KezdőlapAz Épület
+2
Shakan
Chancery
6 posters
1 / 2 oldal
1 / 2 oldal • 1, 2 
Az Épület
by Chancery Vas. Szept. 28 2014, 14:20
Mount Justice
Egy apró erdő a város kőépületei között. A Kezdetek Városának északi részében található, hatalmas épület kívülről nézve valóban olyan, mintha egy magánpalotát rejtene magában. Rengeteg aprócska torony, felfutó rózsa, moha ad színt az épületnek. A bejáratot is lágyan fogja közre két cseresznyefa, és a hatalmas faajtó mögött egy új világot ismernek meg a belépők.
Bár maga az épület hatalmasnak mondható, eltévedni nehezebb benne, mint az ember gondolná. A tervezők a jelek szerint az egyszerűségre törekedtek. A fő központi elem a kert, hisz szinte mindenhonnan elérhető és belátható, afféle tájokozásid pontot képezve a látogatók és a tagok számára. Földszint, két emelet és a tető, ahonnan akármerre ellátni, és csendes, békén egyedüllétre vagy akár romantikus együttlétre is kiváló helyszín.
A ház különlegessége a titokzatos és sötét pince, melynek felfedezésére egy külön expedíció lesz szervezve.
A Terem nagy változásokon ment át az utóbbi időkben. A szürke falakat faliszőnyegek és gyönyörű tájfestmények díszítik, ezen kívül egy hirdetőtábla is fel lett aggatva, a céh aktuális belső és külső közleményeiről is lehet itt tájékoztatást szerezni és feladni. A terem közepén kanapék és fotelek fogadják a látogatót, középen pedig egy kis asztal, rajta vázában mindig friss virág. Az új kandalló pedig mindig kellemes meleget teremt a helyiségben a hideg téli napokon, ezen kívül a meleget kedvelő peteknek is kedvencévé válhat.
Bár maga az épület hatalmasnak mondható, eltévedni nehezebb benne, mint az ember gondolná. A tervezők a jelek szerint az egyszerűségre törekedtek. A fő központi elem a kert, hisz szinte mindenhonnan elérhető és belátható, afféle tájokozásid pontot képezve a látogatók és a tagok számára. Földszint, két emelet és a tető, ahonnan akármerre ellátni, és csendes, békén egyedüllétre vagy akár romantikus együttlétre is kiváló helyszín.
A ház különlegessége a titokzatos és sötét pince, melynek felfedezésére egy külön expedíció lesz szervezve.
A Terem nagy változásokon ment át az utóbbi időkben. A szürke falakat faliszőnyegek és gyönyörű tájfestmények díszítik, ezen kívül egy hirdetőtábla is fel lett aggatva, a céh aktuális belső és külső közleményeiről is lehet itt tájékoztatást szerezni és feladni. A terem közepén kanapék és fotelek fogadják a látogatót, középen pedig egy kis asztal, rajta vázában mindig friss virág. Az új kandalló pedig mindig kellemes meleget teremt a helyiségben a hideg téli napokon, ezen kívül a meleget kedvelő peteknek is kedvencévé válhat.
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2967
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 32
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 23
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Az Épület
by Shakan Csüt. Okt. 23 2014, 05:28
előzmény
Chancery kérésére elrakom a sütimet a menümbe, most egyébként is túl izgatott vagyok, hogy akármit is enni tudnék. Végül is, csak egy kevés választ el attól, hogy olyan kiegészítőm legyen, amit a céhvezérem csinált nekem. És én büszkén hordani is fogom.
-Most már mehetünk?
Kérdem mikor kifizette a számlát, majd a helyeslés után, rohanok is kifele.
A kérdésemre már jött a válasz is.
-Szóval az első szint.
Jegyzem meg, csak úgy magamnak. Ráadásul a Kezdetek Városában. Legalább nehezebben fogok eltévedni odafele menet.
Követem Chancery-t egészen a teleportkapuig, majd utána tovább a céhházig, és útközben folyamatosan azt hajtogatom, hogy:
-Lesz csini vadmacska fülem. Lesz csini vadmacska fülem.
Hadd tudja meg az egész világ, mennyire boldog vagyok már most. Na jó, nem az egész világ, hanem csak azok, akik mellett elhaladunk, de számomra ez azzal egyenértékű, hogy megtudja az egész világ.
Amikor meglátom a hatalmas fákat megtorpanok, és a kántálást is abbahagyom egy pillanatra. Most kivételesen nem azért, mert nem tudok valamit, hanem mert az erdő gondolata nem éppen kellemes gondolatokat ébreszt fel bennem.
Chancery felé fordulok:
-Ugye nem hagyod, hogy eltévedjek?
Kérdezem először egy kicsit aggódva, majd hirtelen hatalmas mosolyt varázsolok az arcomra, hisz biztos nem hagyná. Megfordulok és elindulok az épület felé.
Benyitok a hatalmas ajtón, és hangosan köszöntök mindenkit.
-Hello mindenki, megjöttünk, és lesz csini macskafülem.
De úgy néz ki senki sincs itthon, vagy nem foglalkozik velünk, mert nem kapok választ.
-A többiek nem szoktak itt lenni?
Kérdezem ismét Chancery felé fordulva.
Chancery kérésére elrakom a sütimet a menümbe, most egyébként is túl izgatott vagyok, hogy akármit is enni tudnék. Végül is, csak egy kevés választ el attól, hogy olyan kiegészítőm legyen, amit a céhvezérem csinált nekem. És én büszkén hordani is fogom.
-Most már mehetünk?
Kérdem mikor kifizette a számlát, majd a helyeslés után, rohanok is kifele.
A kérdésemre már jött a válasz is.
-Szóval az első szint.
Jegyzem meg, csak úgy magamnak. Ráadásul a Kezdetek Városában. Legalább nehezebben fogok eltévedni odafele menet.
Követem Chancery-t egészen a teleportkapuig, majd utána tovább a céhházig, és útközben folyamatosan azt hajtogatom, hogy:
-Lesz csini vadmacska fülem. Lesz csini vadmacska fülem.
Hadd tudja meg az egész világ, mennyire boldog vagyok már most. Na jó, nem az egész világ, hanem csak azok, akik mellett elhaladunk, de számomra ez azzal egyenértékű, hogy megtudja az egész világ.
Amikor meglátom a hatalmas fákat megtorpanok, és a kántálást is abbahagyom egy pillanatra. Most kivételesen nem azért, mert nem tudok valamit, hanem mert az erdő gondolata nem éppen kellemes gondolatokat ébreszt fel bennem.
Chancery felé fordulok:
-Ugye nem hagyod, hogy eltévedjek?
Kérdezem először egy kicsit aggódva, majd hirtelen hatalmas mosolyt varázsolok az arcomra, hisz biztos nem hagyná. Megfordulok és elindulok az épület felé.
Benyitok a hatalmas ajtón, és hangosan köszöntök mindenkit.
-Hello mindenki, megjöttünk, és lesz csini macskafülem.
De úgy néz ki senki sincs itthon, vagy nem foglalkozik velünk, mert nem kapok választ.
-A többiek nem szoktak itt lenni?
Kérdezem ismét Chancery felé fordulva.
_________________
Színem:
#99abcd
Beszéd színe:
#99ccff
Shakan- Lovag
- Hozzászólások száma : 157
Join date : 2013. Jun. 06.
Age : 29
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Az Épület
by Chancery Csüt. Okt. 23 2014, 13:20
Mennyivel jobb érzés úgy sétálni az utcán, hogy mosoly terül szét az arcomon és nem törődöm a feltörő negatív gondolatokkal. Még maga a napfény is sokkal melegebbnek tűnik így, hogy repes a szívem nekem is, ahogy pedig hallgatom magam mellett a kislány örömének fő forrását szavakba öntve, úgy csak még jobban örülök. Végre valaki, aki nem csak hogy nem tart bugrisnak a macskafülek ötlete miatt, de még ő maga is annyira akar egy párt legalább, hogy ugrálni tud tőle a felhők közé.
A cseresznyefák, amiket nemrég én magam alkottam-ültettem-nem is tudom, hogy nevezzem, a bejárat köré, most őszi színeikben pompáznak. Rózsaszínben majd tavasszal fognak virágzani, de alig várom, hogy meglássam. Ha akkor is a céhház ablakából fogom őket meglátni teljes szépségükben, akkor tudhatom, hogy a céh túlélte a kezeim között. Az lesz életem egyik legbüszkébb pillanata.
Shakanra nézek, mikor kérdez, hangjában az aggodalommal. Nem tudom megállni mosolygás nélkül, és bár eszembe jutnak Peter szavai, amiket most én is elismételni készülök, a szívem már valahogy nem fáj annyira. Talán az idő tényleg gyógyír a dolgokra.
-Nyugi. Meglepő, de ebben a házban a legnehezebb dolog eltévedni. Mindjárt meglátod.
Hagyom, had nyissa ki ő az ajtót, bár akkor kicsit én magam is kezdek szomorodni, mikor nem érkezik szegény hívására válasz. A céhház ugyanolyan üresnek tűnik, mint eddig. Már felém fordul és kérdez, mikor mégis léptek hangzanak fel bentről, és egy vörös hajú, fehér inges lány kukkant ki a sarokról, a szürke kőfal mögül, kezében könyvekkel.
-Szia! Örülök neki, majd mutasd meg! A könyvtárban leszek. -mosolyog, majd fordul is vissza és gyors léptekkel eltűnik.
Hát persze.. Arisa szerencsére nem bújt meg a szobája mélyén, mint mások, bár ilyen vidámnak is viszonylag ritkán látom. Én magam is belépek Shakan után és becsukom az ajtót.
-A legtöbb társunk félénk típus, de ne félj tőlük. Az előbbi pedig Arisa volt, a könyvtáros, ő is inkább ott szeret csücsülni. Na, akkor gyere, megcsinálom a füleidet és megmutatom a házat ^^
Egyenlőre nem akarom neki elmesélni Petert és nemrég bekövetkezett halálát, sem mindazt, amit azelőtt csinált és ami miatt most ilyen a helyzetünk. Az okát annak, hogy mindenki eltűnt, és mondhatni, már csak négyen vagyunk itt; Shakant is beleszámolva. Pozitívan akarom kutatni a jövőt és hinni abban, hogy minden rendben lesz.
Felvezetem a lépcsőn az első emeletre, majd határozott léptekkel a szobámhoz igyekszem. Kinyitom az ajtót és beinvitálom a kellemes melegbe, bár igaz, úgyis Álomkelő az első, aki belép és rögvest elhelyezkedik az asztal alatt az ablaknál. Dustot, a főnixet perpillanat sehol sem látom... O.o
-Akkor kérek pár percet és jövök is ^^ -mutatok a székek és kanapék felé, majd eltűnök egy kicsit a hálószoba ajtaja mögött, hogy elkészíthessem a cicafüleket neki ^^
A cseresznyefák, amiket nemrég én magam alkottam-ültettem-nem is tudom, hogy nevezzem, a bejárat köré, most őszi színeikben pompáznak. Rózsaszínben majd tavasszal fognak virágzani, de alig várom, hogy meglássam. Ha akkor is a céhház ablakából fogom őket meglátni teljes szépségükben, akkor tudhatom, hogy a céh túlélte a kezeim között. Az lesz életem egyik legbüszkébb pillanata.
Shakanra nézek, mikor kérdez, hangjában az aggodalommal. Nem tudom megállni mosolygás nélkül, és bár eszembe jutnak Peter szavai, amiket most én is elismételni készülök, a szívem már valahogy nem fáj annyira. Talán az idő tényleg gyógyír a dolgokra.
-Nyugi. Meglepő, de ebben a házban a legnehezebb dolog eltévedni. Mindjárt meglátod.
Hagyom, had nyissa ki ő az ajtót, bár akkor kicsit én magam is kezdek szomorodni, mikor nem érkezik szegény hívására válasz. A céhház ugyanolyan üresnek tűnik, mint eddig. Már felém fordul és kérdez, mikor mégis léptek hangzanak fel bentről, és egy vörös hajú, fehér inges lány kukkant ki a sarokról, a szürke kőfal mögül, kezében könyvekkel.
-Szia! Örülök neki, majd mutasd meg! A könyvtárban leszek. -mosolyog, majd fordul is vissza és gyors léptekkel eltűnik.
Hát persze.. Arisa szerencsére nem bújt meg a szobája mélyén, mint mások, bár ilyen vidámnak is viszonylag ritkán látom. Én magam is belépek Shakan után és becsukom az ajtót.
-A legtöbb társunk félénk típus, de ne félj tőlük. Az előbbi pedig Arisa volt, a könyvtáros, ő is inkább ott szeret csücsülni. Na, akkor gyere, megcsinálom a füleidet és megmutatom a házat ^^
Egyenlőre nem akarom neki elmesélni Petert és nemrég bekövetkezett halálát, sem mindazt, amit azelőtt csinált és ami miatt most ilyen a helyzetünk. Az okát annak, hogy mindenki eltűnt, és mondhatni, már csak négyen vagyunk itt; Shakant is beleszámolva. Pozitívan akarom kutatni a jövőt és hinni abban, hogy minden rendben lesz.
Felvezetem a lépcsőn az első emeletre, majd határozott léptekkel a szobámhoz igyekszem. Kinyitom az ajtót és beinvitálom a kellemes melegbe, bár igaz, úgyis Álomkelő az első, aki belép és rögvest elhelyezkedik az asztal alatt az ablaknál. Dustot, a főnixet perpillanat sehol sem látom... O.o
-Akkor kérek pár percet és jövök is ^^ -mutatok a székek és kanapék felé, majd eltűnök egy kicsit a hálószoba ajtaja mögött, hogy elkészíthessem a cicafüleket neki ^^
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2967
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 32
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 23
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Az Épület
by Shakan Csüt. Okt. 23 2014, 23:06
A válasz után szinte minden aggodalmam megszűnt, és ezt a tényt hagosan is közlöm Chanceryvel.
-Akkor teljesen megnyugodtam, de én akkor is nagyon könnyen el tudok tévedni.
Mégse olyan üres a céh, mint amilyennek első pillanatra tűnt. Mivel egy vörös hajú lány azért mégis csak előjött üdvözölni. És arra is megkért, hogy mutassam majd meg neki a cuki vadmacska füleimet. Nagyon nagy mosollyal az arcomon, válaszolok ennek a lánynak is.
-Persze, mindenképp meg fogom mutatni. Egyébként az merre van?
És mutogatni fogom mindenki másnak is, akivel csak találkozom. Olyan büszkén fogom viselni, amilyen büszkén csak lehet, hisz a céhvezérem csinálta nekem.
-Ezek szerint nektek tényleg van egy könyvtáratok? És mesekönyvek is vannak?
Kérdezem kitörő lelkesedéssel Chanceryt. Már nagyon régóta nem olvastam semmilyen könyvet, pedig még az iskolában is sokat olvastam a tanulás helyett. Talán ezért is hiányos a tudásom néhány dologgal kapcsolatban.
Követem Chanceryt a lépcsőn keresztül az első emeletre. Egészen a következő ajtóig. Majd miután megkapom a beinvitálást a céhvezér szobájába, én is bemegyek, persze csak Álomkelő és Chancery után.
Most már tényleg csak pár perc és végre lesz cuki világoskék vadmacska fülem.
-Rendben. Akkor megvárlak idekint.
Odasétálok az egyik kanapéhoz, leülök és várakozás közben alaposan körbe szeretnék nézni a szobában, csak hogy ne unatkozzak.
Végül inkább úgy döntök ezt a pár percet azzal töltöm, hogy kipihenem ennek a napnak az izgalmait. Végigdőlök a kanapén, lehunyom a szemem és pár másodperc alatt el is szunyókálok. Chancery majd csak felébreszt mikor készen van a munkájával. Az én, cuki, világoskék, vadmacska, fülem, elkészítésével.....
-Akkor teljesen megnyugodtam, de én akkor is nagyon könnyen el tudok tévedni.
Mégse olyan üres a céh, mint amilyennek első pillanatra tűnt. Mivel egy vörös hajú lány azért mégis csak előjött üdvözölni. És arra is megkért, hogy mutassam majd meg neki a cuki vadmacska füleimet. Nagyon nagy mosollyal az arcomon, válaszolok ennek a lánynak is.
-Persze, mindenképp meg fogom mutatni. Egyébként az merre van?
És mutogatni fogom mindenki másnak is, akivel csak találkozom. Olyan büszkén fogom viselni, amilyen büszkén csak lehet, hisz a céhvezérem csinálta nekem.
-Ezek szerint nektek tényleg van egy könyvtáratok? És mesekönyvek is vannak?
Kérdezem kitörő lelkesedéssel Chanceryt. Már nagyon régóta nem olvastam semmilyen könyvet, pedig még az iskolában is sokat olvastam a tanulás helyett. Talán ezért is hiányos a tudásom néhány dologgal kapcsolatban.
Követem Chanceryt a lépcsőn keresztül az első emeletre. Egészen a következő ajtóig. Majd miután megkapom a beinvitálást a céhvezér szobájába, én is bemegyek, persze csak Álomkelő és Chancery után.
Most már tényleg csak pár perc és végre lesz cuki világoskék vadmacska fülem.
-Rendben. Akkor megvárlak idekint.
Odasétálok az egyik kanapéhoz, leülök és várakozás közben alaposan körbe szeretnék nézni a szobában, csak hogy ne unatkozzak.
Végül inkább úgy döntök ezt a pár percet azzal töltöm, hogy kipihenem ennek a napnak az izgalmait. Végigdőlök a kanapén, lehunyom a szemem és pár másodperc alatt el is szunyókálok. Chancery majd csak felébreszt mikor készen van a munkájával. Az én, cuki, világoskék, vadmacska, fülem, elkészítésével.....
_________________
Színem:
#99abcd
Beszéd színe:
#99ccff
Shakan- Lovag
- Hozzászólások száma : 157
Join date : 2013. Jun. 06.
Age : 29
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Az Épület
by Chancery Szomb. Okt. 25 2014, 18:36
Pont, mint anyukám, ő is képes eltévedni a legegyszerűbb helyeken is, de például Budapest forgatagában már olyan könnyen kiismeri magát, hogy csak csodálni tudom. Mondjuk ő évekig oda járt iskolába, így megismerhette a várost, én viszont a másik irányba indultam egy egyszerűbb úton, így mikor néha a fővárosba jutottam, nagyon utána kellett néznem mindennek. Kellett pár kirándulás, mire én is kiismertem azt a várost annyira, hogy már ne tévedjek el.
-Persze, hogy van. Ahogy bejövünk, csak elmész a lépcső mellett és befordulsz a sarkon. A következő hatalmas ajtó a könyvtár, de mivel mindig nyitva van, nem lehet eltéveszteni ^^ -magyarázom, ahogy megyünk felfelé. -És minden könyvet megtalálsz... vagyis, amit esetleg mégse, arról szólsz és beszerzem, ha tudom
Egyenlőre erről többet nem is kell mondani, hisz ha majd körbe lesz vezetve a lány, el lesz ugyanúgy magyarázva minden, mint ahogy nemrég Jade-sannak. Jó érzés végre hangot hallani a folyosón, beszélgetni valakivel, miközben végigsétálunk a falak között, amiknek ezt a furcsa szürkeségét fel kéne dobni valamivel... mondjuk festményekkel. Nem csak az új Terembe, ide is ki kéne akasztani dolgokat. És megnagyítani az ablakokat egy kissé. Hát igen, van még munka, ahogy jönnek az új ötletek, és még azok között is érdemes szortírozni, melyik jó és melyik nem. Mégis, most e pillanatban úgy érzem, a kastély egy kicsit lélegzik, ahogy ébredezik az alvásból.
A szobán belül már gyorsan megtalálom a kellő felszereléseket és nekiülök a rendszer segítségével új füleket alkotni. Mivel elég sokszor vittem már végig ezt a procedúrát is, viszonylag hamar végzek, bár még mielőtt kilépnék az ajtón, alaposan ellenőrzök rajta mindent; a fülek elhelyezkedését, a szöget, a szín árnyalatát, és még sorolhatnám. Ez most nem az én hajamba lesz, hanem valaki máséba, életem első megrendelése, tökéletesnek kell lennie.
Miután ezzel végeztem is, némi simítás után, kilépek az ajtón, kezemben a hajráffal, a világoskék, hegyes fülekkel, amikre egy-egy kis levehető masnit és csörgőket is akasztottam. Nem nagyok, nem az a típus, amely eltakarja a fülek felét, csak egyszerű díszek, mint amik az enyémeken is voltak régebben.
A szobában aranyos látvány fogad: Shakan elaludt a kanapén, Álomkelő az asztal alatt gubbasztva őrzi a territóriumát, Dust pedig, a főnix Fiatal formában hajol a lány fölé kíváncsian, mégis szeretetteljesen.
Nekem nincs szívem felébreszteni a lányt, had pihenjen; valószínűleg mozgalmas napja lehetett. Leülök az asztalhoz és én is megengedek magamnak egy kis pihenőt, Ken Follett könyvének társaságában.
-Persze, hogy van. Ahogy bejövünk, csak elmész a lépcső mellett és befordulsz a sarkon. A következő hatalmas ajtó a könyvtár, de mivel mindig nyitva van, nem lehet eltéveszteni ^^ -magyarázom, ahogy megyünk felfelé. -És minden könyvet megtalálsz... vagyis, amit esetleg mégse, arról szólsz és beszerzem, ha tudom
Egyenlőre erről többet nem is kell mondani, hisz ha majd körbe lesz vezetve a lány, el lesz ugyanúgy magyarázva minden, mint ahogy nemrég Jade-sannak. Jó érzés végre hangot hallani a folyosón, beszélgetni valakivel, miközben végigsétálunk a falak között, amiknek ezt a furcsa szürkeségét fel kéne dobni valamivel... mondjuk festményekkel. Nem csak az új Terembe, ide is ki kéne akasztani dolgokat. És megnagyítani az ablakokat egy kissé. Hát igen, van még munka, ahogy jönnek az új ötletek, és még azok között is érdemes szortírozni, melyik jó és melyik nem. Mégis, most e pillanatban úgy érzem, a kastély egy kicsit lélegzik, ahogy ébredezik az alvásból.
A szobán belül már gyorsan megtalálom a kellő felszereléseket és nekiülök a rendszer segítségével új füleket alkotni. Mivel elég sokszor vittem már végig ezt a procedúrát is, viszonylag hamar végzek, bár még mielőtt kilépnék az ajtón, alaposan ellenőrzök rajta mindent; a fülek elhelyezkedését, a szöget, a szín árnyalatát, és még sorolhatnám. Ez most nem az én hajamba lesz, hanem valaki máséba, életem első megrendelése, tökéletesnek kell lennie.
Miután ezzel végeztem is, némi simítás után, kilépek az ajtón, kezemben a hajráffal, a világoskék, hegyes fülekkel, amikre egy-egy kis levehető masnit és csörgőket is akasztottam. Nem nagyok, nem az a típus, amely eltakarja a fülek felét, csak egyszerű díszek, mint amik az enyémeken is voltak régebben.
A szobában aranyos látvány fogad: Shakan elaludt a kanapén, Álomkelő az asztal alatt gubbasztva őrzi a territóriumát, Dust pedig, a főnix Fiatal formában hajol a lány fölé kíváncsian, mégis szeretetteljesen.
Nekem nincs szívem felébreszteni a lányt, had pihenjen; valószínűleg mozgalmas napja lehetett. Leülök az asztalhoz és én is megengedek magamnak egy kis pihenőt, Ken Follett könyvének társaságában.
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2967
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 32
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 23
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Az Épület
by Shakan Vas. Okt. 26 2014, 16:57
Aludtam, talán álmodtam is egy keveset. A kinti világról. Apuról, anyuról és a bátyusról. Mármint a kinti bátyusról, akivel mindig is nagyon szerettem játszani, mikor a szüleim valamiért nem tudtak rám vigyázni.
Valószínűleg ezért is lepődök meg, mikor a szemeimet kinyitva egy különös ismeretlen szempárt látok meg először. Majd megnézem a szempárhoz tartozó testet is. Egy pici madárhoz hasonlító állat az. Végül körbenézek a szobában, ahol sikerült elaludnom, de az agyamig még nem jutottak el az információk.
-Hol is vagyok?
Kérdezem, miközben a szemeimet dörzsölgetve felkelek a kanapéról.
Még ezután is kell pár másodperc, mire eszembe jutnak a nap eseményei, és az hol is vagyok. Pontosabban vagyunk, mivel amikor már tudatosult bennem, amit látok, felismertem a cseresznyés lányt, akivel Urbusban találkoztam. Pár pillanatig még gondolkozok, de mikor végre eszembe jut a neve, és az hogy nem is olyan régóta ő a céhvezérem, hatalmas mosoly terül szét az arcomon.
-Nagyon sokat aludtam? Zavartalak?
Kérdeztem a Chancery-től bizonytalanul, de odakint világos van, tehát biztos nem aludtam olyan sokat. Vagy átaludtam az egész éjszakát. Ugye nem?
Amikor meglátom az asztalon a hajpántot, amit Chancery készített nekem, akkor a mosolyom még szélesebbre húzódik.
Odasétálok az asztalhoz, és a világoskék hajpántra mutatok.
-Ez az, amit nekem csináltál? Nagyon jó lett. Pont amilyennek elképzeltem.
De még nem veszem el, lehet hogy tévedek, és mégsem az, vagy még nincsen teljesen kész.
-Nagyon szépen köszönöm.
Köszönöm meg biztos, ami biztos alapon.
-Mi jót olvasol?
Kérdezem, mikor meglátom előtte a könyvet. Biztos ezzel ütötte el az időt, miközben arra várt, hogy felébredjek.
Valószínűleg ezért is lepődök meg, mikor a szemeimet kinyitva egy különös ismeretlen szempárt látok meg először. Majd megnézem a szempárhoz tartozó testet is. Egy pici madárhoz hasonlító állat az. Végül körbenézek a szobában, ahol sikerült elaludnom, de az agyamig még nem jutottak el az információk.
-Hol is vagyok?
Kérdezem, miközben a szemeimet dörzsölgetve felkelek a kanapéról.
Még ezután is kell pár másodperc, mire eszembe jutnak a nap eseményei, és az hol is vagyok. Pontosabban vagyunk, mivel amikor már tudatosult bennem, amit látok, felismertem a cseresznyés lányt, akivel Urbusban találkoztam. Pár pillanatig még gondolkozok, de mikor végre eszembe jut a neve, és az hogy nem is olyan régóta ő a céhvezérem, hatalmas mosoly terül szét az arcomon.
-Nagyon sokat aludtam? Zavartalak?
Kérdeztem a Chancery-től bizonytalanul, de odakint világos van, tehát biztos nem aludtam olyan sokat. Vagy átaludtam az egész éjszakát. Ugye nem?
Amikor meglátom az asztalon a hajpántot, amit Chancery készített nekem, akkor a mosolyom még szélesebbre húzódik.
Odasétálok az asztalhoz, és a világoskék hajpántra mutatok.
-Ez az, amit nekem csináltál? Nagyon jó lett. Pont amilyennek elképzeltem.
De még nem veszem el, lehet hogy tévedek, és mégsem az, vagy még nincsen teljesen kész.
-Nagyon szépen köszönöm.
Köszönöm meg biztos, ami biztos alapon.
-Mi jót olvasol?
Kérdezem, mikor meglátom előtte a könyvet. Biztos ezzel ütötte el az időt, miközben arra várt, hogy felébredjek.
_________________
Színem:
#99abcd
Beszéd színe:
#99ccff
Shakan- Lovag
- Hozzászólások száma : 157
Join date : 2013. Jun. 06.
Age : 29
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Az Épület
by Chancery Hétf. Okt. 27 2014, 12:56
Mikor Shakan ébredezni kezd, Dust is kissé hátrébb lép, karmai zajt vernek a padlón, amire én is felnézek egy kissé, majd visszafordulok, hogy az adott bekezdésnek még a végére érjek, amíg a lány magához tér teljesen. A főnix végül két lágy, halk szárnycsapás kíséretében helyet foglal a madárállványon, amit szintén nemrég szereztem be neki annak érdekében, hogy szegénynek ne csak a kandallóban kuporogva legyen hely a szobában.
Mikor Shakan teljesen felébred, én is végzek az adott bekezdéssel és összecsukom a könyvet, elmentve az adott helyzetet. Én is mosolyogva fordulok felé, és örömmel látom, hogy még mindig ugyanolyan vidám, mint nem sok idővel ezelőtt, tehát nem bánta meg a tettét ezután sem, hogy "aludt rá egyet". Egy kis kézlegyintéssel nyugtatom meg.
-Dehogy zavartál. Néha mindenkinek kell egy kis pihenés. -felelem és már emelem is fel a cicapántokat, mire szinte ugrálva, pattogva lép az asztalhoz, de látom, hogy még nem meri megérinteni, hát ha téved. Ej-ej. Mondjuk a helyében én is ilyen óvatos lennék.
-A tied. Örülök, ha tetszik ^^ -meg se kell kérdeznem, hogy kíván-e változtatni rajta. Pont olyan, amilyennek elképzelte, az elmondása szerint. Teljes szívvel adom oda neki, és ha a felvevéséhez is kell segítség, természetesen számíthat rám. Végül egy kis tükröt emelek elé az asztalról, hogy lássa, milyennek is fest benne.
-Tetszik? ^^
Majd mindkettőnk tekintete a könyvre téved, enyém főleg azért, mert rá is kérdez. A borító télies hatást kelt, ellentétben még az előző kötetével, a szöveg pedig ugyanúgy magyar rajta, mivel én ezt a nyelvet részesítem előnyben. Fejben gyorsan kikeresem, mi is lehet az eredeti angol címe, majd válaszolok.
-Ken Follett Évszázad-trilógiáját. Az első, a második világ- és a hidegháborúról szólnak, regényesen. -az írótól egyébként is imádtam A katedrális című könyvét, és ezek is egész jók, tipikusan az a fajta, amit nem igazán tud letenni az ember, ha egyszer belemerült. Ellenben ha nincs több kérdése, felállok az asztaltól.
-Akkor mehetünk körbenézni? És megmutatni a cicafüleket is Arisának :3
Mikor Shakan teljesen felébred, én is végzek az adott bekezdéssel és összecsukom a könyvet, elmentve az adott helyzetet. Én is mosolyogva fordulok felé, és örömmel látom, hogy még mindig ugyanolyan vidám, mint nem sok idővel ezelőtt, tehát nem bánta meg a tettét ezután sem, hogy "aludt rá egyet". Egy kis kézlegyintéssel nyugtatom meg.
-Dehogy zavartál. Néha mindenkinek kell egy kis pihenés. -felelem és már emelem is fel a cicapántokat, mire szinte ugrálva, pattogva lép az asztalhoz, de látom, hogy még nem meri megérinteni, hát ha téved. Ej-ej. Mondjuk a helyében én is ilyen óvatos lennék.
-A tied. Örülök, ha tetszik ^^ -meg se kell kérdeznem, hogy kíván-e változtatni rajta. Pont olyan, amilyennek elképzelte, az elmondása szerint. Teljes szívvel adom oda neki, és ha a felvevéséhez is kell segítség, természetesen számíthat rám. Végül egy kis tükröt emelek elé az asztalról, hogy lássa, milyennek is fest benne.
-Tetszik? ^^
Majd mindkettőnk tekintete a könyvre téved, enyém főleg azért, mert rá is kérdez. A borító télies hatást kelt, ellentétben még az előző kötetével, a szöveg pedig ugyanúgy magyar rajta, mivel én ezt a nyelvet részesítem előnyben. Fejben gyorsan kikeresem, mi is lehet az eredeti angol címe, majd válaszolok.
-Ken Follett Évszázad-trilógiáját. Az első, a második világ- és a hidegháborúról szólnak, regényesen. -az írótól egyébként is imádtam A katedrális című könyvét, és ezek is egész jók, tipikusan az a fajta, amit nem igazán tud letenni az ember, ha egyszer belemerült. Ellenben ha nincs több kérdése, felállok az asztaltól.
-Akkor mehetünk körbenézni? És megmutatni a cicafüleket is Arisának :3
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2967
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 32
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 23
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Az Épület
by Shakan Hétf. Okt. 27 2014, 21:28
A szempár hamar eltűnik a szemeim elől miközben ébredezek. Ezután mikor keresni kezdem a tekintetemmel egy állványon találom meg újra, a hozzá tartozó madárral együtt.
Nem zavartam. Akkor ez jó. Legalább nem voltam az útban.
Amikor Chancery azt mondja, hogy a fülek az enyémek a lelkesedésem és a mosolyom még nagyobb lett. Nem mintha eddig nem lettek volna hatalmasak, de a kedvem egyre csak jobb és jobb lett, amit most csak nagyon nehezen lehetne elrontani.
-Nagyon tetszik.
És miután Chancery segít a helyére tenni a hajpántot, és elém tartja a tükröt, hogy nézem meg magam, én csak ismételni tudom önmagam.
-Nagyon tetszik. Most úgy nézek ki, mint egy igazi vadmacska, ugye?
Miután a könyvről kérdezem, készségesen válaszol a címére és a tartalmára is.
Ha jól emlékszem ezekről a háborúkról minket is tanítottak az iskolában, de nem igazán figyeltem oda az órákon. A hidegháború biztos azért hideg, mert tél volt. Ebben még a könyvön található kép is megerősít.
Közelebbről is szemügyre veszem a könyvet.
-Nem tudom elolvasni.
Jegyzem meg az egyetlen kritikámat a könyvvel kapcsolatban.
-Talán csak azért, mert fejjel lefelé próbálom olvasni.
Megfordítom a könyvet.
-Nem, még így se megy.
Mondom végül lemondóan, de nem valószínű, hogy ezt a könyvet sokáig forgatnám, hisz engem jobban érdekelnek a mesekönyvek, mint a Piroska és a farkas, meg az ilyenek.
-Menjünk, menjünk. Mutassuk meg neki.
És elindultam az ajtó felé, majd az ajtóban megtorpanok.
-Szerintem nem nekem kéne előre mennem, hisz még azt se tudom, hogy mi merre van.
Fordulok vissza a céhvezér felé.
Nem zavartam. Akkor ez jó. Legalább nem voltam az útban.
Amikor Chancery azt mondja, hogy a fülek az enyémek a lelkesedésem és a mosolyom még nagyobb lett. Nem mintha eddig nem lettek volna hatalmasak, de a kedvem egyre csak jobb és jobb lett, amit most csak nagyon nehezen lehetne elrontani.
-Nagyon tetszik.
És miután Chancery segít a helyére tenni a hajpántot, és elém tartja a tükröt, hogy nézem meg magam, én csak ismételni tudom önmagam.
-Nagyon tetszik. Most úgy nézek ki, mint egy igazi vadmacska, ugye?
Miután a könyvről kérdezem, készségesen válaszol a címére és a tartalmára is.
Ha jól emlékszem ezekről a háborúkról minket is tanítottak az iskolában, de nem igazán figyeltem oda az órákon. A hidegháború biztos azért hideg, mert tél volt. Ebben még a könyvön található kép is megerősít.
Közelebbről is szemügyre veszem a könyvet.
-Nem tudom elolvasni.
Jegyzem meg az egyetlen kritikámat a könyvvel kapcsolatban.
-Talán csak azért, mert fejjel lefelé próbálom olvasni.
Megfordítom a könyvet.
-Nem, még így se megy.
Mondom végül lemondóan, de nem valószínű, hogy ezt a könyvet sokáig forgatnám, hisz engem jobban érdekelnek a mesekönyvek, mint a Piroska és a farkas, meg az ilyenek.
-Menjünk, menjünk. Mutassuk meg neki.
És elindultam az ajtó felé, majd az ajtóban megtorpanok.
-Szerintem nem nekem kéne előre mennem, hisz még azt se tudom, hogy mi merre van.
Fordulok vissza a céhvezér felé.
_________________
Színem:
#99abcd
Beszéd színe:
#99ccff
Shakan- Lovag
- Hozzászólások száma : 157
Join date : 2013. Jun. 06.
Age : 29
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Az Épület
by Chancery Vas. Nov. 30 2014, 12:40
Meg kell zabáljam ezt a kislányt, ahogy szinte ugrál örömében. Akaratlanul is az jut eszembe, mennyire más, mint Shukaku. Ő magányos és örök szomorú típus, aki talán egész egyszerűen nem mer semminek sem örülni, mert fél, hogy kikap miatta. Szomorú dolog, hogy Shukakut is most kezdem csak megismerni, miután már elment közülünk. Visszafojtom a sóhajt, amit a gondolat okoz, mosolyom bár változatlan és leeresztem a tükröt, míg Álom is felkapja a fejét és végigméri a magát vadmacskának képzelő leánykát.
Shakan a könyvet kezdi vizsgálgatni, és mikor mondja, nem tudja elolvasni, elnevetem magam.
-Mert magyarul van, valószínűleg azért. -fordítom vissza a könyvet a helyes pozíciójába. Legalább így kérdés nélkül is kiderült, hogy köze nincs a magyarokhoz, bár ez nem egy olyan fontos információ már számomra, mint volt még a játék elején, mikor féltem a japánoktól.
Felállok az asztaltól és még az ajtóban visszafordulok. -Jöttök? -kérdezem a két petet, de Dust megrázza a fejét, Álom pedig lehajtja azt a kandalló előtt fekve.
~Úgyse esik semmi bajotok, most maradok.~
Vállat vonok, majd kilépünk az ajtón, hagyom, had menjen Shakan elől. Aggodalmára is csak mosolygok és a vállára teszem a kezem.
-Hamar meg fogod tanulni. Mi most az első emeleten vagyunk, a könyvtár pedig a földszinten van. Onnan már megtalálod.
Bár nem engedem el, elsősorban hagyom, had menjen ő a lépcsők felé, majd azon le. Ha kell, lágyan fordítva mutatom neki az utat, de igyekszem úgy tenni, mintha semmit se sugallnék, csak követném. Had legyen győzelemérzete, hogy csak-csak eltalál a könyvtár hatalmas ajtajához.
Shakan a könyvet kezdi vizsgálgatni, és mikor mondja, nem tudja elolvasni, elnevetem magam.
-Mert magyarul van, valószínűleg azért. -fordítom vissza a könyvet a helyes pozíciójába. Legalább így kérdés nélkül is kiderült, hogy köze nincs a magyarokhoz, bár ez nem egy olyan fontos információ már számomra, mint volt még a játék elején, mikor féltem a japánoktól.
Felállok az asztaltól és még az ajtóban visszafordulok. -Jöttök? -kérdezem a két petet, de Dust megrázza a fejét, Álom pedig lehajtja azt a kandalló előtt fekve.
~Úgyse esik semmi bajotok, most maradok.~
Vállat vonok, majd kilépünk az ajtón, hagyom, had menjen Shakan elől. Aggodalmára is csak mosolygok és a vállára teszem a kezem.
-Hamar meg fogod tanulni. Mi most az első emeleten vagyunk, a könyvtár pedig a földszinten van. Onnan már megtalálod.
Bár nem engedem el, elsősorban hagyom, had menjen ő a lépcsők felé, majd azon le. Ha kell, lágyan fordítva mutatom neki az utat, de igyekszem úgy tenni, mintha semmit se sugallnék, csak követném. Had legyen győzelemérzete, hogy csak-csak eltalál a könyvtár hatalmas ajtajához.
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2967
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 32
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 23
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Az Épület
by Kurama Szer. Jan. 13 2016, 17:05
Egységben az erő. Legalábbis a mondás így tartja és ezzel ugyan vitázhatnék jelen esetben nekem is szükségem lenne egyre több okból kifolyólag is. Ahogy utána néztem számos előnnyel jár ha céhtag lennék, jó közösség, fejlődési bónuszok na meg maga a közös bank is kecsegtető. De voltak személyesebb okaim is arra, hogy csatlakozzak mivel szerettem volna látni miként is működik egy céh belülről. Nos maga a választás nem nagy kihívás kevés normális céh van és igazából a legtöbbről nem is tudok semmit. Van bűnüldöző ami optimális lehetne a tevékenységeimet tekintve, jó álca lehetne de eléggé megosztottak a vélemények a céhről. Van két kereskedő céh ami nem nagyon mozgatja meg a fantáziám, talán később ha már jobban ki ismertem a rendszert. Aztán van pár közösségi céh. Nagyjából így jutottam el a Unity-hez. Előzetesen már írtam a vezérnek, hogy szeretnék találkozni vele, meg ugye belépni így meglepetés remélhetőleg nem éri mikor megérkezem.
Márpedig én érkezem, leejtett állal ugyanis a céhház valami elképesztően néz ki. Láttam távolról ugyan ezeket a hatalmas épületeket de egyrészt nem gondoltam volna, hogy ezek lennének a céhházak, másrészt pedig közelről mégis is csak lélegzet elállítóbb látvány. Viszont ennek köszönhetően fogalmam sem volt, hogy jutok be magába az épületbe, csöngessek? simán nyissak be? Másszak be egy ablakon. Inkább csak szimplán Jelzek Chancerynek, hogy várok rá. :3
- Szia, kurama vagyok. – Kezdem neki a formalitásoknak és bár már tudja a nevem, azért mégis csak illő neki így bemutatkozni. – Nagyon köszönöm, hogy időt szakítasz nekem, gondolom céhvezérnek lenni nem könnyű feladat. – Erről tényleg csak elképzelésem lehet. Régebben egy másik játékban nekem is volt céhem és eléggé sok gondot tud okozni, bár ott azért jóval több tag volt mint tudomásom szerint a Unityben. – Már említettem, hogy szeretnék belépni a céhedbe és kicsit jobban megismerni titeket, na meg megcsodálni ezt az elképesztő létesítményt.
Márpedig én érkezem, leejtett állal ugyanis a céhház valami elképesztően néz ki. Láttam távolról ugyan ezeket a hatalmas épületeket de egyrészt nem gondoltam volna, hogy ezek lennének a céhházak, másrészt pedig közelről mégis is csak lélegzet elállítóbb látvány. Viszont ennek köszönhetően fogalmam sem volt, hogy jutok be magába az épületbe, csöngessek? simán nyissak be? Másszak be egy ablakon. Inkább csak szimplán Jelzek Chancerynek, hogy várok rá. :3
- Szia, kurama vagyok. – Kezdem neki a formalitásoknak és bár már tudja a nevem, azért mégis csak illő neki így bemutatkozni. – Nagyon köszönöm, hogy időt szakítasz nekem, gondolom céhvezérnek lenni nem könnyű feladat. – Erről tényleg csak elképzelésem lehet. Régebben egy másik játékban nekem is volt céhem és eléggé sok gondot tud okozni, bár ott azért jóval több tag volt mint tudomásom szerint a Unityben. – Már említettem, hogy szeretnék belépni a céhedbe és kicsit jobban megismerni titeket, na meg megcsodálni ezt az elképesztő létesítményt.
Kurama- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 76
Join date : 2015. Dec. 21.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Az Épület
by Chancery Csüt. Jan. 14 2016, 16:11
~Te, Csanszeri...~
-Hmmrrrmm...
~Ébredni kéne szerintem
~
-Még öt percet hadd...
~Elméletileg két perc és itt van a vendéged. Vagy nem?~
-Akkor két percet... várjunk csak...
Na igen, valahol ezen a ponton jött egy felismerésféle, így kócosan és félkómásan felültem az ágyban a cicás hálóruhában, és pislogtam magam elé kettő laposan. A napokban alig aludtam valamit, inkább ventilátort játszottam az ágyban, csak sajna nem önszántamból, egész egyszerűen csak forgolódtam. A mai napot meg, tekintve, hogy már el lett pakolva a havi adag a céhbankba, pihenésre szántam, és mivel alig három órája tudtam elaludni, pont kapóra is jött volna. Ha nem feledkezem el Kuramáról.
Na, itt tágultak kerekre a szemeim, eleresztettem egy sikkantást, meglepő erővel félredobtam a macskát - de az is lehet, hogy magától ugrott félre a buldózer-üzemmódom elől menekülve -, majd pattantam is a ládához, hogy felöltözzek gyorsan. Jay meg had aludjon, mert a forgolódásommal sajna őt se hagytam pihenni
-Kéne vezetned egy olyan akármit, mint Sukaku...
-Nem tudom, vezet-e határidőnaplót, mondjuk őt ismerve biztosan. Ja, kéne, de attól az alvás még alvás marad. -ingattam a fejem, miközben rövid vacillálás után felkaptam valami random felsőt és összekészítettem a hajam is a fekete macskafülekkel. -Kész is vagyok.
~Gyors volt. Elvileg most ért az ajtó elé.~
Vagy már kicsit előbb, mert a levélkém villog, és tőle vár az üzenet, hogy vár lent. Oh my... Szegény vár egy három percet körülbelül, ami tudom, ilyenkor milyen hosszúra tud nyúlni, mire leérek a kapuhoz és kinyitom egy határozott mozdulattal, na meg beállítom, hogy csupán vendég, nyugodtan bejöhet. Ha kicsit még karikásak is a szemeim, de üde mosollyal vagyok képes ismét a régi lenni, mikor meglátom. Magam sem tudom, miért fog el egyből a jókedv és a nyugalom.
-Jajj, szia! Örülök, hogy látlak, Chancery vagyok. -nem tudom, ő keleti vagy nyugati típus inkább, így maradok a formális meghajlásnál, lehetőleg őt utánozva, hogy biztos ne rontsam el. -Gyere csak be nyugodtan :3
Álom is kézséggel félreáll, miután egy faroklendítéssel köszönt, majd kicsit előttünk sétál a továbbiakban, mintha vezetne, de valójában követ, míg én a kandallós és kényelmes kis aulába invitálom a lányt.
-Oh, ugyan. Valóban jár sok munkával, de midnig tudok időt szakítani bárkire. Ez a szép benne. -büszkélkedem egy kicsit, elégedetten szemlélve esetleges reakcióját a kastély belsejére. Csak magamban nyomom el kicsit a szomorú hangot, hogy bár többen lennénk és bár jobban megtelne ez a hely élettel, de sebaj - lesz ez még tökéletes is a jövőben, érzem. -Igen, és örülök is neked. Nna, de előbb kérsz-e valamit, teát, kávét, ilyesmit? Érezd magad otthon, leülünk és beszélgetünk picit :3
-Hmmrrrmm...
~Ébredni kéne szerintem
~-Még öt percet hadd...
~Elméletileg két perc és itt van a vendéged. Vagy nem?~
-Akkor két percet... várjunk csak...
Na igen, valahol ezen a ponton jött egy felismerésféle, így kócosan és félkómásan felültem az ágyban a cicás hálóruhában, és pislogtam magam elé kettő laposan. A napokban alig aludtam valamit, inkább ventilátort játszottam az ágyban, csak sajna nem önszántamból, egész egyszerűen csak forgolódtam. A mai napot meg, tekintve, hogy már el lett pakolva a havi adag a céhbankba, pihenésre szántam, és mivel alig három órája tudtam elaludni, pont kapóra is jött volna. Ha nem feledkezem el Kuramáról.
Na, itt tágultak kerekre a szemeim, eleresztettem egy sikkantást, meglepő erővel félredobtam a macskát - de az is lehet, hogy magától ugrott félre a buldózer-üzemmódom elől menekülve -, majd pattantam is a ládához, hogy felöltözzek gyorsan. Jay meg had aludjon, mert a forgolódásommal sajna őt se hagytam pihenni
-Kéne vezetned egy olyan akármit, mint Sukaku...
-Nem tudom, vezet-e határidőnaplót, mondjuk őt ismerve biztosan. Ja, kéne, de attól az alvás még alvás marad. -ingattam a fejem, miközben rövid vacillálás után felkaptam valami random felsőt és összekészítettem a hajam is a fekete macskafülekkel. -Kész is vagyok.
~Gyors volt. Elvileg most ért az ajtó elé.~
Vagy már kicsit előbb, mert a levélkém villog, és tőle vár az üzenet, hogy vár lent. Oh my... Szegény vár egy három percet körülbelül, ami tudom, ilyenkor milyen hosszúra tud nyúlni, mire leérek a kapuhoz és kinyitom egy határozott mozdulattal, na meg beállítom, hogy csupán vendég, nyugodtan bejöhet. Ha kicsit még karikásak is a szemeim, de üde mosollyal vagyok képes ismét a régi lenni, mikor meglátom. Magam sem tudom, miért fog el egyből a jókedv és a nyugalom.
-Jajj, szia! Örülök, hogy látlak, Chancery vagyok. -nem tudom, ő keleti vagy nyugati típus inkább, így maradok a formális meghajlásnál, lehetőleg őt utánozva, hogy biztos ne rontsam el. -Gyere csak be nyugodtan :3
Álom is kézséggel félreáll, miután egy faroklendítéssel köszönt, majd kicsit előttünk sétál a továbbiakban, mintha vezetne, de valójában követ, míg én a kandallós és kényelmes kis aulába invitálom a lányt.
-Oh, ugyan. Valóban jár sok munkával, de midnig tudok időt szakítani bárkire. Ez a szép benne. -büszkélkedem egy kicsit, elégedetten szemlélve esetleges reakcióját a kastély belsejére. Csak magamban nyomom el kicsit a szomorú hangot, hogy bár többen lennénk és bár jobban megtelne ez a hely élettel, de sebaj - lesz ez még tökéletes is a jövőben, érzem. -Igen, és örülök is neked. Nna, de előbb kérsz-e valamit, teát, kávét, ilyesmit? Érezd magad otthon, leülünk és beszélgetünk picit :3
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2967
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 32
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 23
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Az Épület
by Kurama Pént. Jan. 15 2016, 18:11
Egyáltalán nem éreztem hosszúnak azt a röpke három percet még várakoztam, a céhház külseje kellően le tudta kötni a figyelmem, hogy még csak észre se vegyem mennyi idő telik el még Chanceryre várok és az ajtó nem is volt rest kinyílni előttem.
Valahogy nem pont így képzeltem a lányt, rózsaszín fürtöcskék és cicafülek (még ha csak mű is) mint ha csak egy anime főhősnője pottyant volna elém, nem mint ha zavarna, sőt kifejezetten megmosolyogtató és aranyos. Pont ahogy az a kis vadmacska is a lány társaságában és ugyan félre áll az utamból nem bírom megállni, hogy ne guggoljak le hozzá és ne próbáljam megsimogatni.
- Neked is szia. Állatidomár vagy? –Pillantok közbe fel a lányra. Nem mondanám, hogy túl sokat tudok leendő céhvezéremről de az, hogy egy vadmacska társaságában láthatom elég egyértelmű jel.
Viszont a kastély ugyan olyan gyönyörű belül mint kívül és ugyan nem kapkodom jobbra, balra a fejem, a szemeim folyamatosan ide oda ugrálnak és időről időre megakad egy-egy kivételesen szép festményen. – Nagyon szépen be van rendezve az épület, te magad tervezted így vagy ez az alap kinézete a céhháznak? – Fogalmam sincs mennyire lehet személyre szabni egy adott épületet a játékban de volt egy sejtésem, hogy hamarosan ezt is megtudom, akárcsak azt, hogy van egy kandallójuk. Imádom a kandallókat \o/
- Teát kérek… - Forró csoki a tűz mellet, az lenne ám az igazi, de nem leszek pofátlan meg nem dőzsölni jöttem hanem beszélgetni.
- Hogyan jutott eszedbe, hogy céhet alapíts? – Kíváncsi voltam maga a céh történelmére de emellett más is foglalkoztatott és szépen sorjában kezdtem el őt bombázni a kérdéseimmel. Hányan vannak még tagok? Kik és milyenek ők? Mennyire családias a hangulat és milyen gyakoriak a közös tevékenységek? Főként ezek voltak amiket igyekeztem neki feltenni a céhvel kapcsolatban de nyilván akad majd még több is.
Valahogy nem pont így képzeltem a lányt, rózsaszín fürtöcskék és cicafülek (még ha csak mű is) mint ha csak egy anime főhősnője pottyant volna elém, nem mint ha zavarna, sőt kifejezetten megmosolyogtató és aranyos. Pont ahogy az a kis vadmacska is a lány társaságában és ugyan félre áll az utamból nem bírom megállni, hogy ne guggoljak le hozzá és ne próbáljam megsimogatni.
- Neked is szia. Állatidomár vagy? –Pillantok közbe fel a lányra. Nem mondanám, hogy túl sokat tudok leendő céhvezéremről de az, hogy egy vadmacska társaságában láthatom elég egyértelmű jel.
Viszont a kastély ugyan olyan gyönyörű belül mint kívül és ugyan nem kapkodom jobbra, balra a fejem, a szemeim folyamatosan ide oda ugrálnak és időről időre megakad egy-egy kivételesen szép festményen. – Nagyon szépen be van rendezve az épület, te magad tervezted így vagy ez az alap kinézete a céhháznak? – Fogalmam sincs mennyire lehet személyre szabni egy adott épületet a játékban de volt egy sejtésem, hogy hamarosan ezt is megtudom, akárcsak azt, hogy van egy kandallójuk. Imádom a kandallókat \o/
- Teát kérek… - Forró csoki a tűz mellet, az lenne ám az igazi, de nem leszek pofátlan meg nem dőzsölni jöttem hanem beszélgetni.
- Hogyan jutott eszedbe, hogy céhet alapíts? – Kíváncsi voltam maga a céh történelmére de emellett más is foglalkoztatott és szépen sorjában kezdtem el őt bombázni a kérdéseimmel. Hányan vannak még tagok? Kik és milyenek ők? Mennyire családias a hangulat és milyen gyakoriak a közös tevékenységek? Főként ezek voltak amiket igyekeztem neki feltenni a céhvel kapcsolatban de nyilván akad majd még több is.
Kurama- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 76
Join date : 2015. Dec. 21.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Az Épület
by Chancery Csüt. Jan. 28 2016, 22:02
Álmot megsimogatni? Már azt várom, hogy szokásához híven sziszegve odébb ugorjon, meg is lepődöm, mikor nem így tesz. Nem mozdul ugyan, nem tesz azért se, hogy simogassák, csak tűri, hogy egy kéz végigszaladjo na fején, és kész, ennyi, megfordul és előttünk baktat tovább, farka mint a zászló, mutatja az utat. Egy lágyabb mosollyal nyugtázom, hogy már nem olyan illetlen ezek szerint a vendégekkel, majd visszafordul a figyelmem Kurama felé.
-Igen, idomár vagyok. Ő Álomkelő, a mindenkori társam. -kuncogok. Egy pillanatra eszembe jut ugyan Norm, az eredeti petem, de ő már jó kezekben van egy remek barát mellett :3
Látva, hogy a belső látvány is mennyire lenyűgözi, lassítom az egyébként gyors lépteimet. Elég nagy odafigyelésbe kerül, de azért sikerül, hála Jay-nek, aki azért elvisz mostanában már olyan sétákra, ahol direkt erre kell figyelnem, hogy ne tornádóként rohanjak végig az utcán.
-Alapból elég üres minden, szóval igen, igyekeztem otthonosra berendezni a többiekkel. -kicsit vállat vonok, mintha csak mellékes lenne az egész, elfedve a fejemben azt a stresszel töltött jópár hónapot, mire mindezt sikerült elérnem az akkor még igencsak depressziós és magába zárkózott közösséggel.
-Akkor egy pillanatot kérek szépen. -ültetem le Kuramát az egyik fotelba, majd örülve, hogy felvehetem kicsit a szokásos tempóm, elszaladok a közeli konyha felé. Félúton szerencsére bele is botlok, majdnem szó szerint, a kis mindenes könyvtárosunkba, akire már ráhagytam teljesen a készletet, és elhadarom neki a kívánságot, hogy mi kéne. Neki úgyis nagyobb az italkészítése, mint az enyém, sokkal finomabb darabokat fog tudni készíteni, én pedig már siethetek is vissza a vendéghez :3
-Na, akkor mindjárt érkezik a tea. -foglalok én is helyet a fotelban, Álom meg már amúgy is elnyújtózott a kandalló előtt, a füle botját se mozdítja, szó szerint. Mikor meghallom a kérdést, meglepődöm egy kicsit, majd kuncogok egy sort a szám elé tett kézzel, mielőtt válaszolok.
-Oh, nem. Nem én alapítottam, örököltem. Az előző vezér hagyta rám a posztját, mikor eltávozott közülünk, a céh akkor még Young Justice név alatt futott. Én csupán az átalakításban vagyok a ludas, de azt sem egyedül csináltam, hanem a többiekkel karöltve :3
-Igen, idomár vagyok. Ő Álomkelő, a mindenkori társam. -kuncogok. Egy pillanatra eszembe jut ugyan Norm, az eredeti petem, de ő már jó kezekben van egy remek barát mellett :3
Látva, hogy a belső látvány is mennyire lenyűgözi, lassítom az egyébként gyors lépteimet. Elég nagy odafigyelésbe kerül, de azért sikerül, hála Jay-nek, aki azért elvisz mostanában már olyan sétákra, ahol direkt erre kell figyelnem, hogy ne tornádóként rohanjak végig az utcán.
-Alapból elég üres minden, szóval igen, igyekeztem otthonosra berendezni a többiekkel. -kicsit vállat vonok, mintha csak mellékes lenne az egész, elfedve a fejemben azt a stresszel töltött jópár hónapot, mire mindezt sikerült elérnem az akkor még igencsak depressziós és magába zárkózott közösséggel.
-Akkor egy pillanatot kérek szépen. -ültetem le Kuramát az egyik fotelba, majd örülve, hogy felvehetem kicsit a szokásos tempóm, elszaladok a közeli konyha felé. Félúton szerencsére bele is botlok, majdnem szó szerint, a kis mindenes könyvtárosunkba, akire már ráhagytam teljesen a készletet, és elhadarom neki a kívánságot, hogy mi kéne. Neki úgyis nagyobb az italkészítése, mint az enyém, sokkal finomabb darabokat fog tudni készíteni, én pedig már siethetek is vissza a vendéghez :3
-Na, akkor mindjárt érkezik a tea. -foglalok én is helyet a fotelban, Álom meg már amúgy is elnyújtózott a kandalló előtt, a füle botját se mozdítja, szó szerint. Mikor meghallom a kérdést, meglepődöm egy kicsit, majd kuncogok egy sort a szám elé tett kézzel, mielőtt válaszolok.
-Oh, nem. Nem én alapítottam, örököltem. Az előző vezér hagyta rám a posztját, mikor eltávozott közülünk, a céh akkor még Young Justice név alatt futott. Én csupán az átalakításban vagyok a ludas, de azt sem egyedül csináltam, hanem a többiekkel karöltve :3
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2967
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 32
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 23
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Az Épület
by Seishin Szer. Szept. 20 2017, 19:55
Két fa közt állok meg, vastag fekete köpenyem körbe ölel. Egy szem szemem körbe tekint és meg álapítom, hogy végre meg érkeztem. Nem volt túl nehéz dolgom, amikor a céhet kerestem. A városban szinte elég volt csak pár kérdés márt tudtam is az irányt. Most pedig itt ülök az egyik fa tövében és le hajtott fejel, gondolkodom. Vajon tényleg jól teszem, ha belépek a céhbe? Nagyon sokáig egyedül voltam, aztán persze jött a Nővérem és még sokan mások már nem is voltam annyira egyedül. Még is hiányzott valami, de kicsit féltem a dologtól újra meg tapasztaljam a jó és a rossz oldalát is. Meg dörzsöltem egy picit le fedett szemem és hajam is vissza igazítottam, takarja arcom egy részét. Majd méj levegőt véve feláltam és az ajtóhoz léptem. A céh két tagját már ismerem, legalább is látásból. Channal kezdődik a neve, és egy nagy macskája van. Nem voltak olyan rossz arc a lány és a cica is elég rendesnek tünt. Igazat meg valva ha nem lenne az szememben, akkor is rendes lenne, mert macska bolond vagyok. Egy mozdulat egy pislantás és a kezem már az ajtón volt, hogy be nyissak és belépjek.
_________________
- Felszerelés:
Felszerelés/Stat/képesség
1 Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
- Kinézet:
Seishin- Harcos
- Hozzászólások száma : 447
Join date : 2017. Jan. 31.
Karakterlap
Szint: 30
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Az Épület
by Danee Szer. Szept. 20 2017, 21:39
Nem gyakran esik meg velem, hogy a céhház halljában mulatóm az időt. Nem is nagyon szoktam a többi terembe se járni, leginkább elvagyok az erkélyes szobámban.
Most azonban leragadtam a ropogó kandalló előtt az egyik kényelmes kanapén, és a könyvtárból elcsent könyvek egyikét lapozgattam.
Nem volt túl jó hallásom, de ehhez nem is kellett olyan kitűnő, hogy meghalljam, valami motoszkál a bejáratnál.
Vajon Álomkelő csámborgott el, és visszafelé nem talált nyitott ablakot, amin beugorhatott volna?
Vagy én rendeltem pizzát, csak megint elfelejtkeztem róla?
Sebtiben lecseréltem a köntöst és a mamuszt rendesebb viseletre: laza fehér ing, bálnabőr nadrág, könnyű bakancs. Igazítás végett hátranyaltam a rövid fehér hajam, aztán sietősen megindultam az kapu felé
- Álomkelő, te vagy az? - kérdeztem nagy hangon, már mielőtt az ajtóhoz értem volna
Aztán csak csodálkoztam szótlanul, amikor egy idegenre nyitottam ajtót. Pizzásdobozt, vagy más csomagot nem láttam a kezében
- Öm, elnézést, kihez van szerencsém, a céhtől valakihez jött netán látogatóba ?
Most azonban leragadtam a ropogó kandalló előtt az egyik kényelmes kanapén, és a könyvtárból elcsent könyvek egyikét lapozgattam.
Nem volt túl jó hallásom, de ehhez nem is kellett olyan kitűnő, hogy meghalljam, valami motoszkál a bejáratnál.
Vajon Álomkelő csámborgott el, és visszafelé nem talált nyitott ablakot, amin beugorhatott volna?
Vagy én rendeltem pizzát, csak megint elfelejtkeztem róla?
Sebtiben lecseréltem a köntöst és a mamuszt rendesebb viseletre: laza fehér ing, bálnabőr nadrág, könnyű bakancs. Igazítás végett hátranyaltam a rövid fehér hajam, aztán sietősen megindultam az kapu felé
- Álomkelő, te vagy az? - kérdeztem nagy hangon, már mielőtt az ajtóhoz értem volna
Aztán csak csodálkoztam szótlanul, amikor egy idegenre nyitottam ajtót. Pizzásdobozt, vagy más csomagot nem láttam a kezében
- Öm, elnézést, kihez van szerencsém, a céhtől valakihez jött netán látogatóba ?
Danee- Lovag
- Hozzászólások száma : 1932
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 32
Tartózkodási hely : Pest
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Az Épület
by Seishin Szer. Szept. 20 2017, 22:18
Álomkelő? Mi ért ismerős a név annyira, nem sikerül rá jönnöm. Igazából időm sincs rajta gondolkodni. Alig hogy kopogtam az ajtón ki is nyitotta valaki. Ejha, ez aztán a mi csoda is? Nem tudom, az hogy kiszolgálás nem jó szó, mert nem szolgált ki. Igen talán a figyelmeség az újak felé jobb szó!
Egy férfi nyitott ajtót nekem végig is mértem azonnal lopva egy szem kék szememmel. Érzem, ahogy végig mér engem, bár lehet, rosszul érzem. Inkább csak képzelem, hiszen általában az idegeneket végig mérik. Kisé kezdek ideges lenni és lábaim nem is minden apró mozdulatom olyannak tűnik, mintha ólomból lennék. A csukjam hátra lökőm és a férfi láthatja az arcom egy részét, azt a részét, amit nem takar a fekete hosszú hajam és a szem kötő. Most már nyíltan is végig mérem a férfit, de arcomon nem igen látszik érdeklődés vagy más érzelem. A szemem teljesen mást enged látni, lappang benne némi remény és félelem. Csipetnyi vágy és kíváncsiság sem hiányzik, amikor a férfi mögé pillantok.
Aztán rá nézzek újra és nagyot nyelek, össze szedem a bátorságom és ki mondom, amiért ide jöttem.
- Seishin vagyok, és nem látogatóba jöttem. Szeretnék belépni a céhbe, ha az lehetséges a számomra.
Ki mondtam végül is közben nem is remegett a hangom. Lett volna egy fadarab a kezemben biztos össze roppantottam volna. Kezem ökölbe szorítottam, nem voltam feszült inkább én magam voltam a feszültség. Az is lehet, én képem mutogatják a szinonima szótárban a fogalom mellett.
Tekintetem most kérdő, mi a válasza az idegenek, be enged? Vagy netán elzavarja a kóbor macskát?
Nem tudom, nem merek egyik eshetőségre sem gondolni, de nem lepődnek meg azon, ha nem engedne be. Hiszen csak úgy be állítottam ide a semmiből, fordított helyzetben lennénk, lehet, nem engednék be egy ilyen alakot, mint én.
Egy férfi nyitott ajtót nekem végig is mértem azonnal lopva egy szem kék szememmel. Érzem, ahogy végig mér engem, bár lehet, rosszul érzem. Inkább csak képzelem, hiszen általában az idegeneket végig mérik. Kisé kezdek ideges lenni és lábaim nem is minden apró mozdulatom olyannak tűnik, mintha ólomból lennék. A csukjam hátra lökőm és a férfi láthatja az arcom egy részét, azt a részét, amit nem takar a fekete hosszú hajam és a szem kötő. Most már nyíltan is végig mérem a férfit, de arcomon nem igen látszik érdeklődés vagy más érzelem. A szemem teljesen mást enged látni, lappang benne némi remény és félelem. Csipetnyi vágy és kíváncsiság sem hiányzik, amikor a férfi mögé pillantok.
Aztán rá nézzek újra és nagyot nyelek, össze szedem a bátorságom és ki mondom, amiért ide jöttem.
- Seishin vagyok, és nem látogatóba jöttem. Szeretnék belépni a céhbe, ha az lehetséges a számomra.
Ki mondtam végül is közben nem is remegett a hangom. Lett volna egy fadarab a kezemben biztos össze roppantottam volna. Kezem ökölbe szorítottam, nem voltam feszült inkább én magam voltam a feszültség. Az is lehet, én képem mutogatják a szinonima szótárban a fogalom mellett.
Tekintetem most kérdő, mi a válasza az idegenek, be enged? Vagy netán elzavarja a kóbor macskát?
Nem tudom, nem merek egyik eshetőségre sem gondolni, de nem lepődnek meg azon, ha nem engedne be. Hiszen csak úgy be állítottam ide a semmiből, fordított helyzetben lennénk, lehet, nem engednék be egy ilyen alakot, mint én.
_________________
- Felszerelés:
Felszerelés/Stat/képesség
1 Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
- Kinézet:
Seishin- Harcos
- Hozzászólások száma : 447
Join date : 2017. Jan. 31.
Karakterlap
Szint: 30
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Az Épület
by Danee Szer. Szept. 20 2017, 22:50
Most hogy így jobban megnézem, valami nem stimmel az arcával.
Először azt hittem, csak a haja lóg a szemébe, de hamar feltűnt, hogy valami még kikandikál alóla: félmaszk. Amolyan farsangi kellék. Mondjuk nekem is volt egy időben alkony maszkom... nincs ezen semmi igazán meglepő
Az apró rezdülések, félénk testtartás sokat elárul nekem: nagyon izgul. Ilyen hatással is tudok lenni idegen lányokra?
- Oh, értem, ez esetben: üdvözöllek Seishin, én pedig Danee vagyok, a Unity céh egyik tagja, kérlek fáradj beljebb, szándékod szerint - léptem hátrébb, hogy utat engedjek neki befelé, szélesre tárva az ajtót előtt.
Az érkezőket tágas terem fogadja, s a durva egyhangúságot faliszőnyegek dobják fel némiképp, középütt kis dohányzó asztal adja a központi elemet, köré rendezve fotel és kanapé, bár a látszólagos szimmetriát megbontja egy kandalló elé elrángatott darab az utóbbiból, amin most néhány könyv hever nyitva, minden rendezettséget sutba dobva. Máskülönben a szemközti falon, a kandallóban ropogó tűz nyomán, vígan járják táncukat az odavetülő árnyékok
- Elnézést a rendetlenségért, momentán, nem számítottam vendégre, de kérlek ne mond el Chancerynek, hogy így fogadtalak
Azzal a renitens könyveket gyorsan összekapkodva egy kupacba, már toltam is vissza a kanapét a helyére.
- Ami a céhbe lépést illeti, nem dönthetek és nem is szeretnék a céhvezérünk tudta nélkül, viszont, ha kíváncsi vagy ránk, vagy akár az épületre, szívesen válaszolok a kérdésidre, ha tudok, és akár körbe is vezethetlek, ha úgy kívánod
Először azt hittem, csak a haja lóg a szemébe, de hamar feltűnt, hogy valami még kikandikál alóla: félmaszk. Amolyan farsangi kellék. Mondjuk nekem is volt egy időben alkony maszkom... nincs ezen semmi igazán meglepő
Az apró rezdülések, félénk testtartás sokat elárul nekem: nagyon izgul. Ilyen hatással is tudok lenni idegen lányokra?
- Oh, értem, ez esetben: üdvözöllek Seishin, én pedig Danee vagyok, a Unity céh egyik tagja, kérlek fáradj beljebb, szándékod szerint - léptem hátrébb, hogy utat engedjek neki befelé, szélesre tárva az ajtót előtt.
Az érkezőket tágas terem fogadja, s a durva egyhangúságot faliszőnyegek dobják fel némiképp, középütt kis dohányzó asztal adja a központi elemet, köré rendezve fotel és kanapé, bár a látszólagos szimmetriát megbontja egy kandalló elé elrángatott darab az utóbbiból, amin most néhány könyv hever nyitva, minden rendezettséget sutba dobva. Máskülönben a szemközti falon, a kandallóban ropogó tűz nyomán, vígan járják táncukat az odavetülő árnyékok
- Elnézést a rendetlenségért, momentán, nem számítottam vendégre, de kérlek ne mond el Chancerynek, hogy így fogadtalak
Azzal a renitens könyveket gyorsan összekapkodva egy kupacba, már toltam is vissza a kanapét a helyére.
- Ami a céhbe lépést illeti, nem dönthetek és nem is szeretnék a céhvezérünk tudta nélkül, viszont, ha kíváncsi vagy ránk, vagy akár az épületre, szívesen válaszolok a kérdésidre, ha tudok, és akár körbe is vezethetlek, ha úgy kívánod
Danee- Lovag
- Hozzászólások száma : 1932
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 32
Tartózkodási hely : Pest
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Az Épület
by Seishin Csüt. Szept. 21 2017, 12:27
Csak bólintok és belépek, hiszen ezt akartam és erre vártam. Ámbár még kérdéses mi lesz az egészből, vajon meg felelek és fel vesznek? Vagy nem férek be a keretbe? Akkor sincs, semmi különös haza térek és kész az üres szobába, és folytatom az életem ott ahol abba hagytam. Csak a nővérem meg ne tudja, mert kapok a fejemre akkor. Mikor beléptem és meg láttam a rendetlenséget egy szó jutott eszembe otthonos. Nem azért mert rendetlenségtől érzem jól magam, inkább azért mert látszót nem csak úgy oda van dobva. Okkal került oda a könyv és a kanapé meg bontva a rendet. Ugyan meg volt a hely maga szépsége a fali kárpitok, dohányzóasztal és a kanapé meg a fotelokkal együtt. Még is ettől a kis káosztól éreztem úgy otthona a hely valakinek.
- Én sem gondoltam volna, hogy végül be kopogok. Már legalább egy órája kint ültem az egyik fa alatt.
Próbálok el mosolyodni kicsit, ami elég bénára sikeredett. Látszik is, hogy nem igazán vagyok az ilyen helyzethez szokva. Most már értem, meg világosodtam miért volt olyan ismerős a nő neve céhel kapcsolatban. Mert ő is ennek a céhnek a tagja és a nagy cicus is, kicsit meg könnyebbültem. Van valaki itt, akit felületesen, de legalább ismerek. Már ha nevezhetem ismeretségnek azt, hogy volt egy kaland, amit elvállaltam és találkoztam vele.
- Ne aggódj, nem mondom el neki, mond ő haragszik az ilyen apróságok miatt?
Közben végig simítottam a kanapé háttámlájának tetején és egyenesen a tűzett bámultam. Egy kicsit meg babonázót a lángok tánca és szinte magam elött láttam, ahogy hűvös napokon a nagy cica itt lustálkodik.
- Érthető, bár nem tudom, menyire látna szívesen.- Mondom, miközben még mindig a tűzett bámulom.-a vezetésnek örülnék. Nem tudom, hogy mit kérdezek, vagy hol kezdjem.
Daneera pillantok, majd körbe nézek, szemügyre vége újra lehetséges új otthonom. majd a szemem végül a férfin állapodik meg.
- Mesélnél nekem a Chanceryröl egy kicsit és a céhről miközben körbe nézünk?
- Én sem gondoltam volna, hogy végül be kopogok. Már legalább egy órája kint ültem az egyik fa alatt.
Próbálok el mosolyodni kicsit, ami elég bénára sikeredett. Látszik is, hogy nem igazán vagyok az ilyen helyzethez szokva. Most már értem, meg világosodtam miért volt olyan ismerős a nő neve céhel kapcsolatban. Mert ő is ennek a céhnek a tagja és a nagy cicus is, kicsit meg könnyebbültem. Van valaki itt, akit felületesen, de legalább ismerek. Már ha nevezhetem ismeretségnek azt, hogy volt egy kaland, amit elvállaltam és találkoztam vele.
- Ne aggódj, nem mondom el neki, mond ő haragszik az ilyen apróságok miatt?
Közben végig simítottam a kanapé háttámlájának tetején és egyenesen a tűzett bámultam. Egy kicsit meg babonázót a lángok tánca és szinte magam elött láttam, ahogy hűvös napokon a nagy cica itt lustálkodik.
- Érthető, bár nem tudom, menyire látna szívesen.- Mondom, miközben még mindig a tűzett bámulom.-a vezetésnek örülnék. Nem tudom, hogy mit kérdezek, vagy hol kezdjem.
Daneera pillantok, majd körbe nézek, szemügyre vége újra lehetséges új otthonom. majd a szemem végül a férfin állapodik meg.
- Mesélnél nekem a Chanceryröl egy kicsit és a céhről miközben körbe nézünk?
_________________
- Felszerelés:
Felszerelés/Stat/képesség
1 Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
- Kinézet:
Seishin- Harcos
- Hozzászólások száma : 447
Join date : 2017. Jan. 31.
Karakterlap
Szint: 30
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Az Épület
by Danee Csüt. Szept. 21 2017, 13:41
Ahogy átsétáltunk a hosszú előcsarnokon, a már említett kandallós teremben találtuk magunkat
- Oh, hát igazán bekopoghattál volna egyből. Meg nem fogunk enni. Legfeljebb az fordulhat elő, hogy nem találsz itthon senkit se, aki ajtót nyithatna.
Türelmesen vártam, hogy kicsit szétnézzen, szokja a környezetet.
- Igazából nem tudom, még sose volt rá példa, hogy széjjel hagytam volna a dolgaimat a közös helyiségekben
Nem mintha Chanceryt úgy ismerném, mint aki képes lenne leharapni apróságok miatt bárki fejét is, de mégiscsak ő volt itt az atyaúristen: nem akartam rossz pontokat szerezni, ha nem muszáj.
- De hálásan köszönöm, ha köztünk marad.
- Nem hinném, hogy különösebb akadálya lenne annak, hogy találkozzatok, hacsak nem valami rendkívüli esemény miatt szólítaná el a kötelesség
- Örömmel - feleltem az idegenvezetést illetően - az idelenti többi szoba és helyiség egyelőre teljesen zárva van, még előttem is, de a lényeg úgyis az első emeleten foglal helyet: könyvtár, gyűlésterem, a céh raktárai, és a konyha. A másodikon a tagok privát szobái találhatóak. Ezen felül pedig még a tetőre is ki lehet települni nálunk, amennyiben nem félsz a magasságtól, és elég ügyesnek érzed magad ahhoz, hogy ne csússz le. Mit szeretnél elsőként látni? - mutattam a lépcsők irányába
Amikor Chanceryről és a céhről kérdezett kicsit elbizonytalanodtam. Nekem nyilvánvaló volt a dolog, és pont csak annyit tudtam, amennyire kíváncsi voltam, de biztos voltam benne, hogy a felületes ismereteim nem épp kielégítőek egy hiteles bemutatáshoz.
- Chancery egy rendkívül kedves, emberszerető lány, majd te is tapasztalni fogod, egy kissé talán zárkózott, de ha nem árulod el a bizalmát, akkor biztos vagyok benne, hogy meg fog nyílni. Kasztjára nézve idomár, és ... öm ... nem tudom, mennyire ildomos nekem személyes információkat kiadnom ránézve. Szerintem jobb ha majd őt kérdezed.
Egy pillanatra eltűnődtem: igyekeztem összeszedni a gondolataim, hogy hol is folytassam:
- Ami a céhet illeti, hümmm, jelenleg azt mondja, Chancery, a párja: Jay, valamint Eiki, Yachi, Simeon, Joey, Desdemona és jó magam vagyunk tagjai, de van aki már visszavonult, és nem jár ki fejlődni. Főként idomárok és lovagok, de van közöttünk harcos, kardforgató és íjász is.
- Megkérdezhetem, hogy mi a kasztod, és hányadik szinten vagy?
- És ha már kérdés, honnan értesültél a céhünkről?
- Oh, hát igazán bekopoghattál volna egyből. Meg nem fogunk enni. Legfeljebb az fordulhat elő, hogy nem találsz itthon senkit se, aki ajtót nyithatna.
Türelmesen vártam, hogy kicsit szétnézzen, szokja a környezetet.
- Igazából nem tudom, még sose volt rá példa, hogy széjjel hagytam volna a dolgaimat a közös helyiségekben
Nem mintha Chanceryt úgy ismerném, mint aki képes lenne leharapni apróságok miatt bárki fejét is, de mégiscsak ő volt itt az atyaúristen: nem akartam rossz pontokat szerezni, ha nem muszáj.
- De hálásan köszönöm, ha köztünk marad.
- Nem hinném, hogy különösebb akadálya lenne annak, hogy találkozzatok, hacsak nem valami rendkívüli esemény miatt szólítaná el a kötelesség
- Örömmel - feleltem az idegenvezetést illetően - az idelenti többi szoba és helyiség egyelőre teljesen zárva van, még előttem is, de a lényeg úgyis az első emeleten foglal helyet: könyvtár, gyűlésterem, a céh raktárai, és a konyha. A másodikon a tagok privát szobái találhatóak. Ezen felül pedig még a tetőre is ki lehet települni nálunk, amennyiben nem félsz a magasságtól, és elég ügyesnek érzed magad ahhoz, hogy ne csússz le. Mit szeretnél elsőként látni? - mutattam a lépcsők irányába
Amikor Chanceryről és a céhről kérdezett kicsit elbizonytalanodtam. Nekem nyilvánvaló volt a dolog, és pont csak annyit tudtam, amennyire kíváncsi voltam, de biztos voltam benne, hogy a felületes ismereteim nem épp kielégítőek egy hiteles bemutatáshoz.
- Chancery egy rendkívül kedves, emberszerető lány, majd te is tapasztalni fogod, egy kissé talán zárkózott, de ha nem árulod el a bizalmát, akkor biztos vagyok benne, hogy meg fog nyílni. Kasztjára nézve idomár, és ... öm ... nem tudom, mennyire ildomos nekem személyes információkat kiadnom ránézve. Szerintem jobb ha majd őt kérdezed.
Egy pillanatra eltűnődtem: igyekeztem összeszedni a gondolataim, hogy hol is folytassam:
- Ami a céhet illeti, hümmm, jelenleg azt mondja, Chancery, a párja: Jay, valamint Eiki, Yachi, Simeon, Joey, Desdemona és jó magam vagyunk tagjai, de van aki már visszavonult, és nem jár ki fejlődni. Főként idomárok és lovagok, de van közöttünk harcos, kardforgató és íjász is.
- Megkérdezhetem, hogy mi a kasztod, és hányadik szinten vagy?
- És ha már kérdés, honnan értesültél a céhünkről?
Danee- Lovag
- Hozzászólások száma : 1932
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 32
Tartózkodási hely : Pest
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Az Épület
by Seishin Csüt. Szept. 21 2017, 14:44
Elhúztam picit a szám, nem tartok attól, amit mondót megenni engem ugyan már. Nem vagyok szint tekintetében fellegek közt, de attól még próbálkoztak ilyennel sokan és itt vagyok.
- Nem attól nem félek, hogy valaki megenne. Eddig sem ment senkinek és ezután sem fog.
Meg vártam amíg elpakol mindent és kis rendet tesz, engem nem zavart a dolog. Neki úgy látszik kényelmetlenséget okozott, azt értem miért érezte kényelmetlennek én is annak érezném hasonló helyzetben. Köszönetére csak kacsintok és nézelődőm tovább, jól meg figyelve magamnak minden egyet, pontot. Első sorban a remek apró búvó helyeket ahol lustálkodni lehet a sötétben.
- Előbb utóbb biztosan találkozunk a belépés miatt tuti. Meg amúgy is fülébe fog jutni más miatt nem akkor általad itt voltam.
Elgondolkodtam mi is lenne a jó, lentről felfelé vagy fentről lefelé. A tető és a kilátás biztos gyönyörű lehet, de vajon a könyvtárnak az akusztikája jó? Vagy a gyűlésteremé a jobb? Bár hogy is legyen, ha itt fogok élni úgy is kifogom deríteni.
- Szerintem kezdjünk fentről lefelé, tető után merre majd eldöntjük később.
Lépcső fele el is indultam lassan és idegen vezetőmre pillantottam, amikor újra meg szólalt. Igen valami hasonlót gondoltam én is róla, de egy közel álló személy véleményére is szükségem volt.
- Értem akkor ő olyan, mint amilyenek gondoltam. Kedves és aranyos, de erős nő.
Nem akartam még le lőni a poént, vagy is azt már egyszer találkoztunk. Amikor kiderül az legalább vicces vagy meglepő lesz legalább is remélem.
- Ez egy kicsit bizalmas információ Danee, de végül is, ha céhtársak leszünk úgy is tudni fogod. Harcos vagyok és nem sokára szintet lépek, jelenleg 16 vagyok jelenleg még solozom.
Rakteredet arra honnan is értesültem a céhről el kelet dönteném, most hazudjak vagy igazat mondjak. Jövőbeli kapcsolat miatt jobb, ha igazat mondok, igen az lesz a helyes döntés. Az nem kötelező mindent el mondjak arról hol is hallottam és láttam.
- Hát őőő tudod találkoztam valakivel, akinek a társa egy nagy cicus, nekem nagyon tetszett és a kocsmákban, meg más helyeken is hallani néha a céhekről pár szóbeszédet.
- Nem attól nem félek, hogy valaki megenne. Eddig sem ment senkinek és ezután sem fog.
Meg vártam amíg elpakol mindent és kis rendet tesz, engem nem zavart a dolog. Neki úgy látszik kényelmetlenséget okozott, azt értem miért érezte kényelmetlennek én is annak érezném hasonló helyzetben. Köszönetére csak kacsintok és nézelődőm tovább, jól meg figyelve magamnak minden egyet, pontot. Első sorban a remek apró búvó helyeket ahol lustálkodni lehet a sötétben.
- Előbb utóbb biztosan találkozunk a belépés miatt tuti. Meg amúgy is fülébe fog jutni más miatt nem akkor általad itt voltam.
Elgondolkodtam mi is lenne a jó, lentről felfelé vagy fentről lefelé. A tető és a kilátás biztos gyönyörű lehet, de vajon a könyvtárnak az akusztikája jó? Vagy a gyűlésteremé a jobb? Bár hogy is legyen, ha itt fogok élni úgy is kifogom deríteni.
- Szerintem kezdjünk fentről lefelé, tető után merre majd eldöntjük később.
Lépcső fele el is indultam lassan és idegen vezetőmre pillantottam, amikor újra meg szólalt. Igen valami hasonlót gondoltam én is róla, de egy közel álló személy véleményére is szükségem volt.
- Értem akkor ő olyan, mint amilyenek gondoltam. Kedves és aranyos, de erős nő.
Nem akartam még le lőni a poént, vagy is azt már egyszer találkoztunk. Amikor kiderül az legalább vicces vagy meglepő lesz legalább is remélem.
- Ez egy kicsit bizalmas információ Danee, de végül is, ha céhtársak leszünk úgy is tudni fogod. Harcos vagyok és nem sokára szintet lépek, jelenleg 16 vagyok jelenleg még solozom.
Rakteredet arra honnan is értesültem a céhről el kelet dönteném, most hazudjak vagy igazat mondjak. Jövőbeli kapcsolat miatt jobb, ha igazat mondok, igen az lesz a helyes döntés. Az nem kötelező mindent el mondjak arról hol is hallottam és láttam.
- Hát őőő tudod találkoztam valakivel, akinek a társa egy nagy cicus, nekem nagyon tetszett és a kocsmákban, meg más helyeken is hallani néha a céhekről pár szóbeszédet.
_________________
- Felszerelés:
Felszerelés/Stat/képesség
1 Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
- Kinézet:
Seishin- Harcos
- Hozzászólások száma : 447
Join date : 2017. Jan. 31.
Karakterlap
Szint: 30
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Az Épület
by Danee Csüt. Szept. 21 2017, 18:29
- Oh, voltak próbálkozók? És ha nem szakmai titok, mégis hogyan próbáltak megenni?
Most már felcsigázta az érdeklődésem: amúgy sem volt csúnya lány, talán ha a haját kisöpörném az arcából és a maszkot levenné...
Kicsit elidőztem az arcát nézve, aztán lejjebb is vándorolt a tekintetem, de ha látom, hogy észreveszi, elkapom a fejem. Nem akarom zavarba hozni, meg bunkónak sem akarok látszani.
- Van ennek egy sokkal egyszerűbb módja: megüzenem neki, hogy látogatója van.
Le is kértem a menüm: üzenetek, új üzenet írása:
- Rendben, akkor irány a lépcsőház! - emeltem fel a fejem, s kedélyes mosollyal biztattam, no meg mutattam az irányt magunknak.
A lépcsőház a teremből nyílt közvetlenül, megmunkálásban, kialakításban és díszítésben a földszinti terem stílusát hordozta magán, bár egy vörös szőnyeg végigfutott a lépcsőkön még pluszban ezekhez képest.
- Igen, valami ilyesmi, ahogy mondod - bár az erős nő kifejezés talán nem volt a legpontosabb vele kapcsolatban, de az biztos, hogy a legelső találkozásunkhoz képest nagyon sokat fejlődött ezen a téren is. Mindenesetre nem akartam ellentmondani, vagy kijavítani, mert úgy éreztem, akkor csorba esne Chan megítélésében.
Pötyögtem tovább az üzit, amíg haladtunk.
- Oh, harcos - csodálkoztam rá a kijelentésére, mert egyből beugrott, hogy: - Akkor lesz is rögtön egy mentorod, ha úgy kívánod: Eiki személyében. Ő szintén harcos, és szerencsédre elég aktívan hajszolja magát
Közben felértünk az első emeletre, széles, egyenes folyosó, sok-sok ajtóval, de a lépcső vitt feljebb is.
- Nagy macska a társa? - nyilván idomárról van szó, legalább is ha petekkel látni játékosokat, az a legtöbb esetben erre utal.
Most így kapásból két embert tudtam magamban felidézni ilyen leírással: Snowcatet és Chanceryt
- Ugye az a valaki nem egy srác volt, hanem lány? Barna haj, rózsaszín csíkokkal?
Most már felcsigázta az érdeklődésem: amúgy sem volt csúnya lány, talán ha a haját kisöpörném az arcából és a maszkot levenné...
Kicsit elidőztem az arcát nézve, aztán lejjebb is vándorolt a tekintetem, de ha látom, hogy észreveszi, elkapom a fejem. Nem akarom zavarba hozni, meg bunkónak sem akarok látszani.
- Van ennek egy sokkal egyszerűbb módja: megüzenem neki, hogy látogatója van.
Le is kértem a menüm: üzenetek, új üzenet írása:
Danee írta:Szia Chancery, _
- Rendben, akkor irány a lépcsőház! - emeltem fel a fejem, s kedélyes mosollyal biztattam, no meg mutattam az irányt magunknak.
A lépcsőház a teremből nyílt közvetlenül, megmunkálásban, kialakításban és díszítésben a földszinti terem stílusát hordozta magán, bár egy vörös szőnyeg végigfutott a lépcsőkön még pluszban ezekhez képest.
- Igen, valami ilyesmi, ahogy mondod - bár az erős nő kifejezés talán nem volt a legpontosabb vele kapcsolatban, de az biztos, hogy a legelső találkozásunkhoz képest nagyon sokat fejlődött ezen a téren is. Mindenesetre nem akartam ellentmondani, vagy kijavítani, mert úgy éreztem, akkor csorba esne Chan megítélésében.
Danee írta:Szia Chancery, jött hozzánk egy vendég, _
Pötyögtem tovább az üzit, amíg haladtunk.
- Oh, harcos - csodálkoztam rá a kijelentésére, mert egyből beugrott, hogy: - Akkor lesz is rögtön egy mentorod, ha úgy kívánod: Eiki személyében. Ő szintén harcos, és szerencsédre elég aktívan hajszolja magát
Közben felértünk az első emeletre, széles, egyenes folyosó, sok-sok ajtóval, de a lépcső vitt feljebb is.
Danee írta:Szia Chancery, jött hozzánk egy vendég, be szeretne lépni a céhbe, _
- Nagy macska a társa? - nyilván idomárról van szó, legalább is ha petekkel látni játékosokat, az a legtöbb esetben erre utal.
Most így kapásból két embert tudtam magamban felidézni ilyen leírással: Snowcatet és Chanceryt
- Ugye az a valaki nem egy srác volt, hanem lány? Barna haj, rózsaszín csíkokkal?
Danee- Lovag
- Hozzászólások száma : 1932
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 32
Tartózkodási hely : Pest
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Az Épület
by Seishin Szomb. Szept. 23 2017, 19:46
Már egy kicsit jobb, már tudok beszélni pár részletről vagy apróságról a multámból. Ezt javarészt egy embernek köszönhetem, aki kirángatott a mocsárból. Meg mutatta bízhatok másokban is, de ami ugyan ilyen jelentős nem vagyok egyedül.
- Volt pár vörös játékos, mobok, egy mini boss és egy vörös céh, amit barátaimmal és még páran jobb belátásra bírtunk.
A céh és barátok említésére a hangom komorabb lett szomorúbb és arcomon is meg látszott. Ki szúrtam, hogy figyelt, az arcom figyelte majd tekintette lejjebb vándorolt. Fejem gyorsan elfordítottam és elpirultam kissé, még mindig csak rejtegetem. Még mindig csak utálom magam miatta, pedig Liese és Nővérem is azt mondták nincs rajta szégyellni való.
- Az erő nem csak puszta szinteket jelenti. Erősnek lenni jelentheti azt is túlélni és élni akarni. Vagy erősnek maradni, hogy be tudj tartani egy ígéretet.
Ez volt a véleményem egy része az erőről és arról, hogy erősnek lenni. Le hajoltam és meg simítottam a szőnyeget, érezni akartam a tapintását. Már alig vártam, hogy le és fel rohangálhassak a lépcsőn. Vagy esetleg ki próbáljam az egyik fel fedezet kis sötét rejtekhelyet. Talán neki vagy nekik nem igazán bírt jelentőséggel és lehet bolondnak hisz miatta most a puha szőnyeget fogdosom egy kicsit.
Mondatát halva felnéztem rá mi közben guggoltam hajam kisé félre csúszott láthatta arcom azon felét takarja a maszk teljesen. A szem rész nincs szabadon, az is fedve van, mintha nem is lenne ott semmi, amit fedni kellene.
- Sosem volt mentorom és nem is éreztem kellene, hm de talán itt az ideje ezen is változtatni.
Amint mondott voltaképp egy tipp egy segítség volt, el is gondolkoztam az ajánlatán miközben feláltam. Majd hajam vissza kotortam a helyére kisé néhány gyors mozdulattal.
- Köszönöm a tippet, kitől kérhetek segítséget a kasztomat illetően.
Az első emeletre érve körbe pillantok és felmérem a jó hosszú folyosót az elrendezés és berendezés itt is hasonló, mint ami eddig fogadott nagyából. Semmi hányingert keltő túldíszítettség, csak az, ami tényleg kell, és ez tetszik.
- Igen Barna haj rózsaszín csikókkal és a macska.
Ilyen konkrétan rá kérdezett úgy sincs mit rejtegetni, kíváncsi voltam mit fog szólni, amikor találkozunk.
- Volt pár vörös játékos, mobok, egy mini boss és egy vörös céh, amit barátaimmal és még páran jobb belátásra bírtunk.
A céh és barátok említésére a hangom komorabb lett szomorúbb és arcomon is meg látszott. Ki szúrtam, hogy figyelt, az arcom figyelte majd tekintette lejjebb vándorolt. Fejem gyorsan elfordítottam és elpirultam kissé, még mindig csak rejtegetem. Még mindig csak utálom magam miatta, pedig Liese és Nővérem is azt mondták nincs rajta szégyellni való.
- Az erő nem csak puszta szinteket jelenti. Erősnek lenni jelentheti azt is túlélni és élni akarni. Vagy erősnek maradni, hogy be tudj tartani egy ígéretet.
Ez volt a véleményem egy része az erőről és arról, hogy erősnek lenni. Le hajoltam és meg simítottam a szőnyeget, érezni akartam a tapintását. Már alig vártam, hogy le és fel rohangálhassak a lépcsőn. Vagy esetleg ki próbáljam az egyik fel fedezet kis sötét rejtekhelyet. Talán neki vagy nekik nem igazán bírt jelentőséggel és lehet bolondnak hisz miatta most a puha szőnyeget fogdosom egy kicsit.
Mondatát halva felnéztem rá mi közben guggoltam hajam kisé félre csúszott láthatta arcom azon felét takarja a maszk teljesen. A szem rész nincs szabadon, az is fedve van, mintha nem is lenne ott semmi, amit fedni kellene.
- Sosem volt mentorom és nem is éreztem kellene, hm de talán itt az ideje ezen is változtatni.
Amint mondott voltaképp egy tipp egy segítség volt, el is gondolkoztam az ajánlatán miközben feláltam. Majd hajam vissza kotortam a helyére kisé néhány gyors mozdulattal.
- Köszönöm a tippet, kitől kérhetek segítséget a kasztomat illetően.
Az első emeletre érve körbe pillantok és felmérem a jó hosszú folyosót az elrendezés és berendezés itt is hasonló, mint ami eddig fogadott nagyából. Semmi hányingert keltő túldíszítettség, csak az, ami tényleg kell, és ez tetszik.
- Igen Barna haj rózsaszín csikókkal és a macska.
Ilyen konkrétan rá kérdezett úgy sincs mit rejtegetni, kíváncsi voltam mit fog szólni, amikor találkozunk.
_________________
- Felszerelés:
Felszerelés/Stat/képesség
1 Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
- Kinézet:
Seishin- Harcos
- Hozzászólások száma : 447
Join date : 2017. Jan. 31.
Karakterlap
Szint: 30
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Az Épület
by Danee Vas. Szept. 24 2017, 13:42
Azt hittem komolyan mondja az evést, mármint szó szerint, azért is csigázott fel annyira: egy ilyen szabályok és törvények nélküli világban gyakorlatilag bármi előfordulhat. A kannibálok is. De ezek szerint csak képletesen értette, ez annyira lehangoló...
Viszont, amit a vörösökkel kapcsolatban mondott!
- Akkor te sokkal tapasztaltabb vagy mint én: velem még sose fordult elő, hogy pk-sokkal kellett volna élet-halál harcot vívnom
Lehet, hogy kisebb szintű, de mégis olyan előnnyel rendelkezik, ami sokkal-sokkal fölém emelete túlélés tekintetében, mert a legveszélyesebb ragadozók Aincradban nem a szörnyek, hanem a vörösek. Az emberi elme sokkal kiszámíthatatlanabb, mint egy algoritmusé, legalábbis olyan fejlett mesterséges intelligenciával még nem volt dolgom idebent, ami ezt megcáfolhatta volna.
- Nem tudok jobban egyetérteni veled! A szintek valóban csak egyszerű statisztikai mérőszámok, de attól senki sem lesz önmagában életre-termettebb még, a számokban nem mérhető tapasztalatok sokkal többet érnek.
Mosolyogva néztem, ahogy végigsimít a szőnyegen, és szóvá is tettem:
- Háhá! Én is imádom néha megsimizni, különösen azt a hosszú szálú, puha fajtát
Ahogy felnézett, a haja végre teljesen láttatni engedte a maszkot: ami még furábbá tette, az, hogy a szeme helye előtt nem volt kialakítva semmilyen rés. Ez rögtön egy sor kérdést felvetett bennem. Jól lett volna rákérdezni, hogy mi véget hord maszkot, és mit takargat vele. Vajon, valamilyen deformáció, vagy égési sérülés? De már a kasztját és a szintjét is kissé vonakodva mondta meg, és mivel egyelőre nem voltam több mint a kalauza, úgy éreztem, még nem jött el az idő, hogy ez iránt érdeklődjek
- Néha jól jön. Mondjuk Eiki nevében nem tudok nyilatkozni, de nekem is volt tanítványom anno
Na igen, Miu, amikor még kardfogató voltam, meg egy másik céh tagjai... de azok az idők már elmúltak
Én már fordultam rá a másodikra vezető lépcsősorra, amikor Seishin még a folyosót tanulmányozta
- Még hátra van a második emelet is, meg a tető, de ha inkább szétnéznél itt, az elsőn, annak sincs semmi akadálya
Jut eszembe, még be sem fejeztem az üzenetem:
- Akkor minden bizonnyal Chanceryhez és Álomkelőhöz volt szerencséd. Ő a Unity vezére, vele fogod tudni megbeszélni a belépésre vonatkozó dolgokat, ha most ráér veled találkozni, de addig is, természetesen megmutatok neked mindent, amit szabad és szeretnél látni.
- Nos, hova menjünk?
Viszont, amit a vörösökkel kapcsolatban mondott!
- Akkor te sokkal tapasztaltabb vagy mint én: velem még sose fordult elő, hogy pk-sokkal kellett volna élet-halál harcot vívnom
Lehet, hogy kisebb szintű, de mégis olyan előnnyel rendelkezik, ami sokkal-sokkal fölém emelete túlélés tekintetében, mert a legveszélyesebb ragadozók Aincradban nem a szörnyek, hanem a vörösek. Az emberi elme sokkal kiszámíthatatlanabb, mint egy algoritmusé, legalábbis olyan fejlett mesterséges intelligenciával még nem volt dolgom idebent, ami ezt megcáfolhatta volna.
- Nem tudok jobban egyetérteni veled! A szintek valóban csak egyszerű statisztikai mérőszámok, de attól senki sem lesz önmagában életre-termettebb még, a számokban nem mérhető tapasztalatok sokkal többet érnek.
Mosolyogva néztem, ahogy végigsimít a szőnyegen, és szóvá is tettem:
- Háhá! Én is imádom néha megsimizni, különösen azt a hosszú szálú, puha fajtát
Ahogy felnézett, a haja végre teljesen láttatni engedte a maszkot: ami még furábbá tette, az, hogy a szeme helye előtt nem volt kialakítva semmilyen rés. Ez rögtön egy sor kérdést felvetett bennem. Jól lett volna rákérdezni, hogy mi véget hord maszkot, és mit takargat vele. Vajon, valamilyen deformáció, vagy égési sérülés? De már a kasztját és a szintjét is kissé vonakodva mondta meg, és mivel egyelőre nem voltam több mint a kalauza, úgy éreztem, még nem jött el az idő, hogy ez iránt érdeklődjek
- Néha jól jön. Mondjuk Eiki nevében nem tudok nyilatkozni, de nekem is volt tanítványom anno
Na igen, Miu, amikor még kardfogató voltam, meg egy másik céh tagjai... de azok az idők már elmúltak
Én már fordultam rá a másodikra vezető lépcsősorra, amikor Seishin még a folyosót tanulmányozta
- Még hátra van a második emelet is, meg a tető, de ha inkább szétnéznél itt, az elsőn, annak sincs semmi akadálya
Jut eszembe, még be sem fejeztem az üzenetem:
Aztán elküldtem.Danee írta:Szia Chancery, jött hozzánk egy vendég, be szeretne lépni a céhbe, ha jól értem, te is invitáltad, a neve Seishin, körbeviszem az épületben, de szeretném ha te beszélnéd meg vele a belépéssel kapcsolatos dolgokat. _
- Akkor minden bizonnyal Chanceryhez és Álomkelőhöz volt szerencséd. Ő a Unity vezére, vele fogod tudni megbeszélni a belépésre vonatkozó dolgokat, ha most ráér veled találkozni, de addig is, természetesen megmutatok neked mindent, amit szabad és szeretnél látni.
- Nos, hova menjünk?
Danee- Lovag
- Hozzászólások száma : 1932
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 32
Tartózkodási hely : Pest
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Az Épület
by Seishin Hétf. Szept. 25 2017, 12:24
Észre vettem, hogy valami nem tetszett neki talán az, hogy vörösöket felhoztam. Talán az mellé képzelte öltem is igen de, csak mert muszáj volt és csak vöröst, persze akik azokban harcokban megadták maguk el mehetek természetesen a börtönbe.
- Szívesen lemondanék ez irányú tapasztalataimról, tudod elégé fájó emlékek is társulnak hozzá. Hiába ha egyszer ez segített eddig boldogulni...
Mosolyát látva az arcomon enyhe pír lett úrrá és elfordultam Daneetol én is mosolyogtam, de nem mutattam. Néha még a mosolyom is szégyellem, nem hogy mást.
- Én is szeretem, amikor mezítelen lábam hozzáér, meg a puha fű és az avar érintése az is nagyon jó.
Nem tudom, miért gondolja, azt néha jól jön, sose volt tanítom vagy tanítványom ezért nem is értem mondatának egy részét. Igy ilyen szépen és lelkesen mesél, róla biztos jó dolog lehet.
Meg rázom a fejem és elindulok a lépcsök felé, a tető és a kilátás, amire most kíváncsi vagyok első sorban.
- Ma még sem lenne ideje találkozni jobb, ha üzenetet küldesz vagy küld. Tudod, elég gyakran kóborolok a szintek közt.
Kicsit nehezen fogalmazom meg aztán a következő mondatom, mert nem tudom itt van-e ilyen hely.
- Mond meg tudod, majd mutatni melyik helységnek van legjobb akusztikája?
A következő kérdésem már egészen személyes volt és magam sem tudom mi ért kellett fel tennem.
- Danee szereted a macskákat? Ne haragudj, ha túl személyeset kérdeztem, nem muszáj válaszolni.
_________________
- Felszerelés:
Felszerelés/Stat/képesség
1 Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
- Kinézet:
Seishin- Harcos
- Hozzászólások száma : 447
Join date : 2017. Jan. 31.
Karakterlap
Szint: 30
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Az Épület
by Danee Hétf. Szept. 25 2017, 21:54
- A fű? Az nagyon hiányzik! Az érintése is talpam alatt, meg az ereje a vizipipából... ja, de a zavar az nem, abból van itt is bőven
Biccentéssel nyugtázom, hogy Sei-chan végre rászánta magát a további lépcsőmászás felettébb unalmas, és nem kevésbé fárasztó műveletére, de ha ennyivel is közelebb kerülhetünk a hőn vágyott célhoz: A Tetőhöz, akkor nem lehet egy rossz szavam se
- Oksa, majd kiértesítünk, hogy mi a helyzet, megnyugodhatsz! - kacsintottam rá, épp csak nem simiztem meg a buksiját
- Akusztikája? Hmmm... Fogalmam sincs, nem próbáltam mindet, de szerintem a zuhanyzóm a legjobb - bólogattam meggyőződésesen
- Hogy érted? Főzve, vagy sütve? - pislogtam rá
Aztán felértünk.
Na nem a tetőre, csak a másodikra. Szemben egy frissen felrakott tábla:
Biccentéssel nyugtázom, hogy Sei-chan végre rászánta magát a további lépcsőmászás felettébb unalmas, és nem kevésbé fárasztó műveletére, de ha ennyivel is közelebb kerülhetünk a hőn vágyott célhoz: A Tetőhöz, akkor nem lehet egy rossz szavam se
- Oksa, majd kiértesítünk, hogy mi a helyzet, megnyugodhatsz! - kacsintottam rá, épp csak nem simiztem meg a buksiját
- Akusztikája? Hmmm... Fogalmam sincs, nem próbáltam mindet, de szerintem a zuhanyzóm a legjobb - bólogattam meggyőződésesen
- Hogy érted? Főzve, vagy sütve? - pislogtam rá
Aztán felértünk.
Na nem a tetőre, csak a másodikra. Szemben egy frissen felrakott tábla:
- Csakugyan, igaza lehet az öregnek - mutattam a táblára - ezen a szinten minden helyiség magánterület, úgyhogy ugorjunk is a következőre!Drebin hadnagy írta:Nincs itt semmi látnivaló, oszoljanak kérem, oszoljanak!
Danee- Lovag
- Hozzászólások száma : 1932
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 32
Tartózkodási hely : Pest
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
1 / 2 oldal • 1, 2
1 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|