"Gyűlésterem"

Egy kevés gondolkodás után végül az én papírom is üresen landolt a többi között, vagyis hogy pontosabb legyek azt írtam rá, hogy "nem vinnék magammal semmit. Kíváncsi vagyok, mennyi ideig bírnám ki felszerelés nélkül a szigeten."
Persze előtte elég sokat gondolkoztam azon, hogy miket vinnék magammal, de előbb vagy utóbb mindegyik ötletemet elvetettem. Elöször a  Hazaatérés kristályomra gondoltam, meg a fegyveremre, de ezeket minek vigyem magam egy lakatlan szigetre, ahol nem túl sok veszély leselkedik ránk. Akarom mondani rám, hiszen teljesen egyedül lennék. Ha meg már ezeket nem viszem, akkor mit kéne vinnem?

- Hű - Timidus ötletére tátva maradt a szám. Még amikor Shura pillantottam sem csuktam be, még szerencse, hogy nem kajálás közben mesélte el a sárkány a csodálatos ötletét. - Hát... Tetszik! Te biztosan túlélnéd! Én sosem gondoltam volna ilyenekre. - veregetem vállon Timidust. Fejben pedig már át is satíroztam a listámon a csokoládét, pokrócot, és a sátrat. Vártam még egy pillanatot, majd amikor úgy láttam, hogy mindenki végzett mindenkit arra ösztönöztem, hogy felolvassa az irományait. Szépen hangosan, a többiek előtt. Amint ez megtörtént folytatódik is a lényeg. Kiálltok.
- Ah gonoszság, hogy mindenkinek eszébe jutott a hazatérés kristály. Nembaj. Túléltük \o\ Szóval úgy tűnik Kemila még nem tért vissza, de inkább nem várok tovább majd személyesen beszélek vele, az ügyben. Szóóval, én eldöntöttem, hogy imádlak titeket! Majd bemutatunk a többieknek is Kanami-chan, de szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy üdv a céhben. Majd meglepünk néhány csinoska páncéllal a céhbankból. - reppenek oda a lányhoz, és megpróbálom megmolesztálni megcsókolgatni megölelni, nagyon nagyon szorosan.
- Cearso pedig eddig is olyan volt nekem mintha céhtag lenne, szóval ha nincs ellenvetés, akkor üdv a céhben. - egy pillanatra Shu-nyan felé fordulok, majd Cear-t is megpróbálom keblemre szorítani. - Nyugodtan beköltözhettek a céhházba, és használjátok egészséggel a bankos cuccokat, hiszen erre vannak. - villantok egy mosolyt. Remélem ők is annyira lelkesek mint én. Alig várom, hogy Anat visszatérjen, és megnézze az új családtagokat. Biztos boldog lesz, nagyon nagyon boldog!

Dél körül érkezik Shu-nak egy üzenet.

Cearso írta:Sajnálom. Hatkor nem érek rá. Ha a teremben tudnád marasztalni fél nyolcig, azt hálásan megköszönném.

IC okok majd késöbb lesznek kijátszva/részletezve. (attól függően, hogy tudok haladni)

Szerettem volna én is egy szépséges levelet írkálni Shu-tan örömteli hírére, de végül nem tettem. Fogalmam sincs, hogy miért, igazából annyira nem is fontos, hiszen a lényeg most a jelenlét nem pedig a szándék. Lassan, ráérősen készülődtem a szobácskámban, ami kezdi kinőni magát. Egyre több plüss sorakozik a polcokon, a földön, az ágyon, és mostanra egyre csak bonyolultabb az ágytól az öltözőszekrényig elszlalomoznom, majd onnan vissza a tükörhöz, ahol lecsekkolom, hogy mennyire is tetszem magamnak az adott ruhában. Séta, rúgás, egy plüssmaci eldől, felállítom ugyan, de a következő pillanatban hát nem eldől az a fránya plüsskroki? Ejnye, az a tehén sem akarja megtalálni a helyét... Mire megtaláltam azt a ruhát amiben tetszettem is magamnak, már egyáltalán nem érdekelt, hogy minden maradjon a maga kis helyén. Felidéztem magamban a levelet, képzeletben még meg is ölelgettem a lányt, elvégre annyira büszke voltam rá amiért sikerült egy erdőben csövező hajléktalanra bukkannia, és felkarolnia. Csak ő vesz észre ilyen apróságokat. Két puszi nyomok a kis Shu-nyanom arcára, de csak fejben, hiszen jelenleg nincs itt mellettem, hogy személyesen is megjutalmazzam a jó cselekedeteiért. De sebaj! Ami késik nem múlik!
Késésben vagyok.
De nem izgat, ráérősen sétálok végig a folyosón, még éppen időben, hiszen látom Saya-chant aki bújkál, megpróbálom vállon ragadni a kis huncutságot, és a fülébe súgok. "Tessék szépen bemenni, ha jól sejtem van süti. Valld be, hogy érdekel ki az új husi. " öltök nyelvet, és igyekszem betessékelni, ha sikerül akkor magam mellé ültetem, és szorosan átkarolom. Befelé menet még egy barátságos mosolyt is az arcomra varázsolok és egy üdvözlést tátogok a fiúnak. Végignézek rajta, de csak diszkréten, nem bámulom meg, nem tapicskolom meg, és nem is kérdezek semmi illetlent, elvégre türelmes vagyok.
Türelmes!
Várok, és várok, megtapsolgatom a bemutatkozókat, majd amikor eljön a kínos csend pillanata, felugrok a helyemről, és odasétálok ahol a többiek is bemutatkoztak, megköszörülöm a torkocskám, és amint megkapom a jól megérdemelt figyelmet, felnézek és hozzá is kezdek a bemutatkozásomhoz.
- Halihó! Jun vagyok. Szólíts csak Junnak. A barátaim Junnak szoktak szólítani. Szeretem a cicákat, és a plüssöket, és a sütiket, és a Timidust, meg őket, és a céhet, meg a hősöket is, és azokat a csilivili bigyókákat amikből ékszereket csinálnak, de nem hordok olyanokat, mert nem állnak jól. Perpillanat én vagyok az aki intézgeti az ügyeket, és figyeli a dolgokat, de ez valójában nem igaz, mert feledékeny is vagyok, és mindig valakinek szólnia kell, hogy dolgozzak, és és és... - tartok egy picinyke szünetet, jól láthatóan elgondolkodom, megvakarom a fejtetőm, majd váratlanul folytatom - Ja igen! És ha bármi kérdésed van nyugodtan fordulj hozzám bizalommal is, mert segítőkész vagyok! Mindenben segítek amiben csak szeretnéd. Kivéve amikor nem. De az nagyon ki van véve, szóval ne aggódj ilyen apróságok miatt rendicsek? - meghajolok mintha csak a tapsra várnék, majd visszareppenek a helyemre, mint aki jól végezte dolgát.

Jaden csöndesen követte a lányt, de megunta az örökös rángatást, így le is fejtette kezét az övéről. Beérve a gyűlésterembe, helyet foglalt. A szendvicset félretette saját tárolójába, majd megköszönte a helykínálást és az ételt is. Shukaku mesélt neki arról, hogy szeret szafarizni, felfedezni és még pár dologról, mint a dojo és a céh saját boltja. Következőleg egy másik lány lépett be a terembe és köszönt. Jaden némileg kényelmetlenül érezte magát, hogy ilyen kicsi szoknya van rajta. Visszaemlékezett Rose nevű osztálytársára, mikor is a lány hasonlóan kicsi ruhákban kísérelt meg udvarolni neki. Elhessegette a gondolatot, majd megint a lányra nézett.
"Nyugodtan tegezz, kérlek."
A többiek mögött, valami fehéret vett észre, de konkrét alakot nem tudott kivenni, így nem is törődött vele, bárki is volt az. Talán egy tag, aki nem akar mutatkozni. Jobban belegondolva, egy fehér dressz volt az. Végül, egy újabb lány lépett be a terembe. Jun hirtelen közvetlenségére meglepett tekintettel reagált, de csak annyit. Miután Jun végzett, felállt, hogy bemutatkozzon. Számára úgy, tűnt, hogy a teljes céh szinte csak lányokból áll. Ez nem zavarta őt, de idővel meglesz az összhang.
"Köszöntök mindenkit. Jaden vagyok Mint Kanami, jómagam is kardforgató vagyok. Ma kezdtem el a játékot, miután felébredtem. Kayaba bejelentése előtt volt lehetőségem körbenézni a Kezdetek városában. Shukakuval a bejelentés után találkoztam, az erdő szélén. Hobbim a gitározás, de elhatároztam, hogy a céh tagjaként kovácsként is tevékenykedni fogok." mondta kissé csendes, de főként barátságos hangnemben. "Szintén hobbiszinten kipróbáltam a karddal való párbajozást, a Star Warsból ismert kettes és hármas fénykard stílust használva. Ha tudok segíteni a kardforgatás tanításának terén, megteszem, amit lehet. Shukaku említett olyasmit, hogy jó pontnak számít, ha van nálam sütemény. Nem igazán tudom, hogy komolyan gondolta e, vagy sem, de úgy döntöttem, hogy meghívom a céh tagokat egy szelet csokoládétortára."

Kényelmesen elhelyezkedem, egy díszpárnával játszadozom, de természetesen fél szemmel figyelem a fiút, és hallgatom a meséjét, néha bólintok, mosolygással bíztatom a drágát, elvégre ez lenne a dolgom vagy valami ilyesmi. Igazából meglepődtem, hogy az arculatváltás ennyire eredményes, hogy máris akadnak érdeklődök, ráadásul ezúttal egy újabb fiú. Nem mintha ezzel bármi baj lenne, csak meglepett.
- Oh tortaa! - csillant fel a szemem, még csak nem is tudom, hogy milyen tortáról van szó de máris feltüzelt a srác, ma még úgysem kaptam meg a jól megérdemelt endorfinadagom, és van egy olyan sejtésem, hogy Sacher tortáról van szó. Finom ropogós fekete csokoládéval fedett, ínycsiklandozó omlós piskóta. Ez kell nekem! Azonnal fel is pattantam és a fiú előtt termettem.
- Jaj igazán nem kellett volna, de a meghívást nem szabad visszautasítani ugyebár, és a csokinak sem tud senki ellent állni. Ugye csokitorta? Ugyeee? Mondd, hogy igen! - szinte már ugrándozom örömömben, a képzelgéseimre máris összefut a nyál a számban, ahogyan beleharapok, lágyan elolvad a számban, egy valódi ízorgia játszódik le a fejemben, majd igyekszem megnyugodni néhány másodperc elteltével, nehogy megijesszem a fiút. Megköszörülöm a torkom, és elengedem a kezét, ha eddig még ő nem szabadult volna ki a szorításomból persze.
- Akarom mondani... Örülünk, hogy megismerhetünk! Ezt szerintem Cearchi nevében is mondhatom, akit még nem láttál, de biztosan hamarosan meg fog érkezni. Tudod, ő nagyon elfoglalt, de hatalmas szíve van! Ilyeen hatalmas - nyújtom ki a kezeimet jó távol egymástól, hogy szemléltessem, és el is nevetem magam.
- Ha bármilyen kérdésed van ne habozz! Szívesen segítek neked, akár gyakorlati dolgokban is. Szingli vagy? Gyorsan változtathatunk ezen is ha szeretnéd. De előre szólok, hogy Timidust, Kanamint és Saya-chant nem adom. Shu-chan pedig már el lett adva. Apropó, most, hogy a sütit emlegetted... Mikor lesz süti?

Nos, soha nem lehet tudni, hogy mikor ragadja el az embert a sors, de mostanság hirtelen olyan dolgaim gyűltek össze, ami miatt néha elég rendezettlen lett a magán életem. De ez nem tartozik rátok... Majd később elmesélem, ha szükséges.
Mikor megnyitottam Shu levelét, és végigfutottam rajta, csak megcsóváltam a fejem. Valahogy túlságosan hasonlított ez a történet Shu történetéhez. Nem soda, hogy Shu azonnal megsajnálta....
Szinte azonnal küldtem egy választ, hogy nem leszek ott időben, majd elvonultam egy kicsit. Most még Árnyék gondolata sem tudott feldobni... Gondolkoznom kellett. Lassan olyan les ez a céh, mint egy átjáróház. Anat halála után olyan dolgok kezdtek el történni, ami miatt a céh alaposan megváltozott. 
Alapos gondolkodás után döntésre jutottam. Beszélni fogok Jun-nal. Beszélnem kell Jun-nal. De csak miután tiszteletemet tettem az új tag előtt.

19:30

Megérkeztem a céhházba.
-Halihó, megjöttem.
Majd elindultam arra a irányba, ahonnan a legtöbb mocorgást véltem felfedezni.

Szegény Shu, ha tudnád mire készülök....
Közelebb lépek az új fiúhoz.
-Hello, Cear vagyok. Majd megismerjük egymást.
talán...
Majd nyújtottam felé a kezemet kézfogásra.

Jaden szótlanul, leplezett döbbenettel nézte az ugrándozó Junt.
"Igen, az. Nem áll szándékomban megbántani, de az imént mondtam."
Jun elengedte végre a kezét, majd röviden mesélt egy Chearchi nevű tagról.
~ Talán ez Cearso beceneve, akit a taglistán láttam.
Nézte, ahogy Jun kezével egy szívet formáz. Tovább hallgatva a mondandóját, kissé furcsállva tekintett Junra, de csak egy másodpercre.
"Nos... Jobban szeretnék a valóságban barátnőt találni magamnak. De a többieket nézve, nem áll szándékomban elcsábítani senkitől sem."
"Én sem vagyok épp szabad." hallatszott egy lány hangja.
Még ha csak motyogás is volt, Jaden hallotta. Nem a játékbeli képességen keresztül, hanem mert a hallása igen jó és a suttogást is képes hallani, persze csak ha közel van, nem méteres távolságból. Egy röpke pillanat múltán válaszolt is.
"Nyugtáztam." felelte udvariasan.
A következő pillanatban egy fiú köszönt és belépett a terembe. Shukaku pedig bemutatta őt Cearso néven, majd elment Junnal tányérokért és villákért. Jaden viszonozta a kézfogást.
"Helló. Jaden vagyok."
Másik kezével lehívta menüjét, majd a tortát a dohányzóasztalra tette.

Megjött Cearso, Saya cuki mint mindig, megvolt a nagy bemutatkozás, és mint kiderült még süti is van. Ezt már szeretem!
- Máris! - szalutáltam, és már rohantam is Shu-tannal, hogy becipeljük a szép madárkamintás tányérkáskészletet, az ezüst evőeszközökkel egyetemben. Elvégre a sütihez olyan evőeszköz kell ami passzol a hangulatunkhoz is. A madárkák pedig olyan kis barátságosak, és édesek. Ki ne szeretné őket?
- Apropó Jaden-kun. Vannak nekünk olyan receptizéink. Nincs véletlenül szükséged páncél és poti receptekre? Pont szükségünk lenne ilyesmire, ééééés arra gondoltam, hogy talááán, esetleeeeg... Tudod..

Miután Jun és Shukaku elment, Jaden visszaült a kanapéra. Nem sokkal ezután látta, hogy a két lány tányérokat és villákat hoz be, valamint egy kést. Junra nézett, majd elgondolkozott.
Nos, gyógyitalok jól jönnének, valamint erősebb kard és páncél is. Ami jelenleg rajtam van, csupán kinézetre jó, nem ad védelmet, viszont a szett, amit elrejt, az véd a csatában. Jun ekkor megszakította mondandóját. Kérlek mondd ki nyíltan, hogy mire gondolsz.
Felállt és a lányhoz lépett.
Jól gondolom, hogy javasolni akarsz valamit? kérdezte barátságosan.

- Hááát arra gondoltunk, hogy tök jó lenne ha mondjuk lenne kedved esetleg kotyvasztónak és vasdörömbölősnek állni. A potik jól jönnek mindig és az lenne a legjobb ha esetleg gyártani tudnánk magunknak és nem drága pénzért megvenni... Mit szólsz az ötlethez? Szeretnél művelődni ilyesmiket? :3 Nem biztos, hogy jól emlékszem de lehet még van valahol nekünk félretéve 1-2 recept, erről majd Shushuékat érdeklődd meg ha érdekel a dolog rendben? Odaadjuk szívesen ha vannak!- igyekszem a fiút rátukmálni a jártasságokra meggyőző arckifejezéssel szépen közeledek felé, egy késsel és egy tányérkával.
- Hmm merre is van a torta? Ha jól emlékszem tortáról volt szó... Izé, ha szeretnéd majd kapsz csokiba mártott páncélt, és cukrozott kardot is. - na ha valaminek akkor ennek egészen biztosan nem fog tudni ellent állni! Persze az már más kérdés, hogy be tudnék-e szerezni ilyeneket...

- Nem hiszem, hogy jó lennék gyógy és egyéb italok készítésében, de talán kovácsolásban igen.
Jaden vágott egy szeletet a tortából, melyet Jun tányérjára helyezett. Ezután a többieknek is vágott szeleteket, amit szintén a tányérokra rakott. Végül magának is vágott egyet, melyből egyenlőre csak egy falatot evett meg.
- De ha a recepteknél tartunk, beérem a gyógyitalokkal. Az XP mellett a HP is mindig jól jön.
Hallván a csokoládéba mártott páncélról és a cukrozott kardról, meglepődött, de nem is igazán leplezte. Nem igazán tudta, hogy mit is mondjon, így pár percig hallgatott.
- Szerintem ilyesmi nem akad a játékban. De ha van is, talán egy halloweenes eventtel jönne. - leült és még egy falatot evett. - De a kovácsolás mellett a harcokban is aktívan részt fogok venni, ezt megígérem.

Nyo, mivel a faliújságunk most éppen foglalt, és nem akarok bezavarni oda, ezért úgy döntöttem önkényesen ide fogom írni a dolgot.

Tele vagyunk pénzzel. A segédkereskedős pénzből 1 szintet indítványoztam fejlesztésre, a Kereskedőkön, és a továbbiakban, ha megint lesz pénz a segédkereskedők is fejlesztésre kerülnek.

Viszont nekünk van tényleges banki vagyonunk amit mindenféle huncutságra elverhetünk.

Elsősorban Chariton és Ritsu felszerelkezésére, és jártasságaira megy el egy kis rész belőle. Én javaslom, hogy ezekre egyelőre félreteszünk a 14000 aranyunkból 4000 aranyat, és ha esetleg még szükségük lenne ruházkodásra akkor kapnak a személyes vagyonból.
Tehát Ritsu és Chariton ha teheti mihamarabb kezdjen el vásárolni
Ha kell segítség keressetek nyugodtan Vigo chat-en vagy itt Pü-ben Rogan Hartnett néven.

Na, másodszorra pedig ha a 4000 ruházkodós aranyat nem nézzük maradt még 10ezer további pénzünk.
Én arra gondoltam, hogy ideje lenne tovább növelni a népszerűségünk és erősítenünk a hírnevünkön, ezért feldobtam azt az ötletet, hogy mi lenne, ha a kezdő kovácsokat, főzőket és írókat megtámogatnánk ezzel a kis összeggel kezdésképpen.
Természetesen arra gondoltam, hogy egyfajta "verseny" lesz amiben egy pályázatra jelentkezve el kellene a kariknak készíteni egy pályamunkát, ami még kidolgozás alatt van, hogy mi legyen és a Vigo elbírálja a csodálatos pályamunkákat, amely során a lelkes játékosok anyagi támogatást kapnak, hogy el tudják kezdeni a szakmájukat.

Megfordult még a fejemben az, hogy azon játékosokat akik nem rendelkeznek, gyártó jártassággal mert szegények, kaphatnának 1 craftos jártasságra pénzt, de ezzel kötelességük részvenni a csodálatos pályáztatásos mizérián xd

A játék ahova írniuk kellene 1 vagy 2 reagot a Céhház kertjében zajlana, ahol önjelölt gerilláink felügyelete alatt tevékenykedhetnek majd a lelkes játékosok.

Várom a véleményeket, ötleteket, áldásokat meg ilyesmiket ide szépen :3

Cearchi már áldását adta rá elviekben, ezt azért írom ide, hogy már most úgy tűnjön túlerőben vagyok