Egy új élet történetei

by **Kanami** Vas. Aug. 16 2015, 14:09

És akkor az aranykorona felkerült a koboldkirály fejére.
Megjegyzem, ez egyáltalán nem volt szokványos megoldás.
Egy játékban ilyenkor harcolni kell, és megölni az ellenséget, de ők túl sokan voltak, mi pedig túl kevesen. Nem lett volna semmi esélyünk. Ilyen befejezést még sosem láttam. Mégis, boldogsággal töltött el. Úgy tűnik, a koboldok értelmes és érző lények. Így pedig miért is ne köthetnénk szövetséget? Miért kellene egymást mészárolnunk, mikor közös erővel is dolgozhatunk? Akár a szintek tisztításában is segítségünkre lehetnek majd! Ki tudja? Lehet, küldetések adóivá válnak, egyszerű beszélgetőpartnerekké, barátokká. Timidus óta egyáltalán semmi kétségem nem volt afelől, hogy ezek a programozott lények is értelmesek, sőt, mi több, túltesznek rajtunk. És innentől kezdve úgy tekintettem mind a sárkányra, és most már a koboldokra is, mint embertársaimra. És boldogsággal töltött el, hogy céhtársaim is így tettek. Hogy nem közösítik ki őket, csak mert esetleg zöld a bőrük. Az ilyet tanítani lehetne! Csillogó szemmel figyeltem, ahogy a Kobold király a magasba emeli a fejét, és együtt ujjongtam kobold társaimmal. Mert már ők is a társaim.
- Nagyon szívesen leszek a közvetítő emberek és koboldok között akármikor. Mostantól szívemen viselem ennek a békének a sorsát. - fordultam céhvezérem felé, kezemet a szívemre téve, teljesen átszellemülten. Remélem, a többi céhvezér is ennyire megértő lesz, a haladás szellemiségével. A japánokra jellemző, hogy nehezen nyitnak az új felé. Most viszont itt nem ez történt! Mi egy új kort kezdtünk, új szövetségeket alapítottunk! És egy lépéssel közelebb kerültünk a tökéletes békéhez! Remélem, sok kobold barátom lesz!

*Valaki mondja már meg szegény Kanaminak, hogy ez még mindig csak egy játékban történt meg, csak egy bizonyos szinten..xD*