Tanizaki Amaya / Kitty-chan

Adatlap

Név: Tanizaki Amaya / Kitty-chan
Nem: Nő
Kaszt: Harcművész
Kor: 16

Kinézet: Mindössze 120 cm magas, nagyon kis növésű, bájos teremtés. Vékony testalkatú, inkább gyerekes, mint nőies. Hosszú, dús, egyenes, fekete haja van, melyet általában két copfban hord. Szinte mindig szoknyát visel, mert nagyon szereti a kislányos ruhákat. Nagy fekete szemei vannak, de nagyon apró kezei. A hajával megegyező színű, bolyhos cicafülei vannak, melyek a kedvenc kiegészítő, ritkán lehet nélkülük látni őt.

Jellem: Összetett személyisége van a múltja miatt. Jelenlegi énje mindig a cukiságra törekszik. Nagyon ragaszkodó, szereti az embereket. Szeretetre vágyik. Szívesen ismerkedne meg új emberekkel, de nagyon félénk és visszahúzódó típus. Gyakran elpirul, de sokat mosolyog. Könnyű lekötni a figyelmét bármilyen kedves vagy aranyos dologgal. Rajong a kis állatokért. A régi énjére nem emlékszik. 14 éves kora előtti időkből nincs emléke. Veszély helyzetben előfordulhat, hogy előjön a valódi énje, de utána nem emlékszik rá. Két személy egyben.




Képességek
*majd később pályáznám meg*




Előtörténet

Mindig éreztem, hogy ez emberek összesúgnak a hátam mögött, de nem tudom, miért. Valójában semmit sem tudok az életemről. Másfél év telhetett el azóta, hogy a folyóparton ébredtem. Egy nagyon idős anyóka talált rám, s gyermekévé fogadott. Most Kitti a nevem, de apró termetem miatt, korom ellenére, mindenki Kitty-channak hív.
- Akkor áll az alku?
Letettem az aranyazott szélű, antik teáscsészét a komód szélére, s megfordultam, hogy láthassam a férfi arcát. A hatalmas kristálycsillár fénye beragyogta az egész termet. A férfi elegáns, fekete öltönyt viselt. Ambivalens érzéseim voltak vele szemben: állandóan kedveskedő gesztusokat tett felém, de mintha a szemei hazudtak volna.  
- Kedvesem, csak ez az egy megoldás van - kezével az asztalhoz invitált, ami csordultig tele volt finomabbnál finomabbnak tűnő ételekkel.
- Mit is kellene tennem? - ültem le a férfitól a legtávolabbi székre.
- Csak játszanod kell, s megadom neked azt, amire vágsz. Visszakaphatod az emlékeidet, megtudhatsz mindent a múltadról! Csak egy játék!
Néhány nappal ezelőtt, amikor mentem haza a bevásárlásból, egy fekete, nyugati luxusautó állt meg mellettem. A férfi letekerte az ablakot, egy üzletet ajánlt, amely megváltoztatja az egész életemet. Nagyon megrémisztett. Látta rajtam, hogy habozok, s nem értem a helyzetet, ezért egy összehajtogatott papírdarabot nyomott a kezemben:
- Még látjuk egymást - majd jelzett a sofőrnek, s elhajtottak.
Körbenéztem, majd széthajtogattam a kis fecnit:

Van egy ajánlatom a számodra. Mit szolnál, ha visszaadnám az emlékeidet? Tudom, ki voltál! Grand Hotel, 11034. Mr. Himitsu

Több napi őrlődés után, győzött a kíváncsiságom, így kerültem ide ebbe a pompás lakosztályba.
- Kitty-chan, figyelsz rám?
- Elnézés, csak elgondolkodtam... - éreztem, ahogy az arcom egyre vörösebbé válik. A tányéromra emeltem néhány csokoládés muffint.
- Hogy ízlik? - kérdezte tőlem nagyon nyájasan. Összerezzentem, amikor meghallottam ismét a hangját.
- Nagyon ízletes! - válaszoltam udvariasan, de most először éreztem azt, hogy nem tudok az édesség ízére koncentrálni. Hirtelen megkomolyodtam, bár ez nem lett végleges állapot, de abban a helyzetben annyira döntésképtelennek éreztem magamat. Úgy éreztem, jogom van tudni, ki vagyok. Tudni akarom, tudnom kell!
- Ha készen állsz, akkor menjünk át a másik helyiségbe, s kezdhetjük is.
Bólintottam, bekaptam az utolsó falatot a sütimből, majd felálltam. Másodikként, közvetlen a komornyik után léptem az apró és sötét szobába. Egy zöld bársonyfotel állt a közepén.
- Ülj le, kérlek - mondta a komornyik. Amint elfoglaltam a helyem, s elhelyezkedtem kényelmesen, már ott állt mellettem a kezében a sisakkal.
- Ezt kell felvenned, s kezdődik is a játék. Rögtön, miután végzel vele, teljesíteni fogom az alku rám eső részét - nyugtatott meg Mr. Himitsu - Ne ijedj meg, a sisak készít rólad egy képet, így pont ugyanolyan leszel a virtuális térben is, mint itt - majd a kezembe helyezte. Felvettem. Még egyszer utoljára ránéztem, de ő már nem figyelt rám. Az utolsó emlékem a játékon kívülről, hogy azt mondja a komornyik Mr. Himitsunek:
- Uram, biztos benne, hogy Amaya meg fogja ölni Tanakát?
Ekkor már a játékban találtam magam. Ki az az Amaya és miért akarják, hogy megölje Tanaka-sant? Ilyeneken járt az agyam, miközben éreztem, hogy egyre jobban úrrá lesz rajtam a pánik.
- Szedd össze magad! A legjobb, amit tehetsz, hogy keresel valakit, aki segíteni tud neked, aki elmagyarázza a játékot.