[Küldetés] Lonely Day

by **Silica** Vas. Nov. 08 2015, 11:10

Lonely Day

Leomlott a fal, ezt suttogják a helyiek. Ha kérdezősködtök, akkor azt is megmondják, hogy egy régi barlangról van szó, ami anno még az elfeké volt, és raktárként használták, de egy sziklaomlás betemette. Most azonban, hála egy földcsuszamlásnak, a barlang bejárata ismét szabad, ám nem sokan mernek odamenni, hiszen bármelyik pillanatban újra beomolhat. Ha ti mégis elmentek odáig, meg is találhatjátok a helyet, a bejárat szűk rései közül, ahol azért még beférhettek, halk zene szűrődik ki.

Jó szórakozást!

by **Ijichi Sou** Vas. Nov. 08 2015, 20:38

Hogy érdekelte-e a dolog?... Nagy ívben tettem volna rá, egészen addig amíg fel nem csigáztak annak a lehetőségei hogy az értékek mellett egy másik kincset is találhatok. És pedig hogy az mi, azt majd később megtudjátok…
Talán. Smile

A mai nap is olyan kellemes volt, mint a tegnapi, vagy épp az azelőtti... A hűvös szél ellenére is átjárta a ruhámat a nap melege, mert azért jegyezzük meg, kezdenek hűvösre fordulni az idők. Ami ugyan kellemetlen számomra, hisz a jó idő, a strand, póló és bikini az én világom, nem az amikor mindenki teljesen bebugyolálva kergetik egymást hála a hidegnek. De kezdem magam úgy érezni mint valami vénember hogy egész idáig az időről beszéltem nektek, pedig sok más érdekes dolog is történt. Az egyik, hogy mégiscsak rávettem magam hogy megjelenjek a leomlott bejárat előtt. A másik… hogy egyedül nem mentem be azért, ki nem hagynálak titeket semmi jóból. Milyen lenne már, én rég bent lennék ti meg csak kullognátok utánam, úgy hogy nem is tudnátok hogy van aki már felderíti a terepet… Na ugye hogy nem lenne jó. Tehát az időjárásnak megfelelően bebugyolálva, a barlang beomlott romjai előtt kémlelem hogy volt-e bárki más is, aki ilyen öngyilkos-merénylő kísérletre adta a fejét. Bár lehet csak ön,- vagy lehet csak gyilkos kísérlet, hisz vannak elfek… akikről tudjuk hogy snob kis beképzelt lényecskék, legalábbis ha a tipikus sablonra építették őket, akkor egy földcsuszamlás nyitotta bejárat, és megnéztem… tényleg megnéztem… Nem sok kell hogy beomoljon megint. Arról az andalító zenéről nem is beszélve ami lentről hallatszóik ki. Tehát az elfek lent buliznak, ráadásul rémes zenei ízléssel... Mi meg rájuk törünk... A fejem fogom hogy nem igaz megint milyen hülye vagyok, de amint megérkeznek az én kis játszótársaim eldöntöm hogy megér-e ennyi kockázatot és fáradalmat. Addig itt várok rátok, karba font kézzel, neki dőlve az egyik martaléknak, remélve hogy csinos lesz a felhozatal.

by **Nio** Hétf. Nov. 09 2015, 13:08

Nem nagyon tudom, hogy pontosan hogyan kerültem ide, vagy az hogy miért. Mostanában a küzdeni akarás, és a fejlődés hajt. Amit ugyan új céhemmel jobb volna megtenni, de ma inkább mégsem velük voltam. Ami azt illeti eléggé messze keveredtem tőlük.
Valahol az 1. szint környékén tekeregtem mikor kissé félelmetesnek, de érdekesnek ígérkező helybe botlottam. Bár első ránézésre nem tűnt annak. Egy régi beomlott barlang. Talán nem is több, csak ennyi. Bár a helyiek mégis mintha tartanának a helytől. Vajon nekem is azt kellene?
Kérdeztem magamtól menet közben, de mire feleszméltem már a barlangnál voltam. Egész közel ahhoz, hogy az onnan kiszűrődő lágy és halk dallamot meg is halljam. Nem volt félelmetes, inkább hívogató, és jó értelemben lágy. Meg is kerestem a bejáratot, ami valljuk be eléggé szűknek bizonyult, de korán sem annyira, hogy ne tudjak bebújni rajta.
Ez alkalommal tényleg kíváncsi voltam, hogy vajon mégis mi lehet odabent. Hogy miért omlott be? Vagy, hogy csak képzeltem, hogy a helyiek kicsit tartanak tőle? Vagy mégis volna valami odabent? De mégis, mi lehet ez a háttérzene? Ezek cseppet sem aggasztó kérdések voltak. Inkább kíváncsiak. Bár azt még mindig nem vetettem el, hogy horrorba fog torkolni, de ma is Yuichi vár otthon, így biztos visszamegyek a kastélyba.

by **Ijichi Sou** Hétf. Nov. 09 2015, 16:36

Felfigyeltem a mozgásra, méghozzá egy eléggé szemrevaló lánytól.
- Vigyázz vele, eléggé instabilnak tűnik. - Lépek oda a lányhoz és karba font kezeimet leengedem.
- Remélem nem ijesztettelek meg, Ijichi Sou vagyok, és engem is érdekel hogy mi rejtőzik odalent. De egyedül nem vágok neki, amúgy is ha jól sejtem lesznek még emberek akiket szintén idecsábítottak a pletykák. Szóval azt javaslom várjunk még egy picit. - Mondataimat mosolyogva hangoztattam el.

/Részposzt. A karakterem nem állna egy helyben, ha megérkezett valaki./

by **Silica** Hétf. Nov. 16 2015, 07:18

Ha ennyi, akkor ennyi. Két emberkének is szívesen mesélek. Várhattok egy jó darabig a bejáratnál, de úgy tűnik kizárólag titeket fogott meg a szóbeszéd, és csak ketten jelentetek meg. Nem baj, nem láttok se számlálót, ami még több ember megérkeztére várna, sem azt, hogy a bent gitározó valaki esetleg abbahagyná a játékot. Ha egyet befejezett, akkor kezd egy újat, de mindvégig melankolikus, a magányról szóló darabokat ad elő. Talán ez a repertoárja. Ha benéztek, akkor láthatjátok is, hogy ki is a művészke. Szomorú zöldjeit rátok emeli, és csak pár szót suttog.
-Szabadítsatok fel... kérlek!

Határidő: November 22.

by **Nio** Hétf. Nov. 30 2015, 12:47

Nem vettem elsőre észre, de nem csak engem vonzott ide a hely, vagy a kalandvágy. Ami némiképpen meglepett elsőre, bár nem tudom, hogy miért, elvégre bárki idejöhet.
-Helló, - ocsúdtam fel pillanatnyi meglepettségemben, majd fojtattam egy bemutatkozással- Nio vagyok- fejeztem be mosollyal, már normálisan. Majd visszaemeltem tekintetem a hang irányába. És vártam, ahogy javasolta, elvégre én sem akarok valami eléggé veszélyesbe egyedül belecsöppenni.
Azonban nem tudtam sokáig megtartani Ijichi Sou tanácsát, mert egyre jobban izgatott, hogy kis is vagy mi is az ami ezt a zenét hallatja. Pontosan emiatt indultam meg kíváncsiságom után. Azonban mikor megláttam, hogy ki az megtorpantam.
Ha nem lenne foglalt a szívem, akkor esetleg elolvadnék az előttem lévő NJK-tól, de mivel foglalt... megszólalt a fejemben a vészharang, ami nem is volt alaptalan, az eddigi tapasztalataim alapján. Csapdára tippelek. Vagy Ő maga fog harapni, vagy maga a hely. Ráadásul nem is látok semmit, ami fogva tartaná vagy ilyesmi, így nem egészen egyértelmű a probléma sem. Mágia volna esetleg...
-Mi tart fogva...? -kérdeztem halkan, de nem suttogva még mindig a helyet pásztázva, hogy hátha észreveszek valami, amit eddig sajnos nem volt alkalmam észrevenni.
Nem sokáig kerestem tekintetemmel a lakatot, vagy bilincset… vagy akármit, inkább hátrafordultam a másik érdeklődőhöz, és Őt kérdeztem, elvégre több szem többet lát.
-Szerinted? Látsz valamit, ami miatt ki kellene szabadítani?- kérdeztem miközben ismét végignéztem a helyiségen. Csaknem hagyott nyugodni a gondolat, hogy valaminek márpedig lennie kellene. Még akkor is ha ez az egész csak csapda és Ő maga fog minket felfalni egy óvatlan pillanatban.

by **Silica** Hétf. Dec. 07 2015, 08:14

Ha körülnézel semmi különöset nem láthatsz, csak a fiút, aki egy ládikón ül, kezében a hangszerrel, körülötte pedig a barlang falát. A falon itt-ott karcolatok láthatóak, tipikus strigulázás, amivel a börtönben számolják a napokat, néhol pedig a "Hinari <3" feliratot láthatod. A fiú igyekszik visszafojtani a sírását, ám egyértelmű, hogy könnyek gyűlnek a szemében.
-A francba már!
Ezt a mondatát valami idegen nyelven mormolja el, szóval nem értheted. Ökölbe szorítja a kezét, megrázza szőke fürtjeit, és ismét rád emeli a tekintetét.
-A viadal. Az első viadal óta vagyok ide bezárva. Biztosan hallottál róla. Kayaba sokakból klónt készített, és ők játszották le azt az átkozott gyilkos játékot. Saya, Jun, Esu, Miri, Peter... Hinari...
Az utolsó névnél már konkrétan sírva fakad, de azért ha hüppögve is, de folytatja a beszédet.
-Néhányunkat kiengedtek. Nem haltunk meg, mert csak programok vagyunk. És...
Újra elakadt a hangja, és ezt azzal próbálta leplezni, hogy a szemét törölgette.
-Néhányan úgy döntöttek, hogy kimennek, és megpróbálják átvenni az igazi játékosok helyét... én... én nem akarok gyilkos lenni...
Itt szakad el végleg a cérna, és lehajtott fejjel, halkan igyekszik leküzdeni a benne felgyülemlett mardosó feszültséget.

Határidő: December 13.
Sou 500 szóval pótolhat.

by **Nio** Hétf. Dec. 14 2015, 11:48

Valahogy nem tudtam eldönteni, hogy ez csapda vagy nem, de lehet, hogy csak üldözési mániám lett mióta a SAO-ban ragadtam... Mindenesetre jobb az óvatosság. Bár tény, hogy semmi nem az aminek látszik, de ez vajon mégis mi a fene? Gyilkos NJK-k? És mit keres ott Hinari neve? Ráadásul mi az a viadal? Ő meg miért van itt? Mi tartja vissza? Kész össze-visszaság amit ez itt összehord, de ideje összetenni a dolgokat. Bár kicsit félek a választól. Főleg attól, hogy megint valami olyanba keveredek, amibe nagy valószínűséggel nem kellene. Bár már mindegy…
Kicsit messzebb guggoltam le vele szemben, és lágyan, vigasztalóan kezdtem bele mondókámba. Az igazat megvallva kezdetleges üldözési mániám és tapasztalataim nem engedték, hogy közelebb menjek. Lehet, hogy nincs veszély, de azért megtartom a tisztes távolságot. És figyelek. Bár még nem tudok olyan gyorsan reagálni a hirtelen eseményekre, de azért megpróbálom.
-A nevem Nio. És a tied?- kezdtem bemutatkozással, majd kérdeztem őt is. Mivel még nem találkoztam olyan játékossal, akiről mintázták. Már ha tényleg igaz, amit mondott.- És szeretnék segíteni, csak azt nem tudom, hogy hogyan. Talán, ha… ha elmondanád a részleteket, akkor előrébb lennék valamennyire és el tudnám valahol kezdeni. Csak néhány kérdést tennék fel, amit nem igen értek- kezdtem a vallatást. Most valahogy úgy érzem magamat, mint valami krimiben egy nyomozó, aki a szemtanukat vallatja… vagy valami ilyesmi- Kezdjük ott, hogy mi is ez a viadal, amiről az imént beszéltél?
Nem tetszik nekem ez az egész. Vajon Kayaba milyen szörnyűséget talált ki megint? Kicsit sajnálom Őt, még akkor is ha NJK. Azonban ha már itt vagyok megnézem mit tehetek, még akkor is, ha bajt szimatolok, és félelmetes lesz.

by **Ijichi Sou** Hétf. Dec. 21 2015, 12:04

Egy angyal bőrbe lányka, aki vélhetőleg jobban lekötötte a figyelmem ha csak egy pillanatra is. A bemutatkozás megtörtént, mindkettőnk részéről, így már ismeretlenek sem voltunk teljesen egymásnak. Óva intettem a lányt az omladozó falrésztől, majd mikor láttam hogy kíváncsisága hajtja, ha engedte marasztaltam, és én léptem be elsőnek, hisz ki tudja mi várhat ránk odabent. Így megkértem hogy engedjen előre, és egy számomra ismeretlen férfiú arca képe rajzolódott, aki akihez ahogy közelebb értem úgy lett mosolyom egyre szélesebb, hisz először azonosíthatatlan volt, de immáron ha nem is találkoztam vele személyesen, mégis tudtam kivel is állhatunk szemben. Vagy legalábbis úgy véltem hogy tudom. Persze emlékeztem a viadalra, és a furcsaságok is eljutottak a kíváncsi fülekbe, persze talán nem minden részlet, és nem kristály tisztán. Kiderült hogy a lány nem képes olvasni a sorok között, én viszont értettem mire is céloz ez az…”nyúlbéla…” Nem toleráltam az ilyen megszólalásokat, megjegyzéseket… egyszerűen így ezt az egészet. A barlang falai árulkodóbbak voltak, mint talán kellene. És ugyan meg sem fordult a fejemben hogy nem Alex-al találkoztunk. Így az arcom elkomorult. A gondolataimból, a mellettem lévő lány ébresztett ki.
- Csakis azt lehet szabaddá tenni, aki szabad akar lenni. Ha neki jobb itt mártírkondi, és sajnálnia magát akkor élje ki magát szabadon benne. – Mosolyodtam el, hisz én nem láttam hogy bármit is tenne azért hogy elnyerje szabadságát, bár sok kérdés vetült fel bennem ami nem hagyott nyugodni. Természetesen nem akartam elhamarkodottan ítélni, de az ilyen öngyilkosjelölt emberek teljesen hidegen hagytak. Megvetettem a fajtájukat és soha nem fogom megérteni mi az ami lejátszódhat bennük. Persze nem láttam hogy annyira veszett lenne a helyzet, hisz a kedves még magával sem hajlandó végezni, minket akar felhasználni arra hogy eljuthasson az ő kis nirvánájába. Valamit motyogott a saját kis nyelvén… amit nem értettem, de nem is voltam rá annyira kíváncsi. Majd végre tovább bővítette az információkat.
- Az bizony hosszú idő. – Dörzsöltem meg az állam mint aki elmélkedik.
- És azzal nem leszel gyilkos ha minket kérsz meg arra hogy vessünk véget a szenvedéseidnek? – Majd idéztem, igyekezve az ő hangját és dallamát is leutánozni.
- „Szabadítsatok fel… kérlek!”- Vontam fel a szemöldököm válaszra várva. Majd még mindig nem hagytam fejeztem be. Igazság szerint Nio megszűnt a gondolati síkomból, és csupán a fiú kapta a főszerepet. Majd az első kérdése a lánynak szintén visszaterelte felé az egykapacitású agyamat.
- Mi? Te hogy nem hallottál a viadalról? – Kérdeztem meg leplezetlen döbbenettel a hangomban. Majd úgy döntöttem jobb ha nem én magyarázom el, hanem több információt megtudhatunk ha az új kis ismerősünk teszi meg helyettünk. Majd intettem felé hogy átadom a szót. Reméltem hogy hasznos dolgokkal lát majd el, hisz a saját szemszögéből mesélheti el így talán hasznunkra válhat. Tehát teljes teret adtam neki, míg hátrább léptem és nekitámaszkodtam a falnak. Azt hiszem ez most el fog tartani egy ideig. Unalmas lesz és leginkább fárasztó, mármint úgy az egész. Végig hallgatni, majd megkísérni hatni rá valamivel. Az ilyen emberekkel nem tudok kesztyűs kézzel bánni, így még az is megeshet hogy kiesek az angyalka kosarából, de nem érdekel. Fejben máris a megoldást kerestem.

/Észrevétel: Nem tudom hogy hogy van jelenleg, tehát hogy az indikátor az épületeken belül/kívül is látszódik, vagy hogy éppenséggel ha annyira észrevehető hogy njk és jk-ról van szó, akkor érthetetlen az hogy hogy próbálhatták átvenni az eredeti személyek helyét./

by **Silica** Hétf. Dec. 21 2015, 14:05

Az indikátor az épületeken belül nem látszik, és ezt a barlangot a rendszer épületnek érzékelheti, ugyanis a ti indikátoraitok is eltűntek a fejetek fölül. Persze az is lehet, hogy ez csak egy trükk, és a fiú csak egy sima NJK, ez a küldetés része, a srác pedig hazudik mint a vízfolyás. Nem elsőként esne meg a küldik történetében. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a kedves szavak jobban hatnak rá, hiszen elsőnek akkor is Nionak válaszol, ha esetleg Sou lép be előbb.
-Én... Alex vagyok. És...
Egy félős pillantást vet a másikra is, majd elővesz egy fegyvert, és megpróbálja magába döfni. A lila fal megjelenik, és a rendszer megvédi a sebződéstől.
-Nem vagyunk védett területen, nézzétek meg a rendszerben. Kayaba gonosz. Mindent megpróbáltam. Leugrottam a szint széléről, hagytam a vadaknak, hogy megöljenek... mindig itt ébredtem fel. Respawnolok, mint a mobok. Én is egy hülye mob lettem!
Újra sírva fakad, és megpróbál Nio karjai közt vigasztalást találni, ha a lányka engedi.
-Csak egy játékos szabadíthat fel! Csak ti menthettek meg engem attól, hogy örökre itt kelljen bujdosnom. Ha kimennék... ha kimennék, és a többiek is megtudnák, hogy mi történt, akkor soha többé nem tudnának megbízni a társaikban. Ezt nem tehetem meg! Ezért kérlek meg titeket arra, hogy végezzetek gyorsan, és tartsátok örökre titokban, amit itt láttatok.
A viadalos kérdésre nem ad magyarázatot, mindössze könnyes szemeit függeszti kérlelőn Soura.
-Te... te tudod, hogy miről beszélek. Átérzed a fájdalmamat. Kérlek... kérlek mondd el neki! Vagy ne is mondj semmit, csak ölj meg!
Ezzel teátrálisan Sou elé hajítja a pengét, térdre rogy, és feltépi a mellkasán a ruhát, mintha csak egy tragikomédiában lennétek.

Köszönöm szépen az észrevételeket. Igyekszem semmit nem kihagyni, amit a karakter láthat, az indikátor most lemaradt. Bocsi. Bizonyos kérdéseket azonban IC kell feltenni, hogy válaszokat kapjatok.

Határidő: December 27.

by **Nio** Hétf. Dec. 28 2015, 14:44

Magam elé engedtem ugyan Sou-t, de a bent lévő NJK és a története eleinte valahogy jobban lekötött, mint gondoltam. Bár nem akartam óvatlan lenni, elvégre az eddigi küldetéseimen szerzett tapasztalataim nem engedték meg, hogy leengedjem védelmem. Így nem mentem túl közel az NJK-hoz, aki rövid és számomra kicsit zavaros, vagy pontosabban hiányos válaszokat adott. Igazából a nevén kívül és azon kívül, hogy meg kellene ölnünk nem mondott semmit, amin el tudtam volna indulni. De mégis, hogyan ölhetnénk meg valakit, akit nem enged a rendszer?
Miközben beszélt kicsit elkalandoztam, de amikor megpróbált közelebb jönni reflex-szerűen távolodtam el. Lehet, hogy nem akart bántani, de soha nem árt az óvatosság. Bár ott voltak bennem bizonyos érzések iránta… sajnálat és az, hogy segíteni akarok, de mégsem voltam figyelmetlen, így nem engedtem, hogy hozzám érjen. Inkább felálltam, leporoltam magamat és Sou felé fordultam, mert a jelek szerint sokkal több dolgot tud nálam.
-Úgy nézem, hogy Ő nem fogja elmondani, amit tudni akartam- fordultam a falnál álló fiúhoz, aki az imént értetlenkedve kérdezte, hogy nem hallottam még a viadalról. Ennem egyszerű a magyarázata, de eléggé hosszú is egyben így inkább nem kezdek bele.- Tehát, mi is ez a viadal és szerinted miért akarja, hogy megöljük?- tettem fel két kérdést. Bár az igazat megvallva volt pár tippem, hogy miért. Feltéve, ha szavainak hinni lehet és tényleg nem valami csapda ez az egész.
Figyelmesen vártam Sou válaszát miközben ismét jobban szemügyre vettem a barlangot és Alexet. Bár ami azt illeti még volt pár kérdés a fejemben, amire talán Sou sem tud válaszolni, Alex meg nem is akar.

by **Ijichi Sou** Hétf. Jan. 04 2016, 22:12

És az Angyalka maga elé engedett ahogy az szokás. Persze ha valami gond lesz inkább engem érjen elsőnek, mint őt, ez releváns. Azon hogy a lánynak válaszol, meg sem lepődöm. Azon már inkább amit Nio arcán véltem felfedezni akár egy pillanatra is, amikor szimplán megpillantotta a fiút. Halovány féltékenység és ellenszenv suhant át az elmémen amikor tudatom felfogta azt a röpke képsort ami a lányon látszódott. Bemutatkozott neki és ugyan a nevét hallva már biztos voltam abban hogy kit kellett volna látnom. De mint kiderült… nem ő volt. A magyarázata válasszal szolgált mindarra amivel vádak elé állíthatnám, így csupán hallgatok és emésztem a hallottakat. A siránkozása mérhetetlenül ellenszenves volt számomra, mint ahogy annak az oka is amit csupán sejtettem. Biztos még nem voltam benne, hiába árulkodóak a jelek. A fiú közeledni akar hozzá, a lány ha csak egy lépést is, de hátrált, én pedig szinte észre sem vettem amikor kettőjük közé álltam, félig srégen, és nem teljesen közöttük, de elég közel ahhoz hogy virtuális testem megfelelő korlátot képezhessen. Éreztem a fiún hogy instabil, viszont ha eddig is ennyit hisztizett itt, már meg kellett volna találnia valakinek rajtunk kívül is.
- Mond csak.. hány emberkének mesélted el ezt a kis történetet?... – Minden kis részletre ki akartam térni mielőtt nekifutok a dolognak rendesen. Hiába tűnhetek alaposnak, legbelül tudom hogy teljesen hidegen hagy ez a történet, viszont volt két dolog ami miatt még tartottam magam a szerepemhez. Az egyik az angyalka volt, a másik… pedig a többletinformáció. Ez a kölyök pedig csak tovább zokogott. Módfelett zavaró jelenség volt az tény, és ugyan nem szolgált rá a halálra mégis egy halvány pillanatra megfordult bennem hogy megteszem. És a legszebb benne hogy nem is tudná megindokolni. Sajnálat? Közömbös vagyok vele, és a feltételezett indítékaival is… Hatalomvágy, dominálás… talán egy picit, mivel ott motoszkál bennem a kíváncsiság az érzés iránt. Mégsem teszem meg, egy egyszerűbb megoldást találok a dologra.
- A viadal lényegében, összeszedtek pár játékost, akik egymás és a rendszer ellen fordítottak. Elvileg csak egy maradhatott életben… Végül több pletyka is kering a dologról. Az egyik a módosított rovarok, akik képesek felvenni a másik alakját, akkor képesség által való klónozás, olyat is hallottam, hogy már akkor is elég sok dologba ütötte bele az orrát a Sayonara… Viszont a másik egy Kayaba által indított kísérlet. Azokat a személyeket, akiket kiválasztottak, elrabolták és lemásolták minden centiméterüket és még többet. A külsejüket, emlékeiket, gondolataikat, félelmeiket és vágyaikat. Egy szóval mindent. – Bele gondolva, ha ez igaz lehet, és én itt állok egy ilyen kísérlet előtt, el sem tudja gondolni Kayaba mekkora örömöt okozott, hisz felfoghatatlan hogy lassan ott tartunk, hogy a tudatunkat is át lehet konvertálni és az magától fejlődik tovább pont úgy mint az eredeti. Ez a hallhatatlanság kulcsa. Szinte bele bizsergek a gondolatba. Viszont nem adhatom át magam a mámornak és a megkönnyebbülésnek mikor ez a mártír ennyire féleszűen félreítélt.
- Nem, egyáltalán nem értelek meg… - Jelentem ki hűvös közönnyel, majd mégiscsak elmosolyodok, némi értetlen gúnnyal az arcomon.
- Soha sem értettem a mártír jelölt személyeket, azokat akiknek ott az élet a kezükben, mégis belehajszolják magukat saját önsajnálatukba. – Csupán erre tudtam gondolni.
- Ha minden igaz az eredetid Jumpy Vigor-os, igaz? – Kérdeztem rá valós származására, ha ő maga nem tér ki rá.
- Azt is hallottam hogy az eredetid részt vett az utóbbi boss-harcon, és hogy igencsak jóban van a Justiece League vezérével. – Mosolyodtam el kedvesen, majd magam mögé pillantottam az angyalkától is visszaigazolást várva. Hisz amim van az nem több csak szóbeszéd pletykára viszont nem szeretnék alapozni. Majd amikor végleg megadja magát, és könyörög a halálért, kardját elénk veti, majd drámaian letépi a felsőtestéről a ruháját, egy mozdulattal felvettem a kardját, majd annak a markolatával orrba gyűrtem. Sajnálatos hogy nincs fájdalom, most tényleg megleckéztettem volna ezt az önjelölt mártírt. Valahol zavar hogy ennyire ragaszkodik ahhoz a nőhöz, ingerel hogy ilyen könnyen megszabadulna az életétől. És undorral tölt el, hogy másokat kér meg rá, akkor is ha elvileg nincs más megoldás. Közben pedig végig a megoldásokon kattogott az agyam.

by **Silica** Hétf. Jan. 11 2016, 16:03

Az orrba vágás igazán meglepi hősünket, és elterül a barlang hideg földjén, sziszegve, fájdalomtól vinnyogva szorongatja a nóziját, miközben valami érthetetlen nyelven káromkodik. Azonban emellett mást is észrevehettek, mégpedig azt, hogy Sou indikátora besárgult. Mégsem védett a terület? Vagy csak azt akarja ezzel jelezni a rendszer, hogy a fiú valahol mégis csak játékos? Visszaváltozik vajon Sou indikátora a kaland végén, mint ahogy már történt ilyen Aincradban? Nos, ezt még nem tudjátok meg, de válaszokat azért kaptok.
-Én... ti vagytok az elsők! És... én nem vagyok mártír! Én csak meg akarom védeni Hinarit! Ő az én egyetlenem! Nekem nem kell az az élet, amiben tönkreteszem őt!
A többire csak bólogat. Persze azóta a barlangon kívül sok minden történt. Alex átpártolt a szerelme céhéhez, bár továbbra is tiszteletbeli Vigos maradt... de erről a klón mit sem tud.
-Mit akarsz, mit tegyek azért, hogy megtegyétek nekem? Megteszek mindent! Mindent, csak ne hagyjatok szenvedni!

by **Ijichi Sou** Hétf. Jan. 25 2016, 05:52

Értetlenül bámultam a fiú reakcióját, mivel nincs fájdalomérzet, de mégsem tűnt mesterkélt színjátéknak a vergődése. Picit összezavart, hisz már nem tudom miben higgyek neki és miben nem… Mondjuk pont lényegtelen is volt a számunkra, hogy igazat mond-e avagy sem. De mégsem tudtam volna ráfogni hogy hazudik.
- Hagyd abba a színészkedést, nincs fájdalomérzet! – Szólaltam meg, még a végén rossz színben tüntet fel az angyalka előtt. Nem mintha nem szerettem volna picit hogy észhez térjen, és ha ebben egy kis fájdalom segít akkor megadjuk neki azt. Az indikátorom sárgult.
- Hajjjaaj… ha így folytatom így maradok. – Túrtam a hajamba, miközben megjegyeztem magamnak hogy vissza kéne vegyek a vérmérsékletemből. Bár ha így maradnék, sem lenne hátrány, csupán a gyermekded imázsom kéne lecserélnem valami baduss-osabbra. Lehet jól is jönne az újítás. Viszont én nem tudok lelkizni, az a lányok mestersége, így szívesen adnám át a terepet az angyalkának de érhető okokból hátrébb vonulva távol maradt a sráctól. Igen, elég ön és közveszélyes, öngyilkosmerénylő a srác, máris rühellem. De fussunk neki megint.
- Arra nem gondoltál már hogy neki is azzal segíthetnél leginkább ha folytatod a saját kis életed, kialakítod és egyszerűen csak élsz tovább? Most gondolj bele, ha tényleg szereted őt, okoznál neki akkora fájdalmat hogy lelkiismeretfurdalása legyen, hogy a szeretett férfi másolata öngyilkos lett miatta…. Sőt… ha öngyilkos lennél… De másokkal ölette meg magát?... Dondolj bele, van egy nagyszerű életed, a sebek befornak blablablaa meg ilyenek. Sosem voltam jó a lelkizésbe, és nem tudom megérteni mit érzel jelenleg. Viszont tényleg hagynád hogy egy gyenge férfiként gondoljon rád? Van annyi lány mint a fene, és kapcsolat nélkül is van élet, ha esetleg nem szeretnél rajta kívül mást. Ez idővel úgy is enyhül. Még ha most kegyetlennek tűnik is, hidd el tudom… - Volt némi szünet a mondandóm között, hisz próbáltam nem túl keményen fogalmazni ennek a nyápicnak, de magam sem értem? Miért csinálom ez?... Egyszerűbb volna csak megölni nem?... De azzal neki adnék igazat… Hagytam némi szünetet.
- Angyalka? – Pillantottam a mellettem lévő virágszálra. Remélve hogy ő tud majd valami érdemlegeset hozzáfűzni. Soha nem gondoltam volna hogy egy férfi… nem, nem érdemli meg ezt a jelzőt, egy kisfiú szívügyeit fogom intézni…
- Amúgy… nehezemre esik elhinni hogy csak mi jártunk erre, hisz én is egy pletyka alapján kerestem fel ezt a helyet. De ha így is van… Miért mész el eddig?... – Hallgattam el picit.
- Felfogtad amúgy, milyen önző is a kérésed? Legyünk a megmentőd mire mi is megkapjuk a vörös státuszjelzőt… mérhetetlenül egy gyáva alak vagy. – Sértegettem, ahogy kezd összeállni a kép… egyre unszimpatikusabb….
- De tudod mit? Azt nem mondom hogy megteszem, de… töltsünk el együtt egy napot. Mennyünk el szórakozni, vannak nagyszerű helyek, például a Biscott Bár, meg még van egy pár. Mennyünk és csajozzunk be. – Húztam szélesre a mosolyom. Majd pillantottam magam mellé.
- Szeretsz karaokézni? Táncpad, dárc vagy biliárd? – Neki is találunk valami szórakozást, vagy ha szeretné én is szívesen elszórakoztatom majd.

by **Silica** Hétf. Jan. 25 2016, 10:04

-Nekem... áh, mindegy! A francba!
Az utolsó káromkodás ismét valami idegen nyelven hangzik el, de a klón időben észbe kap, meg amúgy sem lenne etikus elárulni Alexka legnagyobb titkát. Nem mintha nem lehetne ez is csak a küldetés eleme, hogy a szörnyű dilemmát fokozza bennetek... amit úgy látom Sou egyáltalán nem érez. Így még érdekesebb lesz, úgyhogy érezd magad felplusszolva a mesélő által. A klón felcsüccsen, és értetlen arccal bámul rád, most már még inkább Niotól várva a segítséget.
-Hogyan élhetném úgy az életemet, ha bármikor megláthatnak? Tönkretenném Hinarit! Nem bízhatna bennem többé... vagyis... nem bennem, hanem az eredeti énben! Nem hagyhatom, hogy az igazi én elveszítse őt! Ez olyan, mintha saját magamtól szakítanám el! Így... így legalább azt érezhetem, hogy egy másik életben ugyan, de mellettem van!
A görcsös fájdalom lagymatag, bágyadt és szerelmetes pillantássá olvad az arcán, a falon lévő név irányába. Ez azonban nem tart soká. Hát ha láttál már lelkében vérig sértett durcás kisfiút, akkor azt szorozd meg öttel, és ezt látod most a veled szemben ülő arcán.
-Én nem élhetek nélküle! Minden perc olyan, mintha kést forgatnának a szívembe! Ez rosszabb mint a halál! És visszakapjátok az indikátorotokat a küldetés végén! Ne higgyetek annak!
Mutat Shou feje fölé, majd újra Niora pillant.
-Könyörgök neked! Az csak az átkozott, kegyetlen Kayaba műve, hogy meghosszítsa szenvedéseimet! Kegyelmezzetek meg nekem! Vessetek véget a szenvedéseimnek!
Sou ajánlatára csak fájdalmas grimaszba rándul az arca. Nem tudja elhinni, hogy a másik képes elviccelni egy ilyen szörnyű, drámába illő tragédiát.

Nio 500 szóval pótolhat.

by **Ijichi Sou** Vas. Jan. 31 2016, 18:58

Gyanús volt nekem ez a fiú. Kezdve a halandzsa nyelvezetével, ami eléggé ide nem illő. És ha már a rendszert úgy építették ki hogy le fordítson mindent, akkor az a nyelv amit használ vagy nem létezik, vagy ritka, bár amolyan töltelékszavaknak is el tudnám képzelni, hisz elég szokatlan nyelvhasználat…
- Nem gondoltál már az igazságra? Arra hogy elmondod neki mi történt, bár ha minden igaz tisztában kell hogy legyen vele, nem? – Bár ha így gondoljuk akkor akad egy másik Hinari is.
- A kis szerelmednek nincs klónja? Ha jól tudom ő is indult a viadalon…. – Hozom fel mint alternatívát. Bár már hallom is a válaszát lelki füleimben…
- Nem tudlak megérteni… egyáltalán. Talán mert hiányzott az életemből a plátói szerelem. – Húztam el a hangom amolyan műi, színészi fájdalomként, amire nem is titkoltam hogy rájátszok.
- De soha nem gondoltam egy nőre mint megszerezhető tárgy aminek egész életemben el kell hogy kísérjen… egy nő szabad. Ahogy a férfi is… saját döntése van, és ha úgy dönt hogy nem én kellek neki, akkor sem fogok egy életen át utána sírdogálni… Oké, szar… - Nem sípolta ki az etikai mód.
- Aláírom rombolja az ember önbecsülését, ha visszautasítják… de szerintem te odáig sem jutottál el hogy elé merj állni és elmondani a problémádat… Ennyire bízol bene? Hogy létezel te, és tudod hogy elvileg szereti a „másik feledett” és inkább itt szenvedsz, és várod a csodát? Vagy, hogy valaki megsajnáljon?!... – Csóváltam a fejem. Elmesélhetném hogy miért jutottam el idáig, ehhez a gondolkodási módig, de nem egy ilyen embernek fogom… Pedig tanulságos kis történet. Mégis, megtartom magamnak.
- De tudod mit. Mesélj róla. – Kértem meg a fiút, nem mintha annyira érdekelne. Más dolog érdekel. De azt majd később és csak ha igazam van…

by **Silica** Hétf. Feb. 01 2016, 15:27

-Te tényleg nem érted a férfi lélek titkait, te... te...
Felfújja magát, mint egy hörcsög, és még a mellét is kidülleszti, de addig már nem jut, hogy felálljon.
-Az igazság az, hogy boldognak kell tudnom őt, és az igazság fájna neki, az én feladatom pedig, egy férfi feladata az, hogy megvédje a szíve választottját! Én megvédem Hinarit a halálommal! Nem engedem, hogy Kayaba ördögi terve beteljesüljön, és elbizonytalanítsa őt abban, hogy a másik én, az igazi én vajon igazi-e! Ezt nem tehetem meg vele, ezért kell meghalnom! Neki pedig... pff!
Félrevonja a tekintetét, és sértődötten a falat bámulja, de azért még válaszra méltat.
-Ő utánozhatatlan! Őt nem merte Kayaba klónozni. Én pedig szabad vagyok, és szabadon kellene döntenem a halálomról, de ez az átkozott még azt is elvette tőlem! Te még soha nem voltál szerelmes, nem tudod, hogy milyen érzés elveszíteni őt! És... nem kell mesélnem, mindenki hallott már róla! Ő a frontharcosok vezetője, a legerősebb! Ő a JL vezére, aki rendben tartja a céhet, és soha nem lankad a figyelme, és egész Aincradot védelmezi a szervezési zsenijével! Ő a legcsodálatosabb lény, akivel valaha találkoztam! Ember vagy-e egyáltalán, vagy csak egy NPC, aki nem érti a szerelmet?! Miért ilyen nehéz teljesíteni egy szerelmes szív utolsó kívánságát?!

Határidő: Január 7.
Nio 750 szóval pótolhat, vagy kiesik.

by **Nio** Hétf. Feb. 08 2016, 03:13

Továbbra is zavarodottan és értetlenkedve kuporgok és figyelem, illetve próbálom követni a részleteket, ami nem is könnyű feladat. Tekintve, hogy mint kiderült eddig valami burokban éltem, mert nem nagyon vagyok tájékozott a SAO eseményeit illetően.
Sou elsőre nyugodt fiúnak tűnt, aki van annyira óvatos, mint én. Azonban mint kiderült… illetve feltételezem, hogy ez a Viadal érzékeny pontja az életének, mint nekem például Astrum és a hajója. Bár ez valahogy komolyabban hangzik.
Se köpni se nyelni nem tudtam miután Sou beszámolt, hogy mi is ez a Viadal. Maga az, hogy bezártak minket ide nem volt valami emberséges és normális cselekedet, hogy szépen fejezzem ki magamat, de ez a kísérlet mindenen túltesz. Soha nem hittem volna, hogy ennyire lefajulhatnak még a dolgok. Az elhangzottak után kissé meg kellett ráznom magamat, hogy visszatérjek, azonban az igazi észheztérésemet Sou idézte elő. Orrba vágta az NJK-t, aki lehet, hogy nem is NJK. Sou indikátora besárgult, Alex meg a földre került, pontosabban elterült.
Izmaim megrándultak, oda akartam menni a földön fetrengő és magyarázkodó Alexhez, azonban már végkép nem tudtam, hogy mit kellene tennem. Ő egy játékos, vagy azt is lemásolták, hogy ha ellenük irányul valami támadás, akkor az játékos bántalmazásnak minősüljön… vagy valami ilyesmi. Egyáltalán létezhet ilyen…?
Végül csak felálltam. Sou-ra néztem kérdőn, mivel Ő jobban képben van ebben a dologban. Bár szerintem van ennek másik útja is, hogy ne kelljen megölnünk. Mármint, hogy megoldjuk a problémát, bár nem hiszem, hogy jó lenne, ha egyszerre két Hinari vagy bárki lenne még ebben a világban is. Arra nem is mertem rákérdezni, hogy miért vágta orrba.
Azonban hirtelen képszakadás történt, vagy csak én nem figyeltem, mert Sou mintha személyiséget váltott volna, vagy ilyesmi, mert mintha szerelmi tanácsokat adott volna az elveszett fiúnak, akinek mindössze annyi a hibája, hogy „örökölte” egy szerelmes férfi emlékeit, érzéseit.
Mind a ketten várakozva néztek rám, de meg sem mertem szólalni, helyette egyre vörösödő arccal fordítottam félre fejemet. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék. Nem igazán vagyok képben ezen a téren. Csak nem olyan régen tudtam meg, hogy mi is az a szerelem. És csak Hinarit ismerem valamennyire, Alexet egyáltalán nem… emlékeim szerint soha nem is találkoztam vele. Annyira nem vagyok régen céhtag, hogy mindenkit ismerjek, és egyáltalán nem is vagyok társasági ember.
Nem nagyon tudtam hova tenni ezt az esetet. Most akkor mit kéne tenni? Szerelmi tanácsokat adni valakinek, akinek nem is kellene létezni, és a szerelme viszonzatlan, mert soha nem léphet az eredeti helyébe? Sou sem akarta feltehetőleg megölni ezt az Alexet, és én sem. De szerelmi és életviteli tanácsokat adni egy klónnak? Abszurd. Mást nem tudtam volna én sem mondani, csak valami hasonlót, vagy még annyit sem. A szerelmi részét megértem. És addig nem is volna gond, ha csak egy szerelmi háromszög lenne, de egy klón az a bizonyos harmadik személy. Ijesztő.
Én sem tudnék olyan könnyen dönteni, ha Yuichinek lenne egy klónja. Az tény, hogy az eredetit választanám, de Yuichi klónja is végeredményben, vagy részben Yuichi, ami megnehezítené a dolgot. Ez az én esetemben is gondolom igaz lenne, ha belőlem lenne még egy. Bár szerintem Hinari nem is tud erről… Ha tudna, akkor kisebb káosz lenne a szívében.
Gondolatmenetemből a klón hangneme zökkentet ki. „Nekem... áh, mindegy! A francba!” szólalt meg egy másik hangon és stílusban. Majd felül és ismét olyan szelíden beszélt, ahogyan eddig. Ezt követően Sou is megint meglepetést, okot. Filozófia és szerelem. Valamit, egy olyan kép, amin két kandúr egymásra fúj. Arról nem is beszélve, hogy mind a ketten marhaságokat beszélnek. Amit csak egy ideig bírtam hallgatni, majd egyszer csak valami elpattant.
-Eddig és ne tovább!- csattantam fel.- Halljátok mit mondotok? Van igazság ugyan, amit mondotok, nem tagadom,…- tettem karba kezeimet, és kezdtem átgondolni mondandómat- de egy-két dolgot dolgot kifelejtetek az elméletekből: Hinarit és téged. Addig renden, hogy egy klón vagy, és kisebb bonyodalmat okoznál, amit egyszerűen meg lehetne oldani azzal, ha meghalsz- jöttek sorban a szavak, amik elsőre kicsit kegyetlennek tűnhetnek.- Azonban neked ez jó?- kérdeztem már lágyabban. Szeretem Yuichit és ebben a szituációban eleinte egyfajta sokk lenne, ha megtudnám, hogy van egy klón, aki pontosan olyan, mint Ő. Kívül és belül is. Viszont csak addig, amíg megszületett. Az idő múlásával ugyanis a klónnak is lesznek olyan tapasztalatai, amik csak az övéi, ami miatt egy másik emberré válik és többé nem lesz az akiről másolták.- Neked jó, hogy valaki más emlékei alapján élsz és szeretsz? Eddig lehet, hogy Alex voltál, de egy ponton már más vagy. Elvégre Alex most nincs itt és nem vitatkozik Sou-val, nem? Tényleg el kellene kezdened önmagad lenni és emiatt szeretni. Hinari akár tudja, hogy létezel, akár nem számára mindig, csak egy Alex lesz. És biztosan,csak azért gondolod azt amit, mert valaki másból lettél… Vagy valami hasonló, az igazat megvallva énsem igazán értem, de lényegében…- ezen a ponton nem találtam a megfelelő szavakat. Minden itt volt a nyelvemen, de nem volt olyan egyszerű megfogalmazni.- Nem vagy Alex, még akkor sem, ha róla másoltak. Lehet, hogy egy ideig Ő voltál, de az útatok ketté vált, talán ez a helyes kifejezés. Ha pedig elkezded a saját utadat járni biztosan találsz valakit, akit te szeretsz és nem az az Alex, akiről másoltak. Mert már régen nem Ő vagy.
Kisebb monológom után elfordultam és két kezem közé fogtam fejemet, ami ismét árnyalatokat váltott, mint valami kaméleon. Te jó és, milyen hülyeségeket hordtam itt össze-vissza…? És még én nem bírtam a vitatkozásukat hallgatni.

//Bocsánat, hogy nem írtam. Vizsgaidőszakom volt. De vége és ismét tudok aktív lenni.

by **Silica** Hétf. Feb. 15 2016, 05:32

A klón csak szipogva ingatja a fejét, majd ismét a fegyveréért nyúl, megpróbálja visszaszerezni, és ha sikerül neki, akkor a pengét a mellkasának szegezi.
-Gyűlölök mindent, ami Kayaba mocskos teremtménye! Gyűlölöm a világot, gyűlölöm az NPC-ket, gyűlölöm a peteket, gyűlölöm az egészet! Tudja jól, és pont ezért és ezzel kínoz! nem vagyok igazi, és soha nem is lehetek az! Csak egy program vagyok, akinek lelke sincs, és egy emberi lény nem élhet így! Kérlek, szabadíts meg ettől a hamis élettől, mert ez csak szenvedés! Ha Hinariért, drága kedvesemért nem akarod megtenni, tedd meg értem! Könyörgöm neked!
Újabb teátrális mozdulattal próbálja Nio kezébe juttatni a fegyver markolatát, majd beledőlni a pengébe, reménykedve abban, hogy átvághatja a rendszert, na és persze önmagát, már kevésbé képletes értelemben.

Határidő: Február 22.
Sou 500 szóval pótolhat.

by **Nio** Szomb. Feb. 20 2016, 15:29

Úgy tűnik, hogy Alexet nem lehetett lebeszélni erről. Bár ami azt illeti eléggé sok hordtam itt össze az előbb. Valahogy nem is csodálom, hogy nem érték el a gondolataim Őt. Azonban nem akarom megölni.
Nemcsak, hogy nem érték el gondolataim, de még elkeseredettebbnek tűnik ezek után. És ami még rosszabb a fegyver markolatát is kezemhez egyre közelebb juttatta. Fel is vettem a földről, de eszem ágában sem volt használni. Valamit ki kellene találnom, de nem húzhatom nagyon sokáig.
Egy ideig még gondolkodva a pengéjét néztem a fegyvernek, majd egy pillanatra Sou-ra néztem segélykérően, de semmi. Haloványan át is suhant a fejemben,hogy tényleg, csak meg kellene ölni. Elvégre, ha Ő tényleg csak egy másolat, akkor tényleg ez volna a leglogikusabb, tekintve, hogy nem akarja a saját útját kitaposni, vagy valami ilyesmi. De valami itt nem tiszta...
-Nem akarlak tovább gyötörni, de tényleg te vagy a másolat...?- kérdeztem eltűnődve.Egyrészt, mert nem voltam biztos abban, hogy tényleg csak egy klón. Másrészt, mert egy kis időt akarok nyerni,hogy hátha kitalálok addig valamit. -Mi volt az az iménti személyiségváltás... vagy micsoda? -kérdeztem vissza és néztem fel Alex-re, bár nem tudtam hirtelen hogy is fogalmazzam meg azt, amit láttam akkor.

by **Silica** Kedd Feb. 23 2016, 07:35

Ez a kérdésed bizony meglepi a fiút, és be is szünteti az előbbi tevékenységét, miszerint feléd rohanva neked szegezze a markolatot, mintha nálad lenne, és úgy döfje magába a fegyvert. Na persze ez hiú ábránd, az item így nem fog felszerelődni, ha csak meg nem fogod rendesen a markolatot, ám úgy tűnik az PC-NPC eléggé el van keseredve ahhoz, hogy már ez se jusson el a tudatáig. A bizonytalanság lassan dühvé alakul, szeme villan, és ismét feléd rohan.
-Hogy kérdezhetsz ilyet?! Szerinted itt lennék, ha nem én lennék a klón? Hagynám, hogy a drága kedvesem, életem értelme egy programot higgyen a szerelmének?! Ezzel megsérted az érzéseimet, de még Hinari érzéseit is!
A hangulatváltásos kérdésre nem is reagál, és talán ennek a bunkóságnak köszönhetően az RNG nem neki kedvez, és elbukik, mielőtt elérhetne. Újra a padlóra kerül, és ujjaival a kövezetet kezdi kaparni, halkan nyöszörögve.
-Kérlek... könyörgöm...

Határidő: Február 29.
Sou 750 szóval pótolhat.

by **Nio** Hétf. Feb. 29 2016, 11:56

Miután ismét dühösen kifakadt és könyörgött rájöttem, hogy nem tehetek mást, mint hogy megteszem azt, amit kér. Igazából azt sem értem, hogy miért akartam megmenteni egy ismeretlent, aki lehet, hogy csak egy másolat. Lehet, hogy már régen meg kellett volna tennem...
Erősebben megmarkoltam a fegyver markolatát, és azon méláztam egy darabig. Sou nem nagyon mutatta, hogy érdemes lenne „Alex-szel” tovább vitázni vagy sem. Tőle nem számíthattam több segítségre. Gondolom Ő is kifogyott az ötletekből. Mindenesetre akár igaz a sztorija, akár nem, ha lemondott az életről, akkor nem az én problémám.
Menetirányba állítottam a kapott fegyvert, lándzsámmal úgysem férnék el ebben a szűkös lyukban. Majd behunytam a szememet és még egyszer egy sóhaj kíséretében végiggondoltam a történteket, bár nem nagyon tudom, hogy miért elvégre eddigi beszédeinknek sem volt semmi értelme.
Mindezek után kinyitottam szemeimet és megindítottam célja felé, de mielőtt odaért volna szó szerint lefagytam. Hirtelen hátra néztem Sou-ra. Az indikátora! Ha jól emlékszem, akkor lett ilyen, amikor orrba gyűrte ezt a szerencsétlent. Ezt is lemásolták, vagy Ő tényleg nem csak egy másolat. Nem akarok gyilkos lenni.
Visszahúztam a fegyvert és a földet bámulva kérdeztem kissé bizonytalanul.
-Ennyire élethűen megalkottak volna titeket, hogy még az indikátor is elszíneződik, ha bántunk titeket? – dobtam elé a fegyvert. – Egy önző valami vagy, ha azt hiszed, hogy tönkre teszem miattad az itteni életem!- itt már rá néztem dühösen. Nem fogom megtenni. Nem akarok vörös indikátorral sétálgatni, még akkor sem, ha ez az Alex, csak egy depressziós másolat, aki nem ért máshoz csak az önsajnálathoz. Bízza ezt egy másik bolondra.

by **Silica** Kedd Márc. 01 2016, 07:29

Alex ismét behunyja szemeit, megkönnyebbült, átszellemült mosollyal az arcán tárja ki karjait előtted, majd térdre rogy. Úgy tűnik nem nagyon tudja eldönteni, hogy hogyan szeretne meghalni, miként lenne stílusos, az azonban jól látható, hogy bár nagyon vágyik a megváltó döfésre, remegni azért remeg. A klónok vajon ugyanúgy félnek a haláltól akkor is, ha tudják, hogy nem igaziak? Pár másodpercig csak vár, mintha nem hallaná a kérdésedet, ám a kard csörömpölésére úja kinyitja a fél szemét.
-Ez is csak egy trükk! Amint megölsz, befejeződik a küldetés, és ha kilépsz a barlangból, visszakapod az indikátorodat. Megígérem!
Megmarkolja a kardot a pengéjénél, és markolattal feléd nyújtja. Így sajnos nem sebez, de elég egyértelmű, hogy mit szeretne... még mindig.

Mivel csak két játékos küldi, Sou-t csak akkor rakom ki, ha Nio-t zavarja a szótlansága.
Határidő: Március 7.

by **Nio** Csüt. Márc. 03 2016, 00:09

Az indikátor miatt ugyan kissé tartottam, hogy ezzel megbélyegeznek, holott nem is tettem semmit. Azonban Sou-nak nem vettem a döntésben sok hasznát, és ennek az Alex-nak is hiányzik néhány kereke az agyából, annyi szent. Bár ami azt illeti lett volna még pár kérdésem az üggyel kapcsolatban, de ahogy elnézem nem kaptam volna rájuk más választ, mint hogy „Ölj meg gyorsan, mert értelmetlen élnem”. Vagy valamilyen ehhez fogható marhaságot. Én is tudok hülyeségeket beszélni, de az én szavaimnál sokkal nagyobb marhaságot az efféle dolgok képviselik, még akkor is, ha ez az Alex, csak egy másolat.
-Remélem igazat beszélsz…- sóhajtottam és elvettem a felém nyújtott kard markolatát.
Már nem volt sok kedvem ismét monológba kezdeni, hogy érdemes volna megpróbálnia élni ahelyett, hogy meghal. De ez megint csak süket fülekre találna, na meg zagyvaságokat beszélnék össze-vissza, pontosan úgy, mint az előbb. Ha már itt tartunk nem is biztos, hogy meg fogom tudni ölni, elvégre Ő sem tudott öngyilkos lenni, feltéve, ha igazat mondott. Mindenesetre tegyünk végre pontot ennek az ügynek a végére. Úgyis régen láttam már Yuichit, lehet hogy ez az incidens után felkeresem. Jó lenne egy kis változatosság, mivel mindig Ő az aki előbb ír nekem. Most én jövök. És ami azt illeti már jó volna ismét kint lenni ebből a barlangból. Kezd zavarni a bezártság, jobban szeretek a „szabad levegő” alatt lenni. Egyáltalán minek is jöttem ide be?
A kardot ismét menetirányba állítottam és egy sóhaj ismételten kíséretében el is indítottam a térdelő Alex felé a pengéjét. Ami ez alkalommal nem állt meg, bár nem adtam teljesen hitelt szavainak, de egy részem reménykedett abban, hogy nem fogom tudni megölni, és csak kissé elsárgul az indikátárom, mint Sou-nak.

by **Silica** Vas. Ápr. 10 2016, 12:32

A kard lassan hatol be a fiú testébe, és érzed azt, ahogy ellenáll a pixeltest... vagy nem is pixel? A vágás helyén vér serken ki, és Alex arcán azt láthatod, hogy szörnyű fájdalmakat él át, ám talán most először, férfiasan viselkedik, és tűri, csak kissé hörög, ahogy a mellkasán áthalad a penge. Hallod ahogy súrolja a csontokat, ahogy törik a borda, és láthatod, ahogy a penge mellett habos vér szivárog az áldozatod tüdejéből minden egyes lélegzetvételnél. Az életcsíkja azonban elkezd lefele haladni, a te indikátorod pedig sárgába vált... de a fiú mosolyog.
-Köszönöm... csak... tartsd a pengét...
A hangja halk, nehezen beszél, szája szegletében apró vércsík csordogál a barlang kövezetére.
-Ez csak... ne higyj neki... mindjárt vége...

Köszönöm szépen a türelmet, lehet újra játszani :3

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Lonely Day

[Küldetés] Lonely Day

Re: [Küldetés] Lonely Day

Re: [Küldetés] Lonely Day

Re: [Küldetés] Lonely Day

Re: [Küldetés] Lonely Day

Re: [Küldetés] Lonely Day

Re: [Küldetés] Lonely Day

Re: [Küldetés] Lonely Day

Re: [Küldetés] Lonely Day

Re: [Küldetés] Lonely Day

Re: [Küldetés] Lonely Day

Re: [Küldetés] Lonely Day

Re: [Küldetés] Lonely Day

Re: [Küldetés] Lonely Day

Re: [Küldetés] Lonely Day

Re: [Küldetés] Lonely Day

Re: [Küldetés] Lonely Day

Re: [Küldetés] Lonely Day

Re: [Küldetés] Lonely Day

Re: [Küldetés] Lonely Day

Re: [Küldetés] Lonely Day

Re: [Küldetés] Lonely Day

Re: [Küldetés] Lonely Day

Re: [Küldetés] Lonely Day

Re: [Küldetés] Lonely Day

Re: [Küldetés] Lonely Day