Kagome Sora (Hack előtörténete)

Vezetéknév: Kagome Keresztnév: Sora
Felhasználónév: Hack
Nem: Nő
Születési idő: 2007. December 18.

Karakter kaszt: Kardforgató
Karakter neme: Nő
HP: 15
Atk. Rate: 2
Atk.: 2+1
End.: 2
Spd.: 3
Spec. Skill: 3

Karakter betöltése.

Kinézet: Körülbelül 12 millió polygonból álló, a környezetéhez viszonyítva 160 cm-nél kicsivel alacsonyabb karakter. Hajszíne #EFE7AD (szalmaszőke), stílusa hátközépig érő, kócos, rendezetlen. Szeme #7B9400 (avokádó zöld), többnyire a semmibe révedően fókusztalan. Testalkata egy különös kombinációja a lustaságnak, és a soványságnak. Genetikailag nem egy nagy látványosság, kinézete ezáltal átlagosnak mondható. Ő az a fajta lány, akit bármikor láthatsz az utcán, és vagy észreveszed, vagy nem. Öltözködéséle a praktikusság jellemző, nem a divat. Egyszerű farmerek, kinyúlt, elhasznált pólók, sátornak is használható kapucnis pulóverek szerepelnek főként a ruhatárában. Ugyanakkor igényes saját magára nézve, mégis a stílusából adódóan olybá tűnik, mintha csak találomra kapkodott volna magára valamit.

Jellem: A lustaság, és az érdektelenség védőszentje. Úgy tartja, ha ő nem lenne, akkor a kereskedelmi tévék beszüntetnék a reggeli rajzfilmek vetítését. Kedvenc képregény figurája maga a nagy Garfield, akihez hasonló macskát tart otthon. Ha nem tarthatatlanul muszáj megmozdulnia, nem teszi, és még a pislogással is spórol. Persze ez nem teljesen igaz, hiszen ki szokott mozdulni a házból, azonban kevés olyan dolog van a világban, ami felkelti az érdeklődését. Gyerekkorában nagyon eleven lány volt, de ahogy haladt az idő, egyre inkább alábbhagyott a lelkesedése és a lendülete.
Szeret játszani, de főként inkább a szórakozásáért játszik, és nem sportból, vagy érdeklődésből. Ő az a fajta játékos, aki egy nyílt világú RPG-ben is csak úgy van, és létezik. Sétálgat a mezőkön, interaktol az NJK-al, lemegy egy-egy kazamatába ha úgy szottyan kedve, de a küldetések vagy a történet számára elhanyagolható tényező.
Egyik kedvenc időtöltése a céltalan bolyongás, s élete szerves részét képezi a bagózás. Mentes cigi, vagy tudatmódosítóval töltött, nála egyre megy, mindkettőt szereti, és mindkettőt kézzel sodorja. Ha pedig összeköti a bolyongást, a barátaival, és a cigarettával, akár napokra is eltűnhet szem elől. Igaz rá, hogy ha nem égető szükségű, nem beszél, mert minek jártassa a száját? Ha mondanivalója van, azt közzé fogja tenni, de mivel ilyen ritkán történik, ezért nem egy szószátyár lány. Ennél fogva, órákat, sőt napokat is képes eltölteni egy szót sem szólva, egyetlen monitort bámulva, miközben fel sem kel, csupán enni, és a mosdóba kimenni.
Mindezen tulajdonságain a SAO sem változtatott. Felőle Egész Aincrad darabokban hullhat a mélybe, amíg őt nem érinti a dolog. Márpedig nem érinti, hiszen vannak ezren mások, akik minden áron ki akarnak lépni a játékból. Így aztán nem sok dolog foglalkoztatja a játékban. Kerüli a veszélyzónákat mert a halál káros az egészségére, de ennyi az egész.




Különleges képesség:

Slot machine:
Ezzel a képességgel a karakter, képes egy véletlenszerűen kiválasztott státuszba helyezni egy kiválasztott ellenfelet, vagy szövetségest. Ellenfélre helyezve a képességet, negatív, míg barátra helyezve pozitív státusz hatások érik a karaktereket. A speciális skill dobás mellett, plusz egy hatoldalú kockával kell dobni, amely azt adja meg, hogy a hat státusz effekt közül, az ellenfél vagy barát melyiket kapja meg.

Negatív Státuszok:

1.: Mérgezés (Körönként a speciális képesség mértékével azonos mennyiségű hp-t veszít az ellenfél. Két körig tart.)
2.: Vakság (Az ellenfél fegyverkezelése egyetlen kör erejéig nullára esik.)
3.: Zavarodottság (Az ellenfél három körig véletlenszerűen ellenséget, barátot, vagy akár önmagát is megtámadhatja.)
4.: Visszafordítás (Két körig az ellenfél minden támadása a sebzés mértékével azonos mennyiségűt gyógyít, míg a gyógyításai ugyanennyit sebeznek.)
5.: Lassítás (Az ellenfél egy körig elveszti a gyorsasága adta támadási lehetőségét.)
6.: Alvás (Az ellenfél két körig alvó állapotba kerül. Amíg meg nem sebzik, vagy a képesség hatása le nem jár, az ellenfél képtelen védekezni, minden rá mért csapás azonnal betalál.)

Pozitív Státuszok:

1.: Regeneráció (Körönként a speciális képesség mértékével megegyező mennyiségű hp-t gyógyul a kiválasztott társ. Két körig tart.)
2.: Bátorság (A szövetséges erejéhez egy körig hozzáadódik az idéző speciális képesség pontja.)
3.: Berserk (A kiválasztott szövetséges három körig harci lázban ég. Ebben az állapotban a fegyverkezeléséhez hozzáadódik Sora speciális képesség pontja.)
4.: Reflect (Egy körig a képesség hatása alatt álló karaktert ért sebzések a támadóját érik.)
5.: Gyorsítás (A kiválasztott szövetséges két körön át elsőként támadhat, akkor is, ha egyébként csatarendben az utolsó lenne.)
6.: Tisztaság (A kiválasztott társ két körig éber, és feltüzelt állapotba kerül. Amíg a képesség le nem jár, vagy a karaktert meg nem sebzik, minden pontjához hozzáadódik plusz egy.)

A képesség négy körönként egyszer használható.



A hold sütött be a szobába, megvilágítva mindent, mit kezei elértek. Elszórva mindenféle papírok és tárgyak hevertek szanaszét. Főként az asztalon tornyosultak a tányérok, és különféle újságok. Mióta itt ragadtak rászokott az olvasásukra. Nem volt nagyon más elfoglaltsága. Nem szeretett a vadonban vadászni, így aztán sok helyről lemaradt. Na persze annyira nem érdekelte. Az ágyában fekve, nyitott szemmel böngészte lustán a karakterlapját. Annyira sem érdekelte az egész fejlődésesdi, mint bármikor máskor. Neki jó volt a nyugalom, és a béke ami itt elérte, tehát nem foglalkozott a nagy csatázós, harcolós hős dologgal. Minek is foglalkozott volna, hiszen az csak fárasztó mellékhatásokkal járt volna, meg aztán zajos is, és koszos munka. Az a sok lihegés, izzadás, pihegés, mind-mind elvették a kedvét a dologtól. Az anyja mindig is a nyakán lógott, mert nem kommunikatív, és mert csak vegetál. Pedig ezt egyáltalán nem tartotta igaznak. Igaz, sokszor a sötétben fotoszintetizál, mert lusta felkelni és étkezni, vagy behúzni a függönyöket. Nem tudott most aludni, hiszen valamikor dél környékén elszundított a főtéren egy padon. Talán hat, vagy hét óra környékén ébredt fel, de akkor már sötétedett, ez biztos. Felült az ágyában, és felkapott egy papírt a földről, majd az ölébe fektette. Előkattintgatott néhány random itemet, amit reggel szerzett be, majd nekilátott az egyetlen dolognak, amit csinálni szeretett. Sodort magának egy cigarettát, majd felöltözött, és kilépett a Kezdetek városába, bolyongani. Amikor megkapta az apjától a Nerve Gear-t, a muterja ki akarta dobni, mondván: Benne fog ragadni, és még annyit sem fog beszélni és érintkezni a külvilággal, mint máskor. Valamilyen szempontból igaza volt, de nem foglalkoztatta. Neki ez egy ugyanolyan sandbox volt, mint anno a Flowers. A Sword Art Online volt ennek a kornak, a nyílt terű RPG-je, így ki akarta próbálni. Érdekelte mivel töltheti meg a táskáját, és mivel lootolhatja ki a kazamatákat. Neki ez volt a fontos a játékban, amit mindenki a nagy látvány, és a képességek miatt várt. De ő aztán baromira nem. Sosem volt egy nagy, gamer huszár, de azért értett a játékok nyelvén, többnyire mégis a Single player játékok érdekelték. Azoktól könnyen le lehetett szakadni, ha ki akart mozdulni, vagy elmenni valahova a haverokkal. Az anyja persze nem szerette, mikor játszik, de nem veszekedett vele sosem. Nem érdekelte mit mond, elég volt neki a tudat, hogy bármikor kimehet az ajtón, és akkor ment haza amikor akart. Ilyen szempontból az apja megértőbb volt vele, de ő meg mióta az eszét tudta nagyon messze élt tőlük.
Bolyongani kezdett a városban, és egy pár perc után azt sem tudta, hogy merre is jár. Teljesen elvesztette a fonalat, valahol a macskaköves út, és a kék cégéres bolt között. Persze ez a város sosem aludt, így még ilyen időben is találhatott olyan embert, akihez odalépve érdeklődhetett.
– Meg tudod mondani, hogy merre van a főtér? – A hangja egykedvűen unott volt, mint mindig, s mindig bevált, ha útbaigazításra volt szüksége. Az előtte álló arc, mint mindenki más, riadtan fordult hátra. Mintha a kaszás jött volna érte, olyan szemeket meresztett, majd nagyot sóhajtva elmosolyodott. Sokszor hozza a frászt másokra, mert hangtalanul közlekedik, meg mert annyira nem feltűnő, hogy akár ruhafogas is lehetne. Szeretett így élni.
– Bocsi, rám ijesztettél. A főtér? Mögötted az első utca balra egyenesen oda visz. – Adta a kezébe a szóbeli térképet, majd érdeklődve a szemébe nézett. – Minden rendben?
– Aha. Kösz. – Ezzel már indult is volna, de a fiú utána lépett.
– Biztos? Olyan, furcsa arcot vágsz, mintha szomorú lennél.
– Nem vagyok az. Kicsattanok az energiától, és a jókedvtől. – Vetette oda, majd lehagyta a követőjét. Full of Joy. Hangzott az agyában, és valóban úgy érezte magát. De nem tudott mit kezdeni a fejével, az ilyen, mióta megszületett. Na jó, talán ez nem igaz, de ez kit érdekel? Őt nem. Bólintott a megoldására, majd lassan kikötött a főtéren. Nem volt más akkor sem az élete, mielőtt a játékba lépett. Bolyongott, suliba járt, az anyjával élt, és játszott a szobájában. Most a sulit felváltotta a napközbeni lootolás, meg a délutáni szundi, az anyja helyett pedig tízezer olyan emberrel élt egy játékban, akiket nem is ismert. Majdnem ugyanaz.
Lassan kikötött a főtéren, bár nem tudta, minek is jött ide. Céltalanul bolyongott, cigivel a szájában, és ez kárpótolta a tudatlanságáért. Más kardforgatók persze az éjszakában vadászták a furcsábbnál furcsább mobokat. Ő azért lett kardforgató, mert a többi kaszt nem érdekelte igazán. Ez viszont megtetszett neki. Van kardja amivel szabdalhatja a kazamatákat, ha kedve van, és nem kell sokfelé fejlődni. Laza egy karakter volt, igaz azt nem gondolta, hogy elveszti az előre beállított kinézetet, amit karialkotásnál megcsinált. Emellett viszont nincs semmi kötöttsége, és egy kardforgató nem is olyan fontos kaszt, mint egy állatidomár, vagy egy lovag. Ennél fogva, neki bejött a dolog. Egész nap mászkálhat a vadonban, és szedheti az itemeket, ha pedig elfárad akkor szundít egyet. Ez maga a tökély.
Nem is értette a nagy pánikot, mikor az admin bejelentette, hogy senki nem megy sehova. Elvégre amúgy sem mennének ki nagyon sokan, mikor már megvették a játékot, hogy belebolonduljanak. Ez elvileg egy megvalósult álom. Jó azt leszámítva, mikor meghalhatnak a  játékosok. De ezt meg ki kell kerülni. Nem volt egy suicid hajlamú pszihopata, hogy mindent ami elé került le akarjon hentelni, annak ellenére, hogy ő is belepusztulhat teljes nyugalommal.
A bolyongás közepette végül kiért a főtérre, de valami megfogta fókusztalan tekintetét. Egy ismeretlen NJK ácsorgott a szökőkút mellett. Valami érdekli, és ez új volt számára is. Odalépett és megérintette a vállát. Viszont ahogy megfordult, az indokolatlan volt számára. Egy kérdéssel fordult felé, majd három opciót adott fel.
– Hát jó. – Vont vállat, mikor elolvassa, majd úgy dönt, mivel semmi vesztenivalója nincs, végül is rábökhet valamelyik opcióra. Egyetlen dolog suhant át az agyán. Ha feljebb lép, feljebb jobb loot van. Erős indok, de a mobok is erősebbek, viszont ő is az lesz úgy. – Végül is. – sóhajtott, majd rábökött a második opcióra. Érezte, amint megugranak a pontjai, s a játék fényhatással jelezte a szintlépését. Nem foglalkoztatta különösebben, elvégre csak egy nullát kapott az eddigi egyes mellé. Most mit bajlódjon vele? Holnap is meg lehet oldani a pontosztogatást. Inkább hazamegy.