Füvesház

Mikor és hogyan a fene tudja, nem is pontosan tudom. Reggel jöttem ide és már lassan esteledik. Egy fának vetem a hátam és a fűben heverészve az eget bámulom.
~Milyen valóságosnak tűnik! Ezen még mindig egy hónap után is csodálkozom. Ez az egész hely, fantasztikus lehetne, ha nem lennék rabok. Nem inkább rabszolgák vagyunk egy hatalmas játszmájában. Ránk kényszeríti az akaratát azzal, hogy itt élünk. Én legalább is ezt gondolom és mondanám, ha valaki megkérdez.~
Csak egy unalomig ismételt intés és tárgy listámból szinte varázslatszerűen kezemben terem egy könyv. Már ezt is olvastam ki tudja hányszor, de kell valami szórakozás ezen a kietlen helyen. Persze találkoztam másokkal játékos és nem játékosokkal is. Nem igazán izgatott egyik sem, hiányzót belőlük valami, talán már túlságosan is beletörődtek. Ezt a világot tekintik valóságnak, ami a börtönünk, nem is inkább a kínzó kamránk. Láttam olyanokat kiknek a lelke megtört és eldobták az egyetlent, ami a tulajdonuk volt. Az életüket, ami a sajátjuk volt és nem másé. Csak lapozok, és olvasom a sorokat, nem igen találtam itt még más szórakozást. Ami meg volt arra már régen ráuntam.
-Menyire jó lenne oda kint. Te kurafi most miattad itt ragadtam.
Mosolyogva gondolok arra a személyre, aki miatt ide kerültem. Akár hogyan is, de még ha tudnám, végén itt kötök ki. Akkor is meg tettem volna, nekem megért enyit.

A korábbi sikeres meglepetésem után szokásommá vált az osonás, és lopakodás. Éppen így kezdődött a mai napom is, amikor megláttam Kiwut, egyszerűen elkapott az inger és késztetést éreztem arra, hogy léptén-nyomon kövessem. Jó szórakozásnak tűnt, ha vele maradok, anélkül, hogy előre megbeszéltük volna, és végig vártam, hogy mikor vesz végre észre. Horunka faluját kedveltem ugyan, de ritkán járok errefelé, így természetes volt, hogy időről időre el-elmaradoztam, hiszen mindig akadt valami érdekes ami elterelte egy pindurkát a figyelmem, de egy-egy kósza gomba, vagy huncut kis virág nem tántoríthatott el a célomtól, miszerint ma Kiwuval leszek, és jól fogunk szórakozni. Nini egy katica! Vagyis.. Kiwu a cél, Kiwu, Kiwu.. Persze azt nem kalkuláltam bele, hogy neki lehet észlelése, és könnyedén észreveheti, hogy követem, ha éppen be van neki kapcsolva és elég paranoid személyiség, de nem is törődtem vele, vígan játszikoltam kellő távolságra tőle. A füvesház számomra teljesen új élmény volt, magával ragadott a hangulata. Kúszó növények meredeznek végig a vékony tejüvegfalon, erre-arra friss virágföld van szétszórva a padlón, az illatában van valami nosztalgikus, de hamar túllendülök rajta, és a díszes cserepek formatervezésében mélyedek el. Egyébként tökéletes helyszín lenn egy teázós piknikhez. Lehet majd feldobom az ötletet a következő céhes buli tervezésénél, hogy jöjjünk ide. Éppen Kiwut keresem a tekintetemmel, amikor rádöbbenek, hogy eltűnt. Hová kószálhatott el ez a lány? Mindig olyan gyorsan szedi azokat a hosszú lábacskáit, nehéz vele lépést tartani, ha ilyen kis céltudatos. Ej-ej.
Izgatottan keresgélem, minden követ megmozgatok - szó szerint - ezért elég lassan haladok a keresésével. Végül egy okos kis pillangó vezet a nyomára. Gyengéden verdesi piciny szárnyacskáját amikor rádöbbenek, hogy.
- Basszus rajta kell lennie a barátlistám miatt a térképen! - kapok a buksimhoz, majd gyorsan kikutatom Kiwu piciny zöld pontocskáját, és már el is indulok az irányába. A térképészeti képességeim nem éppen elsőosztályúak, de bátor vagyok, és mivel itt lehetetlen bajba keveredni, ezért félni sincs okom. Hamarosan ki is szúrom, éppen valakivel beszélget. Oh Kiwu akciózik! Milyen kis hunci. Szívem szerint hagynám, hogy a saját bájával csábítsa el az áldozatát, de végül úgy döntök, hogy becsatlakozok a romantikába és példát mutatok Kiwunak, hogy hogy csinálják ezt a nagykutyák. Kibukkanok egy bokorból, hangosan füttyentek, miközben végigmérem a friss húst, közben hajamból kikaparok néhány levelet és ágat, ami a kalandozásaim során akadhattak bele.
- Szia Cica. Mmmm... Uuuu! Micsoda karok! - libbenek mellé, megtapicskolva vállát, majd folytatom - Le merem fogadni, ezekkel két gyereket is el tudnál ringatni egyszerre!! - majd büszkén kacsintok Kiwura. Igazán nem kell megköszönnie, örömmel segítek, és ezt majd tudatom is vele, ha lehetőségem nyílik rá.

Reggel, amikor felkeltem, és elgondolkodtam, hogy mivel töltsem a napot rájöttem, hogy bár helyileg tudom hol a Füvesház, de belül még nem jártam… Olyan helynek hangzik, ahol gyönyörű növények vannak, úgyhogy ezzel el is dőlt a napi program. Gyorsan veszek valami reggelit a pékségben, és már úton is vagyok, kezemben egy gőzölgő croisanttal. Nem sietek sehová, útközben végigpörgetem a fejemben, hogy melyik épület micsoda, és hogy voltam-e már odabent. Nos… Találok egy-kettőt, ahol még nem, úgyhogy akkor is lesz mit csinálnom, ha a füvesház nem köt le egész napra.  
Odaérve az úticélomhoz, egy pillanatra megálltam az épület előtt, és újra alaposan szemügyre vettem. Ismerős vörös téglák, ajtó… Megakad a szemem a pergamenen… Ezért nem voltam még bent! Azt hittem nem szabad bemenni!  Mosolygok magamon… Elég naív voltam, amikor Aincardba érkeztem, és mindent fekete-fehérnek láttam… Most viszont már nem állít meg az a sok-sok éves papírdarab, benyitok az épületbe, és ámulva indulok felfedezőútra a rengeteg burjánzó növény között. Van közöttük jópár, amilyet még nem láttam, sokukat viszont szinte ismerősként üdvözlöm.
Elvarázsolt szemlélődésem közepette egy ismerős alakra leszek figyelmes: Kiwi áll egy fa előtt, és ha jobban megnézem, van ott még valaki, akit viszont nem ismerek. Nem akarom zavarni a beszélgetésüket, mosolyogva indulnék is el kifelé, ha ekkor nem bukkanna ki Jun egy nem túl messze lévő bokorból… Még ez sem okozna nekem fejtörést, sőt, talán csak kicsit gyorsabban is szedném a lábamat kifelé, mielőtt észrevesz, de megüti a fülemet a csacsogása… Nem tehetek róla, megsajnálom a szerencsétlen flótást, úgyhogy sarkon fordulok, és odasétálok a fához.
– Sziasztok. – köszönök, mosolyogva az idegenre, biccentve Kiwi felé, és szúrós pillantást vetve Junra.

Egész jó lenne ez a könyv, hogy ha nem sokadjára olvasnám. Csak sajnos elégé korlátozottak itt a lehetőségek.
~Vagy csak én nem fedeztem volna, fel hol is van rejtett kincsek tárháza?~
Felfedezésre vár én majd alaposan felfedezem minden porcikáját és majd jól ki élvezkedem magam.
Gondolataimból és a könyv soraiból egy hang ránt ki. Kedvem lenne rámordulni, hogy hagyjál már a francba békén. Én most olvasok itt az pedig nagyon fontos, még ha közben halálra is unom magam.
~Azért nem kéne tahónak lenni sem, ha már lány és szépen szólított meg. Meg talán bátortalan is egy kicsit. Már egyszer biztos el ment itt mellettem.~
- Figyelj, egy kis megfázásnál van sokkal kellemetlenebb dolog is.
Igen ekkor eszembe jutott valami egy emlékkép. Egy nagy száj, ami egy testes nőhöz tartozik. Aki történetesen egy ápoló és igen csak nagy, randa bajsza van.
-Úgye itt nincsenek korházak?
Teszek fel egy kérdést majd, hogy lenyugtassam magam a felkínált papiros nézegetem.
~Remélem, nincs és ha van is, inkább férfi legyen az ápoló még az is szebb és jobb mint egy bajszos bajor szépség.~
Végig olvasom a papírt kétszer is majd szépen lassan meg nyugszom, miért is lenne itt korház ez a virtuális világ! A szőkeség világ bajnoka én lennék, mondhatom. Végig se gondolom a dolgokat és itt rémüldözök.
-Kösz, hogy szoltál nem is tudtam eddig egyeseknél mit jelent az apró jel. Ezek szerint az valami céh jelölés.
A lányra pillantok, majd elmosolyodom, csak a jó szándék vezérelte. Milyen furcsa még van ilyen ember ebben a világban.
- Ne aggódj nem harapok, nagyot. Egyébként a nevem Ray....
Mutatkoztam volna be, ha nem terem a sémiből mellettem egy másik csajszi.
~Mi a fene ti az égből potyogtok?~
Kicsit meglepődtem, még fel is nézek, jönne még egy meglepetés.
~Füttyög! Hé, ez az én szövegem, én szoktam füttyögni a csajoknak! Ezek szerint most én lennék a csaj? Szép kis helyre keveredtem mondhatom, mi lesz a következő rózsaszínbe öltöztetnek?~
Fejem lassan az engem molesztálóra fordittom, elgondolkodom egy bizonyos dolgon. Vajon itt létezik olyan valaki csiklandós? Talán itt az ideje kideríteni és az alany is meg van.
- Nyaú. Csak nem gyereket szeretnél? Ahhoz udvarolnod kell ám őméltóságának még egy keveset. Főleg ha mindjárt kötött akarsz.
Mosolygok, és mint holmi ócska hercegnő beletúrok a hajamba és mag igazítom.
-Egyébként ha van egy jó köteled kettőnél többet is tudsz fogni a főtér környékén. Csak szórj a földre egy kis cukorkát.
Már készülnék, hogy vissza támadjak az engem ért taperolásért egy kis csikizéssel, amikor ismételten meg jelenik valaki.
Meglepettségemnek most már hangot is adok, mert ez most már hihetetlen. Vagy velem történt valami, vagy itt valami nagyon nincs rendjén.
- Na, most akkor vagy én vagyok ellen álhatatlan azért támadtok le engem. Ezt azért valószínűnek tartom. Vagy csak kell nektek egy áldozati.-
A nőre pillantok, aki fogdosót és a cicás megszólalásra gondolok.
- Szóval kell nektek egy áldozati macska.
Közben fel emelem a kezem bátortalanul. Hiszen lehet ez az utolsó lehetőségem köszönni valakinek.
- Szia.
A gondolataim száguldanak tovább, lehet, holnap ilyenkor már megkötözve fekszek valami asztalon. A taperolom kénye kedvének kiszolgáltatva. Ha ez a sorsom, hát legyen legalább nincs bajsza, ami egy jó pont.

Berobbantam a társaságba, eltökélten elnyomtam a szövegem, és közben még Kiwire is kacsintottam, hogy vegye a célzárt, hogy ez bizony egy ingyen lecke volt tőlem neki.
- Nyau. Gyerek? Jöhet, rögtön  négyet akarok. Te olyannak tűnsz aki tisztelettel és odaadással bánik a nőkkel! Csiki? Ne közelíts azokkal az ujjakkal! - vetem oda neki, közben ha lenne egy napszemüvegem biztos magamra is kapnám most - Tudod, én egy erős és határozott nő vagyok de legfőképpen önálló, nincs szükségem udvarlásra, mert pontosan tudom mit akarok. Elismerést, egyenlőséget, és... Chakchiii! - cuppanok félre, és már repülök is a lány felé kitárt karokkal, és hatalmas mosollyal az arcomon. Remélem elkap, mert ha nem félő, hogy a földön kötök ki nagy szeretetemmel. Kiwinek persze hagytam, hogy bemutasson, és miközben Chakchi-val voltam elfoglalva, még egyszer a szöszke felé fordultam és rá mosolyogtam.
- Örülök, hogy megismerhetlek Ray! Szólíts csak Junnak, de a Junci is tökéletesen megfelel, meg a Jun. A junt szeretem nagyon. - közben igyekszem ölelésemmel fogva tartani a gyönyörű és ellenállhatatlan amazont, Chakchit.
- Úgy örülök, hogy látlak! Mi a helyzet? Olyan szépséges a hajad megint! Hiányoztál - és ha ezidáig nem hámozott le magáról akkor beletemetem a mellkasába az arcom. Végül elengedem a lányt, ha eddig nem szedett le ugyebár, és visszatérek a friss húshoz, az újhoz, az ismeretlenhez.
- Ah ne haragudj, mindig kikelek picit magamból, ha meglátok egy ismerőst. - guggolok le hozzá - Szóval Hogy szólíthatlak? Mesélj miféle huncutságokat csinálsz errefelé? Csak nem igliceket keresel? Rogan mesélte, hogy azok errefelé is vannak... - mindig mesél valami hasonlót az a férfi, és hamar el is tűnik.. tuti elrabolják a gonoszok ő pedig megmenti magát, de titkolja.. khm..  
- Szóval, megzavartam valamit közted és Kiwu között? Ne haragudj, ha igen, nem akartam tolakodó lenni, csak tudod, hogy van ez. Egyszercsak hív a kötelesség és akkor kötelességed teljesíteni, hogy minden a szokásos murcihurcis medrében folydogáljon tovább..

A társasághoz lépve megállapítottam, hogy a srácra alaposan ráhoztuk a frászt, Kiwi kicsit lefagyott Jun megjelenése miatt, Jun pedig… na róla még mindig nem tudtam megállapítani mi jár a fejében…
Nos, legalább a célomat majdnem teljesen elértem, mivel Jun a nyakamba ugrott, amint meglátott. Az ölelését én is viszonzom, ezzel kicsit tovább tartva távol az idegentől, ha egyébként visszasietne hozzá.
Mikor Kiwi bemutatja, kedvesen rámosolygok Rayre, majd a lányhoz fordulok
– Köszönöm. Junhoz már volt szerencsém – mosolygok Kiwire barátságosan, majd Ray felé fordulok.
– Oh, nem kell aggódnod. Áldozati macskát legfeljebb ő keresgélne, bár odavan az állatokért - simítom meg a még mindig engem ölelgető Jun fejét, a szememmel is jelezve, hogy róla beszélek – én pedig éppen miatta jöttem ide, hogy ha lehet ne tegyen semmi őrültséget. Egyébként én is nem túl rég ébredtem. – továbbra is mosolygok, mert szegény pont olyan zavarodottnak tűnik, mint én, amikor először találkoztam Junnal… kicsit bűntudatom van, mert ha jól sejtem az én érkezésem zavarta össze végleg.
Junhoz fordulok, hogy mostmár lassan elkezdjem lefejtegetni magamról a kezeit.
– Igen Jun, mióta találkoztunk nem változott semmit a hajam. Te pedig még mindig borzasztó szeleburdi vagy. Nem gondolod hogy a frászt hozod Rayre? – közben elenged, úgyhogy kicsit fellélegzem, és kiszúrom Ray kezében a könyvet.
– Olvasás közben zavartunk meg ha jól látom. – jegyzem meg hangosan is – Ha folytatnád, csak szólj, és már itt sem vagyunk. Kiwi biztosan megérti – nézek az említettre – Junról pedig gondoskodunk ha szükséges – fordulok vissza Rayhez mosolyogva. Ha már kellemetlenséget okoztam neki, igyekszem valahogy meggyőzni, hogy nem kell tartania tőlem. De a kíváncsiságomnak csak nem tudok parancsolni, úgyhogy hozzáfűzök még egy kérdést.
– Egyébként mit olvasol?

Fel vonom a szemöldököm, nagy egy problémával kevesebb. Nincs bajszos veszedelem, nincs rettegés a szúrós pihéktől.
- Bocs csak nem bírom a korházakat. Nem bírom, ha ágyhoz láncolnak, főleg ha olyan teszi, aki cseppet sem nőies.
Igen van némi perverzitásom, lekötözés jöhet, persze ne nagydarab bajusz bácsi csinálja.
Kiwire pillantok és felállok, mert nem járja, én ülök a többiek meg álnak. Meg a nyakam is elfog fáradni és elég kellemetlen felfelé leselkedni folyton.
- Igen úgy egy honapja, azt hitem nem bírom ki az első hetet. Végül is ez is csak egy világ a jelenlegi valóságunk.
Elmosolyodom, amikor lényegében meghívást kaptam a céhbe. Nem akarom megbántani, kedves és aranyos segítőkész egy furcsa idegennel szemben. Pedig nem is tud rólam semmit, nem mondom, hogy így a jó. Mert akaratlanul is ismeretségekre fogok szert tenni, előbb-utóbb ahogy most is. Hajamba túrok és nagyot sóhajtok, amikor meglátom, nem én vagyok az egyetlen áldozat. Új érkezőt is támadás éri bár nincs annyira meglepve, mint én.
-Egyszer szívesen megnézném. Egyelőre nem akarok egy bandához sem tartozni. Ez nem azt jelenti, hogy a jövőben nem fogok, és nem megyek el hozzátok.  A boltba, biztosan elnézek majd valamikor.
Meg érintem a lány vállát és ajkaimon halvány mosoly jelenik meg.
-Szeretem a szabadságot és nem akarom feladni, ha nem muszáj. Remélem nem bántottalak meg.
Egy nagyra kerekedet szemekkel nézek a viháncoló Junra. Mi a fene egyből négyet mi? Miért nem 12 az már egy foci csapat. Lehetne rendezni jó kis meccseket a központi téren.
- Cicám a tiszteletem és oda adásom azé, aki kiérdemli. Nem osztogatom úgy, mint a cukorkát.
Miközben elengedem, a lány vállát még mindig azon agyalok honnan kerültek elő ilyen hirtelen. Jun aki rögtön négyes ikreket akar, ismét célba vesz. Lélekben felkészülök, hogy rám veti magát. Ez most szerencsére elmaradt, nem löktem volna el. Az biztos furcsállnám a nagy ölelkezést és még gyanúja is felmerülne most vagy ilyan vagy bevan szíva. Beszívót akkor meg adhatna a cucbol.
- Raygart Arrow a teljes nevem, de hívjatok, úgy ahogy nektek kényelmes. Huncutságot, oh igen. Ép meg akartam kérni a barátod valami nagyon huncut dologra. Valami nagyon mega huncut dologra.
Az egész persze nem volt igaz, miközben szavakat ki mondom Kiwire kacsintok.
- Nem zavartál, vagy is zavartatok legfeljebb grupenben történek a dolgok.
Chaknára pillantok, a helyzet valóban érdekes hárman egy ellen. Három felé kapkodhatom a fejem rég volt ilyen helyzetben részem. Mind a hárman nagyon mások. Kiwi mintha félénk lenne, Jun meg folyton pörög Chakna pedig olyan normális vissza fogottnak tűnik. Ki tudja, lehet a látszat csal.
- Nem aggódom csak nem értem, vagy a földből vagy az égből potyogtatok ide. olyan gyorsan és hirtelen leptetek meg.
A könyvre pillantok és ki nyitva Chakna felé nyújtom.
- Máskor is folytathatom, ha már itt vagytok, nem leszek bunkó és nem zavarlak el titeket. Meg amúgy is egész rendesnek tűntök és normálisnak.

A könyv egy lapján egy vers szerepel.

Azt és akkor, amikor akarom.
Nekem ezt jelenti és neked?
Amikor nem vagy le láncolva.
Nem lakatok alatt görnyedsz.

Meg tehetem azt, amit akarok
Nem kell szürkeségben élnem.
Szürke egérként rettegni, elbújni.
Mikor nem kell feladnom mindent.

Egy vagyok csak egy ember a sokból
Nem vagyok egy a szürke csordából.
Nem egy birka vagyok, aki birkát követ.
Én magam vagyok a saját utamon.

Nekem ezt jelenti azt szabadnék lenni.

Raygart Arrow.....

Chakchi mindig egyetlen szavával is képes megdobbantani a picinyke szívecskémet. Csillogó szemekkel pillantok fel rá ölelésemből.
- Frászt hozni? Nem vagyok benne biztos, hogy hoztam neki frászt is. Csupa szeretetet, és odaadást, odafigyelést, és huncutságot hoztam neki. - vigyorgok elégedetten, majd visszafordulok a fiúhoz, és kíváncsian méregetni kezdem. - Mondd csak, hoztam rád frászt? Ugye, hogy nem? - finoman érdeklődöm, de nem akarok kibújni a lány öleléséből sem, mert annyira melegen tart, és annyira boldogságossá tesz, hogy nem tudok betelni vele. Érzem ahogyan átjár a szeretete, és tökéletesen élvezhetem a figyelmét. Közben azért a fülecském megüti a megahuncutság, és teljesen bepörgök.
- Gruppen? Lyulyci! Mindig is sejtettem, hogy te egy férfi vagy Raygachi! Mindig is tudtam! Egyszerűen sejtettem, de sosem mertem megkérdezni. Most így ennyi idő után, boldog vagyok, hogy beigazolódott a sejtésem. - vigyorogva végül kicuppanok a lány karjai közül, természetesen a képességemmel kerülök ismét a fiú mögé, Chakna egy virágvázát láthat a helyemen, benne valami hibiszkuszos cuccal.
- Jaj mi mindenhonnan potyogunk. Szerintem a csajok is erre bujkálnak valahol, Shushu is és Timi is, meg Sayucchi, meg meg meg.. - picit törtem a buksim, de rájöttem, hogy sem Ritschan sem pedig CharChar nem nők, vagyis még sosem mondták, hogy nem nők, de az a megérzésem, hogy nem azok, mindenesetre nem merem biztosra kijelenteni, nehogy butaságokat mondjak neki. Kiwi magyarázatára, hogy hogy kerültünk ide csak megrázom a fejem.
- Nem így történt. Gyanútlanul sétálgattam, amikor meghallottam valami furcsa hangot. Egy ritmikus dobogós hangot. Valamiért vonzott ez a hang, és követtem, és mentem mentem és mentem meg mentem, amikor megláttalak. A hang egyre csak erősödött, és gyorsult, én pedig izgatottan követtelek, mígnem rá nem jöttem, hogy a szereteted ereje ilyen messziről is megdobbantja a szívem. Eeennnyire boldog voltam amikor megtudtam micsoda szeretetenergiákat sugárzol magadból - tárom szélesre a kezeim, illusztrálás gyanánt, hogy éreztessem mekkora energiákat szabadított fel Kiwu.
- Mi nagyon rendesek és normálisak vagyunk. Tök szupi szemed van, tutira íjász vagy. - huppanok a fiú mellé, feltéve, ha még a földön csücsikél - Mondd csak, miért nem akarsz te is nyuszi... akarom mondani Vigo lenni?

A tekintetem, ami eddig szigorú volt, és leginkább a gyerekét dorgáló szülőére hasonlított, megenyhül amikor Jun úgy tesz (vagy tényleg így van?) hogy nem tudja miről beszélek... Jó, igazából majdnem elnevettem magam, de még időben elharaptam, és csak egy mosollyal kísért rosszalló fejrázás lett a dologból. Közben feltűnik, hogy Kiwi eléggé elgondolkodott valamin, de nem tudom, hogy illendő lennee megzavarnom a gondolkodásban, hogy
Ray kacsintására kissé félve, de kíváncsian figyelem ismét Kiwit, és a reakcióját... Amennyit eddig megismertem belőle, nem tudomm elképzelni, hogy miként fog reagálni... De úgy tűnik észre sem vette. Így vállat vonva vissza fordulok Rayhez, közben fél szememet Junon tartva.
Amikor Jun eltűnik, és helyette egy vázát találok magam előtt hibiszkusszal, reflexből, szinte kiabálva fordulok Rayhez, még mielőtt Jun meglephetné
- Ne ijedj meg, bárhol felbukkanhat Jun. Ez a képessége. - hadarom, és nagyon remélem, hogy időben sikerül figyelmeztetnem.
- Jun szó szerint képes akár a földből előbújni, akár az égből potyogni - kuncogok miután végül Jun megszólal Ray mögött. Kiwi összegzésére viszont bólintok.
- Én csak véletlenül jártam erre, és ha nem látom meg Junt, már odébb álltam volna. - mosolygok újdonsült ismerősünkre. - Egyénként... Jó tudnod, hogy Junhoz külön szótár kell, szóval ne érezd rosszul magad, ha nem érted mit csacsog, én sem gyakran értem - itt lopva Kiwire pillatok, hogy ő is megerősítse az állítást, vagy csatlakozzon a "Junt nem értők" táborába.
Ray felém fordítja a könyvet a kérdésemre, én pedig gyorsan elolvasom a verset a borítón... Jó, talán nem olyan gyorsan... Az én stílusomnak nem mondanám, ugyanakkor elgondolkodtató vers, aminek a gondolatmenete képes magával rántani az embert. Majdnem késztetést érezek papírt ragadni és folytatást írni... Aztán meglátom a nevet a vers alatt
- Ezt te írtad? - kérdezem csodálkozva, mindenféle kételkedés nélkül. Igazából akár egy dicséretnek is beillik a kérdés ezzel a hangsúlyozással, és hangszínnel.
Az amit közben beszéltek csak ekkora jut el a tudatomig, de azért reagálok rá.
- Félned azt egészen biztosan nem kell - mondom Junt kiegészítve, igyekezve a legutolsó morzsáit is eltűntetni az aggodalomnak Rayből. Kiwi mondatára azért nem reagálok, csak egy felhúzott, kérdő szemöldökkel, mert nem teljesen értem mi az, ami nem tetszett neki...
A Vigo említése pedig eszembe juttatja, hogy nem ártana beszélnem a céhvezérrel, mivel Shu meghívott, és valószínűleg tőle tudok a leghathatósabb támogatást szerezni a csatlakozáshoz. De egyenlőre nem megfelelő ehhez az alkalom...

Kiwit figyelem és csak le esik nekem a tantusz.
- Elnézést, rossz szóhasználat, tudod nem voltam sosem társasági lény. Nem ez is rossz meg fogalmazás. Inkább csak kevesen.. hmm... Mindegy.
Nem szokásom meg hajolni, de az sem szokásom valakire át hárítsak valamit. Nem mondom azt sosem volt dolgom nővel, de ez a helyzett most itt más. Ritkán leptek meg így, azok is általában alig voltak tíz évesek. Nem vagyok pedofil vagy ilyesmi. A kölykök egy nagy testvért láttak a szőke kékszeműben.
- Nem akarok senkit sem meg bántani, főleg nem titeket.
Jun szavaira nem tudtam mi lehetne a helyes válasz. legyek őszinte talán és mondjam meg majd nem be pottyantottam meglepettségemben? Amikor ki ejtette a nevem meg merevedtem akár egy sóbálvány.
- Raygachi....
Úgy tűnik ehhez a névhez kénytelen leszek hozzá szokni. Furcsa egy becézés a számomra, talán még bele is mennék. Ha tényleg régóta ismernénk egymást, de alig őt perce, hogy találkoztunk. Bolond vagyok, mit is gondoltam az előbb még legalább négy gyereket akart. Akkor miért lepődök meg ilyen apróságokon?
- Nem.. nem vagyok ilyedös.
Persze ezt már sosem mosom le magamról Rayga a nyulak lovagja. Hamarosan elterjed és majd valami nyulas jelmezben kell rohangálnom. Remélem, ha erre sor kerül egyszer legalább fiú nyuszi jelmezt kapok és nem masnis lány jelmezt. Az ugy is csak pénteken lennék hajlandó hordani. Csak azért mert a Péntek fiús nap.
- Azt elhiszem, nem azok lennétek, biztos nem állnátok szoba velem Juncika.
Ha már a fura becézés, akkor bizony kölcsön kenyér vissza jár.
- Egyébként csak sima kék nem tudom mi a jó benne. Nem vagyok íjász az nekem túl bonyolult és nehéz dolog. Csak egy lovag vagyok és kész.
Virgonckára pillantok és csak nagyot sóhajtok. Tehát tényleg nyuszinak kellene lennem, igazi nyúlnak és még a fiú nyuszi villába is bekellene költöznöm. Egyébként úgy látszik nem figyelt a szavaimra, amin meg sem lepődök.
- Nem mondtam azt nem csatlakozom. Azt sem mondtam, hogy igen. Lehet más tudna már most dönteni, de én nem. Van olyan dolog amit egy könnyen nem szeretnék feladni.
Nem is merem egyiküket sem, és hiába tűnnek rendesnek. Még is kisé bizalmatlan vagyok, ugyan akkor szeretnék bízni. Csalódni meg nem szeretnék és a másik sose tudtam igazán hogyan kell az érzéseket kifejezni. Valahol mindig is magányos farkas ként gondoltam magamra. Az érzések kifejezésének nehézségei miatt, valamint nehezen bízok meg új emberekben. Még ha azok a világ legrendesebbjei is.
- Nem akarom mondani nem Juncikátol félek.
Kiwi felé fordulok, és más felé tereljem, a témát egy javaslatot teszek.
- Nekem bár mikor jó a körbe vezetés. Sejtem nem eset, jól amit mondtam szeretném jóvá tenni.

ha nem látom meg Junt, már odébb álltam volna. Számomra ezek a szavak elegendőek voltak, hogy a fellegekbe repüljek az örömtől. Chakchi csakis miattam maradt, és ezt ilyen nyíltan ki is mondta? Hihetetlen! Egy pillanat alatt új szintre emelte a kapcsolatunkat. Szívem szerint azonnal a nyakába is ugranék most rögtön. Remélem örökre együtt maradunk. Azonban az első szerelmetes nyílvessző után, érkezett Kiwi késszúrása is, egyenesen a szívembe döfte a rózsaszín szerelemtőrt, szívem hevesen zakatolt és szavai ott csengtek a fejemben. különlegesebb nálunk. Színesebben használja azokat a színes ceruzákat. "Különlegesebb". Kiwu különlegesnek tart. Ezt nem hagyhattam szó nélkül. Szemeim csillogtak a boldogságtól, és most azonnal meg akartam neki mondani, hogy "Én is szeretlek Kiwi, sosem hagylak el." Azonban a valóságban összeakadt a nyelvem, és önkívületi állapotomban csak annyit mondtam.
- Ah murumuru puhupuhu. - és közben szélesretárt karokkal cuppantam is a lányra, szorosan magamhoz ölelem, és ugyan kicsit magas, de engem ez nem tántorít el, hogy ölelésem által eggyé váljak vele. Egy hosszú pillanatig élvezkedtem a melegségén, nem izgatott ha esetleg el akar tolni magától, én ragaszkodó vagyok. Majd váratlanul elengedem.
- Rengeteg szeretetet kell nyújtanom, hogy ne érezzétek elhanyagolva magatokat. Jaj, nehéz az élet ugye Raygacchi? - pillantok a fiúra, várva helyeslését. Biztos tudja mire gondolok, hiszen a fiúk is rendszeresen igénylik a kellő mértékű szeretetadagjukat. - Nehéz feladatot kaptunk, és ezzel a hatalmas teherrel a vállunkon kell minden féle dolgokat csinálni. - lassan ismét megközelítem az új áldozatot, izé leendő céhtagot.
- Olyan negatív vagy. Miért ne közelítettünk volna meg, egy potenciális vigot? Pontosan olyan az arcod is! Ugye lányok? Sőt, úgy látom két szemed van, és mosolygós szád, hmm és le merem fogadni, hogy tíz darab lábujjad van a két lábadon együttvéve! - pillantok a társaimra, remélve, hogy megerősítik szavaim. A szemszínére csak bólogattam, ő még túl fiatal ahhoz, hogy megértse a jelentőségét a színeknek. Lehet, hogy most még kék de holnap lehet már sárga lesz. Sosem tudhatja az ember. De ezt a titkot megtartom magamnak, nem akarok mindenféle személyes dologról csacsogni.
- Szóval akkor mégis csatlakozol? juj de jó! Nem kell most, én várni fogok rád. Tudod, meg fogjuk találni egymást, mert már megjelöltelek magamnak. Varázslatos ujjacskáimmal elbűvöltem a pixeljeidet, szóval egy huncut kis csettintéssel máris odahuppanhatok hozzád. De ha mégsem talállak meg.. akkor majd az egerek és nyuszikák segítségét fogom kérni. Néha a selyemhernyócskák is szoktak segíteni, de ők szörnyen lassúak. Még, hogy a csigucik a lassúak.. aki ezt mondja, az még nem látott selyemhernyót.. - vonok vállat, de azért picit félni is kezdek, mert lehet, hogy meghallotta az egyik huncut kis csúszómászó amit mondtam, az pedig nem lenne szerencsés.
- Igen. - helyeselek Kiwi ajánlatára - Bármikor írhatsz neki, én is megengedem. - vigyorgok, majd tova szökkenek egy közeli virágágyáshoz. Lecsekkolom, hogy minden rendben van-e a virágfölddel - Tőlem nem szabad félni, megtiltom, mert ha félni mersz akkor szörnyűséges dolgokat fogok művelni. Olyan szörnyűeket amiket el sem tudsz képzelni Raygachi. - parancsolok rá a fiúra, és szúrósan pillantok rá a vállam fölött, majd miután úgy ítélem, hogy a föld tökéletes halmazállapotú, elköszönök a levendulabokrocskáktól.
- Chakchi, mondd csak, a levendula miért nem szereti a többi növényt? Az imént úgy láttam csúnyán nézett a rózsákra, amik arra vannak... - bökök az egyik irányba - és folyton pletykálnak, pedig ők is csinosak, és nincs okuk féltékenynek lenni. Én ezt nem értem.

Kicsit kapkodom a fejem Ray és Kiwi között, és kezdem érteni, hogy mire gondolt Kiwi, bár hogy akkor hogy értette azt nem sikerül kibogoznom… Vígasztal, hogy úgy látom, még neki magának sem. Kicsit furcsának találom Ray megszólalását, miszerint „Nem akarok senkit megbántani, főleg nem titeket”… Miért főleg minket nem? Hiszen most találkoztunk először… De nem mondok semmit, hanem figyelek tovább.
A meglepetés az arcán a Jun-féle becézésre majdnem nevetésre késztet.
– Még mindig jobb, mintha Szöszinek vagy Szöszkének hívna – igyekszem bátorítani, és rámutatni, hogy nem olyan nagy a baj.
Valóban nem ijedt meg, mikor Jun megjelent mögötte, úgyhogy megnyugszom, akár a figyelmeztetésem miatt maradt nyugodt, akár nem.
Kiwi kiegészítésére a mondandómhoz megint csak bólintok. Érdekes megfogalmazás, de igaz.
– És ráadásul nem csak a saját történetét, de a körülötte lévőkét is kiszínezi velük. – fűzöm még tovább a gondolatsort. Hogy ezt jó dolognak, vagy rossznak értékeli, azt mindenki döntse el maga. Aztán próbálom kibogozni Jun halandzsáját, ami nyilvánvalóan értelmes mondatnak indult. Úgy látom nagy dicséretnek vette, amit Kiwi mondott, és úgy meghatódott, hogy nem tudta rendesen megformálni a szavakat. Mikor Kiwi nyakába ugrik, kérdőn nézek a lányra, hogy szüksége van-e segítségre lehámozni magáról Junt, és ha igent jelez felém, akkor oda is lépek, hogy segítsek neki.
Kiwi nyers, szúrós megjegyzése Junnak kicsit meglep… Hiszen eddig nem ezt a hangnemet használta, de végülis elég hirtelen személyiség, ami az érzelmeket illeti, ha jól vettem le eddigi találkozásainkból, úgyhogy nem kellene meglepődnöm a váltáson.
– Miért ne állnánk szóba veled, ha nem lennénk rendesek? – kérdezek rá egy számomra érdekes témát.  Aztán felírom magamnak, hogy a lovag a kasztja. Jun panasza pedig megmosolyogtat. Ej de nehéz a szeretet, mi? Aztán látom, hogy megerősítést vár, de én nem tudok ebben a témában nyilatkozni, úgyhogy széttárom a kezemet, és felhúzom a vállamat jelezve, hogy én nem tudom.
Meg tudtam érteni, hogy még gondolkodik a Vigoról. Én sem vagyok még teljesen magabiztos a döntésemben, csak Shu miatt döntöttem a csatlakozás mellett. Azt is látom. hogy bizalmatlan, és igaza van.  Kiwi hozzátételét a témához pedig igazán okosnak gondolom. Látszik belőle, hogy komolyan, és sok oldalról végiggondolja a dolgokat. Ez nekem nagyon szimpatikus. Ebbe a részébe viszont nem szólok bele a társalgásnak, hiszen még én sem csatlakoztam. Jun szavain pedig kuncogni kezdek. Na persze részben kínomban, mert ez lehet azt jelenti, hogy mellettem is bármikor ott teremhet, ha valamiért eszébe jutok…
Arra hogy Ray nem fél Juntól, ha csipkelődő kedvemben lennék, megjegyezném, hogy rosszul teszi, de csak rámosolygok. Junra magamban replikázok csak, hogy „Így is csinálsz szörnyű dolgokat, ha épp a fejedbe veszel valamit”, amiből lehet, hogy valami motyogást a többiek is észleltek.
Kiwi kérdése igazán jól esik. Ezek szerint rám is gondolt. Engem sem vezetett még körbe rendesen senki, úgyhogy kapok az alkalmon
– Én inkább turista tudnék lenni, mint idegenvezető egy ilyen túrán, de szívesen csatlakozom – bólintok mosolyogva. Ha nem indulunk el rögtön, akkor hozzá teszem, hogy „ Írjatok amikor indulunk.” majd hogy ezt megtehessék, Kiwinek és Raynek gyorsan küldök egy barátlistás felkérést. Junnak nem, mert mint Kiwi példája mutatja, kellemetlen szituációba hozhat, ha éppen kedve támad követni a térképen. Úgyhogy, amíg csak el lehet húzni a dolgot, halogatom, hogy erre lehetőséget adjak neki.
Jun kérdésére értetlenül pislogok először, aztán meglátom, hogy hol vette észre a levendulát, és a rózsákat. Nem mintha ettől megérteném miről csacsog, de azért igyekszem megnyugtatni.
– Én nem láttam semmi furcsát arrafelé. – mondom magabiztosan.

Csak figyelek, egy kicsit sokan vannak, és nem akarom, azt érezze bárki is elhanyagolom.
- Mit is értettél nem úgy? Bocs, de néha ki esnek bizonyos dolgok.
Kacsintok Kiwire, jelezve hanyagoljuk a témát. Csak apróság az egész, másrészről meg én hibáztam a rossz szóhasználattal.
Félre ismer egy kicsit, de végül is mit tud rólam szinte semmit. A lány nem az emberek többsége ilyen. Engem nem zavar mindenkinek joga azt gondolni, amit akar. Ha bár a gondolatait nem látom, de sejtem mit gondolhat. Közben az is lehet, én vagyok az aki félre ismeri és túl kombinálja a dolgokat.
- Örülök, hogy így gondolod vagy is gondoljátok a dogot.
Jun szavai ismételten meglepnek a becézése a szavai. Egy kicsit furcsán érint a dolog.
- Rendben és ti is írhatok nekem bármikor.
Mosolygok kedvesen végre most először, hiszen kezdek kicsit feloldódni. Végre kezdem a társaságot egy kisé meg ismerni.
- Talán azért mert egy idegen, aki talán egy örült. Vagy csak álcázót vörös játékos.  Vagy talán lehet csak egy elmebeteg, aki az ilyen kislányokra vadászik.
Még mindig mosolygok, jelezvén ez csak vicc nem gondolom komolyan és ennek hangot is adok.
- Egyébként nem sokan bíznak a másikban erre felé úgy vettem észre. Ti vagytok az elsők, akikről úgy gondolom mások. Ahogy látom titeket nem tört meg ez a helyzet és nekem ez tetszik.
Szúrós szemekkel Junra nézzek, amikor meg akar tiltani valamit. Kicsit közelebb lépek hozzá.
- Nem szeretem, ha olyan akarja, meg mondani mit tegyek, akire nem nézek fel, aki nem a barátom, és akit nem tisztelek. Azt sem szeretem, ha fenyegetnek.

Még egy lépést teszek Jun felé, hogy nyomatékosítsam, amit mondtam. Az arcom szigorú, kérlelhetetlen ebben a dologban. Valóban miért is fogadná el valaki azt, aki fenyegeti és utasítja.
Chakna felé fordulok, mintha nem jól hallanék.
-Szöszi, szöszike?
Ahh ne végre újongok magamban normális becenév. Csak épp ez a név emlékeket idéz bennem. Kellemes emlékeket, régi emlékeket. Vajon mi lehet most velük?
- Takashi....
Suttogom, és újra mosolygok. Igazából nem is voltam mérges, csak tisztázni akartam ezt a dolgot.
- A szöszi jó lesz, köszönöm és jobban tetszik, mint a Raygachi. Mától a Szöszi Raygart vagyok ekképp hívjatok. Péntekenként pedig Szöszi Raygart hercegnő!
Mosolygok szélesen és Chaknára kacsintok, tetszik a becenév, amit adott. A csatlakozáson egyre jobban gondolkodom. Ilyen hirtelen nem tudok dönteni ilyen fontos dologban.
- Mint mondtam vannak sokan olyanok, akik csak magukkal tőrödnek ebben a világban. Akár rendes akár nem ritka az a személy, aki így oda megy egy idegenhez.
Igaz ez a mostani eset csak véletlenek láncolatának a végkifejlete.
Amikor meg jön a barát felkérés Junak elküldöm, az én barát felkérésem.
- Egyébként felőlem akár most is indulhatunk, ha mindenkinek jó.

Az események pörögnek és kezdek kicsit összezavarodni, mert mindenki beszél-beszél és beszél én pedig félek, hogy magamban kell valamit tartanom, és az borzalmas lenne. Raygachi szavaira mosolyogtam, álcázott vörös?
- Miből gondolod, hogy mi nem elrabolni és erőszakoskodni jöttünk veled? Lehet, hogy azért vagyunk itt, mindenféle kedvességgel levegyünk a lábacskádról, és amikor már leengeded a védelmed. Puffff bummm, és paaafff meg ilyesmiket művelünk veled. - a szuper hangeffektekkor igyekeztem mutogatni, hogy miféle vad mozdulatokkal gyűrnénk le őt. Persze sokkal inkább idétlen kalimpálásnak tűnhetett ez az egész a többiek szemében, de nekem a buksimban hősies harcolászásnak látszott az egész jelenet.
- Raygachi. A bizalom itt annak is a kérdése szerintem, hogy ki mit néz ki a másikból. Én például tudom, hogy te nem vagy rossz ember. A rosszak nem szoktak ennyire aggódni a másikért. - osztom meg a gondolataim a csapattal.
Kiwi ölelése is puhácska volt. Kellemes érzéssel töltött el, és a dicséretébe szinte bele is pirultam.
- Ha szeretnéd legközelebb megmutatom mivel mosom, és hogy hogyan. - ajánlottam fel neki, elvégre biztosan ő is vágyakozik rá, hogy olyan puhácska haja legyen mint Chakchinek. Itt helyben ciki lenne elmesélni neki a hajmosás titkait, ezért inkább nem is részletezem a dolgokat. A következő bókja viszont teljesen váratlanul ért, arcomon pici pír jelenik meg, a fülem lángol, és a szívem pedig zakatol.
- Kiwu. Ha léteznének nyuszikák, biztos vagyok benne, hogy olyanok lennének mint amilyen te vagy. - bókolok a lánynak, és még egyszer megölelgetem, belefurikázom a pocijába, a mellébe az arcom, és egy pillanatig a fellegekben érzem magam a sok boldogságtól. Kinek kell csokoládé ahhoz, hogy endorfint szerezzen, ha ilyen csodálatos barátnői vannak?
Csacsogok és csacsogok, viszont váratlanul a fiú mintha megbántódott volna, nem értem mi történt vele, de picit megrémültem, és egy lépést hátráltam is amikor közeledett. Olyan magas, olyan hatalmas, igazából nem tudna nekem komolyabban ártani, de mégis picit összeszorult a gyomrom a gondolattól.. Kiwu azonban elém lépett, én pedig úgy éreztem magam mint egy igazi mesében. Kiwu az én lovagom. A meghatódottságtól még picit meg is könnyeztem, de hamar letörölgettem, mert féltem, hogy az egérkék félreértik a jelenetet, és inni akarnának. Azonban, bármennyire is élveztem a helyzetem, mégsem hagyhattam, hogy valami rossz történjen. Átkarolom a lány derekát, és kipillantok az oldalánál, és a fiúra pillantok.
- Jaj Raygachi. Rosszul esik, hogy nem emlékszel rám. De nem haragszom érte. Én is néha ilyen murcifrancis kedvemben vagyok, és mondok mindenféle mufumufu dolgot, mert kicsit össze vagyok zavarodva. Mi lenne ha egyszerűen csak megölelgetnénk egymást mi is? - ajánlom fel a fiúnak, majd elengedem a védelmező, hős lovagom, és elé lépek, hogy lehetőséget adjak a másik lovagnak, hogy hatalmas ölelésben részesítsen.
- Legyünk olyan boldogok mint a napraforgók, rendben? :3

Végülis… megnyugtató, hogy nem lett vita a félreértésből. Fájt volna a szívem, ha veszekedés alakul ki, és egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy meg tudtam volna oldani a dolgot.

Az engedélyt, hogy írjunk Raynek, mosollyal fogadom. Csak nehogy megbánja, hogy nyíltan engedélyt adott Junnak irogatni…

Ray válaszán felkuncogok… Majdnem tökéletesen illik Junra az utolsó leírás, ha kicserélem a kislányt úgy… bárkire? Még mindig nem tudom, hogy mi alapján válogatja meg szíve csücskeit a „kisöcsém”…

- Ha mi vagyunk az elsők, akkor tuti hogy még nem találkoztál Vigossal – reagálok a szomorú megállapításra – Nekem is ők voltak az elsők. – teszem hozzá halkan, szinte csak az orrom alatt mormolva egy mosoly alatt, lopva Junra pislantva, aki büszke lehet a céhére.

A Jun és Kiwi között lezajló kis jelenet újra kuncogásra késztet, de azért közben aggódva figyelem (távolról, mivel Kiwi nem jelezte, hogy szüksége lenne a felajánlott segítségre), mert Kiwinek úgy látszik picit kényelmetlen a dolog, de valamit el akar érni vele, hogy belement.

A kibontakozó feszült helyzet áramütésként ér, egy pillanatra megdermedek, aztán kapkodom a fejem Jun, Kiwi és Ray között, nem tudva mit csináljak… Persze, tudom, hogy egyik sem akarja bántani a másikat, de most elég lenne egy rossz szó, vagy mozdulat, hogy eldurvuljon a dolog… Az pedig egyikünknek sem lenne jó.  Jun nyugodtsága, és magabiztossága viszont engem is megnyugtat, és sóhajtok egyet. ( Közben, úgy hogy szinte észre sem vettem, már csak egy lépésre álltam tőle, hogy Kiwi és Ray, majd Jun és Ray közé kerüljek… Tudat alatt talán szerettem volna felfogni a feszültséget… Hál Istennek nem volt rá szükség… Ha mégis már tudatosan teszem meg azt az egy lépést)

Meglepetten pislogok Rayre, amikor elfogadja tőlem a becenevet… Furcsa ízlése van, ha éppen ez tetszett meg neki…
Okos embernek látszik Ray is, ha ilyen rövid idő alatt megállapította, hogy sok idebent az önző, magának való, haszonleső, vagy ezek keverésének tekinthető figura. Mindenki valamilyen okkal és céllal érkezett, és ez nem szűnt meg azzal, hogy itt ragadtunk.
Bár inkább magának beszélt, mint nekünk az én fülemet megütötte a név... Takashi... Már-már sikerült teljesen kiűznöm a gondolataimból halott vőlegényemet, erre tessék, egy teljesen idegen ember suttogja a nevét... Úgy, ahogy én szoktam... Takashi... Ácsi ácsi Chakna... Nyugodj meg! Biztos vagy benne hogy ugyan arról a Takashiról beszéltek? Nem... Ismertem minden barátját, aki pedig nem volt az nem suttogná ilyen hangsúllyal, ezzel a kifejezéssel az arcán a nevét... Biztos hogy nem az én Takashimra gondol... De... Még... mindig hiányzik...Te már eldöntötted, hogy nem fogod hagyni, hogy a hiánya maga alá gyűrjön, és depresszióba sújtson! Ez az első lépcső a lejtőn, te is tudod. Igen... tudom...
Szerencsére Kiwi lelkesen elkezd ösztökélni mindenkit, hogy menjünk. Ez kiránt a gondolat-mókuskerékből, és kicsi rám is ragad a lelkesedéséből. Úgy látszik mindenki engedélyre fog várni, vagy csak noszogatni a többieket, hogy elinduljunk, úgyhogy én indulok el kifelé a füvesházból, kicsit még komor arccal, magam előtt terelgetve Junt, és intve Raynek és Kiwinek, hogy akkor induljunk. Először a kiképző felé veszem az irányt, hiszen ha a Vigo céhházát akarjuk megnézni, ahhoz Raynek előbb oda kell mennie. Legalábbis ha jól következtettem a felszereléséből…

A barátfelkérést azért így is megkapta Ray, aki el is fogadta és Kiwi is.

Mikor Kiwi odalép hozzám út közben, már barátságosan mosolygok rá. Elszállt a komorság.
- Nincs miért elnézést kérned – rázom meg a fejem a bocsánatkérésre – Megértem, hogy meg akartad védeni Junt – teszem hozzá, de érezheti, hogy valami még van, amit elmondhatnék… Kicsit igazságtalannak érzem, hogy ezek szerint ő nem tudja, amit én már igen, hogy Jun biológiailag fiú… De Jun azt mondta, hogy ő már lány, és nincs szívem a saját magáról alkotott képet összetörni azzal. hogy terjeszteni kezdem az igazságot...

-Cöh!
Csak ennyi a válaszom Kiwi reakciójára. Az, amit tett természetes és ezért nem is zavar. Inkább örülök neki, mert látom milyen jó kis céh, ha így össze tartanak. Így még ha nekem is ugrót volna, nem érdekelne. Nem védekeznék egy kicsit sem. Mikor Jun ölelkezni akar fél térdre ereszkedem és el mosolyodom. Magamhoz ölelve a lányt jó szorosan. Majd meg borzolom a haját egy óvatlan pillanatban.
- Nem vagyok, mérges csak van, amit nem szeretek.
A virágágyásra mutatok, amit nem rég Jun csodált. Ennek a világnak a törvényei kicsit is hasonlítanak a valódira akkor amit Jun hisz nagyon is igaz.
- Elárulok egy titkot, tudod, vannak olyan virágok, akik tényleg nem szeretik egymást. Nem azért mert haragudnak a másikra, tudod, van olyan, aki a savas talajt szereti. Van olyan, aki az édes talajt, van, aki az árnyékot olyan is aki a napot. Ők egyűt akarnának lenni, de a biológiájuk nem engedi. Már ha ez igaz erre a világra is.
Felállok és elengedem a borzas hajú Junt.
- Oh és még valami onnan tudom, hogy nem olyanok vagytok, te tudod, milyen vagyok.
Ez talán merész kijelentés volt a részemről, de talán nem. A lány heves és csapongó kicsit ugyan, de legalább élvezi az életet. A legjobbat próbálja kihozni ebből az egész ronda helyzetből.
Kiwire pillantok futólag majd Junra és közelebb lépek Chaknához miközben el haladok a védelmező lány mellett megszólítom.
- Ha azt hiszed valaha is bántani tudnám. Bántani tudnék, egy nőt akkor nagyon félre ismersz. Igen kicsit mérges voltam, de Jun meg érti miért vagy is sejti.
Igazából most meg ismertem őket és kezdem egyre jobb mélyebb ismeretségre szert tenni. Hiába nem a barátaim jelenleg, hiába nem a tisztelet egy magasabb fokán álnak szememben. Még se tudnám elviselni azt bajuk, esik, fene tudja miért.
- Vigosal nem, de mással már igen és nem tetszet, amit láttam. Ahogy az sem ahogy kezelték a másikat, tudod nekem ez az egész szokatlan. Igazából nekem ez az első ilyen játékom.
A könyvet elteszem a tárgyaim közé majd Chaknára pillantok.
- Ha ezek után nem akartok körbe vezetni- Sóhajtók-nos megértem.

Széttárom a kezeim, a fiú pedig leereszkedik hozzám, mosolyom szélesebbre húzom és amikor átkarol, a kezeim a hátára tapasztom, és igyekszem erősen ölelni őt, a hajborzolása picit elkuncogom magam. Jól esett tőle, feltöltött energiával, és úgy érzem nagyon sok szeretet kapok, nem csak a fiú de Kiwu és Chakchi irányából is. Amikor a fiú a virágok felé mutat, és mesél, türelmesen végighallgatom, majd elmosolyodva annyit mondok.
- Jaj Raygacchi, sokat kell még tanulnod. - veregetem meg a vállait - De ne aggódj, sok időnk is van rá. Majd sorjában. - húztam ki magam büszkén, és miután hálásan végigpillantottam a társaságon helyeseltem egyet az indulásra.
- Azon morfondíroztam, hogy mire jók vajon ezek a füvesházikók. Mármint tök szuper, meg szép, és vannak virágok, de egyébként itt valaki lakni szokott? - nézek körbe, egy-két virágágyás elég otthonosnak tűnt, és ha nem lenne nedves a föld tuti ráfeküdnék. A ruhám már amúgy is piszkos a homokban hempergéstől, és a virágok között mászkálástól, szóval veszíteni valóm nem igen van. De a kísértés nem elég erős, ellent tudtam állni neki, és a többiekre figyeltem. Kiwu megdobogtatja a szívem, és akármikor rá nézek mindig elönt a boldogság, hogy ilyen jó barátom van. Gondoltam tudatom vele, ezért mellé léptem, és megfogtam a kezét.
- Szerintem össze kellene házasodnunk. - pillantok rá, és finoman megsimogatom a kézfejét - Szerintem tök erős és okos vagy. Ne hallgass a többiekre, ha mást mondanak. - mosolygok, majd ha eddig nem szedve volna ki kezét a kezemből akkor magam engedem el és előre suhanok.
- Raygacchi, nem fontos kiképzőznöd, ha nem akarsz. Az első szinten van egy tök szuper Dojonk. Chizu vezeti. Shushunak nagyon jó barátja, és szörnyen tehetséges ninja! Szerintem lakhatsz ott, mert van néhány üres szoba. Eszi mindig van, amiatt ne aggódj, de ha néha gyakorolsz a gyerekekkel az árvaházban, akkor szerintem kvittek lesztek Chizuval a szobával kapcsolatban. - dobom be a javaslatom, miután Kiwu is felajánlotta neki a dojot. Chizu is biztos örülni fog, ha lesz egy új lakó. Ha visszatértünk végre a füvesházikó ajtajához, kinyitom az ajtót a többieknek, hogy ki tudjanak menni rajta, anélkül, hogy az rájuk csukódna. Majd ismét előre szaladgálok és felmérem a lehetőségeinket.
- Hmm merre is van a Dojo? Vaagy kiképzőzni akar Raygacchi? Chakchi, te olyan jól tudsz tájékozódni. Azt hiszem hasznos lesz a képességed most nekünk!

Cöh… ennyi Ray reakciója Kiwi agresszív-védelmező megmozdulására… Gondolatban vállon veregetem, és megdicsérem. Valószínűleg a legjobb módját választotta annak, hogy megmaradjon a békés hangulat. Kiwin is az látszott, hogy lehiggadt, és átgondolta a helyzetet mégegyszer.

Jun ölelésének az elfogadása pedig kifejezetten bölcs döntés volt részéről. Junnal érdemes inkább jóban lenni, mint megharagítani. Bár még nem láttam hogy valakire megharagudott volna, de természetét ismerve nem is akartam tudni, hogy milyen az.

Csak ámulok, hogy Raynek sikerült értelmet találnia Jun virágos csacsogásában. Lehet órákat kéne vennem tőle, és akkor jobban érteném Junt. Aki viszont úgy tűnik még ennél is tovább gondolta a virágos képet… vagy nem gondolt bele ennyit? Tudni fogja ezt valaha bárki?

- Szerintem bemutató ház lehetett. Itt akarják megmutatni a szint növényvilágát. – válaszoltam Jun kérdésére.

Nem figyelek az ámulattól a következő pár pillanatban… elgondolkodtam. Arra kapom fel a fejem, hogy Ray közelebb lépett hozzám.

Arra amit Kiwinek mond, megint nagy lesz a kísértés, hogy közbvágjak: Jun fiú! Nem teljesen érzem helyesnek, hogy azért bánnak úgy vele ahogy, mert azt hiszik lány… És valahol mélyen a gondolataimban ott a kérdés, hogy vajon Jun nem-e rossz ember, hogy így kihasználja a fiúhoz képest nőies külsejét… De nem vagyok képes megszólalni, mert milyen ember lennék én, ha tudatosan összetörném az életet, amit felépített magának? Örlődöm, hogy a két lehetőség között… Nagyon remélem, hogy a lehető legritkábban kerülök ilyen helyzetbe… Jaj, bárcsak ne tudnám az igazságot…

Kiwi is feszült lett. Ray viszont.. Igazi lovag… Vajon mindenkihez ennyire illik a kasztja?

– A Vigosok előtt nekem is csak rossz tapasztalataim voltak. – válaszolok Raynek – Velük viszont még nem voltak… - keresem a jó szót, mert nem vagyok biztos benne, hogy teljesen igaz az állítás, hogy nem voltak rossz tapasztalataim. Lopva Junra pillantok… Eléggé… érdekes körülmények között ismerkedtem meg vele, amit elsőre rossz tapasztalatnak mondanék. Végül mégis ezt a szót választom – nem voltak rossz tapasztalataim a Vigosokkal – fejezem be a mondatomat.

Felém fordul a megértéssel, ha nem akarjuk ezek után körbevezetni, de ezt nem az én tisztem eldönteni, úgyhogy nem válaszolok neki, de kérdőn Junra és Kiwire pillantok, hogy ők feleljenek.

Végül csak elindulunk, és úgy tűnik Kiwi is észbekapott, mert tájékoztatott – mindkettőnknket – a céhház helyzetéről. Nem mondtam rá semmit. Okoskodásnak, tudálékosságnak tűnne, és ez pedig távol állt tőlem. Helyette kedvesen rámosolyogtam. Jun pedig ezúttal viszonylag kevés humbukkal új információval szolgál… A Vigonak van az első szinten egy Dojoja… Feljegyzem a gondolat-noteszembe.
– Nem tudom hol van a Dojotok, Jun. Nem voltam még ott – felelek Junnak még mielőtt Ray válaszolt, hogy semmiképp ne számítsanak arra, hogy én oda tudom vezetni őket