Re: [Küldetés] Lonely Day

by **Nio** Szer. Ápr. 20 2016, 13:14

Ugyan az indikátoromat és a miatta bekövetkező változásokat féltem. Így sincs valami nagy hírnevem, de még ezt a kevéskét sem akarom elpazarolni. Előítéleteket sem akarok alkotni magamról, éppen ezekért remélem, hogy igazat beszél ez a fajankó. Aki el akarja dobni saját életét az csak az lehet.
Tartottam ugyan a kardot, de a várt hatás elmaradt. Pontosabban egyik elképzelésem sem nyert. Mivel a kard sebzése betalált ugyan, és elindult életcsíkja, de nem a játéktól megszokott módon. Pixeleknek nyoma sem volt. Sőt igazi vér, vagy valami ahhoz hasonló "lé" jött ki Alex testén.
Először ki akartam rántani testéből a kardot, mivel én nem erre vállalkoztam, de mégsem tettem. Tovább markoltam a kardot és tartottam, de mindezt csukott szemmel és oldalra fordított fejjel. Eztán már nem láttam, mégis a tudat, hogy most "tényleg" megölök valakit. Valószínűleg a látvány miatt, a Viadal élvezetéért alkották meg így vagy micsodáért. Mindenesetre ez beteg. Ki a bánat vágyhat erre a borzalomra? Egy biztos, ez a nap után hónapokig nem fogok tudni aludni. Nem vagyok oda a horror filmekért, ez a nap után meg pláne. Ha hazajutok tüntetni, fogok ellene.
Nem tudom, hogy meddig szenvedhetett, vagy hogy meddig tartott, de annyi biztos, hogy életem végéig megmarad bennem a hangja, és a látványa. Valamit ez az érzés, mely most bennem kering. Még most is úgy gondolom, hogy lehetett volna jobb élete, melyben nem kellett volna meghalnia, de mindenféle érv és ellenérv elkerülte fülét. Kissé sajnálom, hogy így alakult. És szánom, hogy ilyen szűk látókörű. De ha ez kell neki…

//Bocsánat a késésért.

by **Silica** Kedd Ápr. 26 2016, 10:20

Amiképpen a haldoklás sem a szokásos egyszerű módon zajlik, úgy az elpixeleződés sem történik meg amikor az életcsíkja eléri a nullát, és az indikátorod vörösbe vált. A srác szeme fennakad, arca még utoljára görcsbe rándul, ám azután úgy is marad. Nem, nem a békés megnyugvás ül ki az arcára, mint ahogy azt a legtöbb filmben látni lehet, hanem a szenvedés fagy rá. A játék azonban itt nem áll meg. Ha a szemed csukva marad, akkor ugyan nem látod, de a teste nagyon gyors iramban kezd el bomlani. Megjelennek a hullafoltok, majd a szövet oszladozni kezd, és az egész barlangot iszonyú bűz árasztja el. A rothadó hús szaga. Ezen felül még valami feltűnhet, az pedig a hörgés. A test felemelkedik, ám az ő feje felett lévő indikátor is megváltozott, méghozzá a mobok vörös színére, feje felett pedig megjelenik a felirat: Foszló Zombi, a vonásaiban azonban még mindig azt a fiút látod, akit meggyilkoltál. Vajon Kayaba átka még mindig ott lebeg a klón feje felett? Vajon nem engedte el, csak ezúttal egy mob pixelei közé zárta? Nem sok időd van ezen gondolkodni, ugyanis a mob feléd indul, és megtámad. Mit teszel?

(Amennyiben harcolsz, akkor te döntöd el, hogy kockázni szeretnél, vagy sem. A TCS-hez hasonlóan nézd ki a pontokat a Bestiáriumból. Nem egy nagy ellenfél, de szeretnék szép harci leírást látni. )

by **Nio** Vas. Május 08 2016, 18:10

Nem volt kellemes az, amit tettem. És míg hallottam szenvedésének hangjait, addig nem is nyitottam ki szememet. Amit meg is bántam, bár ez csak enyhe kifejezés arra, hogy el kellett volna rohannom addig, ameddig még volt rá esélyem.
Szememet kinyitottam abban a reményben, hogy a klón a földön fekszik szeme csukva és lassan eltűnik. De nem ez a látvány fogadott. Mintha hirtelen egy Frankenstein filmbe csöppentem volna. Alex néhány pillanat múlva csak haloványan emlékeztettet arra, aki halála előtt volt. Rothadó foltok, és az a bűz, ami alig pár perc leforgása alatt keletkezett… Álltam ott döbbentem már vörös indikátorral és néztem. Tudtam volna folytatni még ezt a helyzetet, bár lehet hamarabb szaladtam volna ki orromat szorongatva a bűz miatt. Azonban éppen hogy reagálni tudtam a fejleményekre.
Alex, illetve már a Foszló Zombi megindult felém, és nem hiszem, hogy barátságos szándékkal. Nem gondolkodtam azokban a pillanatokban, csak cselekedtem. Bár a hely nem volt valami tágas, de elővettem lándzsámat és a zombi felé böktem vele. A reflex-szerű mozdulat után visszahúztam a lándzsámat és tettem hátrafelé egy határozott lépést.
Akkor vettem jobban szemügyre ellenfelemet. Na most jött volna jól, ha megnézek néhány zombis horrorfilmet. Ha ezt tudom próbálom megszeretni őket, ami magamat ismerve lehetetlenség, mivel nem szeretem az ilyesfajta alkotásokat. Sőt irtózok tőle, de ki hitte volna, hogy még azoknak a filmeknek is van hasznuk.
Ha azt akartad, hogy öljelek meg akkor ne legyen hiába, hogy vörös lett az indikátorom. E gondolattal fejemben mentem neki megint, bár fogalmam sincsen, hogy hogyan kell egy ilyen ellen küzdeni.

by **Ijichi Sou** Vas. Május 08 2016, 21:55

Mindaz amit hallott nem volt több puszta ömlengésnél. Nem igen szerette az efféle kaliberű embereket, pont ezért nem is törődött velük. Amit látott nem volt több mint egy kutya aki maga alatt ássa a gödröt, csúszik bele, majd rettegve kap észbe hogy mekkora falakkal van körbevéve, majd tovább ás, mert nem lát kiutat. Persze ha tényleg egy kutyáról lenne szó még segítene is rajta, de ő tudja mit csinál, és nem is akar ellene tenni. Miközben segítségért könyörög, de nem képes megpróbálni semmiféle tanácsot. Na jó, Sou is tisztában van vele hogy a szívügyek nem az ő asztala, talán ezért is adta át a stafétabotot az Angyalkának. Nem a dolgok nehezétől kívánt megszabadulni, inkább megfigyelte a lányt hátha Ő tud olyat nyújtani, mondani, amire ő nem volt képes, vagy épp hajlandó. Igen, vannak amire nem volt az egyszerűen csak mert nem érezte hogy az Alex klón megérdemelné. Nem lát túl magán, és bár a helyzet tényleg fogós, és logikai útja sem igazán járható, elfogadható volna a kívánsága, de nem ilyen módon. Látta mire képesek a szentimentális emberek, a romantikától túlfűtött nők, és tudja jól hogy ő nem így cselekedne mint ahogy a vele szemben lévő férfi… Ő ennél önzőbb és követelőzőbb. Egy pillanatra segélykérően nézett Soura a lányka, de ő most nem kíván beleavatkozni, sem pedig befolyásolni Niot.
Hátravonulva zsebre tett kézzel várta hogy az Angyalka miként igyekszik hatással lenni rá. Akadtak mondatok amivel ugyanazt mondta mint Ő, csupán jóval szájbarágósabban, és egy nő ajkai közül, minden szó szebben hangzik, még ha egy szerelmes idiótához is szólnak a szavak. Szívesen eljátszaná az áldozat szerepét az Angyalkának, csak hogy kicsit vele is foglalkozzon, hogy őt is megkísérelje megmenteni, mint ezt a szerelmes barmot…

Csendben figyelte az eseményeket, alig zajlott le pár mondat, némi eszmecsere, de ennyi idő után is elnyúltabbaknak érezte a perceket. Nem unatkozott, sem hasonló. Egyszerűen csak nem szórakoztatta a helyzet annyira, mint gondolta. Nincs szó olyasmiről, hogy hátrahagyta volna az Angyalkát, talán ő volt az egyetlen, akivel gondolatilag törődött. Nem kívánta magára hagyni, sem pedig megoldani helyette az események sorát. Nem akart belefolyni, de kimaradni sem. Külső szemlélő volt csupán, aki ha elfajul, a helyzet cselekszik de addig felesleges. Legalábbis ő így érezte, úgy gondolta így megtett mindent, amit megtehetett. Nem feladata megmenteni másokat, viszont ítélkezni sem. A jelenlegi helyzet csupán annyiban izgalmasabb hogy könyörögnek az ítélet végrehajtásáért, vagyis inkább a már meghatározott ítélet befejezéséért. Nem hóhér ő, hogy ezek után vörös kesztyűt húzzon, majd őt magát is megítéltessék a tömegek által. Nem félne ő ítélkezni, de mint bebizonyosodott, az indikátor színe úgy változik, ahogy az előre meg van írva, és egy ilyen ficsúr kevés szava kevés ahhoz hogy higgyen neki. Azt sem szerette volna viszont, ha a lányka jár így helyette, de Ő nem holmi csajmentő. Ha úgy dönt, Sou majd igazolja a lány valós állítását. Ennyivel tud a dologhoz hozzájárni csak, viszont többel nem fog. Innentől a lány döntése lesz az események lefolyása. Ha megteszi, hát vállalja a felelősséget. A lehetőség hogy magára hagyja és lelépjen, ugyanúgy fennáll. Mint a segítségkérés, vagy bármi hasonló.

Látta ahogy az Angyalka lassan meg fogja adni magát a helyzetnek, és Sou bizony csendben, visszavonultan fogja végignézni, ha megteszi. Bűntudata lesz-e ha úgy történnek a dolgok, ahogy gondolja? Benne van a pakliban, de akkor az ő feladata lesz az is hogy a lányt megvigasztalja, kiengesztelje… Viszont, az ő döntése az övé, nem pedig Soué. És kíváncsi miként fog úgy dönteni és miért. Megmondom az őszintét, Sou is látott csúnya dolgokat már, fel van készülve hasonlókra, és mivel ez a fiú senki neki a lánnyal együtt, nem lesz más mintha egy filmet nézne épp csak a popkorn és a kóla hiányzik. Nem hideg ő, nem is szívtelen, viszont vannak bizonyos szabályai, elvei amire csak kevés dolog tud befolyással lenni. A lánynak még mindig van választási lehetősége, ha közvetlen a fiút szólíaná fel, akkor lehet cselekedne, de a kapott kérdésekre és jelzésekre is csupán egy semmit sejtető gesztussal válaszolt. Jelét adta annak hogy a lány egyedül maradt. Akkor miért maradt mégis? Nem hagyta magára attól hogy visszavonultan követte az eseményeket. Viszont maga, amit az a tag mondott is elég érdekfeszítő elgondolás, már ha valós. Ugyanakkor érdekes eljátszani a gondolattal, miszerint le tudnak másolni minket… A külsőnket még nem is lenne meglepő, azt még számunkra is lehetőségként kínálja bizonyos kristály. Viszont az, hogy az emlékeinket, a tudatunkat… az érzéseinket… Mindig is, sőt még ezek után is úgy vélte hogy az npc-k és mobok, petek, csupán logikus reakcióként megírva válaszolnak, reagálnak a mi cselekedetünkre. Tudatosan és nem érzelmétől vezérelve, csupán azért mert ezt tanulták, ezt írták a kódjaikba. Itt van előttem ez a srác. Nincs rá hatással semmi… ez csak még inkább engem igazol.

A szóváltás, az hogy az Angyalkát sikerül meggyőznie, csupán a szája szélét rebegtette meg egy fintorra. Nem rosszalló, de nem is mosolyra… inkább amolyan kritikus, keserű fintorra. Alex és Nio magával voltak elfoglalva, és ha fel is tűnt volna nekik, nincs semmi ok amiért igazolnia kellett volna gondolatait. Nem csalódott, talán pont ez volt a probléma. Szeretett volna, viszont az még mindig érdekli, hogy az Angyalka tisztában van-e azzal, hogy van választási lehetősége. Lassú lélegzettel figyelte miként Nio, elveszi a fegyvert, Sounak talán annyiban változott a helyzete, hogy a kezei amit eddig szebbre téve tartott, lassan karba fonta maga előtt, persze harcra készen, ha esetleg a Alex mégis valami csapdát rejtegetne. Figyelte a lány vonásait, a fiú reakcióit. Szinte biztos volt abban hogy Nio kényszernek érzi azt amit most tesz. Vajon elvárná Soutól hogy mint hős lovag közbeavatkozzon és megmentse? A gondolat is szórakoztatta, viszont most nem fog ilyen szerepeket játszani, nincs mitől megmenteni a lányt, és a fehér lovát sem hozta magával, de még a hajszín sem klappol. Mégis… még ezek után is… feszülten figyelte miként fúródik a fiú testébe lassan a kard… Hiába mondta hogy kimarad, hogy külső szemlélőként figyel tovább és csak vész esetén cselekszik, most mégis megfeszült testtel, mereven szinte ugrásra készen várja a fejleményeket. Figyeli Alex életsávját, a lányt, hogy meggondolja-e magát. Végül egy furcsaságra kapta fel a fejét. A szeme is elkerekedett kissé. Oda-vissza cikázott a szeme a lányon, akit háttal látott, de nem reagált úgy hogy meglepődött volna. Talán még a szemét is végig csukva tartotta.
A vér után, majd miután az utolsó szavak és hörgések is elhagyták a száját, a lány indikátorát figyeltem. Ő megtette azt amit Sou nem volt hajlandó. Nem mondanám hogy gyávaságból, inkább csak nincs benne annyi szánalom mint Nioban. Nem tudta őt úgy sajnálni, nem volt rá oka. És a haláltusa? Hát szép volt mondhatom. Meg is tapsolta volna, ha nem zavarta volna pár dolog amire a választ kereset. Nem egészen a miértre… Azt úgy ahogy értette. Mégis ott volt benne a keserűség hogy látott már hasonlót, ő viszont küzdött, harcolt a végsőkig. Az utolsó csepp véréig, hosszú és kegyetlen percekig, mindenért amit ő most eldobott. Talán ezt volt nehéz megemésztenie kissé, de Sout nem kell félteni, nincs arra hajlama, hogy a múltba ragadjon, viszont az tény hogy nem felejt el pár dolgot, embert, eseményt soha. Egy lopott sóhaj hagyta el tüdejét, majd ha kissé meglepődött, megfáradt, egy „Ez az…” félmosoly ült ki az arcára, Nio indikátorára pillantva. Szemrebbenés nélkül néztem végig az eseményeket, nagyon meg sem hatottak, bár meglepően látványosnak találta a folytatást, és kedvét csupán az irdatlan bűz szegte meg csupán. De így még teljesebb, még megrázóbb, és megbotránkoztatóbb ez az egész. Mond egy köszönetet a sorsnak hogy ezt láthatta, hisz kevés rendhagyó dolgot él meg idebent manapság. És valljuk be, ő azért elég érzéketlen hogy sok dolgon fennakadjon, mégis elég érzelmes hogy boldoggá tudja fordítani élete irányát.

Azt várta hogy a lány megmozduljon, ha más nem ez az irdatlan bűz felébressze, és nem is kellett sokáig várnia. Nem egy elesett lányka, és még ha ócska szöveg is, de tapasztalata van a talpra eséshez hisz az égből pottyanhatott ide közénk. És most már lehet bukott Angyalka a gyönyörűség. Viszont nem volt idő a bókokra, sem szavakra, Nio hátrált, az én kezemben pedig már ott villant a kristály, amitől kicsit megpihentetem a szörnyet. Viszont támadni nem fogok. Azt meghagyom a lánynak, hátha valami furfangos csel lappang a programjába, és bár nem hiszem, de megtisztítja az indikátorát. Igen, ez elég naiv feltételezés, de ma elég sok rendhagyó dolog történt. Mint ahogy az is hogy idebent is látjuk az indikátorokat. Segítettem Nionak, elhasználtam egy anti-mob kristályt, ezzel nyert egy kicsike előnyt.
- Hát, ha a hagyományokat akarjuk követni, akkor a fejét célozd. – Egy tipp az Angyalkának, majd nem útban de elég közel maradtam kettőjükhöz. Viszont csak ez az egy kristályom volt ami igazán segíthetett, a többi Nio feladata, amúgy is miként nézne ki ha most venném el tőle a dicsőséget… „Dicsőséget”. Ez az ő harca, az ő döntése, Sou csupán támasz, aki akkor segít amikor kell, nem vesz részt a rivaldafényben, és nem is fogja magát másképp láttatni. Az Angyalka tud magára vigyázni, nincs, mitől féltse, és jelenleg azzal hogy nem csinált semmit, jobban megismerte mintha részt vett volna a probléma megoldásban, hisz időben vonta ki magát a dolgokból ahhoz hogy kellően tisztába legyen Nio, hogy nincs oka rá számítani. Sou csupán amolyan támogató entitás volt jelenleg, aki itt van, de még sincs. Gyávaság volna részéről? Talán, nézőpont kérdése. De tökéletes alkalom lesz ezt megvitatni egy kis ital és süti mellett. Persze még nem tartunk ott, előtte még vár rá egy kisebb csata.

/Elhasználtam egy: Gyenge Anti-mob Kristály (Aktiválásakor egy kiválasztott mobot hatástalanít egy körig, így az nem fog tudni megmozdulni.)/

/1500 szó felett válaszoltam, ha minden igaz ennyivel maradtam el. Nio-tól engedélyt kaptam a visszacsatlakozásomra, és nem bontottam meg az eseményeket sem, ahogy mondtam./

by **Silica** Hétf. Május 09 2016, 17:52

A foszló zombi nem a legnagyobb ellenfél Aincrad világában, főleg nem egy ilyen felkészült lányka számra, mint Nio... na meg egy ilyen remek segítséggel a háta mögött. A lándzsa könnyedén átfúrja a testet, a zombi pedig összeomlik, méghozzá pixelekre. Mintha minden a régi lenne, kivéve azt a tényt, hogy igen, itt bent is láthatjátok az indikátorokat, és Nio indikátora még mindig vörös. Azt hihetnétek, hogy ezzel vége, de nem. Nem érkezik üzenet arról, hogy végigvittétek volna a küldetést. Azt azonban nem mondanám, hogy semmilyen üzenet nem érkezik, Nio ugyanis megkapja a rendszerüzenetet, miszerint elveszítette a céhtagságát, lévén vörös indikátoros lett. Persze nem biztos, hogy van idő ezzel foglalkoznotok, ugyanis a földrengés következtében megnyílt a barlang hátsó fala, az a bejárat azonban, amin bejöttetek lezárult. A bedőlt fal mögött egy sötét folyosót találtok, az elején két fáklya pihen egy-egy állványon. A falakon a következő feliratok szerepelnek graffiti stílusban: A szerelem mindent legyőz! A szeretet mértéke a mértéktelen szerelem. Akit elvakít a szerelem, az már képtelen végiggondolni, mennyi valóságalapja van a fantáziáinak. A szerelem első látásra... az életveszélyes. Csak a mesevilágban működik... és hasonló társai...

by **Nio** Hétf. Jún. 06 2016, 15:29

//Sajnálom a késlekedést. Némi gondok támadtak...

Fél füllel még hallottam Sou szavait, de gyorsabban ért célba lándzsám, minthogy az megváltoztathattam volna annak irányát. Azonban így is elérte azt amit akart és a zombi elpixeleződött és eltűnt, ami által teljesítettem a klón kívánságát végleg. Viszont a jelek szerint ezzel nincsen vége a történetnek. Illetve talán mégis... egy üzenet érkezett. Megnéztem abban a percben, ahogy megérkezett és szinte azonnal térdre rogytam.
Az indikátorom vörös, elvesztettem a céhet, amit nem is olyan régen találtam, Yuichi is valószínűleg másképpen fog nézni rám az indikátorom miatt. Teljesen egyedül vagyok ismét… Valahogy nem erre számítottam. Azt hittem, hogy megteszem, amit kér és vége.
Ismét rosszul hittem. Még több katasztrófa. A földet és a barlangot, mintha megrázta volna valami. Földrengés. Már valahogy nem érdekelt. A klón hazudott, az indikátorom nem változott vissza.
Ahogy a földrengés alábbhagyott körbenéztem. Amerről jöttünk az az út el volt zárva, de megnyílt egy másik két fáklyával, és egy pontosan ideillő ironikus szöveggel. Nevetni tudtam volna kínomban és szinte kísértetiesen. De nem tettem. Lassan feltápászkodtam és leporoltam magamat. Tanácstalanul nézelődtem, de nem láttam más utat, csak azt, ami most nyílt meg előttünk. Nem volt sem kedvem, sem erőm elindulni. Azonban az, hogy nem kaptam semmi jelzést, hogy vége a küldetésnek, az csupán azt jelentheti, hogy nem is ennyi volt. Vajon abba a Viadal-os dologba fogunk belecsöppenni, vagy részt venni rajta?
-Nem tudom mit kell még csinálni, de semmi kedvem itt maradni- indultam meg nagy nehezen és vettem le az egyik fáklyát helyéről. Legszívesebben összekuporodtam volna valami elhagyatott kis helyen és elbújtam volna a világ elől, mert csak én lehetek ilyen ostoba, hogy valaki kedvéért gyilkossá válok és elveszítek mindent, amit csak lehetett.

by **Ijichi Sou** Szer. Jún. 29 2016, 18:14

Végignézte az eseményeket, nem csinált mást csupán megfigyelt. Nem is akart mást csinálni, érdekes volt számára ez a mozi, főleg a következmények végett. Az angyalkát kidobta a rendszer a céhből, az indikátora piros marad. Sou csak összevont szemöldökkel figyelte ahogy a lány térdre rogy. Nem is értette mit várt… De nem ő lenne, ha nem esne meg rajta az a fene nagy, de nem szentimentális szíve.
- Hé… jól vagy? Talán még meg tudjuk oldani… - Próbálta biztatni, és együttérzést mutatni felé, miközben ha engedte felsegítette Niot a földről, hogy ismét talpra álljon. Majd hatalmas robaj és rengés rázta meg a termet, a kijárat elzárult helyette egy új szoba jelent meg. Csupán ironikusnak érezte a feliratokat, de különösebben nem zavartatta magát miattuk. Amint Nio is összeszedte magát annyira hogy folytatni tudják, és jöjjön a második megmérettetés, vagy ki tudja még mi vár rájuk… Sou fogott egy fáklyát, ha kellet adott az Angyalkának is egyet, de ha elég élelmes volt, csupán mellette haladt végig a folyosón. Nem keresett szavakat, nem akart beszélgetni, csupán elvolt a lány mellett… Miközben hagyta hogy összeszedje a gondolatait, amúgy sem tudna semmi érdemlegeset mondani neki, ugyanakkor valahol meg is érdemelte ezt a könnyelmű húzásáért a lány. Sou sosem volt kedves másokkal, úgy igazán, ő a felszínesség pártfogoltja volt, miközben nem vájta bele túlzottan magát senki döntésében. Mindenki magáért vállal felelősséget, ezt vallja és követi. Nem voltak kételyei a küldetéssel kapcsolatban, biztos volt abban hogy a lány csupán ideiglenes büntetést kapott. Hisz az efféle küldetések ilyenek… Nagyon nem árt semmi sem az embernek idebent, magunkon kívül.

by **Silica** Hétf. Júl. 04 2016, 07:27

A folyosó hosszan kanyarog, ám egy idő után csak kiértek, bár még azelőtt a hangok és a szagok sejtetik, hogy merre tart az utatok. Brekegést hallotok a távolból, és poshadt pocsolya szagát. Ha tovább haladtok, meg is érkeztek egy nagy barlangba, melynek közepén állott vizű tó található, benne körülbelül két tucat kék és rózsaszín béka, átlagos varangyok a színükön kívül. A tó közepén egyetlen fényforrás van egy kis szigeten, ami egy táblát világít meg, a következő felirattal: Tudjátok mit kell tennetek.

by **Ijichi Sou** Szer. Aug. 03 2016, 09:43

Érthetően nem sikerült jobb belátásra bírnom, így csendben haladtunk tovább, inkább hagytam volna félbe ezt a küldetést, de ha már belevágtam nem fogok visszavonulni csak mert... meguntam. A nyávogó srác, valamint maga a küldetés nem nekem való terep, ha ezt előre tudom nem is jöttem volna ide. Bár, a lányt sem hagytam volna így magára. Egyedül hozta meg a döntését, igyekeztem nem befolyásolni, és annak issza most a levét. Keserű nedü lehet, vörössé válni, és kiesni a céhből, elszakadni a csoporttól amit választot. Van bennem egy kis cinizmus, de némi együttérzés is fellelhető, bár nem foglalkozok ezekkel. Inkább csak szánom a lányt...

Kanyargós utakon haladtunk, nem erőltettem meg magam a csevejre, rendezze csak magában a dolgokat, a cuki kis akjai úgyis szóra nyilnak ha, szeretnének. Igy türelmesen vártam. A szagok enyhültek, majd egy újabb, bár tán kevésbé felkavaró hullám támadta meg ismét virtuális szaglószervemet. Békák berregése, poshadt pocsoja szaga... Egy pillanatra még a régi mesék ostoba csókold meg a békát királyfi lesz belőle... effekt futott át a fejemen. Bár ha csak királyfi, akkor ez a naiv pici angyalkának való. Ő cselekedett azt ami neki jól esett, ha támadta a rózsaszínt, akkor legalább kiadhatott némi feszültséget, én támadtam a kékeket. Ha nem, támadta, akkor egy kis pihenő után a botommal kaptak a rózsaszínek is, csak hogy, eljussunk a kijelölt kis szigetig. Kéne egy fagytér kristály... Mennyivel menőbb lenne úgy átsétálni, mint ebben az udorító vízben, de én vagyok a férfi...
- Ha szeretnéd a karjaimba veszlek és átsegítelek, hogy ne kelljen bemocskolnod magad. - Ajánlottam fel, önzetlenül. Jah, önzetlenül...

by **Silica** Hétf. Aug. 08 2016, 06:10

Mindig az első megérzésre kell hagyatkozni, mert az lesz a helyes. A küldetés eddig is a szerelemről szólt, és valóban, ostoba csókold meg a békát királyfi lesz belőle zárással kíván befejeződni, bár ezt azon kívül, hogy az elpusztított békák folyamatosan újraspawnolnak, és kijárat nem nyílik, semmi sem jelzi.

by **Ijichi Sou** Csüt. Aug. 18 2016, 11:26

Könnyű volt őket legyakni, de hamar visszarespawnoltak, valamint ők maguk nem támadtak. Egyértelművé vált lassan mit is akar a játék, viszont én nem... valamint ahogy elnézem a lány sem, vagyis nem tudom mit gondoljak róla, olyan halovány szegény. Érthető? Talán. De ez nem foglalkoztat, az inkább hogy, volna nekem jobb dolgom is mint itt bohóckodni. Szóval részemről ennyi. Megnyitom a menüt, és megkeresem a küldetés feladása gombot. Nem szoktam sűrűn ilyet csinálni, de ha nem tud lekötni, akkor miért is maradjak. Az Angyalka volt az egyetlen aki eddig is itt tartott, de már valahogy ő sem. Nem érdekel különösebben mi lesz vele, magának kereste. Én viszont magamnak keresek, valami más elfoglaltságot. Nem törődök azzal mekkora megvonásos büntetést kaptam, vagy kapok, nem is a harcért vagyok itt. Nem a fejlődésért futottam neki... Most viszont már annyira sem érdekel mint eddig. Ha nem dob ki a játék, akkor én magam keresem meg a kijáratot, majd fel az első fogadót, ahol leengedhetek és egy kis ital mellett kereshetek magam mellé valakit.

by **Silica** Hétf. Aug. 22 2016, 07:26

A küldetés feladása könnyebben megy így, a küldetés végén, bár a rendszer mindkettőtöknek kiírja, hogy egy felfedezetlen bónusztól elestetek. Mindketten a barlang bejáratánál találjátok magatokat, a bejárat pedig ismét beomlik, úgy tűnik ez egy esélyes küldetés volt. Azt is észrevehetitek, hogy a rendszer a barlangon kívül mindent visszaállít az eredeti állapotára. Indokátort, céhtagságot, mindent, mintha nem is történt volna semmi. A felirat szerint elbuktátok a küldetést, így jutalom nélkül maradtok.

Jutalom Sounak:

13 teljesített kör: 105 Exp és 120 arany

T1 Érclátás ( 1 -> 21 ): 4 Bronzérc 6 Munkálatlan Bőr 3 Sida Kő 6 Halvány Rubin 1 Vasérc
T1 Fegyverkészítés ( 1 -> 21 ): Vaskard Recept, Nagy Körpajzs Recept

Angelic Voice: 60 arany; Atoru: 13 Exp, Kokoro: 13 Exp, Sou: 14 Exp, Riko: 13 Exp

Jutalom Nionak:

11 teljesített kör: 85 Exp és 100 arany

T2 Érclátás ( 155 -> 175 ): 5 Fémkő 2 Vastag Bőr 4 Drágakő 3 Tömény Rubin 2 Acél 1 Tűzkő
T1 Növénylátás ( 100 -> 120 ): 5 Kis Tövisgyökér 1 Faeno Levél 5 Barna Gomba 5 Tövisgyökér 4 Vörös Pitypang

JL: 50 arany; Hinari: 17 Exp, RenAi: 17 Exp, Yuuki: 17 Exp, Alex: 17 Exp, Ozi: 17 Exp

by Ajánlott tartalom