A két Lady - Ilsy és Des

Hatalmas arénában találja magát, mellette Bendő álldogál csendesen. Csak annyit csinált, hogy megnyomta, hogy szeretne a küzdőtérre menni, ami aztán fura módon idehozta Elindul, hogy lépéseivel és szemével mérje fel a terepet. Csodálatosnak, magával ragadónak és leginkább hangulatosnak ítéli meg. Rögtön kedvet érez hozzá, hogy kipróbálja, vagy itt mik lehetnek a szabályok? Fogalma sincs, így a lelkesedéséből veszít egy keveset, de elszántsága nem csorbul nagymértékben.
~Itt az idő, hogy felkeressek itt valami informátort. Esetleg valakit, aki eligazít ezen a mocskos helyen.~ Sóhajt egyet, így elsősorban egy NJK keres, hogy abból kihúzza a hellyel kapcsolatos hasznos tudnivalókat. Bejárja az egészet, azonban sikertelen lesz erőfeszítése. Tovább sérül a kitartása, ám hirtelen eszébe jut, hogy a kézikönyvben biztosan lesz pár használható megjegyzés. Hátizsákjából előveszi az összegző könyvecskét, aztán először arénaként keres rá, aztán küzdőtér néven. Második próbálkozása sikerrel jár, ezért arcán mosollyal szívja magába az ismeretet.
-Bendő! Szeretnél megmérkőzni nagyobb játékossal?  Szeretnéd magad kipróbálni mások ellen? – Vonja bele tervébe a négylábú jószágot, aki annak rendje és módja szerint válaszol. Megnyugtató számára, hogy a medvéje szeretne küzdeni mások ellen. Ennek fényében próbál rákeresni Küzdőtér szabályaira, vagy menetére. Sokáig olvas, így petje elfekszik a földön.
-Pompás! – Kezdi fellelkesedni újból, sőt egyszerűen tombol benne az a érzés, hogy e újdonságot kipróbálja. Becsukja a kézikönyvet és elrakja, aztán összenéz a szeretett állattal. Egy percen keresztül néznek egymás szemébe, mikor amaz elfordítja a tekintetét.
~ Hahó! Jöjjön már ide valaki, aki szintem körül van!~ Mondja el rögtön akkori kívánságát, vagy legalábbis nagyon reméli, hogy fél órán belül megjelenik valaki más is. Amellett dönt, hogy újra kezébe veszi a kézikönyvet, hogy a Küzdőtérrel kapcsolatos össze dolgot elolvassa, sőt bemagolja.

Ma az aréna felé vettük az irányt, rég volt már, hogy Aisu harcolt volna bárki elleni és ugye a mob hentelést már kezdte unni. Meg természetesen van még mit csiszolnunk a csapatmunkánkon és a harci tudásunkon is. Jó ideje járkálunk már az arénában, nem igazán ismertük magunkat itt, hisz eddig még nem harcoltunk itt. Ez lesz majd az első olyan harcunk amint itt vívunk persze, ha találunk hozzá partnert. Kis barangolás után Aisunka sikerült kiszemelni ez ellenfeleket. Ilsette és Bendő volt az. A kis gólem már oda is sietett a medvebocshoz én nyugodt léptekben követtem őt.
-Sziasztok.
Aisu köszönés képp int én meghajol a páros előtt.
-Harcos társra vártok? Mert akkor mi jelentkeznénk erre a pozícióra.
Aisu hevesen bólogat, közben pedig az én fejembe az futott át, hogy kérdésem eléggé feles volt és butus, hisz egy arénában csak is harcos társakra lehet várni. Viszont valahogy, megkellet érdeklődni a dolgot, mert van aki csak nézőnek jön ide időnként és akkor meg nem lehet őket harcba invitálni, ha nem szeretnék. Aisu figyelme Bendőre irányul és próbál vele össze barátkozni kicsit jobban.
~Szia Bendő. Hogy vagy? Akarsz vele most játszani?
Aisunak még mindig játék számba megy az ilyesmi, de hát addig jó míg nem vérre megy. Igazából egy komolyabb harcban még elvéreznék a baráti küzdelmek is kérdésesek, de azt vereség esetén is túlkéljük és csak több tapasztalattal gazdagodunk utánuk. Meg persze Aisu elfogadó képessége is fejlődik, mert kissé kemény fejű még ő is és kicsit nehezen viseli a kudarcokat még. Bár eddig még nem csinált fesztivált a kudarcok miatt sem csak csendben duzzogott egy ideig utánuk.

Pontok:

//Aisut csak Bendő érti és hallja//

Már kezd a türelme a végéhez érni, mikor hirtelen megjelenik egy ismerős gólem. Mivel nem találkozott még annyit új ismerőseivel, így ezért nehézkes még neki hová tenni a neveket. Mikor Des szintén megérkezik, akkor tökéletesen beugrik minden. Bendő a maga jobb első tappancsával üdvözli Aisut, de ettől többet nem tud vele kommunikálni. Egészen egyedi a beszédük, amit kemény felkészülések és fárasztó gyakorlatok előzték meg. A praktikus és csatában használt jelzéseket nevezi Táncnak. Lényege az egésznek, hogy petje mindig lássa gazdája mozdulatait. Az általános egyszerű beszélgetésekhez használt készlete szintén különleges, de az leginkább arc és kézmimika, és a neve Érzelmek Vihara.
-Sziasztok! – Köszön vissza, miközben az arcán egy kedves mosoly elárulja, hogy kedves számára Des. Azon személyek közé tartozik, akiket kedvel, bár annyira mélyen nem még nem tudtak összebarátkozni egymással, mert ott volt Tantalosz. Ha már a lány meghajol előtte, akkor hasonló pukedlivel kedveskedek neki, mint egy vérbeli Úrnő.
-Inkább úgy mondanám, hogy próba társra. Sosem voltam itt az arénában, csak ma kutattam fel, vagyis találtam rá. A kézikönyvemben utána néztem egy pár információnak, aztán szeretnénk Bendővel kipróbálni. – Megerősítésként a medve jelez a saját igen jelzésével, amire csak elmosolyodik. Petje Aisu közeledése láttán úgy tesz, mint a legtöbb játékos maci. Elfekszik a földön és hentereg, ami minden kétséget kizáróan szórakozásra, baráti mérkőzésre utal.
-Egy baráti mérkőzésre. Nem kell véresen komolyan gondolni. Szeretnék későbbiekben segítségetekre lenni. – Magyarázza el, közben azon jár az agya, hogy melyik játékmód lenne a legalkalmasabb számukra, ami nem rövid, de nem hosszú és nem a másik halálával végződik.
-Te harcoltál már másokkal? – Közben leguggolva arcmimikával és kézmutatásokkal Bendőhöz beszél, aki elköszön a gólemtől és gazdájához siet. Némi beszélgetést folytatnak egymással, aminek a vége a medve simogatásával végződik.

Élet: 4  [Hp: 20/Pet Hp: 10]
Fegyverkezelés: 2
Erő: 2
Irányítás: 3
Kitartás: 2
Gyorsaság: 1
Spec.képesség: 1
Páncél: +2

Bár még nem nagyon ismerjük őket, de örülök annak, hogy ismerős arcokba botlottunk az első arénai utunk során.
-Az arénába mi is most jövünk először, eddig még egyszer, jobban mondva kétszer volt szerencsénk egy baráti küzdelemre, de az egy parkban volt és mindkét alkalom ugyanazon ellenfelek ellen volt. De itt se mások a szabályok csak helyszín más…Bár sokat én se tudok még az itteni harc rendszerről, de végül is a gyakorlás miatt kerestük fel ezt a helyet mi is.
A kis medvebocs játékos megnyilvánulásra Aisu felé egy jót vidultam. Bár a kis gólem értette, hogy Bendő így kommunikál, neki még kissé fura, hogy vannak petek akik csak testbeszéddel tudnak társalogni, de érti csak kissé érdeklődve figyeli a bocs gesztusait, hisz ilyenkor nagyon oda kell figyelnie még neki is a dolgokra. Amint a kis bocsi visszatér a gazdája mellé Aisu is visszatér az én oldalamra.
~Bendő is olyan mint a legutóbbi kazamatánkban az sakál volt. Ő is csak testbeszéddel kommunikált. Kisé fura, hisz Falco csipog őt értem is és még Timidusnak is meg van a maga nyelve amivel beszél azt is értem gond nélkül, de ilyenkor kicsit bajban érzem magam.
~Nyugalom, ha jobban összebarátkozunk velük, akkor egy idő után gond nélkül érteni fogod, sőt mivel te jobb szeretsz szótlan maradni a jel beszédet te is tanulod.
~Igen, de az más. Én kevesebbszer vagyok ráutalva…
~Nem egészed csak te ritkábban használod, inkább a tolmácsolásra vársz.
~Igaz…mindegy is, csak figyelnem kell és értem mit akar…
Gyors szóváltás után visszafordultam leendő küzdő feleinkre és kissé gondolkodóba estem. Hisz lehet állítani a csata módozatát, de ezekhez sem értek túlzottan, meg ez egy baráti mérkőzés lesz jobb is, ha inkább megvitatjuk előbb a dolgokat, mint hirtelen belevágni.
-Melyik csata módban harcoljunk? Ha jól emlékszem van teljes életes, fél életes és első találatos…ohh és van olyan is amibe az ellenfél páncélját kell levenni a győzelemhez…És csak petek harcoljanak vagy mi is részt vegyünk a harcban?
Majd leguggoltam melléjük és vártam a válaszokat reakciókat és az ötleteket, hisz tényleg nem értek a harcokhoz.

Nincs másképp a helyzettel, mint Des. Örül annak, hogy nem egy ismeretlennel kell harcolnia, hogy a testi épségéért kelljen imádkozni. Jelen helyzetben sokkal nyugodtabb, sőt biztos abban, hogy baj esetén sem fognak elfajulni a kettejük közti baráti összecsapás.
-Azt hittem, hogy egyszer már voltál itt! – Kiált fel, és teljesen le van döbbenve. Perceken keresztül, nem szólal meg, hanem keresi a megfelelő szavakat. Ráadásul elmélkedik a lány szavain, amit neki mondott. Ránéz Bendőre, aki nagyon elemében van, sőt az egész arénás dolog az ő ötlete volt. Odahajol Bendőhöz újfent, hogy valami ismeretlen jelzésrendszerrel megtárgyalják a játékszabályokat. Szépen beállítanak közösen mindent, aztán ha a válasszal elkészültek, akkor Des elé tárja.*
-Legyen fél életes harc, mert az első találat, az túl rövidre sikerülne. Mi szintén harcoljunk. – Adja meg a választ, aztán lenéz Bendőre, aki egy könnyed jelzéssel megerősíti. Értelmes állat, akit egyre inkább kezd megkedvelni. Kétfajta jelkészletet már ismer, sőt felfogja az emberi beszédet, ami nem kis teljesítmény. Ezek mellett engedelmes, így eddig nem kellett csalódnia az állatban.
-Remélem nektek megfelel. Ha valakinek lemegy az élete feléig, akkor vége a harcnak. Bár van olyan érzésem, hogy te erősebb vagy nálam, így hamar vége szakad. Van neked harci tapasztalatod, de nekem egyáltalán nincs. – Meséli, végül Bendő bundáját kezdi el simogatni pótcselekvésként, hogy a feszültséget ezzel csökkentse. Nagyon kíváncsi, hogy miként zajlik egy összecsapás. Arról meg akar bizonyosodni, hogy tényleg annyit kell taktikázni, ahogy Timidus mondta?
-Megpróbálom, minél több körre elhúzni a harcot. Nem adom magam olyan könnyen. – Mosolyodik el, közben azon gondolkozik, hogy mikor adja meg a jelzést, hogy kezdjék meg a baráti összecsapást. Bendőn látszik, hogy szívesen menne, ezért kifújja a levegőt, és elkezd összpontosítani. Odasétál barátnőjéhez, aztán elküldi a Küzdelem felkérését.*
-Nos akkor sok szerencsét.

Nem hittem volna, hogy ennyire meglepő lesz az a tény, hogy még most először járok az aréna falai között. Váratlan volt számomra a beszélgető partnerem hirtelen ledöbbenése és szavának elállása arra a néhány percre.
-Nem jártam még itt, ahogy mondtam most először vagyok itt. Párbaj felkérést a játék bármely pontján lehet küldeni a másiknak, nem szükséges az arénába jönni hozzá.
Majd elmondtam a párbaj típusokat, mármint amikről tudomásom van annyit, feltette ma kérdéseim és vártam a válaszokat, közben figyelem Ilsette és Bendő társalgását. Néha Aisura pillantok aki szintén figyeli a jelekkel való társalgást, igyekszik hozzá szokni csak, hogy a későbbiekben jobban megérthesse majd Bendőt. Eléggé elvarázsolva figyeli az egyedi beszélgetést az idomár és a medve között, de mindenféleképp szeretné jól megérteni Bendőt, mivel a kis bocs egy új baráttá vált számára. Megkapjuk is válaszokat is kis idő után.
-Persze megfelel a fél éltes harc. Nem adod könnyen magad, nos igazából ellenem elég sok esélyed van. Itt inkább Aisu az aki nem lesz egyszerű ellenfél. Bár, ha ügyesen játszotok csapatban akkor kettőtök ellen még ő se tudna teljes védelmet tartani, na meg persze, ha az ő élete csökken a felére a harcnak abban az esetben is vége szakad.
Jön is a párbaj felkérés és természetesen el is fogadom és mellé még beállítom a szükséges opciókat is és már meg is jelent a számláló előttünk ami csata kezdetéig hátra lévő néhány másodpercet jelzi. Amint Aisu észleli a felugró ablakot már készenlétbe helyezi magát és várja, hogy a számláló nullázódjon és jelezze a harc kezdetét.

-Rendben, megjegyzem, hogy nem csak itt arénán belül lehet kihívni a másikat. Szóval akár boss ölés közben szintén fel lehet kérni. Ez nagyon érdekes. – Hagyja el ajkait a szavak, miközben gondolkozik egy kicsit. Ezek szerint bárhol, bárkivel képes harcolni. Ha kiválaszt az ember egy számára tökéletes helyet, akkor rendesen fel tud készülni. Fel sem tűnik neki, hogy a Aisu és Des nagyon figyelnek a jelzés rendszerükre. Csak nézhetik, hogy mennyire egyedien kommunikálnak egymásnak. Szinte minden lehetséges mozdulatot bevetnek. Az érheti meg őket igazán, akik megkérdezi Ilsettét, hogy mit takarnak pontosan a mutogatások, meg a különböző mimikák. Ezt ő hónapon keresztül tanította meg a medvének, aki fogékonynak tűnt. Aki el akarja sajátítani mindkét rendszerüket, akkor ugyanannyi időt kell ráfordítani, de későbbiek folyamán megtérül az elvesztegetett idő. Mint két szórakozott alak, akik lazán kommunikálnak egymással.
-Szóval nincs ellenedre a fél életes harc. Ezt jó hallani. Sosem tudhatom, hogy milyen harci tudással rendelkezel. Lehet, hogy sok esélyem van, de én sem vagyok ügyes. Legalábbis ezt érzem. – Vallja be őszintén, aztán megvárja, míg a másik szintén beállítja a paramétereket, aztán az elfogadás után megjelenik a számláló, ami rögtön 3-ról kezd visszafelé számolni. Nem sok ideje marad kifújni magát. Már két másodpercnél tartanak, mikor jelez Bendőnek, hogy mire támadjanak először. Egy másodpercnél azt szintén elmutatja, hogy elsősorban a megfutamodás technikáját fogják alkalmazni, hogy elhitessék a másikkal a gyávaságot. Mikor letelik az idő, akkor rögtön hátrálni kezdenek, sőt sprintelni hátrafelé, mint ha valami biztonságos helyet próbálnának keresni. Mikor elég előnyre tettek szert, akkor megtorpannak és szembenéznek a két küzdőféllel.
~Sikerülnie kell!~ Mondja magában, közben némi szóváltás után lebeszélik a következő taktikát.

-Mint említette ma párbajozás párbajozás nincs helyszínhez kötve. Bár azt kétlem, hogy egy boss harc közepén csak úgy küldenének egy párbaj felkérést a másiknak.
Kicsit körbe néztem a termen ahol vagyunk, hisz van még elég sok hely az arénán belül az is lehet, hogy többféle harc tér is van itt. De ahol most voltunk üres volt és hatalmas. Szinte csak üres tér az egész és csak a mennyezetet tartó oszlopok azok amik rejtekhely kén tudnak szolgálni. Igen, jóval szegényesebb mint a park volt. Itt nem lehet bújócskát játszani, bár igaz Aisuval a múltkor nem is mentünk bele a játékba és csak egy taktikát használtunk.
-Harci tudás, hát majd most kiderül melyikünk rendelkezik több tudással ezen a téren.
Majd kezdetté vette a küzdelem. Mármint elég érdekesen kezdeményeztek a küzdő partnereink. Itt nincs sok hely ahova félre lehet húzódni, ők még is hátráltak már-már futva. Viszont utánuk rontani se egy előnyöd dolog, mármint lehet az, de lehet nem. Most jobbnak látom kivárni mit is terveznek pontosan. A kis gólem értetlenül nézi az ellenfeleink ő sem érti ezt a reakciót, de nem ront utánuk inkább vár ő is ebbe na tanácstalan helyzetben.
~Ezt most nem értem…Elhátráltak messzire és kész.
~Várjuk ki mi lesz. Többet nem igazán tudunk tenni.
~De, támadhatunk is.
~Elég messzire távolodtak el, ha most támadnánk nem hinném, hogy sikerrel is járnánk.
~De jobb mint a semmi. Bár…nem tudom. Az biztos, hogy akár merről támadunk is azt jól fogják látni és két irányból lehet, de ők is ketten vannak, így az megint nem olyan jó…
~Ezért mondom, hogy inkább várjuk ki mi lesz és legyünk készenlétben.
~Hmm…Na jó.
Gyors megvitatás után a várakozás mellet döntöttünk és inkább maradtunk a helyünkön figyeltük az ellenfeleink és vártuk mi lesz a következő lépésük.