Sayonara: Ekitora

by **Chancery** Pént. Okt. 16 2015, 21:39

Alazzazza azóta sem ment ki a fejemből, pedig már annyi víz lefojt a Dunán, hogy hihetetlen. Továbbra sem tudtam mondjuk összekapcsolni őt a Sayonara céhnévvel, egyszerűen sosem azért jutott eszembe, mert meghallottam valahol a nevüket, egész egyszerűen csak nem tudtam elfelejteni azt a harcot aznap, illetőleg ahogy viselkedett. Nem mondanám, hogy ritka, ha ennyire elkezdek érdeklődni valaki iránt, de az már kevésbé gyakori, ha érzem is, hogy ennek nagy oka van. Ha egyszerűen tudom, hogy meg Kell ismernem őt jobban, mert a Sors ezt akarja.
Nagy szomorúság volt így, mikor megtudtam, hogy vele közvetlen kapcsolatba harc útján már nem léphetek. Arra pedig nem tudtam, lehetne-e vállalkoznom, hogy egyszerűen meghívom mondjuk egy sütire vagy kávéra. Tekintve, hogy a szóbeszédek szerint egyébként is mindig a mezőket járja, nem hiszem, hogy elfogadta volna, ha pedig csak úgy odalibbenek és megkeresem, talán hozzám se szólna. Valami más módot kell találnom. Nem mondom, hogy nem fogom ezeket is megpróbálni, ha nem találok más megoldást, de talán...
Talán előbb információt kéne gyűjtenem róla. Mi az, ami esetleg érdekelheti még? Nem akarok harcolni vele, hogy őszinte legyek... én inkább... nem is tudom...
Így találtam meg a listát a parancsnokokról. A szemem rögvest az ő neve alatt levőkére ugrott. Angela és Ekitora. A nőkkel sosem tudtam annyira szót érteni, tehát Ekitora lesz a tökéletes választás. Harcra hívom ki, de nem igazán hiszem, hogy komolyan fogom venni, elvégre, elsősorban beszélgetni szeretnék. Remélem, hogy elég nyitott lesz a dologra...
Jobb híján elküldtem az üzenetet és izgatottan vártam a válaszra, megadva neki a lehetőséget, hogy időpontot és helyet is választhat cserébe. Én szabaddá tudom tenni magam, ha nem épp bossharcról van szó. Szinte a torkomban dobogott a szívem, ahogy lestem a kis szürke borítékot a HUD-on.

by **Yoshiaga** Szer. Dec. 09 2015, 22:20

Ekitora a földet bámulva és a port rugdosva jelenik meg a helyszínen rengeteg idő múlva.
- Bocsánat, hogy elkéstem, csupán történtek... dolgok a Sayonarában. Meg kellett beszélnem... dolgokat... másokkal... - fejezi be a mondanivalóját, majd dühében egy sziklába rúg, ami elrepül a fejed mellett. Mikor visszanézel rád, szúrós tekintet fogad, mintha egy vérszomjas vad nézne rád.
- Mit akarsz? - szólal meg, majd fogát csikorgatja.

by **Chancery** Kedd Jan. 05 2016, 18:56

Végül nagy kelletlenül kaptam egy választ, elég rövid volt és velős, de nekem így is örömet okozott. Mosolyogva bokszoltam egyet a levegőben és hurráztam, majd alaposan felvéstem a naptáramba a dolgot, hogy még véletlenül se felejtsem el. Jó szokásomhoz híven pedig macskámmal a lábaim mellett jó tíz perccel hamarabb is érkeztem a megbeszélt helyre, a teljes pontosság valahogy sosem volt az erényem. Mindig előbb érkeztem mindenhova... kivéve, amikor nem, de az elég ritka volt, és mindig égett is a pofimról a bőr utána.
Mikor már ezen kívül is fél órája várunk, Álom egy jó nagyot lendített amúgy sem épp nyugodt farkán.
~Eljön egyáltalán? Lehet, ő meg pont elfelejtette a dolgot.~
-Én nem hiszem. Jönni fog. -bólintottam. Tudtam, hogy meg fog jelenni, csak biztos közbejött valami.
A végén már az időt se néztem, csak rugdostam a port, és persze jó alaposan megnéztem mindenkit, aki épp arra járt. Végül a szőke ifjonc, aki úgy sietett, felkeltette az érdeklődésem. Talán pont ő lenne az? Mikor megáll előttünk és fel sem nézve pedig beszélni kezd, akkor mosolyogva csak legyintek egyet.
-Ugyan, semmi go...
Majd elhajolok, mondjuk a szikla amúgy se talált volna el, mindenesetre így biztosabb volt, ha elkerülöm. Ámulva figyelem annak röppályáját, és mikor Ekitora is úgy néz rám, mintha a kanál vízben meg tudna fojtani, egy pillanatra felébred bennem a régi Chan és dühöngve elhordja mindennek. Csak egy pillanatra, és csak fejben. Nem szabad elfelejtenem, hogy én már nem az a régi, hamar lángra kapó kis csitri vagyok. Felnőtt nőként, vagy legalábbis értelmes felnőttként kell viselkednem, Ekitora pedig egyébként is fiatalabbnak néz ki nálam. Az okos enged, ugyebár...
-Nyugodj meg, először is. -emelem fel a kezeimet is kissé, hogy jelezzem, semmi ártó szándékom sincs, és egy fél lépéssel közelítek csupán. Idegen, ez egyértelműen látszik. Történt valami, ami befolyásolja a lelkiállapotát, így pedig nem állhatok elé azzal, hogy "te figyelj, Alazzazza érdekelne". Nem... perpillanat most ő is érdekel.
-Ráérünk, én legalábbis. Ha gondolod, meséld el, mi a baj, mert valami van, az egyértelműen látszik. Tudok segíteni, legalább azzal, hogy meghallgatlak? -mosolygok a legkedvesebben. Álom nem igazán reagál semmit, csak nézi Ekitorát és annak minden mozdulatát.

by **Cardinal** Szomb. Ápr. 30 2016, 15:50

Ide beficcen 80 arany Chancery-nek, lezárom a KT-t.

by Ajánlott tartalom

Sayonara: Ekitora

Sayonara: Ekitora

Re: Sayonara: Ekitora

Re: Sayonara: Ekitora

Re: Sayonara: Ekitora

Re: Sayonara: Ekitora