[Küldetés] Összeesküdt ellenségek

Aztaaaa! Csillannak fel szemeim, amikor megpillantom a küldetés kiírását. Végre... végre valami új! *.* Végre egy küldetés, ahol nem kell csirkéket hajkurásznom. Egy küldetés, ahol nem kell életemet kockáztatva erdők sűrűjében rohangásznom. Egy küldetés, ahol nem kell a kazamaták mélyén kincset vadásznom. Egy küldetés, ahol nem kell buta NJK-knak escortot nyújtanom. *-* Na jó... töriből igazából sosem voltam ötös, csak fizikából, de akkor is! Ez úúúúgy tetszik! *_*
Lelkesen fogadom el a küldetésfelkérést, azonban máris kisebb problémába ütközöm. Kit hívjak el? Cellindirnek a kiválón túl halad a történelni tudása, de nem lehet vele szórakozni. Sikerélmény... igen, nekem az kell. Mostanában nem vagyok túl szerencsés az ilyen-olyan ügyeimben, és igazán jót tenne az egómnak, ha sikeresen végigvinnék egy ilyen küldetést... amiben talán Shuu nagy segítség lenne, de Timidus, szóval úgyis csak megmondaná, mit csinálok rosszul, és az most nem hiányzik ám! T.T Akkor pedig... hümm... mondjuk Cearso! Iiiigen! Már olyan rég küldetéseztem vele, hogy nem is tudom. Ráadásul eddig mindig véletlenül. Ideje lenne változtatni ezen.
A zaklatás először privát üzenetben történik meg. Kora reggel hét órakor már egy üzenet keltheti őt fel legszebb álmaiból, meg a bögyös barnák öleléséből. Na nem mintha ismerném a napi rutinját, hogy tudjam, mikor kel fel. De az emberek általában nem szeretik, ha korán zaklatják őket. Csak ez most igazán annyira nem érdekel. Mert mi lesz, ha elhappolják előlem a küldit? Jaj, nem, azt nem lehet... :(

Új Üzenet

Vííííí! *>* Gyere velem küldizni! Csak te, én, és egy fantasztikus küldetés, ami csak ránk vár!
15 perc múlva a Kezdetek Városának főterén találkozunk. Várlak. ^^ És hozok sütit.
XoXo

Asuka

Rányomok az Elküldés gombra, majd pedig megindulok a megjelölt helyre. Igaz, nem sok információt tudok a küldiről. Annyira, hogy semennyire. De ez izgi lesz, tudom! >.< Mekkora jó már, hogy a társ szerzése az első quest! :o Út közben tehát újabb üzenetet pötyögök, biztos, ami biztos.

Új Üzenet

A kakaós vagy a lekváros palacsintát szereted? Még 10 perced van.

Asuka

A zaklató üzenet elküldve, majd pedig a már előre megsütött palacsintával az inventorymban megérkezek a Kezdetek Városa kútjánál. Arra számítok, hogy Cearso is legalább annyira lesz lelkes, mint én! *.* De sajnos... ez nem így van. :( Körbenézek, biztosan már úton van. De legalábbis már öltözik a két bögyös barna mellett felkelve. Biztos, ami biztos, indítok még egy üzenetet. Mi baj lehet belőle?

Új Üzenet

Vegyél kabátot, picit hűvös a levegő. Egyébként ki fog hűlni a palacsinta is. Siess! 5 perc.

Asuka

Várok még egy darabig, ellenállva a kísértésnek, hogy ne faljam be az összes palacsilit. Olyan finom, hogy belehalok! Nem mintha megmérgeztem volna. Aztán az óra kijelzi nekem, hogy Cearsonak már itt kell lennie, legalábbis egy perce van, én pedig boldogan fordulok körbe, hogy hátha megpillantom! *.* És... nem. :| T.T :( Lehet, el sem akar jönni? Mindegy... egy perce van még. Biztos, ami tuti, írok neki megint egyet.

Új Üzenet

Ne már, Cearcsimercsi... :( Pedig csak jól akartam érezni magam... Úúúúúgy megtetszett ez a küldetés... :( És tudod, nem sok ember van, akit elhívhatnék egy ilyenre. Gyere el, légyszi. :( 1 perc. <3

Asuka

Cearcsimercsi mégsem hagy cserben! *-* A nyakába ugrok, hogy kimutassam, mennyire örülök is annak, hogy itt van, meg különben is, hűűű! *-* Bár igazából még sohasem beszélgettünk úgy, hogy ne lett volna más is ott... mert valaki mindig volt. Katja, Saya, Marie, vagy egy kisebb hadsereg, akik minibossolni készülnek... szóval kíváncsi vagyok, mi lesz ebből. De tényleg!
Az üzenetét persze megkaptam, vettem értettem, úgyhogy kakaósat csomagoltam. ^^ Nem szeretem a vaníliát, legfeljebb kis mértékben, mert szerintem uncsi az íze. A fehér csokit sem szeretem... valahogy olyan fura állaga van, és nem a kedvencem emiatt, no. >.>
- Mécses? Miért törne el a mécses? o.o Nem látok itt semmilyen gyertyát. >.> - egy dolog, hogy szívesen vállalom a gyertyatartó szerepét, de igazán nem értem, mire gondolt most. Ha nem jött volna el, valószínű, kegyetlen hisztériába kezdtem volna, egészen addig, míg ide nem rángatom. ^^ Majd pedig ismerős, csilli-villi fényeffekt, s máris tudom, hogy kényszerített teleportációban van részünk. Már megint. Csak a vállamat vonogatnám, ha a teleportáció közben lenne olyanom, azonban olyankor eléggé szétcsúszok polygonokkal, hogy ezt ne tudjam megtenni.
A rendszer hamarosan újra összerak, a csillámfénynek vége, egy hatalmi jelképpel feltűnősködő, tunikás egyén közelít meg minket. Szó nélkül belenyom egy tekercset Cearso kezébe, majd pedig elegánsan eltávolodik tőlünk. Apropó, Cearso... Hűűű, hogy néz ki. o.o
- Hah! - kitör belőlem a nevetés, amint rápillantok, hiába próbálom elfojtani. Az arcom vörösbe vált, ahogyan megpróbálom visszafogni a kitörő kacajt, kezemet pedig szám elé kapom, hogy elrejtsem a széles vigyort. Ekkor veszem észre, hogy kissé szokatlan a mozgásom, nem ehhez vagyok szokva. Az én ruházatom is megváltozik, s még ha a makulátlanul fehér ruha könnyű anyagból is van, elég kacifántos módon van rám tekerve.
- Aztaaaa! Olyan vagyok, mint Aphrodité! Csak okosabb... szerinted találkozunk itt régi görögökkel? *-* Például Agrippával... vagy... vagy még jobb! Hüpatiával! *-* Az nagyon jó lenne... Tudod, nagy hatással volt rám az élettörténete! *-* - ugyan a modern elméleti fizika a fő asztalom, ennek az alapja kétségtelenül a görög csillagászoktól és filozófusoktól származik. Ráadásul ki gondolná, hogy már az ókorban is voltak női tudósok? Na jó, nem volt gyakori, az is igaz.
- Nézd, nézd, igazi istennő vagyok! *-* - mintha gyereknap lenne, körbeforgok, hogy kiélvezzem a fantasztikus ruhámat, majd pedig keresek valami tükröződő felületet, hogy megnézhessem magam. És most nincs nálam fotó kristály, nem éri. Annyira belefeledkezek az apró, piciny részletekbe, hogy csak percek múltán jut eszembe, hogy kaptunk egy tekercset, és a küldetésről is többet kéne tudni.
- Mutasd a tekercset, Cézár. Mi van ráírva? - azért még egyszer elvigyorodok, utoljára, ahogy Cearsora pillantok. Nagyon fura ebben a ruhában látni egyszerűen.

Csak a nyelvem nyújtom reakciójára. Úgy tűnik, hogy meglepődött kissé, de hát Lady Gaga gyerekkorom példaképe, hiszen ő is imádja sokkolni az embereket. Meg én is, még ha egészen más szinten és módon űzöm is azt. Még mindig imádom a szerepét az American Horror Storyból! *-* Egyszerűen zseniális volt. >.<
- Pedig azt hittem, hogy örülsz, ha egy picit... öhm... felengedek. - nem tudom, hogy magyarázzam ezt el rendesen. Tachinak igaza van. Meg Shuunak is igaza van. Meg még nagyon sokaknak. Talán épp itt az ideje feláldoznom a szőke nő szerepét... hogy egy egészen másikba bújjak bele. Egy olyanba, ami jobban áll.
Na mindegy. Mindenesetre kissé meghökkent a dolog, amikor azt a valamit emlegeti, ami miatt mostanában igazából tényleg bosszús vagyok kicsit. Még nekem is igényem van arra, hogy törődjenek velem, de egyszerűen soha nem jön össze semmi... semmi olyasmi, ami érdekelne. A legtöbben tényleg csak a szemeiket legeltetik rajtam, de általában már megszólítani sem mernek, vagy éppen csak idióták. Ráadásul egyre több nőnemű játékos próbálkozik, és fogalmam sincs, hogy mi lehet az oka... Szóval elég kiábrándító a helyzet, de akkor sem akarok elkeseredettnek látszani.
- Jól van na... csak... csak... utálom a taplókat... meg Katha is rondán viselkedett. És az pedig igenis, komoly probléma, ha olyan jól nézel ki, hogy nem mernek megszólítani! TT__TT Magányosan és öregen fogok meghalni, két tucat macskát nevelgetve. >.> - akkor és ott eléggé kicsaptam a hisztit, és utólag visszagondolva lehet, nem kellett volna ennyire kiakadnom, de hát móóóó.... T.T Mindenki tiszta hülyén viselkedett, szóval megérdemeltem a Drama Queen Self Time-ot! Mert én azt mondtam és kész. >.>
- Hümm, igazad van... Erre nem is gondoltam. Kayabikusz Micsodusz? o.o - a levél felé hajolok, hogy elolvashassam én is, s kis híján ismét kitör belőlem a nevetés az admin nevét látva. Hát azért ez így elég vicces, valljuk be.
- Nem hiszem, hogy pont az Adminnak lenne szüksége megmentésre, szóval valami más lesz itt a quest. Uhh... Azt hiszem, sietnünk kell. o.o - ekkor jelenik meg a számláló a szemem sarkában. Három percünk van... de mire? Nem, nem a quest teljesítése lenne. Körbeforgok egyszer, az eszembe vésve a helyet, ahol vagyunk, s a látómezőmben még éppen benne van a babérkoszorús hapsi, meg két másik emberke.
- Mivel töltöd mostanság a napjaidat? *.* Képzeld, nekem új segédem van a boltomban. Ja, és láttalak a Viadalon, szurkoltam neked is. *.* - quick chat, miközben megindulok a babérkoszorús alak felé. Futólépésbe válok kis idő múlva, hogy biztosan beérjem őket. Nem mehetünk olyan messze, a három perc teljesen teljesíthetőnek tűnik.

Skippelni szeretném ezt a magányról szóló társalgást. Vannak dolgok, amikről jobb nem beszélni. Csak tényleg, elég unalmas, hogy folyton csak egy numerát látnak bennem... és ez mostanában hatványozottan igaz. Jó, jó, egy dolog, hogy imádom a lábaimat mutogatni, de nem öltözködök sarki virágárusnak, hogy mindig az ilyenek tapadjanak rám. -.-
- Eeeegen... Shuu és Timidus mesélték. :/ Véletlenül sem tudod, hogy mi történt, igaz? - tényleg váratlanul ért a hír, ami azt illeti. Sok mindent kinéztem abból a lányból, hiszen van annyira gerinctelen, hogy ne érdekeljék őt a következmények. Azonban hogy egyik pillanatról a másikra bevörösödik, az még engem is meglepett. Hiszen semmi előjele nincs ennek. Na persze, a saját dolgaimhoz ez remekül jött, azon nyomban bemártottam a lányt, s elültettem a gondolat szikráját Timidus és Shuu fejében, hogy talán köze lehet valami csúnya mutyihoz, amiben Tachi is benne van. Azt ugyanis már jól érzékelhetően tudják, hogy Tachimachinak vaj van a fején. Ő meg tudja magát védeni persze... De Katha nem feltétlenül.
- Utálom a számlálókat. :S Egy teljes éven keresztül mást se csináltam, mint tíztől haladva lefelé számoltam zéróig. -.- - közlöm Cearcsimercsivel a problémámat. Tényleg utálom az összes ilyen időre menő dolgot... Szóval inkább most siettetem meg a lépéseimet, még mielőtt eléri a tíz másodpercet. Attól kikészülnék. -.- Észre sem veszem futólépésemben, hogy jócskán lehagytam az íjászt, sőt, még beszélek is hozzá tovább menet közben.
- Mert egyedül a küldetések unalmasak! *.* Ezeket együtt jó játszani. - én pedig imádom a társaságot, de tényleg! Érem be végül a papókát, aki egy csarnokba fordul be. Itt már lelassítok én is, hogy kilihegjem magam, nem lenne túl elegáns tőlem, ha zihálva esnék be. Még mindig abban a hitben, hogy Cézár is itt van mellettem, vagy éppen mögöttem, besétálok a csarnokba. Egy kisebb csoportot veszek észre, nyilván a fontos NJK-k ők is. Bár elég fura, hogy mindnek ilyen kocka feje van. Persze van erre egy magyarázatom is.
- De cuki ez Kayabától! Biztos a régi osztálytársairól mintázott titeket! *-* Ezt majd el kell mesélnem Shuunak! >.< - nyilván így lehet, csak így lehet, egyértelmű. Persze biztosan tök normális dolog az, ha a saját alkotásodban a szeretteidről, meg a családodról mintázod a dolgokat. Például a regényhősök jellemét, vagy a felfedezett bolygók és csillagok nevét. Ez így működik a csillagászatban is, óidők óta. ^^
- Üdvözletusz! A Szenátus Tagjait keresem a társammal, Cézárral. - hátrafordulok, hogy Cearso is hozzáfűzhessen valamit, azonban ő nincsen ott. o.o
- Cézár? - kérdezem a levegőbe. Az nem lehet, hogy itt hagyott! TT___TT Már nyitom is a panelemet egy újabb üzenetre.

Új Üzenet

Cézár! TT_____________TT Ne hagyj itt... TT_________TT Azt hittem, szeretnél velem küldetésezni. TT_________TT Sírni fogok.
XoXo

Asuka

Már kezdtem ismét kétségbe esni! Borzalmas lenne, ha egyedül kéne végigvinnem a küldetést, hiszen abban semmi jó nincsen. De persze még időben teleszemetelem Cearcsimercsi levelesládáját, hogy mindenképpen érjen ide. Nem tudom, hol maradt el, s mit vett észre, ami olyan érdekes, és nekem nem tűnt fel, de ejnye-bejnye, nem szabad engem csak úgy önmagamra hagyni. Most meg itt állok kukán egy tucat vadidegen, csúnya, tunikás NJK előtt. >.> Már-már megfordul a fejemben, hogy ajánlok nekik valami jó krémet az arcukra, amíg Cearcsi ide nem ér. Meg persze gondolkozok azon, amit mondott. Katha képtelen lenne arra, hogy egy egész bérgyilkos céhet kiirtson, egyszerűen nem elég jó hozzá. Megvannak a maguk praktikái, de egyébként ennyi ember ellen egyedül nincs esélye. Hacsak nem valóban egy bizonyos vörös céh tagja... akik valaki mások lehetnek, nem a Liberators. Tudnék róla, ha közénk tartozna.
- Cearcsimercsi! *.* Azt hittem, itt hagysz. - végre beérkezett ő is. Az NJK-k nem sok mindent kezdenek velem, sőt, gyakorlatilag ignorál mind, ami nem igazán tetszik...
- Az én üzeneteim fontosabbak, mint a spamek. Deee... miféle bérgyilkos céh? o.o Nem is tudtam, hogy létezik itt olyan. - puhatolózok kissé. Valamit talán tudhat, amit én nem, ez pedig nem jó, nagyon nem jó. Ami viszont még rosszabb, hogy a sok-sok idegen is észreveszi Cearso megérkezését, s simán közéjük tartozónak gondolták. Ajjaj... nem tetszik, ahogyan közelednek a babérkoszorús felé. Odasietek a férfi mellé, bár elég riadtnak tűnik, ami azt illeti. Most mi legyen? Nem akarhatom, hogy megöljék, hiszen ő adta nekünk a küldetést. Annyi biztos, hogy nem a péntek esti pókerparti miatt akarják megsimogatni a kardjukkal, de nem akarhatom, hogy máris balhé legyen.
- Cearso! Kísérd arrébb a papót! És... csukd be a szemed, ne leskelődj. >.> - NJK-k ugyan, viszont megkapták a tipikus férfi programozást. Ráadásul azt a régi vonásút. Azok a fajta emberek, akiket kifejezetten nem viselek. Istennőként kéne tisztelniük, nem pedig átnézni rajtam. A nőiességem miatt ignoráltak, így ezzel is fogom megakadályozni. Hiszen csak NJK-k, szóval annyira nem számít. Eléjük lépek, s a vállamnál kezdem el birizgálni a ruhám, majd egy határozott mozdulattal kioldom. Nincs szégyenérzetem NJK-k előtt, azonban a programjuk miatt a döbbenetre számítok. Ha képesek negatívan megkülönböztetni azért, mert nő vagyok, akkor ennek is mennie kell.
- Nem lesz itt semmiféle harc, amíg nem számoltok be, miért teszitek. A dolgokat békésen is meg lehet oldani. ^^ - hát remélem, elérem a megfelelő hatást. Nincs kedvem az inventorymban kutakodni csak azért, hogy felszerelkezzek a harcra. Meg aztán ki tudja, milyen szinten vannak? Az ekkora túlerő kihívást jelent.

//sorry a késésért, húzós hetem volt//

NJK-k, ostobák, ráadásul férfiak. Mire számítottam volna? Szóval éppen oldanám el a ruhám a vállamnál, hátha akkor befejezik végre, amit csinálnak, de úgy néz ki, ezek az őskövületek konzervatívabbak, mint egy 10 éves májkrém. Szóval nem éppen erre számítottam, amikor elterveztem az akkor még szenzációsnak ígérkező tervet. Ehelyett csak mindenféle sértésekkel látnak el. Éppen engem. Hát ezek sohasem hallottak még Agrippáról? o.o Úgy tűnik, nem. Ha tudnák, miféle világ az én világom, ahol nők uralkodnak a tőzsdepiacon, meg a médiavállalatoknál, és még női elnökök is léteznek... Akkor kétszer meggondolnák, hogy asszonyállatnak neveznek-e még egyszer.
- S eljő az idő, mikor a ti fajtátok csupán lépcsőfokokként szolgál azoknak, kiket most asszonyállatnak neveztek... barmok. >.> - ilyen csúnyán már általános iskolás korom óta nem káromkodtam! Még rosszul is esik egy kicsit, hogy ilyen szót voltam képes kiejteni a számon, de egyszerűen megérdemlik. Ez a.... csúnyák! Igen! Csúnyák!
Sértődötten ragadom karon a babérkoszorúst, aki innentől kezdve a védelmem alatt áll. Mert nem fogok megijedni a fogpiszkálóiktól, mikor én olyan fegyvert forgatok, ami majdnem akkora, mint én. Először csak azért akartam megvédeni, hogy tisztázni tudjuk a helyzetet, de most már azért, hogy a többieknek rossz legyen. A Fable-t pedig nem ismerek, meg nem veszítettem el semmiféle fejezetet, és a SAO-n sem az volt az első küldetésem, hogy vegyek szülinapi ajándékot a testvéremnek, úgyhogy nem látom, miféle szarvacskát kapok magamnak. De biztosan nagyon jól áll rajtam! *-*
- Caesar! Idefordulhatsz. Elkísérjük a papót, és megyünk innen. Most mérges lettem. >.> - dacosan emelem fel az állkapcsomat, hiszen mi az, hogy ilyeneket mondtak rám, ugye. Ahol én élek, ott nem kell tizenévesen gyereket szülni kötelezően, és nem vagyok ahhoz szokva, hogy így beszéljenek velem.
- Nahát, egy idővonal! Biztosan Time Travel. Mik lehetnek ezek az évszámok? És mi történik, ha megérintem ezt? - a sorban legelsőt, az 1589-es évszámot érintem meg, hátha történik akkor valami. Nem vagyok olyan jó töriből, szóval nem tudom, mi lehetett akkor, főleg a világtörténelemben. De lesz, ami lesz, ugyebár.