Morrigan vs Cearso

Hát az eszem megáll ekkora pofátlanségon! Még mindig nem hiszem el, hogy valaki képtelen volt ekkora gerinctelenségre! Nincs baj a félelemmel, nyugodtan mondhatta volna, hogy ő nem kíváncsi a minire, erre mégis lelép! Cöhh...
Trappolok az Aréna felé, hiszen azt mondta, ott bárki megbeszélgetheti vele a problémáját. Nekem pedig akad vele néhány problémám. Nem is kevés, de szerintem számít erre. Én pedig mire számítok? A flegma képére, amit mindjárt beverek, amint alkalmam lesz rá!
Nem vagyok túl gyakori vendég az Arénában, sőt, annyira, hogy semennyire, de ez már igazán részletkérdés. Akkor is meg fogom tépni azt a nyomorékot. Szal ja, elég pipa vagyok még mindig. Tudom, tudom, ez nem túl egészséges, főleg az imázsomnak, de akármennyit mondogatom magamnak, ezzel max annyit érek el, hogy még jobban felcseszem az agyam. Csak ezúttal magamon, hogy voltam olyan hülye, hogy nem terveztem meg hamarabb a missziót. Akkor már hamarabb kiderült volna, hogy ki a leggyengébb láncszem a csapatból. ._.
Szóval itt vagyok. Ez természetesen mindazoknak a játékosoknak köszönhető, akik szembenéztek a félelmeikkel, vagy pedig a cuki-muki nem bántom őt hiedelmükkel. Aincradban nincs olyan, hogy cuki. Na jó, talán Shakan tizedes az, de annak a kislánynak nem lehet ellenállni.
- Te, ott! - kiáltok rá Cearsora, amint megpillantom. Daeva hajkoronámban elbújva. Igazából egyáltalán nem érdekli az egész. Csak a szemeit forgatta, mind a hatvanat, vagy mennyi van neki, amikor bejelentettem, hogy ma meg akarom verni azt a nyomorultat. Szóval nincs elájulva a dologtól. Főleg attól, hogy nem ölheti meg. Hiszen akkor mi értelme bármelyik játékossal kiállni, ha nem vethet véget életének?
- Igen, hozzád beszélek! Te, én, aréna! Nehogy nekem megint megfutamodj gyáván, teeee! - megpróbálom a grabancánál fogva bevonszolni az Aréna területére. Most, vagy soha revansot veszek rajta, mwahaha. >___>

Szint: Kiképzős 10.

Élet: 10 (HP: 50)
FK: 9 + 13
Erő: 7 + 3
Irányítás: 3 + 4
Kitartás: 5 + 2
Gyorsaság: 10 + 2
Speciális: 9
Páncél: 25

A felszerelésemen és a pókomon kívül nem hozok semmit.

Nem érzem, hogy átjárna a zerő, a képességem tehát ismételten "besült". Nem mindig alakulnak a dolgok úgy, ahogyan szeretném, és sajnos ez a leginkább a képességünkre igaz Daevával. Amíg azonban nem tudunk rendesen együtt dolgozni, nem érzem késznek ahhoz, hogy őt küldjem előre harcolni, ahogyan azt a többi "tisztességes állatidomár" teszi. Mások vagyunk mi, beast tamerek, valamint az idomárok, ez pedig nem csak az általános bizalomhiány miatt van.
- Mi van a pókommal? -.- - végre sikerült a földre csalnom, hiszen ha a képességem nem is, de az ütésem sikerült. Olyan szaltóval érkezik a földre, hogy ha először látnék ilyet, akkor most tutira ledöbbennék ezen. Ez már nem első szintű akrobatika, picivel több annál... Így érthető az is, hogy hogyan is volt képes az ágak között olyan gyorsan haladni.
- Khhhh! Nem vagyok az övéééé... ¬_¬ - hallatszik a tiltakozás a tarkóm felől, ezzel úgymond "elárulva", hogy merre is van a pók. Nem mintha ezzel sokkal előrébb lenne... bár mintha említettem volna, hogy mi is a képességünk. Talán, azt hiszem.
- Garh... - az előző nyíl találata után nem számítok arra, hogy kapok még hármat is a nyakamra. Valahogy ezek egy kissé.. másnak hatnak, furcsának. A HP-m a felére ugrik, a csík pedig, amely jelzi életemet, elsárgul az irigységtől Cearso életcsíkjának láttán.
Megforgatom a botomat a kezemben, s közelebb lépek az íjászhoz. Daevát gondolatban azonnal gyógyításra utasítom, így ha az sikeres, akkor máris visszanyerek valamelyest az életemből. A botommal, miután azt megforgatom párszor a kezemből, támadásra készen az íjász oldalára csapok, hogy viszonozzam a "kedvességét". Felesleges bármi duma. Látom rajta, hogy fel akar idegesíteni, de ennél jobban nem tud, nem fog menni. Megpróbálom hát úgy megütni, hogy aztán ne kelhessen fel. Épp eleget ugrabugrált ma már ez a bugris...

HP: 24
Sikeres képességhasználat esetén +9 HP-t visszatöltök

Sikeres támadás esetén 10 sebzés

A pók a tarkómról a vállamra araszol, hiszen ezúttal hozzá szóltak. Sok, apró kis szemével, s a három naggyal mind az íjászt fürkészi. Nem ritka az, ha őt kérdezik kapcsolatukról, ráadásul folyton ugyanazokat a kérdéseket teszik fel. Miért nem jön ki az idomárral, miért van mellette, miért viselkedik így, vagy éppen hogy tűr el engem... Csak néhány a tucatnyi kérdésből, melyeket újra és újra feltesznek neki.
- Mit sem értesz Aincradból, rabszolga! Khhhh! ¬_¬ - csáprágóit csattogtatja kissé, majd magasztosan az ég felé néz.
- Egy nap ti és a fajtátok mind engem fogtok szolgálni! Kufufufufu! ¬_¬ - szónoki beszéde közben első lábaival hadonászik, hogy ezzel is növelje a hatást. Hát, valamit sikerül is beindítania. Mégpedig a megvetést felőlem, melyet felé táplálok. Néha egészen szánom ezt a pókot. Azt hiszi, azzal jut valamire, ha így beszél emberekkel.
- Na jó, elég volt. - forgatom a szemeim, s kinyújtom felé üres kezemet. Az életcsíkom sikeresen visszatöltődött, s nem úgy tűnik, mintha az íjász rájött volna, mi is okozza ezt. Az pedig nem lenne jó, ha meg is tudná a titok nyitját. Jó ez így nekünk.
Bevett taktika, hogy elrejtem a kíváncsi szemek elől a pókot, hiszen még a lopakodást is erre használjuk. Ezúttal azonban már nem tudom úgy elrejteni, hogy ne keltsen feltűnést. Marad tehát a sokkolás. Mondhatni, egyfajta sokk, valamint bizalom terápia, amit Timidus ihletett meg. Ha ő nem lenne, erre sosem jöttünk volna rá... Nyelek egyet, mielőtt felkészülök a dologra, hiszen nem lesz egyszerű, amit cselekszek. Még nekem is fel kell készülnöm rá lelkileg, pedig azért elég kemény fából faragtak.
A pofázást ezúttal egyelőre berekesztem. Daeva felmászik a kezemre, majd a számhoz tartom. Kérdés nélkül belemászik. Pont, mint azok a cirkuszos mutatványosok. A döbbenet megteszi a hatását, hiszen Cearso nem támad, csupán hátrál kissé. A pókkal a számban közelítem meg, botommal pedig megpróbálom lendületesen fejen csapni. Éppen csak annyira tátom ki a számat, hogy ne roppantsam szét Daevát, na nem mintha képes lennék rá. Hogy ez pedig mire jó? Hogy annyira szem előtt van a pók, hogy pont a lényeget nem láthatja Cearso. Mégpedig, hogy Daeva ismét a képességét használja rajtam. Ha sikerül, akkor újra gyógyulok némi életerővel.

HP: 33
Sikeres képességhasználat esetén +9 HP (42)

Sikeres támadás esetén 10 sebzés

Pihi: 3/5

Uram és parancsolóm? Valami nem stimmt ezzel a Cearsoval, hogy ilyeneket mond, ráadásul éppen Daevának... A pók pökhendien megemelné kissé fejét, ha nem lenne állkapcsomba szorítva, ott ugyanis éppen csak annyi helye van, hogy még ki-be tudjon mászkálni, kénye-kedve szerint. Azonban így is imponál számára az íjász nyalizása. Eeeeh... össze kéne ereszteni ezt a kettőt. Biztosan Daeva is élvezné. Akkor legalább senki se mondhatná, hogy kegyetlen vagyok vele, amiért ilyen rövid pórázon tartom.
Képességét még egyszer használja rajtam, mielőtt kimászna a számból. Halleluja, hogy itt nincs fájdalomérzet. Holott megfoszt a valódi harci láztól, valamint az élni akarás velejárójától, az elkötelezettségtől, azonban lehetővé teszi számomra, hogy fapofával tűrjem, hogy egy óriáspók ott csípkedjen, ahol épp elér és kényelmes neki. Ami jelen esetben a szájpadlásom.
Amúgy is azt mondják sokan, hogy nagy a szám, így aztán elég nagyra tátom ahhoz, hogy a pók kiférjen onnan. Szőrös lábaival felmászik a fejem tetejére, s belekapaszkodik rövidre nyírt, sötét tincseimbe.
- Hah! Végre valaki tudja, mi az a tisztelet!- drámai hangon kezdi meg előadását. Az imponáláshoz biztosan hozzáad az is, hogy mintha szándékosan félrecélzott volna "mestere" előtt az íjász. Bizonyára azért, nehogy véletlenül eltalálja a petet, amikor a homlokomra mászott. Nyeh... Tiszta nyálas már. Biztosan szerelmesek. ._.
- Nem bánom hát! Lehetsz a másod számú szolgám! Ha pedig érdemes vagy rá, még a kedvencem is lehetsz. Gyitte, paci, gyitte! ¬_____¬ - kapaszkodik meg a hajamban, s "ösztönöz" támadásra.
- Paciiiii? Hát meg az öreganyád petefészkét vagyok én neked paci! Csituljál már le, he! - kezdenek felhúzni ezek ketten... Chhh... No mindegy... Akkor sem engedhetem, hogy Cearso legyőzzön. Nem, miután lepatkált ezzel a patkánnyal. Aki egy pók. Garrr... >.> Rohamozom meg, s megpróbálok a hátára csapni a botommal, mielőtt komolyabban nekiáll itt potizgatni.

HP: 42
Sikeres képességhasználat esetén: +9 (50, max)

Sikeres támadás esetén 10 sebzés

Pihi: 4/5

Nyeeeeh... erre mellé. ._. Kellett nekik felidegesíteniük, de csak nem találom be a fickó hátát. Pedig ha sikerül, úgy a földhöz csapom, hogy egy darabig biztosan nem kel fel onnan. >.>
- Grrrhhh... Maradj nyugton, hadd találjalak el! >.> - nem hiszem, hogy ez majd meghatja, de próba cseresznye... Huh, Cearso keményebb ellenfél, mint azt gondoltam. Rafinált, s kihasználja a helyzet adta előnyöket. Azonban még mindig nem elég jó ahhoz, hogy ez döntse el a küzdelem sorsát. Megvallom őszintén, már-már kezdem élvezni is a harcot. Nem csak azért, mert végre elégtételt vehetek ezen a kis gyáva árulón, hanem egyszerűen a harcért magáért. Timidusék óta senkivel sem álltam ki, márpedig egyáltalán nem szórakoztató, hogy valaki nálad jóval magasabb szintű újra és újra lever. Semmit sem lehet ebből tanulni, bármennyire is kardoskodnak érte Timidusék.
- Vissza a kezdőponthoz, mi? - ilyet még sosem pipáltam. Hasznát veszem ugyan Daeva képességének, ezelőtt még sohasem sikerült maxra felgyógyítanunk magunkat. Az íjász sebzése így is magasabb, mint amennyit gyógyítani tudunk, de ez már csak részletkérdés.
Támadását ismét elvéti, a nyílvessző elsuhan mellettem, s valamelyik fába áll bele. Odafordulva látom még, ahogyan elpixeleződik, de nem időzik rajta sokáig tekintetem, hála a pók sürgetésének.
- Arra ment ¬_¬! - mutat rá valamelyik irányba, amit ugyan nem látok, de a gondolataimban érzem, mit is szeretne mutatni a pók. Nekem ugyanis csak két szemem van, a fejem búbjára pedig nem látok. Ahogyan fegyveremet markolászva megközelítem az íjászt, kissé fáradtnak érzem magam. Daeva visszamászik tarkóm rejtekébe, kisebb időre elveszítette érdeklődését az íjász pesztrálásában. Belőle is kivett némi energiát a gyógyítás, ez nem vitás...
Megpróbálok kartávolságon belül maradni, hiszen íjászként első sorban a távolság növelésével tud előnyt kovácsolni magának. Szusszanok kicsit, hogy felkészüljek a következő rohamra. Még nem végeztem vele...

HP: 50 (max)
Pihikör

Még, hogy mi maradjunk nyugton? Ő maradjon nyugton! Idegesen vicsorítok rá, mikor a jelzővel illet. Nem tudom, kit érthetett egyes számú szolgaként, de én biztosan nem vagyok az! >.> Daeva felől mintha valami furcsa zajt hallanék... talán kuncogás az? Még sosem hallottam nevetni. Ez nekem gyanús... még a végén összejátszanak velem, ez pedig nagyon nem lenne jó.
- Nyeeeeh... Sose fogsz végre megmukorodni, ha nem nyugizol le a pacskerba. Te meg ne kuncogj, nem volt vicces! >.> - utóbbit a póknak címzem, míg laposan odasandítok rá. Immárom eddigi rejteke helyett a vállamra telepszik le, gonosz kis szemeivel pedig hol rám, hol pedig a célpontra figyel. Valamilyen beteg vonzalmat érezhet iránta, vagy nem tom, ami azért para, mert a pók a végén elsustákolja a csatát. Akkor pedig kikapunk. Mindenesetre muszáj vagyok kockáztatni. Így lesz a legjobb neki is, nekem is.
- Na haladjunk elfele... Unom már a nyomi képed, Cearso. - botomat először előrefele lendítem, ezzel egy támadással próbálkozva. Azonban ami ezúttal más, mint eddig, az a gyógyítás hanyagolása. Most nincs rá szükség ugyanis. Ehelyett a pókot hagyom, hogy fürgén végigfusson ízelt lábaival a boton, s ha minden jól megy, akkor ezúttal még ő is megtámadhatja a fiút. Szal elég perfekt.
Arra azonban figyelek, hogy ne lehessen nagyobb para. Ultra gáz lenne, ha elvenné tőlem a pókomat, ugyanis ő a kulcsa a győzelmemnek. A képességemet bekapcsolom, gondolati síkon pedig egy egyszerű üzenetet küldök Daevának. Jöjjön vissza azonnal. Ha minden jól megy, az avarban araszolva tipeg vissza hozzám.

//1. támadás: Morrigan, találat esetén 10 sebzés
2. támadás: Daeva, találat esetén 7 sebzés

Ha a képességhasználat sikeres, Morrigan sebzése 4-el nő (Daeváé pedig ennyivel csökken) a következő körtől

HP: 50 (max)
Páncél: 0//

Nem éppen arra számítunk, hogy Cearso visszateszi a pókot hozzám. Inkább arra, hogy legalább megpróbál elszakítani tőle. Egy dolog, hogy közvetlenül nem képes támadni, de ami sok, az sok. Komolyan öngyilkos akar lenni? o.o
Szóval, picit értetlenkedem, na nem azon, hogy Daeva támadása egyáltalán nem talált be, hanem azon, hogy Cearso még segít is nekünk a győzelemben.
- Heeeeee?! Nem értelek téged... hogy ez most mire volt jó. o.o - pislogok pár pillanatig, hiszen komolyan nem értem. Hol marad a harciasság és a kegyetlenség? Egy dolog az ellenfél tisztelete, de ez azért már túlzás.
Látszólag a pók is kissé megzavarodott, de lehet, ez inkább a sikertelen támadásának tudható be. Szegényem annyira elvétette a csípést, hogy bele is szédült a failba. Meh... hát megesik. ._.
- Érzések? Az egyetlen érzés, ami kering bennem, a szánakozás alantas létformátok iránt, rabszolgák! :evil: - felkapaszkodik vállamra, hogy onnan fejezze ki az imént említett érzés-micsodákat. Csak sóhajtok egyet erre, hiszen nincs is időm többre, az íjász ugyanis újabb támadásba lendül. Döbbenetemre azonban nem csak egy, hanem egyszerre négy nyilat is felajz az íjra. A húr megfeszül, a nyilak pedig egyenesen felénk tartanak, mi pedig kábé köpni-nyelni nem tudunk. Még ha kettő célt is tévesztett, azért ez akkor sem volt semmi.
- Azanyádúristenit, mi volt ez? o.o Ilyen menő dolgot még nem láttam... - na jó, ez tényleg kúl volt, el kell ismerni.
- Na jó, nem is volt rossz. Daev, vissza a taktikánkhoz... azért már ideje lenne tennünk is valamit. -
nem ám a kis íjász ver le minket, hékás... Bár eddig eléggé kiegyenlített volt a küzdelem. Azonban nekünk is van egy utolsó trükkünk a tarsolyunkban. Érzem, hogy a következő támadásaim egészen másként fognak alakulni, pusztán csak találnom is kéne hozzá. Daeva nyakon csíp, ahogyan a suhancokat szokták, én pedig ezzel kevésbé, ám a találati esélyekkel inkább foglalkozok. Már nem sok híja a győzelemnek, így aztán megrohamozom az íjászt, hogy kupán vághassam a botommal.

Sebzés: 16+1 HP
Gyógyítás: 9 HP

Ha sikeres a gyógyítás, akkor maradt 42 HP
Ha nem sikeres, akkor maradt 33 HP

Találat esetén 14 sebzés.