! Szinte már előre csillogtak a szemei a kis pervikének, de még mielőtt a végére érne hosszú tortúrán megy keresztül, csigalépcsők meg folyosók rejtett mezsgyéjén. Sou érezte hogy elhagyták a talajszintet, egyértelmű jelei voltak a csökkenő hőmérséklet, az áporodott levegő, nyirkos falak. A végén egy teremben kötök ki, ahol több ajtó sorakozik, de a lányka tudatosan beinvitál az egyikbe majd a taszigálást követően végre hellyel kínálják. Nyugalom volt az arcán, meg sem rezzent, még akkor is csak hunyorított amikor a kristállyal a szemébe világítanak, a nő ügyesen játssza a szerepét, egészen hihető. Mire Sou is felveszi a sajátját. Ő lesz az ártatlan vádlott, akit összekevernek valakivel.
- Fogalmam sincs kisasszony! Kérem ne vakítson meg azzal a kristállyal… kissé erős a fénye. De úgy gondolom meg tudjuk mit ezt beszélni szemtől szemben, egymás kellemes társaságában is. Ígérem elmondok mindent amit tudhatok. – Kezdett a szövegébe, de most a lányka jön.

by **Cardinal** Csüt. Jún. 30 2016, 11:25

Danee, nevet és céhet kérsz? Megkapod. Klein a Fuurinkazanból. Jól jegyezd meg, könnyen lehet, hogy nem most láttad utoljára. Ma valószínűleg igen, mert ő nem követ téged a 14. szintre, de ki tudja, máskor még összefuthattok. A bárban csak a kontaktod vár, semmi egyéb, a módszered viszont meglehetősen kérdőjeles. Négy alakot egyszerre figyelni, ez legfeljebb szegény, megboldogult Tatsuki Ranmarunak sikerült volna, a te figyelmed azonban kapásból elvonja a kobold.
- Inkább igyunk a koboldokra!! - kurjantja el magát ugyanis, amire a maroknyi szörnyvendégség lelkesen és hangosan csápol. Azt még biztosan elcsíped, hogy a tomboy csaj ekkor feláll az asztalától, és inkább angolosan távozik, az íjász fiú és a másik lány reakcióját viszont nem láttad. Ne ess kétségbe, amint elül kicsit a hangzavar, a nőnemű jelölted rácsap a pultra, talpra pattan, odalép hozzád és megragadja a felsőruházatod nyakát.
- Sejtettem, hogy bohóc csak bohóccal haverkodik, de sokkal ostobább vagy, mint gondoltam. Nem látod, hogy tele van a hely koboldokkal, te félkegyelmű? A balhét keresed?! - sziszegi az arcodba, noha a szúrós pillantásnál számodra talán fontosabb a finom parfümillat, ami lágy felhőként veszi körbe a lányt. Aztán végül egy határozott lökéssel elenged, ha nem figyelsz, könnyen leeshetsz a bárszékről. Vagy ha nem ülsz, akkor nekieshetsz és felboríthatod.

Sou, a te hosszú utad egyelőre véget ér abban a spártai berendezésű szobában, ahová érkeztek. Arcodban a kristály, amivel csak még jobban a szemedbe világít a nő, ha félre is nézel esetleg, akkor is káprázik a szemed. Szóval nem sok mindent látsz. Azt igen, hogy a lány felül az asztalra, és köpenye alól kivillantja hosszú, harisnyás combjait, de ha feljebb tévedne a tekinteted, a lámpafény miatt sötétbe burkolózik vendéglátód.
- Nagyszerű, az együttműködési készséged példamutató. Két gebasz van: számomra a társaságod cseppet sem kellemes, és én se szándékozok kedves házigazda lenni, cicafiú - felel szigorúan, majd határozottan rácsap az asztalra, de olyan hirtelen és gyorsan, hogy önkéntelenül is megrezzensz - Mindent elmondasz, amit tudsz?! Hát akkor kezdjük azzal, hogy mi minden játszódott le a fejedben, amikor elolvastad a levelet és mi motivált, amikor eleget tettél a benne foglaltaknak? - szegezi neked a kérdést.

by **Danee** Pént. Júl. 01 2016, 18:37

Klein, a Fuurinkazanból. Ezt jó lesz megjegyezni! Fel is írtam a jegyzeteim közé, ki is ő, hol is és mi okból ismertem meg.
Volt bennem azért egy szalmaszálnyi remény arra vonatkozóan, hogy esetleg az elmondottakkal ellentétben mégis csak feltűnik majd a Biscotban, a leendő közös ismerősünkkel egyetemben, azzal is megkönnyítve a dolgom, ha már ilyen nem túl egyértelmű személyleírást adott csak az illetőről. De persze marhaság volt ilyenben reménykedni, nem is igazán hittem benne, hogy ekkora mázlim legyen, így hát meg se lepődtem, hogy nem találom a vendégek sorai között.

Hanem a pohárköszöntőm jól sikerült! Legalább is az első benyomásom ez volt, szép nagy fricska volt ez a koboldurak felé, csak meg ne lincseljenek miatta a városon kívül. De csak mosollyal díjaztam a rátronfolást, és igyekeztem volna inkább a többi háromra figyelni, ami nem is volt olyan könnyű, mint ahogyan arra számítottam.
Meg is ijedtem, ahogy az egyik kiszemeltem, a piercinges lány nagy sebbel-lobbal kiperdült az ajtón, mert azzal az eggyel sajnos nem számoltam, hogy a célpontjaim egyike el fogja hagyni a helyiséget, a többiekről, meg szégyen és gyalázat, de teljesen lemaradtam: a hangos kobold csapat teljesen lehetetlenné tette, hogy amaz kettőből meggyőzően láthassak bármit is, ami nyomra vezetne.
Már épp az elkeseredés ülte volna meg a gyomromat a sör helyet, ahogy visszahuppantam letörten a bárszékemre, amikor csodák csodájára leparkol mellém a másik ezüsthajú leányzó, grabancon ragad és bohócnak meg ostobának titulál.
Nem is tudom, más esetben talán fel kellett háborodnom, és kikérnem magamnak ezt a hangot és stílust, vagy épp ellenkezőleg, összehúzva magam ilyen kicsire: "nanka sumimasen"
Vigyorogtam mint a tejbe tök, mint aki épp most zsebelte be a főnyereményt, mert hát mégis csak sikert arattam.
- Ez volt életem legörömtelibb letorkolása. Danee vagyok, bolond és ostoba, szolgálatodra - nyújtottam a kezem boldogan. Most már az se törne le, ha nem fogadná
- Izé, Klein küldött, ha te lennél a kalauzom, aki útba tud igazítani, akkor javaslom keressünk egy félreeső helyet, ahol megbeszélhetjük a dolgokat, vagy részemről rögtön neki is vághatunk az útnak. Én készen állok!
Mindezt persze igyekeztem egyre halkabban mondani, ahhoz képest, ahogy első hozzá intézett szavaimmal elkezdtem, egészen addig, hogy végül már csak ő hallhassa egyedül, amennyire azt a bár zajossága még engedte.

by **Ijichi Sou** Hétf. Júl. 04 2016, 01:48

A székbe leültetve, kissé kiszolgáltatva dominámnak, alázattal fogadtam neki szót, ahogy azt ilyen helyzetben illik. Egy pillanatra sem határolódtam el a szerepemtől, végig alázatos és türelmes ölebe voltam a kegyeltemnek. Ennyire kiforrott szerepben még sosem volt részem, nem is tudom mivel sikerült így kiérdemelnem ezt, Kayaba reám pillantott és egy istennővel ajándékozott meg, én pedig nem fogok egy ilyen ajándékot kibontatlanul hagyni. Kedvesen és bátorítóan mosolygok, mégis szemeimben ott az alázat, a meghunyászkodás, és persze hogy úrnőmnek mindig igaza van. A dicséretére elmosolyodtam, büszkén pillantottam rá, miközben mondata második felére nehezemre esik még mosolyra húzni a számat és ne vigyorogni, de végül sikerül megállnom, és megfelelő válasszal méltatni.
- Igazán sajnálatos, hogy nem tudom úgy szórakoztatni kegyed, mint őn engem, de ígérem tanulékony kis ölebed leszek, csupán engedd meg nekem. – Magyarázom szende, de mégis biztos mosollyal az arcomon, miközben kissé előredőlök, főleg mikor a szemeimbe világitott. Egy ideig káprázott a szeme, és csak színes foltokat láttam, de tudtam hova kell pillantanom hogy hamar kitisztuljon a látásom. Reflexszerűen rázkódok össze amikor rácsap az asztalra, maga mellett, s csupán egy esdeklő pillantással jutalmazom.
- Igenis Úrnőm! – Kezdtem bele határozottan.
- Örömmel vettem kezeim közé azt a finom illatú, gyöngybetűkkel írt üzenetet. Bevallom kétszer is át kellett olvasnom mire felfogjam mit is tartalmaz pontosan és miért épp egy ilyen helyre. Meg kell mondjam nem találkoztam még olyan nővel aki így kitett volna magáért mint kegyed, és nagyon örültem hogy engedtem, hogy a kíváncsiságom önhöz csalogasson. – Mosolyodott el, és mivel te láttad az arcát, azt is megfigyelhetted hogy, tényleges átéléssel, hazugság nélkül hagyták el a szavak a száját.

by **Cardinal** Kedd Júl. 05 2016, 12:11

Danee... hát, a lány valószínűleg konkrétan hülyének néz, amikor a képébe vigyorogsz. Igaz ez nem jelent semmi változást, eddig is annak nézett, szóval végül is nincs semmi veszítenivalód. A kezedre csak egy fintorral ránéz, amúgy is japán, ő meghajlással köszön, ha van oka rá. Most nincs.
- Riko - válaszolja kurtán a bemutatkozásodra, majd a hátát a pultnak véve, megvető pillantással néz rád újra.
- Nincs mit megbeszélni, menj, haverkodj a többi két tucat elfmániás kalandorral. Az elf kolónia nem valami turista látványosság, hacsak nincs valami nagyon nyomós okod, akkor kopj le! - hajt el határozottan, ellentmondást nem tűrően.

Sou
- Öleb, mi? Csaholsz, nyáladzol és csóválod a farkad? - nevetett fel, majd lelökte magát az asztalról, és a szoba másik felébe sétált, szóval még annyit se láthattál belőle, amennyit eddig. Hacsak...
- Félreértesz valamit, öcsipók. Nem arra vagyok kíváncsi, mit csináltál, hanem hogy mire gondoltál! - javít ki, majd hallani lehet, ahogy elégedetlenül csettint a nyelvével - Kurvára undorító ezt a szánalmas nyalizásod, férfit keresek, nem bájgúnárt >.> - elégedetlenkedik tovább bosszúsan. Valószínűleg nem azt kapta tőled, amit várt.

by **Danee** Hétf. Júl. 11 2016, 23:04

Pacsit ugyan nem fogadta, de legalább a nevét csak megadta, és miért is ne örülnék ennek töretlenül?
Épp csak kissé zavartan kenem a tenyerem a zubbonyom hasába, vagyis köpeny inkább az a zubbony, de sebaj, még jó , hogy tudom, mi is van rajtam.
- Jól sejtem, hogy nem külhoni vagy, drága Riko? - érdeklődök tenyérbe mászó képpel, bár inkább az arcába igyekszem, vagy is elé, merthogy a bárszékről lekászálódva hajlok be minél inkább elé, bármennyire is igyekszik háttal a bárpultnak dőlni, s így nekem csupán oldalvást meglenni
- Amúgy, félreértés ne essék. Tényleg!: oda meg vissza vagyok úgy általában az elfekért. Tényleg csípem őket, és mindazt amit eddig tudtam róluk. Leszámítva talán azt a kis incidenst egy másik szinten az önjelölt királynőjükkel - teszem hozzá minden egyes szónál egyre halkabban, az ujjaimat morzsolva
- Oh, oh, de visszatérve a lényeghez, nos hát... ööö hogy is mondjam csak... ennyi miatt még nem merném oda tolni a képem eléjük, amúgy is, még a végén kiderül, hogy vadabbik fajtából való erdei elfek és felkoncolnak mint valami izgága indián törzs.
Most kell bevágódni Danee, gondolkozz, gondolkozz nagyon! Valami jót mondj, mert különben tényleg mehetsz haza, és az milyen csúnya felsülés lenne már!
- Szóval, neeeem - ingattam a fejem, igyekezve fenntartani a kedves mosolyt a pofámon - nem ennyiből áll a dolog. Tudod nekem személy szerint is nagyon fáj, hogy ekkora az ellenségeskedés köztünk. Mármint nem közted és köztem. Bár, kicsit úgy érzem mintha nem csípnél. ??? - néztem rá kérdőn, reménykedve és leginkább hülyén
- Arra gondoltam - húztam le a pultról, az isten tudj' honnan, de odakerült teli pohár málnaszörpömet - Kérhetek neked is egyet?
Várva, hogy mikor nyomja a képembe a poharam, rendületlenül folytatom a marhaságot:
- Hogy, megpróbálnék közvetíteni! - a forradalmi ötletet forradalmian hangsúlyozva, aztán csak akár a rizsát, mintha ez egyértelmű lenne mindenkinek, toltam serényen:
- Tudod: ilyen diplomáciai kísérlet, amolyan második kontaktusként, ha már az első ilyen kiábrándítóan sikerült. És egyúttal ha már ott vagyok, szeretném kicsit a magam bőrén megtapasztalni milyen népek is ők úgy igazán. Szerintem ez már elég jó indok, hogy pazarolj rám még egy kicsit az idődből. Mellesleg csak így egyedül? Sehol egy daliás lovag? - nézek szét kicsit a teremben
- Mármint eddig - s közben a keresgélő mutató ujjammal végül magamra lelek, egy meglepődést követő elégedett mosollyal nyugtázva a napot.
- Mit mondasz? - somolygok szemtelenül - Mond, hogy így már jó vagyok egy sanszra nálad! - kérleltem akár egy hízelkedő kandúr. Épp csak nem tettem hozzá, hogy Nyáu, mert arról egy sokkalta idegesítőbb havas macska jutott eszembe réges-régről.

by **Ijichi Sou** Pént. Júl. 22 2016, 15:02

Ha látni nem is látta, de hallotta, ahogy a lány nem tud meglenni egy helyben. És még ő volna vallatva? Rolling Eyes

Feszültebb és ingerlékenyebb mint talán kellene, pedig ez csupán egy játék, jobban járna ha lazábbra venné és csupán a szórakozásra koncentrálna, nem pedig a feladata(?) teljesítésére. Sou kicsi lelkét nem bántják meg az efféle szavak sőt, az ha keményebben fogalmaz és karakán nővel van dolga, még inkább beindítja. Persze tudta ő is, hogy nem teljesen arról van szó amit úgy szeretne, viszont... Ha nem is úgy van, attól még eljátszhatnák, hisz idejük mint a tenger.
- Ha úgy szeretné, úrnőm! - Jegyezte meg lágy, negédes ámde, férfias, mély hangján. Nem rettentette el a szerepétől egy picit sem.
- Mire gondoltam? Arra hogy szerencsés napom van, ezzel a levéllel, és veled. - Hát, ezt még ő is aláírta, hogy bénára sikeredett... de ha már elhagyta a száját, onnantól nincs visszaút. A hozzá méltó fogadtatást meg is kapta.
- Pedig passzolsz hozzám. - Mosolyodott el, kifejezetten bájgúnárosan. Ha már ilyennek szeretné látni, tessék. Valamint miért is adjon értelmes választ? Nem fogsz kapni tőle semmit, addig... ameddig nem árulod el neki, miért is van itt. Mivel ezt nem kapta meg, így kitalált neki ő, valami megfelelő indokot. Bár feltűnt neki hogy, a lány már félre is beszél, gondolta a gondolatok kavarodna a fejecskéjében. Már egy ideje nem is próbálja követni a lánykát a szemével. Felesleges, hisz tudja, úgyis megmutatja majd neki majd magát, valamint remélte ha, tényleg unja a dolgot, és nem szórakoztatja a Sou játszadozása, akkor majd tesz róla hogy fiúnak elmenjen kedve a bohóckodástól. Addig nem igen tud komolyan venni.

by **Cardinal** Hétf. Júl. 25 2016, 19:30

- Semmi közöd hozzá - felel a lány roppantul informatív módon a kezdeményezésedre, Danee. Aztán hallgat. Hiába próbálod fenntartani a kommunikációt, hiába kérdezgeted, ő csak néz rád, mintha leprás lennél. Konkrétan le tudod szűrni az arcáról, mennyire visszataszítónak tartja a művigyorod és a bohóckodásod. Az erőlködésed. Ezzel az izzadtságszagú produkcióval nem sokra mentél volna, de sikerült kinyögnöd egy olyan szót, ami felkeltette az érdeklődését.
- Ha a daliás lovagom akarsz lenni, akkor kezdd azzal, hogy tököket növesztesz magadnak, aztán letörlöd a képedről ezt az idegesítő bájvigyort, és végül ugorj le a szint széléről, de ízibe - közli veled a lesújtó a véleményét, majd egy kicsit komolyabb tekintetet is kapsz tőle, ahogy rád néz újra - Csicseregj az önjelölt királynőjükről - utasít lényegében. Érezheted, hogy ezen áll vagy bukik a történet.

Souji, a te oldaladon még ennyire se rózsás a helyzet. A lányt konkrétan bosszantod, nem úgy sült el a kis kihallgatásos szórakozása, ahogy tervezte. Teljesen másmilyennek hitt, de lassan kezdi belátni a tévedését, ami abban mutatkozik meg, hogy mögéd sétál, és egy hirtelen mozdulattal felkapja a széket... öhm... veled együtt, és egy cirka két méterrel odébb is reppensz azzal a lendülettel. A kis szoba eddigi fülsiketítő csöndjébe most a szék csattanása hoz életet, na meg a te nyekkenésed.
- Komolyan ezzel a szöveggel szerzed a csajokat? Mindig is úgy hittem, hogy ha egy pasi helyes, akkor mindegy, milyen dumával szédíti a nőket, de te kimaxoltad a szánalmasságot. Hogy csinálod? Biztos van valami trükköd, miért nem mutatod meg nekem? - nem mintha arra törekedne, hogy megteremtse a hangulatot, konkrétan éppen csak nem lép rá a legnemesebb testrészedre, ahogy toppant egyet a padlón - Még a végén bűnösnek foglak találni lúzerségben. Pedig igazán cuki pofikád van, kár lenne érted - közli veled nemtörődöm hangon.

by **Danee** Szomb. Júl. 30 2016, 21:13

- Hm - egy fanyar hümmögés volt ez, de nem volt se hosszúra hagyott, se kérdőre vonó.
Épp csak megállapító, összegző, csipetnyit csalódott is talán, de leginkább tárgyilagos.
- Te nem ennek - rajzoltam az ajkaim vonalát a két mutatóujjammal groteszkül nagy mosolyra - az univerzumnak a gyermeke vagy,
- Látom.
- Ha bohóc nem tetszik, még mindig lehetnék a megbotránkoztatás eszköze, de úgy érzem, nem megbotránkozni vágysz, pedig, annak minden cseppje, igen-igen finom lenne. De talán hagyjuk meg a lehetőséget másoknak. Hm. Igen.
- Unod már, nem igaz?
A homlokomra helyeztem a kezem, onnan simítottam lassan végig az arcom előtt egészen az államig, s közben a szememből eltűnt az izgága fény, csak higany hideg üressége maradt rezzenéstelen felszínén, ajkaimról lefoszlott mosoly után csupán vékonyra préselt rövid vonal maradt mementónak.
- Nem kívánom összetörni magam, azért, hogy jobban érezhesd magad. De te ennek nem is különösebben örülnél és nem is keseregnél érte
- Fölösleges.
Egy pár pillanatig csak a szemébe néztem ridegen, kerestem benne valami fényt, az okot, a fókuszt, az értelmet, amiért még itt volt, és amiért ide jött. A királynő hallatán először csak kérdőn felvontam a fél szemöldökömet
- A királynőjük. - néhány pislantásnyi idő telt el csendben, mielőtt folytattam volna
- Említettem volna királynőt is? - ezzel most magamat is megleptem egy kicsit. Biztos kicsúszott a számból az imént, amikor nagy hévvel meg akartam győzni, hogy fontos találkoznom az elfekkel.
- Szeretném, leszögezni, hogy Arnel, a királynő tudomásom szerint csak a második szintre terjesztette még ki a befolyását, és remélhetőleg ez így is marad, mert nem éppen példaértékű, amit csinál. Amit most mondok, az hadititok - jeleztem az ujjamm, hogy hajoljon a közelebb, s aztán csak a fülébe suttogva folytattam a mondókám:
- Amúgy ezért mondtam, hogy önjelölt, mert egy játékosról van szó, nem pedig egy valódi elfről. Találkoztam vele többedmagammal, így ezt bizton állíthatom. Külsőre talán sikerült többé-kevésbé hasonlatossá tennie magát, de a zöld indikátor színe mindent elárul, mellesleg pedig van egy familiárisa, vagy petje, ha úgy tetszik, egy denevér, tehát egészen biztosan idomár kasztú. A megfélemlítést és az emberek elleni uszítást használja, hogy megtartsa a hatalmát. A sajátjait is megöli a legkisebb vétség miatt is. Erre mondtam, hogy nem igazi királynő. Inkább hadúr. Vagyis had-úrnő, lévén, nőről, vagyis inkább csak lányról: elég alacsony termetű. Van infóm a képességeiről is, de ha azt is hallani szeretnéd, előbb neked is le kell tenned valamit az asztalra! - koppintottam a pultra a mutatóujjammal

by **Ijichi Sou** Szer. Aug. 03 2016, 10:00

Egyértelmű reakció volt a részéről hogy, idegesítem, én pedig mindig rá-rá tettem egy kis lapáttal. Csak ameddig tűri, ameddig bírja. És élveztem. Persze semmi jónak elrontója nem vagyok, és itt semmi jó nem történik, így elrontani sem tudom. Na jó, ez nyakatekert lett... de a lényege az volt hogy én csupán szórakoztam, a lányon, magamon, a szituáción. Elvégre egy ilyen levél után most mond meg őszintén, te mire gondolnál? Egyértelmű hogy ártatlan vagyok bármit is akarnak rám kenni, és bárki is... De, voltaképp imádtam az idegein táncolni. A kis domina pedig, ha nem is vallja be magának, ő is élvezi pedig. Vagyis én élvezem, a többi meg lényegtelen. Viszont amikor, mögém lépet, én követtem a szemeimmel, és még fel is pillantottam rá, hátra hajtott fejjel, hőn romantikus ábrázattal, cserfes mosollyal. Végül nem éreztem a talpam alatt a talajt, és minden olyan, ingataggá vált majd repültem. Ha lett volna rá idő, biztos bevágom az „I can fly”-t, de, meglepettségemben nem sikerült, csak tompán puffannom, előbb én aztán a szék... Mindegy is, ahogy, földet értem úgy, fel is pattantam, megigazítottam a széket, ott ahol épp találtam, majd helyet foglaltam ismét.
- Ejnye, ez nem volt valami nőies. - Húzom kicsit tenyérbemászó mosolyra a számat. Majd a szövegénél is tartottam ezt a sunyi, tán-tán idegesítő vigyort. De nem szólaltam meg, csupán hátradőltem, egyik karom átfontam a szék hátsó támlája felett, a másik lábam, pedig felhúztam és bejajlítva lazán a másik lábamra támasztottam.
- Na, csibém neki kezdesz hogy, mit szeretnél? Vagy folytassuk, még tovább a kis szerepünket? - Kérdezem önelégül vigyorral a képemen. Előjátéknak kicsit vad, de mégis be tudott indítani a drága. Végül,ismét elterült a hőn romantika, az elnyúlt bájgúnár mosoly az arcomon. Csak, ha mégis folytatni szeretné. Nem fogom komolyan venni, addig ameddig nem ad rá komoly okot.

by **Cardinal** Kedd Aug. 16 2016, 18:13

Danee, a te produkciód most szkeptikus pillantásokkal illeti Riko, de minden bizonnyal az előnyödre fog válni, hogy befejezted a a művigyori marha szerepet. Így is irritáló maradt a kisugárzásod, de egy fokkal elviselhetőbb lettél. A lány unott képpel hallgatja, amit Arnelről mondasz, aztán fancsali képpel veszi tudomásul, hogy követelőzni kezdesz. Az a bizonyos mutatóujjad bánja, ami pár pillanattal később eléggé bizseregni kezd, ahogy kellemetlen szögben feszíti meg. Ha nem itt lennénk, ez bizony fájna.
- Azt hittem, az elf faluba akarsz menni. Vagy tegyek le mást az asztalra? Mondjuk ezt az ujjad úgy, hogy már nem kapcsolódik a kezed többi részéhez? - kérdi, majd elenged és ezzel együtt a fejedet is eltolja, túl közel vagy - Baromi gáz, hogy szükség van egy olyan köcsögre, mint te. Nem nekem, hanem nekik. Nem sokan vannak, akik túléltek egy találkozást Arnellel - jegyzi meg a száját húzva - Holnap elviszlek, cserébe megosztod minden infódat az elfekkel arról, amit Arnelről és a 2. szintről tudsz. Legyél a Tenglo fürdőnél lévő vízesés tövében - tanácsolja, majd szó nélkül faképnél hagy. Ja, időpontot nem mondott. Kénytelen leszel kempelni. Ennyit megérnek az elfek, nem?

Sou, te továbbra se nyűgözöd le a hölgytársaságod, úgyhogy hiába ülsz vissza a székre, nem hagy téged ott tespedni. Megragadja a felsőd a nyakánál fogva, majd felránt és a falhoz vág, tovább bizonygatva, mekkora ereje van. Bár azt hiszem ezt már megtanultad. Talán még élvezed is, ahogy az alkarját a nyakadhoz szorítja. Kicsit nehezebben kapsz levegőt.
- Az a baj, hogy azt hiszed, te diktálsz, de ami neked kell, az még mindig nálam van és én döntöm el, hogy megkapod-e vagy sem - árnyékban van az arca, de ilyen közelről azért láthatod a fiatal vonásait, vagy éppen azt, hogy a haja az egyik szemébe lóg - Ha úgy látom, hogy nem csak egy nyomorék bohóc vagy, akkor megmondom, hogy miért vagy itt. Utolsó esélyed, ne packázd el - tanácsolja, majd még egyszer a falhoz lök, aztán hátat fordít neked és visszasétál az asztalhoz. Nem néz rád vissza, de érződik talán, hogy rád vár.

Sorry a késésért

by **Ijichi Sou** Vas. Aug. 21 2016, 21:48

Sou neve már kiemelve sincsen, míg a másiké igen. Annyira tesz egyre kevesebb benyomást és lendületet a karakterre valamint a mesélőbácsi tudatalattijára. Nem is akar több lenni. Ő nem a szavak hőse, valamint nem is a harc embere. Ő csupán egy egyszerű suhanc, aki különösebb cél nélkül éldegél, és egyetlen dolog amire ügyel az életében, méghozzá az, hogy ő fenttarthassa a saját kényelmét és boldogságát, jókedvét. Ez most is megvan, fel sem veszi az ütéseket, valamint a lány szavait sem igazán. Egyetlen egy véleménye alakult ki csak, hisz egyértelmű, hogy a lány erősködése eredménytelen, viszont egyre hevesebben teszi. Igen, Sou kifejezetten élvezi, ébresztel benne egy perverz vágyat, valamint arra is kíváncsi meddig mész el, mi az amit megtesz a lányka csupán azért, hogy szóra vagy tettre bírd. A célod, az hogy miért teszed, hidegen hagyja. Bár, lehet foglalkoznia, kéne ezzel annyira, hogy az érdeklődésed fenntartsa, de nem…. Nem érdekli és nem fogja megerőltetni magát, csak ezért. Így amikor azzal fenyegetőzöl hogy, ez az utolsó esélyed, a vigyora elárulja, hogy ezzel nem fogod megfogni. Hmm, jó kém lehetne belőle, aligha szednél ki bármit is. Bár, egy módszered talán lehetne rá, hisz a gyengébb pillanataiban sok mindenre rávehető. Ismeri is ezt, a gyengéjét, és Miri is ezt használta ki nála.
- Az, hogy miért lettem idehívva, nem mozgat meg különösebben. Pont hidegen hagy. Viszont, ha téged tényleg csupán a kis feladatod érdekel… akkor én, lépek is. – Azzal felállt, és a bejárat felé indult meg. Nem, nem menekül, kapsz esélyt hogy, megállítsd, de nem fogod tudni ennyivel itt tartani.
- Ha inkább lazítani szeretnél, majd akkor keress fel. – Pislantott hátra, csak úgy a válla felett, de láthattad a szemeiben égő vágyat. Pedig a hercegnője lehettél volna….

by **Danee** Szomb. Aug. 27 2016, 14:25

- Üm, ha szabad kérdeznem, te mégis mit csinálsz az ujjammal? - fordulok felé, ahogy kizökkent a szerepemből
- Oda - pislogok párat, nem zavartatva magam a hangvételétől sem
- Hajrá, kicsi lány - nézek vele szembe továbbra is, bár a rezzenéstelen arc témát hanyagolom
Olyanokkal fenyegetni, aminek szinte semmilyen hatása nincs rám nézve. Mintha akár egy végtag elvesztése is végzetes lehetne itt.
Ahogy a gondolat végére érek, sokat sejtetően pillantok fel az életcsíkomra. Na. Thats the real deal, baby. Up there.
- Oh, hát borzalmasan sajná ... sajnálNám, hogy így érzed, de igazából csöppet sem. Főleg, hogy ha jól értem, te csupán egy összekötő vagy, és onnantól, hogy elvittél hozzájuk, semmi közünk sem lesz egymáshoz, nem de bár?
Láthatóan ő kész ideg, hogy itt kell lennie, bár fogalmam sincs, mi az ami itt tartja ha ennyire ellenszenvesnek érez, de ez már igazán csak az ő kis baja. Én ellenben most is jól elszórakozok a fröcsögésén, meg a piti kis megfélemlítési próbálkozásain. Annyira jó hallgatni. Szinte iszom minden szavát, lubickolok a fölényeskedő puffogásában
- Hát legyen, ha már úgy szeretnéd: ott leszek.
Persze, hogy ott leszek, most, hogy túl vagyunk az első fázison, végre "lementhetem a játékállást", és tovább léphetünk az eredeti küldetésben.
Tenglo fürdő, huh? Nem is lesz ez a várakozás olyan kellemetlen, mint azt gondolnám. Felverem a sátram a vízesés lábánál, kiaggatok egy táblát, hogy a fürdőbe mentem és szevasztok. Irány a fürdő! Ruha ledob, és már repül is a bombasztikus ugrás a medence/tó közepébe Smile

by **Cardinal** Hétf. Szept. 05 2016, 14:43

Sou, hiába várod esetleg, hogy megállít, hiába nézel még vissza, a lányt ez hidegen hagyja. A kijelentésed után már csak azt várja, hogy lelépj végre, bár az arcát továbbra se tudod kivenni, mivel most így, ebből a távolságból csak egy árnyék látszik a csuklya alatt.
Nem tudom, mennyire figyeltél, amikor lerángattak téged ide, a föld alá, de amikor kilépsz az ajtón, csak egy csomó másik ajtó fogad. Hogy, hogy nem, te rosszat választasz, ami igazából nem is volt különösebben feltűnő, mert egy ugyanolyan hosszú folyosóra keveredsz, ahol jöttél, és még emelkedik is enyhén. A gebasz valószínűleg akkor tűnik fel, amikor nem egy csapóajtóhoz vezető lépcsőhöz keveredsz, hanem egy elágazáshoz. A levegő itt sokkal fojtogatóbb, szinte tapintani lehet, annyira állott. Nulla szellőzéssel a föld alatt persze mit vár az ember? Azonban mielőtt esetleg visszafordulhatnál, a bal oldali folyosó felől megüti a füled egy női hang. Lágy, magával ragadó dallam ez, szó szerint is, mert a hang tulajdonosa énekel. A szöveget innen nem tudod kivenni, de ha esetleg érdekel, egy pár méterre az elágazástól van egy függönnyel eltakart bejárat, ami egy fürdőbe vezet.

Danee, hát nem lesztek egymás kedvencei, ahogy téged se érdekel a lány fenyegetőzése, úgy őt is hidegen hagyja a cinizmusod. A lényeg az, hogy másnap eltölthettek néhány kellemes órát egymással az erdőben mászkálva. Vagy nem? A másnap eljön, te megírtad a magad üzenetét, és ellógtál fürdőzni. Nem tudom, jártál-e már itt, de az biztos, hogy a szokottnál nagyobb vágyat érzel arra, hogy meglesd a bambuszfallal elválasztott másik medencében lubickoló, egymással jól hallhatóan remekül szórakozó leányokat. Ha elcsábít a bűnös élvezet, azt a látásod bánja egy rövid időre, mert valaki bizony éberen figyel. Riko azonban sehol. Ha esetleg megunod a pancsolást és visszamész a vízesés lábához, téged is egy üzenet fogad.

"Nem voltál itt, elindultam nélküled."

by **Ijichi Sou** Kedd Szept. 06 2016, 21:58

Ha nem hát nem, nem magát kéretni lépet le, csupán azért mert megunta a lány kitöréseit, és ha nem várhat semmi extrát, akkor bizony továbbáll… Nem pillantott hátra, kezével intett egyet, aztán becsukta maga mögött az ajtót. Azon nem lepődött meg, hogy ajtók fogadták, bár arra nem számított, hogy mellé nyúl a helyes kilincsre, hisz emlékezete és tájékozódása viszonylag jónak mondható volt. Valamint az emelkedés miatt, ténylegesen nem tűnt fel neki, hogy valami nem stimmel. Végül, amikor meg kellett lepődnie, meg is tette, de nem eset kétségbe. Bár elportolni el tudott volna, de nem kívánt még hazamenni. Felmegy a kocsmába és majd elszórakoztattatja magát valakivel. Ilyen egyszerű volt a terve, ezért nem használt teleport kristályt, pedig ilyen esetben, az volna a legkézenfekvőbb. Végül az elágazásnál, egy dallamra lett figyelmes. Egy pillanatig csak hallgatta, engedte, hogy fülein keresztül lassan az elméjébe édesgesse magát, mire szinte parancsok nélkül indult meg a lába, a bal irányba. Lassan, nem kapkodta el a lépteit, és már meg is feledkezett a másik csajról. Mindig is szeretett szórakozni azzal, hogy ha meghall egy hangot, akkor felépíti tulajdonosa küllemét. Valamint most, mint valami szőke szirén, magas, elegáns, dereka karcsú mozgása kecses. Szemei igézőek, arca hófehér, és kisugárzása szinte tündököl. Persze, sose jön össze amit megérzésre alkot, de a játék érzete attól még megmarad, és a meglepetések sem vetette meg. Végül ajtó helyett csupán egy függönyt pillantott meg, amit csak megmosolygott, egyrészt szokatlansága, másrészt kíváncsisága miatt. Amint, közelebb lépett talán érezhette a fürdő friss illatát, a vizet, a párát, és fürdő típusától függően, talán a parfümözött tusfürdőt is. Viszont, nem rontott ajtóstul, vagy függönyöstől a házba. Egyszerűen amikor kellő de, nem túl közel ért, hallgatta egy picit az édes dallamokat, de nem túl sokáig.
- Ne illetődj meg, akár hiszed akár nem, eltévedtem és a hangod csalogatott ide. – Kezdtem bele, miközben megindultam, a függöny felé, nem sietve, simán magára kaphat valamit, ha akar. Ha, nem kapcsol, akkor lesz egy kellemes élményem.

by **Danee** Szomb. Okt. 08 2016, 13:18

Nincs jobb egy mindenemet átfűtő, és lágyan kényeztető fürdőnél a szabad ég alatt. Olyannyira jó, hogy kedvem lenne lecsukott szemeimmel belemerülni a hívogató álmok világába.
Az egyetlen, ami ezt nem engedi, a szomszéd medencében csivitelő lányok hangja.
De miért is zavarna? Mosolyogva hallgatom mifélékről beszélgetnek, s közben azt találgatom magamban, hányan lehetnek a beszélgetők. Hányan, és persze, hogy hogyan is nézhetnek ki!
Vajon tényleg olyan szépek-e, mint a hangjuk, nőies bájaikat most is a vízfelszín meg-meg zavart nyugalma övezi el-elülő hullámaival.
Nem kell sok, hogy meglóduljon a fantáziám. A kíváncsiság pedig az a szörnyeteg, amit csak akkor lehet legyőzni, ha nem te lépsz elsőnek, és másokat fedhetsz meg érte.
Nyilván nem én lehettem az első bátor "felfedező", csak tudnám, hogy mégis hogyan fúrnak lyukat ilyen ügyesen a lelkes férfitársaim.

Ha fájó képpel is, de vigyorogva viselem a "harci sérülést", mert megpróbáltam, és büszke vagyok rá. De innentől a pihenésnek lőttek: kénytelen vagyok tovább állni, és persze akkor már ránézek a sátramra.
Ledöbbenve tartom kezemben a választ. Hogy nem bírt volna egy rendes üzenetet írni, hogy indulás van. Eh.
Egyáltalán minek megy előre, ha csak annyi dolga van, hogy engem kísér el?
Fene a hülye logikájába!
Kénytelen vagyok hátrahagyni a sátrat, annak tudatában, hogy majd később talán még összeszedhetem, a nagyon is indokolt sietség miatt rögtön a nyomait keresem, mielőtt még szó szerint kihűlnének.
Ennyi erővel Klein azt is mondhatta volna, hogy kövessem a fehér "nyulat" az üregbe. Ráadásul nekem se hiszem, hogy könnyebb dolgom lesz, mint Aliznak: ismeretlen területen, ismeretlenek közé.
Igyekszem nem csak a nyomok után lesni, de a környezetem apró neszeire és mozgásokra is odafigyelni.

by **Cardinal** Vas. Okt. 16 2016, 11:44

Sou, a függöny mögött még csak egy öltöző van, szóval a kellemes látványhoz még be kellene hatolnod a forró gőzzel teli, párás fürdőhelyiségbe, de ettől függetlenül a hangod megszakítja az éneket. Loccsanó víz hangját hallhatod, majd pár másodperc múlva zendül fel egy határozott, mégis lágyan csilingelő hang, minek a gazdája nyilvánvalóan az imént még danolászott.
- Kérlek, maradj odakinn, idegen! - kér meg téged. Ne aggódj, találkozni fogsz vele, de rajtad múlik, hogyan. Ha mégis belépsz a medence területére, akkor vállig a hévíz alá süllyedve pillantod meg, ha az öltözőben maradsz, akkor egy-két perccel később kandikál ki az ajtón, majd húzódik is egyből vissza, ahogy megpillant téged, és persze parancsol rád újra, ha pedig kifáradsz a függönyön túlra, akkor még később, és felöltözve legeltetheted rajta szemed világát. Akárhogy is, a végtelenül hosszú, szőke haj, a hegyes fülek és a hófehér bőr egy elf leányt sugallnak számodra.

Danee... hm, az ötlet nem rossz, de mivel a nyomkövetésed öt perc múltba révedést tesz lehetővé, ezért el kell keserítselek, bőven több, mint öt perce járt itt az idegenvezetőd. Na azért nem teljesen fullad kudarcba a nézelődésed. Felfedezhetsz egy föld alá vezető járatot. Kvázi megvan az üreged, ahová belevetheted magad, ha akarod. De ha nincs kedved Alice-t játszani, azt is megértem, biztos van más ötleted is arra, hogyan találj rá a mesebeli lényekre. Lent egyelőre amúgy is csak egy dohos, állott levegőjű labirintus vár rád.

by Ajánlott tartalom

[ZSM küldetés] Egy laza nap

[ZSM küldetés] Egy laza nap

Re: [ZSM küldetés] Egy laza nap

Re: [ZSM küldetés] Egy laza nap

Re: [ZSM küldetés] Egy laza nap

Re: [ZSM küldetés] Egy laza nap

Re: [ZSM küldetés] Egy laza nap

Re: [ZSM küldetés] Egy laza nap

Re: [ZSM küldetés] Egy laza nap

Re: [ZSM küldetés] Egy laza nap

Re: [ZSM küldetés] Egy laza nap

Re: [ZSM küldetés] Egy laza nap

Re: [ZSM küldetés] Egy laza nap

Re: [ZSM küldetés] Egy laza nap

Re: [ZSM küldetés] Egy laza nap

Re: [ZSM küldetés] Egy laza nap

Re: [ZSM küldetés] Egy laza nap

Re: [ZSM küldetés] Egy laza nap

Re: [ZSM küldetés] Egy laza nap

Re: [ZSM küldetés] Egy laza nap

Re: [ZSM küldetés] Egy laza nap

Re: [ZSM küldetés] Egy laza nap

Re: [ZSM küldetés] Egy laza nap

Re: [ZSM küldetés] Egy laza nap

Re: [ZSM küldetés] Egy laza nap

Re: [ZSM küldetés] Egy laza nap

Re: [ZSM küldetés] Egy laza nap