Urbus

//Jay :3//

Hallgatom, amit magyaráz, de nem igazán értem @_@ Mit keresne egy lencse a szememben? Kicsit töprengek a dolgon, de aztán feladom. Nem értem és kész, de a Jay bácsi szerint én szerencsés ia vagyok, hogy jól látok nélküle, szóval örülök és megint lóbálom a lábam.
Aztán mond még valamit azzal a Channal kapcsolatban, de csak azt érzem, hoyg a Hugi egyre idegesebb lesz. Egyre jobban zavarja, hogy elhúzódik a beszélgetés, pedig én arra számítottam, ha van valami, ami elterelje a figyelmem, akkor nem lesz baj vele. Tévedtem, de lehet, hogy csak túlzottan is törődtem most a Hugival és nem figyeltem eléggé a Jayre.
-Én nem szeretek ölni, csak ha nagyon muszáj. -válaszolom, jóformán az orrom alatt dünnyögve csak, miközben igyekszem kirekeszteni magambóla Hugi csápjait-ködét-akármilyét, amivel úrrá akar lenni az agyamon. Végül jobb híján behunyom a szemem és halkan elkezdek énekelni.
-Mirror, mirror, tell me something...
Pár sor után érzem is, hogy a Hugi kezd visszavonulni, mert már nem figyelek annyira rá. De tényleg, ha nem gondolok arra, hogy ő is itt van, akkor nem tud tenni semmit. Kinyitom a szemem és mintha mi sem történt volna, a Jay bácsira nézek.
-Te szoktál énekelni? Vagy a Chan-chan? Amúgy miért csak utána aludtál szobában, miután megtaláltad? -jönnek elő az újabb és újabb kérdések, de ezután a három után megállok, mert nem akarom szegénykét megbombázni, nehogy elszaladjon, mint sokan mások.
Bár ők a Schizophrenia láttán szaladtak el. És azokat mindig szándékosan mutattuk meg nekik. Jay bácsi vajon kíváncsi lenne rá? Kicsit remélem, hogy nem... nem tudom, hogy fogadná.

//Saya//

Látszik szegény arckifejezésén, hogy hiába mondtam én itt el a szemüveg lényegét, nem sokat értett meg belőle. Egyem a szívét, még olyan kicsi..
Megintcsak láblóbálás, bár most a kindertojás elmarad, viszont valamit motyog, amit hála égnek hallok is, mert nincs túl nagy zaj körülöttünk.
-"Én nem szeretek ölni, csak ha nagyon muszáj."- mondja nagy komolyan, majd becsukja a szemét és elkezd énekelni valamit, amit nem ismerek, de mégis ismerős. A szövegét legalábbis ismerem. Asszem. Vagy mégsem?
-Ne aggódj, a mobok elpusztítása nem számít ölésnek, hisz újrateremnek. Nem éreznek semmit, csak egy programozó által megírt algoritmus alapján reagálnak a mi tettünkre. Más játékosokat pedig isten ments, hogy megtámadjak idebent. Más játékban még rendben lenne, pvp meg hasonlók, de itt, ahol a valódi életünkkel játszunk, nem igazán jó dolog megölni másokat. Nincs jogunk elvenni senki életét. Nem mi adtuk nekik, nem is vehetjük el.
Miután befejezte énekét, rámnézett, majd megkérdezte tőlem, hogy szoktam-e énelekni.
-Nem, illetve csak nagyon ritkán. Anno egész jó hangom volt, sőt, még énekkarban is voltam, hatodikos koromban az általánosban. Öregek otthonában is voltam fellépni, szebbé tettük a napjukat pár kellemes népdallal, amit még ők is ismertek. Chan-chan nem nagyon szokott énekelni. Vagyis de, főleg, ha egy neki kedves dal hallatszódik fel, sokszor hallottam már a dallammal együtt dúdolni, esetleg a szöveget is énelekni, de csak nagyon halkan szokta.
Újabb kérdésére, miszerint miért csak azután aludtam szobában, miután megtaláltam Chant, kissé megvontam a vállam:
-Igazából nem tudom. Amíg nem találtam meg, csak félig voltam önmagam. Chan egy részem majdhogynem, nélküle nem tudok élni. A sok éves kapcsolatunk olyan mélyre szövődött bennem, hogyha elveszíteném, egyből utána mennék. Hiába mondaná, hogy ne, nem tudnék úgy ellenni, hogy ő már nem él. Sokáig mintegy zombiként éltem mindennapjaimat idebent, sokszor nem is emlékeztem arra már kétségbeesésemben, hogy mit tettem aznap. De aztán a mezőn megtaláltam végre, és újra együtt vagyunk mostmár - nézek fel az égre, kicsit nosztalgiázgatva, a régi emlékekre emlékezve.
-No, és neked van valakid, akit szeretsz? - kérdezősködöm. Bár még kicsi lány, de attól még lehetnek szerettei, főleg a szülei, testvérek, ilyesmi.

//Jay :3//

~Ennek a dumagépnek sosem áll be a szája? Idegesít.~
Téged minden idegesít. De miért zavar? Legalább van valaki, aki szóba áll Velem! Miért kell neked mindig mindenbe belekötnöd?
~Ilyen a természetem. Ez a srác meg a szokottnál is jobban idegesít. Na figyeld csak, kalandozzon el egy pillanatra a figyelmed, és már a karját fogom majszolni!~
Miközben Hugival veszekszem, a Jay bácsi magyarázata csak háttérzajjá tompul. Nem tudok rá koncentrálni, Hugi szinte magához vonzza a figyelmemet, hipnotizál, mint egy álnok kígyó. Azt akarja, hogy előre engedjem, és alig bírom visszatartani. Hatalmas az ereje, pont, mint mikor a Haruval beszélgettünk, és félek, hogy a Jay bácsit is meg fogja akkor támadni. És a Haru szimpatikus volt neki, így hagyta, had menjen a dolgára, de a Jay nem, szóval biztos meg fogja...
-Izé... -töprengek a kérdés hallatán. Nem igazán értem, mi köze van neki a Chanhoz, vagy hogy amit mondott, hogy kéne elképzelni. Mi az, hogy 'együtt lenni'? Valami mocorog a fejemben, hogy én tudom, mi az pontosan, de nem tudom, honnan.
-Nem tudom... -felelem végül a lábamat lógatva. Most nem lendítgetem, mint eddig. -Volt a Papa, de rá nem emlékszem. Meg van a Hugi... többre nem emlékszem. -masszírozom meg kicsit a halántékom, aztán megint a Jay bácsira nézek. Emlékeztet valakire, de nem tudom, kire.
Kinyitom a szám, és szerintem a Hugi gonoszkodhatott megint, mert olyat mondtam, amire nem is számítottam.
-Ismered a pitypangvirágot?
De nem a Hugi lehetett, mert a kérdés hallatán mintha összerezzenne és visszavonul. Egyre halványul a gyilkolási vágy a fejemben. Kicsit fel is lélegzek.

//Saya//

Miközben kérdezgettem, többször körbenéztem, hátha látok valaki gyanúsat, de továbbra is senki. Chan már vagy egy órája elmehetett, már éjfél körülre jár az idő. Magam sem tudom, mennyi, de nem fogom megnézni: nem akarok bunkónak tűnni, hogy zavar, vagy ilyesmi.
Kíváncsi lennék arra, vajon milyen Saya kasztja. Állatidomárt tudnék elképzelni, vagy hasonlót, de mondjuk egy kardforgatót nem igazán.
Immáron sokadik kérdésemre, miszerint van, akit szeret, kicsit elgondolkodott, de rendesen válaszolni már nem tud rá, csak kicsivel később.
-Volt a Papa, de rá nem emlékszem. Meg van a Hugi... többre nem emlékszem.- kezdte el masszírozni a halántékát, mintha fájna a feje.
- És a papád meg a hugod merre van? Ő is itt bent, vagy odakint? Gondolom, mivel azt mondtad, nem emlékszel a papádra, így már eltávozott... Sajnálom. - paskolom meg megint egy kicsit a fejét.
-Csaknem fáj a fejed? Elég késő van, lehet, aludni kellene mennünk lassan.
Következő kérdésére meg én gondolkoztam el:
-Ismered a pitypangvirágot?- sóhajtott fel kicsivel a kérdés után.
Hűha. Pitypangvirág. Asszem, az az ami ehető. Ja.
-Aha, azt hiszem ismerem. Először ilyen sárga szirmai vannak, aztán befehéredik, ha jóra gondolok. Azokkal régen sokat szórakoztam, főleg másokkal, mindig egymásra fújtuk. Ahol laktam, ott a tópart mentén rengeteg volt belőlük, szóval nem egyszer teljesen fehérré varázsolta a fűt. Érdekes volt. Miért kérdezed egyébként?
Megvárom, míg válaszol, aztán megkérdezek még valamit:
- Tényleg, valamit szerettem volna tőled még megkérdezni. Milyen a kasztod? Én kardforgató vagyok :)Bár sokat gondolkoztam azon, hogy íjász legyek-e, avagy sem, aztán végül ez mellett döntöttem.
Kissé hátradőltem a padon, mint egy jóllakott napközis, majd felnéztem az égre, a sok-sok pixelcsillagra. Milyen szép is ez...

//Jay :3//

-Nem, nem fáj... -rázom a fejem a kérdésre, és leeresztem a kezeimet. -A Hugi meg... szóval nekem csak három évnyi emlékem van. Mikor felébredtem, akkor már a Papa búcsúlevele fogadott. Előtte nincs emlékem. -...csak foszlányok.
A pitypang leírására viszont a Hugi megint elkezdett mocorogni, dühösen és vérre szomjazón. ~Miért nem fogja már be? Miért nem fogjátok már be mindketten???~
De mi a bajod, Hugi? Mi idegesít ennyire.
~Minden. Ez a srác, ez a környék, ez a ..... beszéd. Le akarom tépni a fejét, nézni, ahogy folyik ki a vére, megkóstolni, bár biztos valami keserű ...~
Ne beszélj már ilyen csúnyán, nem illik! És amúgy is, itt nincs vér, csak pixelek.
~Tojok rá! Engedj előre, had küldjem el a jó...~
-Pedig az íjász jó én majd az akarok lenni amúgy most.... -hadarom, szó szerint hadarom, mert ki akarom zárni a Hugit, de nem megy. Szó szerintfáj, támad, széttépi a figyelmem, olyan, mint valami bedühödött farkas, ami minden körmével és agyarával engem mardos. Most már fáj a fejem és egész testemben reszketek.
Oldalra dőlök, arcomat a Jay bácsi ingébe fúrom, két kezemmel szorosan markolom a ruhát és küzdök, de érzem, hogy nem megy. Most veszíteni fogok, mert a Hugi olyan erővel tőr rám, ahogy még sosem ezelőtt. Először a lábaim nem az enyémek, aztán már a karjaim. Nem tudok ellenállni, a Hugi lassan, centiről centire kényszerít arra, hogy elmenjek innen, hogy átadjam a helyem, és mindez csak azért, mert az éjszaka eredetileg az övé...
-Sajnálom. Kérem, küldje vissza. -sutyorgom még, aztán már a hangom sem az enyém. A Hugi felnéz a Jay bácsi arcába, érzem, ahogy elvigyorodik, és úgy hőrgi az utolsó szót, amit még én akartam, de elvette.
-...árnyharcos.

Nem fáj a feje, akkor itt valami más probléma lesz. Tényleg lehet, hogy mikor magában beszélt, akkor nem magához beszélt? Nem ez lenne az első eset, hogy ilyet látok.
Elmesélte, hogy alig van emléke. Szegény, sajnálom az ilyen embereket. Az unokabátyámnak is volt egy balesete, ő egyáltalán nem ismerte fel az embereket, viszont hosszú terápia után rendbejött. Remélem, Saya is rendbe fog majd jönni, ha kikecmergünk ebből a világból.
Mikor újra beszélni kezd, alig értem, olyan gyorsan mondja el, hogy íjász akar lenni, majd oldara dől, és a már korábban is érzett erővel arcát a mellkasomba fúrja, remegve, szorítva a ruhám. Sok mindent nem tehetek, mint átkarolom, és próbálom nyugtatni.
- Nincs semmi baj, nyugalom...hé...hékás...minden rendben?
Nem válaszol, nem csinál semmit, csak szorít, megint. Már biztos vagyok benne, valami ellen küzd. De mégis mi ellen?
Kis sustorgás, melyből sokat nem értettem, csak annyit, hogy küldjem vissza. Mégis kit és hova? Ennek nem sok értelme van...
Még egyszer megsimogatom a fejét, mire felemeli azt. Szemeiből maga az ördög néz vissza, olyan tűzzel és gyilkolási vággyal telítve, amelyet csak párszor láttam életem során, majd csak egy hörgés jön ki a száján:
-...árnyharcos.
Szóval ez a kislány egy árnyharcos, két személyiséggel. Na, ez már döfi.
-Szóval árnyharcos. És kedves árnyharcos kisasszony, mit tervezel tenni velem, ha szabad érdeklődnöm? Ha megpróbálsz megtámadni, szólok előre, nem lesz könnyű dolgod. Egyébként is, most nálam van az előny. Itt ülsz mellettem, én meg bármikor le tudlak fogni. Mellesleg nem veled beszélgettem, hanem Saya-val. Kérem őt vissza, hadd búcsúzzak el tőle, aztán majd beszélgetek veled is. Oké?
Nem ijedtem meg tőle, inkább csak meglepett. Megtanultam valamennyire kezelni az ilyet. Felugrani nem fogok, az biztos. Ha rámtámad, azonnal védekezem. Félelmet nem mutathatok, mert nagyon jól tudom: ha egy gyilkos megérzi az áldozata félelmét, csak még jobban bedurvul. Már ha egyáltalán gyilkos. A szeméből számomra egyértelműen ez tűnt ki.

//Jay :3//

-Nicsak. A hülye barom mégse olyan hülye, mint képzeltem. -szélesedik egy kicsit a Hugi vigyora, miközben elengedi a Jay bácsit és megigazítja a hajam. Félek, rettentően félek, de most hiába nyüszítek, azt csak a Hugi hallja.
-Ez meglepett, de ettől még nem foglak jobban kedvelni. Én kérek elnézést, de már falra másztam a folyamatos üres pofázásodtól, és amúgy is... az esték az enyémek, a Nővérkém ezt ígérte, de persze sosem tartja be. -mondja sértődötten, de nem reagálok rá. Tudom, hogy akkor bántana, mint az előbb, vagy bántaná a Jayt, és én egyiket sem akarom. Már elöl van, már a férfi is kitalált mindent, vagyis talán nem vagyok egyedi eset? Vajon mások testvérei is kerülnek ilyen helyzetbe?
A Hugi kicsit csillapodik, de nem jön vissza, mert nem akar. Csak lóbálja a lábaimat, pont úgy, mint én nemrég.
-Nem. Megmondtam, idegesített a sok duma. Eredetileg azért jöttem elő, hogy megöljelek, de egy ígéretem van csupán, amit megtartok neki is: mégpedig az, hogy nem színezem be pirosra ezt a valamit. -mutat az indikátorunkra és mosolyog. Én közben fellélegzek, hogy mégse öli meg. -Esetleg később felbérelek valakit ellened... vagy a Cicafül ellen. Oh, apropó... őt már egyszer majdnem sikerült megölnöm, tudod, ugye?
De Hugi, nem hiszem, hogy az ő volt. Annak a lánynak pókja volt, a Channak meg macskája van.
Nem reagál rám, ellenben a Jay bácsi mondatára elneveti magát.
-Elbúcsúzni? Velem beszélgetni? Hülye. Pont hogy a beszélgetésnek akarok itt véget vetni, mert már elegem volt belőle. Viszont előtte egy kérdés: hogy tudsz te ennyire idegesítő lenni, he? Az a macskafülű bige süket talán, hogy ezt eltudja viselni?
Legszívesebben befognám a füleimet, hogy ne halljam, de nem tehetem, mert most kényszerítve vagyok. Nem tudok mozogni, nem tudok arra nézni, amerre én akarok, semmit. Csak imádkozom magamban, hogy a Jay bácsi valahogy nyugtassa meg a Hugit és had mehessek vissza. Ígérem, azonnal elköszönök és megyünk vissza az első szintre, Hugi, csak engedj vissza!

//Saya//

Minél többet beszél, annál jobban idegesít. Fennhéjazós, beképzelt, kiaőnem. Pontosan az, amit az emberekben a legjobban gyűlölök. De mégis mit várok egy ilyentől? Lehet, nem is ember. Nem elég, hogy lehülyebarmoz, de még azt is mondja, hogy egyszer megpróbálta megölni Chant. Főleg az, hogy felbérel valakit. Na, erre már nagyon bepipultam, és azonnal felpattantam a padról, de ő csak tovább beszélt, mit sem törődve velem. Az idegeim már a plafont veri, az adrenalin a véremben csak nő, a pulzusom 200 felett van. De azért végighallgattam a monológját, majd válaszoltam.
- Na idefigyelj te... azt se tudom, hogy hívnak. Egy: nem vagyok hülye barom. Kettő: Chanról le lehet szállni meg rólam is. Méghogy felbérelni valakit ellenünk? Ugyan már! Ha annyira nagy vagy magaddal, akkor te magad intézz el minket. De ne akkor amikor alszunk, hanem szemtől szemben. Három: lehet, hogy egyszer sikerült majdnem megölnöd őt, de legközelebb egy ujjal se fogsz hozzányúlni. Mert ha a halálommal is, de biztosan meg fogom őt védeni! Meg még hogy én idegesítő? Nézz csak magadra! Szegény Saya itt remegett miattad, fájt, amit műveltél vele és biztos vagyok benne, hogy most is fáj, amit csinálsz vele! Biztosan ezt akarod tenni? Ilyen rossz testvér lennél, hogy bántod a saját nővéredet? Valóban ilyen rossz ember vagy? Nem hinném. Itt az ideje, hogy magadba nézz, és elmond valakinek, hogy mitől lettél ilyen. Mert hogy nem magadtól, az is biztos. Mit műveltek veled?
Majd visszaülök a padra, kissé lenyugodva. Nem ordítoztam, de mégis kiadtam magamból a dühöt. Viszont készen állok arra, hogy bármelyik pillanatban felugorjak a padról védekezni. Az biztos, hogy bántani nem fogom, csak lefegyverezni.
- Ja, még valami. Alapvetően azért tud az a macskafülű bige, ahogy te nevezted, elviselni engem, mert szeretjük egymást. Egyébként nem vagyok egy bőszavú alak, csak ha új emberrel találkozok, szeretem megismerni őt. Valami baj van esetleg ezzel?
Várok, addig várok, amíg nem válaszol a kérdéseimre...

//Jay :3//

A Hugi csak vigyorog tovább.
-Visszavonom a dícséretet. Hülye vagy. Most mondtam, hogy megígértem Saya-nak, hogy nem pirosozom be az indikátorát, vagyis nem öllek meg. De van egy ismerősünk, aki nem riad vissza egy kis gyilkolástól.
A többit inkább türelmesen végighallgatja, félredöntött fejjel, mosolyogva, és magában nevetve. A kacaj olyan vérfagyasztó, hogy szinte örülök neki, hogy a Jay bácsi nem hallja. Aztán a ruhánk fekete zsinórjával bíbelődve válaszol olyan hangszínben, mintha egy türelmetlen diákot próbálna önfegyelemre tanítani.
-Csak egyszer okoztam neki fájdalmat, azt is miattad. TE nem voltál hajlandó befogni egy percre, csak csacsogtál hülyeségekről. Egyébként sem illik a körülmények ismerete nélkül ítélkezni valaki felett. Itt én vagyok az erősebb, de Saya a test gazdája, az én dolgom, hogy megvédjem a gonosz emberektől, de cserébe talán elvárhatom, hogy a magadfajták néha megismerjék a csend fogalmát is. Nem? -majd a szemét újra a Jay bácsira szegezi. -Ez nem egy játék, mint aminek indult, hanem a Valóság egy igen torz tükörképe. Itt már nem illik szórakozni, és gyűlölöm, mikor valaki ennyire fél válról veszi az egész SAO-t.
Aztán megrezeg kicsit a jelenléte a kérdések hallatán. Furcsa érzelmek áradata hullámzik végig rajta, de hamar félbeszakad. Mi lehetett ez? Végül úgy dönt, figyelmen kívül hagyja a dolgot és koncentrál a továbbiakra.
-Heh. Még hogy szerelem. Ezt ne nekem próbáld beadni, oké? Egyébként meg ha MÁSOKAT szeretnél megismerni, akkor nem neked kéne dumálnod az egész beszélgetés 90%-ában, szerintem. -válaszolja, karjaimat összekulcsolva, és már a mosoly sincs az ajkaimon, mint eddig. Dühös, roppantmód dühös, de idegesíti a tény, hogy a Jay tisztában van azzal, hogy ő nem én vagyok, és így is áll a dolgokhoz. Megszokta, hogy senki se tud róla, és így rám kenheti minden gonoszságát, de most van valaki, aki átlát a szitán.
Hugi, eressz szépen vissza. Majd megvédelek...
~Nem. Megvárom a válaszát.~

Megintcsak szidalmazás és nagyképűség. Itt az ideje, hogy valaki leszedje ezt a kis valakit a nagy lóról! Nehogymár azt higgye, hogy ő találta fel a spanyolviaszt meg a langyos vizet....
- Lehet, hogy megígérted neki, de akkor meg ne fenyegetőzz másokkal. Ha mással megöletsz, az majdhogynem ugyanolyan, mintha te ölnél meg, csak nem te leszel vörös indikátoros. Ennyi.
Majd hallgattam, mit mond. Méghogy miattam okozott neki fájdalmat...
- Miattam? Nem voltam hajlandó befogni egy percre? Talán mert BESZÉLGETTÜNK. És nem úgy vettem észre, hogy ezzel bántottam volna őt, sőt, szerintem örült annak, hogy csacsogunk mindketten. Igaz, nem szabad a körülmények ismerete nélkül ítélkezni, épp ezért kérdeztem, hogy mi történt veled. Vagy veletek.
Szóval Saya a test valódi gazdája, ez a Hugi vagy ki csak beleköltözött..olyan mintha egy groteszk ikertestvére lenne.
- Igen, valóban nem egy játék. Talán olyannak tűnök, aki csak játszadozott veletek?
Enyhe remegést éreztem mellettem, majdnem meg is indult a kezem, hogy megint átkaroljam, de visszafogtam magam.
- Pedig szerelem. Több mint hat éve vagyunk már együtt, és semmi nem tudna elszakítani tőle, csak a halál. Mellesleg, hogyan várhatom el, hogy valaki meséljen magáról, mikor azt sem tudja, hogy megbízhat-e bennem, vagy sem? Ezért beszéltem többet, hogy Saya megnyíljon. Hogy bátorítsam, tőlem nem kell félnie.
Mélyen az immáron épphogynemkislány szemébe néztem, majd mondtam:
- Figyelj, Saya-Hugi. Nem állt szándékomban Saya-t bántani, és téged sem akarlak bántani. Nem vagyok gonosz ember, egyszerűen aggódom érte. És nem veszem fél vállról a dolgokat: ugyanúgy próbálok idebent túlélni, mint odakint. Ugyanúgy, mint ti.
Továbbra is csak ültem ott, mostmár összefonva ujjaimat, mintha meditálnék. Persze, a szememet nem csuktam le, de próbáltam minél nyugottabb lenni.
- Mellesleg gratulálok, eddig jó munkát végeztél Saya megvédésével kapcsolatban. De talán nem kellene ennyire erőszakosnak és durvának lenned másokkal. Biztos vagyok benne, hogy nem ilyen az alapvető természeted, valami okozta ezt.

//Jay :3//

Hugi türelmesen végighallgatja, de érzem, hogy hiába csillapodott le, a dühe ismét hullámot vet benne és legszívesebben megint kitőrne. Fogná a kést és beleszúrná a Jay bácsi nyakába, de azt itt most nem teheti, mert a rendszer megakadályozná. Mikor láthatólag Jay végez, nem szólal meg, csak én hallom, amit mond.
~Ez egy hülye. De megígértem. Visszaadlak. Viszont még üzenem neki, hogy ha ő dumál folyamatosan a saját dolgairól, hogy ha a te három szavadra féloldalas monológiával válaszol, az NEM beszélgetés!~
Aztán elkezd zsibbadni mindenem, ahogy lassan visszavonul a fejemből és egy gombóccá húzza össze magát az agyam mélyén. Forrong a dühtől és a csalódástól, hogy nem kenhette rám a dolgot. Még mielőtt kipróbálnám, hogy mindenem az enyém-e újra, még megszólal.
~Oh, és... áh, mindegy...~
Meg akarja neki mutatni a világunkat. A Schizophreniát.
Pislogok párat és megmozgatom a fejem. Újra az enyém. A Jay bácsira néztem, nyugodtnak tűnt, de szinte éreztem, hogy ugyanúgy ő is forr, mint a Hugi. Az ajkamba haraptam és éreztem, hogy könnyek szöknek a szemembe.
-Én... izé... még azt üzeni, hogy ha a három szavas kérdésemre fél oldalas letargi... nem.... monológgal válaszolsz, az nem beszélgetés... -teszek eleget a saját kötelességeimnek, majd olyan picire próbálom összehúzni magam, amennyire tudom. A térdeimet is felhúzom és átkarolom a lábaimat, arcomat a térdeim közé bújtatva.
-Sajnálom. Nem akartam. De sose bírta, ha valaki túl sokat beszélt. Még sosem volt ilyen, mert mindig elmentem onnan hamarabb. De most reméltem, hogy visszafoghatom. Sajnálom.... Ő nem rossz lány amúgy. Egész kedves, a maga módján. Csak néha gonosz, de amúgy ha kérek tőle valamit, azt betartja.

Hosszú monológom süket fülekre talált, ahogy látom, mert se válasz, se semmi reakció. Na szép.
Vártam pár percet, hátha valami történik, történt is, az, hogy fáradtan lehunytam a szemem. Késő is van már, meg fáradt is vagyok. Persze, el nem aludtam, de vártam.
Hamarosan meg is szólalt, Saya még átadta Huga utolsó üzenetét, hogy ne fél oldalas monológokkal válaszoljak. Oké, de akkor hogy szedjem ki belőle a dolgokat?
Ekkor Saya nagyon apróra összegömbölyödött, elbújt, mintha félne tőlem. Kicsit megsimogatom a fejét, ha engedi, hogy láthassa, nem haragszom. Bocsánatot is kért a kicsi, már lassan én érzem rosszul magam emiatt.
-Nem történt semmi baj Saya, tényleg. Valamelyest átérzem a helyzeted, jónéhány embert ismerek odakint, aki hasonló "problémákkal" küzd, mint te magad. De ne aggódj, ez kezelhető. Pontosítva, megtanulható irányítani. Csak nehéz. De nagyon.
Utolsó mondataim után inkább csendbe maradtam, mert fogalmam se volt, mit mondhatnék még. Próbálhattam volna más témába belekezdeni, de valahogy nem fűlött hozzá a fogam, inkább azt vártam, hátha ő kezd bele valamibe. Összefontam a karjaimat és hátradöltem.
-Te figyelj Saya. Te szeretsz idebent élni?
Tettem fel végül a kérdést, ami sokat foglalkoztat mostanában. Vajon a többiek hogy éreznek ennyi idő után idebent? Elfogadták? Vagy pánikolnak?
Egy biztos, én ki akarok kerülni innen. Hirtelen azonban észrevettem magam előtt egy lebegő valamit. Ráadásul csipogott, meg mintha azt mondogatta volna, hogy "Miruru".
Mivan? Ez tuti hogy egy bug. Száz százalék. El kell kapnom. Ez most mindennél fontosabb. Úgy is mondhatnám, hogy Egyes prioritású. Kapok érte valami jutalmat!
-Várj egy picit..- szóltam oda Saya-nak, majd a bug után ugrottam, az meg el előlem. Még egyszer utána, jobbra-balra kergettem, se nem tudtam utolérni. Végül egy bokorban kötöttem ki Saya előtt mikor orrabuktam a saját lábamban, és sehogy se tudtam kikecmeregni belőle, a bug meg elteleportálódott O.o

//Jay :3//

-Tényleg? -emelem fel meglepetten a fejem. Szóval vannak még olyanok, mint én? Hogy van valaki a fejükben, aki külön egyéniség? Hogy ugyanúgy éreznek és tudják, amit én? Akik sosincsenek egyedül?
Hugi mintha elégedetten bólintana bent, hogy végre "kevesebbet dumál a parasztja", vagy valami ilyesmi, pedig a Jay bácsi az öltözéke alapján nem is paraszt, inkább olyan jótanuló. Inkább mondjuk arra, hogy hogyan lehet megtanulni a kezelést, nem kérdezek rá, majd rá fogok jönni egymagam is,de most olyan jó érzés tudni, hogy nem vagyok egyedül, és nem is vagyok reménytelen. Hogy a Huginak nem feltétlenül van teljes esélye elfoglalni engem. Majd meg fogunk békélni, mi ketten, valamikor a jövőben. Aztán a Jay bácsi másra tereli a szót.
-Hmm... -hümmögök egy kicsit, a számra téve a mutatóujjam és felnéztem az égre. Világítanak lámpák, de mégis látni a csillagokat, nem úgy, mint Pesten. Vagy Japánban... -Én igen. Szeretem ezt a helyet. Sokkal szebb, mint a való élet, meg könnyebb, és nincsenek korlátok... meg ilyesmi.
Felnyúlok az ég felé, mintha el akarnék kapni egy csillagot. Nem érek fel odáig, de nem baj, mert azok jó helyen vannak ott, ahova az Akihiko bácsi tette. Közben a Jay bácsi elkezdett kergetni valami Mirurut, mókás volt figyelni ahogy kergetőzik vele. Aztán a kis bug eltűnt, a Jay bácsi meg beleakadt egy bokorba.
-Várj! -szólok rá és odaszaladok, elővéve közben az egyik késemet. Megbököm a bokrot, de Immortal Objectes, vagyis olyan lilás, így csak alányúlok az ágaknak és megpróbálom felemelni, hogy a Jay bácsi kibújhasson belőle. -Csak vigyázz, meg ne vágjalak ^^
-Amúgy... és te? Szereted Aincradot?

/Saya/

-Igen, tényleg. - mosolyodom el megint csak, bíztatóan nézve Saya-ra.
-Valóban nem hinnéd el, mennyien is vannak pontosan odakint úgy, mint te magad. Csak sokan nem tudnak róla, vagy nem akarnak tudomást venni róla, ennyi az egész.
Következő kérdésemre, miszerint szeret-e itt élni, igennel válaszol. Való igaz, hogy szebb és könnyebb, küzdelemmentesebb, és korlátok sincsenek szinte.
Kislánykánk ekkor az ég felé nyúl, én pedig alig néhány másodperc után a bokorba kerülök a bug kergetése után. Mikor elővette egyik kését, kissé megriadtam, hogy Húha kapva kap az alkalmon és tényleg elvágja a torkomat, de úgy tűnik, beváltja az ígéretét, és csak kikecmeregni segített a bokorból.
- Csak nem fogsz megvágni, ügyesebb vagy te annál...au...au...au... - szedegeti a fülemet a bokor minden mozdulatnál. Az életcsíkom ugyan nem mozdul, és nem is fáj, de akkor is au
Saya kérdésére, hogy szeretek-e itt élni, elgondolkozom, mélyen magamba tekintve. Igen vagy sem? Részben igen, de egy porcikám kikívánkozik ebből a világból.
- Hát, az az igazság, hogy nagyon sokáig nem szerettem itt lenni, bezárva egy játékba. Egyedül bolyongtam nap mint nap az utcákon, Chant keresve, de nem találtam meg. Azonban pár hónapja végre ráakadtam a páromra, és mostmár jobban szeretem ezt a helyet, mint korábban. És valóban minden könnyebb itt... se ÁFA, se adóbevalllás, se napi kötelezettségek.. minden olyan, mint egy játékban.
~ Idiotisch, mi más lenne, ha nem játék? :S ~
Miután sikeresen kiverekedtem magam a napfényes éjszakában orvul rám támadó kivilágítatlan bokorból, visszaültem a padra és eszembe jutott valami.
- Apropó, ha már így megismerkedtünk - nyitom fel a menümet - mit szólnál ahhoz, ha - kikeresem, és elküldöm a felkérést - barátok lennénk? Találkozhatnánk máskor is, segíthetnénk egymásnak a küldikben, vagy beülhetnénk egy fagyira vagy sütire az első szinten, ismerek ott egy nagyon kellemes cukrászdát. No? - simogatom meg a kérdéssel együtt megintcsak a buksiját, aztán várok a válaszra.

//Jay :3//

-De erről hogy nem lehet tudomást venni? -kérdezem elgondolkodva, miután a Jay bácsi már kiszabadult. -Mármint, a Hugi... ő mindig itt van. Mindig érzem. Amióta köszönt a tükörben, azóta folyamatosan. Mintha ilyen... gombóc lenne a fejemben, ami néha kinyúlik és tapogatja az agyam. Vagy mintha köd lenne. És mindig mond valamit, a hangja hasonlít az enyémhez, de mélyebb és szigorúbb, mintha idősebb lenne nálam, pedig ő is azt mondja, hogy a húgom... -majd tovább töprengve lóbálom a lábamat, miután visszaültünk a padra.
Jay bácsi monológjára viszont az itteni életről boldogan csillan fel a szemem, és bár a Hugi megint bele akart szólni valamit, nem hallgattam meg. Bocsi, majd később meg foglak, rendben?
-Ugye? Itt mindenki kedves, aki meg nem, abból úgyis kevesebb van. Nem kell olyan sokat fizetni, vagy olyan sokat dolgozni, meg ilyesmi! Nem értem, miért nem szeretik egyesek Aincradot >.> -vonok vállat, és a részemről ezzel le is zártam a témát.
~Na, már ez is...?~ -sóhajt fel a Hugi, mikor megjelenik előttem az ablak. "A Jay bácsi szeretne felvenni a barátlistájára". Najó, nem konkrétan ez volt ráírva, de én most lefordítottam :PMosolyogva nyomom meg azt a kék kört, ami az igent jelenti és izgatottan mocorogva, csillogó szemekkel hallgatom őt.
-Igen-igen! Én meg egy nagyon cuki plüssboltot ismerek. Meg akartunk a Shinoval is nyitni egy boltot, de ő eltűnt egy ideje, de kindertojást azt árultunk volna, a többire nem emlékszem.
Amúgy Hugi, mi baj van megint? O.o
~Csak ez a barát-dolog akkora baromság, hogy hülye volt az, aki kitalálta.~
Nyaa, ne légy gonosz >,< Ne nevezd hülyének az Akihiko bácsit!
~Honnan veszed ennyire biztosra, hogy ezt ő találta ki?~
Miért, nem?
~Hogy te mekkora egy...~
>< Felemelem a kezem és kicsit megütöm a fejem, hogy hallgasson el. A Jay bácsi már tud róla, ezért meg merem őt fenyíteni őelőtte is, majd bocsánatkérően rámosolygok. -Myuu. Gonosz. Rossz dolgokat mond. Néha megütöm, mikor ilyen, de sosem társaságban, és ettől most talán megijedt picit és visszavonul. Bocsi^^

-Hát, hogy hogy nem lehet tudomást venni róla? Valaki például nem gondolja azt, hogy ez más, ez nem ő... vagy azt hiszi, hogy csak beképzeli. - bizonygatom- Vannak olyanok is, akik Istennek hiszik ezt a belső hangot, vagy magának az Ördögnek. Te ismered valahogy a Hugodat, így ismer ő is teljesen, át is tudja feletted venni az irányítást, ha nagyon akarja. Idősebb lehet, bármennyivel, akár több száz évvel is.
Szép lassan tényleg elalszom a padon, pedig itt az álmosság teljesen máshogy jelentkezik, mint odakint.
-Igen, igen. Miért nem szeretik? Mert börtönnek érezhetik. Például, akinek a családja vagy a párja, vagy bárkije kint van, el van szakítva tőle.. ha Chan kint lenne, én se szeretnék idebent rostokolni. Akkor már biztosan 100-as szintű lennék
Barát-felkérés-küldés sikeres, Saya-t felvettem hát a barátlistámra. Mosolyogva fogadta el, így gondolom örült neki. A fagyizós-sütizős ötletemet is örömmel fogadta, csak úgy ragyogott az örömtől.
-Na, akkor azt a plüssboltot megnézzük egyszer hármasban, persze csak ha nincs kifogásod ellene.
Shino, Shino.... mintha már hallottam volna róla. De nem tudom pontosan, ki az.
Mikor felemeli a kezét, azt hittem, hogy velem akar csinálni valamit, de csak saját magát ütötte meg, meglepetésemre. Testi fenyítés az elhallgattatásra? Érdekes.
-De az nem jó, ha ütöd magad, az neked is fáj...bár idebent nem - simizem meg a zöld kobakot.
Nagyot ásítok, majd így szólok:
-Lehet, hogy jobb lenne, ha elmennénk aludni. Gyere velem a fogadóba, fizetek neked egy-két éjszakát, meg meghívlak egy vacsorára is. Persze, félre ne érts, teljesen külön szoba, nem zaklatni akarlak én...csak tudom milyen rossz idekint aludni. Hidd el, jót fog tenni egy ágy. Nyo, elfogadod az ajánlatom?

-Jaaa... akkor már értem. -hallgatom a Jay bácsi magyarázatát arra, hogy egyesek miért nem szeretik ezt a világot, és elgondolkodva nézem egy ideig az utca köveit a lábam alatt. Ha a Papa élne, vajon én is úgy éreznék, mint a Jay, ha a Cicafül nem lenne itt? És ha a Mama is élne, akkor még rosszabb lenne? Ebbe bele sem gondoltam soha, nem tudom, miért. Milyen kis buta voltam, Hugi T_T
-Shino, egy kis fehér hajú lány, van egy macija meg egy nyuszija, és ismeri a kindertojást. -magyarázom mosolyogva, de nem hiszem, hogy a Jay bácsi ebből rájön, mert láttam már sok fehérhajút erre, a maciját és a nyusziját nem tudom, hogy látta-e valaha is >.> Meg én is már rég láttam a Shino-t, eltűnt, mint a kámfor, és remélem, nem esett baja.
Aztán a Jay bácsi is felajánlja, hogy szállást ad. Végülis, mosta Bajszos bácsi sem vár, mert mondtam neki, hogy elindulok felfelé megnézni a többi szintet, és adott is pár plusz aranyat, hogy legyen hol aludnom, előveszem a menümet és ezt meg is mutatom a Jay bácsinak is. -Köszönöm, de meg tudom hívni magamat is. De elfogadom, mármint, jövök. Túl későn indultam el otthonról és nem volt időm felfedezni, hogy merre vannak itt fogadók meg ilyesmik.
~Haha, jó kifogás. Már nekem kellett átvennem a helyed, hogy végre elinduljunk, mert semmi kedved nem volt végül kimoccanni a lukadból.~
Na de Hugi >.> Az nem is luk, hanem egy igazi szoba, csak kisebb, mint az átlag
~Tehát luk.~
Leugrok a padról, szembefordulok a Jay bácsival és kinyújtom felé a kezem, hogy úgy rázzük meg a tenyerünk, mint azoktól a nagy felnőttektől is látom mindig. -Elfogadom az ajánlatod! De... izé... biztos nem aludhatok veled? >.> Cica-Chan nem engedné? -kérdezem félredöntött fejjel. Most nem akarok egyedül aludni, nem tudom, miért, de nem akajok T.T Hugi az csak röhög, mint a sakál, és valami olyasmit morog, hogy "épp próbál nem pedofilnak tűnni, erre te ezt kéred, nem vagy normális!"... de nem tudom, mi az a pedofil, szóval nem figyelek rá

//Saya//

-No, ennek örülök, ha sikerült érthetően elmagyaráznom. Sajnos néha még én magam sem értem azt, amit beszélek. - mondom arcomon egy széles mosollyal.
Kezemmel malmozni kezdtem, de nem azért, mert unatkoztam volna, egyszerűen csak ehhez volt kedvem.
-Ahha...- szólaltam fel. - Nem, így leírás alapján sem ismerem fel Shino-t, de biztos kedves lehetett...remélem, nem lett semmi baja.
Ajánlatomra, hogy jöjjön be a szállodába aludni, kissé mintha elgondolkozott volna, de végül mégiscsak jön. Megmutatja a pénzét, hogy nem kell meghívnom, van neki bőven, de nem engedek abból, hogy az első éjszakáját én fizessem ki.
-A Kinder Tojásért cserébe én állom az első éjszakádat. Minimum. Okés?
Ezután jó sokáig csöndben van, csak bámul maga elé. Mintha ezt is felismerném. Magában besézlget.
-No, csaknem a Húgod gonoszkodik már megint veled? Hosszú beszélgetésbe kezdtél bele, vagy veszekedtek? Vagy valami más a baj? - érdeklődöm. Jobb, ha kiveszéli, minthogy magában tartsa a dolgokat, ha már tudomást szereztem róla. Különben is. Ha valaki ennyire ellenségeskedő, vagy védelmező a másikkal szemben, annak valami komolyabb oka lehet rá. Ezt pedig szeretném kideríteni, hogy pontosan miért is. Jobban meg kell ismerjem ahhoz, hogy össze lehessen rakni a mozaik darabjait.
Csak annyit vettem észre, hogy leugrott a padról, amin ültünk, majd olyan kérdést tett fel kézfogásunk után, ami kapcsán leesett az állam. Nem Magyarország állama a magas lóról, hanem az én önnön állam, a földre XD
-E....együtt aludni? Hát figyelj....öhm...hmm..
Na, ez bajos. Most hogy mondjam azt, hogy rendben van, de mégsincs? :S
-Végülis lehet róla szó, ha nagyon szeretnéd. De szólok előre, semmilyen indíttatásaim nincsenek veled kapcsolatban, és ezt most főleg a Húgodnak üzenem. Nem vagyok se pedofil, és ilyen irányú hajlamaim sincsenek. Rendben?
Miután válaszolt, nem engedem el a kezét.
-Hmm...tudod mit? Ha már együtt alszunk, akkor hadd higyjék az emberek, hogy legalább a testvérem vagy a rokonom vagy, vagy ilyesmi...-mondtam, majd gyorsan felkaptam Saya-t, és feltettem a nyakamba, mint ahogy a kisgyerekeket szokták a szüleik.
- Na, milyen a magaslati levegő és a kilátás odafent? - érdeklődtem, majd szép lassan elindultam a fogadó felé , melyben egy pihe-puha ágyikó várt minket. Remélem, hamar elalszunk, de az is lehet, hogy az egész éjszakát végigbeszélgetjük. Ilyen érzés lehet, amikor valakinek van egy kishúga...? Remek..

-Oké! -felelem a Kindertojásért-szállás ajánlatra, de mintha a kindertojás felét is visszaadta volna, vagy az valaki más volt  Oh, olyan suta agyam van, meg minden kiesik belőle. Te nem szoktál néha kiesni, Hugi?
~Honnan?~
Hát az agyamból. Áh, elkezdtél nevetni, oké, de nembaj, legalább kicsit eltereltelek, ez volt a szándékom :PMondjuk a Jay bácsi is észrevehette, mert szóvá teszi, mire elpirulok egy kicsit. Pedig nem is voltam elbambulva olyan sok ideig.
-Neeem, nem gonoszkodik ő, csak... hogy nevezik? Megjegyzéseket tesz. Most például azt mondta, hogy a Kezdetek-beli szobám csak egy luk, pedig nem is
~De luk.~
De nem!
Még kicsit fel is emelem az orrom, ahogy azt a tévében láttam, hogy "nyomatékosítsam szavaimat", és sikerül, mert a Hugi befogja, csak nagyon nevet és derül valamin, de nem tudom, min.
Aztán megbeszéljük a részleteket, és nem értem, hogy a Jay bácsi mire akar kilyukadni azzal a hosszú monológjával meg az indittatásaival O.o Vajon van egy nem induló kocsija és azzal van valami? Vagy pont hogy nincs kocsija, tehát nem tud semmit elindítani? Mivan?   Mindegy, azért mondok egy hangos "Oké"-t!
A következő felajánlatra is bólintok. -Oké, bátyus! :3 -és már fel is kap a nyakába, amit egy apró sikkantással jelzek, hogy igen, észleltem, és belekapaszkodom a hajába, de remélem, nem húzom nagyon. Ámulva bámulom a kilátást, ami elém tárul, mert ugyanaz, de mégis teljesen más, mint eddig
-Aztaaa! És te is így látsz? Ilyen magasról? Nem szédülsz néha? -kérdezem meglepődve, majd a levegőből is nagyot szippantok. -A levegő amúgy ugyanolyan. És figyi, mit jelent az, hogy pedofil? -kérdezem meg végül, mert már annyiszor mondta, hogy ő nem az, hogy lehet, hogy mégis az, de akkor vajon mit jelenthet? O.o

//Saya//

Aha, szóval csak gonoszkodik. Na igen, ez lehet a legrosszabb ebben a dologban: bárki is van benned, mind erősíthet, mind gyengíthet téged.
Kissé felemelt orral elég érdekesen nézett ki, és viccesen is, egyem meg a szívét, olyan kis édes. Tényleg olyan, mintha lenne egy húgom őáltala. Mindig is szerettem volna egy kistestvért, de (hála az égnek) sosem volt.
Miután felkaptam a nyakamba, a sikkantás után meglepődött hangon tette fel kérdéseit.
-Igen, így látok és nem, nem szédülök a magasság miatt - kacagok - Ne aggódj, egyszer majd te is jó nagyra fogsz nőni, és akkor te is ilyen magasról fogsz látni.
Következő kérdés..azt hittem, tudja mi az a pedofil, de ezt hogy lehetne elmagyarázni egy kislánynak?
-Hát, igazából, a pedofil egy nagyon-nagyon gonosz ember, aki a fiatal lányokkal és fiúkkal nagyon csúnya dolgot művel, ami fáj nekik és nem is akarják. Bántja őket. Molesztál. Kényszeríti dolgokra, amiket nem akarnak megcsinálni. Egyszóval egy gonosz ember. Rosszabb, mint a cukrosbácsi. És gyűlölöm az ilyen embereket. - Mi érteleme lenne megrontani egy kisgyereket, tönkretéve ezzel szerencsétlen életét? Meg amúgyis, miért jó ez bárkinek is? Undorító.....
Lassan el is értünk hát a fogadóba, ahol a fogadós csak lesett, hogy ki ez itt velem. De befizettem három éjszakára, és már az ajtóban is voltunk.
-Na figyi, most hajtsd le a fejed, be ne üsd a félfába - szóltam, majd guggolva bementem az ajtón, óvatosan. Bezártam magam mögött az ajtót, aztán letettem az ágyra Saya-t.
-No, én most még gyorsan dobok egy zuhanyt, meg összeütök valami vacsit. Kérsz esetleg valamit?- érdeklődtem. Vajon milyen ételeket szerethet? Az tuti, hogy én tojásrántottát fogok enni tükörtojással!

//Jay :3//

-Jaj, az jó :3 -mosolygok nagyokat, mikor a Jay bácsi mondja, hogy én is leszek majd ilyen nagy, és én is ilyen magasról fogok látni. De az biztos, hogy én fogok szédülni is, mert szerintem nincs az az ember, aki ne szédülne ilyen magasban. A Jay bácsi biztos különleges.
~Vagy már megszokta~
Igen-igen, vagy az.
-Oooh... -reagálom a magyarázatára és elfintorodom, bár ezt ő asszem már nem is láthatja, namindegy. Félredöntött fejjel felnézek az égre, hogy mennyivel van közelebb, de semennyivel, vagy legalábbis nem látok különbséget. Vajon ezt is majd akkor fogom meglátni, ha felnövök?
-És te ismersz ilyen pedofilokat? Milyen sokan vannak? Honnan ismerem fel őket? -kérdezem tovább, mert már félek is tőlük, és meg akarom őket ismerni, hogy majd ha találkozom egyel, akkor elfuthassak. Biztos mások valamiben, mondjuk nagy az orruk, vagy ráncosak, vagy ilyesmi, mert ha nem, akkor nem tudom majd és... azt majd eldöntjük, igaz, Hugi?
~Igazából nem kell aggódnod. Ha egy pedofil rád merészelne mozdulni, én elvágom a torkát... és te mész a börtönbe ~
Miért, kisgyerekeket is börtönbe zárnak? O.o
~Bizonyos mértékben igen.~
... Csúnya és gonosz világ ez, Hugi, az már bizti.
Széles mosollyal integetek a fogadós bácsinak, aki nem olyan, mint a Bajszos, de ő is cuki, majd a Jay bácsi megy tovább és tovább és tovább. Mikor bemegyünk az ajtón, lehajtom a fejem, rá az övére, pont, ahogy kérte, aztán leszállok az ágyra.
-Ooh, én már fürödtem reggel :3 -mosolygok büszkén, majd gondolkodón félredöntök a fejem. -Hmmm... nem tudom... én még kindertojást akarok, de az csoki... megvan! Legyen togyi! :3 Az a folyós :3. Szabad? :3

//Saya//

-Az biza
Következő kérdésén még csak gondolkoznom se kellett, már is kivágtam:
-Nem, szerencséjükre nem találkoztam eggyel sem még. Azért szerencséjükre, mert biztos hogy megvertem volna őket. Hogy milyen sokan vannak? Fogalmam sincs.. de vannak. És vigyázni kell velük. Honnan ismered fel őket? Hogy próbálnak minél inkább magukhoz édesgetni, hozzád nyúlni, simogatni, mindenhol. Vagy egyszerűen lefognak és elvisznek. De nálam ilyentől nem kell félned, bármikor szabadon elmehetsz, amikor csak akarsz
Gyors fürdés után teljes már átbújtam egy kényelmesebb ruhába, mint a nappali. Persze, hosszúpóló és nadrág, csak könnyebb.
A konyhába érvén előveszem a tojást a hűtő inventory-ából, majd hozzákezdtem a sajátom elkészítéséhez. Bár odakint sokkal időigényesebb lenne, ott ügyesebb is vagyok, itt még nem szoktam teljesen hozzá a dolgokhoz.
-Szóval folyós tojás rendel..de..folyósból is van többféle :S
A tükörtojás az az, amikor olajon sütöd meg a tojást, az is folyik végülis, ha a sárgáját nem sütöd át teljesen. Van még a lágytojás, amit főzni kell, viszont attól függően, hogy melyik legyen, megfelelő ideig kell főzni.
No, és hány darabot kér még a hölgy? Van még hozzá nagyon finom cipóm, esetleg uborkám, paradicsom, paprika, ami csak szemnek és szájnak az ingere.
Kinéztem az ablakon, és nyugodtságot láttam, semmi baj odakint. Vajon Chan rendben van? Biztos jó kis küldin lehet, kár, hogy nem tudtam már vele menni erre, nem volt több hely.
Mikor az általa kért tojástípust és mennyiséget elkészítettem, feltálaltam tálcán az étkezőasztalra.
-Tessék hölgyem, a lakoma tálalva
Csak úgy gőzölgött a tojás, olyan friss és finom volt. Megvártam, amíg bekapja az első falatot, aztán én is nekikezdtem a saját sajtos-tükörtojás-adagomhoz... hmm, de rég is ettem már ilyet.. *_*
-És, mit tervezel az éjszakára? Szeretnél esetleg játszani valamivel, vagy csak aludjunk?