Re: Kis Patak #2

by **Anatole Saito** Szomb. Aug. 02 2014, 23:24

- Utána az jön, hogy várunk. A horgászat itt sem úgy megy, hogy bedobod a horgot, rajta a csalival és máris emelheted ki a halat. Támaszd le a botodat a tartóba - én is így teszek, hogy követni tudja a példámat, bár ez nem olyan nagy ördöngösség - aztán pedig csüccsenj le ide mellém és szürcsölgesd a limonádéd! ^^ Ha kapás lesz, azt úgyis észre fogod venni, hála ennek a kis kapásjelzőnek. - S már észre is veheti, hogy kicsit engedek a horgászbot damilján és ráakasztok egy apró csengőt, ami minden bizonnyal meg fog szólalni, ha a hal megrántja a horgot és ezzel együtt a damilt is. Alap esetben csak egy foszforeszkáló karikát szoktam használni kapásjelzőnek, bár úszózáshoz még erre sincs szükség, de most egyrészt tanuló fázisban vagyunk, másrészt így jobban tudunk koncentrálni a beszélgetésre és persze egymásra is. Lehuppanok a székembe és megvárom, míg Miri is így tesz a mellettem lévőben.
- Érdekes egyébként az, amit mondtál... ezek szerint nem laksz a céhházban a többiekkel? Tudom, hogy Nyster nagy kedvenced a városok közül, de miért nem költözteted föl az egész céhházat akkor oda? Sok az újoncod, nem hiányolják a társaságod? Ayani már elég önálló, na meg a leghűségesebb kis csatlósod megalszik akár egy fán is Tűzrózsával, nem lehetnek nagy igényei Ő amolyan vad amazon, akit nehezen tudok elképzelni egy selyempárnákkal teli ágyban. Ellenben veled... téged nagyon is el tudlak képzelni a selyempárnák között, valami csinos csipkés fehérneműben - bókolok újra, s csöppet sem esik nehezemre, hiszen a fantáziám már megint elkalandozott, de igyekszem visszaterelni a beszélgetést a komolyabb mederbe - Mesélj kicsit részletesebben a mostani Voice tagokról! Milyenek a fiatalok? Van köztük frontharcosnak való? Elkél az utánpótlás...

by **Mirika** Szomb. Aug. 23 2014, 20:15

Várunk. Ízlelgettem a szót, alaposan megforgattam a szám minden szegletében, de valahogy arra jutottam, hogy nem ízlik. Savanyú... vagy olyasmi. Nem voltam türelmes fajta, utálok várni. Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy nem ez lesz a legkedvencebb időtöltésem, farmolás vagy vadászat közben is a hajamat tépem, ha respawnra kell várni. Tenni, cselekedni, mozogni, szaladni, csúszni-mászni, na azt már jobban szerettem :3 Mindegy, csak csinálhassak valamit. De várni... Rolling Eyes

- Akkor ez dögunalmas így - jelentettem ki lesújtó hangnemben, és kelletlenül megtettem, amire Anat kért. Legalábbis azután, hogy megnéztem, ő hogy csinálja. Kicsit úgy éreztem magam, mintha járni tanulnék, vagy nem tudom.. full egyszerű dolgokban is vártam a példát, aztán majd elsüllyedtem a föld alatt, hogy bakker... -.- Tökidegen volt számomra ez az egész, pedig nem is volt nagy ördöngösség. Felsóhajtottam, odasétáltam a fiú mellé, aztán odébb rugdaltam kicsit azt a gagyi széket, előkaptam és letűztem a napernyőmet, majd levetettem magam a földre és egy napszemcsit a fejembe húzva nekiálltam napozni. Fog a hülye itt üldögélni, amikor tök jól lehet itt süttetni a hasamat.
- Ha be akarsz kenni, csak szólj - vetettem oda flegmán. Nem mintha itt lett volna szükség ilyesmire, de a feelingre lehetett adni. Viszont nem tudtam, meg akarja-e magát kísérteni a tigrisem, úgy tűnt, hogy szeretne beszélgetni kicsit :3
- A-aa. Igazából senki sem lakik ott, csak akinek nincs máshová mennie. Nem kifejezetten lakóépületnek van szánva :3 - feleltem is rögtön, miközben feljebb húztam a térdem, hogy keresztbe tehessem a lábam - Ha megnő kicsit a legkisebb tagunk, akkor ja, lesz valami olyasmi, mármint költözés. Sokkal jobban szeretem Nystert, szép is meg hangulatos is :3 - mosolyodtam el az égen úszó bárányfelhőket figyelve. Hát, nem volt egy túl izgalmas dolog, de így, hogy beszélgetünk, azért elviselhető volt. Strandon mindig zenével a fülemben nyomultam, de itt nincs olyan :/
- A fürdőruhám nem elég csinos? - vontam kérdőre tettetett sértődöttséggel, aztán a fiú felé fordítottam a fejem egy pillanatra és nyelvet öltöttem rá. Nem fogok most a kedvéért előszedni valahonnan pár selyempárnát meg egy szexi fehérneműt, meg kell elégednie a bikinimmel ˇ^ˇ

- Hát, nem tudom. Van egy srác, akibe elég komoly kereskedői véna szorult, de én nem tudom elképzelni harcolni. Egy másikat már igen, de az ő szintjéről gőzöm sincs, viszont mivel otthonülő típus, így biztos van tapasztalata a raidekben Mi a jó abban, ha valaki ki se mozdul bulizni? Megőrülnék >.> Khm... na meg van egy csajszi, ő még nagyon pici szintű és nem is harcos termet. Nagyon félénk, halk szavú, de eszméletlenül aranyos, mintha a kishúgom lenne :3 Csak fura petjei vannak, szerintem vonzódik a csúnya állatokhoz - regéltem neki kicsit azokról, akiket nem ismer, vagy azt hiszem, hogy nem ismer, igazából gőzöm sincs, hogy volt-e már Anatnak köze Aidorhoz vagy Toruhoz. Kokoro-chanhoz biztos nem volt, legalábbis remélem. Félteném tőle, az a lehengerlő magabiztossága veszélyes ám Anatnak :3
- Mennyit kell még várni? - kérdeztem hirtelen, fél szemmel a csengettyűre sandítva. Ő biztos tudja, hogy átlagosan mennyi idő, amíg lesz fogás és végre csinálhatunk valamit. Vadászni sokkal mókásabb :/

by **Anatole Saito** Szomb. Aug. 23 2014, 22:33

- Én inkább azt mondanám, hogy nyugodt. - Elégedetten hátradőlök a székemben és a tarkóm alá teszem a jobbomat, másik kezemben pedig a limonádés poharamat szorongatom. - Nézd, én nem vagyok mindig olyan izgága ember, mint amilyen harc közben vagy küldetésekkor. Odakint alapvetően egy nagyon türelmes ember voltam, idebent azonban nincs lehetőség arra, hogy lazsáljak. Viszont számomra a horgászat a legideálisabb időtöltés, hiszen amellett, hogy megkapom általa azt a meghittséget és nyugalmat, amelyet igénylek ahhoz, hogy rendbe tegyem a fejemben a gondolataimat, de emellett még jelvényeket is szerezhetek. Briliáns elme volt, aki kitalálta! - Sejtettem, hogy Mirika számára ez az időtöltés koránt sem lesz olyan kedves, mint számomra, de talán most már jobban átlátja ő is és nem morgolódik annyit, mint az utóbbi fél órában. - Szeretném, ha értékelnéd, hogy megosztom veled ezt az élményt. - dünnyögöm az orrom alatt. Nem durcázok ˇ^ˇ

Na jó, egy kicsit talán meg lettem bántva Rolling Eyes

A bekenős ajánlatra majdnem rávágom, hogy úgyis semmi szükség rá, de aztán eszembe jut valami más. Kiveszek egy jégkockát a limonádémból és azzal szépen "bekenem" Razz

- Ezt a székért! Razz

Belegázoltál szegény szék úrfi lelki világába Sad

- értem ezt arra, hogy mellőzve lett a speciális horgászszékem, amit különös gondossággal választottam ki annak idején. Aztán ha lecsihadtak a kedélyek - pert ezt biztosan nem hagyja hang nélkül Razz

- akkor visszatérhetünk a komolyabb beszélgetéshez.
Hmm, akkor most már mindent értek! Nem is értettem, hogy tudnak abban a rideg toronyban lakni. Mintha Fiona lakna a sárkány várában... akkor én volnék Shreck? O.o Vagy inkább Szamár? >.< A fürdőruhás kérdésre nem válaszolok, csak kacsintok egyet.
- Raidek? - kérdezek vissza értetlenkedve. Ez tuti valami kocka kifejezés, ami nálam kimaradt >.< Még a SAO-ban sem hallottam ezt a kifejezést. - Ne türelmetlenkedj! Mesélj inkább még arról az Atoru nevű fiúról! Érdekelne. Részt vettünk egy közös küldetésen, ott még elég szürke kisegér volt, de tetszett a gondolkodásmódja a Konferencián. Értelmes gyereknek tűnik. Mit érdemes róla tudni?

by **Mirika** Vas. Aug. 31 2014, 16:35

Volt valami megnyugtató abban, hogy becsuktam a szememet és kényelmesen fekve hallgattam a fiú hangját, miközben az árnyék adta kellemes meleg simogatott, csiviteltek a madarak, meg susogott a szél, meg csobogott a víz, meg minden ilyen romantikus marhaság, amit csak el lehet képzelni. Idilli volt, na! Olyannyira, hogy még figyelni is majdnem elfelejtettem, igazából ugyanezt az érzést váltotta volna ki akkor is a hangja, ha a telefonkönyvből olvas fel nekem.
- Oké-oké, vágom >.> Bocs, ha megsértettelek, de szerintem annak sincs értelme, hogy jópofizzak, ha egyszer nem érzem nekem valónak. Én nehezen bírok egy helyben megmaradni, ha igen, akkor viszont általában már nagy baj van a fejemben - mondtam, miközben visszagondoltam arra a néhány alkalomra, amikor begubóztam a szobámban és ki se mozdultam napokig, mert nem akartam senkit se látni. Itt is volt már olyan, nem tagadom. A magány meg olyankor hol segít, hol nem, vagy rendezi a gondolataimat, vagy csak még jobban idegesít. Vajon Anat mennyiszer kerül ilyen helyzetbe? Majdnem mindig vidámnak mutatja magát, fogalmam sincs, jár-e a fejében valami, ami nyomasztja. Nem ismerem a problémáit, és bár nem tudom, hogy akarom-e, mégis zavar valamennyire. Egyszer láttam igazán idegesnek, annál a pierre-es esetnél, de nem vagyok biztos benne, hogy csak miattunk aggódott-e, vagy valami az ő fejében is volt. Vettem egy mély levegőt... és felsikítottam.
- HIDEG! - szemem felpattant és reflexből összehúztam magam, miközben próbáltam Anat kezét leseperni magamról a gonosz jégkockájával együtt >.> Tiszta libabőrös lettem, megijedtem az orvtámadástól, sejtelmem se volt, hogy ilyesmit tervez Sad

A napszemcsim is lecsúszott a szememről, szóval láthatta, mennyire szikráztak a szemeim a dühtől. Merthogy ez bosszúért kiáltott! Nekem is volt limonádém, szóval kihalásztam én is egy jégkockát, és fürge, precíz mozdulatokkal ragadtam meg a nadrágja szélét és hajítottam be oda a szétfagyott vizet, hogy aztán visszapattintsam a helyére a nacit és visszafáradjak az én kis kényelmes időtöltésemhez a napernyőm alatt. Szó nélkül ˇ^ˇ

- Raid. Összeverődik egy csapat játékos és mennek legyőzni a nagy gonoszt. Mint a bossharcoknál - okítom ki a fiút. Tényleg, ő nem egy nagy gamer, bár így nem is tudom, mit keres itt egyáltalán. Én mondjuk bétás voltam, szóval volt előrendelési jogom, de amúgy órákért kellett sorban állni a játékért a legtöbb helyen, szóval... hát fene tudja Suspect

- Ő az otthonülő srác, akkor még mindig szürke kisegér :3 Nehéz belőle kihúzni bármit is, meg nem is túl önálló, de Ayanival úgy láttam, jól kijönnek. Inkább te mesélj arról a konferenciáról, mi volt az a botrány ott? Meg izé... van egy kérdésem is, de azt csak akkor teszem fel, ha nem leszel mérges - jó, hogy el volt takarva a szemem, mert amúgy félrenéztem, bár lehet látta abból, ahogy megmozdítottam ezzel együtt a fejemet is, vagy elcsípte a kicsit félénkebbé váló hangomból. Ehh... nem vagyok jó az érzelmeim elmaszkírozásában >.>

by **Anatole Saito** Hétf. Szept. 15 2014, 02:20

- Annak valóban semmi értelme, hogy tettesd a jókedvet, s remélem azt tudod, hogy ilyet sosem várnák el tőled. Mindössze annyit kérek, hogy ne játszd a duli-fulit Egyébként, ha már itt tartunk... te, kedves Miss Dekoltázs - lesek a keblei felé, csak hogy ellenőrizhessem, minden a legnagyobb rendben a lányokkal - még egyszer sem vittél el olyan programra, ami viszont neked tetszetős - S valóban, eddig még csak én szerveztem randikat, illetve azokon felül a találkozóink javarészt kimerültek a közös harcokban és eventekben. Tudom, hogy a férfi dolga, hogy szíve hölgyének kedvében járjon, s az udvarlás alapja, hogy én viszem el randizni, de már nem azt a kort éljük, amikor csak a férfin múlik minden. A nők olyannyira harcolnak az egyenrangúságukért, hát tessék akkor ebben is helyt állni! Mindazonáltal csöppet sem esik nehezemre randikat szervezni, de ha ő is elvinne ide-oda, akkor jobban megismerhetném az ízlését, s a számára lehangoló programokat megtartanám magamnak és Aldonak.
Az viszont újból bebizonyosodott, hogy kockaságból még mindig van mit tanulnom. Na nem mintha igazán bántam volna az effajta hiányosságaimat és Mirika előtt annyira nem is éreztem cikisnek, hogy rákérdezzek egy ismeretlen kifejezés jelentésére, hiszen ő tisztában van már azzal, mennyire nem voltam jártas ilyesmiben a SAO előtt. Ahhoz képest, elég menő lettem ebben az MMORPG-ben Cool

Atoruról viszont nem sokat sikerült megtudnom, de Miri kérdésére csak legyintek egyet, leplezve ezzel az esetleges zavartságomat a témát illetőleg.
- Semmiség, csak egy kekeckedő liba. - S ami azt illeti, nem is hazudok Terumit illetőleg. Az új céhem... nos... a Sayonara nem éppen arról szól, mint az Artes, de ennek meg van az az előnye, hogy nem is kell feltétlenül kedvelnem a céhtársaimat, s Terumit eléggé nehezemre esne a szívembe zárnom a pökhendi stílusával. - Mint azt már gondolom Ayanitól és Atorutól te is tudod, a burok ára drágult, de legalább nem sajátítottak ki egy teljes szintet. Véleményem szerint az egész show, amit az a beképzelt csaj lenyomott, csak arra irányult, hogy a drágításra nyomós okot találjanak. Azt senki sem hihette komolyan, hogy egy teljes szintet képes lenne bárki is lezárni. - S ami azt illeti, megint csak nem hazudtam. Bár nem lettem teljesen beavatva az előkészületekbe, hogy hitelesebben tudjam alakítani a szerepemet a konferencián - vagyis hogy nem ismerem Terumit és a felvetéseit - a Sayonara által beindított gépezet arra a következtetésre engedett jutni, amit az imént Mirinek is felvázoltam. A másik, elhallgatott kérdést illetően viszont kicsit morcosan kérdezek vissza. - Azt akarod megtudni, mikor hagyjuk már végre abba a horgászatot? Suspect

[polip]

by **Mirika** Szer. Szept. 17 2014, 18:34

- Hai-hai - öltöttem nyelvet a srácra szemtelenül. Így, hogy napozhatok közben és van társaság is, végül is elviselhető ez az időtöltés, vagy hát legalábbis nem fogom halálra unni magam, miközben nézem azt a csengőt. Ami még mindig nem szólalt meg. Lehet nem is fog soha >.> Az lenne csak méreg, ha nem is fognék semmit, ha már rávettek erre a baromságra, akkor vissza fog térni a duli-fuliságom, de akkor most egy picit hajlandó leszek parkolópályára tenni, amíg Anat kárpótol valahogy Rolling Eyes

- Akkor elhívlak a következő csajos programunkra De amúgy én bulizni szeretek nagyon, olyanról én meg még nem hallottam itt. Bírnád az iramot, Ossan? - nyújtottam ki újra a nyelvem, majd felkuncogtam. Még emlékszem arra, amikor megtaláltam abban a kocsmában Rennel, teljesen padlón voltak mindketten. Nem tudtam elképzelni, hogy Anat tartaná velem a tempót, tánc terén még csak-csak, de a többi? Eskü keresek egy helyet, ahol van normális tánczene, kíváncsi vagyok bounce

Megvan a következő pár napra az elfoglaltságom, ha éppen nincs semmi dolgom, asszem.
- Na és ha kisajátítják? Van 99 másik szint. Rosszabbul járunk azzal, hogy luxusárba kerül a burok, eddig se volt túl olcsó >.> Komolyan, egyesekkel nagyon elszaladt a ló, az a besúgó is csak lehúz minket <.< - bosszankodtam a dolgon. Ha megint belefutunk egy olyan harcba, mint a tízes volt, akkor elég komoly problémákat okozhat az az ár, már egyet se szívesen fizetnék ki. Pedig én aztán igazán nem szűkölködöm, ha aranyról van szó, szóval képzelem milyen lehet azoknak, akiknek nincs olyan jól működő üzletük, mint nekem.
- Szerintem ebből csak az lesz, hogy egyesek burok nélkül fognak jönni harcolni... - sóhajtottam fel, a számat elhúzva. Rohadtul nem tetszett ez az eshetőség, így se bíztam meg ezekben az izékben teljesen, hát még ha tényleg úgy kéne vigyázni egyesekre, mint a hímes tojásra. Eddig csak azért tűrhettük meg a vörös vércséket, mert nem olyan nagy gáz, ha hátráltatnak minket. Egy darabig csendben maradtam, és a tarkóm alá tettem a kezeimet. Elgondolkodtam arról, hogy ez kinek is lehet jó, az a prof amúgy is halál furcsa volt, amikor összefutottam vele azon a vakrandin. Na mindegy.
- Jaj nem! Tök más dolog ^^" - kaptam elő az egyik kezem és legyezgettem vele tagadóan. Aztán letettem a homokos fűbe, és ott rajzolgattam az ujjammal. Kellett pár pillanat, amíg összeszedtem magam, hogy előhozakodjak vele.
- Szóval... és tényleg ígérd meg, hogy nem leszel mérges, jó? - vetettem közbe. Lehet, ha ennyit hezitálok, inkább hagyni kéne? Eh... - Na izé, szóval... odakint volt... vagy hát van, legalábbis remélem... Van egy barátnőm, akivel izé... hát szoktunk... huncutkodni, és... hát hiányzik. Szóvaé rted mit akarok kérdezni ugye? Hogy bánnád-e, ha... aucs o.O - felkaptam a kezem a hirtelen szúró bizsergésre, az ujjamba konkrétan bele volt állva egy vastag szálka o.O A könyökömre támaszkodva néztem oda közelebbről, aztán megpróbáltam kirázni a kezemből, de azt hiszem nem igazán sikerült, legalábbis amikor újra hozzáértem, akkor ugyanúgy éreztem a szúró érzést. Hát, legalább megmentett a totális leégéstől, ilyen hebegve-habogva se mondtam el még soha semmit. Nem is tudom, miért, talán azért, mert Anat sokkal komolyabbnak tűnik, mint azok a fiúk, akikkel ezt megbeszéltem már egyszer? Vagy mert komolyabban gondoltam rá, mint az exeimre? Mooo >.>

[halszálka]

by **Anatole Saito** Csüt. Szept. 18 2014, 21:43

- Ami azt illeti, nekem is hiányoznak a kinti szórakozóhelyet. Rengeteget ültünk össze jammalegetni a kis klubokban, de az Artes Band részben kárpótol. De a tánc, az valóban hiányzik. Pedig az kettőnknek is bevált - emlékezek vissza kaján mosollyal a képemen arra a téli éjszakára - Afelől pedig ne legyen kétséged, hogy bírnám-e az iramot, bár alkohol nélkül jobban megy Tégy próbára, és majd meglátjuk - Na igen, elázni nem szeretnék még egyszer úgy, mint amikor Ren mindenfélét összeitatott velem abban a bárban.
A konferencia témát inkább elhessegetem, mivel nem szeretnék olyasmibe belefutni, amivel megüthetném a bokámat. Nem akarok sem hazudni, de titkolóznom sajnos muszáj. A saját érdekében. Nem szeretném, ha belekeveredne ebbe az egészbe, éppen elég, ha a Sayonaras kapcsolataim előnyeit élvezhetik a bajtársaim, a többi meg maradjon az én gondom.
- Nézd, nem anyáskodhatsz mindenki felett. Aki burok nélkül jön, az nem normális. Egy valamirevaló céhvezér gondoskodik arról, hogy a frontharcosának legyen burka. Egyébként meg ha ki is sajátították volna a szintet, szerintem akkor is emelték volna a burok árát, legfeljebb más kreált indokkal. - A továbbiakban pedig inkább bölcsen hallgatok és inkább a csalival babrálok, ugyanis az imént lezabálta valami a vaníliás pufit. Amíg én a horoggal szöszmötölök, addig rátér végre a kérdésére. De annyit hebeg-habog, hogy az életemet elunom. Ez volt a nagy kérdés? Hát, legalább akkor én is visszakérdezhetek és ezt szemrebbenés nélkül meg is teszem - Becsatlakozhatok, vagy kerítesz nekem is egy jóképű fiúkát? hentai

by **Mirika** Pént. Szept. 26 2014, 21:20

Heee? Nagyon magabiztos a drágám vénember létére, de most kíváncsivá tett, hogy tényleg bírná-e az iramot a friss, energikus fiatalsággal, amit én is képviselek Razz

Más kérdés, hogy kint valószínűleg simán lekörözne, mert én meg nem bírom azt a tempót, amit én szeretnék diktálni >.> Fú, ha belegondolok, egyszer olyan is volt, hogy majd meghaltam, a fülemen vettem már a levegőt, és akkor jött oda egy tök helyes pasi, és annyira kivoltam, hogy elúszott a lehetőség is Sad

Na de legalább most ilyesmivel nem kellett törődnöm, mert van az oldalamon valaki már :3
- Nihhihiii, nem láttál te még engem táncolni - közöltem be vigyorogva. Tuti csorgatná a nyálát ha látná, hogy tudom tekerni a csípőmet, nincs olyan pasi, aki annak ellen tudna állni Cool

Na nem mintha nem éreztem volna jól magam karácsonykor, de végső soron nem az a fajta tánc illik hozzám. Az csak a hangulat miatt volt jó, meg hát azért, mert olyan közel lehettünk egymáshoz, és arra a varázslatra még most is jó szívvel gondolok vissza :3 És ilyenkor beszélek úgy, mintha már a huszadik évfordulónkat ünnepelnénk minimum wtf

- Bízhatsz bennem, úgy próbára teszlek én, hogy a füled is kettéáll! - öltöttem nyelvet... és a kacsintás nem látszott, kiment a fejemből, hogy napszemcsi van rajtam ._. Mondjuk ha ügyes és okos, akkor simán oda tudja képzelni Rolling Eyes

De tényleg, vajon hol találok itt valami bulit? Starting City tiszta száraz, uncsi hely, Nysterben se tudom elképzelni... lehet be kéne kukkantanom a fenti városokba is, van egy-két nagyobb, ahol talán van élet.
- Akar a franc anyáskodni, csak nincs kedvem még erre is figyelni alkalomadtán >.> Komplikáltak a mostani harcok... - sóhajtottam fel morcosan, mert tényleg ez volt ami aggasztott. Ahogy Nacchan is mondta, a céheknél nincs ilyen gond, a szólósok meg többnyire színes indikátoros keselyűk, azok meg nem érdekelnek. Legalábbis addig, amíg nem várják el, hogy még az ő érzékeny hátsójukra is vigyázzunk, undorító >.> Miközben éppen keresztül húzza valami az összes számításom, nem akarok még mások miatt is aggódni Sad

És ezért is fog kapni Anat minden alkalommal a fejére, ha ostobaságot csinál Neutral

Most viszont kicsalt belőlem egy röhögést. Ahogy a maga természetességével visszakérdezett, kiszakadt belőlem visszafojthatatlanul. És elsősorban magamon röhögtem, hogy mekkora hűhót kerítettem a témának, erre Anat ilyen simán elintézi >.> Pedig csak miatta kerültem ilyen helyzetbe, ez teljes mértékben az ő hibája volt, hogy tartok egy ilyen kérdéstől ˇ^ˇ

- Komolyan kérdezem, baka >.> - próbáltam valamiféle sértődöttséget vinni a hangomba, de elég komikusra sikerülhetett úgy, hogy még félig könnyeztem a nevetéstől, és éppen a szememet törölgettem a szemüvegem feltolva a homlokomra. Igazság szerint halvány lila gőzöm se volt róla, hogy viccel-e Sad

by **Anatole Saito** Pént. Szept. 26 2014, 22:43

- Ahogy mondtam az imént, ne legyen kétséged afelől, hogy bírni fogom-e. De szabadjon megjegyeznem, a bulizás és a tánci nem egyelő a leitatásommal És ami azt illeti, szeretnélek már végre úgy istenigazából táncolni látni - Miután lefutottuk a kötelező incselkedős és flörtökkel megtűzdelt köröket, visszatérhetek a horgászat pillanataihoz is. A konferenciáról nem szándékoztam tovább témázni, a frontos témákat is igyekszem mellőzni. Elvégre kikapcsolódni jöttünk, nem pedig most is a bossokról és az egyéb járulékos kellemetlenségekről agyalni. Szeretnék végre egy jól megérdemelt, stresszmentes napot eltölteni a kedvesemmel. Olyan nagy kérés ez? Rolling Eyes

Na de a további beszélgetésünket félbeszakítja egy nem várt esemény. Már az imént is lezabálta valami a csalit a horgomról, s ezúttal próbáltam jobban odafigyelni a botomra is csevegés közben. Nem vetne a horgásztudományomra jó fényt, ha még egyszer elszalasztanám azt a halat, ami így lóvá tett az imént. Amire felfigyeltem Mirika szavai közben, hogy valami a zsinóromat váltakozó ütemben rángatja. Apró, finom rezdülések ezek, tehát ez azt jelenti, hogy a hal elkezdte újra kerülgetni a csalimat. Aztán arra leszek figyelmes, hogy egyszeriben meggörbül a botom vége, ennek ellenére mégsem kezdi eszeveszett tempóban húzni az orsóról a zsineget az a dög. Mintha megragadta volna a csalit, de nem tágítana vele. Én viszont résen vagyok és aktiválom súlyemelésem és a horgász skillemet és egyetlen határozott rántással a partra emelem a fogást, ami nem más... mint egy polip O.o Egy polip... horoggal fogva? O.o Hálóval még csak csak, na de hogy horog O.o - Kifogtam a tavi krákent, baby! - emelem föl büszkén Miri előtt a polipot, miközben sejtelmesen kuncogok. Miközben a dög folyamatosan rátekeredik a kezemre, orrom alatt somolyogva válaszolok a durcázó lánynak. - Teljesen komolyan mondtam! Nekem is vannak más jellegű vágyaim, vagy nem is tudom hogy mondtad az imént. Alapvetően a monogám kapcsolatok híve vagyok, de ha neked lehetnek extra igényeid, akkor nekem is lehessenek Egy pasival nem vagyok hajlandó osztozkodni rajtad és egy férfiút is csak magamnak tartanék fent, de egy vonzó leányzóval szívesen megosztom az ágyunkat

by **Mirika** Szomb. Szept. 27 2014, 14:48

Valami nem stimmelt. Mármint... láttam, hogy Anat figyelme el-elkalandozik és valamit néz a vízben talán? Ettől persze én is arra felé pislákoltam, de úgy igazából nem láttam semmit, ami felkelthette volna a figyelmem. Békésen hullámzott a víz, a két botról meg lógott a zsinór a vízbe és kész. Biztos valami horgászérzék, én azért nem látom, mert most csinálok először ilyet, a fiú meg amúgy is szokott és már kisujjból vágja, hogy mi történik a víz alatt :3 Picit így felemelkedtem, és a könyökeimre támaszkodva néztem, hogy mit csinál. Hát, nem kellett sok hozzá, hogy megállapítsam, halat fog Neutral

Mondjuk elég gyorsan történt minden, kettőt pislogtam, és már a kezében volt a zsákmány, ami jelen esetben egy... csápos... polip? Polip *.*
- Nagyon... ragaszkodó típus. Tessék, szereztél is magadnak pasit - kuncogtam - Ha meg nem akarod, akkor takoyaki lesz belőle *3* - tettem hozzá lelkesen. Hú, mióta nem ettem én olyat, pedig annyira fini *.* És mivel Kansaiból származom, így nincs abban semmi meglepő, hogy imádom. És meg is tudnám csinálni, volt egy olyan nyári munkám, amikor egy ilyen standban segítettem ki. És-és-és... takoyakit fogunk enni vacsira \o/ Vagyis... ha azok a más jellegű vágyak nem szólnak közbe Rolling Eyes

Amúgy most tök komolyan meglepődtem, mert nem úgy tűnt, hogy megpróbálná elviccelni a témát, és lassan beütött a szavai értelme is. És... úúúúúúú **.**
- Hát... ha nekem lehet, akkor nyilván neked is, ez így igazságos - próbáltam visszafogott és tárgyilagos maradni, de elég brutálisan beütött nekem, ahogy elképzeltem Anatot egy másik fiúval és... és... azt hiszem kisültek az agytekervényeim *.* Meg elszakadt a cérna is, hirtelen toporogni kezdtem a lábammal és ülőhelyzetbe pattantam!
- Kivel tudod elképzelni magad? *.* - kérdeztem kíváncsiságtól tágra nyílt szemekkel és egy ragadozó mosolyával, ami éppen prédára vár és emiatt nagyon... nagyon... nagyon izgatott! *.*

by **Anatole Saito** Szomb. Szept. 27 2014, 22:55

- Takoyakiii \*-*/ Ugye tudsz csinálni, ugye tudsz? :FFF - Az étel nevének említésére is összefolyik a nyál a számban. Már látom is magam előtt a gőzölgő finom falatokat, jóóóó sok chilivel *-* Mert hogy a chili mindenhez passzol Cool

- Ésésésés honnan szerzünk takoyaki sütőt? elég macerás az elkészítésük? Vagy ez is csak egy csettintésre megy megfelelő főzés jártassággal? - Najah, túlkomplikálom az egész helyzetet. Közben a polipocska már erősen rátekeredett a kezemre, tapadókorongocskái teljesen rácuppannak a bőrömre. Nem tudom mit hisz a kis drága. Talán azt, hogy ki tudja belőlem szorítani a szuflát, vagy meg tud félemlíteni és ezzel megmenekülhet? Francokat, már be is dobom az inventorymba Twisted Evil

Bár pár másodpercig elgondolkozom azon, hogy valami huncut tentacle jelenetet produkálására fel kellene használni csápos csábos barátunkat és az előttem hentergő leányzót, de ennyire azért még én sem vagyok perverz Razz

Amint repül a polip a menümbe, repül is vissza újabb csalival a botom, én magam pedig leheveredek a pöttöm mellé. Vagy rá. Hát úgy félig rá Rolling Eyes

Hát ha már ilyen témáról van szó, akkor nem tudok nem odabújni hozzá és incselkedni vele egy kicsit. hentai

Végig húzom ujjaimat a karján, majd egész tenyerem megállapodik a derekán. Arcomat a nyakának hajlatába fúrom és lágyan megcsókolom a bőrét. Gyengéden leveszem róla a napszemüveget, hogy egymás szemébe nézhessünk és lássa, valóban komolyan beszélek hozz.
- Egyre jobban felizgat az, amit mondasz... tudsz róla? - S látszik a szemeimben, hogy szinte felfalom a pillantásommal. - Voltam már egészen ennyire közel Alexhoz - S fölébe tornyosulok, úgy, hogy egészen közel vagyok hozzá, csak a kezemmel tartom el magamat tőle, ajkaink pedig vészesen közel vannak egymáshoz, de még tisztes távolságban. - Csak éppen ő volt felül De nekem ő túl nyámnyila. Szeretem a szépfiúkat, de nem a Ren féléket. A finom vonású örökifjúk vonzanak, de ilyen férfiúval még nem hozott össze a sors Aincradban. - Elgondolkodva félrenézek, majd teljes testemben hozzásimulok és mohón csókolni kezdem ismét a nyakát, majd a fülecskéjét, aztán már csak suttogok a füléhez. - És te kivel tudnád elképzelni magadat... vagy magunkat?

[angolna] xD

by **Mirika** Pént. Okt. 10 2014, 00:11

Azt hiszem joggal mondhatom, hogy a polip koma férfiassága és ragaszkodása elbukott Anat hasával és a főzési tudományommal szemben, ha társaság helyett egyből arra gondol, milyen jó kis takoyaki lehet belőle Cool

Kérdésére csak simán lejjebb húzom az orromon a szemcsimet és lesújtó pillantással illetem a srácot, mint aki éppen halálos bűnt követett el a megnyilvánulásával.
- Kinek nézel te engem? Anyám kitagadna, ha nem tudnám megcsinálni a legnépszerűbb helyi kajákat, hmpf! - feleltem a fél szememet becsukva. Itt meg aztán olyan primitívre le van butítva a főzés, hogy csukott szemmel is megcsinálom - Inkább az aggasszon, hogy milyen minőségű a hús az F-A osztályzás szerint. Mit mond a menüje? :3 - toltam vissza a szemüveget. Azt nem is feltételeztem, hogy S-rank lenne, bár már az A is csak ritka állatok esetében jön elő. Viszont minél magasabb az osztályzása, annál fincsibb lehet a végén, feltéve ha elég magas a főzőtudománya a készítőjének. Azonban az én esetemben ez irreleváns volt, hála a kimaxolt szintemnek Cool

Mondjuk a főzésről és a takoyakiról gyorsan elterelődött a figyelmem. Van pár téma, ami lazán lepattintja, de Anata kifogta azt, ami gyakorlatilag mindent üt mindenkor, és képes volt ezt még azzal is tetézni, hogy letelepedett mellém, csak hogy még jobban megőrjítsen a közelségével

Libabőrös lettem attól a lágy, simogató érintéstől, amivel a karomat illette, nem is tehettem mást, minthogy finoman hozzábújtam és az egyik lábam az övéi közé fűztem közben. Viszont igyekeztem ellenállni, nem akartam így azonnal elolvadni a karjai között, pedig nagyjából kenyérre kenhetőnek éreztem magam máris Embarassed

Csakhogy az nem illene hozzám Razz

- Heeh? Már megijedtem, hogy Al-chanhoz ilyen közel érzed magad - mondtam egy nagyot nyelve, miközben éppen a fiú ajkait szuggeráltam és az ujjaimmal beletúrtam a hajába. Pedig amúgy Alex tök jó uke lenne, de nem az én kis aranyos mackóm mellé. Egyre kevésbé éreztem azonban úgy, hogy én most BL-ről, vagy akár yuriról szeretnék fantáziálni, és ezt nem is haboztam kimondani.
- Elég nehéz erre úgy válaszolni, hogy közben csak rád tudok gondolni - sóhajtottam fel kissé kipirulva. A fülemet nem ééér Sad

Még beszéd közben is ott csiklandoz a szuszogása, teljesen kikészít >.> - Szeretlek, kincsem :3 - mondtam, és alaposan átöleltem. Tök felesleges volt most erőlködnöm, a fejemben csak Anat jelent meg, még akkor is, ha lányokra próbáltam gondolni. Méghozzá a nyakában egy kolomppal, ami egyre hangosabban csilingelt. Eto... nem, ez nem a fantáziámból jön ez a hang o.O
- A-Anat, nem szól az a csengő? - kérdeztem bizonytalanul, de nem is tudom miért, mert egyértelműen csengőszót hallottam, és az csak onnan jöhetett, ahol a botom van Suspect

- Fogtam valamit? *.* Most mit kell csinálni? *3* - kérdeztem, vagyis próbáltam lelkesen kérdezni, ami nem volt egyszerű feladat éppen. Fura érzés kerülgetett, egyrészt hajtott a kíváncsiság, másrészt meg meg se akartam moccanni >.>

[sünhal]

by **Anatole Saito** Pént. Okt. 24 2014, 17:03

- Remek-remek-remek! \*-*/ - Már csak az hiányozna, hogy mekegésbe váltsak, és kis híján fókatapsban török ki a jó hírek hallatán. Takoyakit fogok zabálni fulladásig \o/ Nincs is ennél szebb földi öröm! na jó, azért még tudnék sorolni párat, bár nehéz szívvel cserélném el Rolling Eyes

Kaja vagy cicik, kaja vagy cicik? Örök dilemma

- Aranyba fogom foglaltatni a kezed! A hús minősége felől pedig ne aggódj, tökéletes - jelentem ki büszkén, ahogy ellenőrzöm a polipocska leírását. Tényleg ideje lenne megfontolnom a főzés jártasságom fejlesztését is, mert nem az nem állapot, hogy folyton ki vagyok szolgáltatva a női nemnek az ínycsiklandó falatok végett. Miri csípős kajái, Jun süteményei, máááá :F Na de vannak itt azért más örömök is a karjaim között Razz

- Megijedtél? Valóoóban? hentai

- Jóleső érzés fog el, ahogy beletúr a hajamba, szinte bizsereg az egész fejem az érzéstől, ahogy ujjaival fésüli a hajam. Ahogy pedig megérzem hozzám simuló lábát, egy picit beleremegek, magabiztosságom azonban egy pillanatra sem inog meg.
- Kapsz némi gondolkodási időt, mert én ilyen gáláns úriember vagyok. Nem kell most rögtön válaszolnod. Ma amúgy is csak az enyém vagy Cool

- S mondandóm megpecsételéseként apró csókokkal halmozom el az ajkait. Azonban a csilingelő kapásjelzőnek sikerül megzavarnia az idilli pillanatokat, viszont nem szeretném veszni hagyni a fogást sem. Hátha egy újabb polip és akkor lesz még több takoyaki :FFF Mögéje simulok és úgy segítem kihúzni az újabb fogást, miközben pár szakszerű instrukcióval toldom meg mondandómat.
- Ó, nocsak! Ezzel is fogsz boldogulni? Kipróbálhatnánk ezt is takoyaki formájában, mit szólsz? - Pillantok elismerően a sünhalra, amint Miri partra vonszolja. - Na de hol is tartottunk? Ó... igen... ott, hogy szeretném egy más fajta éhségemet csillapítani - Azt hogy pontosan milyet, az maradjon a kettőnk titka Rolling Eyes

by **Joey Chrome** Vas. Ápr. 05 2015, 10:29

//Szophie és Kurokawa Yuuki//

Na, ideje pecázni! Very Happy

S velem jön Grifi, hogy tanulmányozhassa a lehetséges itt lévő mobokat, amikből nem hiszem, hogy sokat fog látni, maximum halat. De végül is ha sokat fogok ki, valakinek segítenie kell elhozni, hogy meg süssük ebédre! Very Happy

Nézzük csak... Csali megvan, pecabot megvan, horog megvan, halfogó háló megvan, halászgatya megvan, halászkalap megvan, halászpóló megvan, szúnyogriasztó spray nincs a játékban, indulás! Majd kitalálok valami mást a szúnyogok ellen. Elég nagy ez a szafari, de szerencsére találtunk egy kisebb patakot, ami pont megfelelt pecázásra. Leültem a földre, mert elfelejtettem széket hozni, s elkezdtem a pecázatot. Szerencsére pecabot tartót Grifi hozott, meg rá egy csengőt, hogy jelezzen, ha elalszom unalmamban, amíg ő írdogál.
- Ha gömbhalat fogsz, azonnal dobd vissza, az mérgező.
- Nyugi, itt nincs gömbhal! Maximum Sünhal, de úgysem esszük meg azt sem! - bár nagyon örülnék neki, ha lazacot fognák ki, úgy megkóstolnám. Razz

Na szóval elfekszem a patak mellett lévő fa alatt, s várom, hogy szóljon a csengő, míg Grifi még mindig írdogál. Nagyon rákapott erre a mob tanulmányozós dologra, még pedig annyira, hogy jól megvert, mikor az első számának a próbapéldáját meglátta, ugyanis én kis troll módjára tele firkáltam hülyeségekkel, egészen pontosan a sorok közé írtam a saját megjegyzéseimet. Még jó, hogy a verés sem fáj itt, de pár hétig nem is szólt hozzám Grifi. Komolyan, úgy viselkedett, mint egy megsértődött nő, s nem szólt hozzám hetekig egy rohadt szót sem! Én meg ugyan kértem bocsánatot már az első alkalommal, de úgy is hetek teltek, mire megbocsátott. ><

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Ápr. 05 2015, 11:09

A jó kardforgató egyik ismérve a helyes táplálkozás és azon belül is a megfelelő alapanyagok kiválasztása. Igaz főzni még mindig nem tudok, de kitartóan gyakorlom és már égetni legalább tudom az ételt. Razz

Ma úgy döntöttem halra megyek ami külön segít az edzésben. A hal puszta kézzel való kifogása fejleszti az ügyességem és a reflexeim és a hideg víz valamint a hűvös, szeles idő növeli az állóképességem és a kitartásom. Egyszóval csak nyerhetek vele. A legjobb helyszín ehhez természetesen a szafari övezet. Rengeteg hal és vad található és számos az igényeimnek megfelelő helyszínt találhatok. Olykor még szörnyekbe is belebotlok amiknek bizonyos részét pénzre tudok váltani ha levadászom. Rövid sétát követően meg is találtam a megfelelő helyet. A patak elég sekély volt, hogy belegázoljak de épp csak annyira, hogy halacskák még vidáman úszkáljanak benne. Igen ez a hely tökéletes lesz. Még egész kellemes idő is lett volna ha nem fújna annyira a szél. De akkor is ki kell bírnom! Leültem a fűbe és elkezdtem neki vetkőzni, nem szerettem volna ha a ruháim csurom vizesek lesznek. Na persze nem mindent vettem le csipán a cipőmtől, a zoknimtól és a harisnyámtól szabadultam meg. A szoknyám rövid volt így az még jócskán a víz felszíne fölött maradt. Szépen egymás mellé raktam őket majd beledugtam a nagylábujjam a vízbe amit gyorsan vissza is kaptam.
- Brrr… - Borzongtam bele. A víz hidegebb mint gondoltam de muszáj elviselnem. Ezúttal az egész lábfejemet belemártottam.
-Eeek! – Borzongott bele az egész testem. Éreztem ahogy ah ideg végig szalad a testemen. Összeszorított fogakkal és ököllel léptem bele a másik lábammal is. – Hi-hi-hidegebb m-m-mi-mint go-go-go-gondoltam… - Vacogtam magamban. De a mozgás segít így elkezdtem fel le ugrálni a vízben erre az össze közelben lévő hal elúszott. – Ez ro-ro-rossz ötlet v-volt. – Ha bármit is ki akarok fogni mozdulatlannak kell lennem. És így is tettem de ez egy hihetetlenül megerőltető feladat volt. Nagyon nehéz rávenni a testem, hogy ne remegjen mint a nyárfalevél. Azt képzeltem, hogy egy kád forró vízben vagyok és ez egy ici-picit segített. Kellet vagy tíz perc mire végre vissza tértek a halak és még legalább ennyi idő kellet mire az egyik szemtelenje elég közel merészkedett, hogy elkaphassam őt. Koncentráció és fegyelem. Erre volt most szükségem. Megvártam a megfelelő pillanatot majd egy hirtelen mozdulattal a hal felé kaptam de az kicsusszant a kezemből és odébb úszott. Reflex szerűen utána kaptam de erre megcsúsztam és bele hasaltam a vízbe.
-Kyaaaaaaaa! – Sikoltottam fel ijedtemben na meg attól, hogy így már nem csak lábam fagyott le de az egész testem, és ha ez még nem lett volna elég a szemtelen sügérje még oda is úszott hozzám és mintha csak az arcomba röhögött volna.
- Te kis! – Sziszegtem a fogaim között. A hidegérzet egy pillanat alatt elmúlt és a fortyogó düh fűtött. Ismét utána nyúltam de elkezdett felfelé úszni a patakban.
- Nem menekülsz! – Pattantam ki a patakból és a part mentén kezdtem üldözni. Az üldözés egészen addig tartott amíg meg nem pillantottam két fiút a parton akik épp pecázgattak de már túl későn. megállni nem tudtam így megpróbáltam átugrani az utamban lévő horgászbotot de nem, hogy ez nem jött őssze de ahogy ugrottam volna a bal lábam beleakadt a botra és pofával előre megint bele estem a vízbe ráadásul ahogy kapálóztam még a zsinegbe is belegabalyodtam.
- Segíííííts! – Vinnyogtam ahogy egyre inkább csak magamra tekertem a zsineget.

by **Szophie** Vas. Ápr. 05 2015, 13:32

Lehet, hogy ez egy idomáros szokás, már ha azt nézzük, hogy Shukaku is mennyire szereti, és mennyiszer is találkoztunk mi már a szafariban, de tény, hogy mi is Vezérrel egyre több időt töltöttünk itt, állatkákra vadászva. És legtöbbször társaságunk is akadt ehhez, ezzel is szórakoztatóbbá vagy éppen idegesítőbbé téve a napot. Ma éppen a szórakoztató volt jelen.. Legalábbis első ránézésre más nem is lehetett.
Már egy ideje róttuk az erdőt, és a föld kellemes illata már teljesen beleivódott az orromba, amikor Vezér jelzett, hogy csobbanást hallott. Ő el is futott abba az irányba, de nekem nem volt igazán kedvem mindehhez, inkább csak csendesen sétáltam utána. Így botlottam bele a fiúba, és hallottam meg a különös mondatot, ami már önmagában megtorpanásra késztetett. Némileg fel kellett világosítani őt, még ha ezzel kockáztatom is, hogy megzavarom őket a társalgásban. Igazából nem nagyon érdekelt.. De kötelességemnek éreztem a legutóbbi Shukakuval való közös főzőcskézésem után, hogy ebbe most beleszóljak.
- A gömbhal ehető, ha megfelelően van elkészítve. Fugunak hívják. Én meg tudom csinálni, maxon van a jártasságom. - húztam ki magam büszkén, melléjük lépve, ám félig mégis egy bokor takarásában maradva.
Ekkor érkezett meg trappolva a hölgyemény, hogy aztán hangos nevetésre késztessen mutatványával mind engem, mind pedig Vezért, aki mögötte loholt ráérősen, fogai között valamiféle cuccal.
Szám elé tettem a kezem, hogy ne legyen annyira feltűnő a nevetés, de még így is hallatszott valamennyire, egyszerűen képtelen voltam visszafogni. Hehehh, mintha csak magamat látnám.. Vezér pofáján is látszott az elváltozás, melyet a komikus helyzet okozott, csak az ő nevetése inkább vicsorgásnak látszott, ahogy elővillantak hófehér, borotvaéles fogai.
Letette elém a harisnyát és cipőt, amit minden bizonnyal a lány hagyhatott odafönt, amikor még az úszással törődött - erre engedett következtetni csuromvizes ruhája. Kedvesen mosolyogva megközelítettük a lányt, és óvatosan lehámoztuk róla a zsineget, vigyázva, hogy abban se tegyünk túl nagy kárt. Szegény fiúknak ne legyen még ennél is több baja. Ha mégis elszakadt, adtunk egyet kölcsönbe, mi úgyis hálóval halászunk egy ideje.
A lánynak pedig lehívtam kölcsönbe egy törölközőt és egy egyszerű fehér vászon ruhát, középen kék masnival, hogy ebben a hidegben ne a csuromvíz dolgait kelljen hordania. Ez a ruha amúgy is sokkal cukibb, mint amit magára öltött. Vezér közben ide-oda kémlelt, hátha megtalálja azt a valamit, ami elől a lány ennyire fejvesztve menekült.
- Mesélj, mi történt.. - léptem oda mellé. - Mi elől menekültél? - kezdtem kérdezősködni, odahajolva hozzá, a törölközőt játékosan a fejére rakva. Persze megtörölgetni már nem fogom.. Mindenesetre első ránézésre butácskának tűnt, amolyan kis egyszerű, hétköznapi lánykának. De persze megtanultam már, hogy a látszat néha csal. Nézzetek csak rám..

by **Joey Chrome** Szomb. Ápr. 11 2015, 17:40

Miközben én sikeresen elalszom, megjelenik egy lány, aki azt mondja, hogy a gömbhal igenis ehető, s Fugu a neve, s hogy ő meg tudja csinálni.
- Én tudom kisasszony, de a barátom amerikai, neki meg mondhatja az ember, mi az a Fugu. ^^” - éppen, hogy kimondta Grifi, mikor felfigyelt a csengőre, s meglátta, mit fogott a pecabotom.
- Joey!
- Nem akarok iskolába menni anyu... - mormoltam alvás közben.
- Joey, valaki beleszorult a pecabotba!
- Mi van?! - és tényleg! Egy szőke leány akarta kiharcolni magát a zsinegből, ami már több helyen is elszakadt, de csak jobban belegabalyodott! Éppen menni akartam kiszabadítani, mikor a másik lány megelőzött, s kiszabadította. Illetve adott egy másik zsineget.
- Köszönjük. ^^” Amúgy ki a rákok vagytok? O.o
- Joey! - szólt rám Grifi azonnal mérgesen, mert ugye nem illik lányok nevét így kérdezni. - Elnézést kérek érte, néha akkora paraszt. ^^” Az én nevem Grifi, de igazából Haru, a barátom meg Joey. És a hölgyek neve? - közben én beraktam a pecabotomban a kölcsönkapott zsineget, majd bedobtam az új csalit, mivel azt is elvesztettem a szőke leánykának hála, majd a helyére illesztettem. Remélem nem fogok bakancsot kifogni, utána meg elaludni nagyon, mint a horgászversenyen, hogy ne fogjak ám semmit. Tényleg, ugye itt nincsenek vízi kígyók? D8 Nem akarok vízi kígyókat látni! D8 Bár ha jól tudom, csak Tengeri Kígyó van, az meg a tengerben van, nem a patakokban. Hála az Istennek, köszönöm, hogy megkíméltél tőlük!^^ Így nem kell félnem, hogy kifogok egy kígyót! Very Happy

by **Kurokawa Yuuki** Szomb. Ápr. 18 2015, 08:00

Addig kapálóztam és sikoltoztam még végül egy lány segített leszedni rólam a zsineget és kikászálódni a vízből.
- K-k-kö-köszönöm. - Vacogtam a fogaim között és elvettem a törülközött, hogy kicsit megszárítkozzam és hevesen elkezdtem törölgetni a arcom na meg a hajam és a lábaim. Ezután vissza is akartam adni a kölcsön kapott tárgyat ám amint megláttam kitől kaptam még a lélegzetem is elállt.
- Szophie-senpai! – Kiáltok fel örömömben és megragadom a senpai kezét. – Ugye..ugye tényleg te vagy? Á, micsoda hülye kérdés egész biztos, hogy te vagy az! Még sose találkoztunk de láttam az éhezők viadalán elért eredményeidet és… és gratulálni akarok… - Kezdtem el hadarni. Annyira ugatottá váltam, hogy még levegőt is elfelejtettem venni. – A szememben nagy-nagy hős vagy ám főleg azért, mert úgy nyertél, hogy közben nem bántottál senkit. Igazi a Justice Leaguhez méltó győzelem. – Engedem el végül már ha addig ő maga nem menekült el. – Kérlek Senpai engedd meg, hogy készítsek egy fotót rólad. – És azzal már elő is kaptam a fotó kristályt. – Wihihi, ma van az én szerencse napom. Előbb RenAi-senpai-val találkozom most pedig Szophie-Senpai-val. Ennél jobb napot el sem képzelhettem volna!
A kép után azért kicsit én is lenyugszom és át is veszem a kölcsön kapott ruhát. Szophie-senpai egyik ruhája. Annyira boldog vagyok! Fúrom bele az arcom az új ruhám vállába. Jó az illata. – Köszönöm senpai! – Hajolok meg illedelmesen. – Tőletek pedig elnézést kérek amiért tönkretettem a pecabototokat. – Fordulok a fiúk felé kissé pironkodva. – Amúgy nem menekültem. Egy halat próbáltam elkapni puszta kézzel de kicselezett. Az-az átkozott bestia! – Rázom meg az öklöm a patak felé nézve. – Oh, igen elfelejtettem bemutatkozni. A nevem Yuuki örvendek a találkozásnak és még egyszer köszönöm a segítséget! – Hajolok meg.

by **Szophie** Szomb. Ápr. 25 2015, 17:03

- Én sem vagyok japán, és én is csak nemrég ismerkedtem meg a Fuguval. - mosolyodtam el kedvesen, de közben vettem csak észre, hogy a másik fiú meg közben... bealudt. Milyen furcsa szerzet.
- Ugyan-ugyan. - legyintettem. - Szophie vagyok, örvendek. - nyújtottam kezet mind a két srácnak.
- Haru? Az nem lány név? - érdeklődtem én is, koránt sem illedelmesen, de annál kíváncsibban. Ahhoz már hozzá voltam szokva, hogy sok dolgot nem értek Japánban, így például ezt a nevet sem tudtam hova tenni.
Akkor viszont már meglepődtem, amikor meghallottam a saját nevemet a lánytól. Mármint az előbbi bemutatkozásom során még nem volt itt a lány, nem hallhatott.
Valahol örültem, hogy megismert, és az arcát elnézve még boldogabb voltam. De aztán az éhezők viadalának említésére elkomorodtam. Ennél jobban csak akkor lettem volna mérges, ha a szépségversenyt említi meg, ami még évmilliókkal ezelőtt volt, de szerintem még mindig vannak, akik arról ismernek fel. Még szerencse, hogy a birkózásra nézőként jelentkeztem csak, és nem résztvevőként, habár ezek közül csak egyet is kihagyva, most valószínűleg teljesen más lenne az életem. Tachibanamentes. Ehelyett még a nevét is viselem. Neutral

Szóval fogalmam sincs, hogy voltaképp átkozom-e a szépségversenyt, hisz elméletileg ott figyelt fel rám Kedvesem.
Viszont az éhezők viadalával teljesen más a helyzet. Csak ezt az éppen kalappá alakított babérkoszorút köszönhetem igazán annak, amit egyébként imádok azóta is, és soha nem váltanám le, semmiképp. A kedvencem, és csodálatos funkciókkal bír. Nem kell buta, böhöm sisakokat hordanom, amik sok esetben fertelmesen néznek ki, és egyáltalán nem nőiesen. Ezek helyett én simán besétálok egy csattal vagy virággal a hajamban..
Viszont ahogy a lány folytatta a mondandóját, valamiféle csillogás került a szemembe, ajkaim pedig mosolyra húztam. Ő nem azt látja, hogy egyedül győztem. Ő teljesen máshogy vélekedik! Annyira.. Annyira nagyon.. Aranyos!
- Köszönöm! - léptem oda mellé, és ölelgettem meg. - Nem hiszem, hogy én ilyen sztárféle lennék. - tiltakoztam. - Miért kellene a kép? - valójában sosem mutatkoztam a nyilvánosság előtt, hiába foglaltam el jó pozíciót a világ leggazdagabbjai között. Épp ezért nem mutatkozhattam. Én nem holmi sztárocska voltam. Tehát az elismeréshez ugyan hozzá voltam szokva, de a képek készítéséhez nem igazán... Valahogy eléggé kínosan érintett ez a szituáció. És attól is féltem, hogy felhasználja valamire. Hiába tűnt kedvesnek, attól még gyanakvó voltam vele szemben. De csak egy picit.. Mert amúgy aranyos. *.* Főleg ahogy szagolgatja a ruhámat. Én is így szoktam Kicsimét... A közös invertory legnagyobb előnye, hogy a ruháit hordhatom. Minek pizsama. Nekem volt pizsamám? Holmi Szophie illatú pizsama, amikor aludhatok Makoto illatú pólóban? Na, szerintetek melyik a jobb választás?
- Ühhm.. Én hálóval szoktam fogni őket. Régebben még én is pecabotot használtam, de mostanában átszoktam a kényelmesebb hálóra. De megpróbáljam kézzel fogni? Biztos mókás. Bár a víz hidegnek tűnik.. És még nincs jó idő sem.. Mondjuk nem mintha megfázhatnék. - vonultattam fel magamnak érveket és ellenérveket a játék kipróbálása mellett és ellen.

by **Joey Chrome** Vas. Ápr. 26 2015, 16:34

Az egyik lányt Szophie-nak hívják, és igen híres lehet, hogy a másik lány, Yuuki meg úgy rajong érte. O.o Akkor hogy-hogy én nem ismerem? O.o Vagy láttam valahol, s elfelejtettem? O.o
- Az nagy teljesítmény kisasszony, ugyanis a Fugut nagyon nehéz megcsinálni, s a valóságban csak az csinálhatja, aki ért hozzá és engedélye is van. - jééé, ezt nem is tudtam! O.O
- A Haru semleges név, azaz lehet lány is, meg fiú is Haru, bár több lánynak adják ezt a nevet, mint fiúnak. - Grifi nem esett zavarban Szophie kérdése miatt, gyakran kérdezték már tőle. Yuuki meg bocsánatot kért a pecabotért, igaz, csak a zsinegnek lett annyi, mert a pecabot még nem tört el hála istennek. Very Happy

- Nyugi, csak a zsinegnek fújtak, de már kaptunk. ^^ Még egyszer köszi Szophie! ^^ - de nem kicsit néztem, mikor Yuuki mondta, hogy puszta kézzel akart halat fogni. O.o
- Hát a halat nehéz puszta kézzel megfogni, mert ugye vízes, ami azt jelenti, hogy csúszós. O.o – ez inkább méltatlanság volt, mint okoskodás az én részemről, mert én soha nem értettem a pusztakezes pecázást. Minek a puszta kéz, mikor a pecabottal nagyobb az esély kifogni a halat, s nem is leszünk vizesek tőle. Very Happy

Apropó kapás, valami rángatja a csalit! 8D
- Pillanat lányok és Haru, kapásom van! - azonnal kirántottam a vízből a fogást, ami aztán megcsípett. Ugyanis egy rák volt!
- Á-- tényleg, nincs is itt fájdalom... ^^” - jutott eszembe, mert ordítani akartam a fájdalomtól, de hát az olyan nincs is itt. ^^”

//rák//

by **Kurokawa Yuuki** Szer. Ápr. 29 2015, 16:40

Eléggé meglep, hogy a senpai megölel, azt hiszem még kicsit bele is pirultam de igyekeztem megőrizni a már amúgy is nagyon alacsony szinten lévő nyugalmam.. de…de…
- Senpai! – Viszonzom az ölelést. Sokkal, sokkal kedvesebb mint ahogy én azt hittem.
- Ugyan-ugyan Senpai. Az amit ott bemutattál nagyon is híressé… gondolom… - Így belegondolva nem is tudom mások mennyire emlékeznek rá. Látszólag ezt a két fiút se nagyon érdekelte, hogy egy igazi idomár legenda áll velük szemben sőt, még csak nem is ismerték. – De minden esetre az én szememben nagyon is híres vagy, mondhatni egyfajta példakép… - Megint éreztem, hogy enyhén az arcomba szökik a vér. Sok példaképem van Aincrad szerte de még sosem volt lehetőségem ezt el is mondani nekik. – Emléknek szeretném. – Felelek közben a kérdésre. – Már RenAi-senpaitól is sikerült szereznem egyet és nagyon megtisztelnél vele ha rólad is készíthetek. – Mutatom meg neki azt a nemrég készült képet amin a senpai-val selfiezek.
A figyelmem a kép után a fiúkra terelődött és arra, ahogy az egyikük kifog egy rákocskát.
- Gratulálok. – Dicsérem meg őt. – Egyébként annyira nem nehéz. És remek módja az edzésnek. A hideg víz serkenti a vérkeringést és növeli az álló képességet. – Magyarázom. – Még maga a pusztakézzel való hal kifogása növeli a fókuszt és a reflexeinket. – Mialatt az efféle horgászás előnyeit sorolom odasétálok a patak szélére és letérdelve fölé hajolok. Ezúttal nem mászom bele csupán a két karomat a magasba emelve várom a megfelelő pillanatot. Nem szeretném összevizezni a senpai ruháit. – Ezen felül pedig próbára teszi a gyorsaságunkat és a türelmünket… - Ebben a pillanatban belekaptam a vízbe majd már rántottam is ki ám hal helyett egy méretes kecskebéka pihent a kezemben amit ijedtemben el is dobtam. Pont a senpai felé…

by **Szophie** Szer. Jún. 03 2015, 23:05

- Ohh, értem már! - mosolyogtam rá Harura. - Sajnálom a tudatlanságomból fakadó kellemetlenségeket. - kértem azért elnézést is, hiszen kérdésemmel lehetséges, hogy meg is bántottam, bár nem tűnt úgy. Meg annyira nem is fontos.. Inkább csak a belém nevelt illem beszélt.
Yuuki-chant szépen megölelgettem, és viszonozta is boldogan. Valahogy jó érzéssel töltött el a vele való találkozás, bár gyanakodásra is okot adott, ez az érzés egyre távolabb kezdett kerülni tőlem, ahogy múltak a pillanatok. Persze sosem tűnhet el, senkinél sem, Joey és Haru is ugyanúgy gyanúsak. Mindenki az! Mindig! De ők is csak annyira már csak, mint akárki más. És általában nem is okoznak különösebb fejtörést ezek a dolgok, sőt, egész jól szoktam kijönni belőlük mindig.
Igazán meglepett aztán Yuuki viselkedése, de nem róhattam a szemére, hiszen szörnyen aranyos is volt közben valahol..
- Hát öö.. Akkor.. készíts, gondolom. - a végső löket, ami miatt engedékeny lettem, RenAi-san említése volt. Ha ő is megbízott benne, akkor nincs okom kételkedni. A céhtársam egész tapasztalt lehet, hiszen már akkor is frontharcos volt, amikor én még csak cukrászdákban tengettem napjaim.
Így aztán beálltam mellé egy fotó erejéig.
- Nem hinném, hogy ez a játékban működne.. - mondtam a lánynak óvatosan.
- Itt a rendszer a meghatározó, nem pedig a vérkeringés, vagy ilyesmi. - nem akartam nagyon letörni, de.. Az ő érdeke is, ha nem hisz mindenfélét el.
De még végig sem mondtam, egy béka repült felém. Bevallom, nagy kertünk volt... Mit kert, egy egész birtok. És még egy tó is állt rajta, így elég sok dologban volt részem a természetből, és nem mondhatom magam tipikus városi valakinek, de... Azért annyira én is egy palotában nevelkedett kisasszony vagyok, hogy egy béka közelségétől rosszul érezzem magam.
Szerencsére a sikolyomat magamba sikerült fojtanom, az ijedt tekintet viszont valószínűleg mindent tükrözött, miközben elugrottam a béka útjából.
Vezér közben a patak partján ült egy darabig, de aztán Yuuki szavaira fellelkesült, bár ezt már senki sem vehette észre.
Egy ideig csak ült, várt, aztán nem hallottunk más, csak egy csobbanást. És nem, nem esett bele, csupán a mancsát áztatta meg a vízben, ahogy a macik szokták. És a parton ott mozgolódott egy Keszeg.
- Annyira nehéz lenne? - kérdezte ő a szokásos lekezelő stílusában.

by **Joey Chrome** Pént. Júl. 17 2015, 17:50

Yuuki megfogott egy békát, aki ugyan nem ijesztő, de azért a lány megijedt, s elhajította, Szophie felé, aki szintén megijedt, s félreugrott a repülő béka útjából, így a kétéltű felém szállt, amit én a pajzsommal fogtam vissza. Lehet, hiba volt, mert hallottam egy NYEKK hangot, majd a béka pixelekre robbant.
- Szegény Béka, ez kifingott! :'( - Haru forgatta a szemét, azt gondolván, hogy Joey, azaz én már megint hülye vagyok. Én nem már megint vagyok hülye, kikérem magamnak, hanem mindig, csak nem mutogatom, mint díszhomo a hovatartozását! ˇ^ˇ Közben a farkas fogott egy keszeget.
- Az állatod szereti a halat? - azok után, hogy láttam egy lovat húst enni, nyúlakat vérszomjassá válni, profokat meghülyülni, sárkányokat, akik hajókat püffölnek, bűzlő farkasokat a hegyben, s még egyéb ilyen finomságokat, már semmiben sem vagyok biztos. Már csak olyyan játékokból hiányoznak az elemek, mint pl a Resident Evil, a Last of Us, az Outlast, a Left 4 Dead, az Alien, s akkor már elmondhatom magamról, hogy minden megtörtént velem. Ejj, azok is milyen régi játékok már. De azok legalább jobbak voltak a maiaknál. Mert már játszottam olyan maival, amiben annyi volt a horror, hogy elénk ugrott valami gumibaba, meg az az akciókban annyi volt az akció, hogy kettőt lősz, azt csá. Komolyan, valamelyik kiadónak volt bőr a képén félkészen kiadni, s tetemes összegeket kérni a patchokért és DLC-kért, aminek az lett a vége, hogy csődbe mentek, s persze csodálkoztak, hogy miért, mikor szerintük korszakalkotó játékokat alkottak. Ja, persze, korszakalkotó… Csak olyan pénzrablók és semmire se jók voltak, hogy röhej.

by **Saibāitachi** Szomb. Szept. 19 2020, 09:46

24h szóló szafari 3/1

________________ Első _______________

A fiú töprengve nézte a sebesen áramló patakot, ahogy a benne lévő köveken fehér tajtékot vetve rohan tova a víz. Az elmúlt napok rádöbbentették, hogy alapból rosszul közelítette meg a problémát, ~Sőt az sem kizárt, hogy valójában ez nem is probléma…~.
Bár a játék fogságban tartja, tulajdonképpen ez nem több mint egy „szobafogság”. A szülei is alkalmazták eme fenyítéket. Hozzá kell tenni, hogy nem sok sikerrel, mert valljuk be őszintén, egy vérbeli kockát azzal büntetni, hogy nem jöhet ki a szobájából, hanem kénytelen a számítógépe előtt ülve tölteni az idejét, hát nem tűnik olyan súlyosnak. És ez a szobafogság sem tűnik olyan vészesnek, csak óvatosnak kell lennie, és nem szabad kockáztatni. Igazából odakint nincs semmi olyan, ami hiányozna. Mióta az egyetemen lopja a napot, szülei nem igazán foglalkoznak vele. Az ő idejüket és figyelmüket teljesen leköti a húga. A húga, aki egy elkényeztetett hercegkisasszony, bár ezért Itachi nem hibáztatja, ő is pont ugyan ilyen volt, ezt tudja magáról nagyon jól. Csak míg őt fiúként, az élet helyre tette, addig húgát, mint lányt a szülei még a széltől is óvták, ezért a lányka megmaradt annak a hisztis kis csajnak, aminek a szüleik nevelték.
Igazából egyedül csak a haverok által havi rendszerességgel beütemezett „elhajlások” (ahogy szülei titulálták), amik talán hiányoznak neki. Visszaemlékezve ezekre az alkalmakra, elvigyorodott, és halkan kuncogott ~Menyét az őrült gunslinger… na „ő” hiányzik egy kicsit.~

Visszarendezve gondolatait a jelenbe, arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy az itt és most számít. Megpróbálja kihozni abból a legjobbat, ami jutott neki. Ennek kapcsán először az alap felszerelését kell valahogy egy használhatóbbra cserélni. Mert jelenleg a kései nem sokat érnek. ~Támadásaim olyan pontosak, mint egy lézerszike, de ezek a vacakokkal a kezemben olyan érzésem van, mintha fakanállal viaskodnék.~ A mai napig is sokat bosszankodik, hogy a kazamatában olyan nehézkesen bírta csak leverni azt az egy szerencsétlen teknőst. Ráadásul csak egy lány segítségével, ami további olaj volt a tűzre, forrongó indulatai terén. A felszerelés javítása sok, nagyon sok lóvéba kerül, és az ő lehetőségei igen csak szűkösek. A kazamatázás, mint azt tapasztalta felejtős, amíg nincs egy becsületes felszerelése. Próbált küldetésekre menni, elkeseredésében, minden óvatosságát sutba vetve, még felhívást is tett ki a játékostárs kereső hirdetőtáblára, egy küzdőtéri viadal reményében, de gyakorlatilag még a kutya sem szagolta meg a hirdetését. Bár tudat alatt nem is reménykedett sikerben, lévén, hogy a játékosok mind magasabb szinteken, az úgynevezett fronton harcolnak, mi a bánatot keresnének itt lent. De még ha le is jönnek, mit vesződnének, egy kitudja honnan idekeveredett kezdővel. Legalábbis Itachi ezt gondolja mivel ~Én is pontosan ezt tenném…~. Majd nagyot sóhajtva előszedi az inventoryjából a horgász cuccát. Tudja hogy a szafarizásból nem lehet megélni, az is leginkább társakkal hatékony. Egyedül épp csak arra jó, hogy alapokat szerezzen a későbbi építkezésekhez. Bár az is igaz, hogy az első szafarival nagyot kaszált, de az csak a legendás szerencséjének volt köszönhető. A mostani ténykedése, már sokkal több előkészületet és tervezést igényelt. És pont ezért van itt hajnalok hajnalán, bár a várható haszon elég csekélynek tűnik. ~De még mindig több, mint ha csak a levegőt pazarolnám a fogadó szobájában.~

Eleinte még próbált érdeklődést tanúsítani a horgászatnak, de ahogy az idő telt, egyre jobban elunta magát. Végül, a hely biztonságosságát kihasználva, szokásos őrült ötleteinek egyikét vette elő.
Lábbeliét levette, és a nagylábujjára hurkolta a horgászzsineget. A művelet végeztével hanyatt dőlt a fűben és az égen tova úszó felhőket kezdte figyelni. A felhők körvonalait, a feléjük kinyújtott karjaival, mint egy ceruzaként használva mutató ujjait rajzolta körül amilyen gyorsan csak tudta, anélkül, hogy a két keze összeakadt volna. Egyrészt javította a két kéz koordinációs készségét, másrészt meg le is foglalta magát. Persze egy idő után ezt is elunta, és akkor már csak pusztán bambult az égre, miközben egy fűszál végét rágcsálta. Rémesen unatkozott, de tudta, hogy addig kell letudni itt amit akar, amíg még ilyen kellemesen nyugalmas. Hamarosan ugyanis ellepi a szintet a játékosok tömege. Merengéséből a lábujjára tekert zsinór rántása zökkentette ki. Először nem is igen tudta mit csináljon, már azon túl, hogy felült és letekerte a zsineget az ujjáról. Nyilvánvaló, hogy a zsinór végén van valami élő, mert nagyon viháncolt. Erről egyből egy kedvenc ifjúsági regénye jutott eszébe; „Vadponyt, elhiheti vadponyt! Az csinál ilyen parádét.” még fel is kacagott, ahogy visszaemlékezett az olvasottakra.
Végül ahogy felszedte a zsineget, előtűnt a szerencsétlen áldozat.
~No koma te most így jártál! Nem mondom, hogy rekord fogás, de ez is jó lesz valamire.~ gondolta miközben el kezdett szedelődzködni, itt ugyan is végzett, most át megy a közeli erdőbe, és ott is szerencsét próbál. Persze nem a horgászszerelékkel. Mielőtt elindulna, még alaposan körbenéz, ez nála már megszokás. Több szempontból is hasznos, de legfőképp azért, mert ha valamit elhagyott volna, így még időben észreveszi.

by Ajánlott tartalom