Re: Morishi

by **Shukaku** Szomb. Nov. 22 2014, 19:23

Shu lassan abba tudja hagyni a zokogást, hiszen Jun szavai olyasmiről biztosítják, amiben eddig sohasem lehetett biztos. Még Peternek sem hitte el, hogy mellette marad, és segíteni fog neki, mégis nagyon megviselte a távozása, és bár az sokat segített, hogy meg tudta utálni Hisame meggyilkolásáért, Hisame elvesztésének szörnyűségén ez semmit sem halványított.
-Tudom, hogy megbocsájtana. Ő mindent megbocsájtana nekem. Talán túl sok mindent is. Illetve… nem tudom. Tudod, hogy a petek, ha már nem tudnak megbízni az idomárban, akkor visszavadulhatnak mobbá. Timidus eleve különleges. Sokkal szabadabb, mint bármelyik pet, akivel eddig találkoztam… de mégis nagyon ragaszkodik hozzám. Nem tudom, hogy el tudná-e viselni ezt. Nem tudom, hogy nem őrülne-e bele. Ezért nem mondom meg neki, és ezért nem mondhatja meg neki senki. Ez olyan… nem is értheti. Az ő világukban nincs öregedés és halál, nem magyarázhatok meg neki olyan dolgokat, amiről egyáltalán nem is tud, és nem is ismeri. Azt sem érti meg, hogy mi a különbség a fiú és a lány között, mert ugye a peteknek ki van kapcsolva ez a… szóval tudod… és azt hiszem, hogy Timidus egyáltalán nem is foglalkozna a nemekkel akkor sem, ha… ha udvarolna… valaha…
Ez a téma már saját magát vidámítja fel, és az, hogy Jun még őt magát is itt akarja tartani, illetve hát a céhben, ahova (ekkor) még be sem lépett. Már most olyan mély kapcsolata van a lánnyal, amit Channal egy év alatt nem tudott elérni, pedig egy céhházban éltek. Megmosta az arcát, és ekkor már tényleg vidámabb volt.
-Köszönöm, Jun. Nagyon hálás vagyok, és Timidus is az. Tudom, Azt hiszem… mehetünk…
És ezzel visszaléptek a napfénybe, az erdei városkába, a madárcsiripelés és állatkák motozása köré, na és persze a legjobb barátjához, aki türelmesen várta őket, és Shu tudta, soha nem kell majd ezekről a szörnyűségekről beszélnie Timidussal. Kayaba Bácsi megoldja. Ő mindent meg tud oldani.

Köszönöm szépen a játékot! ^^

by **Benedict Arata** Szer. Feb. 25 2015, 03:46

Suzume

Mostanság egész aktív életet kezdtem el élni. Zsarolások, vesztegetések, szívességek, apróbb információk, szórakozások, élvezetek. Apropó szórakozás. Épp Morishi erdős városában barangolok, s tesztelem akrobatikám határait. Szerencsére városon belül nincs sebződés, így, ha le is esek nem kell félnem tőle, hogy bajom esik. Bár már volt szerencsém tesztelni az esést városon kívül, és az akrobatikának köszönhetően meglehetősen jól bírom a gyűrődést. A mai nap meglehetősen kihaltnak tűnik, mivel eddig egyetlen játékost nem láttam, pedig ide-oda cikázom az ágak között bejárva az egész várost újra meg újra. Őszintén szólva az elején vicces meg érdekes meg szép meg minden volt, de kezdett unalmassá válni, és egyszerűvé. Ám ekkor történt egy szerencsencsétlenséges szerencse. Megláttam egy igazán csinos sötétlilás hajú csajt, aki sötétbe öltözött, kis híján lekéstem róla öltözete miatt, ám csak-csak sikerült észrevennem. Azonban a megbámulásáért meg is fizettem az árat. Félrenyúltam, és megcsúszott a lábam, minek következtében pörögve zuhantam. Talán kettőt is fordulhattam, mielőtt a lány előtt alig egy méterrel elkapott öreg barátom… A föld. Halk nyöszörgésre emlékeztető „Shi-shi-shi”-vel kuncogtam vigyorral az arcomon, majd megláttam a helyzetjelzőmet, és azt, hogy 25 páncél hiányzott. Kicsit elkomorodva emeltem oda a mutatóujjamat a számhoz, s futottam át fejben a dolgot.¹ Most, hogy így belegondolok durva 19 métert zuhanhattam. Még pár, és búcsút is inthetek az életemnek.
-Mikor kerültem én védett területen kívülre? Oh, bocsáss meg, csak megláttam egy földre szállt angyalt, és csodálatom lerántott az egekből. Arata vagyok, örvendek!
Vigyorgok ezúttal már rá, majd lassú mozdulatokkal feltápászkodom, s leporolom magamat. Fordulok párat, s ízületeim alaposan kiropognak, ahogy helyre teszem őket pár nyújtással. Ez is egy egyedi funkció, amíg úgy kellett majd kikönyörögnöm, persze ez nem történt meg, mert hátat fordítottam, és egy héttel később olyan tömeges zsarolást hajtottam végre, hogy szerintem azt a mai napig emlegetik. Főleg, hogy az egyiket alva kaptam el, és hagytam a jegyzeteinél egy apró bejegyzést, hogy: „Most könyveld el magad halottnak, ha legközelebb nem fogadod el a szép ajánlatot jön ez. Becsüld meg az új életed…” Eh… most ez lehervasztotta a mosolyomat, de sebaj, nem gondolok ilyesmire, és máris helyén lesz minden!
-Mond csak, van valami terved a napra? Amennyiben semmi eget rengető, vagy létfontosságú igazán értékelném a társaságodat. Mit szólnál kezdésnek egy teához? Ismerek a közelben egy idős npc-t akinél könnyen lehet rövid időre bérelni egy kis lakást. Finom teát főzök ám.
Kacsintok rá, bár füllenteni se füllentettem, és egyelőre mást sem értettem alatta, hisz tényleg szívesen teáztam volna egyet. A többi meg majd alakul.

¹:Egy kis illusztráció

by **Suzume** Szer. Feb. 25 2015, 10:58

Ma mondhatni igen csak kísérletezős kedvemben voltam. Lássuk csak, mióta is vagyok már a játékban, fél éve? Talán, és csak a napokban jöttem rá, hogy a felsőbb szinteken lévő városokba még csak be sem szagoltam. Ez felettébb kellemetlen és pótolandó így hát úgy döntöttem kicsit jobban szét nézek a környezetembe. Ha meg már úgy is útra kelek, kipróbálom, hogy a képességem működik-e a számomra tiltott városokban is és ha már úgy is alakot váltok, kipróbálom mi lesz ha pucéran veszem fel egy állat alakját. Egyiptomi kopasz macska? :3
Jó ennyire azért nem hiszem, hogy befolyásolná de örülnék ha kicsit máshogy nézne ki az adott állat a megszokottnál. Unalmas a fekete macska alak. Razz

Még macskaként teleportáltam a városba és sajnos hiába voltam pucér, ugyan az a fekete (és aranyos :3) macska voltam ami mindig is. Jó hír viszont, hogy az njk-k ugyan úgy nem támadnak meg, akár csak a mobok. Tudok kémkedni a zöldek után akik azt hiszik itt biztonságban vannak a pirosaktól. ^^
A kis felfedező túrám után szépen ott is hagyom Morishi városát és így már nyugodtan vissza térhettem valódi testembe. Ez utóbbit meg is teszem és visszaveszem a felszereléseimet és már nyúlnék is a teleport kristályomért mikor hirtelen valaki hasra esik előttem. Szó szerint. Na jó még sem mert a fiú háton fekszik. Egy darabig csak pislogok rá és a nem túl kreatív csapozós dumájára csak a szemem forgatom.
- Legalább már te is elmondhatod, hogy földre száltál. – Mosolygok rá. nem kellet sok, hogy felálljon (na nem úgy) és leporolja magát. Egyből elhív egy idegen házba „teázgatni”. Kicsit késleltetem a válasz adást és jó alaposan végignézek rajta méghozzá elég feltűnően.
- Hmmm… - Méregetem őt. tekintetem első útja az indikátorát célozta meg majd alaposan szemügyre vettem a felszereléseit (már ha rajtad van) és ebből igyekszem kikövetkeztetni a szintjét.
- Csábító ajánlat. Egy vadidegen férfi aki az erdő közepén egy elhagyatott kunyhóba akar invitálni egy kis „teázásra”. Szinte minden percben erre vágyom. – Felelem gúnnyal átitatott hanggal. – Egyébként passzolnám a teázást. A közeli városkában nem igazán látnak szívesen. – Bökök rá az indikátoromra, ha még eddig nem tűnt volna fel neki.

by **Benedict Arata** Szer. Feb. 25 2015, 15:45

Suzume

Akaratlanul is elkuncogom magam a megjegyzésére. Valóban frappáns visszavágás. Próbálom a tekintetét fürkészni, hátha megsejtek belőle valami kimondatlant is.
-Mi az hogy? Régen vágtak így földhöz egy riposzttal. Téged hogy hívnak?
Felszerelés természetesen rajta van, az íját kivéve. Ezek mindegyike T3-mas tárgy, ráadásul, ha feltűnik a cipő, akkor arról tudhatod, hogy ritka. Egyéb holmi, amit talán ismersz, talán nem az a szólósok ékkő gyűrűje.
Végigméregetésére válaszul én is megnézem magamnak. Kicsit vékony, nem alacsony, bár nem is magas. A felszerelése, ruházata meg… Vajon céhes ikonja van?
Megszólalására visszaterelem pillantásom az övébe, és egy picit kinyújtom a nyelvem végét.
-Igazán kalandvágyó lehetsz akkor.
Válaszolom pajkos hangon. Azonban résnyire nyílik a szám, ahogy az indikátora felé mutat. Nem kell sok idő, pár pillanatba telik csak megbámulni a piros jelecskét.
-Oh… Az nem tűnt fel. Te komolyan lesétáltál idáig a bosstermen keresztül? Biztos nem volt valami érdekfeszítő a kihalt katakomba. Hm… Ez így tényleg macerásabb. Azzal meg lehet próbálkozni, hogy a város szélén bérlek házat, és befutsz, mikor nincs npc a közelben. De mehetünk máshová is, ha gondolod. Azonban részemről védett területet javasolnék, nem sok kedvem van menekülni pirosok, vagy pirosokra vadászók elől. Ebben az esetben viszont ajánlhatok egy kis italozást valamelyik másik szinten, esetleg vágysz most valamire?
Kis híján hozzátettem, hogy „Azon kívül, hogy a kezdeményezésemet földbe tipord.” de csak sikerült türtőztetnem magam. Bizonyos helyzetekben nyerő lehetett volna, de ez távolról sem olyan, még nem tudok róla sokat. Kíváncsian vártam a reakcióit, nem nagyon volt kedvem beadni a derekam, és lemondani az ismerkedésről. Nem baj az, ha megismerek pár pirosat, és az sem biztos, hogy hidegvérű gyilkos, bár az sem zavarna addig, amíg nem rám feni a fogát. Természetesen, ha valami ésszerű és nem túl gyanús dolgot javasol szívesen követem.

by **Suzume** Csüt. Feb. 26 2015, 09:22

Igaz is, én el sem árultam a nevem. Igazából annyira nem is állt szándékomban. Egyre paranoiásabb kezdek lenni régebben persze pont nem izgatott ha megpróbálnak megölni vagy kiszedni rólam infókat. Hiába, öregszem. :3
- Suzume. Nagyon örvendek. – Hajolok meg finoman, adva egy picit az illemnek. A felszerelésekből viszont általában sok mindent meg lehet tudni, na itt most nagyon nem így van, bár azért így is elárul pár dolgot. A cuccai mind T3-as így a szintje valahol a tizennyolc és negyven közé tehető, szóval ezzel sokra nem mentem. Van egy köpenye amit ha jól látok (Ha nincs módosítva a kinézete Suzu csak akkor ismeri fel) irányítást ad. Akkor viszont vagy idomár vagy íjász. Petet viszont nem látok így esélyesebb az utóbbi. Végül pedig a gyűrű. Szólós voltam így én is nagyon jól ismerem. Viszont ha rajta van az csak annyit jelent, hogy még nem tagja egyetlen céhnek sem. A további elmélkedésből azonban már maga a srác zökkent ki.
- Inkább csak felelőtlen. Szeretek veszélyesen élni. – Kacsintok rá. Ez viszont jelen helyzetben nem igaz. Túl sok tervem van még, hogy feldobjam a talpam. Kíváncsi vagyok, vajon tényleg nem vette észre vagy csak szórakozik. Minden esetre aktiválom a hallgatózásom és az észlelésemet is rá hangolom további játékosok keresésére a környéken. Nem akarok meglepetéseket.
- Szeretek sétálni ami már önmagában se unalmas. – Hát ez úgy ahogy van kamu. Se sétálni nem szeretek mert uncsi, és nem is így kerültem ide, de neki ezt nem kell tudnia. – Ha lehet választani, akkor irány a kezdetek városa. Sok ott a kocsma, cukrászda, szórakozó hely na meg persze az ember. Védett területen is van szóval tökéletes hely arra, ha randira akarsz hívni. – Mosolygok rá és már veszem is elő a teleport kristályt. – A teleport plázánál megvárlak szép fiú. – ismételten csak kacsintok rá. Őszintén szólva nem jön be a srác de arra jó, hogy picit szórakoztasson. :3

/Visszamegyek a kezdetek városába/

by Ajánlott tartalom