Re: Ai vs Cear

by **Cearso** Pént. Május 20 2016, 14:28

-Persze. Mikor nem akarod, hogy bármi megváltozzon, pedig tudod, hogy a változás neked is jót tenne.
Kaptam egy fél vallomást, erre nekem is el kell mondanom valamit:
-Nem vagyok se a kijutás ellen, -se nem a kijutásért. Ezt nehéz elhinni? Egyszerűen csak... Érdekel. Ki hogyan gondolkozik rajta, mit jelent a fronthoz tartozni, milyen lehet levezetni egy boss elleni küzdelmet. Jobban szeretnék neutrális lenni a dolgokban, de ez nem mindig sikerül.
Mindig is tudtam, hogy ezt akarom, de most fogalmazodott meg bennem végre szavakban is.
-Ráadásul, ha nem lettem volna ott a bossharcoknál, akkor nagyjából hányszor találkoztunk volna, és hányszor találkoztunk így?
Lovag kalapáccsal. Ezt meg kell jegyeznem magamnak.
Mikor lemondtam a titokról máris magát kezdte vádolni... Tipikus nő...
-Nem. Nem azért. Ne érts félre. De mért akarnád egy titok elmondását eröltetni egy olyan emberre, akivel jó időt tervezel eltölteni?
Ráadásul még mindig van egy olyan érzésem, hogy egyikünk se mondaná el a legnagyobb titkát a másiknak, tehát részben ráhibázott a tényre, de nem akarom megsérteni azzal, hogy elárulom, mennyire nem bízok meg benne ebben a pillanatban.
Nem szívesen, de el kell engednem magamtól az Artemiszt, legalább egy kis időre, és hagyom hogy a kalapáccsal együtt az íjat is magával viggye.
Ahogy kitért a támadásom elöl, mivel annak a suhintásnak nem volt nagy a lendülete, elöször egy kicsit felfele irányítottam, majd a feje felett megállítottam a mozdulatot, és irányt változtattam. Egyenesen le a feje felé. Ökölbe szorítottam a kezem és próbáltam minél kevesebb erőt ,de minél nagyobb gyorsaságot belevinni, hogy ne legyen ideje a gyors változásra reagálni. Eközben láttam a támadását, de az olyan helyre érkezett, ami ellen már nem sokat tudtam tenni, hacsak nem hagyom fel legalább az egyik akciómat, így inkább azt választottam, hogy beengedem a támadást, hisz a kalapácstól attól függetlenül jobban félek, hogy kizártam a tényt, hogy egy általam ismert fegyver lehetne, illetve a támadásomat is igyekeztem véghezvinni.
Közben a másik, szabadon vált jobb kezemmel azon voltam, hogy elkapjam a lány kalapácsot tartó kezét mielőtt az még vissza tudna állni a lendületében.
Mondjuk megtehettem volna azt is, hogy elugrok a támadás elöl, de az Artemis csak még messzebb került volna tőlem, amit egy pillanatog lehangolónak éreztem, így maradtam a test-test elleni küzdelemben.
-Tudod. Közelharcra egyáltalán nincs szükségem íjra.
Ami valóban igaz, hisz az íjban nincs semmi erőbónusz, ami besegítene a közelharcban. Persze van kivétel, de azok annyira az alja kategóriának számítanak, hogy nem fecséreltem az időt, az energiát, és legfőkébb a pénzt a beszerzésükre.
A támadása után valami furcsát éreztem, de nem tudnám megmondani, hogy mért, így nem is foglalkoztam vele.

by **RenAi** Kedd Május 31 2016, 11:12

Megmagyarázta és helyesen. Nem tudtam és nem is akartam ezzel szembeszállni. Igaza volt... Magamba is kellene néznem picit, az elhangzottakkal kapcsolatban, de jelenleg nincs erre kapacitásom se kedvem, sem pedig erőm... félek tőle.

Elgondolkodtam a szavain, amik tetszettek. Bár én azt tapasztaltam hogy a környezetemben mindig állást foglaltak valamerre, csak én nem voltam képes erre. A hangulatomtól függött miként gondolkodtam... A folytatása meg még inkább, rávilágított arra hogy helyesen gondolkodik. Bár ami késik nem múlik... eljön majd az idő hogy állást kell foglaljunk, de miért izguljak rajta... ameddig az még nagyon de nagyon messze van... Valamint értem is a többieket és nem is, de most nem másokról, rólunk van szó.
- Igazad van, és... és örülök hogy így gondolkodsz és csatlakoztál hozzánk, ha csak szétnézni is. - Hajoltam meg a fiú előtt tiszteletteljesen. Hiába európai, biztos hozzászokott már a mi kultúránkhoz, valamelyest. A kérdésre egyszerű volt a válaszom, zsigerből jött.
- Bi-za-lom. - Mosolyodtam el. Ámbár megjegyzem én sem tudom mit mondjak el neki, milyen téren érdekelt és mi az amivel nem... élhet vissza. És a bizalmat nem kell erőltetni, azt vagy megadod vagy nem, Ai pedig mindig megadja elsőre, sőt egyszer még bánthatják is, ha bocsánatot kérnek és ő elfogadja... de utána már nincs mese se megbocsájtás. Cear még nem bántotta őt.

Majd ismét támadásba lendültünk, közelharc az én erősségem ámbár az íj útban volt azt cserfes módom megkíséreltem hatástalanítani. Valamint kivédeni azt ahogy a keze felém érkezik, közben pedig hasba ütni a fiút. Nem erősen, nem is tudnám erősen... bár az kérdéses hogy neki mekkora súlyemelése van, vagy van-e egyáltalán, esetleg az előbb szándékosan nem használta. Találkoztam már olyannal. Majd jött a következő bumm. .__. Vagyis az én utánam következő, éreztem a fiú kezét a fejem tetején, egy rosszalló pillantást is vetettem felé.
- Auch.. - Nem fájt, de valamiért megszokássá vált.
- Egy-egy! - Kiáltottam el magam fennhangon, hogy az állást bejelentsem. Viszont jött a következő. Nem húzódtam el, sem én sem ő. De a száját járatta.
- Nekem sincs szükségem írja a közelharcban! - Húztam szélesre a vigyorom. Bár találkoztam olyannal aki az íj mellé tört is fel tudott szerelni, szóval elképzelhető hogy erre célzott.
- Valamint akkor elengedhetnéd, és nem kéne tartanunk! - Öltöttem ki a nyelvem, de mire ezt megtehettem volna a keze már a kalapácsot tartó karomon volt. Nem zavart meg egyáltalán, magabiztosabb még sosem lehettem. Majd a fiú felé fordítottam a kalapács fejét, a csuklóm elforgatásával, és megnyomtam azt a bizonyos gombot. Aminek következtében a kalapács másfél méteres lett.
- Kis kalapács, nagy kalapács, nőj, nőj, nőj. - Sikkantottam fel amikor az elkezdte a növekedést, persze már az első szópárnál elnyerte a teljes méretét, de azért befejeztem.
- Akkor most elárulom az első titkom. Én egy mágus vagyok! - Húzom ki magam, mosolyogva. Majd figyelem hogy betalált-e az ütés.

by **Cearso** Csüt. Jún. 02 2016, 10:49

Mintha olyan egyszerű lenne megadni a bizalmat. Nem, nem mintha nem lenne okom megbízni benne, de a bizalmamat nem ilyen könnyű megszerezni.
-Maradjunk csak a vacsinál.
Egy szelid mosoly kúszott az arcomra, ahogy kifejezte nemtetszését az ütésem ellen.
Ez a kalapács többet tud, mint gondoltam volna. Ha akartam volna se tudtam volna kitérni már a támadás elől. Vagy ha nagyon ügyes és gyors vagyok, akkor talán. Azonban most nem akartam. Az elöző ütése után éreztem valami furcsát, pontosabban valami hiányát éreztem és ki akartam deríteni, hogy helyes-e a megérzésem. Megpróbáltam úgy fordulni, hogy a kalapács a nyakamat találja el. Persze ha egy éles fegyver ellen küzdtem volna, biztos nem csinálnék ekkora marhaságot, de abban reménykedtem, hogy a kalapács tényleg nem tud többet, mint a növekedés.
A találat után ugyanazt éreztem, mint az elöbbi támadásnál.
-Itt valami nem stimmel.
Ezzel a felkiáltással ugrottam el a lány elől, mielőtt ujabb akcióba kezdett volna. Nem tudom mi, de valami hibádzik a támadásai körül.
-Mágus. Komolyan? Bűvészpárbajt akarsz vívni?
Elővettem a pakli francia kártyát, ami elég régóta lapult nálam. Nem sűrűn szoktam elővenni. Főleg mivel küzdelem és szafari alatt nem nagyon szoktam bűvészkedni, magamat meg nem tudom szórakoztatni vele. Persze néha el tudok ütni vele néhány unalmas percet, de ez a ritkább alkalom. Nekem is van sok kacat az inventorymban, főleg apróságok. Főleg a sakk készletre vagyok büszke, aminek minden figuráját magam faragtam. Persze még nincs kész az összes, de a preciz munkához idő kell. Amire a legkevésbé vagyok büszke az a cigaretta, amit még mindig magamnál hordok annak ellenére, hogy mostanság kevesebbszer veszem elő.
-Válasz egy kártyát.
Majd körözök a lány körül, miközben a kártyákkal zsonglörködök. Ez a legkeésbé sem mondható büvézkedésnek. Azonban a mágus legfontosabb jellemzője az elterelés.
-Fogadjunk, hogy benne van a pakliban.
Per pillanat látszólag csak az időt húztam. Azonban ez nem így volt. Három dolgot is próbáltam elérni:
1-Rájönni, hogy mi az a furcsa dolog, mi zavar a lány támadásaiban.
2-Rávenni, hogy használja ismét a kalapács megnövelő képeségét, és megtudjam, mekkora a hatótávolsága.
3-Elterelni a lányt az Artemis közeléből, hogy vissza tudjam azt szerezni. Hisz ezek után nem lenne jó ötlet ismét közelharcba bocsátkozni.

by **RenAi** Pént. Jún. 03 2016, 10:43

Ai számára a bizalom nem volt nehéz téma, ugyanis az ő véleménye szerint az mindenkinek jár, elsőnek. Ez persze nem azt jelenti hogy minden titkot el locsifecsizik, de nem utasít vissza senkit és igyekszik mindenkinek segíteni. Cear számodra ez már keményebb dió, hisz gondolhatunk arra hogy te már megtanultad mindazt amit ő még nem. A lányt kevesen verték át, vagy ha meg is tették nem is vette észre, vagy megmagyarázta saját magának hogy ez nem volt olyan vészes dolog. Képes rá… Ai sokmindent képes eltűrni, és elfogadni, így az embereket is. Ő nem hisz az eredő gonoszban, valamint abban sem hogy a rossz szándék erősebb lenne a jónál. Naiv, bolond, tudom… De az én naiv bolondom, aki amúgy igenis szerethető, a maga módján. Viszont feltűnhetett valami, te ugyan az alap ütéssel sebeztél rá, tehát nem láttam kiírva a pontokat, de a páncélját lehet már lecsipegetted, de ez fordítva nem következett be. Ai mágus. Szeretné ezt hinni, és gyermeteg módon elő is adja hogy varázsol, de a trükk attól még trükk marad. Jobb híján az időt húzod, megpróbálsz megérteni valamit, miközben ezt az egyszerű lányt már le is nyűgözted a képességeddel. A kártyákkal, a varázslatoddal. Nem gyerek, nem fogyatékos, de ő olyat tud értékelni amit már sokan nem. Ámulatba lehet ejteni egy egyszerű hétköznapi tettel, eseménnyel, pár szóval. Ő hisz neked. Igaz nem hisz már a mikulásban, de tündérekkel már találkozott, sőt… a hercegükkel is, szóval joggal gondolhatja hogy létezik a varázslat egy cseppnyi szikrája ezen a világon is. Ai nem fejlesztette ki a bűvészkedést, nem fog nyuszikat meg virágokat előrántani az ing újából, vagy a tiarája alól… Tudatában van a szemfényvesztésnek, de félre teszi azt és hagyja hogy lenyűgözzék, mert az jó érzés, mindenkinek. Neki is, és úgy gondolja neked is. Meg sem fordul a fejében hogy támadjon, csupán szemmel és a testével követ téged ahogy körbetáncolod a kártyákkal zsonglőrködve. Ahogy kérted hogy válasszon egy kártyát, első húzása volt hogy kihúzza azt ami legközépen van. Megtette, de nem nézte meg ha nem utasítottad, vagy adtál engedélyt neki erre.
- Lássuk! – Azzal megnézte, majd feléd nyújtotta a lapot, de csak azért hogy lásd, és nem adta oda a kezedbe. Kettő húzásod sikerülhetett a vártakból, Ainak esze ágában sem volt így támadni, valamint Artemisz sem foglalkoztatta különösebben, de kérdés hogy rá jöttél-e mi az ami szokatlan.

by **Cearso** Pént. Jún. 03 2016, 20:40

Nem számítottam arra, hogy ilyen egyszerű lesz elterelni a lány figyelmét, de ha már így alakult, akkor hiba lenne kihagyni ezt a lehetőséget.
-Nézd meg, majd dobd a többi közzé.
Közben a többi kártyából két paklit csináltam, majd a hüvelykujjam, és a másik négy ujjam közt összeszorítottam őket, aminek a hatására akkora feszültség keletkezett, hogy a több, mint száz kártya felrepül az égbe. Nem egy egyszerű trükk, de ezt még nem nevezném bűvészmutatványnak. Legfeljebb csak hatásos látványelemnek.
-Én a kisasszony helyében, még azelőtt feldobnám, hogy az első kártya a földet érné, vagy még a kezében fog felrobbani.
Ezzel a kijelentéssel ráléptem az Artemis egyik végére, ami által a másik vége a levegőbe emelkedett, egy picit az Artemis is, majd még röptében elkaptam, és bekészítettem a kártya átlövéséhez.
Persze nem sok kedvem volt tönkretenni a kártyámat. Ezért egy óvatos pillanatban, mikor mindkét kezemben volt pakli, a ruhám ujja alól becsusztattam egy kisebb papirlapot a többi közé, amit akkor készítettem oda, mikor elővettem a pakli kártyát.
Így ha minden jól megy a lány feldobja a kártyát, én rálövök a plusz papírra, majd a megfelelő pillanatban előhúzom a ruhám ujja alól az általa választott kártyát. Vagyis a reprikáját.
Persze ez a kártya már akkor ott volt, mikor a lány eldobta volna a kártyát, hisz elég volt csak egy pillantás a kártyára, és a másodperc tört része alatt a helyén volt, még a zsonglörködés közben, mikor a másik oldalt a bónusz kártyát a többi közé csúsztattam, hisz aki jól számolt, az tudhatja, hogy az előbb két pakli repült a levegőbe. Ebből a kiválasztott kártya párját tettem zsebre. A trükk nem olyan egyszerű, mint ahogy ezt most leírtam. Minden egyes eleme mögött sok sok próbálkozás van. Főleg, hogy a megfelelő kártya kerüljön a helyére.

by **RenAi** Pént. Júl. 01 2016, 19:13

Megnéztem ahogy kérte majd, nem is láttam a kezeit miként csinálta, de rengeteg kártya lett hirtelen, és mindegyik az ég felé repült, csupán egy mozdulat lehetett az egész, azok mégis mint fénylő színes madárkák csillogtak az égen, miközben pörögtek, repültek, szabadok lettek. A kezemben maradt a kártya a meglepettségemtől, mire a fiú fel is hívja a figyelmem. Első dolgom volt eldobni a többihez, majd hogy mondta, hogy robbanhat, leguggoltam és a fejem fölött összekulcsoltam a kezem, egy rémült nyöszörgéssel kísérve, nem volt okom kételkedni a szavában… legalábbis eddig. Érzékeltem hogy Cearso nem rémült meg, mint ahogy azt is hogy a fegyverét a kezébe veszi, de nem éreztem arra való aggodalmat hogy rám fog támadni. Nem velem foglalkozott, vagy pedig ha most engem támadott volna meg, nem éreztem volna arra késztetést, hogy védekezzek, talán csak ha már késő… Felpillantottam, vártam hogy mégis mikor fog robbanni. Az egyik kártyát megcélozza, majd lő. Láttam ahogy a nyílon megcsillant a nap fénye, picit megvakítva vele, de szemeimmel végig kísértem, még mindig guggolva, de már kezeimet leengedve. Mikor eltalálta, felegyenesedtem…
- Nem is robbannak… - Jelentettem ki, zseniális felfedezésem, egy picit korholó hangon. Nem tudja, de egy kis csalódás is volt bennem, de annak nem adok hangot. Felegyenesedtem, és az igazat megvallva a mutatvány miatt egész megfeledkeztem, hogy mi időre játszunk, de érdekelt a trükk. Olyan személy voltam aki mindig is szerette ha elvarázsolják, és naivan hittem el minden varázslat létezését. Persze tudtam hogy minden csupán egy ügyes kezű trükk, de ez érdekelte a francokat. Gyermeki módon adtam át magam a varázslat rejtelmeinek és nem is kívántam megfejteni őket.

by **Cearso** Vas. Júl. 17 2016, 16:51

Nem tudtam volna felrobbantani a kártyát sehogyan se. Szerencsére egy kis füllentés is megtette a magáét. Milyen sokat el lehet érni csak a robbanás megemlítésével. Érdekes volt azt nézni, hogy elbújik a saját karja mögé. Csak hát ha valami robbanna, azt biztos, hogy nem állítaná meg a karja. Itt biztos nem, a robbanás így is úgy is elérné a testét, ami sebzést okozna. Ha esetleg a pajzsát használná... Az viszont még mindig a földön hever.
Befejeztem a mutatványt, és csak megráztam a fejem a lány kijelentésre.
-Azt egy szóval sem mondtam, hogy akkor is robbani fog, ha eldobod. Csak annyit, hogy dobd el, ha nem akarod, hogy a kezedbe robbanjon.
Most lenne a megfelelő alkalmam, hogy rátámadjak a lányra, míg teljesen a mutatvány bámulatában csodálkozik. Fel is emelem az íjam, és rácélzok, viszont... A következő pillanatban le is engedem a fegyvert.
Nincs szívem egy ilyen nézőt azzal büntetni, hogy kihasználom azt, hogy a mutatványra figyel nem pedig rám. Nem akarom megtörni a csodát. Amúgy sem gyakran szoktam ezzel foglalkozni. Hisz nem sokat tudok ezzel nyerni. Maximum figyelmet tudok elterelni. Az meg csak az idő húzására lehet alkalmas. Főleg, ha nem tudok megtámadni valakit, aki ennyire el van ragadtatva a dologtól.
Ebből a küzdelemből is tanultam valamit. Már most nem volt felesleges a dolog.
Nem is izgat, hogy miben egyeztünk meg, egyszerűen elsétálok a lány mellett, és felveszem a pajzsát a földről, (a fegyverét ott hagyom) lerázom róla a port, és odaviszem azt Ai-hoz.
-Van egy olyan érzésem, hogy ez jobban illik hozzád, mint bármilyen fegyver.
Majd odanyújtom a lánynak a pajzsát, és várom, hogy elvegye. Most kivételesen nem próbálkozok semmilyen trükkel.

by **RenAi** Pént. Júl. 22 2016, 17:56

Meg sem fordult a fejemben hogy átverés áldozata volnék, nem is gondoltam, hogy valami otromba trükkel próbálkozna, azért hogy elterelje a figyelmem. Ha most ezt kihasználta volna, másképp gondolnám, de ameddig ez nem történt meg, addig a bizalmamat élvezi, és elvagyok mellette, anélkül hogy azon törném a kobakomat hogy mivel akar előnyt szerezni velem, belőlem, mellettem. Így az egész megmaradt játéknak. Egy bizalmi játéknak, tesztnek sem nevezném, hisz akkor számítanom kellet volna a fiú támadására, így viszont hagyhattam hogy lekössön az amit mutatni akar nekem. Szemfényvesztés. Ezzel tisztában vagyok, de nem érdekelt, egyszerűen csak tetszett, úgy ahogy van. Nem akartam megfejteni, megérteni, csupán hagytam hogy elbűvöljön, még ha félre is értettem a mutatvány egy részét. Cear kijavított, és elmagyarázta hogy félreértettem, onnantól megnyugodtam és felálltam majd, azon kaptam magam, hogy elsétál mellettem a fegyvereimhez. Kíváncsian néztem utána. Úgy gondoltam felveszi, és idehozza, hogy folytassuk a küzdelmünk, de csupán az egyiket hozta ide. Láttam, ahogy leporolja a pajzsot, majd a kezembe adja. Ráemeltem a pillantásom amikor szóra nyitotta a száját, és a magyarázatát egy mosollyal fogadtam. Érti, azt hiszem. Megnyugodtam, hogy nem éles harcot vár tőlem, és hogy ez a kis játék elég volt ahhoz, hogy... valamennyire is megértsen. Én védek és védelmezek. Nem érdekel a harc, sem az enyém sem, a másé. Legjobb esetben is csak hagyom hogy támadjanak, és akkor támadok csak vissza ha igénylik, mint például Yuuki. Ő lenézőnek gondolta, hogy nem támadtam vissza, amit utólag bánok. Nehéz mindenkinek eleget tenni. Bólintottam a fiúnak.
- A harc, sosem volt az erősségem, nem is igazán szeretek, viszont... szeretném tudni megvédeni magam és másokat... Ezért lettem lovag, ezért vagyok frontos. - Frontos nem csupán ezért, Rita indított el még régebben ezen az úton, azután nem volt megállás. Minden jött magától.
- Te szeretsz harcolni, szereted ismerni a különbségeket és tudni, hogy mire számíthatsz. Azt mondtad ezért hívtál ki, hogy megismerj. Remélem sikerült. - Mosolyom tartós volt, de nem néztem a fiú szemébe, inkább úgy általánosságban figyeltem őt.
- Érdekel mire vagy még kíváncsi. - Ajánlotta fel a segédleteit, valamint hogy kérdezzen bátran. A fogadásáról meg is feledkezett, arról persze nem hogy egy vacsi rendelve lesz, vagy erről, vagy arról az oldalról.

by **Cearso** Vas. Júl. 24 2016, 12:23

Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen apróság miatt teljesen lemondok a támadásokról. Persze most nem azért küzdöttünk, hogy valamelyikünk gyöztesként kerüljön ki, ezért nem is aggódom sokáig a dolgon. Volt egy olyan érzésem, hogy megtudtam, amit csak lehetett egy küzdelem alatt, ezért nem is eröltetem tovább a dolgot. A következő cselekvésem talán meg is lephet egy felkészületlen embert, annyira nem megszokott tőlem a dolog.
Ahogy viszaadom a pajzsot, és megmagyarázom a dolgot, a lány mosolya elárulja, hogy nem tévedtem. Legalább is nem nagyot.
-Ezt észrevettem. Ezért, ha szeretnéd akkor abba is hagyhatjuk a küzdelmet. Kiegyezhetünk egy döntetlenben. Nem szívesen harcolok, ha a másik nem élvezi, csak ha muszáj. Ez pedig nem kötelező. Amit meg akartam tudni, azt megtudtam. Remélem, nem okoztam kellemetlensèget. A fogadás értelmében pedig el foglak hívni egy vacsorára. Hogy mikor, és hova, az legyen meglepi. Hacsak nem akarod ezt te magadra vállalni.
Abban ugyanis nem egyeztünk meg, mi legyen egy döntetlen esetén, de szívesen leülök a lánnyal vacsorázni, vagy beszélgetni egy küzdelem vagy fogadás nélkül is.
Az elemzés ledöbbent.
-Nem csak én ismertelek meg téged a küzdelem alatt ezek szerint. Amit elmondtál, szóról szóra igaz.
Persze vannak részek, amiket kihagyott, de azokat amúgy se tapasztalhatta volna a küzdelem alatt.
-Egy kis apróságtól eltekintve. Két ember közt nagyon nehéz megmérni a különbséget. Persze lehet alkalmazni mindenféle pontrendszert, de azok is legfeljebb közelítő értéket adhatnak. Így nehéz megmondani a pontos különbséget.
Ha egyszer felajánlotta, akkor rá is kérdezek arra, ami zavart a küzdelem alatt.
-Volt valami furcsa. A támadásaiddal. Csak azért, mert nem akarsz küzdeni, vagy van valami más is a dolog hátterében?

by **RenAi** Kedd Aug. 02 2016, 20:07

Nem ismertem a fiút, mint ahogy ő sem igazán engem. Erről szólt ez az egész. Ezért futottunk most össze hogy, legalább felszínbe bepillantást nyerjünk. De úgy tűnik elég is volt egyenlőre. Biztosra vettem hogy, fogunk még találkozni vagy hisz ebédet is beszéltünk. Most viszont az események lelassultak, valamint úgy tűnik, lassan véget is ér a mérkőzésünk.
- Nekem jó a döntetlen. - Mosolyogtam, bár mindketten tudjuk hogy, a fiú győzött, de azt hiszem én is nyertes lettem a magam módján. Ezért fer, a döntetlenség ajánlata.
- Hmm... nem szeretek harcolni, de az igaz hogy, kényszer helyzetben jobban ki lehet ismerni a másikat, így nem mondok nemet, valamint ez ahogy neked, úgy nekem is segít. És nem szeretem komolyan venni a mérkőzéseket, de... te sem vetted igazán, szóval ebben hasonlíthatunk. - Mosolyogtam. Bár itt lehetnek félreértések, de az, ahogy a fiú reagált úgy, például ahogy a cipőt próbálta lefejteni rólam, valamint a mutatvány... az is sokatmondó volt számomra. És én is úgy érzem, hogy, eleget tudtam meg róla, persze nem mindent, az képtelenség volna ennyiből, de elég sokat.
- Ne.. érts félre, vannak harcok amiket szeretek, szeretem ha a másik is szereti, de nem szeretem ha, nem, valamint szeretek könnyedebben venni dolgokat mint mások... szóval... van aki nem ért, de nem zavar, tudok alkalmazkodni. Így, ha valaki azt kéri hogy... ténylegesen adjak bele mindent, akkor megteszem. Különben, más apróbb dolgok, többet árulnak el, mint maga a harc. - Mosolyogtam büszkén és kihúzva magam.
- Jaaj, dehogy is. - Nem is értettem hogy, jutott ilyen az eszébe. Még hogy, kellemetlenséget okozzon... Majd a vacsoráját is is kifejtettem.
- Ha, döntetlen a mérkőzés, felezzük a vacsorát is.- Nem járja hogy, ő fizessen. De azt, hogy ő mondja hogy mikor és hova, azzal nem volt semmi problémám, nekem úgyis rengeteg manapság a szabadidőm, viszont felhívom valamire a figyelmét.
- De ne felejtsd el, én nem felejtek. - Incselkedtem a fiúval, nehogy megpróbálja kihúzni magát, bár nem hiszem hogy,olyan volna. Végül ahogy, ő megosztotta amit tőlem tapasztalt, úgy én is az én részem, és széles vigyorra húztam a számat, amikor kijelentette hogy, igazam van. Tudtam én, de hát nah, elismerve még jobb nem? Főleg, hogy nem is kellett visszaigazolást kérnem. Komolynak gondoltam a fiút, kicsit magának valónak, mégis van egyfajta közvetlensége ami tetszett. Majd kifejtett még valamit, amin szemmel láthatólag elgondolkodtam. Kattogott a kattogni való, méghozzá leplezetlenül. Majd megértettem.
- De... mondtam hogy megkérdezheted. - Utalva vissza még a meccs előtti percekre, bár így tény hogy érdekesebb, valamint ha megmutatom akkor én is kérhetem viszont, ami persze az ő döntése, de ezt a fajta „kényszert” sokan nem szeretik, érthető okokból. Végül még egyszer megemlítem hogy, kérdezhet még a képességeimről is.
- Furcsa?.. - Igen, nekem nem furcsa, hisz minden napos, így a visszakérdezés után rá is jöttem.
- Jah, nincs támadásaim, vagyis van... de ahhoz, az kell hogy, engem is eltaláljanak, és úgy, gyűjtök össze pontokat, amivel vagy támadok vagy gyógyítok és gyógyulok. - Jegyzem meg a fiúnak, okos fiú, nem hiszem hogy jobban ki kell fejtsem, de ha kéri a rendszerleírást is szívesen megmutatom.

by **Argo** Szer. Aug. 24 2016, 21:58

Hai~
A párbajt ezennel lezárom, jutalmatok 120 exp és 320 arany.
Ai-chan szintet lépett.
Cear-kun szintet lépett.

Artemisz 30 exp-t kapott.

by Ajánlott tartalom