[Küldetés] Hogyan tovább?

Miután Cearso összehozta a sakkos ötletet aminek senki nem ment ellen, az is következett. Ahelyett azonban, hogy valami (talán kissé kaotikus) négyszemélyes sakkcsatába kezdtünk volna, átalakultunk magukká a bábukká, és egy csapatként harcolhattunk a kreatívan elnevezett BOT_1, BOT_2 és BOT_3 triumvirátussal. Sakk terén nem voltam kimondottan rossz, még egy-két nyitányt is ismertem, de kimondottan jónak se állítanám be magam. Talán valamivel közepes szint felett. Úgy tűnik ez egy ilyen nap, a legtöbb dologban ilyen szinten voltam ma. Persze, egy szavam se lehet, lévén a választás lehetőségéről lemondtam az előbb.
Cearso lett a király, valószínűleg mert az ő ötlete alapján indult ez a kör, Kiwi az oldalán a királynő lett. Chancery és petje együtt alkottak egy huszárt, míg én a jó kilátást nyújtó bástya helyzetébe kerültem. Természetesen mindenki átesett kisebb-nagyobb mértékben valamilyen vizuális turbózáson, mint huszáröltözék, korona és palást, vagy helyzetemben lovagi páncél. Készen álltunk hát a játékra, és miénk volt az első lépés.
Mindenesetre úgy tűnt, Cearso enyhén el van merülve a gondolataiban, legyen azok sakkal vagy bármivel kapcsolatban, mert mintha egy kis fáziskéséssel indult volna az első lépése. Így vagy úgy, megérkezett az első lépés, a huszár előtti paraszt előremozgatásával. Mikor azonban a mechanikájára került sor, Cearso elég érdekes módszerrel akarta mozgattatni a bábut:
Chancery és Álomkelő segítségével, ami a korábbi figyelmeztetés fényében, hogy ha mozdulunk lépésnek számít, nem tűnt túl jó ötletnek. Azonban mielőtt bármit is mondhattam volna, a két érintett is kifejtette, hogy nem tartják túl jó ötletnek.
-Egyetértek. - tettem hozzá végül csak ennyit, miközben gondolataim elsodródtak az említett Harry Potteres varázslósakk irányába. Ha jól emlékszem, ott nem csak a stratégia számított, a bábuk tényleg harcoltak egymással, és nem mindig a "támadó" fél nyert. Eltöprengtem hogy vajon itt is lesz a valami ilyen irányú feladat is, vagy marad a normál sakk. Nem tudom melyik lett volna jobb igazából. Mindenesetre eldöntöttem, hogy miután (ha?) sikerült összhangba kerülnünk a bábuk mozgatásával kapcsolatban, megteszem a tőlem telhetőt hogy besegítsek a stratégiába, ha már egyszer ilyen jó kilátást nyújtó pozícióba kerültem.

Senki sem akarta követni az utasításaim. Melyikötöknek támadt egyáltalán bármilyen ötlete azon kivül, hogy az én ötletemet leszólja? Amúgy is, kinek a fején van az a korona?
Csak mosolyogtam, ahogy hallgattam az intelmeket, azonban továbbra sem állt szándékomban parancsokat osztogatni. Ráadásul per pillanat fogalmam sincs, hogy melyik mező milyen betű-szám kombinációval van jelölve. Sosem játszottam még négyes sakkot, de még simát se túl gyakran. Idebent nem sokan foglalkoznak az ilyen fajta kikapcsolódással. Talán nagyobb lenne az összhang, ha ezen a téren is jobban megismernék egymást az emberek.
Hát, ha azt a taktikát nem tudjuk követni, amelyiket eredetileg akartam, és közben azt is kiderítem, hogy mi szerint vannak jelölve a mezők.
Mi kezdünk ezért azt merem feltételezni, hogy miénk az alapvonal. Tehát mi négyen az 1es sorban vagyunk. Abban sem kételkedek, hogy a másik sor szintén az angol ábécé betűivel van jelölve. Balról jobbra, azonban honnan kezdve?
Végül úgy döntöttem, hogy egy biztonságos módot választok ennek a kideritésére.
-Gyalog az E4-re.
Legrosszabb esetben az elöttem álló bábu lép előre kettőt, ami a normális sakkban egy jó nyitásnak számít, de ha igazam van, akkor a Chanék előtt álló figurának kell előretörnie.
Előbb nézzük meg mi történik, aztán el tudjuk majd dönteni: hogyan tovább.
Ha esetleg nem mozdulna semmi (és csak akkor) fogom az Artemis, és meglövöm azt a parasztot, amelyik Álomkelő elött takarja az utat.
-Hékás, neked szóltam. Léphetnél....

Nagyon úgy tűnt, hogy kicsit mindenki félreértette a másikat. Cearso kicsit durcásan reagált a szerintem ésszerű felvetésekre, ami persze valahol érthető, a korábbiakat figyelembe véve érthető hogy nem volt éppen virágos kedvében, de ez azt eredményezte, hogy Chancery is átette magát parkolópályára. Úgy tűnik, mindenki aki beleszólt a bábumozgatással kapcsolatosan, személyesen vette a másik reakcióját rajtam kívül, aki csak értetlenül nézte a két reakciót. Vagy lehet a probléma velem van, és csak nekem nem esett le valami másodlagos jelentés? Máskor lehet próbáltam volna kicsit enyhíteni a dolgokon, de most inkább hagytam az egészet. Úgy se ismerem egyik felet se túlságosan (vagy inkább egyáltalán), és amúgy is, mit szóljak bele, főként hogy én is részese voltam valamilyen szinten a "leszólásnak"? Úgyhogy inkább egyszerre egy dologra koncentráltam, ami jelenleg az volt, hogy minél előbb letudjuk ezt az egészet, már persze amennyire Cearso-t érdekelték az esetleges tanácsaim. A játék maga nem volt rossz, az elpixeleződő effekt és a bábuk Sword Skill használata poénos kis hozzáadás volt, de a vége felé kezdett rám is rám telepedni a nyomott hangulat.
Így vagy úgy, végül újra a sötét szobában találjuk magunkat, ahol újabb free field várt arra, hogy beleírjunk. Elsőre azt hittem, újabb játékválasztós ablak ugrott fel, de a szöveg kicsit hosszabbnak tűnt, és kiderült, hogy elértünk valami értékelős részre. Az ilyeneket én csak akkor szoktam kitölteni, ha tényleg van valami mondanivalóm, ami most elég kevés volt, lévén nem volt összehasonlítási alapom, de mindenesetre én is elkezdtem körmölni valamit.
"Az informatika alapjainak bibliásított leírása poén, még ha csak limitáltan van köze magához a küldetéshez. Régi játékok, nosztalgia faktor mindig jó, főként hogy ügyesen sikerült átalakítani itt is emészthetőre. Összedolgozást, csapatmunkát igénylő részek szintén pluszpont." és úgy ennyivel ki is merült amit akartam volna alapból írni, negatívumot tapasztalat hiányában csak egyet tudtam volna, a CS-s eseményeket pedig alapból ki akartam hagyni egy-az-egyben, de végül mégiscsak kommentáltam egy: " P.S.: CS was gr8 b8, m8"-et rá. Egy kicsit még hezitáltam, mert valahogy nem voltam megelégedve azzal amit írtam, de végül legyintettem és leokéztam, ennyit tudtam hozzátenni.

Megmozdult anélkül, hogy fenyegetnem kellett volna, és az első lépés után nagyon felgyorsultak az események. Az első pár kör pillanatok alatt letelt, és nem is gondolkoztam túl sokat. Azért egy kicsit felboritotta a gondolkodásomat, hogy három ellenfél lépését kellett előre kiszámitanom mielőtt ismét én következtem volna. Voltak olyan lépések, amit nem is léptem volna meg a hagyományos sakkban, mert az gyorsan bukáshoz vezetett volna, azonban még két másik játékos miatt néha ezek a technikák bizonyultak hatásosabbnak.
Néhány nehezebb lépés előtt megálltam gondolkozni. Szerencsére ezekben az esetekben senki sem sietettet. Csak ezekben a pillanatokban lestem rá a többiekre, hogy mi is van velük.
A végén Eldrie segítségével, és tanácsaival elég közel kerültünk a győzelemhez. Ekkor kezdem el ténylegesen is élvezni azokat a dolgokat, amit maga a SAO adott hozzá nekünk ehhez a "küzdelemhez". Majd még néhány lépés, és mattot adva az ellenfél királya ellen, mi kerültünk ki gyöztesen.


A győzelem után nem kellett sokat várni, és ismét abban a teremben találtuk magunkat, ahol játékot lehetett választani.

Egy pillanatig elgondolkoztam, mielőtt ténylegesen válaszoltam volna a feltett kérdésekre

negativ: -nekem ezek a körök túl rövidnek tűntek. (Ráadásul néha még megfelelő átvezető sem volt a játékok közt.)
-pontozási rendszer. (Engem kifejezetten zavart, hogy büntetett a rendszer azért, hogy hagytam a többieket játszani.)
-egy olyan Anat megjelenése a játékok alatt, aki nem tudott velünk kommunikálni.

pozitiv: retro játékok, amikkel nem gyakran találkozik már az ember, ezért ritkaságnak számít.
-Anat. (igen, ide is beírom, mert hiába hozott fel rossz emlékeket, azért részben jó emlékek is társultak ezekhez.)

Egyetlen sor... Nagyon nehéz ezt most megmondani.
Elsőnek arra gondoltam, hogy küldenék valami vicces megjegyzést. Olyat például, hogy ne várjanak meg a vacsival. Ez a válasz, teljesen Cear-os, gondtalan és felszabadult lenne, de csak idebent váltam ilyenné. Amit pontosan azért építettem magam köré, hogy ne nyomjon el az a nyomasztó érzés, hogy teljesen el vagyok szakítva a fenti világtól. Odafent nem értékelnék a benti humoromat.
Miközben gondolkoztam, hogy mit írna a komoly énem, egy furcsa jelenet keltette fel a figyelmemet. Kiwi és Chan beszélgetése. Mármint az a reakció, amit Chan produkált, mikor rájött, hogy nem ő van Kiwi figyelmének a központjában.
Chan tényleg ennyire letört lenne? Eddig is ilyen volt, vagy csak ezek a játékok tették ezt vele? Annyira lekötött az, hogy én hogyan érzek Anat miatt, hogy az eszembe se jutott, miként hathatott az egész a többiekre. Mondjuk Kiwi azt mondta, hogy ő és Eldrie elvileg még nagyon kezdők, azonban Chan más. Nagyon más.
Hagytam a francba a panelt. Elküldtem a válaszomat teljesen üresen. Ha értelmes ember olvassa, akkor meg fogja tudni fejteni: Fontosabb dolgom is van, mint egy tőlem független világnak üzenetet írni. Ez a metaforikus válasz már jobban jellemzi a régi énemet (amiből idelent is megmaradt szerencsére egy kevés).
Hagytam a francba a panelt, és inkább odasétáltam, és leültem a cicafüles lány mellé. Eljött azon ritka alkalmak egyike, amikor bohóckodással nem lehet elintézni a problémát. Hagytam, hogy Kiwi beszéljen.
Én inkább megtettem azt, amit ő nem, és megpróbáltam átkarolni a lányt.
-Mit szólnátok, ha a sok megpróbáltatás után elmennénk együtt valahova kipihenni a nap fáradalmait?
Nem szokásom küldetés után elhívnom a többieket, de még nem köszöntem meg Eldrie-nek a segítséget az utolsó játékban, Chant most nem hiszem, hogy jó ötlet lenne egyedül hagyni, és elvileg Kiwinek is testőrködnőm kéne, ami nem történt meg a küldetés alatt.

Álomkelő az érdeklődés és a végtelen unalom tekintetének keverékével nézi végig a jelenetet, ahogy a zöldhajú lány mellém guggol. Én érzem a levegő áramlását és hallom a ruha szinte rémisztően élethű hangját, miközben már én magam sem tudom, hogy egyáltalán mire gondoljak? Örülök? Tűnjön el? Fogalmam sincs. Én most perpillanat egyedül szeretnék lenni. Borzalmas ez, hogy nem elég Anat felbukkanása, akiről az utolsó emlékem egy randinak beillő találkozás volt, ahol olyanokat mondott nekem, amikről álmodni nem mertem volna, hogy egy magamfajta rút kacsa majd hallani fog egyszer, és erre... groteszk volt, ahogy most meg se szólalt, nem is kommunikált velünk. És akkor a sorozatos lecseszés, hogy miért szólok bele mindenbe.
Hacsak nem képzelem be szerintem beképzelem de szerintem meg nem.
Kiwi pedig végre megszólal. Felnézek és elmosolyodom, igyekszem a legkedvesebb lenni, fogalmam sincs, ez mennyire sikerül. Csak a könnyek vannak már a szemeim sarkában, és kész, végem, egész egyszerűen nem tudok más lenni már. Mondjuk, ezt, ami most kibukik belőlem, normális esetben sem tudnám visszafogni. Sajnos nekem ami a szívemen, az a számon.
-Örülök neki. Nekem nem volt egy barátom sem. Biztos most is törődik veled, így vagy úgy.
És ezzel én le is zárnám, a lábaim kinyújtom kissé és készülnék felállni, de valami letámad. Észre se vettem, hogy idejött, és ahogy most átkarolt, hogy őszinte legyek, az a digitális szívverés kihagyott bennem pár ütemet az ijedelemtől. Szinte éreztem, ahogy falfehérré válik az arcom a rémülettől, a szemeim kerekre tágulnak és kis híján hátraesek, hogy aztán döbbenten nézzek hol rá, hol a másik két jelenlévőre.
Ezt nem értem. Elvileg már gyűlölnie kéne engem, szerintem gyűlöl is teljes szívéből a sakkozós meg a CS-beli események után. Egy magamfajta nagyszájú csitrit amúgy is csak gyűlölni lehet.
Abba kell hagyjam. Megrázom a fejem, hogy valamennyire kiöljem ezeket a gondolatokat, de most nem megy. Most alulmaradok. Haza kell menjek.
-Áh, én biztos, hogy nem.
Megint kimondom, ami először eszembe jut.
És ez sosem a legjobb választás az esetemben.
-Az én társaságomhoz senkinek nincs kedve, főleg ezek után. Jó mulatást, nélkülem nem lesz nehéz :3
És visszatért. Az a mosoly, ami az elhangzottak ellenére mégis vidám, vagy legalábbis én már annak érzem ismét. A szívem pedig mintha a háromszorosára dagadt volna, iszonyatosan nehéz. Valamivel csorbítanom kéne a kés élét...
-Úgyis pakolnom kell a Bankban.
Kedvesen, gyengéden fonom ki magam a gyűrűből, ami valahogy körém épült és leporlom a hátsómról a nem létező port.
-Akkor téged pediiig... -fordulok Kiwi felé. -Írj rám bármikor, ha jönni szeretnél Dusthoz, vagy mehetek vele bárhova.

Összeroppanok. Vagy már össze is roppantam, nem tudom. A macska bundájába bújtatva a kezem várok, mi lesz a vége. Elbúcsúzik ez a bolond küldetés és visszatérünk a térre, hogy onnan gyalog mehessünk haza? Remélem, hamar eltűnhetek már innen, kristállyal vagy anélkül. Nincs kedvem hallgatni a hazugságot arról, hogy nincs igazam, sem azt, hogy miért viselkedem így.
Én haza akarok menni és kibőgni magam.

//Ha lesz még kör, akkor abból kimaradok, ide most úgyis dupláztam :3
Köszöntem szépen :3
És ha belegondolok, hogy Zarbeit csak ezután jön...  //