Aizawa Shibō, avagy a vértől foltos gyermek

Adatlap



Név: Aizawa Shibō
Nem: fiú
Kaszt: harcos (fejsze)
Kor: 11

Kinézet: Shibōt legfőképpen arról vesszük észre, hogy először nem vesszük észre. Ennek oka az, hogy semmi kirívó nincs rajta. Megjelenése, tekintete, beszéde kifejezéstelen, jellegtelen, öltözéke visszafogott. Rövid fekete haja van, és két sötétbarna szeme. Magassága alig éri el a 150 cm-t, és így a súlya is csak 36 kg. Egy átlagos kisfiú, semmi különleges nincs benne. Szemén, arcán, és a bőrén kifejezetten lehet látni a kelet ázsiai emberek jellegzetes vonásait, ám az apa ági europid vonások is megjelennek rajta. Határozott, és tekintélyt parancsoló tekintete van, mintha csak kívül lenne gyerek, és belül már egy érett férfi. Szeret gyengének tűnni, ezért nem ritka, hogy gyerekesen mosolyog, vagy idétlen képeket vág, persze ezt csak mind megtévesztés céljából. A jobb kézfején egy Dávid-csillagtetoválás található, amit még a való életben töltött napjaiban lett felvarrva neki.

Jellem: A kezdetekben nem ilyen volt, sőt még csak az apró magvai sem voltak elvetve annak a személyiségnek, ami az utolsó pár hónapban előtört neki. Mindig is iskolakerülő, kocka gyerek volt, akit nagyon nehezen lehetett motiválni. Érzelmei nagyon lassan alakultak ki, és nem is igazán voltak mélyek. Még a szülei és az osztálytársai iránt sem érzett semmi kötődést, hanem csak inkább valamiféle félelmet, vagy talán tiszteletet, mert elvégre mégis csak ők hozták a világra. Érdeklődését viszonylag kevés dolog kelti fel, ám ezekkel elmélyülten foglalkozik. Ilyen például a harc, az öldöklés, a szórakozás, és a játék. Aztán az egyik napról a másikra a játék fogalom nála átállt valóságra, és előtörtek belőle olyan érzelmek, mint a bizonytalanság, a paranoia, és a pszichopata gyilkos ösztönök. A végén olyan emberré alakult, aki jóval okosabbnak tartja magát még a többi felnőttnél is, és ez a leggyakoribb helyzetekben még igaznak is bizonyul. Szereti, ha ártatlannak hiszik, és gyengének, hisz ezután majd egy óvatlan pillanatban lecsaphat akár a legközelibb ismerősére is, vagy a legveszélyesebb riválisára. Szeret mindent először jól átgondolni mielőtt cselekszik, ám valamiért a döntőmérleg mindig a legrosszabb oldalra billen. Nem fogad el más embereket se barátoknak, se társaknak, inkább csak játékszerekként tekint rájuk, akiket egyszer majd a közeljövőben eltapos, mint a többi eddig legyőzött férget.

Képességek



- Blokkolás: Egyedi, ki-be kapcsolható képesség, amely lehetővé teszi, hogy a tíz méteres körzetében lévő összes embernek, mobnak, és familiárisnak blokkolja a különleges képességét, legyen az passzív vagy aktív képesség. Az aktiváláshoz csak a bal kezét kell felemelnie, és kimondania egy kódot, ami nem más mint a Kyozetsu, ami elutasítást jelent. A képesség fejlődése közben egyre hosszabb, és nagyobb távon belül képes blokkolni az ellenfél, és a társak képességeit. Hátrány természetesen csak annyi, hogy nem csak az ellenfélre hat, hanem még a szövetségesekre is. Miután lejárt a blokkolási idő, egy óra kell, míg újra használhatóvá válik.

1. szint: 10 méter, 10 perc
2. szint: 15 méter, 12 perc
3.szint: 20 méter, 14 perc
...

Előtörténet



Yokohama egyik nyomor-negyedében jött világra, azonban nem kellett ott felnőnie, hiszen a szülei valamilyen módon tudtak szerezni jobb állásokat a terhességi gondok elfolyása után, és így mivel több pénz folyt be a házhoz, megengedhettek maguknak egy kisebb, átlagos házat egy-két szobával. Igaz így is szűkösen éltek, de legalább meg volt minden napra az elegendő étel és ital, ami a megélhetéshez szükséges volt. Az édesanya egy híres hotel takarítója volt, míg az apa egy hentes a közeli húsboltban. Egy szem fiúknak boldognak kellett volna lennie, azonban minden áldott nap azért nyavalygott, hogy a többi osztálytársa már egy hónapja megkapta a legújabb számítógépes játékokat, míg ő nem kapott semmit. A szülei ilyenkor általában vagy mérgesen lekiabálták a fejét, vagy egy szomorú sóhajjal elintézve siettek a munkájukba, ha éppen munkaidejükbe kapta volna el őket a fiú. Azonban a szülök nem rendelkeztek olyan nagy tűrő határral, hiszen nem, hogy kikészítette őket a három műszakos munka, hanem még akkor sem pihenhettek, amikor hazaértek, hiszen akkor az édes fiúk zaklatta őket az aznap gondjaival, és az új játékokról, amik még mindig nincsenek meg neki. A két szülő nem bírta az idegtépő fáradtság mellett ezt a kiabálást, és végül odaadták a pénzt a gyereknek, hogy vegyen magának olyan játékot, amilyet csak akar. A fiú természetesen meg is vette a legújabb játékokat, amire el is ment az összes kapott pénze. Onnantól kezdve a nap huszonnégy órájában a számítógép előtt ült, és játszott. Az alvási időt gyakran kihagyta, és így napközben, iskola időben kellett aludnia. Emiatt persze rohamosan romlottak a jegyei, és ennek a szülei nem örültek. Egyik nap mire hazaért elvették tőle a játékát, és azt mondták neki, hogy addig nem kaphatja vissza, amíg újra nem lesz meg a minimum hármas átlaga az általánosban. Shibōnak ez nagyon nem tetszett, és a feldülemlett adrenalin végül azt hozta ki belőle, hogy magától visszavette a játékait, és nem, hogy elkezdett volna járni iskolába, onnantól kezdve még csak be sem tért még az iskola területére se. Amikor a szülők már sorba kapták a figyelmeztető üzeneteket, az apa úgy döntött, hogy abba hagyja a rossz neveltetési módszert, és keményebb eszközökhöz nyúl. Eddig is elég rossz volt az állapota, hiszen minden nap munka után betért a kocsmába inni, de a fia felé való idegessége ezen még növelt is, és onnantól kezdve minden nap, amikor hazaért ittasan, elkezdte verni a fiát, és nem ritkán a megakadályozni próbáló feleségét is. A családi kötelék jobban megromlott köztük, mint valaha, és már az anya is inkább két munkát vállalt be, minthogy otthon kelljen lennie. A fiú eddig sem kötődött szorosan a szüleihez, most azonban még rosszabbra fordult a kapcsolatuk, és az egyik nap már megtelt a pohár, és nem volt képes tovább tűrni a mindennapos fájdalmakat, amiket az "édesapja" okozott neki, ezért mire hazajött az apja, arra egy húsbárddal várta otthon az ajtóban, és egy erős lendítéssel belévágta a fegyvert. Azonban a támadás nem az apját érte, hanem az édesanyját, aki közben lemondott egy műszakot, hogy többet lehessen a fiával, de nem jött neki össze. A fiú ijedten esett össze, amint meglátta, hogy mit tett. A sokk annyira megviselte, hogy a végén már szinte jónak látta, amit tett, és nem ,hogy a megbánása miatt feladta volna magát, még az este megérkező apát is megölte, és a hátsó kertjükbe eltemette mind a két testet. Amennyi pénz volt otthon azt előkereste, és megvette magának az éppen legújabb, és legjobb játékot magának, ami nem volt más, mint a Sword Art Online. Végre olyan élete volt, amilyet akart. Szülők nélküli, játékkal teli. Ez az esemény teljesen megőrjítette belül a fiút, aki közben elég érett lett ahhoz, hogy egyedül túlélje ezt az ijesztő világot. A világképe teljesen megváltozott, és mindig azt mondogatta magának, hogy ha ő nem öli meg a többi embert, akkor előbb vagy utóbb ők fogják megölni őt. Lehetetlen egy gondolkodási mód, de a fiú annyira megzavarodott, hogy neki ez volt a valóság, és a szín tiszta igazság. A Nerve Gear segítségével még az nap ki is próbálta az új szerzeményét, ami az eddigi játékoktól különbözött. Itt nem a karakteredet irányítottad, hanem te magad voltál a karakter. A fiú rettentően élvezte, hogy egy fejszével kaszabolhatja szét a mezőn lévő összes disznót, farkast, és néha még az embereket is. A nap végén azonban úgy döntött, hogy mostanra inkább kilép, mert holnap mégis be szeretne menni az iskolába, hogy dicsekedhessen az új szerzeményével, azonban a kilépő gombot nem találta. Lassan rájött, hogy ez nem bug volt, hanem egy előre megtervezett csalás. Pár másodpercen belül már a főtéren találta magát, ahol a játékvezetője el magyarázta neki, és a többi játékosnak, hogy mi is a helyzet. Bent ragadtak a játékban, és ha meghalnak itt, akkor meghalnak máshol is. Shibō ennek a hírnek nagyon örült, hiszen ebben a játékban erősebb lehet, egy tizenegy éves testel, akár egy tizennyolc éves fiú, hiszen erre a világra nem vonatkoznak a valódi világ törvényei. Boldog volt, hogy a világ söpredékeit megújult erővel irthatja ki, és egyedül megteremthet egy olyan világot, ahol ő a hős, és a megmentő. Persze mindent csak úgy, ahogy azt a sajátos világképében látja, tehát cseppet sem átlagosan, és cseppet sem vér mentesen..

„…vérrel és könnyel festem meg az új világot…”