Tolbana Kútja

ES Halasítási rendezvény

Saibāitachi az új céhlogós cuccában villogva sürgölődik egy minden irányból jól látható helyen. Elsőnek egy hatalmas hirdetőtáblát tesz ki melyen az alábbi felírat olvasható;

Endless Society Céh halasítási rendezvénye itt!

Ezt követően egy asztal is elő kerül, melyet a kirakását követően, a tér kövezetén lévő egyenetlenségek miatt letesztel, hogy nem billeg-e. Miután a dolgot rendben valónak találja az asztal túlfelére, a térrel szembeni hosszúoldalához, kikerül egy szék is. A következő kihelyezett tárgy egy napernyő, amit az árnyharcos igyekszik úgy beállítani, hogy az szék teljesen, valamint az asztal nagyrésze is árnyékba kerüljön.
– Se kedvem, se elég elszántságom nincs, hogy egészidő alatt a tűzőnapon tikkadjak! – jegyzi meg csak úgy magának.
A következő, ami előkerül egy hordó melyet az asztal, a táblával átellenes rövidoldalához helyez el. Ezt követően leül a székre és kis szütyőket kezd el kipakolni az asztalra, valamint egy jegyzéket és írószert.
Az előkészületek végeztével, nincs más hátra, minthogy elégedetten megszemlélve a kis pultját várja az érkezőket.

Ha valaki az asztalhoz lép akkor, amennyiben nem ismeri az illetőt így köszönti;
– Tiszteletem! Amennyiben a rendezvényünk felkeltette az érdeklődését itt tud regisztrálni. – fordítja ki a jegyzéket. Ha az illető felírja a nevét, akkor az előkésíztett csomagokból egyet átad. – A kifogott egyedeket itt tudja leadni. – mutat a hordóra – Csak egy egyszerű tárgyátadás a menün keresztül.
A magyarázat mellé, némi vizuális instrukciót is tesz úgy, hogy lenyitja a hordó menüjét és rámutat arra a panelre, ami a „Hal átadása” feliratot viseli. A magyarázatot követően rá mosolyog a játékosra;
– Szerencsés fogást kívánok! – Persze ha van kérdése a delikvensnek, arra készségesen igyekszik választ adni.

Ha olyan érkezik, akit ismer, és a nevét is tudja, akkor a köszöntés csak annyiban változik;
– Hali XY! Király, hogy te is jöttél segíteni! Kérlek írd fel ide a neved, és már viheted is a bojlikat. A sikeres fogás után, kérlek itt add le a halat a hordónál.

//Megjegyzés: Nevezést, a rendezvény teljes ideje alatt, bármelyik körben, utólag is elfogadunk! Az sem baj, ha csak egyetlen körre, csak a hecc kedvéért csatlakozol!
A rendezvény leírása itt
Valamint a félreértések tisztázása érdekében, a nevező játékosok egymással is interakcióba léphetnek (sőt ajánlott) a rendezvényt IC egy naposra terveztem, szóval egy kör nagyjából úgy 1-1,5 óra a karakterek szempontjából. Leo hsz-ét természetesen elfogadom így is, de ha a user akarja át is fogalmazhatja.

A céhvezér elégedetten szemlélte a sok bámész embert, mert tudta, hogy aki már veszi a fáradságot, hogy felé fordítsa a fejét, az idővel majd elcsábul. Azonban a játékosok nem osztották Ita eszmefuttatásában fellelhető bölcsességet, mert nem igazán akartak elcsábulni. Végül egy ismerős alak jelent meg és lépett a pulthoz.
– Hali Szőke-herceg! – csapott bele a „kazamaták királyának” tenyerébe. – Ja! Gondoltam elkezdek szocializálódni, így magam köré rántottam pár hasonszőrű alakot. – majd hálás szemekkel tekint a kardforgatóra, mikor beígéri a nagy fogást és átnyújtja a sört.
– Köszönöm, előre is. És a folyékony kenyeret is. ~Főleg azt!~ tette hozzá gondolatban, majd a név felírása után azért még hozta a saját formáját – Nem is tudtam, hogy értesz a hieroglifákhoz!

Alig telt el egy kevés idő, mikor megjelent a másik kazamatás cimborája is;
– Szeva Angyalszárny! – pacsizik le a másik sráccal is. – Hogy a bánatba ne lenne, igaz csak az alap szett, de ebbe a lavórba jó lesz az is. – int a horgászhely felé, ahol már a másik neki is látott a halfogásnak. Gyors nyomkodás a menüben és már át is küldte a szükséges felszerelést. Majd sok szerencsét kívánt.

A következő órában már nem jött senki, Ita meg kezdte unni magát, így hátra hagyva a standot odasétált a két haverhoz.
– No hogy alakul? – Néz bele a vödörbe, majd ahogy Leo vödre fölé hajol – Amindenit! Nem mondod, hogy elsőre kifogtál egy aranypikkelyest! Kész ős tehetség vagy. Remélem fogsz mellé egy pillangót is, mert akkor híresek leszünk a tavunkról. – mondta. És komolyan is gondolta, annak ellenére, hogy ez elég kétes hírnév, így első hallásra.
Majd a másik vödröt is megzemléli.
– Egy asagi! A kék pikkelyesek egyike, na ez sem mindennapi. Menő lesz a tavunk az már biztos. – az eddigi fogások messze felülmúlják a várakozását.  Amikor neki kezdett a szervezésnek, arra számított, hogy lesz majd  15-20 Kohaku, Bekko meg Doitsu és talán  4-5 Showa meg Koromo.
– No csak így tovább! Egyelőre nincs konkurenciátok, szóval a faj első duplapénz a tiétek. Dél tájékán majd újra jövök, a kaját mi álljuk, szóval csak nyugiba pecázgassatok. – mondta majd, ha a srácoknak nincs mondanivalójuk, akkor visszasétált a pulthoz, hát ha oda téved még egy-két regisztráló.

Fogási napló:
ЛEOHAPД; Ogon (1) elsőegyed+
SHOTA; Asagi (1) elsőegyed+

Az árnyharcos békésen üldögélt az asztalnál, mikor fejére „hullott” valami, ami éles karmokkal kapaszkodott meg benne. Fel sem kellett néznie, ahhoz hogy tudja országosvadászcimbije érkezett meg hozzá.
– Szevasz Kimi! – üdvözölte a madarat. – Remélem azért, ha majd megnősz nem fogod helikopterleszállónak használni a fejem, mert aligha fogok itt bent nyakmerevítőt találni, ahhoz, hogy megtartsalak. ~Bár lehet addigra megerősödőm, nem tudom milyen ütemben nőnek a Titánkolibrik~
Zárja a gondolatmenetet vigyorogva, hogy azt követően az élő tollbokrétával a fején, a pet gazdája után nézzen, aki hamarosan meg is jelenik a lábasfejű kollégával.
– Hali nektek is srácok! – fogadja a köszöntést – Nem késtetek. Nem kötöttük időponthoz a kezdést. Csak egy kicsivel kevesebb időtök lesz a pecára. – A sütik láttán felélénkül
– Szuper! Köszönjük! – majd a kérdésre válaszolva, hozzá teszi – Nem hiszem, hogy jönni fognak, mert épp a saját osztagukat szervezik. Bár ha sikerül végezniük időben, talán kinéznek ők is ide. A sütiket mindenképp eljuttatom, hozzájuk. – egy pillanatra eltöpreng, majd azt követően egy javaslattal áll elő.
– De ha itt végeztünk, akkor eljöhetnél hozzánk az új céhházunkba. És ha gondolod, akkor az egyik szabad szobát ki is veheted magadnak. Amúgy is arról volt szó, hogy lecsekkolod kellően napfényesre sikerült. – kacsint az idomárra.

Miután a szükséges papírmunkával és a megbeszéléssel végeztek, Simeon láthatóan a már itt lévő kétjátékos felé indul. Ita ekkor veszi magának a fáradságot, hogy lekönyvelje a fogásokat, és szembesül a latin betűs átírással ~Mi a frász! Szóval az ABÁs Szőke-herceg az Oroszlán fickó!~ Ez az új infó aztán jó időre lekötötte a figyelmét, no meg az, hogy próbált visszaemlékezni a bilincses lány nevére, de ez már nem igazán jött össze neki.

Fogási napló:
Leonard; Ogon(1) elsőegyed+, Showa(1) elsőegyed+,
Shota; Asagi(1) elsőegyed+, Ki Bekko(1) elsőegyed+,
Simeon; Doitsu(1) elsőegyed+,

Az ES vezért a töprengéséből, a kunyeráló polip zökkenti ki. Aki kézzel-lábbal, vagyis hogy pontosak legyünk, nyolc karra próbálja értésére adni az árnyharcosnak, mint a rendezvényen résztvevő petnek, a teljességgel jogos igényét. Végül úgy tűnik az erőfeszítése sikerrel jár;
– Privát medencét szeretnél? – érdeklődik Ita, majd amikor Tengerszem egy megerősítő bólintásfélét produkál – Oksa. Átküldöm az Alfád inventoryjába, majd Ő kirakja ahova csak szeretnéd.
Amint eleget tesz a fenti ígéretének, az árnyharcos figyelme a teleport pad irányába terelődik. Mivel lassan ebédidő, a megállapodásban foglaltak alapján hamarosan érkeznie kell a kosztnak. A fogadóval kötött mindkét fél számára előnyös üzlet szerint, előre elkészített, hosszú-lejáratú szavatossággal rendelkező porciózott ételt fognak hozni. Kisvártatva fel is tűnt a jóképű pultos srác.
– Hali Oni-kun! – üdvözli az érkezőt, a szokásos szóviccével Ita, és rávigyorog a fiúra, aki NPC lévén, és a beprogramozott sértődékenység hiányában, csak a szokásos udvarias üdvözléssel válaszol.
– Köszönjük, hogy minket választott az étkezés lebonyolításához! A megrendelés szerint kihoztam az ételt.
– Megbízható és pontos mint mindig! Remek! – válaszolja a játékos, majd átveszi a szállítmányt. Rögtön ki is választ három plusz egy adagot és az NPC távoztával, a pecások felé indul velük.
– Megérkezett az ebéd! – Szól oda a brigádnak, majd a három játékosnak átnyújt egy-egy bento-s dobozt //mindenki azt eszik belőle, amit saját ízlése diktál//, majd a negyediket leteszi a pancsoló polip vödre mellé – Jóétvágyat!
És persze ha már itt van, akkor szemrevételezi az újabb szerzeményeket.
– Király! Látom van négy újabb fajta. – majd a harcművészhez fordulva, hozzá teszi – A színesekhez neked különös érzéked van, a sárga Bekko-ból mindjárt két egyed! – vigyorog a fiúra, de persze Tai-társa vállát is megveregeti – Egy Tancho és egy Doitsu! Szóval te a klasszikusokra mész. Kiváló!
Amint megszemlélte mindenki a kiosztott kaját, még vár egy keveset, hogyha valakinek további óhaja, vagy épp kifogása van, akkor azt meghallgassa.

Fogási napló:
Leonard; Ogon(1) elsőegyed+, Showa(1) elsőegyed+,
Shota; Asagi(1) elsőegyed+, Ki Bekko(2) elsőegyed+,
Simeon; Doitsu(1) elsőegyed+, Tnacho (1) elsőegyed+,

A meleg egyre jobban kitikkasztja a játékosokat. ~Lassan aranyárban lehetne mérni Leonard életmentő sörét~ Filózik az árnyharcos miközben a kiürült bento-s dobozokat szedi össze.
A művelet közben bele-bele sandít a résztvevők vödrébe, de csak az eddigi fogásokat rejti az összes.
– Úgy tűnik a meleg miatt a halak kapó kedve is alább hagyott.
Majd merő szolidaritásból, ő is lehuppan a kőperemre és a csupasz lábán túl, egy horgász készséget is belógat a hűvös vízbe.
– Mégis csak a mi tavunk, illenék, hogy tegyünk is érte valamit. – jegyzi meg a rá szegeződő tekintetek kereszttűzében, majd hozzáfűzi – A többiek jelenleg nem tudnak csatlakozni, így magamra vállalom ezt a nemes feladatot.
A következő egy óra az idegek harca. Részben, hogy ki bírja megállni tovább szó nélkül, részben meg azért, hogy kinél jelentkezik a nyugalmas idő végét jelző első kapás.

Végül az ES vezér feladja.
– Nekem ez nem megy! – áll fel és szereli vissza a lábbelijét, miközben az üres horgász készséget az inventoryjába rejti. Mikor azonban elindulna vissza, a kardforgató mellett pihenő itókákra téved a tekintete, és eltöpreng.
– Bár az is lehet, hogy a rendszer tiltotta le a fogásom, elvégre szolgálatban nem ihatok! – utalt a harcművész által javasolt kihívásra. Merengő tekintettel figyeli a gyöngyöző dobozokat, melyek az aranyló habos nedűt rejtik. ~Bizony így akkor nincs mit tenni!~ gondolja, majd sóhajtva elindul a pultja felé;
– Sör… vagyis hát... sure! – süt el egy gyenge szóviccet, elvégre legyen bármilyen kellemetlen is a helyzet, önmagát képtelen meghazudtolni.
Lehuppan a székére és kicsit odébb csusszan vele, hogy teljesen az árnyék alatt legyen. Megnézi az eddig lejegyzett fogásokat, majd a menüjét lenyitva csekkolja az időt.
– Félidőben járunk. – állapítja meg – A résztvevők száma messze a várakozás alatt. Nos így viszont közel sem lesz olyan költséges mint amire számítottam. – ereszt el egy könnyed sóhajt.

Fogási napló:
Leonard; Ogon(1) elsőegyed+, Showa(1) elsőegyed+,
Shota; Asagi(1) elsőegyed+, Ki Bekko(2) elsőegyed+,
Simeon; Doitsu(1) elsőegyed+, Tnacho (1) elsőegyed+,

A kis horgászcsapat a nap nehezén már túl van. Ugyan nagy a meleg, de azért koránt sem elviselhetetlen, amiről a rendszer beállítások gondoskodnak, elvégre ez egy nem teljesen valóság szimuláció. Árnyékban kifejezetten kellemes az idő, bár az óvatlanabb játékosok elbóbiskolhatnak, ami azért elég veszélyes. De nem itt és nem most, hiszen vigyáznak egymásra. És ebből a megfontolásból Itachi elballag némi utánpótlásért, elvégre nem lenne helyénvaló, ha az ő rendezvényük italszükségletét Leonard biztosítaná.

Visszaérkezvén rögtön közkézre is teszi a szállítmányt.
– Meghoztam az utánpótlást! – Majd a kíváncsiságától hajtva megszemléli az újabb fogásokat.
Shota vödre fölé hajolva olyan szinten válik izgatottá, és ragadtattja el magát, hogy a játék mérője kiakad és azonnal vizualizálja az árnyharcos érzését oly módon, hogy szeme mintha apró csillámokat szórna, majd egy elképesztő „Aaa-aaa” szakad ki a srácból;
– Egy Butterfly! Fogtál egy Butterfly-t! Elképesztő! – lelkendezik, de aztán észbe kap és visszavesz belőle és úgy szemrevételezi a barátja vödrét is. – Továbbra is a klasszikus forma és szín. Nehéz elszakadni a beidegződésektől igaz! – veregeti meg az idomár vállát, széles vigyorral a képén.
– Megy ez neketek srácok! A 12 fajtából már nyolcat megfogtatok köztük a két ritkát. Ha nem is lesz már több fogás akkor is bőven felül múltátok a várakozásomat! Nagyon köszönöm a kemény munkát! - hajol meg a kis csapat felé japán módira. Majd amikor már mindenki visszafordul a maga botja felé, oda somfordál Simeon mellé, és halkan oda súgja,
– Ha nem akarsz nem kell ám sörözni. Amikor még odakint Japánban jártam, megfigyeltem, hogy ilyen meleg időben előszeretettel fogyasztják ezt. – Csempész oda a fiatal idomár mellé egy nagy adag hűtött árpateát. Majd visszasétál az asztalához, hogy felírja az újabb eredményeket.

Fogási napló:
Leonard; Ogon(1) elsőegyed+, Showa(1) elsőegyed+,
Shota; Asagi(1) elsőegyed+, Ki Bekko(2) elsőegyed+, Butterfly(1) elsőegyed+,
Simeon; Doitsu(1) elsőegyed+, Tnacho(1) elsőegyed+, Kohaku(1) elsőegyed+,

Shota kérdésén komolyan elgondolkodott, de végül úgy döntött nem teszi ki életveszélynek a harcművészt;
– Most csak egy „lány” lenne elérhető az ismeretségi körömből, de ha Őt ültetnéd az öledbe el is törné mind a két lábad. – És Ita ezzel napirendre is tér a téma felett.

A könyvelés végeztével csak a lábát lógatta. Bár gondolt rá, hogy újra próbálkozik a halfogással, de ezt gyorsan elvetette, mert nem volt célja elorozni senki sikerét. Magának meg mégis miért fizetne? Remélte ugyan, hogy lényegesen több játékos jön, és még inkább abban reménykedett, hogy pár új arc csatlakozik az ismerősei táborához, mivel az egész rendezvénynek ez lett volna az értelme, de ha már így alakult, hát akkor nincs mit tenni. Hogy azért legyen értelme az itt ücsörgésének, el kezdett ötletelni a következő rendezvény szervezéséről, s pár használható ötletet le is jegyzett.
Shota felszólítása zökkentette ki az agyalásból, és amikor meglátta a halat egész fellelkesült, és meg is indult a harcművész felé. Majd amikor előállt a javaslatával az árnyharcos megtorpant.
Arcáról lehervadt a mosoly és tekintete olyan hűvös lett, hogy a szeme körül kicsapódott a vízpára apró gomolyokat vetve szállt fel.
Egy vérbeli kapitalista gyártulajdonos fiaként kénytelen-kelletlen közgazdasági ágon tanult, és a belé (szó szerint) erőszakolt tudás azonnal átváltotta az agyát robot üzemmódba. Kisvártatva mikor megszólalt, a hangja olyan színtelen és monoton volt, hogy a legridegebbre programozott gépi karakter is elszégyellte volna magát tőle. Nem magyarázkodott, sem nem ítélkezett, csupán egyszerű tényeket sorolt fel;
– Az ár-érték arány már így is bőven az ár felé tolódott el. A kereslet-kínálat pedig szintén a kifizetés csökkentését indokolná, nem az emelését. A többlet fizetés pusztán érzelmi alapon nem indokolt. Továbbá a céh tavának üzleti célú felhasználása a céh hírnevének rombolását eredményezné, ami szöges ellentétben áll a terveinkkel. Nem fizetek többet a már megállapított összegnél.
Majd megfordult és visszaült az asztalhoz, hogy beírja az újabb eredményt.



Fogási napló:
Leonard; Ogon(1) elsőegyed+, Showa(1) elsőegyed+,
Shota; Asagi(1) elsőegyed+, Ki Bekko(2) elsőegyed+, Butterfly(2) elsőegyed+,
Simeon; Doitsu(1) elsőegyed+, Tnacho(1) elsőegyed+, Kohaku(1) elsőegyed+,

Az asztalnál aztán Itachi lassan lenyugodott. Gyűlölt az apjára emlékezni, és ez a harcművész, a maga kapzsiságával, erősen emlékeztette őt rá. Persze nem mintha erről Sota tehetne.
Már egy jó ideje nem gondolt a kintiekre, de most a harácsoló incidens kapcsán nem csak apjára, de a családjának többi tagjára is visszaemlékezett. Amikor az akaraton és önző húga arca is felderengett, még össze is rezzent. Mostanra már egész biztos kiderült, hogy engedély és minden jogosultság nélkül tört be a játék szerverére és lépet be. ~Remélem LC nem került bajba miattam~ gondolt kicsit aggódva Sula nicknevű haverjára, akit ő csak LC-zett az ismert diktátor személy- és családneve után. A családja már valószínűleg elpaterolta szem elöl a testét. Elképzelése szerint az alsó garázs egy eldugott szegletébe, bár azért reménykedik benne, hogy inkább csak valami félreeső szanatóriumba,  kamu személyi adattal.

Végül eltelt ez a nap. És noha sikerként egyáltalán nem könyvelhető el a rendezvény, a maga 3 résztvevőjével, azért legalább a halak a jobb fajtákból kerültek ki. Szeretett volna új arcokat megismerni, és bővíteni a kapcsolatait, de úgy tűnik a potya pénz nem elég motiváló a játékosok számára. ~Valami ütősebb jutalommal kéne előrukkolni~ gondolta, majd mikor idomár barátja oda lépett az asztalhoz már újra mosolygott.
– Ez igazán kedves és baráti felajánlás tőled, de a saját lelkiismeretem és a tisztesség úgy diktálja, hogy fizessek. Persze megsérteni nem akarlak, és annál sokkal jobban tisztellek, hogy erőltessem a pénz elfogadását, így a te általad fogott halak értékét a frontnak küldöm el. Majd az ABA eldönti mire költsék. – majd egy kis szünet után – Természetesen! Én is ebben reménykedek. A tó szerintem elég szépen ki lett alakítva, szóval jó lesz az. Amint lebontom itt a standot, indulhatunk is a céhházhoz.

Végül előkerül a rendezvény utolsó fogása is. Itachi számot vet, majd a jogos összegeket elküldi. Miután mindenki megkapja a maga jussát, és távozik, az árnyharcos lebontja a maga kis standját, hogy egy röpke fertályóra múlva a kút és környéke visszanyerje korábbi külsőjét, és visszatérjen minden a normál kerékvágásba.

Fogási napló:
Leonard; Ogon(1) elsőegyed+, Showa(1) elsőegyed+ Σ: 70 Arany
Shota; Asagi(1) elsőegyed+, Ki Bekko(2) elsőegyed+, Butterfly(2) elsőegyed+ Σ: 125 Arany
Simeon; Doitsu(1) elsőegyed+,Tnacho(2) elsőegyed+, Kohaku(1) elsőegyed+ Σ: 70 Arany

Köszönöm a részvételt mindenkinek!
Simeon: Ha van kedved, akkor itt folytathatjuk.