Re: [Játékos küldetés] Leverru

by **Chancery** Pént. Május 01 2015, 19:30

Ahogy belépek (persze miután üvöltöztem egy sort Dust után), egy másik játék villan az eszembe: Swan Song. Egy régi, de ötletesen megalkotott visual novel, amit végül nem sikerült végigolvasnom, most viszont azt kívánom, bár megtehettem volna. A városkát benne földrengés rázza meg és zúzza ízzé-porrá, hogy végül csak egy maroknyi túlélő maradjon egy ehhez hasonló, sőt, talán pont ugyanilyen templomban. Elméletileg megannyi borzalmas katasztrófa is történik velük, de odáig már nem jutottam el.
-Álom?
Forgok körbe-körbe, de a macska nincs a közelemben. Nosza, ideje lenne ellenőrizni, merre járhat, de nem látom még a kistérképen sem a nyomát. Hova tűnhetett? Suspect

Bár igaz, túl sok időm ezen töprengeni nincs. Hiába a templom, hiába a láthatatlan hit, az oltalom, ami talán megvédhetne, megérkeznek az üldözők. Sem macska, sem főnix nincs már velem, csak a bot, amivel hiába ütlegelem őket már a sarokba szorulva. Harapnak, akár azok a képzeletbeli fekete kígyók, és végül hiába sikoltok, tudom, hogy vége lesz hamarosan. Ennyi lenne az élet? Már nem lesz második esélyem?
Ugyanaz a vijjogás, ugyanaz az árny, amely megfosztotta tőlem Dustot, de ezúttal engem kap el és emelkedik velem a magasba. Mi lehet ez? Olyan, mint a hatalmas fekete bagoly, Kuro az Ori and the Blind Forest-ből. Az is egy fantasztikus játék...
Ahogy repülünk, akaratlanul is lefelé nézek, a város irányába. Merre lehetnek Yuichiék, töprengek, vagy hogy egyáltalán hányan is vagyunk, de minden megváltozik a szemem előtt. Ahogy repülünk, látok egy kikötőt, benne egy hajóval épp. A város közepén modern, magas épületek, az üvegekről visszacsillan egy-egy pillanatra a Hold fénye, míg a város körül omladozó, régies parasztházakat pillantok meg. A kettő határán mint valami gargoyle, üldögél egy alak, hosszú haját selyemként lebegteti a szél, fehér ruhája pedig szinte világít a sötétben.
Mintha érezné, hogy figyelem, ő is felém fordul. Sárgászöld szemei megvillannak és elmosolyodik, meglebbenti dús macskafarkát, amiről eddig is azt hittem, a hajának része. A rózsaszín macskalány, aki már álmaimban is szerepelt olykor, akinek még Halloweenkor is beöltöztem, végül elrugaszkodik a tető széléről és karjait kitárva, kecsesen landol a szomszédos tetőn, hogy végül négykézláb szaladjon tova, mint egy igazi négylábú. Az egyik ház után túl széles mélység fölött akar átívelni, de hiába kiáltok neki, eltűnik a sötétben.
Kisvártatva viszont felbukkan egy gyönyörű, smaragd sörényű, fehér bundás keleti sárkány hátán, a szarvaiba kapaszkodva, és tekeregve repülnek tova a messzeségbe.
Mindezt leszámítva üres a város az én szemeim számára. Csakis állatok, főleg macskák, népesítik be, akik egykedvűen üldögélnek itt-ott-amott.

by **Nio** Hétf. Május 25 2015, 13:54

A helyszín hirtelen változott meg. Hamarosan nem a kandalló és a kis ház képe fogadott mikor kinyitottam kisírt szemeimet. Nem tudom mikor, vagy, hogy hogyan, de a világűrbe kerültem. Ha nem szorulna össze a szívem akkor talán még lenyűgöző is lehetne ez a kép. De ez nem így van. A csillagok és a messzi bolygók ugyan némiképpen megnyugtatnak, de nyugalmat mégsem hoznak felkavart szívembe.
Egy ideig nem is mozdultam, csak lebegtem ott a semmibe magam elé révedve. Nem tudtam kiverni fejemből tettemet, mely azonban már nem sokáig fog kísérteni. Hamarosan mindennek vége. Szemeimet lassan lehunytam, majd újra kinyitottam, és ha tudtam volna ugrottam volna egyet. Yuichi is ott volt, és nem is olyan messze. Könnyedén mozgott, bár szinte gépiesen ment valamerre.
-Yuichi...- suttogtam,, majd próbáltam mozdulni felé, de hiába. Próbálkozásomból csupán vergődés lett, közelebb egy centit sem jutottam.
-Yuichi- ismételtem meg erőteljesebb hangon, de semmi. Ő csak ment valamerre én meg vergődtem és kapálództam tovább, ahogy eddig.
-Yu... - kezdtem ismét, ez alkalommal sokkal hangosabban akartam, de torkomon nem jött ki hang.
Amennyire tudtam torkom felé emeltem kezemet, ami nem pont oda érkezett. Azonban ez nem változtatott semmin. Nem kaptam levegőt. Nem tudtam szólni, és lassan már lélegezni sem. Tüdőmben is éreztem, hogy onnan is elfogy a levegő. Még ugyan kaptam egy kicsit levegőt, de csak éppen. Kapkodva és zihálva szedtem a levegőt.
Kapálódzásommal csakhamar leálltam, hiszen értelmetlennek láttam. Nem jutottam vele semerre. Hát tényleg nem lenne tovább? Néztem fel vágyakozva Yuichi után, akinek a hátát még láttam valamennyire, bár úgy tűnik többet nem érhetem el.

by **Strea** Pént. Júl. 10 2015, 13:20

Cear jelezte hogy kilép Surprised

Repülve, lebegve vagy éppen fuldokolva, de fogy a hp-tok. Rohamosan. Majd egyszercsak vége, nincs tovább, és az utolsó kis piros szösz is eltűnik a sávról. Hideget éreztek, és nyirkosságot: a Nagy Síkságra leszállt az éj, már ki tudja, mennyi ideje. Ti pedig ott fekszetek a közepén, egymás mellett, és végre ébredeztek. Legalábbis ti hárman: a többiek mellettetek hevernek, láthatólag csak alszanak, illetve kábultan alszanak, ám ahogy nektek is, nekik is ment le már az életcsíkjukból. Persze nem a teljes mennyiség, mint ahogyan azt az előbb érzékeltétek; úgy nagyjából a zöld és a sárga határán van mindenki, ám hiába próbáljátok, nem tudjátok őket felébreszteni. Rájuk még hatnak a pollenek, amire ti - úgy tűnik - egy kicsit kevésbé vagytok érzékenyek, mint társaitok. Na nem mintha lenne bármire is időtök: vannak páran, akiknek egyáltalán nem tetszik, hogy felébredtetek. Zöld leveleiket egészen fölöttetek himbálják, és fehér gyökereikből pár rögtön rátok tekeredik, körbefonva végtagjaitok. Majd újabb adag port igyekeznek rátok szórni, remélve, hogy be is lélegzitek őket, visszamerülve a képzelet világába, eközben pedig folyamatosan sebeznek titeket, és nem is kevéssel. Ha felfelé néztek, a piros indikátoruk felett a következő felirat olvasható: Ördög Ujja. Összesen tíz darab van belőlük. És cseppet sem barátságosak.

A mob pontjai benne vannak a Bestáriumban. Két kört kaptok, ebben reagáljátok le a történéseket, szabaduljatok ki és végezetül, győzzétek le a szörnyeket. Dobni nem kell, mivel 10 hp-jük van és 2-es gyorsaságuk. Határidő a két körre: július 19, vasárnap éjfél; de jó lenne, ha nem kéne addig várni. Sorrend nincs, ezek után márcsak a zárókör jön.

by **Hayashi Yuichi** Pént. Júl. 10 2015, 15:38

Nincs tovább, hát vége. Elfogyott az életerőm, Nio is mozdulatlan, élete elfogyott. Örülök, hogy találkoztunk. Találkozzunk végre kint is.
Hideg van, egyenesen hűvös, a vizes érzettől, amit a hátam alatt érzek. Megmozdultam, engedtek az izmaim és az ujjaim. Nyöszörgő hangot kiadva felültem és igyekeztem befogatni a sötétet. Nem fájt semmim, ami azért zavart. Megtapogattam a lábam mellett a földet, ahol fűszálak akadtak ujjaim közé. Belemarkoltam, hogy megkapaszkodjak benne. Szemem kezdett hozzászokni a sötéthez, így tudtam végre alakokat kivenni. Egy rét, vagy tisztás, és alakok vannak itt. Feküdnek. Nio!
- Nio! - kiáltottam el magam. Mire betapasztottam a szám. Nem biztos, hogy jó ötlet. Hol vagyok? Az életerő jelzőm zöldben volt, de jelentősen megcsappant az életerőm. Nem lehet. Még mindig nincs vége. Némi füvet kitéptem, ahogy a könnyeim is kicsordultak. Hála Istennek életben van. Vártam egy kicsit, hogy tovább tisztuljon a kép, mikor is inkább bekapcsoltam a látásom. Rengetegen hevertek itt. Aludtak és feküdtek, volt aki mocorgott. Chan, Nio! Add hogy ők legyenek. Halkan szólogattam őket, remélem nem hiába. Amikor is fentről levelek táncának sziluettje töltötte be látterem. Lábamra és törzsemre kötélszerű, de mégis enyhén nedves valami tekeredett. Erős volt a szorítása, de nem lehetetlen kitörni belőle. Az egyik ilyen lény felé néztem, ami szintén rátekeredett valakire. Felismertem a borzalmakat. A hallucinogén hatású.. a neve ott világított vörösen vészjóslóan indikátora felett. "Az Ördög Ujja". Eszembe jutott, ahogy Judy elbánt korábban azzal a teremtménnyel. - Elkell égetni őket, hall engem valaki?! - kiáltottam hangosan - El kell égetni őket! - küzdöttem, de nem eresztettek egyhamar. Mire egy indát lefejtettem magamról két másik nőtt a helyére. - Chan, ha hallasz égesd el őket! - bízva benne, hogy ő is a fekvők között van. Mert ha így van, Nionak is itt kell lennie.

by **Chancery** Pént. Júl. 10 2015, 19:50

Még sokáig néztem, ahogy a lány eltávolodik a sárkány hátán, ahogy pár sötét alak szállt fel a hajóra, és ahogy némely gargoyle megmozdul, hogy kicsit odébb lépjen, esetleg nyújtózkodjon egyet. Szívbe markoló, fájdalmas és fenyegető visítást hallok, ahogy egy elhagyatott kocsi tetejére ugrik valami fekete. Alakra egy hatalmas macskára, főleg párducra emlékeztet, de bunda helyett valami fényes, csillogó és nyálkás borítja a testét, lecsepegve a földre is. Magam sem tudom, miért villan az a szó az eszembe, hogy "árnypárduc".
Mint ahogy azt sem sejtem, honnan tudhatom a macskalány nevét.
Chan...
Lehunyom a szemem, hogy ne is lássam a csík fogyását. Itt akarok maradni. Akrinában.
Chaan...
Megtennél nekem egy szívességet?
Térj magadhoz
Game over vagy bármi ilyesmi helyett, csak a hideg veszi át a terepet. Valahogy végül a menetszél, a repülés érzete is eltűnik, de olyan nyomtalanul, hogy először észre se vettem. Kinyitottam a szemem, megnézve magamnak a fölém magasodó, furcsa árnyékot, amiből lassan kibontakozott Álomkelő aggodalmas macskaképe.
~Na végre, te lustaság! Iparkodni kéne...~
-Mmm.... mmié....? -próbálok feltápászkodni, de valami nem igazán hagyja. Azok, amiket először szentjánosbogaraknak néztem, csak később mutatják meg magukat nekem, miszerint nem azok. Ördög Ujja, hallottam már róluk, talán pont Ellentől vagy Shukakutól.
El kell égetni őket.
Tágra nyílnak a szemeim, mikor meghallom a kétségbeesett hangot. Ez Yuichi, és rá kisvártatva még a nevem is meghallom. Igen, egy pillanatra dobban is a szívem, hogy hoppá, most talán végre hasznos lehetek valamiben *.*
-Jól van! -próbálok visszaszólni, bár az én hangom még jóval erőtlenebb. Nem is próbálok felkelni a helyemről, Álom eltűnik a szemem elől, ő ugyanis karmaival próbálja elkapni a mocskokat, amennyit csak ér, főleg Yuiról. Én pedig mereven nézem őket.
Égjetek.
Kis tüzeket akarok látni, ahogy elhamvadtok :]

//Álom támadja őket, én pedig Pirokinézissel igyekszem rendet tenni. :3 //

by **Nio** Kedd Júl. 14 2015, 12:41

A semmiben lebegve lehunytam szemem és vártam, azt aminek jönnie kellett, már úgyse volt értelme tovább élnem, hiszen gyilkos vagyok. Egy olyan ember vére tapad kezeimhez, akit szívből szerettem... szeretek még most is, de nincsen többé, ami az én hibám. Hogyan élhetnék tovább ebben a tudatban?
Nem tudom, hogy meddig tartott ez az állapot, de a semmiben való lebegés után fejem alatt egyik pillanatról a másikra... fejem és testem alá szilárd talaj került, és egy ismerős és kedves hang hangját véltem felfedezni. Szemem csukva tartottam, hiszen ez biztos csak álom lehet. Mert Yuichi hangját hallottam, ami lehetetlen. Azonban ez pillanatok múlva megváltozott. Csatazajjá vált.
Kinyitottam szememet, egy éjszakai réten voltunk és életcsíkom is rendesen megcsappant, bár hála az égnek nem voltam halálos veszélyben, se és se Ők. Sokan körülöttem békésen aludtak, míg Chan és állatkája Yuichi társaságában, aki éppen valami mobok ellen harcolt... "Ördög Ujja"... Mi folyik itt?
Viszont a szívem majd kiugrott helyéből, mikor megláttam, hogy kedvesem él és valószínűleg csak ez a hely játszott valami gonosz tréfát velem, azonban ez most nem ennek az ideje volt, ahogy elnéztem egy röpke pillanatra. Előszedtem lándzsámat és csatlakoztam én is az ellenfelek kiirtásában, ahogyan azt az ébren lévők tették.
Nem voltak nagy ellenfelek, de voltak egy páran biztos, ami biztos.

by **Strea** Kedd Júl. 14 2015, 16:07

A virágok égnek. :3 Meg olyan furcsa hangokat adnak ki, ugyanis nem igazán szeretik a tűzzel járó fényt. El is húzzák az indákat az útjából, szabadon engedve titeket, átváltva ostortámadásba, azzal csapkodják mind a legkevesebb életű csapattagot. De mostmár mozgathatjátok a kezeiteket, tehát támadhattok is.

A kör végére üssétek le őket mind, a szólimitet leviszem 100-ra erre az egy körre, de ha mindenki megírja a 250et, úgy természetesen annak fog számítani. Határidő 1 hét/kör továbbra is.

by **Hayashi Yuichi** Kedd Júl. 14 2015, 16:46

Az inda szorosan fogott, de ahogy megindultak a lángok, az öröm tüze is ott pattogzott szememben. Ezek nem azok a növények, amik a szívemhez nőttek. Amit műveltek, az meg mind a fejem szüleménye? Elképzelhető, hogy az álomvilágban önmagam akartam így elpusztítani ebben az álomban. Szerencsére az álomcsapda működésbe jött, amire ugyan szavak nincsenek; rugdalóztam közben, míg kiszabadítottam bal kezem durván a növény szorításából. Fröcsögő "kiáltással" adhatta a többiek tudtára ezt, de nem hagytam neki sok időt, se a menekülésre, se a támadásra. A kezemben materializálódó szabdalóval ívesen kivágtam egy darabot a növényből, amely azon nyomban el is pixeleződött. Megszűnt teljesen a szorítás a jobb karomon is. Ezt az álmot sosem fogom elfelejteni, hisz majdnem kitépte a szívem és lenyelt egészben.
Chan meghallotta a hangom, ezek szerint Nio is itt van már teljesen biztos. Mindketten életben kell legyünk. Végig néztem a tüzeken és volt még egy árnyék talpon. Kezében hosszú szálfegyverével. Erő vesztetten sáros lábbal és kézzel tapostam a nyirkos füves talajt. Nem mozdultam, csak megszorítottam bal kezemmel a szabdalót. Jobb kezemben lehívtam a díszes katanát. Egyszerű dísz volt rajta, matt pengéjén a tűz fényét is elnyelte sötéten, magába szívva mindent, ami szín. Nio és a többiek várnak rám.
Felpattantam és megrohamoztam a legközelebbi teremtményt, levágva, majd a következő ráugrottam és az éppen égő (sülő) növényszárat igyekeztem kettévágni. De az csak ellökött magától és ruganyos ujjaival ostorként belém mart. Ugyan sárga életerő zónába zuhantam, de ez cseppet sem tudta elvenni kedvem, hogy megszüntessem támadásom ellene.
Addig harcoltam, míg a többiek vagy a tűz hagyott ellenfelet.
- Nio, Chan, Asuka, Judy! Életben vagytok? - bár tudtam a választ, de megakartam róla győződni. Futva kerestem az állók között Niot, hogy tárt karokkal várjam. Láttam megfulladni és eszméletlen magatehetetlenül. Borzalmas volt. Nem tudom, hogy valaha képes leszek-e ezt az eseményt kitörölni fejemből. Vagy hogy Ő képes lesz-e rá. Min mehetett keresztül? Hisz a városban is ezek szerint, nem akart elfutni, csak én gondoltam úgy?
Sötét volt úgyhogy gyújtottam egy gyertyakristályt. Chan tüze elolvasztotta a teremtményeket és velük együtt el is tűnt.

by **Chancery** Kedd Júl. 14 2015, 17:06

Hogy mi a Pirokinézis mellékhatása? Az, hogy baromi fárasztó. Csak pár növénykét hamvasztottam el, immár állva, mikor éreztem, hogy a Kitartásom már igencsak az alsó határ felé kezdett kúszni. Álom támadásai valószínűleg szintén közrejátszhattak, tekintve, hogy egyazon értéket fogyasztunk ketten is, így a macska is abbahagyta egy idő után a karmok harcát, miután Yuichi kardja pörögve-forogva megindult az ellenség ellen.
-Kész, ennyi voltam... -mondtam végül szomorú mosollyal és visszazuhantam a fűre, térdepelve, a lábaim kicsúsztak alólam. Úgy éreztem magam, mintha maratont futottam volna le az imént, és ha lenne itt ilyesmi, bizonyára a veríték is kivert volna. Piszkosul elfáradtam.
-Jelentkezünk! -emeltem fel végül a kezem csápolva, mikor minden véget ért, és Yuichinak hála remélhetőleg az utolsó növény is eltűnt. Páran még feküdnek körülöttünk, mozdulatlanul, mintha aludnának, Álom oda is megy egyenként mindenkihez szagolgatni. Nem jelzi, hogy bárkinek is komoly baja esne, így végül visszatér mellém, egy szó nélkül, és lefekszik az ölembe némi simogatásért.
Dust is megjelenik végül, fent a magasban, Felnőtt formájában. Ahogy közeledik, úgy válik egyre egyértelműbbé roppant mérete, ami olyan, mintha egy kifejlett, mesebeli sárkányé lenne. Talán pont ezért tőlünk jóval messzebb, a mező szabad részén száll le, de gigantikus faroktollainak vége még így is előttünk fekszenek a földre. Ő maga is körbenéz, és minden egyes résztvevőnek jut egy selymesen simogató toll, talán jelzésképp, hogy minden rendben most már.
~Hazamehetünk most már? Suspect

~
-Persze, persze :3 Csak had pihenjek egy kicsit. -simogatom a macska fejét, majd Yuichiék felé fordulok. -Ti is jól vagytok, ugye? -kérdezem aggódón. Meg nem bocsájtanám még magamnak sem, ha történne velük valami nagy baj, de tekintve, hogy Yuichi hogy pörgött az imént, nem is gondolok rosszra, Nio esetében viszont nem vagyok ilyen biztos a meglátásomban.

by **Nio** Vas. Júl. 26 2015, 20:17

Az ellenfeleket tűz fogta körbe, ami miatt valamennyire eltávolodtak tőlünk. Ez a pillanatnyi szünet azonban szinte csak arra volt elegendő, hogy szusszanjak egyet és egy röpke pillanatra felmérjem a terepet, hogy ki is van még életben, pontosabban ki van a környéken.
Hang ugyan nem jött ki a torkomon, de boldog voltam. Arcomon egy halovány, de boldog mosoly terült szét Yuichi láttán. Reménykedtem benne, hogy nem csak álmodom, és tényleg ott van ahol látom, és nem csak a fejemben. Azonban ennek még várnia kellett, mert a pillanatnyi szünet után a gazok nem sok pihenőt hagytak. Bár kicsit elegem volt ebből a helyből, és fáradt is voltam, de valamennyire újult erővel segítettem be én is az akadály leküzdésében.
Ami után ismét sikerült megtalálnom a hangomat, és egy valamennyivel nyugodtabb mosolyom.
-Én jobban vagyok... most már... És ti? Mindenki megvan?- tettem el hosszú lándzsámat, majd indultam feléjük. Mindenki jól van, mindenki... Akadt meg tekintetem Yuichi tekintetén. Egy pillanatra meg is torpantam. Vajon merjem-e vagy ne...? Tettem fel magamnak a kérdést, de hogy őszinte legyek, már nem érdekelt hogy mit mondanak mások, nem érdekelt, hogy mi lesz ha megtudják. Most már mindegy.- Sokkal jobban- ugrottam szinte Yuichi nyakába. Tényleg azt hittem hogy soha többé nem láthatom...

by **Strea** Kedd Aug. 18 2015, 16:47

Gratulálok! A küldetést sikeresen teljesítettétek Smile

Jutalmak:

Exp és arany:

Ichihara Eiichi: 20 exp, 30 arany
Drake Haru: 15 exp, 30 arany
Judy: 15 exp, 30 arany

Asuka: 30 exp, 40 arany
Cearso: 40 exp, 50 arany

Akik végigvitték a küldetést, kapnak küldetésbónuszt (mivel volt várakozás a jk reagokra is, így nem maxot) valamint megkapják a szintbónuszt is.

Nio: 140 exp, 150 arany
Chancery: 140 exp, 150 arany
Yuichi: 140 exp, 150 arany

Jártasságok:

Nio keresése sajnos nem talált semmit Sad

Másodlagos jártasságokra viszont szerencsére nem kell dobnom, tehát:

Nio:
20 szint érclátásra (növénylátás betelt)
6 Kis Tövisgyökér, 3 Faeno Levél, 5 Barna Gomba, 6 Tövisgyökér
7 Fémkő, 5 Vastag Bőr, 4 Drágakő, 1 Tömény Rubin, 3 Acél

Chancery:
20 szint növénylátásra
6 Nihil Ág, 1 Eknier Levél, 5 Gyilkos Galóca, 1 Ezüst Százszorszép, 7 Gigantikus Pitypang
2db T4-es kristályrecept KA-tól: Anti-mob Kristály Recept, Bossgyengítő Kristály Recept

Yuichi:
20 szint növénylátásra
8 Nihil Ág, 3 Eknier Levél, 3 Gyilkos Galóca, 3 Ezüst Százszorszép, 3 Gigantikus Pitypang
2db T4-es potion/méregrecept KA-tól: Regeneráció Potion Recept, Villámgyors Ütés Potion Recept

Céhjutalmak:

Young Justice: 75 arany, a tagok között 70 exp oszlik el a következőképpen:
Chan, Jay, Desdemona, Shakan és Joey Chrome: 14 exp; Jade Arton: 0 exp (betelt)

Justice League: 150 arany, a tagok között 280 exp (Yuinak és Nionak is volt céhexpbónusza) oszlik el a következőképpen:
Hinari 38 exp; RenAi, Szophie, Yuuki, Yuichi, Ozirisz és Nio: 39 exp; Silver 8 exp (betelt)

by Ajánlott tartalom