Urbus

-Szóval világoskék. -ezt még gyorsan felírom, majd csak utána folytatom. -Persze. Van kerekebb, hegyesebb, szélesebb, bojtos. Egy vadmacskáé például ilyen hegyes... -mutatok le Álomkelőre, aki máris hegyezi a fülét, hogy minél jobban lehessen látni. -...de például egy tigrisnek vagy oroszlánnak már kerek füle van.
Bár ebből már ki is lehet találni, hogy én a vadmacska és házimacska fazonját szeretem jobban, azt, ami általában elterjedt odakint is az animeconok és hasonló rendezvények nyomán. Bár most nem akarom rögvest millió információval megbombázni a lányt, ezen kívül tegyünk mindent sorjában. Most egy kis süti és beszélgetés, és ha tényleg szeretné, elküldhetem számára életem második céhbe lépési kérelmét. Az első Jade volt, vezérségem első napjaiban, de azt az örömet még beárnyékolta a megannyi szégyen és gyász, ami ért minket akkoriban. Ezen kívül őt Shukaku hozta elém, mint már letesztelt jövendőbeli tagot, én pedig bíztam az ösztöneiben, sikeresen.
-Nem serri, szeri. -mosolygok és próbálom érthetőbben mondani. -Csanszeri ^^
Végül megindulunk a sütiző felé, és mivel nincs nagy tömeg, bőven akad hely a számunkra, ahova le tudunk ülni. Hagyom, had válasszon asztalt, ha szeretne. Nos, legalább van rá időm, hogy alaposabban megjegyezzem a nevét; Shakan. Rögvest eszembe jut Cearso, akinek első dolga volt egy papírra felírni a nevemet, erre nekem viszont most nincs különösebben szükségem. Ha majd céhtag lesz, akkor is látom a nevét, ha csak ránézek a tagok listájára, és hamar rögzülni fog, hogy ki is ő.
Amint leülünk - akár ő választ, akár én -, alig egy perc múlva meg is jelenik egy pincérlány a határozott feladattal, hogy felvegye a rendelést. Shakan-ra mosolygok, miszerint nyugodtan kezdje ő; most ő a vendég ^^

Tényleg komolyan gondolja, ezt már látom abból, hogy lejegyzi amit mondtam. Már most örülök, hogy milyen szép kék fülecskéket hordhatok majd, ha a céhbe nem is kerülök be. Ezt a tartozást mindenképp le fogom rendezni rajta valahogy.
A magyarázkodás közben rámutat a mellette lévő állatra.
-Jé, van egy kisállatod is? Észre se vettelek, te aranyos kis jószág.
Guggolok le az állatkához.
Mi a neve, ha meg szabad tudnom?- Kérdezem a lányt.
És a magyarázatból azt is megtudom, hogy ez a kis aranyos egy vadmacska. Bár nem tudom mi a különbség egy rendes és egy vad cica között. Talán a nagysága? Inkább nem kérdezek rá. Nem akarom magam butának feltüntetni. Ha egyszer céhtag leszek, akkor úgyis rájönnek mennyire hiányos az ismeretem, nagyjából mindenből.
-Van valami köze ahhoz, hogy ők nagyobbak?
Mármint a tigris meg az oroszlán a vadmacskához képest.
-Csan-sze-ri.
Ismétlem a lány után. Pedig szerintem a Chancherry is egy nagyon szép név lenne ennek a lánynak.
Odaérünk a cukrászdához. Alig vannak, pedig azt hittem itt is legalább akkora tömeg lesz, mint a Kezdetek Városában található cukrászdákban. De nekünk ez csak jobb, mert sokkal több üres asztal van. Mivel Chanszeri nem választott asztalt, ezért én teszem meg helyette. Egy, az ajtóhoz közeli asztalt választok, olyan helyen hogy a bolt ablakán keresztül jól láthatóak legyenek, a város épületei. Nem is kell olyan sokat várnunk, már itt is a pincérlány, aki türelmesen vár ránk. Chanszerire nézek, aki bátorítóan mosolyog, így nyugodt szívvel rendelek, amint rájövök, hogy milyet kérek.
-Én egy cseresznyéset kérek.
Mondom végül a pincérlánynak.

~Szervusz Álomkelő, nagyon szép neved van
Próbálom megismételni a vadmacska mutatványát, és ha nem reagál, akkor elismétlem az egész mondatot hangosan is.
Közben elindulunk a cukrászda felé, és végighallgatom a kérdésemre adott választ. Biztos nagyon sokat tud a macskákról ez a lány.
A sütizőben elfoglaljuk a jól megérdemelt helyünket, és a pincérlány is gyorsan felveszi a rendelést, és nem kell sokat várnunk, már meg is a rendelt édességek.
Mielőtt elkezdenék mesélni visszamosolygok a lányra.  
-Mit is kéne magamról mondanom?
Teszem föl a kérdést, hogy több időm legyen gondolkozni.
-A lovag kasztot választottam, hogy megvédhessek másokat.
Remélem nem lesz baj abból, hogy a leendő céhvezéremnek elmondom a kasztomat. Egyébként se értem mire ez a nagy titkolózás.
-Szeretnék minél előbb kijutni, hogy minél előbb újra találkozhassak a családommal.
-Még csak alacsony szintű vagyok, mert sikerült úgy eltévednem az erdőben, hogy nagyon sokáig nem tudtam kijutni onnan. Ha a bátyus nem talált volna rám és kísért volna vissza a Kezdetek Városába nagyjából másfél hete, akkor talán még most is abban az erdőben bolyonganék.
-Nemrég küzdöttem valakivel a céhedből, aki azt mondta hogy nagyon jól küzdök, csak fejlődnöm kell még egy picikét. Nem biztos, hogy jól emlékszem a nevére, de szerintem Timmódusznak hívják.
Nagyjából ennyit tudok mondani magamról, de még nem hagyom abba a beszédet, mert eszembe jut valami fontosabb.
-Vadmacska, világoskék vadmacska füleket szeretnék. Mennyi ideig tartana megcsinálni?
Elgondolkozok egy kicsit.
-Azt hiszem nincsen másik kérdésem.
Ha eszembe jut még valami, azt úgyis meg tudom majd kérdezni, nem igaz?
Miközben várok a válaszra belekóstolok az előttem nyugvó sütibe. Nagyon finom.

Szóval ez a fajta kommunikáció csak az egyik irányba működik, milyen kár, pedig vicces lenne, ha tudnánk így beszélgetni.
Egész nyugodtan mondom el a lánynak a történetemet, és a reakcióira, annak rendje és módja szerint válaszolok is.
-Nem történt semmi vészes, szerencsére.
Talán tényleg csak a szerencsén múlott, hogy nem futottam bele pár erős lénybe vagy egy rossz szándékú játékosba. Nem tudom, hogy akkor mit is tudtam volna tenni.
Szóval az a tollas sárkány nem csak velem volt ilyen kedves, én is örülnék egy ilyen társnak.
Amikor azt mondja, hogy nem kell sokat várni a fülek elkészítésekor, hirtelen sürgetni kezdem a lányt.
-Akkor induljunk minél előbb.
Minél előbb érünk haza a céhbe, annál előbb lesz meg a szép új fülecském.
Igen haza, mert most már végleg eldöntöttem hogy ebbe a céhbe akarok csatlakozni. Már csak meg kell várnom, hogy megkapjam az invitálást. Nem is kell sokat várnom, elkezd matatni a menüjében és pá másodperc után megjelenik az üzenet. Elolvasom, majd habozás nélkül nyomok rá az elfogadás gombra.
-Persze előtte együk meg a sütiket, ha egyszer már megrendeltük, vagy szerinted el lehet őket vinni?
Mutatok rá az előttünk fekvő tányérokra, és ha rábólint akkor felkapom a tányért a süteménnyel és elindulok kifele. Nem véletlenül választottam az ajtóhoz legközelebb eső asztalt. Így sokkal gyorsabban kint tudok teremni az utcán és elindulni a megfelelő irányba. Olyan gyorsan megyek, amilyen gyorsan csak tudok, de rájövök hogy fogalmam sincs merre kéne keresni a céhet.
ööö, melyik szinten van a céhetek? A céhünk.
Ezt azért jó lenne tudni. És olyan jó érzés volt kimondani, hogy a céhünk.

Ez a szemcsillanás, mikor megmondtam neki, hogy csak haza kéne menni és kész is lenne a pár cicafül, szinte megolvasztja a szívem, akár csak a tűz a margarint :F Ez a hasonlat is csak azért jutott eszembe, mert tegnap sajtszószt készítettem tésztával. És egyébként is olyan szép látvány a valóságban is, ahogy olvad a vaj és a margarin... csak az illatukat nem bírom már annyira ^^;
Nálam még jóval hátravan a süti kövérebb része, de nem bánom, ha most félbe kell hagynom a lányka miatt. Bólintok, hogy persze, véleményem szerint elvihetjük őket, de mikor felpattan, azért felemelem a kezem.
-Nana, nyugi. Először rakd el. És még fizetni is kell, egy perc, sietek ^^
Az inventory-ba állítom a félig megevett sütit - elméletileg úgyis kell neki 24 óra, mire szétoszlana pixelekre -, majd a pulthoz lépek és jelzem a fizetési szándékot. Szerencsére egy NPC-vel gyorsan lehet dolgozni, és amint megszabadultam a kellő aranytól - meg némi plusztól az elvitelért cserébe -, mosolyogva visszalépdelek a lányoz.
-Na most mehetünk ^^
Szinte már szalad is, mintha szárnyakat növesztett volna. Nagy örömmel a szívemben nézem a céhjelvényt az életcsíkja fölött, míg hosszú léptekkel igyekszem lépést tartani vele, amíg meg nem torpan. Nem tudom megállni kuncogás nélkül, ahogy kérdez, olyan aranyos, hogy szinte meg kell zabálni *.* Ismét megérintem a vállát, ezúttal ölelve.
-Az első szinten, Kezdetek Városa, északi rész. Úgy néz ki, mintha fák nőtték volna be, és rengeteg tornya van. Mindjárt meglátod.
Elnavigálom a teleportkapuhoz, majd belépünk és kiejtem az úticélt. Már a városban magabiztosabban mozogva indulok a célunk felé, és mikor odaérünk, kíváncsian lesem Shakan reakcióját. ^^

//Ha gondolod, ezután válthatunk topicot, akár az északi részre, akár a céhházba //