Színház az élet, színpad a nagyvilág! [JK küldetés]

Csupán második napja, hogy Taftba költöztem. Hosszú, hosszú ideje terveztem már ezt az egész procedúrát, de mindig volt valami bibi, amiért ezt nem ejthettem meg. Először is, a költözéshez pénz kell. Ha viszont NJK-knak adtam volna el az üzletem helyiségét, magyarán vissza a rendszernek, azzal jóval kevesebbet kaptam volna, mint amennyiért eredetileg vettem. Úgyhogy találnom kellett valakit, akinek eladhatom, aki még így is jobban járt vele, mintha a rendszertől vásárolta volna. Aztán pedig, muszáj volt megvárnom vele, amíg a kis szintűek elkezdik használni a kiképző új szintjét, különben aligha lenne olyan, aki be tudna térni az új boltomba szépséget és megújulást vásárolni. Aztán pedig még ott volt Rinarin is, aki úgy döntött, nem csinálja az üzletet tovább... Áh, kész agyrém. @_@
A ház megvétele után még hátramaradt a költözés, amiben ShuuShuu segített. :3 Nem volt kis idő megtalálni a megfelelőt, ráadásul a belvárosiakat gyakran nagyon hamar lefoglalják. Nekem viszont olyan kellett, ahol nap, mint nap elhaladnak az emberek, hogy mindenképpen növeljem a vásárlóim számát. Ha nehezen is, de megtaláltam a megfelelőt, előkészülhettem a boltom újranyitásával, a kedvezményes akciókkal, s nem marad hátra más, csak a szórakozás. Legalábbis, ami ezt a hetet illeti. Majd a jövő héten nyitok csak ki úgyis.
Taft mindig is a szimpatikusabb nagyvárosok egyike volt, ráadásul az sem hátrány, hogy más településekkel ellentétben ide könnyedén be tudom tenni a lábam anélkül, hogy városőrük akarjanak a piros pecsét miatt kergetni. Az sem hátrány, hogy mindenféle színes programot is találok itt, ha akarok. Itt a Rezes Macska, meg a Telihold, s valahol még egy programajánlót is találtam a helyi színházba szólóan, amit eldöntöttem, mindenképpen meg fogok nézni. Főleg, hogy még ingyenes is! :3 Ki tudja, ha van egy kis szerencsém, akár meg is barátkozhatok a színészekkel, hátha készíthetem nekik a sminkjeiket. Hmm, vajon csak Shakespearre-t játszanak, vagy mást is szoktak? Igazából sosem voltam színházban, mert amik érdekelnek, azokat csak nyugaton játsszák. Itt, Japánban csak buta meséket visznek színpadra, de itt már ez számít alapműveltségnek. Engem meg ezek sohasem érdekeltek.
Több olyan embernek is továbbítom a programot, akikkel jóban vagyok – mert elég ciki lenne egyedül menni - , de a leginkább Cearcsimercsi jelenlétére számítok. :3 Sosem láttam még öltönyben, de biztos csini lenne benne! *-* A magam részéről meg persze eltöltöm a szokásos 6-8 órát az előadás napján a fürdőszobában, hogy minden tökéletes legyen. Nem tudom, mennyire illik az öltözetem a színházhoz, de ez a legközelebbi, amivel most elő tudtam rukkolni. Nem olyan könnyű ám a megfelelő ruhadarabokat megszerezni itt, a saoban. Az alkalomra tehát nem a rendes felszerelésemmel indulok, azok most az inventorymban pihennek. Marad helyette csipkés ruha, aranyszínű cipellők, s kicsi kézitáska.
Egy órával a kezdés előtt jelenek meg a színházban. Úgy tudom, érdemes jó előre megérkezni, főleg, ha jó helyet szeretnél. Mivel pedig jegyfoglalás nuku, ezért marad a sietség. Nem tudom, Cearso mikor érkezik, de én tutira foglalok neki helyet. :3 Rajtam kívül ilyenkor még nem sok vendég szállingózik errefelé, de azt már most látom, hogy még fél óra, és nem lesz ez így másképp.
Helyfoglalás előtt szabályzatelolvasás, pipa. Viselkedni tudok, azzal nem lesz gond. Csak némi muníciót kellene beszereznem, még mielőtt keresek egy jó helyet. Talán nem szép dolog azonnal a büféhez menni, de legalább felmérni érdemes a kínálatot.
Szendvicsek, sütemények... nagyrészt olyan dolgok, amiket inkább az előadás szüneteiben veszel meg. De találtam olyan dolgokat is, amiket bevihetek az előadásra is. Ezeket a színház nevével ellátott csomagokban adják. Miután táppal betáraztam, ahhoz a pulthoz megyek, ahol ha minden igaz, programfüzetet kaphatunk, meg nagyító kukkert, hogy jobban lássak. Remélem, mindkettőből találok.
Nem időzök a vásárlással sokat, hiszen minél előbb jó helyet kellene találnom. Megindulok a büféből az előtér felé, mikor ismerős cicafüleket pillantok meg. A macskák ugyan népszerűek még itt is, nem sok olyan játékost ismerek, aki még cicának is öltözik. :3
- Szia, Chancery! Te is az előadásra jöttél? Tetszik a ruhád. ^^ – hülye kérdések powa. Mégis mi másért jött volna? Meg úgy hirtelenjében nem is nagyon látok más ismerős arcot, legalábbis egyelőre. Persze, a tömeg közben szállingózik tovább befelé.
- Hű... remélem, nem foglalták be az összes jó helyet. o.o Sietek és keresek még... – azzal szállok is tovább. A nézőtérbe érkezve a lépcsőket célzom meg, hátha szerencsém lesz. Picit lassabbnak érzem magam ezekben a cipőkben, mint a régiekben, különösen, hogy ennyi nassit és innivalót is hoztam magammal. A hónom alá csapott kistáskával, és a nagy tálcával egyensúlyozok felfelé. Sokan hozzám hasonlóan foglaltak be egy-egy díszpáholyt a később érkezőknek. Aztán végre találok egy üreset, úgyhogy nem időzök tovább, azonnal elfoglalom a helyet, mielőtt megelőznének. Kár, hogy idebent nem látszódik az indikátorom... akkor biztosan nem mernék lecsapni a kezemről a jó helyet.
Lerakom a tálcát az egyetlen asztalkára, ami három kényelmes fotel között van, s lerakom mellé a kistáskám is. Cearcsimercsi lassan be fog futni, úgyhogy jobb lesz, ha megírom neki, hol vagyok. Egy gyors üzenettel tudatom neki, hogy melyik lépcsőn kell elindulni, és hányas számot keressen, aztán pedig ledőlök az egyik kényelmes fotelbe. Még van bőven fél óra a műsor kezdéséig, de azt hiszem, így sem volt hiba ennyire hamar érkezni.

//ruházat, smink, haj, meg amit akarsz: http://www.polyvore.com/cgi/set?id=171881177
karakter tetoválásai jól látszódnak

Ezen kívül pedig van még hely a díszpáholyban, ha valaki velünk akar ücsörögni :3 //

A hiba, amit a színészek elkövetnek, egészen apró, ezért nem tulajdonítok neki komolyabb jelentőséget. Kicsit kuncogok rajta, azt sem hangosan, és ennyi. Nem fújom fel kifejezetten a dolgot, ehelyett inkább csak élvezem tovább magát az előadást. Cearso kérdésére viszont úgy válaszolok, hogy mindeközben nem veszem le a szemem a színpadról. A nagyítós távcső bizgentyűt pedig rendszeresen odatartom az arcomhoz, amikor valami részletet szeretnék megnézni, például milyen a díszlet, vagy milyen sminket kaptak a színészek. Apró, de nagyon fontos dolgok ám ezek.
- Még a gimiben tanultuk ezeket. Elég fontos darabok ezek. Igazi színházban viszont nem voltam még, tévét meg nem nézek... azokban úgyis csak mesék vannak, amiket színpadra vittek, de azok meg gyerekesek. – vicces ilyet kijelenteni egy MMORPG-ben. De egyébként első pillantásra is látszik rajtam, hogy odakint egyébként nem ilyen körökben mozgok. Csak egy kísérlet miatt vettem meg a konzolt, semmi másért, erre bumm, három éve vagyok összezárva egy csomó anime mániás kockával. Mondjuk nincs már okom panaszra, egészen megszerettem itt. Még akkor is, ha néha megfordult a fejemben, hogy kilépek a játékból.
Kicsit furcsa tőlem, hogy úgy beszélek Cearsoval, hogy nem nézek rá. De annyira, de annyira érdekel, hogy milyen ruháik vannak a színészeknek, hogy nagyon! *.*
- Na és te? Ti is tanultatok ilyeneket? :3 – kár, hogy a japán csatornákon csak nem igazi színházi előadások vannak. Hanem nyálas vámpír sztorik, meg ilyenek. De engem meg azok nem érdekelnek. S épp, amikor megfeledkeznék róla, hogy hárman vagyunk, kapjuk Hikarutól az észt. Elsőre igen okosnak tűnik minden, amit mond.
- Ne legyél ennyire rosszmájú. Nyilván nem hivatásos színészek, de legalább próbálkoznak. :3 Ja éééés elfelejtettelek bemutatni. Ő itt Cearso, a legszupcsibb barát Aincradban. Cearcsi, ő pedig itt Hikaru, az arénában találkoztunk. – meg emellett a céhtársam is, de az mindegy. Remélem, nem szúrja ki az egyen tetkókat. Az enyém jelenleg elég jól látszik, de azt nem tudom, Hikaru mennyire takargatja a sajátját.
Aztán viszont, amilyen okosnak tűnik, amit mondani kezd, átmegy valami baromságba. Ó, Star Wars... Én azt mindig is egy infantilis hülyeségnek tartottam. Kezemet egy különös kéztartásba viszem át, amit bizonyára jól ismerhet. Mint tudós, és mint csillagász, a két univerzum közül természetes, hogy nem a Csillagok Háborúját fogom jobbnak tartani, mert semmi realitás nincs benne. Ellenben a Star Trekkel, ami teljesen elképzelhető, és akár valóságos is lenne. Így tehát Spock kapitány módjára intek egyet Hikarunak.
- Bicsi-bocsi, Star Trekes vagyok. Live long and prosper! – sajnálom, de az SW hülyeség. A klingonoknak legalább normális nyelvük van, nem pedig lassítva lejátszott állatmorgások.
A darab folytatódik, én pedig a páholyból kicsit előredőlve kukkerelem, mi történik. Egészen más a darab így, hogy látom is, nem pedig csak olvasom, igaz, nem sokra emlékszem belőle. Aztán amikor a kacsás alsónemű megmutatja magát, erősen facepalmolok egyet. Miért? ._. Uhh... nagy segítségre van szükségük ezeknek a színészeknek, mert kezdik nagyon gagyiban tolni. Az első bibi még oké, de ez már picit talán túlzás.
- Azt hittem, Shakespearre-t játszanak, nem Monthy Pythont. – facepalm ezerrel. Hát ez nagyon ciki. Nagyon kínos.