Re: Kerek Erdő

by **Utahime** Szer. Júl. 23 2014, 22:20

Bólintottam, bizonyosan így van. A lányos hang, lányokhoz tartozik általában. Persze kivételek mindenhol akadnak, így nem csoda, ha néha kivételnek nézik az embert... Majd feltekintettem a fára, ami oly gonoszul letaszított magáról. Bizonyára ebben is igaza van... Az ág letört alattam, nem az akrobatika pontjaim hiányától estem le. Bár észre kellett volna vennem, hogy az ág túl vékony volt, mintsem hogy elbírjon. Egy szomorú hümmögéssel vontam le a tanulságot, hogy a pontok mégsem jelentenek itt mindent. Legalábbis nem csak a saját pontjaim számítanak, hanem a környezetemét is figyelembe kéne venni, csak azt nem látom olyan szép táblázatba szedve... Majd meglepve pislogtam a lányra.
-Kasztot váltottál? De a harcművészek minden fegyvert használhatnak nem?- Így logikus, hogy akár íjat is. Persze a kaszt bónuszai nélkül. Viszont el kell ismernem, hogy még egy harcművészt sem láttam íjjal flangálni... se pálcával. Majd elkezdtem morzsolgatni a medálomat, hogy hogy is van ez? De igaz ami igaz, nem sok játékost ismerek, vagyis lehet, hogy csak én szalasztottam el őket. Majd lelkes körbepillantásom egy aggódó fintor követi. Türelem? No de ha semmit nem találok...? Újabb bólintás, és széles vigyor.
-Igen... nem... vagyis de?- Rávágtam a választ, majd bizonytalanul helyesbítettem. Biztos látszott rajtam, hogy erősen gondolkodóba estem. Valóban, mintha lett volna olyan tagunk is, aki nem idomár volt, de vele még sosem találkoztam... Vagy lehet, hogy csak rosszul emlékszem? Végül felvillant egy kép lelki szemeim előtt, s talán a lámpácska is a fejem felett. Az egyik újonc biztosan nem idomár!
-Valóban, van aki nem idomár!- Bólintottam nagy lendülettel, hogy a madárka szétnyitotta kissé a szárnyait, hogy egyensúlyát megtartsa.
Eztán a vadászatról kérdeztem, hisz ezért volnánk itt mind a ketten. Figyelmesen hallgattam, s homlokomat ráncolgatva mormogtam. Valóban, még a késdobálás sem megy... Pedig úgy hallottam az is hasznos lehet, talán ideje gyakorolni az ilyesmit? Majd egy szó újra felvillanyozott: Terelés! Hiszen ez egy idomárnak tökéletes lehet, aki mindig másodmagával jár... Épp csak felcsillant a szemem, de még egy hangot sem nyögtem, mire egy cicus ugrott elő a semmiből. Talán a csibémre pályázott? Az íjász leány viszont közel sem engedte, hisz íját látva már szaladt volna. De elfutni sem tudott szegény, oly sebesen terítette le a nyíl. Az egészet csak egy helyben pislogva figyeltem, s akkor tértem magamhoz, mikor újra hozzám szól.
-Vaaa... Nagyon ügyes vagy!- Ámultam a ritka zsákmányát figyelve.
-Keressünk... Keress valamit Falco, erre tudod terelni?- Pillantottam körbe, majd fel. Bár vadászni még neki sem lehet egyszerű, amiért ilyen szembetűnő jelenség, viszont ettől éppen hogy könnyebben tereli a mobokat. Egy ideig repkedett a környéken, s már egész aprónak látszott a fényfolt a távolban, de nem tűnt el. Hamarosan vijjogás hallatszott, és a tűz felénk közelített.
-Talált valamit... de hogy kéne elkapnom...- Mormogtam az orrom alá, és pálcámat előkészítve támasztottam egy fának a hátamat. Hamarosan kiugrott mellém egy róka, mire rávetettem volna magam. De a mobnak jobb reflexei lehettek, semmint el tudjam ejteni. Viszont Falconak sikerült utolérnie, így bekerítve csak hozzáértünk, valahogy... Persze, a végén elszökött, de éreztem a bundáját átsiklani a lábaim közt... Falco leszállt egy ágra, és lesújtó pillantásokat eresztett felém, mire felemeltem az ujjam elnevetve magam.
-Öhm... nem baj, hozzáértem! Ezt is sikernek veszi a rendszer!- Majd az ölembe vettem a csibémet, és a lány mellé ugrottam.
-Mehetünk! De merre is van a kiút?- Egyedül képes lennék napokig bolyongani az erdőben, hogy végül észrevegyem: rossz oldalán kötöttem ki. Egy másik játékos mellett viszont megkímélgetem magam az efféle bajoktól...

by **Kuromajo** Hétf. Aug. 18 2014, 17:39

// Shukaku folyt. //

Képtelen voltam meglátni a logikát a válasz mögött. Felvontam a szemöldököm, tekintetem a kislány arcát fürkészte, vagyis azt, ami látszott belőle a leszegett fejétől. Mintha azt mondanám az eladónak, hogy körtét keresek, és ő a villanykörtékhez vezet a gyümölcs helyett, pedig tisztában van vele, hogy nem égőre van szükségem. Felfoghatatlan... felfoghatatlan! Ráadásul a bocsánatkérése hihetetlenül idegesítő volt. Az a típusú viselkedés, ami sajnálatot vált ki az emberből, és mindenki más biztosan meg akarná vigasztalni, engem viszont végtelenül, végtelenül bosszantott ez a szánalomra méltó picsogás. A sárkány intelligensebb volt, ahogy ez megmutatkozott ott és akkor is. De ez most mit sem számított, nem volt szükségem a mesterséges intelligenciára, csak az érzékelőképességére. Még a kérdést is helytelenül tettem fel bosszúságomban, kár, micsoda kár!
- Az igazi katasztrófák akkor keletkeznek, amikor a tudatlanság az ostobasággal párosul... ígéretes vagy, Shukaku-san =) - jegyeztem meg, majd a tűzköpő felé fordítottam a figyelmemet. Arckifejezésem meglehetősen közönyös és lenéző volt, szemernyi tisztelet sem volt a hangjában. Programok... nem tudják a helyüket, istenként kellene tisztelniük az alkotójuk faját, de az emberiség volt olyan ostoba, hogy nem viselkedik teremtőként velük szemben, így elszemtelenedtek...
- Ha jobb, mint egy emberé, akkor nem számít. Pompás eszköz leszel =) - kuncogtam fel gonoszan, egyértelműen utalva arra, hogy csupán annyira tekintem méltatlannak, mintha egy nagyítót használnék. Ez csupán nem a látásomat, hanem a szaglásomat javította =) Megráztam a karomat, hogy felcsavarodott ruhám ujját megigazítsam, majd közelebb lépvén az állat elé tartottam a ruhával takart alkarom - Ezen érezheted a szagmintát. Többre nem kéne szükséged legyen, ugye? =) - kuncogtam újra a fejemet kissé oldalra billentve. Kételkedtem benne, hogy bármilyen szó is elégséges lenne ahhoz, hogy megértsék a különbséget holló és alkonyholló között, így nem pazarlom erre az energiám, ha nem kell Rolling Eyes

by **Shukaku** Hétf. Aug. 18 2014, 18:03

A lány nagyon remélte, hogy elnyeri a kis hölgy bocsánatát, hiszen tényleg nem akarta megbántani, és már azt is jó párszor megfogadta, hogy nem lesz nagyképűsködő, meg tudálékos, de úgy tűnik, hogy ez csak nem akaródzott menni neki… bizonyára a jelleme ilyen, hogy az emberek a segítségnyújtási szándékát mindig kioktatásnak veszik. Na jó, nem mindig, jó pár olyan egyén akadt, aki tényleg észrevette, hogy csak segíteni akart. Amikor azonban megérkezett a válasz, azon eléggé el kellett gondolkodnia, hiszen nem értette elsőre, hogy ezzel mire akar célozni Kuromajo. Ígéretes? Mire? Katasztrófának? És ami a legrosszabb volt, hogy valahonnan nagyon ismerős volt neki ez az alak, de egy jóideig nem tudta elhelyezni, majd hirtelen az eszébe ötlött.
-Te vagy a … a játékmester arról a kiszavazós játékról! Már emlékszem! Már régen meg akartam köszönni, csak nem tudtam, hogy hogyan találhatnálak meg. Nagyon jó játék volt, nagyon élveztem, és nagyon ügyesen irányítottad. Mióta csinálod ezt? És… hogyan?
Egy játékos akinek talán közvetlen kapcsolata van a világ irányítóival. Ez egyszerűen annyira csodálatos lehetőség volt, hogy Shu nem hagyhatta ki, és azonnal el is felejtett minden sérelmet. Timidusnak azonban más tervei voltak, és ezt meg is osztotta a társával.
-Most a holló a legfontosabb. A segítségünket kérte, tehát segíteni fogunk neki.
Ezután visszafordult a delikvens felé, és hatalmasat bólintott.
-Én is úgy vélem, hogy sikerülni fog megtalálnom a hollót, és a segítségedre lenni. Örömmel tölt el, ha segíthetek egy emberen.
Milyen nehéz volt Shu szabályai szerint játszani! A sárkány nem hazudhatott, úgy kellett csavarnia a szavait, hogy végig igazat mondjon, de ez csak még inkább motiválta abban, hogy móresre tanítsa ezt a nagyképű idomárt. Shu egy kicsit összevonta a szemöldökét az eszköz kifejezésre, de a sárkány egyetlen csipogással jelezte, hogy most nem kell a védelmére kelnie. Még meg is hajolt amikor megszagolta a lány ruhaujját, és mindvégig igyekezett nyájasan viselkedni.
-Mivel nem csak orrom van, hanem szemem is, amellyel a segítségedre lehetek, szíveskednél megmondani, hogy van-e esetleg valami különös ismertetőjele a madaradnak, ami alapján esetleg felismerhetem?

by **Kuromajo** Kedd Aug. 26 2014, 21:25

Ara-ara... hát nem felismert? Pedig úgy hiszem elég jellegzetes külsőm van ahhoz, hogy ne legyen egyszerű elfeledni a fizimiskámat. Nem minden nap találkozik az ember eltérő színű szemekkel, márpedig ott viseltem olyan frizurát, mely engedte láttatni mindkét szememet. Most azonban hajam eltakarta a sárga íriszemet, melyet általában nem tettem közkinccsé. Különösen akkor nem, ha éppen kívántam valamit. Ijesztő tud lenni, ha láthatják mindkét szemem, és az nem éppen megfelelő reakció, ha megijednek tőlem, miközben én szeretnék valamit elérni

Most például azt, hogy közösen rátaláljunk arra a tollcsomóra, és a sárkány intelligenciáját kihasználva pixelekké robbantsam azt a nyavalyást! Program lévén minden bizonnyal képes hasonló működésre, netán tán ismerheti egy másik AI működését, és ezáltal ezen a téren előnyt szerez velem szemben, aki nem lát bele abba, milyen módszerrel programozták az okosnak szánt hollót.
- Miért szeretnéd tudni? Számomra csak egy idegesítő kötelesség a sok birkával foglalkozni, mint amilyen te is vagy - feleltem hűvösen az izgágának ható kérdésözönre. Volt valami a kislányban, amitől a falat tudtam volna kaparni, roppantul idegesítő volt a viselkedése. Nem is válaszoltam a kérdésére, Nii-sama amúgy is azt sulykolta belém, hogy amikor csak lehet, tartsam vissza azt az információt, amit a másik nagyon akar tudni. Minél akaratosabb ő, annál hallgatagabb legyek én. Kár, milyen kár, hogy én jobban szerettem, ha úgy járok túl valaki eszén, miközben minden ismerete megvolt a diadalhoz. Sokkal megalázóbb =)
- Elég lesz az orrod is - közöltem a sárkánnyal, majd elvettem a kezem, miután meggyőződtem róla, hogy megszaglászta kellőképpen. Hosszan meredtem rá a teremtményre, határozottan éreztem a változást a viselkedésében. Az imént még olyan kis cinikus volt, most pedig mézes-mázos, tenyérbemászó... ilyet akkor szoktak, ha valami galádságot terveznek =) A barátságos viselkedéssel akar a bizalmamba férkőzni, hogy elterelje a figyelmem. Milyen kár, milyen kár, hogy ez rajtam nem működik!
- Hogy tervezed? A bosszút rajtam =) - súgtam oda az állatnak őrült félvigyorral az arcomon. Kíváncsi voltam, rettentő kíváncsi, hogy vajon milyen eszközt kíván bevetni annak érdekében, hogy a sértettségét csillapítsa. Erőszak? Mentális fegyverek? Mindenesetre kuncogtam egyet és visszaindultam az erdő felé, egy pillanatra hátrafordulva a vállam felett, szavak nélkül is kimondva, hogy indulásra szólítottam fel a párost.

by **Shukaku** Kedd Aug. 26 2014, 21:50

A lány köpni-nyelni nem tudott a fura választól. Ő éppen a rajongását és a tiszteletét fejezte ki egy játékmester iránt, aki olyan csodálatosan vezette le azt a küldetést, ő azonban felfuvalkodott hólyagként viselkedve lebirkázta őt. Ennél jobban talán még soha semmi nem hökkentette meg. Az emberek általában szeretik, ha dicsérik őket, azt is el tudta képzelni, hogy majd sütkérezik a dicsfényben, meg hagyja, hogy a kis idomár áradozzon róla… de nem, ő szemtől szembe megsértette. Shu persze nem sértődött meg, nagyobb volt jelenleg a meglepődöttsége annál, minthogy arra gondoljon, hogy neki most ezen meg kellene sértődnie, és szinte ő érezte rosszul magát amiatt, hogy problémát okozott a játékmesternek… aki mégis csak egy JÁTÉKMESTER, csupa nagy betűvel. Szinte automatikusan jöttek ajkára a szavak.
-De… akkor miért csinálod? Én… úgy láttam... azt hittem, hogy élvezed…
Többet nem mert mondani, félt, hogy még inkább magára haragítja a lányt, úgyhogy inkább meghúzta magát, és igyekezett elbújni a sárkány mögött. Úgy hitte, hogy a játékmesterek ennek a világnak az urai, mindent megtehetnek, így nem kezdett ki velük, sőt, még valami tiszteletet is érzett, hogy ez a valaki annak ellenére foglalkozott az ő szórakoztatásukkal, hogy közben elmondása szerint halálosan unta. Érteni persze nem értette a miértjét, de ez a misztikum is csak inkább fokozta az elismertséget a szemében.
Timidus ezzel szemben csak jót vigyorgott Kuromajo hozzá intézett szavain. A lány magabiztos volt, aki pedig ennyire magabiztos, az vagy elég erős ahhoz, hogy ezt megtehesse, vagy hülye. A tervére persze még egy hülye is rájöhetett volna, de a lány egyenessége meglepte, és az is, hogy úgy is folytatta a velük való utat, hogy úgy hitte, hogy a sárkány bosszút tervez ellene. Azt még mindig nem tudta a pet, hogy mi is Kuromajo célja, de ha nem hülye, akkor egy tiszteletreméltó ellenfél, az olyanokkal szemben pedig nyílt lapokkal szokott játszani, így hát most is ezt tette.
-Nem tervezek bosszút. A bosszú az emberek szokása, kicsinyes és nevetséges, ráadásul céltalan. Én sohasem teszek semmit ok és cél nélkül. Nem akarok megbosszulni semmit. Az a célom, hogy megtanítsalak arra, hogy ne nézd le soha az ellenfeledet, mert akkor vesztesen indulsz neki a csatának. Meg akarom tudni a céljaidat, és elérni, hogy ne érhesd el addig, amíg nem egyeznek az én céljaimmal. Mit szólsz a tervhez? És miért az erdő felé indulunk, amikor onnan tartottál kifele?
Nyugodtan sétált Kuromajo mellett, nem tartott beszélytől, hiszen úgy hitte, hogy a lány az eszén akar túljárni, nem pedig harcban akarja legyőzni. Shu csak értetlenül és fejcsóválva ballagott mögöttük, magában keresve a választ a kérdéseire.

by **Kuromajo** Csüt. Aug. 28 2014, 21:20

Felnevettem. A torkomból kiinduló hangnak hála jóízű kacagás töltötte be a teret körülöttünk, hosszú-hosszú pillanatokig képtelen voltam abbahagyni. Az a tétova beszéd, ami a kislány szájából folyt, elvette a maradék eszemet is. Hogy lehet valaki ennyire ostoba? Sokkal rosszabb volt, mintha az intelligencia hiányától szenvedett volna. Ő ugyanis úgy volt ostoba, hogy közben volt némi értékelhető szintű agyműködése, csakhogy az eszét arra használta, hogy rossz következtetéseket vonjon le. Rémes, amikor látod a halvány pislákolást, rendkívül bosszantó, rendkívül bosszantó!
- Ki mondta, hogy nem élvezem? Hogyne élvezném, ahogy szenvedtek? ^^ - szólaltam meg immár kissé lecsillapodva, halk kuncogást hallatva - Sajnálom, ha képtelen vagy felfogni a kötelesség szó jelentését. Vagyis tettetem, hogy sajnálom =) - kuncogtam újra. Eldöntöttem. Ezt a kislányt muszáj megölnöm, muszáj! Nem biztos, hogy most, de ha Itachi pixeljei nem terítenek be, akkor valamivel csillapítanom kell az éhségemet, és Shukaku-san tökéletesen kielégítene a halálával =) Miközben a sárkány csicsergett nekem, aközben is a gazdájára függesztettem a tekintetem, és egy pillanatra se néztem másfelé, csak egy halvány, mániákus mosollyal néztem... és néztem... és néztem... és néztem. És ez akkor se változott, amikor válaszra nyitottam cseresznyepiros ajkaimat.
- Ilyet csak az mond, aki még sosem érezte, milyen érzés, amikor beteljesül egy bosszú. Amikor szétárad az elégedettség öröme minden porcikádban... csodálatos! - lelkesedtem csillogó szemekkel. Tekintetem csak ekkor fordítottam Timidus felé - Ha Nii-sama és közém állsz, meghalsz. Ilyen egyszerű ^^ - villant vészjóslóan a szemem ezúttal, aztán nyugodt, csevegő hangnemben folytattam - Mutass egy helyet az erdőn kívül, ahová elbújhat egy madár, ostoba.

by **Shukaku** Csüt. Aug. 28 2014, 21:55

Shu úgy döntött, hogy többet nem szól, hiszen lassan teljesen belezavarodott abba amit a lány mondott, ráadásul úgy hitte, hogy csak felidegesíteni azzal amit mond. De… mi van, ha Kuromajo nem is úgy értette? Kötelesség. Azt mondta, hogy kötelesség. Tehát akkor valaki kényszeríti erre az egészre? Talán arra is kényszerítik, hogy élvezze a játékmesterséget? Nem, hiszen az ő főnöke Kayaba, ő pedig ugye nem tenne ilyet. Na jó, őket ugye bezárta, ami Shut mondjuk cseppet sem zavarta, de sokakat igen. Azt azonban biztos nem engedte volna, hogy olyanok vezessenek küldetést, akik nem szeretik csinálni, hiszen az a küldetés nívójából vett volna el. Ha viszont… nem… nem volt semmi kapaszkodó, és semmi értelmes következtetés, szóval csak meg kellett szólalnia, mert semmi nem értett.
-De… én értem a kötelességet… csak azt nem értem, hogy ha azt akarod, hogy szenvedjünk, akkor miért nem olyan játékot vezetsz, amiben szenvedünk? Tudom, hogy valaki szereti az ilyen horror játékokat is… de a te küldetésed érdekes volt és vicces… kivéve Danee… ő nem volt vicces, de ő szerencsére hamar kikerült onnan…
Nem, egyszerűen annyira belelovalta magát, hogy egy kalandmesterrel beszélhet, hogy nem tudta türtőztetni magát, és nem tudott elhallgatni. Kuromajo ha akarta volna, megölhette volna őket, de mégsem tette… meg miért is tenné?
Ezalatt Timidus is gyönyörködött, a maga sajátos módján, azaz megragadta a fejlődés lehetőségét azzal, hogy egy ilyen bestiát győzhetett le.
-Valóban, ebben igazad van. Ezt elveszítem, azonban a csalódottságot és a kínt sem érzem, amikor valaki rajtam állna bosszút. És persze a magányt sem. Ahogy látom se közel se távol nincs Nii-sama, így közétek sem tudok állni. A figyelmeztetést pedig köszönöm. Amennyiben veszélyezteted Shu életét, úgy pedig nekem kell igyekeznem a megölésedben. Egyelőre egyikünknek sincs ésszerű oka likvidálni a másikat. Ha ez így marad, mindannyian túléljük. Ilyen egyszerű.
A lány válasza után Shura tekintett, aki bizonytalanul bólintott, mire a sárkány annál magabiztosabban válaszolt.
-A városban természetesen, amennyiben nem vad mobról van szó. Mivel nem vagy hajlandó elegendő információt megosztani velem, így csak feltételezésekre hagyatkozom.
-És… ha… ha szabad… a hollók nagyrészt dögevő életmódot folytatnak, szívesen tartózkodnak az emberek közelében… és az állatok itt is ugyanúgy viselkednek…
-Ezt bizonyára ő is tudja, hiszen a jelek szerint ő nem tartja magát ostobának. Szóval? Pontosan milyen madarat is keresünk?

by **Kuromajo** Pént. Szept. 05 2014, 19:02

Felvontam a szemöldököm. Újabb akadékoskodás és tudálékosság szökkent ki azokon a pici ajkakon. Még meg akarja nekem mondani, hogy mit tegyek! Ez az arcátlanság netovábbja! Gyilkos tekintettel néztem vissza a kicsi lányra. Pont ugyanolyan idegesítő volt, mint a húgom, az is azt hitte, mindent jobban tud, csak mert anyu és apu támogatását élvezte velem szemben. Azért született, hogy mindent elvegyen tőlem! A figyelmet, a megbecsülésem, a büszkeségem, az első szerelmem! Minden elvett! Ezért vettem el az életét =) Ezért! Annyira boldog voltam, amikor a holttestét kiemelték a romok közül *.* Csillogott a szemem is. Hiszen megszabadultam tőle ^^ Csak azt nem kaptam vissza, amit elvett tőlem. Logikus, hiszen ő sem kapja vissza azt, amitől én megfosztottam.
- Van abban valami báj, amikor nem vagytok tudatában a szenvedéseteknek =) Ugyanakkor vajon hogyan érnéd el, hogy mások szenvedjenek, Shukaku-san? Fájdalom nélkül egy játékban... - kíváncsi voltam, hát kérdeztem. Megvolt a magam módszere, nem egy, nem két embernél értem már el, hogy rettegve emeljék rám a tekintetüket és megmutassák, milyen csodálatosan őszinte érzelem a félelem =) Vajon a sárkány képes a félelemérzetre? Vajon ha szembesülne azzal, hogy elveszíthet valami fontosat, megjelenne a szemében az a bizonyos remegő csillogás? Ki kell próbálnom, ki kell próbálnom!
- Shukaku-san élete már rég veszélyben van ^^ - jelentettem ki egy elmeháborodott mosolyával és hangsúlyával, de semmi fenyegetőt nem tettem ezen kívül, csak az állat szemére összpontosítottam. Kíváncsi voltam, változik-e valami a lélektükrében, vagy ugyanolyan érzelemmentes és üres lesz, mint eddig?
- Ara-ara... ez azt jelenti, hogy nem tudod megmondani, merre van a holló, Timidus-san? Úgy tűnik, hiszen nem először jelezted, hogy kevés információ áll a rendelkezésedre. Csalódtam benned - közöltem vele, egy cseppnyi arroganciával megfűszerezve a mondandómat. Mit tegyek, mit tegyek? Itachi biztosan nincs tőlünk messze, látótávolságban kell, hogy legyen, hiszen azt várja, mikor étkezhet ennek a kettőnek a vörös pixeljeiből - Van egy olyan érzésem, hogy nem feladatodra koncentrálsz. Milyen engedetlen eszköz vagy... - sóhajtottam fel. Meg mernék esküdni rá, hogy éreznie kell a madár szagmintáját, amnnyiben valóban olyan jó orra van, ahogy azt feltételezni lehet egy ilyen élőlényről. Még ha csak program is, és a minta csupán egy nullából és egyesekből álló kód, amit összehasonlít a többi, környezetből érkező kóddal, egyezéseket keresve... =)

by **Shukaku** Pént. Szept. 05 2014, 20:04

Shu egyáltalán nem érti, hogy mit akar Kuromajo. Ha annyira nincsenek tudatában a szenvedésüknek, hogy közben élvezik a játékot, akkor ennek az egésznek semmi értelme. Vagy megint csak össze akarja zavarni? Biztosan ez a célja. Játékmester, tehát valami célja biztosan van azzal, hogy őt kereste fel. Talán ez is valami rejtett küldetés? Vagy csak ki akarja puhatolózni, hogy mennyit fejlődött az előző küldetés óta? Nem. Semmi. Kuromajo annyira össze-vissza beszél, hogy egyszerűen átláthatatlan ez az egész.
-Én… én szerintem nem is értem, hogy mire szeretnél kilyukadni. Azt pedig te is tudod, hogy hogyan lehet elérni, hiszen a többi játékmesterrel rengeteg olyan játékot kitaláltatok már, amiben ilyen horroros dolog volt. Tudom, hogy valaki szereti ezeket, de én nem szeretek félni, úgyhogy nem is jelentkezem ilyen küldetésekre, és sajnos segíteni sem tudok neked ebben. Talán olyan játékosoktól kellene megkérdezned, akik jártasabbak az ilyesmikben.
Többet nem mond, hiszen már annyira össze van zavarodva, hogy nem is nagyon tud. Nem érti, hogy egy játékmester miért is az ő tanácsait kéri ki, de ez olyan megtisztelő valami, hogy nem akar hülyeséget mondani, inkább őszintén bevallja, hogy ötlete sincs. Timidus természetesen észreveszi, hogy a lány szemez vele, de mindössze csak megforgatja a szemeit a triviális kijelentésre, ha már a lány annyira reakciót akar, akkor kap tőle, hiszen a sárkány tudja, hogy a szemforgatás mit jelent.
-Persze, hogy veszélyben van. Régóta és folyamatosan. Meg még veszélybe is lesz, talán mindig is. Amíg tudom, addig megvédem. Ennyi. Többet amúgy sem tehetek.
Ezután csak elvigyorodik, hiszen Kuromajo ugyanazt a taktikai hibát véti, amit Suzume. Talán hasonlítanak is?
-Ha meg akarod találni a hollódat, akkor minden információt átadsz, hogy minél nagyobb esélyem legyen megtalálni. Ha nem akarod megtalálni, akkor pedig nem teszed, de akkor nincs is szükséged rám. Csalódást pedig csupán az kelthet, akitől várnak is valamit. Köszönöm a bizalmadat. Te elvileg meg akarod találni a hollódat. Jelenleg még én is meg akarom találni. Vagy együttműködsz és átadod a szükséges információkat, vagy pedig elmondod, hogy mit is akarsz elérni pontosan, ha nem a holló megtalálását. A madarad nem pet, mert annak egyedi szaga lenne. Ugyanolyan mob, mint ami száz számra látni akár ezen a szinten is. Nincs egyedi szaga. Azonban ha egyedi kinézettel ruháztad fel, miképpen nekem van szalagom és karperecem, úgy megtalálhatom neked. A képességeimmel tisztában vagyok, ha azt szeretted volna szemléltetni, hogy csak szag alapján nem tudok megtalálni egy madarat, ahhoz nem kellett volna ez a színjáték, mert ha megkérdezed, akkor elmondom neked.

by **Kuromajo** Vas. Szept. 14 2014, 20:17

- Többi játékmester? - ráncoltam a homlokom, és meg is torpantam a szavak hallatán. Néhány pillanatig meglepetten bámultam a kislányra, aztán éktelen kacagásban törtem ki. A hasamat fogva nevettem a feltételezésen, ami megfogant a mohával benőtt agyában. Még, hogy én játékmester?! Tényleg jól hallottam?! Elveszítettem az irányítást a testem felett, rázott a nevetés, és ha lett volna fájdalom, biztosan megéreztem volna a hasamban a levegőm lassú apadását. Végül az oxigén hiánya csillapította le a rám törő görcsöt.
- Miért nem szeretsz félni? Csak akkor élsz igazán, amikor veszélyben érzed magad ^^ - kérdeztem a lecsillapodó örömhullámok közepette. Néha még rám tört egy-egy enyhe kuncogás, de azt hiszem lassan képessé váltam nyugalmi állapotba kerülni. Játékmester... egészen jó poén volt. Ha tudnák milyen képességekkel bírok, nem hinném, hogy sokáig hagynának szabadon futkározni, de amíg csupán egy-egy játékos kódjába nyúlok bele egyszer-egyszer, addig nem szúrhatnak ki =)
- Sokat beszélsz szolga létedre, Timidus... - jegyeztem meg. Hangom egy csapásra rideggé vált, nem kellett két mondat, és megéreztem a lenéző, kioktató hangnemet a nagyra nőtt gyík hangjában - Éppen annyit vártam tőled, amennyit a pálcikámtól várok, amikor a számhoz emelem vele az ételt =) - közöltem gúnyos éllel. Elvégre néha arról is leesik a falat, valószínűleg most is egy ilyen baleset áldozata lehetek - Lássuk csak... Szóval nem tudsz különbséget tenni a mobok szaga között, így hát csak annyira jó a szaglásod, hogy messzebbről is megjelennek az általad olvasható kódban a rájuk jellemző minták. Semmivel sem vagy jobb nálam, kár, milyen kár ^^ - jegyeztem meg derűsen, de az olyan derű volt, ami kárörvendésből származik. Értékes információt nyertem erről a fajról. Vajon a jégsárkányom is ilyen primitív érzékeléssel rendelkezik? Sajnálatos, hogy az érzékeiket nem tudom összekapcsolni az enyémekkel...
- Tudsz bármit is nyújtani, ami meghaladja egy ember teljesítőképességét ebben a világban, Timidus? - billentettem oldalra a fejem érdeklődve. Egyre haszontalanabbnak látszott a szememben a sárkány, és ha valóban értéktelen, akkor kénytelen leszek értékessé tenni, így elérve hogy ne csak az időmet pazaroljam ezzel a szánalmas párossal. Ha másra nem, hát szórakozásra jók lesznek ^^

by **Shukaku** Vas. Szept. 14 2014, 20:57

Shu csak értetlenül pislogva figyelte Kuromajo reakcióját, és még egy picit meg is sértődött, hogy ez a lány ilyen nyíltan kinevette, és még azt sem mondta el, hogy miért. Bármit is mondott, ennyire jól igazán nem szórakozhatott rajta. Kuromajonak bizonyára játékmesternek kell lennie, de minimum kapcsolatba kell állnia velük, ha már egy küldetést levezényelhetett. Ő nem indíthat saját maga ilyesmit, szóval biztos, hogy van valami ismeretsége, tehát Shu akkora nagy butaságot nem mondhatott… de hát akkor min nevet ennyire? Talán azon, amit azután mondott? Talán a félelmén? Persze ő is ismerte ezt a mondást, de nem nagyon hitt benne, vagy ha úgy is volt, akkor ő már bővestelen bőven kiélte magát egy egész életre, és már nem kellett többet félnie, hiszen beoszthatta az eddigieket akár az egész további életére, akármennyire is hosszúnak ígérkezett is az. Ezt persze nem mondta meg a lánynak, semmi kedve, és persze mersze sem volt vitatkozni egy játékmesterrel, így maradt továbbra is az értetlen, fej leszegett csönd, valamifajta beletörődés. Timidus persze nem volt ennyire könnyen igába hajtható, ő nem érzett félelmet, csak általánosan tartott a lánytól, az idomár védelme érdekében, hiszen veszélyesnek ítélte, akárcsak Suzumét. A kiselőadás után azonban határozottan bólintott.
-Igen. Ebben a tekintetben úgy tűnik egyenlő esélyekkel indulnánk, amennyiben egy versenynek ezek lennének a kritériumai. Azonban emlékeztetlek arra, hogy míg én nem kívánok megtalálni egy bizonyos hollót, addig te igen, tehát nálad jelen esetben fokozottabban érvényesül ez a hiányosság, és mindkettőnk adottságainak korlátozottsága kizárólag számodra kár.
Egy kis szünetet tartott, majd legyintett a farkával, közben egy csipogó hangot hallatva.
-Igen. Jobb vagyok. Nem hiszem azt, hogy ismerem az ellenfelemet. Folyamatosan tervezek, és igyekszem megfelelően tervezni, mert a hibás tervezés a hiba tervezése. Nem becsülöm alá az ellenfelemet, és legfőképpen nem követem el kétszer ugyanazt a hibát, hiszen amikor megismételsz egy hibát, az többé nem hiba, hanem döntés. Tévedtem, amikor úgy hittem, hogy kiismerhetem az emberek céljait. A kiismerhetetlenségetekben van a legfőbb erőtök, és ebben jobbak vagytok, mint én. Én azonban képes vagyok higgadt maradni akkor is, amikor te a nevetéstől fuldokolsz, avagy a gúny és a felfuvalkodottság elvakít. Ez a leginkább megbocsájthatatlan hiba. Nem venni észre, ami kézenfekvő.
Egy lépést sem tett közelebb, folyamatosan figyelte a lányt, és a jelzésnek hála Shu egyetlen gyanúsabb mozdulatra azonnal aktiválta a Hazatérés Kristályt. Kuromajo nem félt tőlük, de Shu félt egy játékmester hatalmától. Kuromajo nem félte Timidus felkészültségét, a sárkány azonban komolyan vette, tartott az ellenfelétől. Talán ez lehetett a legnagyobb különbség kettejük között.

by **Kuromajo** Szer. Okt. 01 2014, 01:20

A kis görcs végre elhallgatott és nem akadékoskodott tovább a rendkívül ostoba feltételezéseivel és következtetéseivel. Ezzel megszűnt egy idegesítő forrás, feltételezve, hogy hallgatag marad ezután is. Szükség esetén kivághatom a nyelvét =) Ez viszont nem jelenti azt, hogy a sárkány sokkal kedvesebb társaság és beszélgetőpartner lett volna, ugyanakkor tény, hogy az ő csipogása korántsem volt annyira zavaró, nem csavargatta a szavaival az idegszálaimat szükségtelenül. Megnyilvánulásai inkább szórakoztatóak voltak a maga együgyűségében, és a sok beszéddel többet elárult magáról, mint gondolná =) Pofonegyszerű volt következtetéseket levonni az információkból, amiket a rendelkezésemre bocsátott.
- Kár... kár... kár... - kuncogtam - Hogy őszinte legyek, már elveszítettem az érdeklődésem a kutatás iránt. Szerettem volna titeket eszközként használva elpusztítani őt, de már látom, hogy inkább csak hátráltatnátok. És van egy csodás, csodás módszerem arra, hogyan lehetne előcsalogatni =) - folytattam a nevetgélést, és karjaimat széttárva megpördültem a tengelyem körül boldogan, majd újra nyugalmi állapotba kerülve ránéztem kettejükre.
- Sárkány vagy, saját szemszögedből felsőbbrendű lény az emberi fajnál. Mégis hiányzik belőled a tudat, hogy jobb vagy nálunk. Hiába állítod, ez csak emberi léptékben igaz. Pedig neked más szinten kellene létezned =) Ez az emberivadék, akit annyira meg akarsz védeni, elrohasztotta az elmédet. Lélekben már nem vagy sárkány... Ha az lennél, akkor nem törődnél olyan apróságokkal, mint a tervezés, nem jutna eszedbe, hogy tiszteld a nyavalyásokat, akik szemben állnak veled. Mert tudnád, hogy mennyivel jobb vagy náluk, hogy nem árthatnak neked semmivel, hogy beléjük törölheted a sáros mancsodat következmények nélkül! Kár, igazán kár... - sóhajtottam fel a fejemet csóválva. Sajnálatot ébresztett bennem, hogy ő nem érezheti át azt a nagyszerű érzést, amit én tapasztalok nap, mint nap. Azt a megalázó differenciát, ami köztem és a többi ember között van. Sajnálatos...
- Még tőlem is tartasz, máskülönben nem jeleztél volna az idomárodnak. Olyan ostoba nem lehetsz, hogy támadásra készülj, tehát menekülni akartok. Pedig erre nincs szükség, Timidus. Hiszen te... olyan vagy... mint én. Neked is ellenségeid az emberek =) - mosolyodtam el, és közelebb léptem egyet, majd még egyet. Kinyújtottam a sárkány felé a kezem, és újabb lépést tettem meg feléje. Ujjam pedig izzásba jött. A tollas sárkány nem ritka faj, nem szabadna problémát jelentsen átvenni az irányítást a mozgást szabályozó programjuk felett. Persze egy pet esetében ez mindig bizonytalan, hiszen a pontjaikat az idomároktól öröklik. Mindenesetre ideje volt szórakozni kicsit, ha pedig balul sül el a próbálkozásom és elmenekülnek... akkor legalább az időmet nem húzzák tovább ^^

by **Shukaku** Szer. Okt. 01 2014, 06:49

Kuromajo már ennyit károgott, hogy Shunak úgy tűnt, hogy a keresett holló mellé egy varú is társult, vagy éppen ezért keresik egymást. Azonban a lány szavai ahelyett, hogy ezen a fura felvetődéssel együtt megmosolyogtatták az idomárt, inkább csak félelmet ébresztettek benne. Hatalmas félelmet. Timidus persze továbbra is nyugodt maradt.
-Milyen értelmetlen kifejezés: hogy őszinte legyek. Azt feltételezi, mintha eddig nem lettél volna az. Amennyiben hátráltattunk, úgy azt hiszem már tettünk is eleget. A háború első szabálya: soha ne teljesítsd az ellenség vágyát! Nem vagy képes tanulni. Továbbra is azt hiszed, hogy ismered a sárkányokat, pedig nincs így. És ezek szerint még az embereket, a saját fajtádat sem ismered. Alex, és jó pár másik szerint én csak egy program vagyok, amelyet a ti kinti világotokban készítettek. Amennyiben te is ezt feltételezed, akkor felesleges lélekről beszélned az én esetemben. Meglehet, hogy a programozómnak más elképzelései voltak a sárkányokról, mint amelyek neked vannak. Tisztelni az ellenfelet, óvatossá tesz, hiszen a bátorság nem azt jelenti, hogy minden veszélybe önként belesétálsz. Azt pedig soha nem feltételezem, hogy jobb vagyok mindenkinél. Egy jó terv legnagyobb ellensége a tökéletes terv reménye. Többet érhetek el, mint amit ti valaha el tudtok majd érni, azonban jelenleg ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem kellene tartanom tőled.
A lány keze görcsösen markolta a zsebében lévő Hazatérés kristályt, szemében úgy remegett a félelem, mint amikor egy kis pocsolyába cseppenő vízcsepp felkavarja az állóvizet. Várta a sárkány jelzését, várta, hogy végre eltűnhessenek innen, mert Kuromajo megijesztette. Tudta, még mindig hitte, hogy egy mesélő nem akarhat neki rosszat, és Kayaba Bácsi úgyis megvédené… de lehet, hogy Kuromajotól már az is félelmetes lenne, amikor nem akar neki rosszat.
-Tévedsz.
Jelentette ki Timidus, majd amikor az idomár ujja felizzott, Shu szinte sikította a legrövidebb város nevét, amit csak ismert. Taft. Majd amint befejeződött a teleportáció, a következőt, a következőt, és a következőt. Nem akarta, hogy Kuromajo kövesse. Rettegett a lánytól, mert a barátjával akart csinálni valamit, és meg sem várta azt, hogy a pet kiadja a parancsot.

/ Köszönöm szépen a játékot! ^^ /

by **Asuka** Szomb. Május 02 2015, 10:13

Ezek szerint tényleg az lesz a legjobb, ha ráhagyom Szophieékra a dolgot. Talán nem kell minden egyes dologba beleütnöm az orromat. Végül is, ez tényleg nem rám tartozik.
- Persze... de ez nem ugyanolyan. És igen, valamennyire lehet tájékozódni vele, az első pár szinten tudok is, mert az első hármat nagyjából fel is rajzoltam magamnak, és ez hasznos, amikor egy küldin blokkolva van a minimap. De ugye minden szintre külön térkép kellene, és egy "csillagképet" sem találsz meg több szinten. Csak azon az egyen. Mert minden szint lényegébe véve egy önálló világ. - persze azt én már butaságnak tartom, hogy a csillagok is külön világok lennének, hiszen messze van még a konvertált accountok világa, de azért ennyire már nem fogok kukacoskodni Shuuval.
- Az ötödik szint... igazából innentől kezdve egyik sincs meg. Csirkéből a nyolcas szinten kell még három, meg a bakancsos is csak félig van meg. Ez lehet, mára túl hosszú lesz. @_@ - a nyuszi megvan, szóval Shuu is jól halad. Tényleg nehéz az a jelvény, amit ő szemelt ki magának.
- Jaaaa, hogy azok a szigetek! Igazából nem nagyon járok a szint széleken. Félek, hogy leesek. @_@ - a SAO kezdeti időszakában rengetegen voltak, akik így vetettek véget az életüknek. Leugrottak a szint széléről, és hasonlók.
Végül elővadászom a teleport kristályomat, s visszaöltözök Sims módra az eredeti ruhámba. A süti is elfogyott, szóval jöhet a következő szint. :3 Az ötödik szintre teleportálok abban a tudatban, hogy ez a jelvény már sokkal egyszerűbb lesz. Biztos, ami biztos, amíg Shuuék megérkeznek, megnézem a menümben a követelményét, hiszen így is rengeteg a jelvény, és nem emlékszem mindre.

by **Shukaku** Szomb. Május 02 2015, 10:29

-Persze, hogy nem ugyanolyan. Tök uncsi lenne, ha minden ugyanolyan lenne, mint a kinti világban. Ha ugyanaz lenne, mint kint, akkor egyáltalán minek akartunk volna ide jönni? Nekem megvan az összes szint csillagtérképe, minden évszakra lebontva. Vagyis… hát azok vannak meg minden évszakra, amelyik szint kinyitása óta már eltelt minden évszak, szóval végül is nem mind, de elég sok térképem van. Úgy csinálom, hogy mindig a napéjegyenlőség időpontjára teszem. Tudod, az egy japán ünnep is, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy itt is fontos jelentősége van. Fogok egy távcsövet, keresek egy tisztást, felállítom merőlegesen a távcsövet, majd belefényképezek egy fotókristállyal. Persze utána rengeteg munka van vele, míg azt a kis képet besávozgatom, és átrajzolom egy nagyobb lapra, de az igazából már csak idő kérdése… viszont még itt is elfárad a szemem, ha sokat ülök fölötte a nagyítóval. Vicces, hogy erre is figyeltek, hogy az alváshiány miatt is fogyjanak a kitartáspontjaink.
Kicsit elmerengve nézi az eget, majd bólint.
-Igen. Minden szint egy önálló világ. Ugye milyen gyönyörű? Kint egy csomót kéne utaznod, meg költened azért, hogy a tengerpartról eljuss az erdőbe, itt pedig csak bemondjuk a két város nevét, oda teleportálunk, sétálunk egy keveset, és már egy szavannáról egy perc alatt egy tundrán lehetünk. Hihetetlenül szuper!
Ismét egy kis merengés, majd folytatta.
-Igen… a bakancsos még nekem sincs meg, a csirkéset is csak neked köszönhetem… de látod, a manót és a pontyot is hihetetlenül gyorsan megszerezted, szóval szerintem nem kell aggódnod. A szint szélére pedig érdemes kimenni, mert nagyon szép látványt nyújt… legalább is azt mondják… én sem járkálok ki oda a tériszonyom miatt…

by **Asuka** Vas. Május 03 2015, 09:29

Megérkezünk végre az ötödik szintre, ahonnan az erdőbe gyalogolunk. Elismerően biccentek egyet, hiszen a lány példátlan munkát végez a térképeivel. Én csupán az első három szintig jutottam, aztán feladtam, mert egyszerűen zavart, hogy nem éreztem igazinak az egészet... hiába hasonlít, hiába pontos másolat, de még sem. Talán maga a tudat az, ami ellehetetlenítette a kutatásomat, hogy ez még a hajamnál is műbb.
Szóval, Shuu bezsebelhet egy elismerő biccentést, amit talán még szavak nélkül is meg fog érteni. Tényleg pazarlás, hogy egy ilyen valaki sosem kerülhet be a felsőoktatásba, és nem csak azért, mert be vagyunk zárva ebbe a világba. Az ösztöndíjak nagyon ritkán jellemzőek ebben az országban, és tényleg tehetősnek kell lenni ahhoz, hogy fizetni tudd az oktatást. Nekem is csak szerencsém volt. Persze, láttam már csodákat. Főleg a szomszédos országokban. Ott aztán pláne tepernek a gyakran mély szegénységben és nyomorban élő emberek, hogy az ő gyerekeiknek már ne kelljen olyan körülmények között élni. De ugye, az az igazság, hogy elég ritka, ha valaki közülük beadja... mert hát na. Mocskos módon undorító ez a világ, ahol élünk. Talán mégis igaza van Shuunak abban, hogy jobb itt.
- Itt legalább mindenki egyenlő esélyeket kap. - felsóhajtok, mert nem akarom hitegetni a lányt mindenféle motivációs dumával. Persze, még sosem lehet tudni. Very Happy

- Én már azt várom, hogy legyen olyan szint, ahol lehet jégkorizni! *-* Biztosan beneveznék egy olyan eventre, ahol jégkori mutatványokat kell csinálni. Persze, azokat előbb meg kéne tanulni, de nem lehet nehezebb, mint lapos talpú cipőben járni. ^^ - nem igazán megy nekem a lapos cipőben való járás.
Aztán meglátok végre egy olyan vadat, amit ezelőtt még soha! *-* A gazella békésen legelészik a fák között, nekem pedig így nincs más dolgom, mint odalopakodni, és finoman megérinteni a pettyes hátát. Ez egy picit necces úgy, hogy nincs lopakodásom, s mielőtt hozzáérhetnék, majdnem el is szelel, de még időben sikerül megérintenem egyetlen ujjal. Aztán hagyom elmenni. Nem ennék gazellát, mert hasonlít az őzekre, arról pedig mindig az a csúnya mese jut róla eszembe. Sosem szerettem a Bambit, folyton elbőgtem magam rajta.
- Gazellát még sosem láttam! *-* És megvan az összes gyakori vad az északiak közül. Már csak a fehér holló hiányzik, de olyat még csak egyszer láttam, és azt sem én fogtam, mert nekem csak egy fácán jutott. Azt is csak sejtem, hogy fehér lehetett, mert elég sötét volt ugye. - azért jó tudni, hogy nem csak én ijedek meg a szint szélétől. Bármikor leeshetek onnan, vagy nem tudom.
- A szint széle meg még semmi! Egyszer valami furcsa nyílást is láttam az első szinten, ahonnan özönlöttek a Tünemény Bogarak. És mindez a semmiből. Aztán szóltam Kayabának, hogy bugos, és legyen szíves, javítsa ki. - életem első és utolsó bug reportja, de hát indokolt volt.

by **Shukaku** Vas. Május 03 2015, 16:03

Igen, Shu megértette, és csillogó, hálás tekintettel mosolygott vissza Asuura. Bármennyire is nem akart hencegni, az elismerés akkor is jól esett neki. Azt azonban soha nem fogja tudni megérteni, hogy miért nem érzik az emberek igazinak ezt a világot. Azt a butaságot bezzeg elhiszik, hogy igaziból is meghalnak, de minden másban hajtogatják, hogy mennyire mű és mennyire nem igazi. Ebben persze Alex viszi a pálmát, hiszen ő igazinak vallja magát, pedig ugyanolyan pixelekből áll, mint Timidus, akit viszont nem gondol igazinak… pedig mindkettejük meghal elvileg, ha elfogy az életcsíkja, és teljesen mindegy, hogy Alex esetleg a kinti világban is élt valamikor. A kis idomár szeme pedig még csillogósabbra váltott, amikor Asu a következő szavait is kimondta.
-Igen. Ez a legszebb az egészben. Oké… vannak a sztázisból nemrég ébredők… de mivel Kayaba folyamatosan újít, így nekik már több lehetőségük van, és gyorsabban is tudnak fejlődni. Erre mi vagyunk a legjobb példák Timivel. Senki el nem hinné, hogy fél évig semmit nem csináltunk, csak éltünk egymás mellett az erdőben.
Ezután felnevetett és megcsóválta a fejét.
-Most is van olyan szint, ahol lehet jégkorizni. Ha szeretnéd, írok neked egy fagytér kristályt, és befagyasztjuk az egyik tavat. Mirivel már koriztam is a csatornáknál az egyik küzdőterezésünk során. De… biztos lesz egészen fagyos szint is, meg sivatagos is, meg minden ilyesmi. Csak még ki kell nyitogatni.
Az összes északi vad elejtésére ezúttal ő bólintott elismerően, a sötétre pedig kuncogni kezdett, mert Chizu jutott eszébe. Vett valami teljesen fekete maskarát, és azt hitte, hogy azzal majd jól elbújhat a sötétben, mint a nindzsás filmekben. Azóta persze kapott egy szürkét Shutól, és el lett neki magyarázva, hogy a teljesen fekete majdnem ugyanúgy rikít a félhomályban, mintha fehéret venne fel… ha pedig olyan sötét van, hogy a fekete lenne jó, akkor úgysem lát senki semmit jártasság nélkül. A szóltam Kayabának részre egy gyors köhögéssel egybekötött meglepődés volt a válasz… remélhetőleg a köhögés leplezi…

by **Asuka** Hétf. Május 04 2015, 09:55

Ébredőkről én még igazából sohasem hallottam, pedig ha tudnám, mennyi ilyen emberrel találkoztam... Viszont egyszerűen kimaradt nekem az a fogalom, hogy sztázis, és hogy vannak olyanok, akik még be sem logoltak a játékba, hogy ne terheljék túl a szervert. Pedig ha ezzel tisztában lennék, kicsit átértékelném az értékrendemet. Hiszen azzal, hogy felszabadítok valakit, máris bekerül egy újabb lélek, egy újabb ember ugyanebbe a környezetbe. Éppen csak neki már nulláról kell kezdenie.
- Milyen ébredők? o.o - áhá, szóval ezt érti ez alatt! Surprised

Végtére is, akkor én is ébredő vagyok, nem? Ha jól értem a szavait.
- Jaaa, hogy ez! Hát, végtére is, egy éven keresztül én se csináltam nagyon semmit... mert be voltam zárva egy kazamatába. Akkor még alig voltam a nyolcadik szinten... Szóval tényleg nem olyan nehéz. Bár azért kár, hogy nem nagyon találok aréna ellenfeleket már. ._. - utoljára Cearcsimercsivel álltam ki, igaz, a cuccaim nagy részét leszereltem, mert nem lett volna vele fair, ha full szettben megyek. Végtére is, tíz szint van köztünk, én meg nem szeretek esélytelen küzdelmekbe belevágni, Éppen ezért ezt a gesztust, mert ez nem szól másról, visszafelé is köteles vagyok megejteni. Azt hiszem.
- Jégkori! *-* Deeeee.... nem lesz baja az állatoknak? o.o Mármint, egy csomó hal, meg mindenféle állat él a vízben. És ez még sem olyan, mintha fokozatosan jönne a tél. - a karácsonyi eventet leszámítva még nem láttam havat a játékban. Akkor és ott még egy jetit is felvidítottunk azzal, hogy csináltunk vele egy hóembert Junnal, és még ki is sminkeltük. Szóval elég király volt.
- Igen? - nem értem a köhécselést, éppen ezért kérdően pillantok Shuura. A kezemben közben már a kristályom van, hiszen megvan ez a jelvény is. A következő is elég könnyű lesz.

by **Shukaku** Hétf. Május 04 2015, 10:22

Sajnálom, de nem nagyon volt ideje Asuunak megkapni az ahha érzést, mert Shu annyira beleélte magát abba, hogy most ő magyaráz, és történetesen nem egy nála sokkal de sokkal kisebb szintűnek, hogy amint megkapta a kérdőjelet a mondat végére, máris elkezdte ecsetelni, hogy mire is gondolt ténylegesen, még akkor is, ha ezzel egyébként belefojtotta a szót a másikba.
-Tudóóód! Nem mindenkit enged be a rendszer azonnal, hanem valakit várakoztat egy ilyen álomszerű izében, ahol valami tudattalanban lehetnek, mert az ébredés után semmire nem emlékeznek. Persze az is lehet, hogy ők ugyanúgy játszanak valami másik szerveren, csak azt elfelejtik amikor ideérnek, de igazából nem tudom. Viszont ezért gondolom azt, hogy oda kerülhetnek vissza akik meghalnak. Mármint ez az egyetlen magyarázat amit találtam, hiszen ha teljesen felébrednének, akkor valószínűleg sokan már vissza is jöttek volna a „halálból”… mármint mégtöbben annál, mint akik eddig jöttek vissza… szóval az nem lehetséges.
A halálnál a nyuszifüleket még a kezével is mutatta a halál szónál, hiszen mindketten tudták, hogy csak mese habbal az egész. Azután pedig Asuu szavai megint csak őt igazolták, szóval csak nagyokat bólintott.
-Pontosan! És látod, hogy most már milyen magas szinten vagy, ráadásul legutóbb még meg is izzasztottad Timit, szóval badarság, hogy nehezen lehetne fejlődni. Ezt csak azok mondják, akik lusták. Aréna ellenfeleket pedig… hát szerintem azok után Timi sem állna ki ellened, max ha megígéred neki, hogy nem győzöd le.
Kuncogott, ám látszott rajta, hogy nem gondolja komolyan… persze Timi simán komolyan gondolta volna.
-A kristály pedig csak a tó felső részét fagyasztja be, éppen csak annyit, hogy ne szakadjon be alattunk, a víz pedig egyébként nem lesz hidegebb. It’s magic!
Majd lassan a köhögés is elmúlt, és csak egy kérdő tekintet maradt, hogy merre tovább…

by **Shukaku** Szer. Május 27 2015, 12:36

Malcicás folytatódás

-Még soha nem volt cica a kezedben? Hmm… akkor majd megpróbálok keresni neked egy cicát. Tudod, élnek az erdőkben vadmacskák, ugyanúgy meg lehet fogni őket, mint a borzot vagy a kacsát, akiket előbb fogtunk. Ha szeretnéd, akkor még segítek is megszelídíteni, és akkor lehet saját cicád is. Anatnak is ott volt Aldo… mondjuk nem tűnik úgy, mintha nagyon hiányolná, de biztosan csak leplezi a fájdalmát. Meg kéne kérnem álomkelőt, hogy beszéljen vele… izé… bocsika, elkalandoztam. Szóval… szerintem simán megérdemled. Miért ne érdemelnéd meg? Ez egy mesevilág, ha cica akarsz lenni, akkor cica leszel. Én meg a sárkányok hercegnője. Ez már csak így működik.
Nevetett, és felmutatta a kis tetoválást a karján, amit Yuukival csináltattak. Nekik is volt ám saját kis szervezetük… na jó, nem ugyanolyan tetkóval, mint Asuéknak, csak sima filccel, de ez addig rajta maradt a bőrön, amíg le nem akarták szedni, szóval majdnem olyan volt, mint egy tetoválás, csak sokkal egyedibb és sokkal jobban kötődtek hozzá, hiszen ezeket Yuuki rajzolta.
-Egyébként meg felejtsd el, hogy a terhemre lennél. Ez a szakmánk, ezzel foglalkozunk. Meg ez a hobbink is. A kicsiket, a gyengéket és az elesetteket támogatjuk. Oké, te nem vagy olyan kicsi, mert eljöhettél a bossra, de akkor is… ezek szerint nincs pénzed, ami például nem jó dolog. Van hol laknod? Mármint… fogadó vagy ilyesmi. Ha szeretnéd, tudunk biztosítani egy kis szobácskát, ahol biztonságban alhatsz. A Burok pedig sok helyen működik, és megvéd a kieséstől.
Ám úgy látszik, hogy a válasz várat magára egy kicsit, mert Anthony nagyon sietősre fogta a dolgot, Shu pedig csak loholt utána, furcsálló tekintettel.
-Te is jó sok pontot raktál gyorsaságra…
Morogta magában, de azért sikerült követniük újdonsült védencüket, ám amint megálltak, Timi Shu elé állt, és a malkavitára villantotta a szemét.
-Meglepődés. A csukja miatt nem láttam teljesen az arcodat, de a hangot és szavaidat hozzá társítva ez volt a reakciód. Nem tudtad, hogy mi a felugró ablak, ami a szafariteljesítményedet jelzi. Az állatokat sem ismerted. Az előbb azonban azt állítottad, hogy majd horgászol és vadászol, valamint azt, hogy eddig is elvoltál, tehát mégis ismerted ezeket a lehetőségeket. Ha vadásztál valaha is, akkor a teljesítmények és a felugró ablak nem ismeretlen előtted, tehát hazudtál, ez pedig kérdéseket vet fel a további hitelességedet illetően.
-Izé… lehet csak félreértés…
Mondta halkan Shu, de azért kíváncsian várta Anthony válaszát.

by **Malcolm** Szer. Május 27 2015, 13:34

- Wáó! - álmélkodik a tetoválást látva, magában persze kiröhögi a fruskát a filctollas tetkóért. - Tetoválásom van ám nekem is! Rettenetesen fájt, de megérte, olyan gyönyörűek! Várj csak, meg is mutatom! - Felhúzza a pulcsija ujját, hogy megmutathassa az alkarján lévő galambot. - Fogadásból csináltattam még 16 évesen, csak ráböktem egy stencilre, ami tetszett. Tachibana azt mondta neki is van egy, de nem mutatta meg :/ Viszont... - feljebb húzza a nadrágja szárát, hogy a vádliján lévő másik tetoválást is megmutassa - ezt a farkast már sokkal tudatosabban választottam és nagyon büszke vagyok rá. Egyszer megadatott, hogy egy ilyen spéci állatkertben farkasokat simogathattam és akkor nagyon közel kerültek a szívemhez ezek az állatok. - Persze hazudott, mint a vízfolyás. A farkas tetoválást is a SAO-ban csináltatta, pontosan azért, hogy ha rákérdeznek a galambra, akkor tudjon csípőből válaszolni. Az igazsághoz mondjuk hozzátartozott, hogy Anthony gyerekkorában tényleg részt vett egy ilyen állatsimogatós eseményen és valóban megszerette a farkasokat. Malcolm törekedett arra, hogy felhasználjon igaz történeteket a meséjében, hogy Anthony nehogy elszólja magát.
- Nem vagy te egy kicsit túl fiatal ahhoz, hogy szakmád legyen? - Nagyzolt a fruska. Lehet tényleg igaza volt annak a gőgös szöszinek a bosskapunál és a lány tényleg kérkedni szeret ám igazán. - De nagyon szép szakmát választottál. És... igazán kedves tőled, hogy ennyire gondoskodni akarsz rólam, de hidd el, eddig is boldogultam és van hol aludnom. Én... én szeretem egyedül elérni a dolgokat. Tudod, felnőtt vagyok vagy mi, még ha nem is látszik, szóval gondoskodnom kell magamról. Ügyetlen vagyok, meg gyerekes, meg félénk, meg minden, de eddig is eljutottam egyedül, csak a bossterembe nem lett volna szabad bemennem egyedül >.< Mond Shukaku, te burkoltál már valaha? Borzalmas élmény volt, nagyon kellemetlenül bizseregtem utána. - Aztán ugye megindulnak az ötödik szintre.
- Igen, gyorsaságra teszem a legtöbbet, hogy ha baj van, akkor el tudjak szaladni. - Épp ellenkezőleg: azért ilyen gyors, hogy bajt tudjon okozni Twisted Evil

Jah hogy nem hallhatta volna a lány maga elé morgását? Nos, a füle sem rossz Rolling Eyes

Azonban Timidus reakciója egészen meglepi, de csípőből leszereli a sárkányt. Nah jó, annyira nem csípőből, mert reszketést imitálva maga elé helyezi a kezét védekezőleg és hátrálni kezd, majd kétségbeesett pillantással Shuhoz fordul.
- Azt mondtad nem fogtok bántani - Aztán visszafordul Timidushoz és nagyot nyelve kezd el hadarni. - Visszakérdeztem, hogy cica, vagyis hogy én cica? Mondtam is, hogy ismerem a macskákat, csak még sosem fogtam. A nyuszira sem azt mondtam, hogy nem ismerem, hanem hogy jé, olyan, mint a céhizémizétek. Egy szóval sem állítottam, hogy nem ismerem az állatokat, nem tudom miből gondoljátok ezt! Ésésés igen, fogtam már halat meg vadat is, de sosem értettem mik ezek a felugró ablakok. Most miért akarsz bántani? - és már remeg is a szája sírásra állva.

by **Shukaku** Szer. Május 27 2015, 13:55

Na pont ezért van Shunak csak filces tetoválása. Kint is csináltak maguknak tetkót, és mindig azzal hencegtek, hogy ők bizony kibírták. Na ha most Shu itt bent csinál magának, ahol nincs fájdalom, akkor tuti megtalálja majd az a valaki, aki elkezdi majd csúfolni, hogy az nem is igazi, mert nem fáj. Például az Alex. Neki amúgy is az volt a mániája, hogy ő igazibb csak azért, mert érzi a fájdalmat. Meg… ezt is csak Yuuki és a játék kedvéért viselte, mert egyébként nem volt nagyon oda a tetkókért. Viszont amikor Anthony megmutatta neki a galambot, majd még azt is megemlítette, hogy Tachinak is van ilyen, már széles mosoly került a lány arcára. Mindent értett, és tudta, hogy majd megdicséri Asuut, hogy milyen szépen vigyázott a kis védencére. Vajon az egész csak színjáték volt? És mi volt Tachibana szerepe? Mit akarnak egyáltalán elérni a Felszabadítók? Persze ez is érdekelte, de nem főleg ez, hanem az, hogy megnyugtassa Anthonyt, hogy nem kell több hazudnia.
-Igen, a farkasokat én is szeretem. És igazából nem is kell annyira nagyon spéci állatkert hozzá, csak jól kell közelíteni az állatokhoz. Ha ennyire szereted a farkasokat, majd keresek neked farkast is. De előbb…
Úgy látszik ezúttal Shu fogott szimatot, és egy halk csipogással megnyugtatta Timidust, akitől egyébként sem kellett hátrálni, mert egyáltalán nem közelített Malcica felé. Shu besétált a fák közé, majd egy macskával a kezében tért vissza.
-Tessék, a cica akit ígértem. Farkast sajnos ezen a szinten nem tudok neked találni… illetve… de, talán őt is megkereshetjük, és akkor megint simizhatsz. Egyébként már Burkoltam, igen, ha tudod, hogy nem lesz semmi baj, akkor nem olyan nagyon félelmetes.
Ezúttal kérdés nélkül nyomta a fiú kezébe a cicát, aki teljesen megszelídülve kezdett el dorombolni.
-Timidus pedig nem akar bántani, és nem is fog bántani, csak neki az a feladata, hogy engem védjen, és nem szereti, ha becsapják. Egyébként pedig igaza van, és én sem szeretem. Hazudni nem szép dolog. Azt a galambot nem kint csináltad, és nem csak Tachibanának van ilyenje, hanem Asunak is. Mondtam már, hogy nem kell félned tőlünk. Jóban vagyunk Asuval, és nem fogunk bántani. Hogy fogod hívni a cicát?

(vadmacska)

by **Malcolm** Szer. Május 27 2015, 14:34

A fenébe is! Ennyi kellett és máris lebukik. Honnan a csudából tud ez a lány a Felszabadítókról? Tachit jól be akarta mártani, na de hogy még Asuról is tudott! O.o Úgy tűnik jobban kell tartani ettől a lánytól, mint ahogyan azt gondolta. A pillanatok alatt megszelídült vadmacskát pedig hitetlenkedve tartotta a kezeiben, magától jócskán eltartva, csupán a hóna alatt fogva.
- Ezt meg még is hogy a csudában csináltad? O.o Meg se akar karmolni! - Ez a lány valami boszorkány! Vagy lehetséges, hogy valaki minél tapasztaltabb a szafariban, annál jobban tud bánni az állatokkal? Nem, ilyesmiről szó sem volt a guide bookban. Inkább arról lehet szó, hogy a lány idomár és azok biztosan el tudják kábítani a bolhazsákokat. Aztán Malcolm közelebb húzza magához a macskát, de esze ágában sincs megsimogatni. Aztán Filozófus figyelmezteti, hogy ha már süteményt is hajlandó volt enni, akkor a macskasimogatás már ugyan mindegy. De ha ez még nem lenne elég, egy nyúl is feltűnik a lábainál. Na erre viszont már beindul a macska, a morgás hatására pedig Malcolm ijedten engedi el a jószágot. A vadorzó pedig egyenesen rá akar támadni a nyúlra, amit gyorsan felkap Malci, nehogy áldozatul essen a macseknek. Alap esetben élvezkedve nézné végig, hogy a vadmacska cafatokra tépi a nyulat, hogy aztán marakodhasson vele a konc felett, de most jó színben kell feltűnnie Shu előtt, mint az állatok nagy barátja.
- Rossz cica! Shu, mondd meg neki, hogy ilyet nem szabad! Hókuszpókold meg újra! - Aztán leheveredik a földre, hogy az ölében tarthassa a nyuszit, miközben simogatni próbálja, de az vadul ficánkol. Lüktető kis szívecskéjét érezve Malcolm szájában összefut a nyál, egyre nehezebben tudja tűrtőztetni magát. Így hát inkább elengedi a nyulat, hadd szaladjon, de csak akkor, ha már nem kell tartania a vadmacskától. Feláll ültéből, és megpróbálja kimagyarázni magát Shu előtt.
- Jó, bevallom, a galambot tényleg Asu kedvéért csináltattam. Olyan jó volt hozzám, ő tanított vadászni is, nélküle teljesen elveszett lennék. De erről nem szabad senkinek sem tudnia. Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek, kérlek! Nem akarok neki bajt okozni. Azon is meglepődtem, hogy őt is meghívták a bossra, de nem szabadott mutatnom, hogy mennyire örülök neki. Nem szabad sebezhetőnek tűnnie, én pedig az ő gyenge pontja vagyok. Tudom ám, hogy csak kolonc vagyok a nyakán és én nem akarok a terhére lenni. Sajnálom, hogy hazudnom kellett, de nem merek benned még megbízni De most már biztos te sem akarsz többé barátkozni velem...

[előző kör dobása: nyúl]

by **Shukaku** Szer. Május 27 2015, 15:06

Asuuról a legbiztosabb pontból, magától Asuutól tudott. Nála jobb informátor önmagáról és a céhről nem is kellett. Na jó, ez nem volt teljesen igaz, mert mindent Asuu sem mondott el, de legalább elmondta, hogy nem mondott el mindent. Legalább is Shu úgy érezte, hogy nagy füllentések nem voltak a történetben, a kicsik pedig beleférnek. Mindenkinek lehetnek titkai. Az pedig, hogy még boszi is lehet, külön siker, és külön öröm. Igaz a szavakat nem hallotta, de Anthony értetlen ábrázatáról simán le lehetett olvasni, hogy csodát sejt a háttérben.
-Megszelídítettem. És igen, tudom, ahhoz is túl fiatal vagyok, hogy állatszelídítő legyek, meg mindenhez… de itt már nincsenek korok, Anthony. Te sem vagy felnőtt, ahogy én sem vagyok gyerek. Én egy magas szintű idomár vagyok, te meg egy magas szintű… izé…
Itt Timidusra sandított, ám a sárkány megcsóválta a fejét. Ő sem látott se a kapu előtt, sem most felszerelést vagy fegyvert, amiből következtethetne a fiú kasztjára.
-…szóval biztos te is magas szintű vagy. De te ugye nem vagy idomár, szóval nem tudsz olyan ügyesen szelídíteni, mint én. Ennyi az egész, csak gyakorlás kérdése. Türelmesnek kell lenni az állatkákkal, és akkor minden sikerülni fog. Vagyis… na jó, majdnem minden.
A cicás jelenetnél azonnal grabancon ragadta a macskát… Timidus, majd letette Shu kezébe, aki pár simítással újra megnyugtatta, majd ha a nyuszi is biztonságba került, akkor visszaadta Anthonynak, egy kis dobozzal együtt.
-Cicakaja van benne. Biztos azért akart a nyúlra támadni, mert éhes volt.
Na és persze titkon remélte, hogy a fiúnak és megjön az étvágya. Az ő gyomra már eléggé korgott, de bunkóság lett volna a másik előtt enni.
-Asuu már csak ilyen. Neki meg ez a munkája. És szerintem teljesen jól csináltad amit csináltál, biztosan meg fog dicsérni. És én sem haragszom rád. Meg te sem, ugye Timi?
-Ne hazudj többet. Nincs rá szükséged velünk szemben.

by **Malcolm** Szer. Május 27 2015, 15:27

- Árnyharcos Embarassed

- egészíti ki Shu mondatát játszott félszegséggel, lesütött szemekkel. Aztán mikor ismételten megkapja a macskát, akkor már nem tudja megállni, hogy ne húzza el a száját. Itt kell bénáznia ezzel a büdös döggel, ahelyett, hogy gyűjtögethetné tovább a szafari jelvényeket. Rohadt fárasztó ez a csaj, Filozófus pedig roppant jókat mulat Malcolm szenvedésein. Eljött az ideje felkészíteni Shukakut az Anthonyval való tényleges találkozásra, ehhez pedig tudatni kell a lánnyal, hogy a kölyök nem fog emlékezni erre a találkozóra. Ez pedig végre elkendőz majd minden hibát, amit eddigi beszélgetésük során vétett.
- Shukaku, én igazán hálás vagyok, de nem szeretném hazavinni ezt a cicát. És ami azt illeti, etetni sem szeretném most. Elsőre ennyi bőven elég volt most az állatsimogatásból. - Ismét lesüti a szemeit, miközben remegő kézzel tartja a macskát, melyet továbbra sem óhajt megsimogatni. - Az az igazság, hogy még mindig félek tőle - Aztán már lendíti is a macskát, egyenesen vissza az idomár kezébe. Fogja csak a nyüves dögjét, neki aztán nem kell. Minden egyes fogdosással töltött pillanat közelebb viszi ahhoz, hogy pixelekre akarja tépni, az pedig tönkretenne mindent.
- Remélem tényleg meg fog dícsérni és nem fog leszidni Asu. Timidus pedig igenis haragszik rám. Nem mondta ki, hogy nem haragszik ^^" Megpróbálok nem hazudni, de ha nem hazudhatok, az azt is jelentheti, hogy nem fogok mindent elárulni. Nem szabad. Meg nem is tudok... Az igazság az... de ezt nem szabad most elmondanom. Még nem bízhatok meg benned.
Szóval feláll végre és ismételten sietősre fogja, ezúttal azonban távozóra akarja fogni. Azonban megtorpan és inkább elővesz egy papírt és ceruzát, majd szorgosan jegyzetelni kezd. Ha Timi vagy Shu bele akarna lesni, akkor eltakarja az írását.
- Hogy írod a neveteket? Lebetűznéd légyszi? - Aztán elmagyarázza, hogy mit is csinál. - Kicsikét feledékeny vagyok. Kicsikét nagyon. Ezért feljegyzéseket készítek, hogy később is tudjam, ki miért fontos. És mivel szeretnék még veled együtt jelvényeket gyűjteni, ezért most lejegyzetelek mindent, ami fontos, hogy később is emlékezzek rá. Mikor érsz rá legközelebb?

by Ajánlott tartalom