A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

by **Joey Chrome** Hétf. Jún. 01 2015, 15:59

Részvevők:
- Chancery
- Danieru
- Maria Gonzalez
- Yoichi

Határidő: Június 8.

Valahol a városon kívül vagytok, a vadonban. Vadászat, horgászat, séta, állatok megfigyelése, bármi lehet indok, hogy nem a város biztonságában vagytok. Békés szabadidőtöket csupán az zavarja meg, hogy megjelenik előttetek egy szivárvány színeiben pompázó pillangó. Akármi is rá a reakciótok, amikor egy pillanatra nem figyeltek oda, megszúr a szájszervével. persze tudja már, mi lesz, így megpróbálhatja elhessegetni, de minden hiába, a pillangó elkapja. Szédelegni kezdtek, majd összeestek, s ahogy elveszítitek az eszméleteiteket, még látjátok, ahogy a lepke saját magának gonosz változatává változik vissza...

Bizonytalan idő után magatokhoz tértek, ám egy sötét Kazamatában. Sehol egy kijárat. Semmi fény, kivéve az egyik falnál. Az falon egy kőtábla, amire ezt vésték rá:

"NEM JUTSZ KI ÉLVE, FŐLEG HA "IDOMÁR" VAGY!"

Chan már ismeri a helyet bizonyára, így nem jelent neki számára gondot meggyújtani azokat a fránya lámpásokat. S ezúttal nem lépett rá semmire sem. Chan-nak már ismerős a látvány, a többieknek már nem:

A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba 1704012-20150106-S7db7Y

Egy barlangban vagytok, ami tele van szebbnél szebb kristályokkal. Egész tűrhető hely lenne, ha nem csúfítaná a képet az a sok emberi csontváz. Chan fel is ismerheti azt a csontit, amelyikre első alkalomra rálépett, mert még mindig el van törve a bordája. Hát persze, ki csinálta volna meg itt, mi? A terem közepén van egy gömb, amit nem lehet levenni a helyéről, ám a peremén van 6 kicsi lyuk, s a lyukak alatt egy felirat, aminek a vésése sokkal másabb, mint a falon lévő kőtábláé:

"Ha megtalálod a rúnáimat, szabad vagy"

Balra is vezet út, meg jobbra is.

ÁLOMKELŐ:
Megint hallod a halk suttogást, ám ezúttal nem foglalkozol vele.

Reagáljatok rá a helyre, illetve írjátok meg hogy mit tesztek.

by **Yoichi** Hétf. Jún. 01 2015, 17:07

Kellemes meleg idő van ma. A fűben megpihenve figyelem, ahogy a lágy szellő hatására lengedezni kezdenek a fűszálak és ennek hatására olyan, mintha hullámok lennének és az egész mező egy nagy zöld tenger lenne. Csak itt nem halakkal találkozik az ember a „hullámok” között, hanem mindenféle kisebb-nagyobb állattal és különböző rovarokkal. Egy kis időre behunytam a szemem és csak élveztem, ahogy a napsugarai lágyan simogatnak. Számomra még mindig hihetetlen kicsit, hogy ez a világ ilyen valódinak hat. Csak a fájdalom érzet hiánya az, ami eszébe jutatja az embernek azt, hogy ez a világ nem a valóság. Hátradőltem és elfeküdtem a puha fűben és tovább élveztem a gyönyörű napsütéses időt. Már-már kezdtem elszundítani, mikor is valaki az arcomra telepedett. Bár nem igazán riadta meg emiatt, hisz éreztem, hogy ez a valaki könnyed és törékeny. A szemeim kinyitva pedig azt láttam, hogy egy színes pillangó az, aki az orromon tartott egy röpke pihenőt. Amint egy picit megmozdultam a pillangó azonnal a magasba is röppent, de nem szállt tova csak körülöttem kezdet el repkedni. Felültem, hogy jobban szemügyre vegyem. A szivárvány minden színében pompázott és kissé nagyobb volt, mint az átlagos lepkék, de óriás lepkének, még nem mondanám. Egy apró nesz a közelben egy pillanatra eltereltem a figyelmem a lepkéről, majd egy apró csípést éreztem. Aztán szédülni kezdtem és teljes elsötétülés előtt még látni véltem azt, ahogy pillangó alakot vált. De ebben már nem vagyok olyan biztos, hisz elég hamar elsötétült előttem a világ.
Ébredezni kezdek, bár ezt nem igazán tudom megállapítani eleinte, hisz csak sötétséget láttam. Hirtelen felültem, majd amint sikerül kitapogatnom a falat fel is állok, majd észreveszem a táblát, ami az egyetlen dolog ahol fény van. Közelebb botorkálok, majd elolvasom a cseppet sem vidám üzenettel rendelkező táblát. Még mielőtt tovább indulnék a sötétben tapogatózva, igyekszem felmérni a terepet és felderíteni azt, hogy vannak e még itt másik is a sötétben.
-Hahóó! Van itt még valaki rajtam kívül? Ha más is van itt akkor azt javasolnám, hogy ennél táblánál, aminél fény van alkossunk egy láncot és úgy vágjunk neki ennek a sötét kazamatának… Amúgy a nevem Yoichi…
Amennyiben kapok válaszokat, bátorkodom egy party felkérést is küldeni mindenkinek csak, hogy biztosan tudjunk egymásról és lássuk, ha esetleg valaki sebződik vagy ilyesmik.

by **Maria Gonzalez** Hétf. Jún. 01 2015, 21:18

A vadon. Ez volt az a hely, ahol a tesztelés alatt annyi időt eltöltött, de mióta megtörtént az, egyszer sem jött ide. Félt, és ezt talán még magának sem merte bevallani. Félt a moboktól, ezektől az undorító, gépesített szörnyetegektől. Nem volt lelkük, és nem ismertek kegyelmet. Egy játékos megkegyelmez, ha odaadod az értékeidet... De egy szörnynek több kell. Ő az egész lényedet akarja, minden kis pixel darabkát, amiből állsz...
Ennek ellenére nem tölthetett több időt a városon belül. Nem sokára kinövi ezt a szintet, és talán azt is elfelejti, hogy mennyi időt töltött itt... Ez ellen tennie kell.
Úgy döntött, hogy először a közeli erdőséget keresi fel, és felkutatja minden négyzetméterét. Nem olyan régen egy új íjat is szerzett, ez pedig bátorságot öntött belé... De a teleportkristályt is jól elérhető helyen tartotta.

Az erdő semmit sem változott, mióta utoljára látta. Talán a hely lett világosabb, és a színek élénkebbek... De ez minden. A kisállatok sem zavarták. Azt is tudta, hogy a vaddisznók a mezőn tanyáznak, így tőlük sem kellett tartania. Minden békés volt és nyugodt.
Ekkor pillantotta meg az említett pillangót. A szivárványszín szárnya elkápráztatta, és magával ragadta Almát. A kezét kinyújtotta, és türelmesen várta, hogy a pillangó rárepüljön. Nem is kellett sokat várnia, az ízeltlábú csakhamar odaért, és a mutatóujján pihent meg. Maria egy ideig elbűvölve figyelte, de egy pillanatra elfordította a fejét, és a következő pillanatban azt vette észre, hogy szédülni kezdett.
- ¿Por... Qué? - tette fel utolsó erejével a kérdést, de választ nem kapott. A szemhéjai elnehezültek, és mély álomba zuhant...

Amikor felébredt csupán sötétséget látott, és az első gondolata az volt, hogy megvakult. De amint hozzászokott a sötéthez, már ki tudott venni néhány körvonalat, és a táblát is észrevette... Az előtte álló árnnyal együtt.
Az íját azonnal előrántotta, és felajzotta. Akárki is áll ott, most könnyű célpontot jelent.
Végül mégsem lőtt, de ez csupán az alak együgyűségén múlott...
- ¡Cállate, idiota! Más is lehet itt! - torkolta le suttogva az árnyat. - Veled már találkoztam egyszer nem igaz? - kérdezte meg a hang gazdájától. Lehet, hogy a képzelete játszik vele... De néhány napja mintha ugyanezt a hangot hallotta volna... Vajon hol?
Mindenesetre nem tett eleget a fiú kérésének. Továbbra is kifeszített íjjal várta a sötétbe burkolózva, hogy mit fog tenni ő... Esetleg más játékos, ha többen is vannak itt.

by **Chancery** Szer. Jún. 03 2015, 22:51

Hát hogyisne lenne minden ismerős. Előző kalandom után el is döntöttem; még fogok találkozni az életben Matushi-val. Ő egy olyan személy, akivel a Sors még össze fogja sodorni a szálamat, olyasvalaki, akit meg kell majd ismernem. Így hát minden nap emlékeztettem magam rá, hogy ki is ő, hogy néz ki, és honnan ismerem, hisz majd eljön a nap, mikor nem szabad elfeledkeznem róla.
Talán épp ezért fogadom már szinte ismerősként a szivárványszín pillangót. Nem tudom, miért dobhatott ki minket a rendszer, Sikertelen Küldetés-t írva ki, de most úgy tűnik, alkalmat kapok rá, hogy ismét megpróbáljam, talán ugyanazzal a gárdával, akikkel azelőtt. Kinyújtom a kezem és hagyom, hogy a pillangó megcsípjen, hogy végül saját magam zuhanjak az öntudatlanság vermébe.
Álomkelő egyébként igenis figyel a furcsa suttogásra, igenis érdekli. Nem olyan típus ő, aki szemet hunyna olyasmi felett, amit nem ismer, de veszélyt jelenthet rá vagy rám. Most is ő az első, aki felébred, de nem moccan, nem is ad ki semmilyen hangot, ahogy a suttogás forrását keresi körben a falak mentén. Mire magamhoz térek, hallom az íj jellegzetes hangját, majd egy lány akcentussal kevert hangját, aki talán szintén kikapcsolta a rendszer automatikus fordító programját, hisz mintha latin szavakkal tűzdelné meg mondandóját.
-Semmi ellenségeskedés. -szólalok fel végül nyugtatón, hogy elejét vegyem a további vitáknak. -Csak egy kicsit várjatok. Mindjárt lesz világos is.
És ahogy előző alkalommal is, immár ügyesebben és gyorsabban sikerül a fényt felélesztenem a barlang falain, üdvözölve vele a számomra már ismerős helyszínt, de az ismeretlen embereket. Többen is vagyunk ezúttal, mint legutóbb, és Matushi hiányzik. Talán elmenekült a pillangó elől, mondván, hogy semmi kedve megint itt rohadni. Smile

-Így máris jobb, igaz? -mosolygok és elfogadom a felkérést, amit Yoichi küldött mindannyiunknak. Nevét nem lesz nehéz megjegyeznem, hisz nagyon hasonlít Yuichiéra. -Én pedig Chancery vagyok, társam pedig Álomkelő.
Majd körbenézek ismét. Ha jól emlékszem, az egyik nyom a tükör mögött leledzik, oda is lépek és ezúttal lágyabb módszerrel, egyszerű felemelem-odébbrakom mozdulattal próbálom feltárni, ami van mögötte. Közben persze a többiekhez is intézek már egy-két szót.
-Szépen megkérlek titeket, tapogassátok át a falat, egyikőtök pedig a kristályokat nézze át. Elméletileg rá kell bukkanunk egy naplóra és egy papírcetlire.
S ha bárki kételkedne bennem, avagy kérdőre vonna, rámosolygok az egész csapatra.
-Voltunk itt egyszer, de sikertelenül zárult a kalandunk. Egy-két lépésre még emlékszem, de miután az imént felsoroltakat megleljük, onnantól számomra is sötét minden.

by **Danieru** Vas. Jún. 07 2015, 23:10

-Menjünk már! Induljunk!
-Mondtam, hogy megyek máris... egy pillanat.
-Tegnap azt mondtad az első dolgunk az lesz, hogy lemegyünk a tóhoz! - durci már megint.
-Az az első dolgunk, nekünk. De most volt egy fontos dolgom... nekem, elötte. Rendben? - felálltam és az ajtó felé kezdtem el sétálni - És... mehetünk is. Very Happy

-Hmm, - becsukja szemeit és elfordul - rendben. - mondta kényesen. Visszanéz rám, majd felcsillanak a szemei - De mivel késtél ezért egy órával többet maradunk a tónál.
-Mire elkezdődik az a plussz óra már rég aludni fogsz... ahogy mindig.
-Most nem fog megtörténni! És te tehetsz róla hogy olyankor hazaviszel és nem várod meg amíg felkelek!
-Legközelebb keltselek fel?
-Hmmm - bizonytalanul - talán.
-Akkor találd ki hogy maradsz ébren tovább... ha elalszol hazahozlak.
Ezután mérgesen kiröppent az ajtón. Futnom kellet utána, mert amikor utolértem mindig gyorsított egy picit, és a végére elég gyors lett.
Abban a pillanatban megállt amikor odaért... gondolom megvárt.
-Eryn *liheg* ne... *liheg* csinálj többször ilyet. - Leültem a fűbe kicsit lenyugodni.
-Te megvárattál... én megfuttatlak. Ilyen egyszerü.
-Nem is tudtam hogy ilyen gonosz vagy...
-Nem vagyok go... - és egy pillanat alatt elterelte valami a figyelmét - De szép pillangó! - és utánaröppent.
Tényleg szép pillangó volt... a szivárvány minden szine, tökéletes arányban és mintában megtalálható volt rajta. Várj... most miért repül felém? És miért ilyen gyorsan?
-A fenébe... ez fájt... - csaptam félre a pillangót ami épp most mart meg. - Mi... miért szédülök?... Már megint ez... -gondoltam ahogy eszembe jutott egy régebbi küldetésem, amiben szintén elkábítottak. - Nem szabad... - majd összeestem.

Egy fiu hangjára keltem fel... a melletem álló lány pedig egy felhúzott íjjal céloz a... sötétségre? Nem is japánul beszél... fogalmam sincs milyen nyelven mondta... azt amit mondott.
-Nem kell még ez... nem tudnád pontosan eltaláni... és azt sem tudod pontosan kire lőnél - suttogtam neki, remélve hogy leteszi az ijjat.
körbenéztem és megtaláltam Erynt, aki épp most ébredezik.
-Hol... vagyunk?
-Eryn... de örülök hogy jól vagy!
Amint fényes lett... megnyugodtam hogy csak játékosok vannak itt.
-Sziasztok én Danieru vagyok... ő pedig Eryn. Örülök a találkozásnak.

by **Joey Chrome** Szomb. Jún. 13 2015, 10:05

OFF:

Köszönöm, hogy tartottátok a határidőt (velem ellentétbe mert nem volt más választásom, bocsi!), remélem megőrzitek továbbra is e jó szokást. Nem kell sorrendet tartani, írhattok amikor tudtok, hogy ne egy ember miatt leragadjon a többi is.

Határidő: Június 20.

ON:
Kedves Chan, a mesélő üzeni, hogy ezt ~~beszoptad~~. A tükör mögött bizony semmi sincsen, csak a fal, illetve ugyan megvan a fecni, de nem ugyanaz a szöveg van rajta, hanem valami kínai krisz-krasz. Úgy tűnik az alkotó számított rád, s úgy döntött, nehezíti a dolgodat. Lehet, a naplódarab sincsen itt akkor? Vagy mégis? Vagy mi van most? Mit kezdesz most a kínai írással és a tükörrel?

A többiek látom még zavarban vannak, s talán meg lesznek rémülve, mikor a baloldali teremből valami csepegő hangot kezdenek hallani, a jobb oldaliból pedig egy fájdalommal teli bégetést.

Hogy dönt a csapat? Elmennek megnézni a zajok forrásának egyikét, vagy itt maradnak s megkeresik a naplódarabot, amit Chan mondott, vagy mind a kettő?

by **Maria Gonzalez** Szomb. Jún. 13 2015, 16:54

Az íját az újabb hang irányába fordította. Egy pacifista, gondolta keserűen. És ahogyan lenni szokott, kedves és segítőkész. Mindig van egy ilyen ember a csapatban. És úgy látszik most kettő is lesz.
A női hang után egy fiúét is hallotta, közvetlenül maga mellől. Ez már három, gondolta és arrébb ugrott, megtartva a távolságot mindenkitől.
Két férfi, két nő. Ez így nem is rossz. Csak a származást kellene megtudni, de erre is volt egy remek csel a tarsolyában.
- Alma. - biccentett a többi játékosnak, miután többet is látott belőlük, mint a körvonalaikat. Ezt a nevet a japánok nehezen ejtik ki, és jobb esetben is erős akcentussal. A csoportfelkérést egyszerűen visszautasította, nem akarta, hogy bármilyen kapcsolat is kösse a küldetés résztvevőihez. A bajban is tud magára vigyázni.
Chancery kérésére felvonta a szemöldökét. Vajon honnan tudhatja, hogy mit kell cselekedni? Csak nem...
A gyanúja beigazolódott, amikor az idomár elmondta, hogy miért is tud ezekről a dolgokról. Szóval ez egy olyan küldetés, aminél nem gond, ha elbuknak. Ez egy jó pont.
- Esetleg kaptatok valamilyen instrukciót? És miből derítettétek ki, hogy elbuktatok? - teszi fel a lényeges kérdéseket, de az óhajokat nem teljesíti. Lehet, hogy azóta megváltozott néhány dolog, és csapdákat is rejthettek el...
- Idomárfiú! - szólt oda a vízi tündér gazdájának. - A tündérkéd áttapogathatná a falakat. Ő olyan helyeket is elér, amiket mi nem. - adott egy tippet, és maga is elolvasta a feliratot. Valami eléggé zavarta, és ezért Chancery felé fordult, rászegezve egy nyílvesszőt. Ha akárki leszeretné beszélni, annak biccent, hogy olvassa el, mi van a kőbe vésve. - Nem jutsz ki élve, főleg ha idomár vagy, eh? Te már egyszer voltál itt, és mégis élsz. Ez hogy lehet? - teszi fel a kérdést. - Esetleg a macskád? Ő sem emlékszik több dologra? - szegezi fegyverét egy pillanatra a kisállatra. Nem szabad bíznia senkiben. Még a többiekben sem, csak így élheti túl.

by **Yoichi** Vas. Jún. 14 2015, 00:12

Nem vártam volna, hogy a felszólalásom rögtön egy ellenséges visszajelzés fogja követni. A kezeim a magasba emeltem megadóan, nem szeretnék fölöslegesen bajba kerülni. Bár igaz már benne vagyok a bajba, szóval inkább azt szeretném elérni, hogy ez ne fokozódjon a kelleténél nagyobb problémává. A lány elsőre nem japánul szólalt meg és ez ismerős volt már egy régebbi küldetésről is. Bár a nevére nem emlékszem és a kinézete is csak homályosan dereng az emlékezetemben, most pedig a sötétben elég nehéz szemügyre vennem őt.
-Igazából azért emeltem fel a hangom, hogy kiderítsem, vannak e még itt. – feleltem kissé feszülten a kezeim még mindig a magasban vannak, és csak remélem, hogy nem fogja felém ereszteni azt a nyílvesszőt. – Talán… Megeshet, hogy találkoztunk már. Ismerősen csengenek a spanyol szavaid. Bár ettől még nem fogom jobban megérteni azokat…
Teljes zavarban és feszültségben, szoborként várom azt a történést, ami kiment ebből a kínos szituációból. Végül felcsen egy újabb hang és hála az égnek ő nem ellenségesen lép fel. Nem sokkal a felszólalása után csinál egy kis fény a sötétben és így már a szemem elé tárult az is, hogy kik vannak még itt rajtam kívül. Négyen vagyunk velem együtt. Bár a partyra való felkérésem nem fogadta el mindenki. Alma nem fogadta el. Ez név sem ismerő, pedig láttam már valahol ezt a forróvérű leányzót az biztos…
-Chancery-san, ha te már jártál itt, akkor mi lennel, ha te vezetnéd a csapatot? Egyébként is tapasztaltabbnak tűnsz, mint mi. – hirtelen a másik két tagra ugrott a tekintetem – Már elnézést a kijelentésemért…
Chan nekilátott átkutatni a helyet, látszólag sikertelenül. Bár engem jobban aggasztottak a zajok, amiket hallottam. Elővettem az íjam, felaljaztam majd balra a csöpögő hang irányába kezdtem el figyelni. Egyelőre csak készenlétbe helyezem magam. Amint valami ellenséges kerül elé, már lövök is…
-Alma-san! Megtennéd, hogy te a terem jobb oldalára figyelnél a bégető hangokra. Nem lehet tudni, hogy mik jöhetnek elő, szóval legyünk készenlétben és adjuk meg a kezdő lövéseket, ha ellenségek jönnek elő. A többiek, pedig szintén legyenek készenlétben, ha Alma vagy én lövünk, akkor utána igyekezettek folytatni a dolgot és megrohamozni az ellenfelet, ellenfeleket!
Nem tudom, hogy mi üthetett belém. Nem szokásom a dolgok magaslatára helyezni magam és legfőbbképpen utasításokat adni másoknak. Viszont nem bízom a helyben egy kicsit sem és nem lehet tudni, hogy mi les ránk itt. Szükséges az, hogy ne veszítsük el a fejünket. Mindenesetre én készenlétben vagyok és amennyiben valami veszélyes fenevad készül elénk törni, nem leszek rest belé ereszteni egy nyílvesszőt.

by **Chancery** Vas. Jún. 14 2015, 15:53

Vajon mire fel ez a túlzott aggresszió, ez az ellenségeskedés? Valami ilyesmit lehet kiolvasni a szemeimből, ahogy Alma felé nézek, rá sem pillantva a felém szegezett nyílvessző hegyére. Várok egy kicsit, nem sokat, csupán pár másodpercet, két okból is. Egyrészt: hagyok mindenkinek időt, ki szeretne közbeszólni, avagy avatkozni. Másrészt én magam is átgondolom a szavaimat, a hangsúlyom, a mondanivalóm.
-Nem kell sietni, nem hajt a tatár. Kérlek, ne engedd el a vesszőt, amíg meg nem válaszolom a kérdéseidet. -igyekszem megütni a lehető legnyugodtabb hangot, a legkedvesebb mosollyal, ami csak létezhet a repertoáromban. Még kezeimet is felemelem, fegyvertelenül, kiszolgáltatottan, bár tény, hátrálok egy lépést. Ösztön.
-Ennél több instrukciót nem kaptunk, a bukásról pedig úgy szereztünk tudomást, hogy a rendszer kiteleportált minket és felugrott egy üzenet róla. Valószínűleg időkorlát túllépése miatt.
Tény; régi énem már magyarázná is, hogy az akkori csapat csak állt, várva a sült galambot, míg végül ismét a felszínen találtuk magunkat. Alma többi kérdésére már leeresztem a kezem, hisz ahogy a macskámra is vetül a tekintete, már-már automatikusan leguggolok és kezeimmel védem Álom mellkasát, aki mozdulatlanul ül, nyugodtan, mintha csak tudná, hogy nem lesz semmi baj, sárga szemeit mindvégig a lányon tartva. Csak ezután szólalok meg, bár mosoly nélkül, de tartva az eddigi nyugtató és lassú hangsúlyt.
-Úgy, hogy ezen a termen már nem is jutottunk túl. Totojáztunk. Annyit tudok, hogy ennek a küldetésnek köze van egy Bestiakirály nevezetű... valamihez. Valószínűleg miatta a figyelmeztetés. Ismétlem; tovább már nem jutottunk ennél a teremnél, ezért lehetek életben.
~A memóriám pedig köszöni szépen, tökéletes állapotban van, Túlbuzgó Kisasszony. Most pedig legyen szíves letenni az íjat, ha kérhetem, és haladjunk.~ -hangzik fel Álom örökké szigorú hangja mindannyiunk fejében, mint mindig.
Yoichi az, aki végül eléri, hogy Almáról rá vetüljön a pillantásom és ismét visszatérjen a mosoly, sokkal sugárzóbban és élettel telibben, mint eddig. Még el is pirulok, bár ez nem tudom, mennyire látszódhat az itteni félhomályban. Kicsit megrázom a fejem és halkan teszem hozzá:
-Nem. Közös erővel fogunk kijutni innen, és azokon kívül, amiket eddig mondtam, nem tudok többet én sem. Csapatmunkára lesz szükségünk, mint sok esetben ebben a játékban. Az ott pedig változott... -mutatok a tükör mögött feltárult képre. -...és ezt már nem tudom megfejteni.

by **Joey Chrome** Vas. Jún. 21 2015, 12:45

OFF:
Danieru 500 szót ír!

Határidő: Június 28.

ON:
Hát a mesélő nem tud erre mit írni, mivel amit leszűrt az az, hogy nem csináltatok semmit azon kívül, hogy elmozdítottátok a tükröt, jó hogy ki nem találjátok, hogy Chan a Bestiakirálynak dolgozik, s csak néztek (ha nem, akkor szóljatok PÜ-be, s javítom!), ja meg próbáltok menni valamerre vagy maradni. Ja és a hangok ugyanazok maradtak: balról csepegés, jobbról bégetés.

Minden változatlan eddig. Több kör kell talán nektek? Mert ha igen, kaptok

by **Joey Chrome** Vas. Jún. 28 2015, 12:29

OFF:
Danieru 750 szót, a többiek 500 szót írnak, szét lehet szedni.

ON:
Váratlanul remegni kezd a barlang, majd egy halom szikla esik rátok. Nem temetett be titeket, viszont az alábbi mértékben vesztetettek HP-t, annak mennyiségétől függően:

Yoichi és Alma: 5 HP
Danieru: 10 HP-t
Chan: 25 HP

by **Maria Gonzalez** Szer. Júl. 01 2015, 14:12

A kisfiú mondatán felkacagott.
- Valóban. Egy magamfajta gaijin szavait nehéz megérteni, igaz? - kérdezte a fiútól, visszafojtott ingerültséggel. Mindenesetre a nyíl célpontja más lett. A másik nő ebben a teremben.
A magyarázatát eddig rendben volt. És több információ is kiderült.
- Értem. Ez a hangsúly viszont felesleges, Senorita. Ha ideges lennék, vagy dühös, akkor nem vártam volna a nyílvessző eleresztésével. - mosolygott barátságosan a lányra. - De meg kell értenie, hogy bizalmatlanságom megalapozott volt. Így legalább erre fény derült. És arra is, hogy nem szabad téblábolnunk, hanem cselekednünk kell, igaz? - váltott sokkal barátságosabb hangnembe.
- Te nem parancsolgass nekem, Nino! Magamtól is tudom, hogy mi a dolgom. Ami sajnos nem mindenkiről mondható el. - fordult a szőke fiú felé tekintete. Megkukult volna, vagy mi ütött belé? Mindegy is. Most kisebb gond is nagyobb ennél.
- A csapatmunka szép dolog, de csak akkor, ha működik. - felelem az idomárnak. - Amint észrevettem, a macskád tud kommunikációs csatornákat nyitni. Ez mekkora távolságban működik? Ezenkívül a képességekre is kíváncsi lennék. Az enyém sajnos harchelyzetben nem használható. - húzta el száját tehetetlenségében. Ha legalább egy használhatóbb képességet kapott volna... De ezzel kell beérnie.
Már éppen indult volna a kiválasztott őrhelyére, amikor a sziklák elkezdtek záporozni. Sajnos az alacsony szintje nem engedte meg, hogy mindet kikerülhesse, és a nyílvesszők sem térítettek ki mindent.
- Hülye életpontok... - morfondírozott magában. - Mindegy. Chancery, melyik utat választanád? Ha jól látom, neked maradt a legtöbb életed, így te vagy itt a legtapasztaltabb. Te a bégetés, vagy a csepegés felé vennéd inkább az irányt? - kérdezte meg és szemügyre vette a csontvázakat, hátha talál valamit.

/Elnézést az elmaradásért. És köszönöm. Embarassed

/

by **Chancery** Szomb. Júl. 04 2015, 00:31

Sajnálatos módon, nem értem, miért is volt a bizalmatlansága megalapozott. Hisz nem támadtam rá, sőt, egyikőjükre sem, még csak nem is mentem a közelükbe, hogy veszélyérzetet kelthessek bennük, ezen kívül nem első dolgom volt bemutatkozni? Razz

De kérdő tekintetem nem őt éri, egyszerűen csak Álomkelőt, aki füleit hátracsapva, mozdulatlanul, ugrásra készen figyeli a nyílvessző hegyét. Ő a harci petem: automatikusan védelmező állásba helyezkedik, ha bajt észlel.
Csak akkor változik meg ez az állapot, amikor az egész íj lejjebb ereszkedik sok-sok elhangzott szó után. Fülei ismét felfelé állnak, mintha hallgatózna, majd, még mielőtt Alma elindulna bármerre is, és még mielőtt én is megszólalnék, sárga szemeit a lányra vetve ismét halljuk a hangját.
~Máris milyen sokat leszűrtél. Nem vagy átlagos. A távolságáról nincs információm, és megeshet, hogy valami gátolja a működést, főleg veszélyesebb küldetéseknél. Azzal pedig nem értek egyet, hogy mi kiabáljuk ki minden képességünket, de te hallgatsz róla. Ha nem is használható harchelyzetben, máskor hasznos lehet.~
-Tényleg nem jó ötlet most vitatkozni bármin is... Embarassed

Szinte ki sem mondom, már meg is rezdülünk, megjósolva a jövőt. Szinte várom, hogy ismét felbukkanjon a mező és a sikertelen küldetést jelző ikon, de most egész egyszerűen kapunk a nyakunkba némi sziklát. A fejem fölé emele ma karjaimat és kicsit összehúzom magam, hogy védjem, amim csak lehet, de ezek a kövek megkerülik a páncélpontjaimat és rögvest az életerőre támadnak mindannyiunknál. Mikor a záport véget ér, Álom bocsánatkérő tekintetével szembesültem, és hangja visszhangjából ítélve csakis hozzám szólt most.
~Bocsánat. Túl későn kapcsoltam volna be egyébként is. Meg hát, ez most sok-kicsi-sokra-ment volt.~
-Nem baj ^^ -simogattam meg mosolyogva a fejét, majd felemelkedtem, tekintve, hogy elmúlt a veszély. Megvártam, míg lenyugszik mindenki, és Alma már pillantott is felém, olyan kérdést zúdítva a nyakamba, amire vártam is, meg nem is. Vártam már egy ideje, hisz minél nagyobb a szintem, annál több eséllyel botlok kisebb játékosba, aki tőlem várja a tanácsot, de mégis hirtelen ért. Na nézzük, Chan, mit tanultál?
-Én... nos, én kétfelé osztanám a csapatot, ha ez megfelel mindenkinek. -mondtam végül. -Alma és én, menjünk, nézzük meg a bégetés forrását. Idomárként talán mégis lesz némi hasznom, de nem biztos. Danieru, Eryn és Yoichi pedig a csepegést nézzék meg. Így íjász mindenhova jut :3
A népszerűtlenség ellenére én igenis hasznos kasztnak tartom az íjászt, és örülök, hogy pont négyen vagyunk, ebből pedig ketten is azok. Amennyiben pedig ezt az ötletet elfogadják, megindulok arrafelé, ahonnan a bégetést hallani, de ha van más ötletük vagy kívánságuk, maradok és meghallgatom :3

by **Joey Chrome** Vas. Júl. 05 2015, 07:09

Adok még egy hetet, ha Danieru nem ír addig, kiesik. Addig lehet beszélgetni lányok a nagyobb jutalomért! Smile

by **Yoichi** Hétf. Júl. 06 2015, 10:29

Alma kérdése hallatán csak egy kínos mosoly ült ki az arcomra. Nem úgy fest, hogy túlzottan szándéka lenne együtt működni és csapatban dolgozni. Aztán, még a többiekre is sikerült rászegeznie azt a nyílvesszőt. Nem értem, hogy mire fel ez a nagy ellenségeskedés. Ez a legrosszabb lépés, amit meglehet játszani a jelenlegi helyzetben. Mindenesetre igyekszem nem foglalkozni vele. Közben tovább haladtunk egy másik helységbe, de nem sok előrehaladást adott a dolog. Csupán csak a két új járat volt az amin tovább haladhattunk volna és még némi aggodalomra is adtak okot.
-Alma-san próbáljunk meg együtt működni és ne hurrogjuk le egymást folyton, és ez inkább rád vonatkozik.
Nem tetszik a lány stílusa, nehezen tudok hozzá igazodni. Pedig igyekszem, nem törődni vele. Csak remélni tusom, hogy idővel megenyhül egy kicsit és kevésbé lesz ilyen ellenséges. Nem szokásom hamar felkapni a vizet és vitába szállni, de lehet borulni fog az a pohár, ha továbbra így folytatja... Hirtelen jött egy kisebb rengés és pár kődarab fejbe is csapott és okozott is egy minimális sebzést. Szóval, ha nem haladunk tovább gyorsan, akkor ez a hely elintézi, hogy többet ne is tehessük meg ezt.
-Nem hinném, hogy okos dolog lenne szétválnunk két felé. Bár, ha baj van, akkor tudunk egymásnak jelezni...
Itt félbe is hagytam a gondolat menetem és a másik srácra pillantottam. Látszólag nem itt jár, hanem valahol teljesen máshol. Ez, így egyre jobb. Oda lépek a sráchoz és egyik kezem a vállára téve, kicsit megrázom, hogy végre magához térjen.
-Hé! Ébresztő! Van egy elég fontos dolgunk. Ki kellene jutnunk innen és el kéne néznünk a csepegés irányába is...
Mutatok a csepegő hang irányába közben és várom, hogy reagáljon valamit. Még mindig nem tartom a legjobb ötletnek, hogy szétváljunk, de így gyorsabban haladhatunk és addig sem kell feszélyezve éreznem magam Alma miatt. Valahogy úgy érzem, hogy bármikor kitörhet, mint egy vulkán és akkor lehet, hogy mindenki jól megkapná a magáét, teljesen feleslegesen.
-Bár szerintem még mindig nem jó ötlet szétválnunk, de ha Danieru-kun mutat némi élet jelet, akkor megnézzük, hogy mi is van ott balra.
Ha szüksége, akkor magam után rángatom. Hátha az már feltűnik neki. De azért igyekszem némi reakciót kipréselni a srácból vagy a tündérkéjéből, hátha az visszatudja hozni közénk a gazdáját. Ha ez így folytatódik tovább, akkor tényleg nem lesz működőképes a csapatmunka és még végén a heves természetű leányzónak lesz igaza. Mindenesetre, ha netán Danieru még sem ad életjeleket, akkor egyedül indulok el balra a csepegés irányába és megnézem, hogy mi van arra. Bárcsak lenne nálam valami kristály vagy poti, hogy biztosabb lehessek a dolgomban. De az arénám óta még mindig nem sikerült ezekre elég aranyat összeszednem.

Hp: 5/10 Páncél: 18

Pontok:

by **Joey Chrome** Szomb. Júl. 18 2015, 19:53

OFF: Danieru kiesett

ON:
Danieru hirtelen felüvölt, de mint valamilyen állatfajta, mert olyan torzulttá is válik a hangja, ahogy üvölt, s eltűnik egy teleporttal. Mekkora szerencsétek, hogy az üvöltése nem szedte szét a barlangot! S hirtelen egy üzenet jön mindenkinek:

Bestiakirály írta:Köszönöm az újabb tagot, idióta, gondolkodni képtelen emberek.

S még egy ördögi kacaj is párosul a levélhez.

Yoichi:
Végre valaki elindult valamerre, pontosabban balra, ahol ez a látvány fogadja:

A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba 1778002-20150309-hg3LCX

Ugyan az az atmoszféra, csak nyugodtabb, mert nincsenek itt csontvázak. Helyette egy sárkányszobor, valamivel a szárnyaiban. Nem, nem tudod kihúzni, ha 5-ös súlyemelésed lenne, akkor sem tudnád. A kőtáblán ugyanaz a szöveg látható, mint amit az első szobában van az ottani kőtáblával szembe, idézem:

"A sárkány addig el nem ereszti a vért, míg nem kap cserébe valamit, ami fontos számára"

Ha belenézel abba a mélyedésbe, ami tele van vízzel, láthatsz valamit csillogni ott. Az a gond, hogy ha ki akarnád venni, hogy túl mélyen van. Ha belenézed a csillébe, az tele van minden ~~szarral~~, pontosabban ezekkel:
- Egércsontváz
- Kavicsok
- Széndarabok
- Kötelek
- Damil
- Horgászhorog (mit keres ez egy barlangban, ami látszólag bánya volt? O.o)
- Bányász sisakok
- Egy bot
- Egy csomó azonosítatlan szemét

Chan és Maria (Alma):
Ti jobbra, azaz a bégetés irányába mentek, titeket ez vár:

A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba 1778003-20150309-kseEf3

Itt nyugtat a gondolat, hogy semmi csontváz, csupán kövek. Ha meg egy láda, amit kulcs nélkül nem tudtok kinyitni. S ott egy kötél létra, szabadok vagytok! \o/ Vagyis csak lennétek, mert valaki vagy valami volt olyan szemét, hogy pont úgy vágta le, hogy el ne érjétek véletlenül sem! Szégyellje össze magát az illető! >< Amint látjátok, mehettek szintén tovább, de van egy olyan érzésetek, hogy nem lehet. Mégpedig azért, mert egy részt ott egy papírdarab, másrészt meg ami fő ok, az az, hogy ott van jobb alsó sarokban egy birka szelleme. Nem kell félni tőle, nem bánt, viszont szívszaggatóan béget, mert csúnyán megsérült az egyik oldala. Talán ha megitatnátok vele egy Potion-t, az meggyógyítaná... ám mikor az Invertory-ba néztek, MEGLEPETÉS! Valaki még a felszerelést is elvette tőletek! Mekkora sunyiság, mi? De ha jó a szemetek, észrevehettek a birka nyakában egy nem átlátszó medált, ami egy fekvő őzikét ábrázol. Azonban nem tudjátok leszedni, mert amint megfognátok, a nyaklánc is "szellemé" válik, s átsiklik a kezetek rajta.

by **Chancery** Szomb. Júl. 18 2015, 20:06

~Nekem ez gyanús... Suspect

~
-Nem vagy egyedül.
Lecsukom az üzenetet és egy kicsit még nézem Danieru hűlt helyét. A vér is megfagyott volna az ereimben, ha nem egy virtuális világban lennénk, annyira megijedtem attól az üvöltéstől, amit hallatott. Ez nem emberi üvöltés volt, ez valami teljesen más. Az pedig, hogy valaki vagy valami ennyire degradáljon minket, kezd felettébb idegesíteni. Mély levegő, Chancery, nyugodj meg. Beszívom, majd lassan kifújom. A düh és a félelem az elme gyilkosa, nem szabad alájuk vetnem magam. Tiszta fejre van szükség.
-Yui... vagyis, Yoichi. -nézek a srácra végül sokkal kellemesebb színben. -Akkor gyere inkább te is velünk. Egyedül ne maradjon szerintem senki, ahhoz túl ismeretlen a terep.
Megvárom, míg ki-ki dönt, majd ha mindenki beleegyezik, elindulunk a jobb oldali terembe. A Látásom eléggé feljavítja a helyzetet ebben a félhomályban, mintha csak egy Macska főzetet ittam volna meg a witcher-univerzumban :3 A létrát már messziről látom, hogy nem érnénk el, hacsak az Akrobatikámmal nem sikerülne elég nagyot ugornom, viszont kétlem, hogy ez egy járható út lenne egyenlőre. Aztán a láda, amihez aki akar, hozzáléphet, azzal a feltétellel, hogy óvatosan. Engem elsősorban a bárány és a papírlap érdekel.
-Na, nézzük, mi áll ezen... -lépek az üzenethez és elolvasom. A báránnyal még nem foglalkozom annyira, azt Álomkelő vizslatja folyamatosan, elvégre meglehet, hogy a papíroson van valami információ arról, mit kéne tenni a drágával. A fekvő őzike motívuma ismerős, elvégre még az előző próbán is találkoztam vele, akkor viszont a tükör mögött. Úgy tűnik, ezúttal medállá alakult. Hogy utána hova kellhet, az majd később kiderül, mindenesetre a sárkányszobor rigmusát sem szabad elfelejtenem. Annak is kell adni, tehát találni valamit, igaz, még a bal oldali terem is hátralesz később.

by **Joey Chrome** Szomb. Júl. 18 2015, 20:17

OFF: NEM ÚJ KÖR, KIEGÉSZÍTÉS!

ON:
Kedves Chan, a papíron ez áll:
MARHA!

Na jó, nem, hanem igazából ez >.>:
Keresés 1. napja
Időpont: 2024. December 10.

Ma indul a csapat felfedezni ezt az úgynevezett "Bestiakirályt", hogy igazi-e vagy csak sületlen és pofátlan tréfa. Körülbelül November 22-e óta mennek a pletykák egy olyan mobról, ami állítólag minden állat/bestia mob ura és parancsolója, illetve hogy állítólag ki akarja iktatni az egész Idomár kasztot, hogy "felszabadítsa a fogságba tartott alattvalóit az emberektől, vagy ahogy nevez minket, csupasz kétlábúak kegyetlen bánásmódjából". Nem tudom, hogy másnak mi a véleménye, de szerintem lenyűgöző egy mob, az biztos. Ki gondolta volna, hogy Kayaba-nak van annyi esze, hogy egy mobnak ilyen gondolkodás módot és személyiséget adjon? Bár nincsen semmiféle leírás a külsejéről, de abba biztos vagyok, hogy fel fogjuk ismerni. Hiszen ha ilyen egyedi a jelleme, akkor biztos a külseje is az. Talán egy kiméra lehet, mivel abban több állatot is lehet felfedezni, így logikus szerintem, hogy egy kiméra legyen minden állat/bestia mob királya, s nem egy vacak oroszlán. A csapat tagjait én magam válogattam meg nagy gondossággal a saját céhemből. Egy ilyen mob esetében nem fogok egy olyanban megbízni, aki vagy a mobot vagy a társait ölné le elsőre.

A csapat:
- Lightshield; Lovag (ez lennék én)
- Ariel; Papnő (Igazából Idomár, de minden képessége gyógyító és erősítő, így Papnőnek becézzük), Pet: Anivia; Tojó Főnix (különlegessége, hogy kék színű)
- Patkányfogó; Íjász (vele lesz némi probléma, ugyanis hiába tud nagyszerűen lopakodni, rejtőzködni és hallgatózni, viszont iszonyat büdös, de nem tudjuk, miért!)
- Cassie; Idomár, Pet: Renekton, Hím Alligátor (vigyázni kell vele, mert mindenben beleharap)
- Xena; Harcos

Az Idomárok nagyon fontosak, hisz egyrészt talán előjön a keresett mob, másrészt pedig talán sikerül bebizonyítani neki, hogy nem minden Idomár olyan, amilyennek gondolja. Bár legbelül félek, hogy tragédia lesz a keresésből...

by **Yoichi** Hétf. Júl. 20 2015, 13:03

Próbáltam némi reakciót kipréselni Danieruból, viszont nem azt kaptam amire számítottam. Hirtelen felüvöltött és elteleportált. Ezután nem sokkal jött is egy üzenet, ettől a bizonyos Bestiakirálytól. Kissé elfehéredett az arcom mikor elolvastam az üzenetben szerepló egy mondatot, de hamar túl tettem magam rajta. Ha megtaláljuk ez a bizonyos Királyt, akkor Dan is meglesz és talán lesz esélyünk arra, hogy visszavarázsolhassuk újra játékossá. Legalább is ezzel nyugtatom magam, hogy valamivel biztatóbb színben legyen az ábrázatom.
-Igaz, hogy én voltam az aki ellenezte a szétválást, viszont úgy néz ki, hogy szorít minket az idő, így én elnéznék balra egyedül. ^^" - mutatok kissé bizonytalanul az említett irányba - A party miatt látjuk egymás helyzetét, így tudunk időben reagálni arra, ha történik valakivel valami. Szóval szerintem olyan nagy gond nem lehet. Ha végeztünk a felfedezéssel, akkor itt középen találkozzunk újra szerintem és egyeztessünk, aztán majd meg is beszélhetjük, hogy merre is haladjunk tovább. De addig is viszlát! Smile

Intek a lányoknak, majd el is indulok a bal oldali folyosón, hogy megnézzem mi is van arrafelé. Elég nyugodt volt a hely, ahhoz képet, hogy elvileg egy bestia barlangjában vagyunk és még szolgái is vannak. Mindenesetre szemügyre vettem a helyet. A sárkány szobor volt az ami előtt kissé tovább időztem el, majd a mikor megláttam a kőtáblát a rajta álló szöveget is elolvastam, majd tovább kutakodtam. A sárkánynak kell valami ami fontos számára, talán az is itt lesz ebben a teremben... Találtam egy vízzel telt mélyedést és mintha valami lenne az alján. De sajna szabad kézzel nem elérhető, de talán az a valami lesz ami a sárkánynak kellhet. A tekintetem át vándorol a csillére, majd oda is lépek hozzá óvatosan és bele lesek. Elég sok mindennel tele van. A kavicsokat, széndarabokat, a botot és a köteleket magamhoz vettem és elpakoltam az invertorymba. Talán később még jól jöhetnek. Megvizsgáltam a bányász sisakokat, hátha azoknak is hasznát lehet venni még. Ha világításra lehetne bírni őket, akkor egész hasznosak lennének ezen a sötét helyen. Amint végeztem a sisakokkal, át tértem a damilra és a horogra. Kivettem őket a csilléből, majd a horgot rögzítettem a damil végén, aztán visszatérve a vízzel teli lyukhoz, megpróbálkozom kipecázni azt csillogó valamit az aljáról. Addig próbálkozom vele, míg nem sikerül megszerezni azt a tárgyat ott lent a mélyben.

Azt a részt ami lényegesebb a mesélőnek aláhúzással jelöltem, csak hogy nehogy elkerülje a figyelmét valamelyik mozzanat

by **Joey Chrome** Szomb. Júl. 25 2015, 13:36

OFF: jelezték, hogy Alma egy ideig nem ír, így nem várunk rá. 500 szóval pótol, ha jönne.

ON:
Yoichi:
Végre valaki használja az eszét! \o/ Bár a sisakoknak lőttek, viszont az Invertory-dban (ha ránéztél, láthattad, hogy a felszereléseidet is elvették) az alábbiak kerültek be:
- Kavicsok (5 db)
- Széndarabok (szintén 5 db)
- Kötelek (3 db)
- Bot (1 db)

Illetve a damil és horog segítségével bár nehezen, de sikerült kihúznod egy (1 db) Kis Fémkulcsot, ami bekerült szintén az Invertory-dba.

Chan és Alma:
Chan elolvasta az 1. Naplódarabot (amit kiegészítőbe lát), ami bekerült az ő Invertory-ába, hogy ha akarja, megint elolvashassa. A barikával és a ládával egyenlőre nem tudtok mit csinálni, ezért visszamehettek a kínai krisz-kraszt megoldani, hátha ott van, mit kell tenni a báránnyal. Ha jól megnézitek, találok a krisz-kraszok között egy fordított e betűhöz hasonlót.

by **Yoichi** Hétf. Júl. 27 2015, 00:51

A hasznosan ítélt holmikat elpakoltam és meglepetten kaptam fel fejem arra, hogy a meglettem fosztva a felszereléseimtől. Ez így nem lesz ám jó... Ingattam meg a fejem, majd folytattam azt amibe belekezdtem. De sajnos hiába vizsgáltam azokat a sisakokat és hiába próbáltam életet lehelni beléjük nem működtek, csalódottan dobtam félre őket és egy sóhajtást is megejtettme közben. A pecázás nem volt olyan egyszerű, de a kitartásom meghozta gyümölcsét és sikerült kifognom azt a valamit a tó aljáról. Egy kulcs volt az ami a horgomra akadt, amit a kezembe is vettem és miután eltettem a damilt és a horgot is az invertoryba, visszatértem a sárkány szoborhoz és elkezdtem jobban megvizsgálni azt. Igyekeztem minélóvatosabb lenni a vizsgálódás közben, nehogy aktiváljak valami olyat amit nem kéne és közben kerestem valami olyan rést vagy nyílást a szobron és a környékén, amibe bele illik a kulcs. Nem kapkodtam el a dolgom és mindent igyekeztem lehető legtüzetesebben megvizsgálni. Amennyiben a szobor és annak környékén semmit sem találok, akkor neki kezdek az egész helyiség átkutatásának. Minden apróságra odafigyelek és ha netán találok még valamit, akkor azt is megvizsgálom és, ha hasznosnak bizonyul akkor magamhoz is veszem. Mivel a felszereléseim elvették, így minden jóljöhet, ami használható, akár a könnyebb haladás érdekében, de akár fegyver vagy páncélzat ként is. Nem igazán értem, hogy miért kerültünk ide és, hogy pontosan mit is kéne tennünk. Nagy valószínűséggel ez a Bestiakirály hozatott ide minket, csak tudnám miért. Bár lehet, hogy minket is a soraiban akar tudni, ez nem kizárható dolog, azok után ami Danieruval történt.

by **Chancery** Csüt. Júl. 30 2015, 17:41

-Na, mi van a barival?
~Csak megsérült Suspect

~
Én magam is odalépek a kis szellemállathoz, de persze csinálhatok bármit, a kezem átsiklik rajta, így egy lemondó sóhajjal végül felállok a guggolásból.
-Találunk valami megoldást, nyugi. -teszek úgy, mintha meg akarnám simogatni, lévén a valóságban nem fog működni, majd megfordulok. Alma-san nem igazán aktívkodik, csak nézelődik, félek is, hogy még a végén ő is elteleportálódik, egy sikollyal, minket meg ér az üzenet, miszerint csak a Bestiakirály erejét növeljük, ezért fogom magam, öles léptekkel elmegyek mellette, miközben megragadom a karját és enyhe rándítással adom a tudtára, hogy jöjjön velem, még mielőtt Danieru sorsára jut.
Vajon az én előző eltűnésem is erősítette a seregét, ahogy az írva volt? Ha igen, mit keresek megint itt? Miért jutottam el eddig? És hol lehetnek a többiek, akik azelőtt velem voltak?
Térjünk tehát vissza a kiindulópontra, és mikor meglátom Yoichi-t is, újra összeverődött a csapat.
-Na tehát, ki-ki mit talált? Én egy naplót, ami szerint ez a Bestiakirály egy nagy mob lehet, kifejezetten az Idomár kaszt ellen. Talán egy miniboss. És te? -mosolygok a kis íjászra, miközben tovább kattog az agyam. Ha egy akkora csapat, mint ami a papíron áll, nem járt sikerrel, akkor nekünk mennyi az esélyünk? Elég kevés, igaz, a szintjeik nem voltak feltüntetve, én pedig mondjuk csak a magaméval számolhatok, lévén a többieké ismeretlen. Hisz hiába ez az első szint, ez biza egy kazamata lehet, ahol pedig bármi előfordulhat, mióta megnyíltak a magasabban fekvő szintek.
Kezdek lassacskán aggódni.

//Előterjesztem, hogy most legyen még egy körünk ebben, hogy eldönthessük, merre tovább Smile

//

by **Joey Chrome** Vas. Aug. 02 2015, 17:30

Megadom, csak írjatok.

by **Joey Chrome** Csüt. Aug. 13 2015, 17:55

Yoichi-nak kiegészítés:
Szomorú hírt kell közölnöm: Bár nagyon ügyes vagy, ami az alapos átvizsgálást illeti, sajnos nem találtál más hasznos dolgot. Javaslom, te is gondolkodj a kínai krisz-kraszon, hátha ott van valami nyom. Meg a tükörrel is, hogy ne porosodjon.

by **Joey Chrome** Vas. Szept. 13 2015, 16:12

OFF:
Úgy tűnik Chan szólózni fog. Ha Yoichi és Alma visszatalálna ide, írják le, mi történt velük!

ON:
Hirtelen Yoichi és Alma elteleportálódik magától ott, ahol felébredtetek, s összeesnek aludni. Nos, ez rossz hír Chan-nak, viszont jó hír, hogy a Yoichi-nál lévő cuccok, amik a listán vannak, hozzá kerülnek:
- 5x Kavics
- 5x Széndarab
- 3x Kötél
- 1x Bot
- 1x Fém Kulcs

Álom lehet hallucinál, vagy Macskamentát evett, nem tudni, de suttogást hal:
- Kína... Tükör előtt... - Chan-t ha kérdezi, az nem hallotta a suttogást, viszont a menübe talált egy új, talán csak átmeneti pontot, Iratok néven. Ha belenéz, ott visszaolvashatja a Napló 1. részét, s megnézheti a kínai krisz-kraszot.

by Ajánlott tartalom

A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

Re: A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

Re: A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

Re: A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

Re: A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

Re: A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

Re: A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

Re: A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

Re: A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

Re: A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

Re: A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

Re: A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

Re: A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

Re: A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

Re: A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

Re: A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

Re: A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

Re: A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

Re: A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

Re: A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

Re: A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

Re: A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

Re: A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

Re: A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

Re: A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba

Re: A Bestiakirály - Part 1 - 2. Próba