KezdőlapSakamoto Rin VS Hamano Tadayoshhi!
3 posters
1 / 1 oldal
Sakamoto Rin VS Hamano Tadayoshhi!
by Hamano Tadayoshi Szer. Okt. 03 2012, 12:45
Ismét egy fogadóban ér a reggel. Szomorú, hogy milyen hamar felkelt a virtuális nap, de nem tétlenkedhetek. Kénytelen vagyok kikelni az ágyból, még ha hihetetlenül nehezemre is esik. Számomra érthetetlen, hogy most miért ilyen nehéz megválnom a nem is annyira kényelmes fekhelyemtől. Kedvetlenül, s lassan sétáltam ki a tömegekkel telituszkolt utcára. Odakinn a levegő is más volt, mint benn. Nem tudtam eldönteni, hogy jobb, vagy pedig rosszabb, de határozottan más. Hosszú másodpercekig álltam egy helyben s gondolkodtam. Még mindig gyenge vagyok, s jelentéktelen. Szükségem lenne minél hamarabb megbízható társakra, azt pedig legkönnyebben egy céhben találhatok. Mindeddig csak szimpla társakat kerestem, mert nem szerettem volna túl sok embert kihasználni, s ellenséggé válni, de nem tehetek mást. Hiszen a keresésem eredménytelen, mert, azok, akik csatlakoznának hozzám, azok mindannyian gyengék, hasztalanok és megbízhatatlanok.
Az új tervemmel a buksimban elindulok keresni valakit, aki csapatjátékosnak tűnik. Természetesen találok jó néhány ilyet, de túlságosan ízléses vagyok ahhoz, hogy bármelyikkel is szóba álljak. A városban járva-kelve természetesen nem csak esélytelen társjelölteket találtam, hanem kereskedők minden fajtáját megleltem. Voltak köztük informátorok, potion-kereskedők, felszereléssel alkudozók, sőt, akadt köztük olyan is, aki a szolgálataiért cserébe kért pénzt. Nem estem hanyatt a kínálattól, egészen addig, amíg egy sötét alak elém nem állt. Tekintetéből nem tudtam leszűrni semmit, mert azt precízen eltakarta a csuklyás öltözékének hála. Valamivel alacsonyabb volt nálam az idegen, fejét viszont mindig lefele hajtotta, nyilván, hogy ne lássak belőle semmit sem. Bizalmatlan voltam vele szemben, amit ha kicsit rám nézett volna ő is észrevett volna.
- Figyelj, van egy spéci páncélom, ami minden képességed feltornázza! – Szavait, mintha nem is felém intézte volna, azokat mégis felvettem, mivel kinézete ellenére nem hittem róla, hogy az utcakőnek szeretné eladni azt a felszerelést.
- Na és mit kezdjek vele? – Kérdem a hatványozottan megbízhatatlan kereskedőt.
- Egy harcos vagy, nem? Méghozzá nem is akármilyen, láthatóan jobb, vagy mint az átlagos! Mivel minél hamarabb ki szeretnék jutni innét, neked jutányos áron odaadom a cuccot. – Sosem találkoztam a különleges tárggyal a béta tesztek során, amit el szeretne passzolni nekem. Mi több sem akkor, sem pedig ezekben az időkben nem is hallottam róla. Mégis, azt mondta, hogy olcsóbban kapom meg tőle, mint amennyit más kérne érte, így még ha valami átlagos dologról van is szó, akkor is jobban járok.
- Mennyi lenne az ára? – Kérdek rá végül, ugyanis szeretnék minél hamarabb tovább haladni, s a tervemre koncentrálni.
- Száz arany! – Az rengeteg, ha egy átlagos itemről van szó, így lejjebb próbálom vinni az árat.
- Legyen öt! – Nem láttam a férfi arcát, de el tudtam képzelni, hogy mennyire elhűlt.
-Ötven és nem alább! Próbál határt szabni, de hiába, tudom, hogy a határok azért vannak, hogy átlépjék őket.
- Huszonöt!
- Legyen! Kérem a pénzt! – Az alkudozás végeztével az eladó elvette az árút, ami nem olyan volt,mint vártam. Sokkal elnyűttebb, s átlagosabb, mint azt reméltem. De talán direkt ilyen, hogy azok, akik olyan balgák, hogy megszerzik, s ránézésre azt gondolják, hogy rossz ne is viselhessék, s így a vele jár erőt is elveszítsék. Minden esetre kitejeltem azt a huszonöt aranyat, és betettem a táskámba a páncélt.
Elindultam ismét a kezdetek városában. Most azonban volt bennem egy kis tettvágy is, ugyanis szerettem volna letesztelni ezt a frissen beszerzett eszközt. Szerettem volna neki egy kis fényűzést is, így az arénában akartam megküzdeni, miinél nagyobb közönség előtt. Persze a harcnak az én vereségemmel kell végződjön, hisz ha nyerek, az már nem tenne jót a későbbi terveimnek. Kutattam volna valami megfelelő ellent, de hosszú órák után sikerült csak rálelnem. Egy kislányt találtam, én sem voltam valami óriás, ám mégis, így is majdnem egy egész fejjel nagyobb voltam nála. mégis, sikerült találnom egy angyalszárnyat rajta, ami azt jelenti, hogy egy céh tagja. Mindig is szerettem az ilyen hiú angyalkás céheket, hiszen könnyen be lehet hozzájuk kerülni és feltétlenül megbíznak mindenkiben. miután pedig vereséget szenvedek a kis vakarcstól, csatlakozom hozzájuk.
Odasétálok hozzá, arcomon egy ellenállhatatlan bájmosollyal, majd megszólítom.
- Elnézést, hölgyem! – Tudom, hogy a hozzá hasonló kisebb lányok azt szeretik, ha egyenrangúként kezeljük őket, ezért így is teszek. – Bizonyosan nagyon elfoglalt lehet, de mondja, nem lenne ideje velem egyet párbajozni? – Válasza több mint kielégítő volt számomra, csak abban egyeztünk meg, hogy a küzdelem módja First Strike típusú lesz.
Mielőtt elkezdődött volna a harc felvettem a páncélt, ami hihetetlen, de nem dobott semmit rajtam. Többször is ránéztem a statomra, de semmi változást nem mutatott. Mi több, mintha az eszköz még büdöset is árasztott volna magából. éppen ezért szerettem volna levenni, azonban az nem akart rólam leszállni.
//Bocsi, hogy beleviszek egy fogadást is, remélem nem baj ^^"//
Az új tervemmel a buksimban elindulok keresni valakit, aki csapatjátékosnak tűnik. Természetesen találok jó néhány ilyet, de túlságosan ízléses vagyok ahhoz, hogy bármelyikkel is szóba álljak. A városban járva-kelve természetesen nem csak esélytelen társjelölteket találtam, hanem kereskedők minden fajtáját megleltem. Voltak köztük informátorok, potion-kereskedők, felszereléssel alkudozók, sőt, akadt köztük olyan is, aki a szolgálataiért cserébe kért pénzt. Nem estem hanyatt a kínálattól, egészen addig, amíg egy sötét alak elém nem állt. Tekintetéből nem tudtam leszűrni semmit, mert azt precízen eltakarta a csuklyás öltözékének hála. Valamivel alacsonyabb volt nálam az idegen, fejét viszont mindig lefele hajtotta, nyilván, hogy ne lássak belőle semmit sem. Bizalmatlan voltam vele szemben, amit ha kicsit rám nézett volna ő is észrevett volna.
- Figyelj, van egy spéci páncélom, ami minden képességed feltornázza! – Szavait, mintha nem is felém intézte volna, azokat mégis felvettem, mivel kinézete ellenére nem hittem róla, hogy az utcakőnek szeretné eladni azt a felszerelést.
- Na és mit kezdjek vele? – Kérdem a hatványozottan megbízhatatlan kereskedőt.
- Egy harcos vagy, nem? Méghozzá nem is akármilyen, láthatóan jobb, vagy mint az átlagos! Mivel minél hamarabb ki szeretnék jutni innét, neked jutányos áron odaadom a cuccot. – Sosem találkoztam a különleges tárggyal a béta tesztek során, amit el szeretne passzolni nekem. Mi több sem akkor, sem pedig ezekben az időkben nem is hallottam róla. Mégis, azt mondta, hogy olcsóbban kapom meg tőle, mint amennyit más kérne érte, így még ha valami átlagos dologról van is szó, akkor is jobban járok.
- Mennyi lenne az ára? – Kérdek rá végül, ugyanis szeretnék minél hamarabb tovább haladni, s a tervemre koncentrálni.
- Száz arany! – Az rengeteg, ha egy átlagos itemről van szó, így lejjebb próbálom vinni az árat.
- Legyen öt! – Nem láttam a férfi arcát, de el tudtam képzelni, hogy mennyire elhűlt.
-Ötven és nem alább! Próbál határt szabni, de hiába, tudom, hogy a határok azért vannak, hogy átlépjék őket.
- Huszonöt!
- Legyen! Kérem a pénzt! – Az alkudozás végeztével az eladó elvette az árút, ami nem olyan volt,mint vártam. Sokkal elnyűttebb, s átlagosabb, mint azt reméltem. De talán direkt ilyen, hogy azok, akik olyan balgák, hogy megszerzik, s ránézésre azt gondolják, hogy rossz ne is viselhessék, s így a vele jár erőt is elveszítsék. Minden esetre kitejeltem azt a huszonöt aranyat, és betettem a táskámba a páncélt.
Elindultam ismét a kezdetek városában. Most azonban volt bennem egy kis tettvágy is, ugyanis szerettem volna letesztelni ezt a frissen beszerzett eszközt. Szerettem volna neki egy kis fényűzést is, így az arénában akartam megküzdeni, miinél nagyobb közönség előtt. Persze a harcnak az én vereségemmel kell végződjön, hisz ha nyerek, az már nem tenne jót a későbbi terveimnek. Kutattam volna valami megfelelő ellent, de hosszú órák után sikerült csak rálelnem. Egy kislányt találtam, én sem voltam valami óriás, ám mégis, így is majdnem egy egész fejjel nagyobb voltam nála. mégis, sikerült találnom egy angyalszárnyat rajta, ami azt jelenti, hogy egy céh tagja. Mindig is szerettem az ilyen hiú angyalkás céheket, hiszen könnyen be lehet hozzájuk kerülni és feltétlenül megbíznak mindenkiben. miután pedig vereséget szenvedek a kis vakarcstól, csatlakozom hozzájuk.
Odasétálok hozzá, arcomon egy ellenállhatatlan bájmosollyal, majd megszólítom.
- Elnézést, hölgyem! – Tudom, hogy a hozzá hasonló kisebb lányok azt szeretik, ha egyenrangúként kezeljük őket, ezért így is teszek. – Bizonyosan nagyon elfoglalt lehet, de mondja, nem lenne ideje velem egyet párbajozni? – Válasza több mint kielégítő volt számomra, csak abban egyeztünk meg, hogy a küzdelem módja First Strike típusú lesz.
Mielőtt elkezdődött volna a harc felvettem a páncélt, ami hihetetlen, de nem dobott semmit rajtam. Többször is ránéztem a statomra, de semmi változást nem mutatott. Mi több, mintha az eszköz még büdöset is árasztott volna magából. éppen ezért szerettem volna levenni, azonban az nem akart rólam leszállni.
//Bocsi, hogy beleviszek egy fogadást is, remélem nem baj ^^"//
Hamano Tadayoshi- Harcművész
- Hozzászólások száma : 29
Join date : 2012. Sep. 22.
Age : 30
Tartózkodási hely : ...
Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: -
Céh: -
Re: Sakamoto Rin VS Hamano Tadayoshhi!
by Sakamoto Rin Hétf. Okt. 15 2012, 18:21
Fáradtan és unottan kelek ma. Nincs igazán kedvem semmihez se szörnyekre vadászni sem küldetéseket csinálni. Nem tudom, mi lehet az oka. Talán az, hogy most először látom, hogy az égen a nap nem süt fényesen, mert enyhén borongós felhők takarják így nem is ér le a fénye olyan erősen. Nincs hideg és a szél sem fúj, egyszerűen csak felhők vannak az égen. Remélhetőleg nem romlik tovább az idő, mert hát igaz hogy eddig mindig az volt a bajom, hogy eddig folyton csak sütött a nap, de azért nem szeretném, ha hirtelen most elkezdene esni. Főleg azért mert már a szabadban vagyok és a város utcáit rovom, hogy találjak valami elfoglaltságot. Még mindig pénzszűkében vagyok tehát valami nem túl költséges dolgot kéne találnom. Sajnos a pénz nem igen marad, meg a kezemben folyton elherdálom, amint megkapom. Na persze ez nem csak az én hibám, hanem a kasztomé hisz iszonyat sokba fáj nekem a méreg. Remélem később lesz olcsóbb is vagy valami küldi, ami többet fizet. Most is beugrok egy Potion mesterhez, hogy feltöltsem a raktáram egy kis méreggel. Sajnos, mint mondtam elég sokba kerül nekem az ilyesmi így összesen csak egy üvegcsével sikerül vásárolnom a Béna Lassító Méregből (-2 gyorsaság). Na, sebaj.
- Hé, mit csinálsz? Nincs kedved jönni az arénába? Azt mondják, egész izgalmas harcok folynak most.
- Tényleg? Na, akkor menjünk, amúgy sincs most egy questem se. – hallom meg két fiú beszélgetését és ekkor nekem is eszembe jut, hogy ha már nincs, kedvem semmihez lemegyek és megnézek, pár harcot hátha az felpörget egy kicsit.
Ahogy elnézegetem, a harcosokat az aréna közé tényleg végre megjön a kedvem nekem is a harchoz nézelődök, egy keveset hátha találok valakit, akivel szívesen megküzdhetnék. Keresgélésem azonban félbe szakad, mikor valaki megszólít, vélhetőleg engem, mert körülöttem épp nincs egy női játékos. A férfi felé fordulok és így tisztázódik bennem, hogy valóban engem szólított meg az imént.
- Hát épp nem csinálok semmit, úgyhogy miért ne... – mikor elküldi a párbajra hívást mindketten a First Strike módot választjuk. Másba nem is nagyon választhattam volna hisz a céhünkben ez előírás más módban nem is küzdhetnék meg másokkal. Majd a visszajelzést követően az épp megüresedett harcszíntérre sietek. Mindeközben a nemrég megvásárolt mérget szépen megidézem a kezembe majd a visszaszámlálás ideje alatt a jobb késemre kenem.
A játék elindul és ekkor nagylendülettel és gyorsasággal indulok meg ellenfelem felé. Míg el nem érem egyre csak keresem a fegyverét, de sehol sem látom.
~ Fegyvertelen lenne vagy csak elrejtette? ~ Morfondírozom, rajta míg el nem érem. Ekkor szemben vele körülbelül fél méterre tőle a jobb lábammal befékezek és a futásból fennmaradt lendületet arra használom, hogy ugyan ezen a lábamon egy a bal felöli, irányba 360 fokban megtegyek egy fordulatot. A Forgás megkezdésekor először a jobb kezemet kinyújtva az abban tartandó mérgezett pengével csapok le majd a fogás végén a nagy sebességgel érkező bal késsel csapol le a fiatal férfiúra.
/Bocsánat, hogy eddig tartott./
- Hé, mit csinálsz? Nincs kedved jönni az arénába? Azt mondják, egész izgalmas harcok folynak most.
- Tényleg? Na, akkor menjünk, amúgy sincs most egy questem se. – hallom meg két fiú beszélgetését és ekkor nekem is eszembe jut, hogy ha már nincs, kedvem semmihez lemegyek és megnézek, pár harcot hátha az felpörget egy kicsit.
Ahogy elnézegetem, a harcosokat az aréna közé tényleg végre megjön a kedvem nekem is a harchoz nézelődök, egy keveset hátha találok valakit, akivel szívesen megküzdhetnék. Keresgélésem azonban félbe szakad, mikor valaki megszólít, vélhetőleg engem, mert körülöttem épp nincs egy női játékos. A férfi felé fordulok és így tisztázódik bennem, hogy valóban engem szólított meg az imént.
- Hát épp nem csinálok semmit, úgyhogy miért ne... – mikor elküldi a párbajra hívást mindketten a First Strike módot választjuk. Másba nem is nagyon választhattam volna hisz a céhünkben ez előírás más módban nem is küzdhetnék meg másokkal. Majd a visszajelzést követően az épp megüresedett harcszíntérre sietek. Mindeközben a nemrég megvásárolt mérget szépen megidézem a kezembe majd a visszaszámlálás ideje alatt a jobb késemre kenem.
A játék elindul és ekkor nagylendülettel és gyorsasággal indulok meg ellenfelem felé. Míg el nem érem egyre csak keresem a fegyverét, de sehol sem látom.
~ Fegyvertelen lenne vagy csak elrejtette? ~ Morfondírozom, rajta míg el nem érem. Ekkor szemben vele körülbelül fél méterre tőle a jobb lábammal befékezek és a futásból fennmaradt lendületet arra használom, hogy ugyan ezen a lábamon egy a bal felöli, irányba 360 fokban megtegyek egy fordulatot. A Forgás megkezdésekor először a jobb kezemet kinyújtva az abban tartandó mérgezett pengével csapok le majd a fogás végén a nagy sebességgel érkező bal késsel csapol le a fiatal férfiúra.
/Bocsánat, hogy eddig tartott./
_________________
- Pontozás:
- Élet: 16 (+2)
Fegyverkezelés: 10 (+3)
Erő: 10 (+)
Irányítás: 10 (+
Kitartás: 14 (+)
Gyorsaság: 16 (+2)
Speciális képesség: 14 (+)
Páncél: 8
Sakamoto Rin- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 325
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 29
Tartózkodási hely : Ahol a kedvem tartja
Karakterlap
Szint: 15
Indikátor: Zöld
Céh: Angelic Voice -
Re: Sakamoto Rin VS Hamano Tadayoshhi!
by Kayaba Akihiko Pént. Nov. 02 2012, 19:50
Ööö... lezárom.
Jutalom: 2 arany XD
Jutalom: 2 arany XD
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Similar topics» Hamano Tadayoshi
» Hamano Tadayoshi
» Rita Hanami VS Hamano Tadayoshi
» Sakamoto Rin
» Sakamoto Rin és Tatsuki Ranmaru
» Hamano Tadayoshi
» Rita Hanami VS Hamano Tadayoshi
» Sakamoto Rin
» Sakamoto Rin és Tatsuki Ranmaru
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.