Ren-sama *.* és Suzu vs Jun és Shukaku

Érzem, hogy fokozatosan ég ki az agyam. Minden egyes megtanult kristály, méreg, vagy potion után valahogy olyan tudatlanabbnak érzem magam. Vajon ez természetes dolog, ha az ember arra vetemedik, hogy tanuljon valamit? Furcsa, de azt hiszem már éppen ideje volt, hogy legalább a saját termékeimnek a hatásáról tisztában legyek. Miközben az arénában várakozunk is, néha-néha előkapom a kézikönyvet és felfrissítem a tudásom. Végigfuttatom a szemem egy-egy kristály szövegén, majd becsukom és fejben elismétlem párszor. Ez a módszer talán működni fog. Meg valamivel jobban meg lehet vele takarítani, mint a próbáljuk ki egyesével őket és akkor biztos tudom mi micsoda módszerrel.. Kíváncsian vártam mi fog kisülni ebből a csapatos arénázásból. Eddig még nem volt lehetőségem ilyesmit kipróbálni. Sőt maga a csoportos párbaj is távol áll tőlem.
- Juj én imádom a sorsolásokat. Már pusztán a kíváncsiság érzése, hogy vajon mi lesz az eredmény. Ah Alig várom, hogy lássuk kikkel állunk szemben. - elöntött az izgalom érzése, nem véletlen, hogy a lottótól is próbálom távol tartani magam. Nem kis összegeket öltem már bele abba, hogy na vajon mekkora lesz az esélye, hogy az én számaimat találják el? féle kíváncsiságom miatt dolgokba. De ez most  ingyen van. Zsákbamacska? Kapom fel a fejem Shu szavaira, de sajnos ö nem arra a dologra gondolt mint amire én. Milyen kár. Pedig aranyos gesztus lenne az aréna fenntartóitól, ha a kijáratnál lenne ilyesmire is lehetőségük a résztvevőknek.
- Minden tőlem telhetőt megteszek majd. - vigyorogtam a sárkányra. - Tényleg sokat tanultam. Rengeteget. Csak nem biztos, hogy eleget... De biztosan többet mint a semmi... szóval nyerni fogunk. - szalutáltam. Majd a lánykára pillantottam. - Tényleg minden rendben lesz. Majd odafigyelek. Nagyon-nagyon fogok figyelni. Amennyire még sosem figyeltem oda. - kisebb csapatnál nem lehet probléma abból, hogy ha az életpontjainkat kell lesni.

pontok:

+:

Picit biztattam a lánykát, érzem, hogy nyerni fogunk, végtére is itt vagyok én is... A sorsolás eredményét kíváncsian vártam miközben idődről időre a füzetkémbe pillantottam, gyorsan átfutva a benne található adatokat. Kristályok, potik, minden egyéb cuccocska, amit talán érdemes lenne fejben tartani.. Shu-tan furi biztatására csak mosolyogtam.
- Tudom. - a rövid választ követően pedig a felszerelésem ellenőrzéséhez láttam hozzá. Nem mintha hajlamos lennék elfelejteni elhozni dolgokat, vagy valami ilyesmi, csak nem árt az elővigyázatosság, és elég sok időnk van ahhoz, hogy minden apróbb dolgommal végezni tudjak.
- Mi a baj? - fordítom a fejem a hirtelen ellenkezni kezdő lányka felé, majd én is leolvastam az ellenfeleink nevét a táblácskáról. Ren-sama, Suzu. Egy bólintással nyugtáztam, hogy hmm igen ez egész jó. Vesztettünk. Vagy talán mégsem. Majd kiderül, előfordulhat, hogy valamelyikük megfutamodik, vagy időközben megfázik vagy.. vagy bármi. Shu ötletét nyitott füllel hallgatom, időnként megrázom a buksim, a név amit említett egyáltalán nem volt ismerős, szóval még egy kis próbálkozással sem sikerülne előkaparászni az emlékeim közül ki is lehet ez a bizonyos nőszemély akit az imént említett. A képet elvettem, és alaposan megnéztem a lánykát. Furi, valahogy olyan elegáns és alacsony...
- Szép lány. Biztosan Ren-san is nagyon szereti, ha ilyen furi dolgokat művelnek együtt. Szóval mit szeretnél? - a kérdésemre már érkezik is a válasz, és egy kristály, csak felvonom a szemöldököm, nem értettem miért jó ez, de ha Shu-tan ezt szeretné akkor biztosan nyomós oka van rá.
- Ne aggódj, az arénában nem ölhetne meg amúgy sem, nemde? Ha pedig megfutamodnánk akkor, gyávának tűnnénk. - meg persze picit az is közrejátszott, hogy már régóta érdekelt milyen érzés az amikor Ren-tan ellenem harcol és nem velem. Több alkalommal is voltam vele egy csapatban azonban még nem igazán értem a stílusát, Suzu pedig..Suzu, majd meglátjuk mit hoz ki magából. Félrevonultunk, én pedig aktiváltam a kapott kristályt, és a képen szereplő lányka kinézetét öltöttem magamra, elegáns ruci, cuki pirospozsgás arcocska, hatalmas pillácskák, szőke hullámos haj, amit néhány masni fog össze.
- Hű. Picit olyan.. hercegnősen érzem magam. - halvány pír jelenik meg az arcomon, a lányka figyelmeztetésére pedig még a rúnácskát is eltávolítom a fegyverből, legalábbis a harc elejéig. - Rúna ki. - kapom ki a banánrúnát metamorphból, és egy a képen látható katana alakját veszi fel. Shu-tan beharangozója még az alaphangulatot is megadta a harchoz. Nehéz volt megállni, hogy ne köszönjek automatice az ellenfeleinknek, de mivel nem ismerem a jányka beszédstílusát, sem pedig azt, ahogyan szokta, ezért inkább csak próbálok úgy sétálni mint egy nemes. Egyenes hát, apró határozott léptek, áll felemelve.
- Pssszt Shu-nyan, nem emlékszem mennyi ideig is maradok ilyen alakban. Ez az a kristály volt ami pár perc múlva elmúlik ugye? -félve kérdezem meg, nehezebb ez a dolog mint képzeltem. De majdnem olyan jó mint a cosplay!

//kinézet kristály aktiválva 1/3 //

Ahogy nézem én leszek az első a harcban, így kövi postomba leírom a dobásokat.

Minden egyes eltöltött másodperc ebben az alakban egyre inkább zavarba hoz. Az arcom lángvörös, a ruha elképesztően szép, tele fodrokkal, ám ennek ellenére mégis a színvilága eléggé visszafogott volt ahhoz, hogy kompenzálja az előbbit. A haj, akár egy valódi hercegnőé, a tökéletes bőrről és pillácskákról nem is beszélve. Félve tapogattam végig magamon, persze csak mértékkel, és ott ahol illik. Hihetetlen érzés, el sem hiszem, hogy eddig még nem szereztem be nagyobb mennyiséggel ebből a gyöngyszemből. Az ellenfeleink már az arénában, legalábbis ha jól látom... a nézők pedig úgy tűnik elég hevesek. Ha már őket ennyire ünnepelik akkor, gyakorlatilag velünk mi lesz? Természetesen semmi, mindenki Ren-sanra és Suzura fog koncentrálni, amiért ők ilyen stílusosan jelentek meg. Suzu hangja zökkentett ki a fura kis sajnálkozásomból, azonnal a lány felé fordítottam a tekintetem, és annak ellenére, hogy tudom, hogy vörös, és perverziója határtalan mégis automatikusan mosollyal az arcomon lengettem meg a kacsómat a fejem felett mint holmi zászlót.
- Sziaa! Valójában rengeteget edzettem, reméltem, hogy meg fog látszani, viszont nem hittem volna, hogy ilyen távolságból is látható lesz. - vigyorogtam, mint a vadalma, teljesen kiment a fejemből, hogy éppen egy kristály hatása alatt állok.. Elvégre nem minden nap dicsérnek meg. Az edzés eredményes volt, nem csupán lelkileg, de még testileg is megerősödtem, az tudásom pedig egyenesen arányos lehet az izmaimmal most már. Közben pedig Shu és Timidus is elbeszélgetnek, vagy kiáltoznak kinek, hogy tetszik. Kezd nagyon furi lenni ez az egész. Mintha egy színházi előadáson lennénk, Ren-sama a színpad közepén nyújtózkodik, várja, hogy a közönség csodálja, Suzu messziről támogatja, mint holmi rajongó, Shu és Timi pedig erről az oldalról vitázik, fenntartva az egyensúlyt. Én pedig itt állok, hercegnőként. Mesésen. Felbátorodtam és előléptem Shu mellé, és Suzu kiáltására, én is valami hasonlót próbáltam produkálni.
- Suzu! Hogy merészeled, íj módon megszólítani Shu-tant! Nem hagyom, hogy így beszélj az... az... - egy másodperc elejéig elgondolkodtam, majd ismét felkapom a fejem és mintha meg sem akadtam volna folytatom is a mondatot. - ... az ifjúhölggyel! igen hölgy.. Ezt  kérdő hangsúllyal mondom! Bizony! - magabiztosan húzom ki magam, az öklöm előre tartva hősies testtartással, majd Shu-ra pillantok, remélve, hogy elégedett az alakításommal.
- Gyerünk Shu-tan! Mindent bele! Én innen szurkolászok neked. - közben pedig próbálom kiszűrni mit is mondd még Suzu, hogy tarthassam magam az ellentétes szerepben - Nem tűrheted, hogy meggyalázza a birodalmat! Hogy bemocskolja a nevet ami egy ország élén áll! - közben a lány mögé tipegek, és még mielőtt mondhatna valamit picit előrébb lököm, hogy szónoklatát a lehető legjobb szögben állva folytassa. Közben pedig én is felveszem a megfelelő testtartást, és odakiáltok Renéknek.
- Utolsó csepp vérünkkel is védeni fogjuk a hazát! - közben előhúzom a fegyverem és a mennyezet felé mutatok vele, szabad kezemmel pedig elmorzsolok egy könnycseppet. Végre itt a lehetőség kamatoztatni a színészi képességeinket!

Úgy látszik sejtésem beigazolódott, tényleg színészkedni fogunk, ráadásul nem is akármilyen módon. Tudtam én, hogy nem véletlen, hogy egy ilyen alakot kell magamra öltenem. Díszes ruhák, csodás hajkorona, hibátlan bőr. Persze az én kisugárzásom koránt sem olyan makulátlan és nemesi mint egy hercegnőnek, de minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy beleéljem magam a kiosztott szerepembe.
- Nyomor?! Elnyomás?! Hazugság! - kiáltom vissza - Nincs itt semmiféle elnyomás! Az adófizetők pénze a városfejlesztésre, és a hadsereg fenntartására kell! Adjátok fel! Nincs esélyetek a titkos... titkos... titkos hadsereggel szemben! Az igazság a mi oldalunkon áll! - miközben beleélem magam a szerepbe, még a fegyverem is előre nyújtom, de a hercegnő alakomtól immáron búcsút inthetek, kicsit elszomorodok, leeresztem a fegyverem, és visszapasszírozom bele a banánrúnát. Minden móka addig tart amíg valami meg nem szakítja azt. A következő jelenetre csupán pislogni tudtam, ahogyan Suzu fogja magát és kisétál az arénából, majd pedig egy szurkolólány jelmezt ölt magára, és ugrándozni kezd. Shu-tan intésére azonnal reagáltam és közelebb is siettem hozzá, gondolván, hogy egy gyors taktikai megbeszélés lesz, esetleg stratégiai egyeztetés arról miként is folytassuk tovább a szerepeinket. De ehelyett inkább lesokkolt. Kissé elfehéredtem majd pedig a távolban táncikáló lánykára pillantottam, és vissza Shu-ra, kissé lehajtva a fejem.
- Gondoltam... Éreztem, hogy nem véletlenül vörös az ö indikátora is. De... De engem megmentett. Nem, hogy vörös de még zöld indikátorossal sem találkoztam aki fogja magát és a semmiből becsatlakozik egy harcba, azért, hogy segítsen elmenekülni a lény elől. - osztom meg csendben Shu-val, viszont az érzéseim most már csak kavarognak, nem tudom mit kellene éreznem a lánnyal szemben. Beigazolódott a sejtésem, de ennek ellenére mégis borzalmas érzés, hogy igazam volt vele kapcsolatban. Nem feltételezhetem róla azt, hogy megváltozott, és azt sem, hogy szánt szándékkal ölt.

//kinézet kristály lejárt//

The member 'Ryuninji Ren' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :

Csak úgy zajlanak az események. Suzu kisétál az arénából, talán pont a haragos tömeg miatt, unt rá erre az egészre. Ren-san egy félelmetes fekete páncélt visel, amivel gyakorlatilag néhány mozdulatsort követően vörösbe is viszi Shu életpontjait. Tágra nyílt szemekkel pillantok a fiúra, majd pedig az életpontokat jelző csíkra. Elállt a lélegzetem, a képesség láttán, talán még sosem láttam hozzá hasonlót, viszont ez cseppet megrémít. Hatalmasat nyelek, és kezemben szorongatom a fegyverem, de támadni nem támadok. A fiúnak a börtönkristályra adott hablatyára csupán pislogtam, majd Timidus mondására bólogatni kezdtem.
- Ez igaz. Én sem tudok rajtam kívül olyan emberről akinek birtokában lenne ez a recept. Ráadásul elég költséges és drága az elkészítése is. - vetem oda a fiúnak, persze eszem ágában sincs még tovább gyártani azt a szemetet, nem reklámnak szántam a szöveget. Az az egy ami elkészült is bőven elég, ott heves továbbra is a táskámban, valószínűleg nem is kerül használatra. Pierre számára van fenntartva, az ö neve van ráírva.
- Azt hiszem picit csalódott vagyok. - hajtom le a fejem, - Nem hittem volna, hogy ilyesmit fogsz mondani egy nőről, hogy háziállatként kezeled. Ez igazságtalan és lealacsonyító. Sajnálom de nekem elment a kedvem ettől az egész aréna dologtól. De azért köszönjük a lehetőséget. - húzom el a számat, pedig eleinte jó mókának tűnt, viszont most már annál inkább undorodva nézek a díszletre aminek a felépítésével Suzu fáradozott. Tökéletes lett volna arra, hogy eljátszadozzunk picit Aincradi nemesek szerepébe bújva. Közben Shu és Timidus elindult kifelé az arénából, Timidus szavaira először a távolban ácsorgó Suzura, majd Ren-re pillantok, végül vissza a sárkányra, és elindulok feléjük. A kijárathoz érve, viszont egy integetést megejtek búcsúzás gyanánt, az illem azt diktálja, hogy el kell köszönni, még ha szóban nem is sikerülhet, egy kézlóbálás még belefér a köszönés kategóriába.

//lő követi Timidust. //