Tolbana Dombjai

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Ápr. 25 2015, 18:04

Ez a dombos vidék bár közel található Tolbanához, mégsem tartozik a területéhez. Legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy rengeteg ép és összeomlott/betemetett barlang található a helyen. Ha egy küldetés az első szinten valami barlanghoz mutat, az valószínűleg itt van. Bátor játékosok gyakran megfordulnak ezen a veszélyes helyen és néha bejárják egymástól élesen eltérő, szörnylakta, óriási barlangjait. Nem mindegyikük tér vissza élve.

by **Hideaki** Kedd Május 12 2015, 19:29

Mély sóhajtással gyűröm össze az újságot, és fáradt mozdulattal hajítom el a hátam mögé - nem kell hátranéznem, hogy tudjam: még a leérkezte előtt szilánkjaira foszlik. Úgy ismerem ezt a világot, mint a tenyeremet, és mégis, már napok óta rostokolok az első szinten. Akik a városban maradtak már feladták, hogy fejlődjenek, az utcákon, vagy a fogadókban rostokolnak, és várják, hogy a frontvonal elérje az áhított századik emeletet. Szánalmas. Én aztán nem fogok több évig ülni itt a seggemen, akkor már inkább pusztuljak bele, hogy felöklel egy vaddisznó. Már csak találnom kellene egyet. Elég szépen kitisztították a vadászmezőket, meg kell hagyni. Érdemesebb volna talán valami küldetés után nézni, de nehéz megtalálni a megfelelő NPC-ket, és az ilyenek kivétel nélkül meglehetősen körülményesek. Inkább kerülné az ember, ha egy mód van rá.
Idekinn különben egy lelket se látni, az olyan szerencsétlenek, akik még próbálkoznak fejlődni, errefelé fehér hollónak számítanak. Talán ezért is lepődöm meg annyira, mikor mozgást észlelek a hátam mögül, és reflexszerűen előrántom a kardom, ahogy hátrafordulok. Egy tippre hasonló korú sráccal találom szembe magam, közel olyan furán fest mint én, úgyhogy tulajdonképpen egész szimpatikus. Lassú mozdulattal eresztem le a kezdő kardom, még mindig nem áll kézre igazán, de már kezdek hozzászokni.
- Mit is hittem... - jegyzem meg elvigyorodva, inkább magamnak, bár biztos vagyok benne, hogy együtt tud érezni velem, már ami a helyzetünket illeti. Mégis mi mást keresne még itt?

by **Danee** Szomb. Jún. 20 2015, 17:23

//Kemabat//

Hunyorogva léptem ki a barlangból, még a tenyerem is a homlokom elé kellett, hogy húzzam, olyannyira szokatlanul erősnek éreztem a napsütést.
Eltartott pár percig míg hozzászoktam a felszíni fényekhez, így hát leheveredtem egy közeli fa árnyékába, megtámasztva a hátam a fa törzsében.
Csak ekkor tűnt fel, hogy a fekete vértemet, s fölötte a vörös posztót mennyire megfogta a barlang minden mocska, tenyeremmel igyekeztem leverni a sarat, s port, hogy aztán elégedetten dőlhessek vissza, keresztbe rakva vasalt bakancsos lábamat.

A dohos levegő után jól esett teleszívni a tüdőm a virágoktól illatos szellőből, ami a hajamat borzolta, s ahogy lehunytam a szememet, madárcsicsergésre és léptek halvány neszére lettem figyelmes.
Márpedig a Aincradban akár egy röpnyi kis elbóbiskolás is elég ahhoz, hogy többé ne kelj fel.
A szemet kis se nyitva húztam a kezem lassú mozdulattal a kardmarkolatra.
Füleltem.
Egyedül volt a jövevény.
Kinyitottam a szemem, s ültemben néztem szét, előbb a neszek irányába, majd másfelé, hátha fülem csalt meg, s mások is leselkednek a közelben. A szívem fokozott tempóban vert, ajkaim kiszáradtak.
Nem láttam senki mást
- Hello - mértem végig a tekintetemmel. A hangom kimért volt, de nem ellenséges. Még nem tudtam kivel állok szemben. Lehet tartanom kéne tőle, talán csak álcázza magát
- A barlangba készülsz? - néztem félre a kazamata bejárata felé - Odabent már erősebb szörnyek vannak, mint itt a felszínen. Ha elfogadsz egy jó tanácsot: ne menj egyedül, ha eddig még csak az elsőn grindeltél!

by **Kemabat** Kedd Jún. 23 2015, 16:08

Egy újabb szép nap, tökéletes ahhoz, hogy Kemabat fejleszthesse képességeit. Úgy tervezte, hogy átgyalogol Tolbana-ba, hiszen még a Kezdetek Városán kívül nem igazán volt semelyik településen sem, és ezen változtatni akart. Joggal lehetne kérdezni, hogy ebben hol a fejlődés, de Kemabat nem az a fajta, aki nem állna meg szörnyeket lövöldözni, ha a közelébe kerülnek, és kerültek is, hiszen útvonalát direkt úgy jelölte ki. Mindezek ellenére gyorsan haladt, nem nagyon kellett megerőltetnie magát, az erősebb szörnyek nyilván nem a közelében voltak, ami egy kicsit elszomorította, de eldöntötte, hogy visszafele majd nagyobb kitérőket tesz, hogy nagyobb dögökkel játszadozhasson. Nem is telt el sok idő, egy dombos helyre ért, ami tele volt barlangokkal, volt, ami már beomlott, de még így is akadt felfedezni való. Hajtotta a kíváncsiság, vajon mit találhat a mélyén, talán értékes tárgyak és arany vár csak rá. Erre a gondolatra azért kissé pesszimistává vált, úgyis elvittek már minden értékeset, csak egy koszos lyuk az egész, ami talán tele is van mobokkal. Elvigyorodott, sötétben még úgysem próbálta ki magát, ha baja jutna, akkor a hazatérés kristállyal könnyen el tudna menekülni. Közeledett is az egyik barlanghoz, mikor úgy hallotta, mintha valaki ráköszönt volna. Tekintetét a hang irányába fordította, és egy szőke zöld szemű alakot fedezett fel, aki egy fa mellett ücsörgött. A marka erősebben kezdte szorítani az íját, majd mikor megállapította, hogy az indikátora nem piros, kicsit megnyugodott. Nem állt még készen arra, hogy szembenézzen egy vörös játékossal, így talán még a másik is hallhatta, ahogy a nagy kő leesett a szívéről.
- Helló! – köszönt vissza, majd ismét a barlang felé nézett.
- Ohh, csak nem velem akarsz tartani? – érdeklődött vigyorogva, miután meghallgatta a tanácsát. Látta, hogy jóval magasabb szinten volt, mint ő, és növelte volna biztonságérzetét, ha vele tartott volna a kardforgató, mint egy pajzs. – Bár nem hiszem, hogy azért lazsálsz itt, hogy bármely járókelő mellé szegülj, aki be akar kukkantani oda. A tanácsodat azért megfogadom, és visszatérek később.

by **Danee** Kedd Jún. 23 2015, 19:03

Visszaköszönt. Ezz... jó jel.
A szemem a kezében szorongatott íjra siklott. Fura, de elsőre nem is tűnt fel a fegyvere számomra. Szóval íjász. Itt kint a dombok felett mobozott biztosan. Nem rossz választás!
Egy másik mmorpgben talán nem lenne jelentősége, hiszen ott aligha szűrhetsz le bármiféle következtetést a mimikából és a testbeszédből, itt azonban...
Most, hogy felfedeztem az íját, nem kerülte el a figyelmemet, hogy mennyire szorítja, de amint az elcsépelt figyelmeztetésemet elhangzott, azt is látni véltem az arcán hogy a kezdeti készületlenségből fakadó feszültség, netán félelem olvadni kezd, akár egy jéghegy a nyári dögmelegben.
- Csatlakozni? - néztem én is a barlang felé újfent - Nem is tudom... - néztem vissza rá
- Várj - kértem, s reméltem, hogy a mély hangom ellenére ne hangzott fenyegető utasításként
- Egy pillanatot
Elengedtem a kardom, a talajnak, s a fa kérgének nyomva a tenyerem húztam magam alá a lábam, hogy felállhassak.
Porolni kezdtem magam ismét, pedig talán meg se fogott az itteni fű vagy föld, ez is azok közé a berögzült régi reflexek közé tartozott, amikről sehogyan se tudtam leszokni, s mindig csak utóbb jöttem rá, hogy fölösleges vagy épp értelmetlen dolgot csinálok
- Valóban nem terveztem, hogy bárkit is elkísérjek bentre, de... - hiszen nem ezért voltam itt, éppen csak... de hisz, nem kell ezt magyaráznom épp magamnak, így is túl sokat gondolkodok és beszélek egymagam, képzelt partnerek képzelt élethelyzeteiben, elképzelt témákról
- De akár... ha gondolod, nem kell elodáznod, most is bemehetsz, szívesen elkísérlek, mert miért is ne! Persze, csak ha szeretnéd, nem akarok ráakaszkodni senkire sem!
Hát ez vicces, úgy beszélek, mint aki teljesen megnyugodott, mint aki 100%-ra veszi, hogy tényleg csak egy kedves idegen, egy ambiciózus, de még kezdő játékossal áll szemben. Pedig kitudja. Ha nem ő... akkor talán a társai... Valahol a közelben. De basszus... ha meg nem... akkor szörnyű paranoiás lettem. Vagy mindig is az voltam?
- Amúgy a nevem Danee, sima kardforgató. Még nem tudtam eldönteni, hogy mit használjak a szabad kezemmel, szóval... - szabadkoztam, mint akire rátört a szómenés, s lám még a kezem is nyújtom felé, és érzem, hogy mosolygok. Bár... mindezt "kívülről" szemlélve megtapasztalni, s rögtön átértékelni... nem vagyok normális!
- Ez van! - vidám voltam. Talán mert az első reakciói neki nem voltak negatívak. Vagy mert volt bennem elég bátorság, hogy megszólítsam. Lehet máskor csak hagynám szótlanul tovább sétálni, a kardomba kapaszkodva, ugrásra, vagy akár menekülésre is készen
- Van kedved? Én most jöttem ki egy pár perce, két embernek már nem olyan kemény a benti helyzet

by **Kemabat** Szomb. Júl. 04 2015, 00:58

Már távozni készült, amikor az idegen szavai ismét felhangoztak. Határozottnak tűnt, így Kemabat engedelmeskedve kérésének nem mozdult, csak kíváncsian figyelte. Lassan állt fel, le is porolta magát, nem mintha szükség lett volna rá, és folytatta mondandóját. Valahogy olyan zavartnak érezte szavait, már-már gyanakodni is kezdett. Biztosra vette, hogy tervez valamit a fickó, normális esetben nem tudná elképzelni, hogy egy vad idegen ennyire szeretné meggyőzni, hogy álljanak össze. Nem válaszolt, úgy tett, mintha megfontolná, közben azon kezdett tanakodni, hogy talán csapdát állított a barlangban, és csak arra várt, hogy valaki arra sétáljon.
- Kemabat, egyszerű íjász. – mutatkozott be, válaszul, és határozottan megragadta a felé nyúló kezet. Ő is mosolygott, miközben próbálta leplezni bizalmatlanságát. – Egy kardforgatónak miért kellene bármi mást is használni a kardján kívül? – érdeklődött, ha már ennyire beszédes alakkal sodorta össze a véletlen, nem tudta megállni, hogy ne próbálja kiismerni. Persze ebből még nem sokat lehetett leszűrni, de el kell kezdeni valahol. Eddig csak azt tűnt fel, hogy túlságosan is jó kedve van, és kissé szeleburdi, az utóbbit persze meg is játszhatta, ezért Kemabat nem engedhette le a védelmét.
Mikor közölte, hogy nem rég jött ki, íjászunk kissé elkeseredett. Lemondott a zsíros loot reményéről, abban sem volt biztos, hogy lesz benn bármiféle szörny.
- Ilyen jó hely, hogy ennyire visszavágysz? – kérdezte kicsit gúnyosan – Vagy talán egyedül nem jutottál a végére? Bár ezt nehéz lenne elhinni. Miért szeretnél hát elkísérni? Egyáltalán újraspawnoltat már a mobok? – szünetet tartott, adva időt a válaszolásra, majd ismét elindult a barlang bejárata felé. Hírtelen megállt, és újdonsült partnere felé fordult, kezével a lyuk felé mutatva.
- Csak Ön után!

by **Danee** Szomb. Júl. 04 2015, 17:43

Áh, szóval, Kemabat. És a látszat ezek szerint nem csal, valóban egy íjásszal van dolgom
- Egy kardforgatónak nem kell nagyon más használni, sőt, kifejezetten előnyös tud lenni az esetek többségében, ha valamit fél kézzel kell előkotorni az erszényekből, miközben szörnyekkel hadakozik
- De ne gondolj ennyire mereven a kaszt rendszerre. Hamarosan váltani fogok. A harcművészen gondolkodtam, aki bizonyos esetekben két fegyverrel is képes harcolni egyszerre, és a lovagon, aki pajzsokkal javítja a túlélési esélyeit. Bár már egy ideje az utóbbival szemezek...
- Persze nem lehet össze-vissza váltogatni a kasztokat, erre is csak egyszer van lehetőség, amennyire én tudom
Most, hogy kimagyaráztam a bizonyítványom, s a feltápászkodás művészetén is túlestem érdeklődve vártam a döntését a barlangot illetően
- Az túlzás, hogy visszavágyok, de érdekes hely - éreztem a hangjában az élcet, de nem volt kedvem beszállni ebbe a játékba most
- Egyedül. Meg van a szintem hozzá, hogy különösebb probléma nélkül végigvigyem a helyet. Viszont ha a szemem nem csal, te még nem nőtted ki ezt a szintet, így az efféle föld alatti járatok tartogatnak meglepetéseket számodra. Azért is gondoltam, hogy ha kíváncsi vagy mi vár odabent, akkor most szívesen melléd szegődök, úgy sincs jobb dolgom most úgy isten igazán
Vártam ugyan választ, de ő már el is indult. Ezek szerint, csak kíváncsi lélek, hát mentem utána, s mikor előre engedett és készséggel vettem át a vezetést

- A mobokra meg ne legyen gondod, azoknak bőven elég volt annyi idő a spawnolásra, amit itt kint töltöttem
Azzal félrehajtottam a barlang szája előtt lógó indákat, s bevetettem magam a sötétbe.
- Vigyázza az eleje csúszós, de csak pár lépés az egész!
A tenyerem a falból meredező gyökerekben talált kapaszkodót, miközben a sáros-agyagos barlangfalban megmerültek az ujjaim. A bakancsom se járt jobban, éreztem, ahogy meg-megcsúszik s meg is süllyed minden lépésnél, de aztán hideg köveket tapintottak a kezeim. Egy beomlott fal hűs kockái közötti hasadékon át léptem a terembe.
Én ugyan így is egész jól láttam, de Kemabatról nem feltételeztem, hogy rögtön jártasságok tanulására költené a pénzét és idejét, így egy határozott mozdulattal előhúztam a fegyverem.
A mágikus lángok rögtön feléledtek, halvány derengésbe vonva a négyszögletes termet.

by **Kemabat** Kedd Júl. 07 2015, 15:17

- Megkérdezhetem, miért a kardforgatót választottad, ha le akarod cserélni? Vagy csak egyszerűen meguntad? Attól nem félsz, hogy a csere utánit is megunod egy idő után? – tette fel a kérdéseit, mert nem értette, mi visz rá valakit a kasztváltásra. Az persze más dolog, hogy mihelyt beteljesíti bosszúját, rögtön vált valami közelharcira, legalábbis a tervei szerint. Addigra meg lehet, hogy megszereti az íjászságot, és semmi pénzért se válna meg tőle.
- Lovag, mi? Melyik fajta? A „védjük a szeretteinket”, vagy a „bezúzom a koponyád a pajzsommal” vagy esetleg mindkettő? – mosolyra húzta szája szélét, és csak bólogatott a válaszra, ha kapott.
A válasz, hogy miért kísérne el, elfogadhatónak tűnt, de nem csillapította gyanúját, annak, hogy maga elé engedte, is ez az egyik fő oka. Figyelmeztetése jól jött, nélküle biztos, hogy nagyot esett volna, így is többször is megcsúszott a sáros talajon. Nem mondhatni, hogy kellemes volt a barlangba vezető út, szinte már undorral töltötte el, hogy bárhova is nyúl vagy lép csak sarat talál. Szerencsére hamar egy teremben találta magát, és semmit sem látott. Várt, hogy hozzászokjon a szeme a sötétséghez, de a partnere figyelmességről tett tanúbizonyságot, vagy csak egyszerűen ő sem látott, és kardjával enyhe fényt csikart. Kemabat gondolataiban eldöntötte, hogy Lucifernek fogja hívni, a fényhozónak, de elodázta az ötletet, a Danee rövidebb, és ha még többet akar spórolni, akkor csak simán Dan marad a nevéből.
- Mond csak Dan, ilyen nincs nyílvesszőből, vagy csak valamilyen tárgyból? – utalt a kardra, miközben körbenézett. – Elég hasznosnak tűnik, bár ha van is, biztosan drága. – jegyezte meg lemondó hangon.

by **Danee** Kedd Júl. 07 2015, 23:24

A kérdése jogos volt, meg is akasztotta bennem a szót
- Hát ööö ...
Valóban, mi lesz ha mégsem tetszik valamiért az új kasztom? Vagy ha egy még újabb tetszik meg? Mondjuk választási lehetőségem nem lesz több. Tehát jól kell döntenem
- Az tűnt olyan rejtélyesnek, hogy vajon mire lehet még képes, úgy, hogy az egyik keze szabadon marad. És a gyorsasága is vonzott. Szerettem volna átlagon fölüli lenni. De nem lettem az. És a szabad kéz se adott végül semmi pluszt. Bár lehet, csak nem vártam, vagy küzdöttem érte eleget. De a váltástól és az új kaszttól cseppet sem félek, a Lovag is csak egy másik kardforgató pajzzsal ellátva extraként. Nem hiszem, hogy nagyon másként kellene majd játszanom, viszont... azt, hogy megunom... nem tudom most megmondani, most tetszik a pajzsos harcmodor, és ennyi
Lovagon belüli specializálódás? Vagy csak egyszerűen más-más viselkedésminta. Jó kérdései vannak, meg kell hagyni. Vegyük például Tachit, akiről senki meg nem mondaná a viselkedése alapján, hogy Lovag. Mert tényleg, csak a kasztja az, de hogy lovagiasan viselkedne... inkább amolyan középkori keresztes lovag, akinek csak akkor vannak erkölcsei, ha szent grált lát. Tachi meg elcsábítható nőket. De például Hime-sama, egész közel áll a normális lovageszményhez. Semmi kiemelkedő, de egy rossz szót nem tudnék mondani rá, és lovag módjára igyekezett védeni minket.
- Azért leszek lovag első sorban, hogy megvédjem a céhtársaimat. Másodsorban meg, nekem is jól jön egy kis plusz védelem a pajzs révén

Az eszmecsere végén odalent találtuk magunkat: a levegő hűvös volt és enyhén nyirkos. Dohos levegőt vitt egy alig érezhető fuvallat, ahogy a kardommal körbe forogva megvilágítottam a terem falait.
A domborművek, melyek a falakat borították, különböző ádáz szörnyekkel harcoló harcosokat mintáztak körös körül, s a teremből tovább vezető szépen megmunkált átjárok két oldalán egy-egy mitikus lény szobra strázsált:
Embertestű, bikafejű férfiak.
Formás testű, de kígyóhajó nők.
És végül két oroszlán, farkuk helyén egy-egy kígyó, hátukból pedig egy második
fej nőtt ki, egy kosé.
- Nem tudok róla, hogy lenne, ennek a lángja kiolthatatlanok, de szerintem egy kis furfanggal a nyílvesszőből is lehet a hagyományoshoz hasonló módon tüzeset avanzsálni, csak kell a nyílhegy helyére, vagy mögé, valami éghető anyag...
- Apropó, merre menjünk? - néztem végül Kemabatra - Merre szeretnél körülnézni előbb?

by **Kemabat** Szer. Júl. 08 2015, 14:17

Habozott a válaszadással, ez meglepte Kemabat-ot. Danee eddig mindig folyékonyan, szinte levegő nélkül beszélt, úgy tűnik, most komolyan el kellett gondolkodnia. Kemabat szerette az ilyen kérdéseket, ezekre nincs sablon válasz, tényleg meg kell állni egy pillanatra a válasz előtt.
- Érdekes meglátás. – tűnődött ő is el – Az ember azt gondolná, hogy a szabad kézzel egy csomó lehetőség marad nyitva előttünk, például a harcmodor megválasztásánál, a környezettel való interakció során, vagy mit tudom én, de lehet, hogy amire gondolok, ahhoz akrobatika is kell. Áh, mindegy is, nem vagyok kardforgató, nem tudhatom, mi lehetséges, és mi nem ebben a világban. Az, hogy a lovag is egy kardforgató, csak pajzzsal, ugye csak vicc? Teljesen más harcstílus tartozik hozzá mind a védekezésben, mind a támadásban. Össze sem hasonlítható. Én voltam már lovaggal, persze egy másik játékban, és biztos vagyok benne, hogy itt sem különbözik annyira tőle. Ott a pajzsot nem csak védelemre használtam, sőt arra használtam a legkevesebbet. Lerohanni az ellenfelet, a pajzs szélével bezúzni a koponyáját, eltörni a csontjait. Sokan úgy gondolják, hogy a pajzs csak a páncélzat egy darabja, miközben eredetileg fegyver.
A teremben olyan volt, mintha Kemabat a nagymamája pincéjében lett volna, az egyetlen különbség talán az, hogy jobban látott. Már szinte kereste is a piás hordókat, de természetesen egyet sem talált. Végignézte a falakat, megvizsgálta a szobrokat is, majd a még kardforgató társa kérdésén morfondírozott. Nem igazán értette, nem ő volt már itt, nem neki kellene tudnia, hogy melyik úton járnának a legjobban. Persze, mivel ő elsőnek van itt, úgy kellett választania, mintha egyedül lenne, ha hibát is követ el, az ő döntése legyen. Danee csak kísérő, egy mentőmellény, hogy ne legyen végzetes ez a kis felfedezőtúra. Ismét megnézte a szobrokat, kentaur, Gorgó és kiméra alakokat vélt felfedezni bennük, majd a nőalakra mutatva válaszolt.
- Menjünk erre! Érdekel, hogy milyen jelentőségük van ezeknek a szobroknak. Talán Gorgókkal találjuk szembe magunkat? – nevetett zavartan, hiszen nem tartotta lehetetlennek az elméletét.
Beljebb haladva ismét érdeklődve fordult útitársa felé.
- Azt mondtad, hogy meg akarod védeni a céhtársaid. Miért? Mi jó származik neked abból, hogy magadon kívül másra is figyelned kell? Mondjuk ezt a céhes dolgot alapból nem értem. Mi haszna? Azt hittem, hogy csak a gyengék tömörülnek társaságba, hogy együtt valahogy túléljék, de csomó erősnek tűnő játékos van céhben. Felfoghatatlan.

by **Danee** Szer. Júl. 15 2015, 20:16

- Szerintem, ha már közelharcról van szó, mindenképpen szükségeltetik némi akrobatikus háttértudás, anélkül... az olyan... béna kacsa esete... - fűztem hozzá gyorsan a mondandójához, majd készséggel tovább hallgattam, mit is szeretne még elárulni nekem a saját tapasztalataiból:
- Nos, hátö... igen, ha elszakadhatnánk a játék korlátozó tényezőitől, akkor valóban: akkor a pajzsra is lehetne úgy gondolni, mint egy fegyverre, de... sajnos...
Amit mondott egyáltalán nem volt ördögtől való, és nem mondhatnám, hogy ezen aspektusait a fegyver-pajzs páros alkalmazásának nem hiányoltam volna, hiszen majd az összes tipikus kaszt sajátságot ismertem már valamely más játékból.

- ... amennyire észrevettem a rendszer egyáltalán nem kezelné akként, így egy pajzzsal indított támadó jellegű mozdulatom se regisztrálta, csakis azokat a mozdulatokat, amik a védést szolgáltak, de még fogok kísérletezni vele, hiszen egy ekkora masszív tárggyal lesújtani az ellenfélre, vagy akárcsak kibillenteni az egyensúlyából, elvitathatatlan előnyöket jelenten
A terem díszítése még második nekifutásra is kellően lenyűgöző volt, mintha csak magam tervezetem volna oO
- Nem tudhatom, én nem botlottam egyikbe se az előző alkalommal, de talán csak nem voltam elég szerencsés hozzá.
Viszont a gorgó kifejezés hallatán kissé meglepődtem. Nem hallottam már ezt a szót... talán gimi eleje óta, nekem csupán Meduzza jött le a szobrok láttán, de azért kapisgáltam, hogy melyik lehet a gorgó, miután Kemabat elindult előre a két női szobor között
- én nem egyszerűen csak egy céhet szerettem volna, hanem inkább egy olyan kis közösséget, ahol olyanokkal venném körbe magam, akiket kedvelek, akik a barátaim, haverjaim vagy akikről úgy érzem, azzá válhatnának nem soká, ésss....
Haszon? Neeem...
- a barátait szeretné éppen látni az ember, hogy továbbra is élvezhessék egymás társaságát. Ezért aztán, hogy ne veszítsem el őket, mindent megtennék, hogy megvédjem akit csak tudok, amennyire csak lehetséges, nos... ezért.
- de amúgy magányos típus vagyok, csak épp megtanultam, hogy a magány felfalja az elmét, ezért ha sokkal nem is, de egy pár igaz emberrel szeretném elűzni a véget nem érő magányt a napjaimból

Ahogy beljebb sétáltunk a gorgók között megnyíló folyosóra, sziszegő hangok csapták meg a fülemet. A falmenti bemélyedésekből, melyek egymás fölött és mellett helyezkedtek el mindkét oldalt, kopogó, csörgő hangok egyre erősödő, majd az egész katakombát betöltő zaja töltötte meg, miközben talpunk halványan fluoreszáló, áttetsző, finom masszában cuppogott minden lépéssel
- Miért, szerinted hogy lesz valakiből erős játékos? És te melyiknek tartod magad? Gyengének, vagy erősnek?
Mire a kérdésem elhangzott már meg is jelentek egy régi kor harcosainak csonttá fogyott olcsó utánzatai, szemgödreikben halvány fény derengett, tagjaikon rozsdaette vértezett recsegett, egykor volt ujjaik csont percei között bajlóslatúan ingtag a különböző fegyverek. Még csak hármójuk állta utunkat, egyikük hatalmas kétkezes karddal, a másik apró pajzs mellett szöges buzogányt lóbált, míg a harmadik egy száll kardot szorongatott

by **Kemabat** Pént. Júl. 17 2015, 20:44

- Biztos, hogy nem értettél félre valamit? Lehetetlen, hogy a pajzsot ne lehetne fegyverként használni! – hitetlenkedett hallva Danee szavait. – Egyszerűen lehetetlen!
Sokként érte ez a hír, hosszú ideig csak némán volt, hogy egyáltalán el tudja képzelni, hiszen így a lovagi harcmodor teljesen kiveszne a játékból, csak egy többletsúly lenne a pajzs, ami némi plusz páncélt ad, amit alapból gyorsan leütnének. Bárki mondhatja, hogy az is sokat számít, igaza is lenne, sokat, de nem eleget. Aztán hírtelen jött a felismerés, hogy valahol pont az ellenkezőjével találkozott, méghozzá a Guide Book-ban, ami Shu-tól kapott. Elő is kereste az tárgyai közül, és gyorsan fellapozta. Nem félt tőle, hogy bármi történne, amíg nem figyel a környezetére, annyira már sikerült a kardforgatónak elnyernie a bizalmát, bár azért a vészharang halkan még hallatta magát. Nem is kellett sokat keresgélnie, megtalálta, amire emlékezett, és Dan felé fordítva a könyvet, ujjával egy mondatra bökött, amit hangosan el is ismételt.
- „A lovagok pajzzsal is üthetnek, nem csak karddal vagy egyébbel és az is ugyanakkora sebzésnek számít.” Vagyis a pajzzsal is akkorát sebzel, mint a fegyverrel. – arcán elégedett mosoly húzódott, valahogy mindig elégedettséggel töltötte el, ahogy másokat megcáfolhat, bár ellenkező eseteknek is szokott örülni, „legalább fény derül a hibáira” alapon.
- Céh, mint baráti társaság. A barátaink egy gyűjteménye. Hm, ezt így kimondva nem hangzik olyan jól, mint ahogy elgondoltam, de van benne valami. Így már van értelme, hogy az erősebbek is céhekbe tömörülnek. Bár, mikor két barátod két külön társaságban van, és még csak nem is csípik egymást, akkor nehéz lehet a döntés, hogy melyiket kellene választani. Na, mindegy, engem ilyesmi nem nagyon fenyeget. – mosolya szomorkásabb lett, nem igazán mondhatta el magáról, hogy tele van barátokkal, a kinti világban csak az öccse volt neki, a bentiben meg csak az öccse gyilkosát hajszolja. Néha-néha találkozik olyannal, akivel elbeszélget, meg jól érzi magát, de barátnak nem igazán mondaná őket.
A „magányos típus” kifejezésnél pillantásából teljes mértékben ki lehetett olvasni a „Sorstársam!” felkiáltást, mármint, ha a kard fénye elég erős volt hozzá.
A folyosón sétálva a falakból jövő sziszegés erős nyugtalanságot csempészett Kemabat lelki állapotába, kezdett egy kicsit beparázni. Ha egyedül lett volna, biztosan visszafordul, és megnéz egy másik utat, de ezt a társaságban nem engedhette meg magának. Társa kérdése jól is jött, elterelhette vele gondolatait. A kérdés alapból elgondolkodtató volt, nem olyan, amire csípőből lökné a választ. Sok ideje nem maradt, mivel megjelentek az első szörnyek, három csontváz képében. Ha nagyon hasonlítani akarnám a játékosokhoz, azt mondanám, hogy egy harcos, egy lovag és egy kardforgatóhoz volt szerencséjük, de mivel nem hasonlítgatom őket, azért nem is mondom. Kemabat vígan tette az idegre a nyilat, amit az előbb vett elő, és célzáshoz emelte íját. Kifeszítette a húrt, és lőtt, egyenesen a kardforgató csontit. Az tűnt a leggyorsabbnak, így a legveszélyesebbek is az íjászra nézve, hiszen hamar behozhatta a köztük lévő távolságot. Igazából nem tudta, hogy ennek a játéknak milyen a rendszere. A mobok itt is az erősebb játékosokra mennek inkább, mint oly sok játékban, vagy vegyesen. Most kiderülhetett. Eleresztett még egy lövést, majd még egyet, egészen addig, amíg le nem gyűrték azt a hármat. Kifújta magát, majd partnere kérdését válaszolta meg.
- Én gyenge vagyok! Mindig is az voltam. Más játékokban is mindig megcsömörlöttem egy szinten, nem igazán tudtam a küldetéseket elvégezni, magasabb szintű szörnyek állták el az utamat, az egész túl monotonná vált, és unalmassá, így abbahagytam, és csak az öcsémet néztem, ahogy játszik. Neki minden valahogy olyan jól ment, irigyeltem is érte. Ezzel le is írtam, milyen a nem erős játékos. A nehézségeknél feladja, elveszti motivációját. Az erős, nem ilyen. Határozottabb, kitartóbb, szorgalmasabb, vagyis mindenben jobb, mint én. Most is hamar elbuknék, de most nem lehet. Nem azért, mert az végleg a véget jelentené, bár az is számít, sokkal inkább, mert valamit el kell végezzek, amit megígértem Juronak, ami miatt itt vagyok. Én gyenge vagyok, de hiszem, hogy most az egyszer én is erőssé válhatok!

by **Danee** Szomb. Júl. 18 2015, 17:26

poszt írás közbeni zene

- Hát, pedig... - vontam meg a vállam - elég sok minden nem úgy működik itt, mint ahogy azt az ember várná. De talán nincs minden kőbe vésve, és ki lehet eszközölni a GM-nél a változást
Oh, egy kézikönyv! Érdeklődve néztem Kemabat ténykedését, engem is érdekelt, mit tartogathat a füzet, amin elsiklottam volna.
- Aha, ez igazán érdekes, tehát akkor lehet. De nyilván ettől még a figyelmünk ilyen módon történő megosztása harcban és a szinkronban történő fegyver- és pajzs általi támadás továbbra sem kivitelezett, úgy gondolom. Persze felváltva használva a kettőt már reálisabbnak tűnik a dolog
Miért akarok belemagyarázni dolgokat? Kiegészíteni, hozzátoldani? Csak hogy ne legyek teljes egészében megcáfolva?
- Heh, bocs, azt hiszem teljesen felesleges elméleteket gyártanom anélkül, hogy kézzel fogható tapasztalatokra alapozhatnék. Majd kiderül, ha úgy adódik...
- És köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet, ez igazán hasznosnak bizonyulhat a későbbiekben
Nem sürgetett minket az idő, így aztán teljesen belefért, hogy efféle dolgokról menjen a diskurzus, legalább a szememnek is maradt elég ideje, hogy teljesen hozzászokjon a katakombában uralkodó fényviszonyokhoz.
- Igen, a két barát külön társaságokban problémával már sajnos én is találkoztam Miu révén - fűztem hozzá nem túl örömteli hangnemben
- Az előbb, amikor a céhről beszéltem, valamire úgy láttam, nagyon felfigyeltél, az erősebbek egy céhben lett volna az, amiről beszéltél? Vagy netán másvalami?
Én egyáltalán nem bántam volna, ha a beszélgetés a kazamatába beljebb hatolva is folytatódna, de ahhoz, hogy valaki a harcra is és az érdemi beszéd témára is kellően figyelni tudjon, már kell annyi rutin a hentelésben, és az adott szint szörnyeinek taktikáinak ismerete, hogy ne okozzon problémát egyik a másikban.
És ezt egy friss kalandozótól még nem feltétlenül várná el az ember, ezért hát, amikor a folyosó megmozdult körülöttünk:
- De majd térjünk vissza rá, ha ezeket legyaktuk
Hullottak is az első csontik rendesen Kemabat nyilaitól, panaszom se lehetett
- Szép!- dicsértem felé sandítva, miközben a kardom a háta mögött felfejlődött élőholtakat söpörte félre
A folyosó csontvázai csakhamar elfogytak, s végre levegőhöz juthattunk tőlük.

- Hát látod, a solozás itt sem működik másként, egy szint fölött már nehéz és lassú előrébb jutni, és Aincradban különösen érdemes már az alacsonyabb szinteken egy céh pártfogását keresni. Sokat számít a party exp és a minőségi felszerelés
- Amúgy a Juro, akit említettél, ő lenne az öcséd? És ezek szerint ő nincs a játék fogságában, ugye?

A folyosón végigfutó oszlopon megsűrűsödött a nyálka, ugyanaz, amiben tapodtunk is, majd lövedékként elrugaszkodva lőttek ki felénk. A kardom, ugyan ketté szelt egyet, mely a lángok martalékában hamarabb elpárolgott, semhogy a pixeleit láthattam volna, de Kemabat is ott volt mögöttem, és bár még egyet sikerült elérnem az extrém hosszú pengével, a többi már az íjászon múlott

by **Yoichi** Hétf. Júl. 20 2015, 12:10

Előzmény Shukaku

Részemről zárhatóvá vált volna a mai találkozás. De a sárkány szavai után úgy döntöttem, hogy maradok még kicsit a társaságukban és kihasználom a kínálkozó lehetőséget.
-Nem olyan nehéz bevallani a vereséget és még csak nem is szégyen, az már inkább balgaság, ha az ember nem veszi észre a vesztét és csak azért is próbálkozik tovább. Viszont szerintem kissé túl becsültél, én nem igazán láttam nagy esélyt arra, hogy én fogok ki jönni győztesen és a megérzésem be is igazolódott. A pontjaimról pedig csak annyit, hogy kezdetekben nem igazán tudtam sok pontot elosztani és ugyan igyekeztem a legjobban elosztani őket, nem igazán jött össze. Bár az is igaz, hogy többi pontom már a felszereléseim dobták meg és ezekből egyik se ad az életerőpontjaimhoz még bónuszt, ezért igyekeztem még páncélzatot gyűjteni magamnak, hogy ezzel kiegyensúlyozhassam a kevés életpontjaim. De időközben kifogytam az aranyból, így még kissé hiányos a felszerelésem is. ^^" - hagytam egy kis levegővételnyi szünetet, majd folytattam- Viszont akkor a búcsúzkodást visszavonnám és élnék annak a lehetőségével, hogy még szeretnétek segíteni nekem. Hallottam valami dombokról Tolbana közelében, ahol elég sok rejtett barlang is van és a mobok is szeretnek arrafelé tanyázni. Ha gondoljátok elnézhetnénk arrafelé és ott folytathatnátok a kiképzésem és fel is fedezhetnénk a terepet, ha már csak ti nem tettétek meg eddig. Viszont, ha már ti ismeritek is a helyet én szeretnék szétnézni arrafelé, ha ez nem probléma nektek. ^^ -vakargattam meg kicsit a tarkómat- Nos, ha nincs ellenvetésetek, akkor indulhatunk is. Smile

Vártam még egy kicsit a reakciójukra, majd ha mindenki indulásra kész, akkor megindulok az aréna kijárata felé és elindulok az újabb uticél felé.

by **Shukaku** Hétf. Júl. 20 2015, 16:58

-Valakiknek az. Hidd el nekem, elég sok ilyen emberrel találkoztam már. Vannak, akik csak egyszerűen nem fogadják el, másoknak könnyebb, ha engem neveznek csalónak, avagy a körülményekre hivatkoznak annak okán, hogy miért tudtuk legyőzni őket. Te azonban eljutottál addig a pontig, hogy ezt felismerd. Nem hiszem, hogy túlbecsültelek volna. Ha elmondod a pontozásodat, akkor pontosan el tudom mondani, hogy miért vélem így. Ez persze nem kötelező, ezek az adatok természetesen bizalmasak, meg is tarthatod magadnak, mint titkot. A pontozásodat pedig a felszereléssel együtt kell számolni, mivel a kettő együtt adja a statjaidat.
Shu ha kelletlenül is, de rábólintott a dombságra. Nem nagyon örült annak, hogy Yoichi előtte akar mobokon gyakorolni, de tudta jól, hogy a kicsiknek ez még fontos, és hasznos is. Na meg persze most Timinél volt a gyeplő, úgyhogy nem is nagyon akart beleszólni. Másba azonban igen.
-Ha gondolod adhatunk kölcsön egy kis aranyat, de még körbe is nézhetünk, hogy esetleg nincs-e neked megfelelő páncélzat a boltban. A dombságot pedig ismerjük, végeztünk pár ásatást ott is a professzorral, de ha téged érdekel, akkor szívesen megmutatjuk.
Út közben Timidus folyamatosan figyelte mindkettejüket, és folytatta a tanítást.
-Ha mobokkal akarsz harcolni, akkor számos dolgot tudnod kell előtte. Az első, és legfontosabb az, hogy a mobok nem a te ellenségeid. Neked két olyan ellenséged van, akik veszélyeztethetik az életedet. Az egyik a saját fajod egy egyede, vagy egyedei, a másik pedig te magad vagy. A világ úgy működik, hogy csak azokra a szintekre léphetsz be, amelyiket már te magad is elérted. Ezeken a szinteken pedig csak olyan mobokkal találkozhatsz, akiket vagy le kell tudnod győzni, vagy túlerő esetén el kell tudnod menekülni előlük, mert gyorsabb vagy náluk. Persze ez csak abban az esetben érvényes, ha nem nagyon idióta módon pontozol. Érted amit mondok?

by **Kemabat** Pént. Aug. 07 2015, 14:35

Kíváncsian nézte a kardforgatót, mit akar kihozni a szavaiból, mert valamiért úgy érezte, hogy még saját maga sem tudja. Egyértelmű volt számára, hogy egyszerre a kettőt nem igazán lehet használni, elgondolása szerint értelmetlen is lenne, nem lenne hatásos.
- Semmi gond. Talán majd visszatérünk rá, ha kitapasztaltad, hiszen azért érdekel, hogy egyes kasztok hogy működnek ebben a rendszerben. Nagyon szívesen, vedd úgy, hogy ez a fizetségem a kíséretedért cserébe. – kacsintott Danee felé, és vigyorgott mellé, ahogy mindig is szokott.
A beszélgetés alatt persze nem álltak meg, szépen lassan haladtak előre, ez idő alatt Kemabat teljesen leengedte a védelmét, legalábbis azt a részét, amit a társaságának tartott fent. Nem érezte már, hogy csapdába csalná, teljesen nyugodt hangulatban folytatódott a diskurzus.
- Ismerős név, de mindegy is, lehet, hogy csak kintről. És hogy sikerült megoldani a problémát? – bár nem igazán érdekelte a válasz, már csak udvariasságból is megkérdezte, valamiért úgy érezte, hogy így illik. Az erősek a céhben témát félbeszakították a csontvázak, és Danee dicsérete meglepte az íjászt. Nem várt ilyesmit, még ha az oktatója lenne, akkor sem számított volna rá. Na de térjünk is vissza Kemabat válaszára.
- Így van! Nem értettem, mi szükségük rá, de már adtál erre egy elfogadható magyarázatott. – szünetet tartott, majd vigyorából visszavéve folytatta. – Nem is egyet.
Juro neve hallatán megrezzent. Nem volt hozzászokva, hogy rajta kívül más is ajkaira veszi nevét a játékban. Vigyora teljesen eltűnt, mintha pár perce még nem lett volna az arcán, és teljesen komoly hangon válaszolt.
- Igen, Juro az öcsém. Igazából ikrek vagyunk. Ő valóban nincs a játékban… már nincs. Meghalt. Én csak azután kezdtem a játékot. Ezért kell megtartanom az ígéretemet, és ezért kell erőssé válnom, egyszer az életben.
Ahogyan mesélt, figyelme teljesen Jurora összpontosult, így későn vette észre a nyálkatámadást. A felé száguldozó nyálgombócot már nem lett volna ideje lelőni, abban sem volt biztos, hogy lett-e volna értelme, hiszen lehet, hogy a kilőtt vessző egyszerűen túlment volna rajta. Látta, hogy Danee kardja hatásos, de lehet, hogy csak a tűz miatt. Mégis annyi még volt benne, hogy elrugaszkodjon, hogy elkerülje a találkozást, de késő volt, a nyálka eltalálta a lábát.

by **Danee** Kedd Aug. 11 2015, 17:02

- Oké, ezt megbeszéltük, majd írok róla egy két oldalas esszét a kedvedért - poénkodtam, pajzsot mímelve húztam magam elé a bal karom, a jobb meg egyenest a levegőbe szúrtam magam elé
- He-he, valami ilyesmi érzés lehet - engedtem le a karomat - sima mmorpg-ben ezt egyszerűen nem lehet megtapasztalni.... itt annyira más minden... kezdem azt hinni, hogy nem is annyira rossz itt ... mármint bezárva

- A szó szoros értben nem sikerült megoldani. Elértem, hogy hozzám valamivel jobban ragaszkodjon, mint a vetélytársamhoz. De, persze ettől még megmaradtak ugyanolyan jó barátnak, ha jól tudom, csak én egy kicsit jobban magamhoz láncoltam. Ennyi.

- Örülök, hogy sikerült többé-kevésbé megragadnom a lényeget, vagy az egyik aspektusát.
- Ikrek? - vágtam közben meglepődve. Ikerpár egyik felének lenni biztos nagyon különleges, tele nyűggel és előnyökkel
- Meghalt? Megölték? - ha az ikereken meglepődtem, akkor ezen... és rögtön az erőszakos halálra gondoltam, pedig lehetne az másféle is, csak hát itt, ahol a paranoia szinte már előny...
- Ő utána jöttél ezek szerint? - kérdeztem rá, csak hogy biztos legyek benne
- Már másodjára említed, hogy ígéretet tettél... - néztem egyenest Kemabat szemébe
- Jól sejtem, hogy azért jöttél és akarsz erőssé válni, mert meggyilkolták és te a tettest keresed?

A takonyt is sikerült úgy-ahogy levágni, leszúrni, felperzselni, kilyuggatni kettőnknek, épp csak egy úszta meg a mészárlást
- Te, ez zabál téged, nagyon ragaszkodik - böködtem a ruganyos kis zöld izét az íjász lábán a kardom hegyével

- Amúgy ügyesnek tűnsz, ha van kedved velünk jöhetnél egy igazi kazamatázásra, velem és a céhtársaimmal! Most készülünk rá, olyan 20 szint környéki. Ha gondolod te is tudnál jönni, a városban van egy kiképzőtiszt nevű npc, de nem mondok többet, fedezd fel te, mit tud!

by **Kemabat** Pént. Aug. 14 2015, 14:21

- Valószínűleg. – bólogatott helyeslően. – Megvan a jó oldala is, az biztos. Én is jobban érzem itt magam, mint az eredeti világunkban, vagy bármely másik játék világában. Itt elhiszem, hogy tényleg íjász vagyok, még ha nem is kimondottam nekem találták ki.
A Miu problémához már nem szólt több szót, számára egyértelmű volt, ha sikerült magához láncolnia, akkor ő nyert. A kapcsolat erősödni fog, az meg lényegtelen, hogy a másikkal is jóban van, hiszen nem lehet az ilyesmit teljesen semlegesíteni, ahhoz a vetélytársnak nagyon el kell rontania valamit.
Kemabat csak bólintott Danee reakciójára, majd kissé elkomorodott.
- Rögtön a rosszra gondolsz? Nem vagy egy kicsit paranoiás? Bár én is erre tippelek, nem úgy ismerem, hogy más módon elvesztené az életét egy játékban, még ha ez a SAO, akkor sem. Huh, ez úgy hangzott, mintha az után vettem volna fel a sisakot, hogy meghalt. Lehetséges ez egyáltalán? – kérdezte kissé zavartan, nem akarta elmondani, hogy tényleg így volt, ezt senkinek sem szándékozta tudtára adni, talán csak egy személlyel tenne kivételt, de ő nincs itt, és ebben a helyzetben ez lényegtelen is. – Valóban ígéretet tettem, mégpedig, hogy a játék végéig nem hagyom abba, és bejárjuk az összes szintet. Hiába nem él, az emlékezetemben velem van, és be fogom járni vele az összes szintet. Azt sem tagadom, hogy szeretnék találkozni a gyilkosával, szeretném megtudni, hogy miért történt mindez, hogy mi szükség volt elvenni az életét. Igaz, hogy azt is megígértem az emlékének, de nem ezért kezdtem el a játékot. Hogy miért akarok igazából erős lenni, magam sem tudom, lehet, hogy csak az elsőre fogom, de a második az igazi ok, lehet, hogy mindkettő, de a lényegen nem változtat.
Lenézet a lábára, amin a nyálka élvezkedett, a kardforgató nagyban bökdöste, majd megrázta azt, hátha leesik róla a lény.
- Nagyon ragaszkodó. Nem lehetne valahogy megszelídíteni, ha már ennyire megkedvelt engem?
Az ajánlaton eléggé elgondolkodott, tetszett neki az ötlet, de mégis voltak fenntartásai az egésszel szemben.
- Nem hangzik rosszul, de biztos, hogy jó ötlet? Mármint ott a baráti társaságod, nem kellene velük megbeszélned, mielőtt egy idegent hívsz egy összeszokott csapatba. Teljesen felborulhat az egyensúly. A kiképzőt ismerem, találkoztam vele, de akkor még nem nyílt meg a húszas szint, így otthagytam. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy egy hirtelen lett magasabb szintű sokat tudna tenni az erősebb szörnyek ellen, amikor a gyengébbeket sem ismeri igazán. De ha te másképp látod, szívesen elfogadom a meghívást.

by **Danee** Kedd Aug. 18 2015, 16:02

- Hát, persze esélyes, hogy nem bírt a mobokkal, vagy egy boss harc során nullázódott le az életcsíkja - próbáltam szépíteni a dolgon - de ahogy mondod... ha te is többen nézel ki a tesódból..
- Lehetséges, hogy túlságosan azzá váltam, nap mint nap hallani kifosztott, lepkzott játékosokról, és már volt sok fura küldetésem, ahol más játékosok akartak eltenni láb alól, csak mert kereszteztem az útjukat. Már mindenhol veszélyt látok, bár kezd hidegen hagyni, hogy tényleg százfelől érhet a halál, ha nem figyelsz oda
- Miért, úgy történt? - néztem rá érdekesen
- Én azt hittem, hogy sajátot használsz, vagy tévedtem?
Na az ígéret részt már vártam, nem voltam biztos benne, hogy felfedi előttem, úgy, hogy elsőre épp csak megemlítette, homályban hagyva az egészet, de úgy tűnik csak kicsit feszegetni kellett a témát és rögtön megoldódik a nyelve a srácnak.
Csak bólogattam, meg halkan hümmögtem végig, nem akartam félbeszakítani a mondandóját, még a végén lemaradok valamiről, ha közben összezavarom a kérdéseimmel
- Nem néz ki túl barátságosnak, az én ízlésemnek egy kissé bizarr a kinézete, és biztosra veszem, hogy Lily sem kedvelné túlzottan, ráadásul nem értek az idomításhoz sem...
- De... - tartottam közelebb a lángoló pengét a kocsonyás szörnyhöz - attól még le tudjuk szedni rólad
Nem kellett neki sok, sisteregve cuppant le a gazdatestről és sietve húzódott az árnyak közé.
- De, beszélek majd velük, ha mégsem menne a dolog, majd írok, viszont, visszatérve a céljaidhoz... azt hiszem tudnék neked segíteni. Mármint nem csak én. Ott az egész céh, és mi egész kellemesen elbeszélgettünk eddig, nem tűnsz rossz embernek, és szerintem a többieknek se lennének ellenére
Tartottam némi szünetet, a gesztusaiban megbúvó jeleket kutatva, hogy vajon pedzegeti-e, hova akarok kilyukadni
- Miért nem próbálod ki köztünk, mármint beléphetnél a céhbe? És ha nem tetszik, kezet rázunk a következő viszontlátásig. De ha tetszene közöttünk, akkor maradsz, amíg jól esik!
- Mit szólsz hozzá?
- Amúgy - emeltem a kardom a folyosó folytatása felé - én nem akadtam rá a kígyóhajúra, de ahova invitállak, ott biztos lenne kihívás, ha nem is pont ilyen szörnyekkel

by **Kemabat** Kedd Aug. 18 2015, 23:18

- Nem kell magyarázkodnod, ez egy ilyen világ, én megértem. Ha annyi időt töltöttem volna itt, mint te, valószínűleg én is mindig a legrosszabbra gondolnék. – igazság szerint így is, kivéve pár esetett. – Bár a Bosst még el is hinném. Nem találkoztam még eggyel sem, nem tudom, milyenek. Bár a lényegen nem változtat, nélküle kell itt lennem, és erősebbé válnom.
Elhallgatott, még mindig érezte a fájdalmat a szívében, a fájdalmat, amit ez a játék sem tudott elvenni tőle. Az egyetlen fájdalmat, ami tovább hajtotta.
- Úgy kerültem ide, mint mindenki más, csak egy kicsit később kezdtem, pár évvel. Semmi trükk nincs, és a saját sisakomat használom, az öcsémtől kaptam, szóval nem tévedtél. – mosolyodott el, miközben igyekezett a lehető leghitelesebb maradni.
- Úgy gondolod? Pedig egész aranyos, vagyis amennyire egy takony aranyos lehet. Biztos lenne valami haszna is. De ha nem, hát nem. – mondta, miközben nézte, ahogy a lény menekül az árnyékba, éget sebeit nyalogatva. - Egyébként ki az a Lily? És mi köze van a nyálkámhoz, vagyis a majdnem nyálkámhoz? – érdeklődött, miközben csak az egyik társára tudott gondolni a baráti társaságából.
- Így már teljesen rendben van a dolog, de akkor is írj, ha minden okés! – kérte, mert tartott tőle, hogy elfelejtené, és hiába várnák. – Melyik célomra gondolsz? Erőssé válni, és bejárni az összes szintet, vagy találkozni azzal, akinek köszönhetően most egyedül vagyok? – talán egy kicsit kötekedőnek hathatott Kemabat kérdése, de sikerült felkeltenie a kardforgatónak az érdeklődését. Végighallgatta az ajánlatot, majd végiggondolta a hallottakat.
- Miért is ne? Mi veszteni valóm van? Gyengébb nem leszek tőle. Rendben van, csatlakozom. – nyújtotta is kezét Danee felé. – Megnézem magamnak milyen is az a céhes élet.

by **Danee** Szer. Szept. 23 2015, 16:38

- Szóval akkor tényleg az öcsédét - a sejtésem igaznak bizonyult, bár nem egészen ezt gondoltam, de...
Aztán megpirongattam a takony lényt, Kemabat nagy sajnálatára
- Lily? Hát a macskám! - jelentettem ki, mintha ez kézenfekvő, és mindig is magától érthetődő dolog lett volna
- Egy fekete kandur, aki a szobámban lakik, igazi kezesbárány, imád hízelegni, szereti ha cirógatják, és nem szökik el otthonról, úgyhogy ideális társ ebbe a fene nagy magányban, de persze házörzőnek nem az igazi, mert nem egy harcias tipus, könnyen elcsábul
- Majd bemutatalak titeket egymásnak!
- De visszatérve a nyálkára, igazából nem tudom, csak sejtem, hogy nem jönnének ki túl jól
- Ami pedig a céljaidat illeti, nos, azt hiszem mindháromban a segítségedre tudnék lenni!
A válaszát hallva teljesen felvidultam
- Ez a beszéd! - nevettem fel, s ráztam meg jó erősen a kezét
- Figyelj, most igazából már mennem kéne: más fele lesz dolgom nem sokára, és nem akarok elkésni, elviszlek a céhépületbe, de én megyek is onnan tovább rögtön. Nézz szét nyugodtan, a kazamatához is találsz kifüggesztve az egyik falon egy felhívást!
- Be is állítom gyorsan a jogaidat, az imént már fel is vettelek, amikor kezet ráztunk Very Happy

Oh, és nyugodtan válasz majd szobát magadnak!
Némi menüben történő pötyögést követően előbányásztam a kék kristályomat:
- Teleport: Céhház! - teleportáltam el mindkettőnket

//köszi a játékot és a céhbelépést, írj a kazamata jelentkezőbe, ha tényleg jössz!

by **Sakuzo** Vas. Jún. 30 2019, 22:13

Szafari Eikivel

Egy igazi férfias tevékenység. A vadászat. Az ősidők óta rengeteg férfiember ment ki a vadonba megharcolni egy ősi ellenségével. A vadakkal. Én is ezen okból sétáltam kifelé a Kezdetek Városából a Tolbanai dombra, hátha sikerül valami fenevadat elejtenem. De persze csak azért, mert a csajok alig pár órája ordibáltak velem, én meg megunva a nyüstölést inkább kijöttem minnél messzebb. A FENE MEGY EL MEGINT KÜLDIZNI!-így hát a város szélénél a Tolbana felé vezető úton kezdtem el kérdezgetni az emberkéket, hogy nem-e lenne kedvük jönni velem fogni egy vadat.
-Hé pajtás! Nincs kedved eljönni velem vadászni?
-a fickó csak felhúzta a szemöldökét és hamar arrébb futott, hogy hagyjam is békén.-Tuskó.-kiábrándult arccal néztem utána, ahogyan eltűnt a horizoton. Aztán ahogyan jött felém egy aranyos Onee-san tőle is megkérdeztem:-Szép napot! Nem lenne kedved esetleg velem eltölteni egy napot?-na jó ez nem egészen úgy sikerült ahogyan terveztem, de talán nem néz teljesen perverznek.-Ohh... sajnálom, de éppen egy küldetésre sietek, viszlát!-ment is tovább a fiatal kebelcsoda. Miért nem akarnak velem elmenni vadászni?-gondoltam, miközben egy következő fazon közeledett felém. Újra felöltöttem a magabiztos mosolygós arcomat és odamentem, miközben a jobbommal intettem neki.-Hali pajtás nem jönnél el velem Tolbanába Szafarizni?-a fickó aki felé közeledtem inkább tűnt egy vadállat orknak, ahhoz képest, hogy itt mindannyian emberek vagyunk... mint egy kedves embernek, így nem is nagyon lepett meg, hogy mit válaszolt.-Wrahr! Hagyjál tökmag dógom van!-Arcomat összeráncoltam és félreálltam előle... azaz ő lökött odébb nem kicsit.
Nos erre a pillanatra teljesen összetörtem... Senki normális nincs, aki itt akarna velem Szafarizni? Komolyan egy teremtett lélek nincs? A fenébe! Most menjek vissza és kérjem a csajok segítségét? Az elég gáz lenne, pláne, hogy úgy jöttem el, hogy tudom mit akarok tenni.-el voltam foglalva jócskán a gondolataimmal, amikor egyszer a kapunál egy újabb srác jelent meg. Elhatároztam, hogyha ő sem jön akkor elmegyek egyedül és megpróbálok elfogni egyedül egy vadat. Bár elég nyílvánvaló, hogy az is lehet a vége, hogy engem eltapos és kínok közt halok meg egyedül a dombtetőn. Még csak a hullám sem maradna ott semmi!
-Yo Sakuzo vagyok! Mit szólnál hozzá pajtás, ha mi ketten elmennénk és mint férfiemberek felülkerekednénk a Tolbanai dombok vadjain és győztesen térnénk haza nőink éljenzését keresvén?-Na ennél keményebb és meggyőzőbb beszédet én sem tudtam volna rittyenteni még részegen sem, de ha ez sem győzi meg... Akkor vesztettünk.-néztem a szőke srácra teljesen komoly ábrázattal, hátha bekapja a csalit és eljön velem eltölteni egy napot.

by **Tsujimoto Eiki** Csüt. Júl. 04 2019, 14:53

Már egy ideje nem igazán csináltam semmit a mobvadászaton kívül. Jó lenne már valamit csinálni és ha még mindig balsikeres vagyok a PvP-ket tekintve, akkor már csak egy dolog maradt a mobharcon kívül, amit még megpróbálhatok húzni. Nem… most nem a lányokról van szó, ezúttal a szafari van soron, bár egészen máshogy, mint az előbbi. Egy ideje már nem igazán kaptam el semmit, így a szafaris teljesítményeim úgy maradtak a normális 0-n. Egy ideje már gondolkoztam, hogy jó lenne, ha újra nekiállni farmolni pár állatkát, hisz nem baj az, ha esetleg van némi Szafari Jelvény a raktáramban. Egyszóval vár a vadászmező. Mivel azonban nincs kedvem a sűrű fák közé menni, ami a mob vadászok kedvelt célpontja, így maradok a dombságnál, ahol igazából el lehet rejtőzni, de mégis viszonylag szabadabban mozoghatok. Bár tény, hogy jelenleg ezen a szinten az alacsony tierű állatok, nem igazán lennének képesek lehagyni, így ha esetleg elmenekülnének, mert mondjuk észrevettek, egyszerűen csak utolérem őket és kész. A vadászathoz továbbra is, drága Falánkomat használom, és bár nem igazán van blokkoló támadásom, egyszerűen csak leütöm és kész. Vagy szimplán felvágom. Nem értem néhány embernél mi ez a mob pártiság, ezek csak szimpla adathalmazok. Azonban ahogy elindulnám utamon egy kis dögvadászatra, egy random srác szólít meg csak úgy. Felvonom a szemöldököm a stílusára, de igazából megvontam a vállam.
- Én is épp állatokra vadászom. Ha gondolod és bírod tartani a lépést, miattam velem jöhetsz. De nem ígérem, hogy nem ejtem el előled a kiszemelt vadad. – mondom gunyoros mosollyal, s bár csak viccelek és húzom csak az agyát, azért nem felejtem el a jómodort és szabad kezemet felé nyújtom – Tsujimoto Eiki. Örvendek vagy mifene.
A Falánkot a tompa felével a vállamon hagyom megtámasztva, ami talán nem igazán nyújt megnyerő külcsint nekem, hisz a fegyverről vér csöpög, ami bár elpixeleződik pár pilalnat után, de igazából nem érdekel. Ez a fegyver effektje, aki nem képes felfogni, az nem is baj, ha lelép.

by **Sakuzo** Vas. Júl. 07 2019, 14:26

Úgy tűnik a tervem bejött, ugyanis éppen itt áll előttem egy kissé kiakasztóan túlságosan felszerelt srác. Azt hiszem talán még a frontharcosok egyike is lehet, aztán kitudja.-fogom meg a kezét egy rövid kézfogás erejéig, aztán hamar el is engedem és így szólok hozzá:-Szerintem nem lesz belőle probléma, meg aztán csak nem hagynál ott egyedül egy nagy kupac ellenséges mob között ugye?-nézek rá viccelődve, bár nem lehetek benne biztos, hogy nem fog mégis így tenni. Az kicsit undorító lenne, ha megtenné és nagyon remélem nem fogja megtenni, mert akkor azt hiszem bosszút fognak értem állni. Vagyis remélem a csajoknak feltűnik úgy pár hét után, hogy eltűntem.-Hmmm.... Mondcsak a kardod mindig így szokott kinézni? Már nem mintha zavarna, inkább csak kéne nekem is a fegyveremre az effekt.-suttogom neki oda a második felét. Hiszen ha már nem vagyok erős, legalább annak nézzek ki nem? Bár nem hiszem túl meggyőző lenne egy kezdő lándzsa csöpögő vérrel, de még mindig jobb, mintha semmi nem lenne rajta nem? Hallottam pár speckós effektről, mondjuk a különböző színekben világítás... Azt mondjuk egy vékony kardra rátenni elég kemény lehet. Mintha csak a Star Warsból hozták volna, mint egy fénykardot. Erről jut eszembe a lándzsámra majd kéne tenni speckós kinézetet ha már egyszer van rá lehetőségem.-Na akkor induljunk?-kérdezem tőle és ha beleegyezik akkor elidulok vele az úton lefelé.-Nekem úgy tűnik elég régóta játszol már a SAO-val vagy talán tévedek?-dobtam fel egy random témát az úton a Tolbanai dombok felé.
Mégis gáz lenne, ha egész végig némán sétálgatnánk egymás mellett az úton. Így legalább megtudok valamit erről a Tsujimoto Eikiről. Majdnem olyan menőn fest, mint én mondjuk pláne a fröcsögő véres kardjával, ilyenkor azért picit irigy tudok lenni. Bár ha belegondolok megpróbálhatnám ellopni tőle és akkor már nekem lenne ilyen menő kardom. Sokra mondjuk nem mennék vele, de poén lenne az biztos. Kiraknám a kandalló felé a kastélyban.

by Ajánlott tartalom

Tolbana Dombjai

Tolbana Dombjai

Re: Tolbana Dombjai

Re: Tolbana Dombjai

Re: Tolbana Dombjai

Re: Tolbana Dombjai

Re: Tolbana Dombjai

Re: Tolbana Dombjai

Re: Tolbana Dombjai

Re: Tolbana Dombjai

Re: Tolbana Dombjai

Re: Tolbana Dombjai

Re: Tolbana Dombjai

Re: Tolbana Dombjai

Re: Tolbana Dombjai

Re: Tolbana Dombjai

Re: Tolbana Dombjai

Re: Tolbana Dombjai

Re: Tolbana Dombjai

Re: Tolbana Dombjai

Re: Tolbana Dombjai

Re: Tolbana Dombjai

Re: Tolbana Dombjai

Re: Tolbana Dombjai

Re: Tolbana Dombjai

Re: Tolbana Dombjai