Re: Füvesház

by **Raygart Arrow** Kedd Feb. 14 2017, 04:40

Nem válaszolok Kiwi mondatára, értelmetlen volna reagálni. A szavak meg csak szavak maradnak. Majd ha lesz, rá alkalma rájön, hogy ahogy mondtam azt úgy is gondoltam. Igazából, teljesen mindegy az egyén melyik nemhez tartozik. Az események csak pörögnek, néha túlságosan is gyorsan. Ezt nem bánom, mert végre történik valami. Na persze mintha eddig nem történt volna semmi az ébredésem óta. Körbe lessek, egy pillanatra mintha keresnék valamit. Bár tudom, ha úgy akarja, úgy sem látom. Most enyien vannak a közelemben, tudom nem fog mozdulni.
- Igen.... valóban sokat kell még tanulnom, de majd te megtanítasz. Cserébe pedig.
Suttogtam valamit Jun fülébe, ami a kettőnk titka. Bi bi bi másnak nem mondom el, ha csak a lány nem kotyogja ki.
- A szintem sajnos még nem elég magas, és még nem jártam a kiképzőnél sem. Nem tudom, valóban jó ötlete a dolog. Tény pillanatnyilag jó, de menyi hátránnyal járhat később?
Miközben az ajtó felé haladunk csak mosolygok magamban a lány reakcióján. Nem is inkább azon a hiperaktivitáson, azon a jó kedven, ami árad belőle. Bár korai még levonni a következtetést, olyanak tűnik, mint aki igyekszik kiélvezni az élet minden apró részletét.
Házasság szó hallatán megtorpanok és pillanatra. Vajon végül az a nyavalyás elvette feleségül? Ha igen komolyan sajnálom nem lehettem ott.
A lány, aki olyan egy kicsit mintha egy hiperaktív mókussal, vagy macskával kávét itattak volna. Vissza ránt a valóság pixeles talajára.
- Tudod igazából van hol laknom, igaz elég sokat költözködü..
Mondatot elharapom, meg van, az okom miért pont akkor mikor árvákat emlegeti Jun. Csak csendben várom mondandójának végét közben nagyot sóhajtok. Nem gondoltam volna, hogy itt ebben a világban is léteznek árvaházak. Joggal gondolhatnám, hogy nocsak, kísért a múlt? Chaknára pillantok, miközben kilépünk az ajtón majd szemeim előre szaladó lányra tévednek.
Gyakorolni, vagy tanítani? Teljesen mindegy a kettő ugyan az, és azt hiszi, majd azért tenném? Azért legyen hol laknom? Csak kevéssel is tudnék segíteni, akkor is meg tenném. Akkor is ha a céhez nem lenne semmi közöm.
- Azért néha voltak jó tapasztalataim is néhány emberel. Tudod Chakna azért még ha sokan megbomoltak. Vannak olyanok, akik jók maradtak. Erre példa ti hárman vagytok és a céhetek.
Lehunytam a szemeim és végig simítottam hajamon elgondolkodva.
- Szerintem a dojo jó lesz. A képzőt még meg kell fontolnunk.
Majd egy kérdést teszek fel egy kicsit tétovázva. Hiszen alig ismertük meg egymást, de már kérni merészelek.
- Majd egyszer meg tudnátok mutatni, hogy merre van az árvaház?

by **Kiwi** Vas. Feb. 19 2017, 22:55

Felfedezve az összefüggésem, miszerint Jun tényleg tudatosan mondja a dolgokat úgy ahogy, a leánykérés ötlete erőteljesen mellkasba vágott. Először csak a kezem fogta meg, engedtem neki, mert fogalmam sem volt mit is akar, végül csak pislogtam a mondatára, miközben éreztem, hogy el kell valamivel viccelnem. Rengeteg képsor ugrott be rólunk, az esküvői ruhákról, ami meggátolta, hogy kellő vérmennyiség jusson az agyamba, és bármi értelmeset is tudjak mondani.
- Rendben, de te állod az esküvő árát, és én választok nászutat. – Öltöttem ki a nyelvem rá, miközben rájöttem, hogy valahogy még mindig nem tudom nem komolyan venni. Furcsa érzések fűznek hozzá, amiket nem tudok hova tenni. Legszívesebben felboncolnám az agyacskáját, hogy meglássam miként is működik, és miért úgy ahogy. Látni akarom az egész múltját, érezni az érzéseit és érteni a gondolatait. Talán ez jelenti azt, hogy meg akarom ismerni. Majd már tovább is libbent, nem is vártam mást, a kérdésére hamar választ kapott ami hasonlított az én elgondolásomra, de Chak megelőzött. Egy mosollyal pillantottam rá.
/Ohh, Chak, bárcsak egyszer felszínre kerülne ez a fajta kétejed, és elbeszélgetnék a dolgokról kettesben, vagy hármasban, de egyenlőre nem adódott meg ez a lehetőség/. Viszont aggasztott amiről beszélgettek. Nekem is voltak rossz tapasztalataim, de voltak jók is és semlegesek is. Sőt, volt hogy egyszer olyan ügyesen manipulált egy nő, hogy majdnem magára hagytam a Vigósokat, és csatlakoztam az ő céhéhez. Csupán az idő játszott a szerencsémre, hogy kiderüljön mennyire szörnyű ember is volt ő… pedig annyira bíztam benne, és úgy hittem neki. Ha rágondolok még mindig ostoba módon elszomorodok, és néha azt kívánom bárcsak ne derült volna ki, az igazi szándéka… De mégis csak áldani tudom azt, hogy húztam halasztottam, a válaszadást, ha nem így tettem volna… meglehet, hogy soha nem találkoztam volna Chakékkal, nem ismertem volna meg jobban Junt… és senkit, de… ténylegesen senkit.
Nem mertem megszólalni, hogy nekem azért voltak jó tapasztalataim is, nem akartam hogy olyannak gondoljanak aki egy ellenpéldával akar előállni. Viszont azt akartam, hogy tudják, a vannak jó emberek, csak szépen elrejtőznek. Őket a legnehezebb megtalálni, hisz nem harsányak, hivalkodóak, és cinkosok a tömeggel. Végül amikor Rey felhozza, akkor mertem mellé csatlakozni és hevesen bólogatni, kijelenteni, hogy nekem is voltak jó tapasztalataim. Végül előkerült a Dojo mint ötlet, és így kikerülhetjük a kiképzőt.
- Figyelj, mivel kiképzőztem én az első szint két kazamatájába nem léphetek be, egyáltalán. Valamint… a lassú fejlődés biztosabb, mert kitapasztalod a dolgok működését, de a céhünk a tízes szinten van, mondjuk szerintem attól még lehetsz tag, ha szeretnél, csak a céhházba nem tudsz belépni, viszont… azzal is számolj, hogy nagyon lassan fejlődsz, és az emberek többsége igénybe veszi a kiképzőtisztet, egy kezemen meg tudnám számolni, hány ember nem tette meg. – Mondom el az állásomat őszintén, bár szívesebben befolyásoltam volna afelé, hogy a csatlakozást lássa előnyösebbnek, de ez egy olyan dolog amiért nem akarok felelős lenni és a döntés teljessége az ő kezében legyen, hisz akár élete is lehet a tét… azt pedig még nem tudom, mennyire óvatos, és felelősségteljes. Majd a kérdése, meglepett és elgondolkodtatott. Mindenki okkal érdeklődik valami iránt, de nem akartam rákérdezni, a dolog miértjére. Úgy voltam vele, majd ő elmondja.
- Persze, Shukakuék is sokat szoktak oda járni. És ajándékok csomagokat, vagy élelmet is biztosítunk nekik néha, bár többségében Shu szokta. – Jegyzem meg, igyekezve barátságosan. Nem akartam úgy tenni mintha nem történt volna semmi sem és nem neheztelnék, de… azt sem akartam, hogy negatívan befolyásoljon bármit is. Sőt, inkább akartam hogy azt érezze túl vagyunk rajta, bár... a részemről inkább csak a szőnyeg alá söpörtem. Majd hagytam hogy Jun vezessen minket, bár... attól azért féltem, hogy mindenféle kitérőkre fog vinni, szóval erre azért ügyeltem.

by **Jun** Csüt. Feb. 23 2017, 12:40

- Oh bemutatóház? Az tök jó! Majd visszajövünk ide Chakchi, és keresünk olyan fagyos izévirágokat jó? - veregetem vállon a lányt, egy széles vigyor kíséretében. Ezzel együtt fel is jegyeztem a fejemben a leendő programötletet, amit a későbbiekben fel is használok majd, Chakchival.
- Majd én mindenre megtanítalak! Mindenre. Szörnyen okos leszel Raygacchi- húzom ki magam büszkén, és élvezem a rivaldafényt amit szerintem most kapnom kellett, hiszen most már tanítóvá avanzsálódtam! Juj de izgi, juj de jó. Dagad a mellem a büszkeségtől, talán még egy számmal nagyobbak is lettek, nem tudom biztosra. A kiképzős gondolatra egyébként csak a vállamat rántottam, nem foglalkoztam a gondolattal, nem voltak vele kapcsolatban véleményeim, a többiekre bíztam a felvilágosítás lehetőségét.
- Oh tényleg te szeretnéd a nászutat választani? Jó egye fene, szabad kezet adok neked benne, de legyen olyan trópusi, és kellemes, sok fincsiséggel, és és és hatalmas ágyat akarok amin nagyon jókat tudunk majd... párnacsatázni! Az esküvőt pedig majd én megtervezem, csodálatos ruhákat akarok magunknak, majd terveztetjük őket, és szerintem ne legyen nagy cécó, csak a szűk családi kör, néhány barát, rokonok, régi iskolástársak akik előtt fel akarunk vágni, tanáraink akiket sosem szerettünk és azt hitték sosem lesz belőlünk semmi egészen addig amíg apu meg nem beszélte velük a dolgot és meg nem gondolták magukat egy kis pszichológiai nyomás miatt, meg szomszédok... legyen ilyen templomos, ahogyan a külföldiek szokták. Az most nagy divat. - ostromoltam meg a lányt a zseniális ötleteimmel, majd kicsit igyekeztem leszállni a földre, elbúcsúzni a fellegektől, elvégre még nincs itt az ideje, hogy erről beszélgessünk, ráadásul most Raygachi is itt van, és nem akarom, hogy féltékeny legyen.
- Oh árvaház? Sokan élnek ott, tudod vannak akik túl fiatalok voltak még a játékhoz, és bennrekedtek. Nagyon jófejek, majd bemutatjuk őket neked. Shushu gyakran látogatja őket - ismétlem meg amit Kiwu is mondott - A dojoban pedig tényleg lakhatsz, kellemes kis hely, nem ciki ott lenni. De nem mondjuk el senkinek. - a szám elé tettem a kezem, és cipzárt imitáltam, majd reppentem tovább a másik szerelmemhez.
- Jézuska. Chakchi ezt sürgősen orvosolnunk kell! - ami azt illeti én sem emlékeztem rá, de ezt nem mertem bevallani - Akkor ma Kiwu lesz az idegenvezetőnk.

by **Chakna** Csüt. Feb. 23 2017, 23:56

Na nézzenek oda, ezek ketten máris titkolóznak… Na nem baj

- Rendben Jun – felelek mosolyogva Jun reakciójára a bemutatóházas elméletemre. Az első találkozásunk után ilyesmin már nem lepődök meg. Sőt, ami azt illeti Jun kapcsán igazából semmin nem lepődök meg…

Feltűnik, hogy Ray megtorpant egy pillanatra a házasság felmerülésénél… Mire gondol vajon?
Viszont Kiwi reakciója a "lánykérésre" az, amire igazán felkapom a fejem. Ácsi ácsi ácsi… Kiwi azt hiszi, Jun lány, ezért megy bele ilyen könnyen a dologba... Ez nem helyes! szeretem Junt, a kis hugicámat, de ezt azért mégsem... Vagy mégis? De megtehetem, hogy… Vagy inkább Junt kéne figyelmeztetnem? De annak nem sok értelme lenne...

Miközben rohamtempóban pörög az agyam, azon kapom magam, hogy Kiwi mellé léptem, és most én sugdolózom a társaságban… Eddig bírtam…

– Jun biológiailag fiú, bár már teljesen „átváltozott lánnyá”- súgom a fülébe tömören. Senki más nem hallhatta, csak Kiwi. Később jobban megmagyarázom neki, ha szükséges, és elbeszélgethetünk, de nem akartam hosszú magyarázatot súgni a fülébe, hogy a többiek ne érezzék úgy, hogy bunkó vagyok.

Az árvák említése ismét olyan témának bizonyul, ami Rayt érzékenyen érinti… Milyen lehetett az élete odakint?

– Sajnálom, hogy én nem igazán találkoztam ezekkel az emberekkel korábban… - révedek el a nekem adott válaszára…

A kérdésére nem válaszolok. Nem nekem szól, hiszen nem ismerem az említett árvaházat. De a többiektől kap választ, úgyhogy nem is érzem szükségét, hogy én mondjak valamit.

Ohó.. Kiwi is kiképzős… Úgy tűnik tényleg sok ébredő élt a lehetőséggel, hogy felzárkózhasson…

Az azt követő jeleneten, hogy figyelmeztettem Junt, hogy nem tudom hol a Dojo, amiről beszél, jót mosolyogok magamban. Kiwin úgy látom, hogy Junra hagyná a vezetést. Jun pedig, valószínűleg hirtelen nem jut eszébe hol a Dojo, mert annyi mindent forgat a buksijában, átpasszolja Kiwinek a feladatot. Na, ki fog végül elindulni? Ha más nem, majd én, mert van sejtésem, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy az a Dojo, amiről beszélnek, az az épület-e, ami most eszembe jutott…

by **Raygart Arrow** Kedd Márc. 07 2017, 00:38

- Nem igazán tudom, hogy menyire lenne jó ötlet még mindig a kiképző. A döntés végül is rá ér később is.
Valóban, lehet nem is élek vele, mert lehet, csak hátráltatna a jövőben. Van néhány dolog, amiről, nem amiből nem vagyok hajlandó engedni.
- Micsoda hasonlóság a kinti világal.-elmosolyodva hajamon végig simitok-Lehet a kinti a játék és ez a valóság.
Persze ez nem így van, de néha pár apróság félelmetesen hasonló a valódi világhoz. Oda kint amikor tehettük vissza jártunk az árvaházba. Még ha nem is vittünk semmit sem, az egész napot játékkal töltöttük a nyavajásal.
- Már most hálás vagyok a tanításért azért is mert okosabb leszek.
Válaszolok Junak és hallgatom a csacsogását. Milyen gondtalan, milyen vidám valami hihetetlen. Igazi vidámság és energia bomba ez a lány.
- Nem igazán érdekel, hogy ciki vagy sem ott lakni. Nem baj, nem zavar, ha másnak elmondjátok. Tudod Jun igazából van hol laknunk, igaz mindig máshol. Ettől egy kicsit kalandosabb az élet és izgalmasabb.
Igen ide bent amióta felébredtem két hétnél tovább nem nagyon voltam egy helyen. Volt ahol csak egy éjszakát töltöttem. Egy idő után ez kezdett elég unalmas lenni, de azután az eset után egy kicsit minden más lett. Azóta az izgalom vissza lopózót ebbe az apró hóbortba. Kinti világban nagyon költséges lett volna egy ilyen élet. Meg kint egészen meg kedveltem az én kis menedékem. Ahogy egy képregény hős én is úgy neveztem a lakásom. A magány erődje. Igazi legénylakás volt a javából és látott pár furcsa dolgot. Aki belépet néha találhatott nem épp egy házba illő dolgot. Például egy motort darabokban, vagy más dolgot. Ennyi idő után, biztos nincs már meg a remek kis rejtek. Vagy kitudja, lehet a turbékoló pár beköltözött, jó volna, tudni mi folyik odakint.
Egy kicsit elkalandoztam így nem is igazán figyeltem a környezetemre. Fel sem tűnt, hogy Chakna sugot valamit Kiwinek.

by **Kiwi** Vas. Márc. 19 2017, 00:38

- Ejnye hamarabb érdekel a nászéjszaka mint az esküvő? – Vontam kérdőre Junt, és persze felét sem lehetett komolyan venni, de bolondozásnak jó volt. Elég volt csak a nagyra törő terveit végig hallgatni. Bár nem vettem komolyan, a szívem mégis megfájdult legbelül, a legkevésbé sem akartam mutatni, sőt… ahogy jött, úgy próbáltam már, abban a pillanatban egy mélyebb pontra gyűrni, ahol talán még én sem találom meg… Viszont, minden szava honvágyat sugallt, olyan vágyakat amiket soha nem teljesíthet be, és én sem… Mert mi van nekünk? Neki talán „csak ennyi”… mint mi, a céh és azok akiket azon felül ismer… és nekem? Esküvőre sem gondoltam soha, nem hogy… ilyen nagyszabásúra. Belegondolva picit fájdalmas volt, ő még mindig mer álmodni, én már odakint sem tettem. Úgy szeretnék rá hasonlítani. Csak egy picit! Kérlek Isten ha vagy, csak egy picit! De nem fájdalmasabb álmodozni, úgy ha tudod… sosem teljesülhet be, mint úgy… ha egyáltalán nem is álmodsz? Nagyobb védelmet nyújt, kevésbé sérülsz, kevésbé fáj. A földön jársz. Chak közeledése kapóra jött, hogy kizökkentsen abból, hogy elmerüljek saját világomban és gondolataimban. Majd amit mondott, az úgy meg is tette a hatását. Több okból is. Először csak ráncoltam a szemöldököm, majd sorra vázolom a gondolatok vázlatát amik viszályt szítottak a fejemben. Chaknának nem válaszoltam semmit, csupán félre tettem magamban, de még a vállamat sem rándítottam meg, úgy csináltam… mint aki nem is hallja. De rendeznem kellett magamban a gondolatokat. Az első, mi van ha nem igaz. Nézz rá! Ő mint fiú? Kizárt! De akkor Chak hazudik, de miért?... Nem hiszem, hogy ilyet tenne, és elég… komolynak is tűnt. Majd jött a másik felvetés, mi van ha igaz?
Részemről nem érint sokból, hisz ismerem magam annyira, hogy ez ne gátoljon ha szeretek valamit, de itt erről szó sem volt. Vagyis nem olyan értelemben. De maga Chak válasza is lázító volt. Az egyik: Hogy ezzel elárulhatta Junt, mint a titkát. Kellene nekem olyan ember, aki az első adandó alkalommal elárul valamit akár rólam, hogy megvédje… akár a másikat, akár engem? Ez elvi kérdés volt, és visszataszított a gondolat. Megrémültem tőle. Viszont hálás is voltam neki, ezzel felépítette akaratlanul is az első blockot, közöttünk. Segítő szándékkal volt? Kétségtelen. Nem akarna ártani Junnak, úgy vélem… és ezzel engem akart óvni… Viszont a tényen, hogy akár velem is megteheti ugyanezt, nem változtat! Majd jött a következő felvetés, mi van akkor ha Jun nem titkolja?... Rápillantottam. Érzékeny ebben biztos voltam, mint abban is, sok támadás érhette és érheti… és érné is, szóval nem hiszem, hogy bárkinek elmondana ilyet. Kezdtem kissé összezavarodni! Valamint ha igaz… én céhtag vagyok mégsem tudom? Mégsem tudhattam?... Nem vagyok elég közel hozzá?... Egyszerűen nem értem… Tudom hogy… majd ekkor bevillant valami. Ekkor meg is torpantam. És ha már láttatok tulipánt, vagy rózsát… na körülbelül úgy nézhettem ki. Nyakamtól a fülemig elvörösödtem, méghozzá magam sem értem miért. ><” Mármint igen, de mégsem. Bevillant ugyanis, amikor részegnek tettetve magam, vagyis esetlennek és gyámoltalannak, kissé magatehetetlennek… Jun egyszer hazakísért, majd fel a szobámba, majd a fürdőbe… szóval értitek. Persze huncutság nem történt, de maga a tény, hogy megfürdetett /persze csak ha megtörtént/… hisz levetkőzni sem vetkőztem le magam… Szóval, akár így, akár ruhástól de megfürdetett. ><” És hogy, így miért hoz zavarba, holott akkor nem hozott? Egy lány előtt kevésbé szégyenlős egy lány ez stimel… de nem is ez akaszt ki, inkább az a furcsa kiszolgáltatottság érzése, ami a tudatlanságomból fakad. A többiek csakis annyit láthattak, hogy egy ideig haladtam előre majd megtorpanva, a bokámig vörösödtem.

A végeredmény viszont az lett, hogy inkább vetettem bele magam a gondolatokból a valóságba. Valahogy most kint komfortosabbnak tűnik, így gyorsan hallgatózok is a témából, és azon kapom magam, hogy zajlik az élet. És a dojohoz kellett volna találni. Tudtam az utat persze, de hiába mikor Jun kijelentette, hogy, én vezetem őket, erre Chakna megindul, bár szerencsére jó felé. Szóval ha nem is látványosan de vezettem a többieket, utcáról utcára.
- Rendben Jun. – Azért adtam hangot, a beleegyezésemről, mintha lett volna választási lehetőségem.
- Azon gondolkoztam útközben játszhatnánk valamit. - Próbáltam felkelteni és egy területre csalni a figyelmet.
- Mondok valamit magamról, majd el kell döntenetek, hogy igaz-e vagy sem. Majd a következő legyen, Jun, Chak és Rey. - Próbálkoztam picit, én is becsatlakozni valahogy a beszélgetésbe és megreformálni azt, sőt témát adni, amiben akár ismerkedhetünk is.
- Egyke vagyok. - Pillantottam át a vállam fölött a többiekre, egy pillanatra, hogy lássák az arcomat, és tudjanak dönteni.

by **Chakna** Hétf. Ápr. 17 2017, 21:28

Nem szólok bele Ray gondolkodásába. Neki kell eldöntenie. hogy él-e a kiképző nyújtotta előnyökkel, vagy nem vállalja a hátrányait.

Elnevetem magam, amikor Jun tanárként lép fel. Nem mondom, hogy nem lehetne tőle mit tanulni, de furcsa őt elképzelni, ahogy egy idősebb, marcona férfit tanítgat. Vagy akár egy Rayhez hasonlót.

Amikor a srác kijelenti, hogy mindig máshol lakik, kicsit tisztelet, kicsit furcsállás ébred vele kapcsolatban bennem. Tisztelem, mert olyat csinál, amire én nem lennék képes, mert nekem szükségem van egy biztos helyre, ahol meghúzhatom magam. És furcsállom, ugyanezért.

Egyre kuszább lesz az esküvő körüli gondolkodás, de remélem még időben figyelmeztettem Kiwit, hogy ne tegyen elhamarkodott ígéreteket. Nem válaszol nekem, de tudom, hogy hallotta, mert azért a többi gesztusa jelezte, hogy reagál arra amt mondtam.

Persze, a lelkiismeret engem is azonnal emészteni kezd… Jól tettem vajon? Volt jogom megtenni? Érdemes volt? Mi lesz, ha a kettőjük baráti kapcsolatát ezzel tönkretettem? Sose bocsátanám meg magamnak… Bár csak suttogtam, és nem világgá kürtöltem, mégiscsak elmondtam valamit Kiwinek, amit valószínűleg Junnak kellett volna elmondania. De miért nem tette? Hát nem céhtársak? Vagy a céhben nem olyan fontos az egymással való őszinteség, mint gondoltam? Összekuszálódtak a gondolataim…

Amkor Kiwi megtorpan, és fülig vörösödik kezdek kétségbeesni… Aztán visszalép az események sorába, és ezzel az é gondolataimat is, legalább egy időre, visszatereli a kis társaságra.

Amikor felveti a játék ötletét Jun hirtelen megtorpant, és a menüjében megnyitott valamit, valószínűleg egy üzenetet. Az arca hirtelen aggódóra váltott, de széles mosollyal, szabadkozva, a maga furcsa, szeleburdi, junci-munci stílusában elnézést kért, és valami halaszthatatlan teendőre hivatkozva elrohant. Utoljára láttam ekkor a „hugocskámat”…

Miután felocsúdtam a meglepetésből, visszaterelem a beszélgetést az addigi mederbe.

– Szóval játszunk. Nekem tetszik az ötlet – fordultam Kiwihez mosolyogva.

Egyke… Nem tudok sokat Kiwiről, de kicsit eddig úgy tűnt, hogy nehezen kezeli az embereket… Ennek az egyik oka lehet az, hogy nincs testvére.

– Szerintem ez igaz – tettem le a voksomat.

by **Raygart Arrow** Szer. Ápr. 19 2017, 03:03

Esküvő, ehhez nem tudok mit hozzá szólni. A múlt jut eszembe, hogy az Taka vajon mekkora papucs lehet? Lehet ő lett a világ legjobb férje? Mi van ha már apuka? Hallgatom a többieket és figyelem őket, magamban csak mosolygok. Jó hallgatni őket, a baráti ugratást és a többit. A szeleburdi lány alaposan meglepett, nem mondom kedvem lenne jobban is meg ismerni. Azt ekkor még nem sejtettem, hogy nem lesz alkalmam mélyebb ismeretségbe kerülni Junal. Hirtelen az eddigi csapongó stílusában lelépet. Valami üzenetet kaphatott ami miatt gyorsan el kellet mennie.
- Érdekes játék, benne vagyok.
Válaszolok és azon gondolkodom mit is mondhatnék. Valamit ami igaz, vagy valamit ami hamis. Vagy olyat ami mind kettő, mi lenne a jobb?
- Szerintem hamis.
Nem ismerem a lányt annyira, igy akár igazam is lehet. Végül is fele-fele az esélyem a dologra. Hogy is mondják a nagy bukmékerek egy a kettőhöz?
- Sok testvérem van.
Folytattam egy igen huncut kijelentéssel. Mert bizonyos szemszögből nézve tényleg sok testvérem van. Persze a lányoknak ezt nem tudhatják. Egy mondat vagy is egy apró igazság jutott eszembe. " Ráfogsz jönni néha az igazság csak azon mullik milyen szemszögből nézzük a dolgot."

by **Kiwi** Hétf. Május 08 2017, 20:16

Felkaptam a fejem Jun gyors megpattanására, de mivel ismertem őt annyira, biztos voltam benne, hogy a prioritása most kattant egyet és valami fontosabb dolog kerítette őt hatalmába. Nem bántam, nem vettem fel, bár megfordult a fejemben hogy nem-e a játékötlet ijesztette el, de nem tűnt olyan lánynak. Így mosolyogva figyeltem, ahogy kiválik a csoportból, intettem neki, de már a többiekkel foglalkoztam. Még egyszer hátra pillantottam, ahogy láttam, hogy eltűnik a messzeségben. Meg sem fordult a fejemben, hogy talán nem látom őt többet... hisz... eddig akárhányszor eltűnt, mindig megjelent újra és újra.

A játékötlet a többieknek tetszett, hamar ráadták a fejüket, így lelkesen vágtam bele, miközben érdekelt mit néznek ki belőlem. Milyennek is tűnhetek a szemükben. Érdekes dolgok ezek. Elmosolyodtam Chakna válaszán, de ugyanígy vigyorogtam Rey mondatán.
- Reynél a pont. Három öcsém van. - Létem előre, hogy megfordulva lássam az arcukat, és a rájuk írt érzelmeket. Majd a válasszal együtt, Rey be is vetette magát a játék folytatásába.
- Ha vannak is bátyáid vannak. - Tippeltem egy igazat, valamint mivel olyan kis agresszívan lépet fel Junci ellen, így arra gondoltam el volt nyomva és ez vetülhetett ki rá. Akkor meg sem fordult a fejemben, pedig a választ, ha nem is szó szerint, de az érdeklődésével már megadta nekünk Rey. Majd Chakra pillantottam hisz neki is tippelni kell, sőt, most ő jön az állítások terén.

by **Chakna** Pént. Május 12 2017, 12:32

Jun távozása senkit nem zavart meg túlságosan, így nélküle is szépen folyik a beszélgetés. Én sem lepődtem meg túlságosan, hiszen egyszer már csinált ilyet, amikor majdnem elvitt a céhházba, de a cukrászdából elrohant. Akkor komolyan elgondolkodtam, hogy mi juthatott eszébe, most viszont csak amolyan „Jun” dolognak könyvelem el, és nem foglalkozom vele túl sokat.

Nem találtam el… Nos, ezekszerint más az oka az észrevételemnek. Az arcom azt tükrözi, hogy se meg nem lepett, se el nem keserített, hogy nem találtam el a dolgot. Meg azt, hogy szerencsésnek tartom Kiwit, hogy van testvére. Mindenesetre az információt, hogy három öccse van, kissé irigykedve (tényleg csak kicsit) bevésem az agyamba Kiwi neve mellé.

Végül Rayre is tesz egy állítást. Sok testvére van. Nos, Kiwi hamar az Igaz mellett teszi le a voksát, és én egyénként is hajlok rá, hogy azt gondoljam, ebben a formában nem igaz az állítás.

– Én azt mondom, hogy ez így nem igaz. – jelentem ki, határozottan, de nem magabiztosan, hiszen most is csak tippelek. Mindenesetre kíváncsian figyelem Ray válaszát.

És közben gondolkodni kezdek, hiszen most én következem. A testvér témát eléggé kiveséztük, harmadszorra már unalmas állítás lenne. Valami mást kell kitalálnom. Egyikük sem tud rólam túl sokat, úgyhogy igazából bármi megteszi… De valami olyan kellene, ami meg is lepi őket, hogy viccesebb legyen a dolog.

Pár perc gondolkodás után bevillan egy ötlet, ami remélhetőleg megteszi.

– Nem jártam egyetemre – jelentem ki mosolygós, de egyébként kifejezéstelen arccal. Magyarul, mondhtani fapofával. Ez legalább segít kideríteni, hogy mit néznek ki belőlem.

Haladunk a célunk felé, és egyre kiváncsibb vagyok arra a bizonyos Dojo-ra. Vajon úgy működik, mint ahogy Japánban egy dojo? Vagy csak a név ugyanaz, de valami mást takar, mint amit én elképzelek a szó hallatán? Tartanak vajon edzéseket? Kik járnak oda, ha igen? Szóval, izgatottan várom, hogy megérkezzünk.

by **Kiwi** Kedd Jún. 20 2017, 06:33

by **Raygart Arrow** Csüt. Jún. 22 2017, 03:41

Az alításokon mosolygok, mert bizonyos szemszögből igaz, de még sem. Közben a lányokra kacsintok.
- Hm akkor azt hiszem egyel vezetek, de várjunk mi lesz a jutalma annak aki győz? Vagy mindenki győztes és mindenki kérhet valamit a többiektől? Mert ez igy lenne, igazságos ám lányok ugye tudjátok?
Hívom fel a figyelmük egy apró, ám de talán jelentős részletre. Közben még a válaszom is meg fogalmazom.
- Igaz is meg nem is. Vannak bátyaim, nővéreim, húgaim és öcséim. Rengeteg testvérem van, két kezemen meg se tudom számolni. Minket nem a vérünk tett testvéré, szóval vérszerinti testvérem nincs.
Chakna kijelentésében nem voltam biztos. Hosszú hajam egy tincsét morzsolgattam miközben a lányt figyeltem. Az arcáról, nem tudtam le olvasni semmit sem. Ahhoz biztosat tudjak mondani nem ismertem eléggé még. Majd Kiwit figyeltem, hátha az ö mimikája elárul valamit. Vagy nagyon jó a póker arca vagy ő sem tudja a választ.
- Szerintem jártál, ha végig nem is, de néhány szemesztert biztosan.
Csak tippeltem végül is az esély meg van rá, hogy a tippem igaz. A hajam morzsolgatását nem hagytam abba, az agyam még mindig járt valamin. Az min az titok egyelőre. Razz

by **Kiwi** Pént. Jún. 23 2017, 09:15

- Büszkeség. - Vágtam rá vigyorogva, Ray mondatára.
- Vagy versenyben akarunk játszani, mi legyen a tétje? - Pillantottam itt inkább Chaknára, hisz rajta múlott, ez Ray oldaláról egy igen volt, az enyémről egy benne vagyok, most ő volt a kérdéses. Amikor belekezdett a magyarázatába, esett le, hogy mennyire érdeklődött az árvaház iránt. Képzeletben homlokon csaptam magam, amiért nem kapcsoltam gyorsabban, hisz a választ már megosztotta velünk, én barom...
Most Chaknán volt a sor, és bevallom el kellett gondolkodjak rajta. Korban benne van, szerintem is maximum elkezdhette talán... az érdeklődési köre vona felé, viszont okosnak tűnik, valamint ez egy magával értetődő dolog volna, mert ebben a korban, főleg a tehetősebbek – és itt azért javában azok vannak – megtehetik és járnak, mégsem mertem rábökni, hogy nem járt. Zakatoltak a fejemben a pro-kontra érvek.
- Szerintem nem jártál. - Mondtam ki, érezhető bizonytalansággal a hangomban.
Miután átbeszéltük kiderült, egyikünknek legalább egy pontja tuti lett, az ellentétes válaszok miatt. Most én jöttem. Hosszabb másodpercekig hezitáltam. Ha Ray lány lett volna, valami pikánssal hozakodhattam volna elő, de így nem.
- Félek a dinoszauruszoktól. - Jelentettem ki, kíváncsi voltam, mit kezdenek ezzel az állítással, miközben igyekeztem minden erőmmel pókerarcot ölteni magamra. Még csak nem is gondoltam a kijelentésemre, nehogy bármit is leolvassanak rólam, inkább figyeltem a kettőjük arcát. Lehettem most akár troll, de lehet valós félelem is, hisz az ember sok dologtól tud félni, amihez még csak köze sincs. De az is megeshet, hogy nem jutott eszembe jobb, vagy pedig, hogy meghúztam a határt a személyes és nem személyesség között, így nem jutott most több, mint ez. Tiétek a terep.

by **Chakna** Hétf. Jún. 26 2017, 16:21

- Nem szükséges részemről jutalom - fogalmazom meg az álláspontomat a Ray által feltett kérdésben. Nem a nyereményért játszunk, hanem hogy kicsit jobban megismerjük egymást, és még jól is szórakozzunk közben. Egyet értek Kiwivel… bőven elég a büszkeség, mint jutalom. De mivel tulajdonképpen az sincs ellenemre, hogy valami tétje legyen a játéknak... nem szólok bele a kérdés eldöntésébe ennél többet.
Na ezt rakja össze valaki Very Happy

Igaz is, meg nem is… Bár, technikailag az én válaszom helyes, vitathatatlan, hogy Kiwinek is igaza volt…
- Akkor ezzel most 1-1-1 vagy nem kapunk ezért pontot? - kuncogok vidáman. Ha már számolni akarjuk kinek mennyiszer volt igaza…
Ami pedig az én állításomat illeti… Mókás volt figyelni hogy elgondolkodnak. Ray válaszát sejtettem még mielőtt kimondta volna. Kiwi válaszát viszont nem tudtam megmondani mielőtt elhangzana… Mert végig bizonytalan mit is mondjon.
Elmosolyodva osztom meg velük a megoldást.
- Középiskola végéig mindenki azt hitte, én is, hogy fogok egyetemre járni… De végül egy ismerősöm hatására meggondoltam magam, és nem mentem el felvételizni sem.. Helyette egy antikváriumban kezdtem dolgozni. Szóval nem, nem jártam egyetemre Smile

Újra Kiwire kerül a sor, és meglehetősen meglepő állítással áll elő… Ezt meg honnan találjuk ki? De ha a fantáziámra hallgatok…
- Nem, nem tudom elképelni hogy félj tőlük… - Kiwi olyannak tűnik az eddigi ismerettségünk alapján, akinek ugyan vannak félelmei, de azok reálisak, tényleg fenyegetést jelentő dolgok. Na, igazam esz, vagy nem?

Azért érdeklődve figyelem Ray gondolkodását is, mert abból is sokmindent megtudhatok.
Ahogy haladunk az árvaház felé... Azt hiszem tudom, hogy pontosan hová tartunk. Mert ismerős a környék, és eszembe jut egy ház, ami valószínűleg a szóban forgó intézmény...

by Ajánlott tartalom