Okane Sakamoto

Adatlap

Valódi név: Okane Sakamoto
Játékbeli: Sak
Nem: férfi
Kaszt: lovag
Kor: 15

Kinézet: Bár mindenkinek meglehet a maga véleménye, de nem a legszebb teremtés a világon. Arca kicsit pufók, ez némileg igaz egész testére is. Igaz, kövérnek nem mondható, de azért nem egy ballettre való alkat. Izmai nem túl nagyok, hát még, ha látná a kinti énjét! Szemüvege ugyan volt a kinti világban, de mivel feleslegesnek tartotta a hordását idebent, így azt letette. Szeme színe fekete és nem túl sokat mondó, de ki tudja, lehet, hogy némi ész is bujkál az „álca” mögött…

Jellem: Nem is a legokosabb. Sőt, igazából egészen buta. A harcokban már van ugyan tapasztalata, mivel nem ez volt az első szerepjátéka, viszont a belső nézet még tök friss volt neki is. Egy igazi kocka volt odakint, szinte semmit nem mozgott, még most a játékban is inkább csak üldögélni szeret, mintsem harcban rohangálni. Persze, amíg az élete nem forog kockán, addig minden jöhet, hiszen farmolni jó és a legtöbb tévhittel ellentétben egy kicsikét sem unalmas. Saknak legalábbis nem. Bár élesben még nem volt sok lehetősége gyakorolni a harcmodorát, de egyelőre nem is nagyon akar többet tenni a túlélésért, mint követni saját elvét: ölj sok gyenge mobot, aztán, ha jön valaki, fuss.
Összességében igen gyáva alak, de amíg nem kell bátorságról tanúskodnia, addig akár egész jól el lehet vele beszélgetni, már, ha valakinek nem megy az idegeire. Pedig ez nem ritka.
Bár általában nem rosszindulatból, de elég sokat hazudik, nehogy leégesse magát, meg hasonló okokból.

Képességek



1. (Aktív) Gyengéd érkezés: minden zuhanással kapott sebzés a felére csökken. Ez az aktiválást követően 2 körig van érvényben, aztán ismét a rendes sebzést kapja. A képesség töltési ideje 4 kör, utána újra lehet aktiválni.

Előtörténet

Nem született túl gazdag családba, de nem is a legszegényebbe. Viszonylag jó módban éltek, így aztán nem kellett túlzottan sajnálni a pénzt a videojátékokra sem, melyekre már egészen kis korában rákapott és nála sokkal nagyobbakat győzött le egyszerűen. Persze csak a virtuális valóságban, míg a való életben egyre csak zárkózottabb lett, lassan senkivel nem beszélt, csak ült a gép előtt és játszott.
Nos, bár „bent” már tizenéves korában jól haladt, de „kint” jött közben az iskola és a többi. A többiekkel nem beszélt, a legtöbbnek még a nevét sem tudta, leginkább magában ült egész nap. Első szemüvegét is ekkoriban kapta, mely nem volt nagydolog, mivel pár év múlva úgyis letette (legalábbis itt, a játékban).
Igaz, nem voltak igazán barátai, de mindig volt egy-egy olyan, akivel egy húron pendültek, ilyenkor akár órákig tudta taglalni a hülyeségeit, de mégis a magány volt rá jellemző.
Aztán megérkezett a Nerve Gear. Mint minden jó kocka, ő is felkapta a fejét a játékra és nem volt rest elindulni a boltba, hogy az utcán aludjon, még mielőtt elkapkodják a limitált számú kiadványt. Persze a SAO-t is ekkor szerezte be, majd egyből indult is kipróbálni. Ekkor viszont bekövetkezett a dolog, ami ugyebár már ismerős lesz…
Szülei általában a munkahelyükön voltak, így csak jóval később értesültek a hírekről, ellenben (szerencsére) azt már pont hallották, hogy nem lenne előnyös eltávolítani a Nerve Geart Sak-ról. Így ő bent maradt, ők meg kint. Ez sem olyan nagy érdekesség, tekintve, hogy nem ő az egyetlen, akit elválasztott a SAO a szüleiktől. Viszont ő még örült is neki. Persze-persze, máig ott van a levegőben, hogy most az életével játszik, de valahogy mégis jobban érzi magát a virtuális világban. Viszont annak a ténye, hogy végig kell vinnie a 100 szintet, már egy kicsit aggasztotta. Hiszen nehéz úgy farmolni, hogy valaki olyan gyáva, hogy a bejelentést követően jó ideig nem is mert kimenni a városon kívülre, nehogy valami kicsiket mészároló céhbe fusson. Ez a tény némileg igazolja azt, hogy miért maradt ilyen kis szintű, de még mindig szemben áll azzal, hogy nem halt éhen (oké, nem szó szerint, csak jelképesen) és, hogy magát a legjobb harcosnak tartja (hiszen aki olyan jó, az nem ijed meg egy kis farmolástól). Ezeknek két oka van: először is: mire összeszedte a bátorságát, hogy kimenjen a városból, addigra semmi nem maradt szinte odakint, nagyobb szintekre meg, nem mert volna még menni. A másik ok, hogy a kezdő városban összefutott egy lánnyal, aki… megtetszett neki, de ezt nem merte bevallani neki, meg igazából magának sem. Na meg igazából csak azért beszélgetett vele egy darabig, hogy infókat tudjon meg a nagyvilágról, hiszen a városból ki nem moccant volna, hiszen első szinten volt, a lány pedig már csak ránézésre is… Nagyobb szinten. De csak nem mondhatta el neki, hogy milyen kis szinten van, ezért csak próbálta összegyűjteni az alap információkat és, hogy mik vannak a nagyobb szinteken éppen, meg ilyesmi. Magát úgy állította be, mint egy nagy szintű játékost, aki itt maradt a Kezdő Városban, hogy segítse a kisszintűeket.
Ekkor hallott a kiképzőtisztről is. Meg akarta látogatni, de a lány gyűjtögetni akart a városon kívülre, a „nagy” szintekre, Sak pedig amint tehette visszarohant, majd elbújt a városban. Azóta sem látta a lányt (mily’ meglepő).
Innen kezdődik a kiképzőtisztes rész:
Ellenben elhatározta, hogy megkeresi a kiképzőtisztet, ha törik, ha szakad. Mivel nem a legokosabb fajtából való, így beletelt néhány hatalmas körbe, míg fel nem fedezte, hogy a lehető legkevésbé van eldugva. Valahogy sosem gondolta volna, hogy pont a város közepén fogja meglelni.
- Túl könnyű volt így.- Állapította meg, mikor meghallotta a már sokak által hallott pár sort.
„Kis szintű vagy? Ha szeretnéd, kiképezlek, hogy tarthasd a többiekkel az ütemet.” No, még szép, hogy Sak akarta tartani az ütemet.
- Ke… Hármas opció! – Mutatta is szépen ujjával a hármat, még mielőtt meggondolja magát és a négyest választja, holott ahhoz le kell győznie valami bosst. A végén még elteleportálják innen és egyedül le kell győznie a harmincas bosst!
Mivel szerencsére ez csak egy rpg, így nem kellett semmi komolyabbat tennie ahhoz, hogy végre tizenkilenc szinttel előrébb járjon, mint eddig. Persze tudta, hogy ennek vannak hátrányai is, de legalább így már ki mert menni az első szint veszélyesebb szintjeire is… Legalábbis tervben van… Még mindig.