Re: Kis Patak #2

by **Anatole Saito** Szomb. Szept. 27 2014, 22:55

- Takoyakiii \*-*/ Ugye tudsz csinálni, ugye tudsz? :FFF - Az étel nevének említésére is összefolyik a nyál a számban. Már látom is magam előtt a gőzölgő finom falatokat, jóóóó sok chilivel *-* Mert hogy a chili mindenhez passzol Cool

- Ésésésés honnan szerzünk takoyaki sütőt? elég macerás az elkészítésük? Vagy ez is csak egy csettintésre megy megfelelő főzés jártassággal? - Najah, túlkomplikálom az egész helyzetet. Közben a polipocska már erősen rátekeredett a kezemre, tapadókorongocskái teljesen rácuppannak a bőrömre. Nem tudom mit hisz a kis drága. Talán azt, hogy ki tudja belőlem szorítani a szuflát, vagy meg tud félemlíteni és ezzel megmenekülhet? Francokat, már be is dobom az inventorymba Twisted Evil

Bár pár másodpercig elgondolkozom azon, hogy valami huncut tentacle jelenetet produkálására fel kellene használni csápos csábos barátunkat és az előttem hentergő leányzót, de ennyire azért még én sem vagyok perverz Razz

Amint repül a polip a menümbe, repül is vissza újabb csalival a botom, én magam pedig leheveredek a pöttöm mellé. Vagy rá. Hát úgy félig rá Rolling Eyes

Hát ha már ilyen témáról van szó, akkor nem tudok nem odabújni hozzá és incselkedni vele egy kicsit. hentai

Végig húzom ujjaimat a karján, majd egész tenyerem megállapodik a derekán. Arcomat a nyakának hajlatába fúrom és lágyan megcsókolom a bőrét. Gyengéden leveszem róla a napszemüveget, hogy egymás szemébe nézhessünk és lássa, valóban komolyan beszélek hozz.
- Egyre jobban felizgat az, amit mondasz... tudsz róla? - S látszik a szemeimben, hogy szinte felfalom a pillantásommal. - Voltam már egészen ennyire közel Alexhoz - S fölébe tornyosulok, úgy, hogy egészen közel vagyok hozzá, csak a kezemmel tartom el magamat tőle, ajkaink pedig vészesen közel vannak egymáshoz, de még tisztes távolságban. - Csak éppen ő volt felül De nekem ő túl nyámnyila. Szeretem a szépfiúkat, de nem a Ren féléket. A finom vonású örökifjúk vonzanak, de ilyen férfiúval még nem hozott össze a sors Aincradban. - Elgondolkodva félrenézek, majd teljes testemben hozzásimulok és mohón csókolni kezdem ismét a nyakát, majd a fülecskéjét, aztán már csak suttogok a füléhez. - És te kivel tudnád elképzelni magadat... vagy magunkat?

[angolna] xD

by **Mirika** Pént. Okt. 10 2014, 00:11

Azt hiszem joggal mondhatom, hogy a polip koma férfiassága és ragaszkodása elbukott Anat hasával és a főzési tudományommal szemben, ha társaság helyett egyből arra gondol, milyen jó kis takoyaki lehet belőle Cool

Kérdésére csak simán lejjebb húzom az orromon a szemcsimet és lesújtó pillantással illetem a srácot, mint aki éppen halálos bűnt követett el a megnyilvánulásával.
- Kinek nézel te engem? Anyám kitagadna, ha nem tudnám megcsinálni a legnépszerűbb helyi kajákat, hmpf! - feleltem a fél szememet becsukva. Itt meg aztán olyan primitívre le van butítva a főzés, hogy csukott szemmel is megcsinálom - Inkább az aggasszon, hogy milyen minőségű a hús az F-A osztályzás szerint. Mit mond a menüje? :3 - toltam vissza a szemüveget. Azt nem is feltételeztem, hogy S-rank lenne, bár már az A is csak ritka állatok esetében jön elő. Viszont minél magasabb az osztályzása, annál fincsibb lehet a végén, feltéve ha elég magas a főzőtudománya a készítőjének. Azonban az én esetemben ez irreleváns volt, hála a kimaxolt szintemnek Cool

Mondjuk a főzésről és a takoyakiról gyorsan elterelődött a figyelmem. Van pár téma, ami lazán lepattintja, de Anata kifogta azt, ami gyakorlatilag mindent üt mindenkor, és képes volt ezt még azzal is tetézni, hogy letelepedett mellém, csak hogy még jobban megőrjítsen a közelségével

Libabőrös lettem attól a lágy, simogató érintéstől, amivel a karomat illette, nem is tehettem mást, minthogy finoman hozzábújtam és az egyik lábam az övéi közé fűztem közben. Viszont igyekeztem ellenállni, nem akartam így azonnal elolvadni a karjai között, pedig nagyjából kenyérre kenhetőnek éreztem magam máris Embarassed

Csakhogy az nem illene hozzám Razz

- Heeh? Már megijedtem, hogy Al-chanhoz ilyen közel érzed magad - mondtam egy nagyot nyelve, miközben éppen a fiú ajkait szuggeráltam és az ujjaimmal beletúrtam a hajába. Pedig amúgy Alex tök jó uke lenne, de nem az én kis aranyos mackóm mellé. Egyre kevésbé éreztem azonban úgy, hogy én most BL-ről, vagy akár yuriról szeretnék fantáziálni, és ezt nem is haboztam kimondani.
- Elég nehéz erre úgy válaszolni, hogy közben csak rád tudok gondolni - sóhajtottam fel kissé kipirulva. A fülemet nem ééér Sad

Még beszéd közben is ott csiklandoz a szuszogása, teljesen kikészít >.> - Szeretlek, kincsem :3 - mondtam, és alaposan átöleltem. Tök felesleges volt most erőlködnöm, a fejemben csak Anat jelent meg, még akkor is, ha lányokra próbáltam gondolni. Méghozzá a nyakában egy kolomppal, ami egyre hangosabban csilingelt. Eto... nem, ez nem a fantáziámból jön ez a hang o.O
- A-Anat, nem szól az a csengő? - kérdeztem bizonytalanul, de nem is tudom miért, mert egyértelműen csengőszót hallottam, és az csak onnan jöhetett, ahol a botom van Suspect

- Fogtam valamit? *.* Most mit kell csinálni? *3* - kérdeztem, vagyis próbáltam lelkesen kérdezni, ami nem volt egyszerű feladat éppen. Fura érzés kerülgetett, egyrészt hajtott a kíváncsiság, másrészt meg meg se akartam moccanni >.>

[sünhal]

by **Anatole Saito** Pént. Okt. 24 2014, 17:03

- Remek-remek-remek! \*-*/ - Már csak az hiányozna, hogy mekegésbe váltsak, és kis híján fókatapsban török ki a jó hírek hallatán. Takoyakit fogok zabálni fulladásig \o/ Nincs is ennél szebb földi öröm! na jó, azért még tudnék sorolni párat, bár nehéz szívvel cserélném el Rolling Eyes

Kaja vagy cicik, kaja vagy cicik? Örök dilemma

- Aranyba fogom foglaltatni a kezed! A hús minősége felől pedig ne aggódj, tökéletes - jelentem ki büszkén, ahogy ellenőrzöm a polipocska leírását. Tényleg ideje lenne megfontolnom a főzés jártasságom fejlesztését is, mert nem az nem állapot, hogy folyton ki vagyok szolgáltatva a női nemnek az ínycsiklandó falatok végett. Miri csípős kajái, Jun süteményei, máááá :F Na de vannak itt azért más örömök is a karjaim között Razz

- Megijedtél? Valóoóban? hentai

- Jóleső érzés fog el, ahogy beletúr a hajamba, szinte bizsereg az egész fejem az érzéstől, ahogy ujjaival fésüli a hajam. Ahogy pedig megérzem hozzám simuló lábát, egy picit beleremegek, magabiztosságom azonban egy pillanatra sem inog meg.
- Kapsz némi gondolkodási időt, mert én ilyen gáláns úriember vagyok. Nem kell most rögtön válaszolnod. Ma amúgy is csak az enyém vagy Cool

- S mondandóm megpecsételéseként apró csókokkal halmozom el az ajkait. Azonban a csilingelő kapásjelzőnek sikerül megzavarnia az idilli pillanatokat, viszont nem szeretném veszni hagyni a fogást sem. Hátha egy újabb polip és akkor lesz még több takoyaki :FFF Mögéje simulok és úgy segítem kihúzni az újabb fogást, miközben pár szakszerű instrukcióval toldom meg mondandómat.
- Ó, nocsak! Ezzel is fogsz boldogulni? Kipróbálhatnánk ezt is takoyaki formájában, mit szólsz? - Pillantok elismerően a sünhalra, amint Miri partra vonszolja. - Na de hol is tartottunk? Ó... igen... ott, hogy szeretném egy más fajta éhségemet csillapítani - Azt hogy pontosan milyet, az maradjon a kettőnk titka Rolling Eyes

by **Joey Chrome** Vas. Ápr. 05 2015, 10:29

//Szophie és Kurokawa Yuuki//

Na, ideje pecázni! Very Happy

S velem jön Grifi, hogy tanulmányozhassa a lehetséges itt lévő mobokat, amikből nem hiszem, hogy sokat fog látni, maximum halat. De végül is ha sokat fogok ki, valakinek segítenie kell elhozni, hogy meg süssük ebédre! Very Happy

Nézzük csak... Csali megvan, pecabot megvan, horog megvan, halfogó háló megvan, halászgatya megvan, halászkalap megvan, halászpóló megvan, szúnyogriasztó spray nincs a játékban, indulás! Majd kitalálok valami mást a szúnyogok ellen. Elég nagy ez a szafari, de szerencsére találtunk egy kisebb patakot, ami pont megfelelt pecázásra. Leültem a földre, mert elfelejtettem széket hozni, s elkezdtem a pecázatot. Szerencsére pecabot tartót Grifi hozott, meg rá egy csengőt, hogy jelezzen, ha elalszom unalmamban, amíg ő írdogál.
- Ha gömbhalat fogsz, azonnal dobd vissza, az mérgező.
- Nyugi, itt nincs gömbhal! Maximum Sünhal, de úgysem esszük meg azt sem! - bár nagyon örülnék neki, ha lazacot fognák ki, úgy megkóstolnám. Razz

Na szóval elfekszem a patak mellett lévő fa alatt, s várom, hogy szóljon a csengő, míg Grifi még mindig írdogál. Nagyon rákapott erre a mob tanulmányozós dologra, még pedig annyira, hogy jól megvert, mikor az első számának a próbapéldáját meglátta, ugyanis én kis troll módjára tele firkáltam hülyeségekkel, egészen pontosan a sorok közé írtam a saját megjegyzéseimet. Még jó, hogy a verés sem fáj itt, de pár hétig nem is szólt hozzám Grifi. Komolyan, úgy viselkedett, mint egy megsértődött nő, s nem szólt hozzám hetekig egy rohadt szót sem! Én meg ugyan kértem bocsánatot már az első alkalommal, de úgy is hetek teltek, mire megbocsátott. ><

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Ápr. 05 2015, 11:09

A jó kardforgató egyik ismérve a helyes táplálkozás és azon belül is a megfelelő alapanyagok kiválasztása. Igaz főzni még mindig nem tudok, de kitartóan gyakorlom és már égetni legalább tudom az ételt. Razz

Ma úgy döntöttem halra megyek ami külön segít az edzésben. A hal puszta kézzel való kifogása fejleszti az ügyességem és a reflexeim és a hideg víz valamint a hűvös, szeles idő növeli az állóképességem és a kitartásom. Egyszóval csak nyerhetek vele. A legjobb helyszín ehhez természetesen a szafari övezet. Rengeteg hal és vad található és számos az igényeimnek megfelelő helyszínt találhatok. Olykor még szörnyekbe is belebotlok amiknek bizonyos részét pénzre tudok váltani ha levadászom. Rövid sétát követően meg is találtam a megfelelő helyet. A patak elég sekély volt, hogy belegázoljak de épp csak annyira, hogy halacskák még vidáman úszkáljanak benne. Igen ez a hely tökéletes lesz. Még egész kellemes idő is lett volna ha nem fújna annyira a szél. De akkor is ki kell bírnom! Leültem a fűbe és elkezdtem neki vetkőzni, nem szerettem volna ha a ruháim csurom vizesek lesznek. Na persze nem mindent vettem le csipán a cipőmtől, a zoknimtól és a harisnyámtól szabadultam meg. A szoknyám rövid volt így az még jócskán a víz felszíne fölött maradt. Szépen egymás mellé raktam őket majd beledugtam a nagylábujjam a vízbe amit gyorsan vissza is kaptam.
- Brrr… - Borzongtam bele. A víz hidegebb mint gondoltam de muszáj elviselnem. Ezúttal az egész lábfejemet belemártottam.
-Eeek! – Borzongott bele az egész testem. Éreztem ahogy ah ideg végig szalad a testemen. Összeszorított fogakkal és ököllel léptem bele a másik lábammal is. – Hi-hi-hidegebb m-m-mi-mint go-go-go-gondoltam… - Vacogtam magamban. De a mozgás segít így elkezdtem fel le ugrálni a vízben erre az össze közelben lévő hal elúszott. – Ez ro-ro-rossz ötlet v-volt. – Ha bármit is ki akarok fogni mozdulatlannak kell lennem. És így is tettem de ez egy hihetetlenül megerőltető feladat volt. Nagyon nehéz rávenni a testem, hogy ne remegjen mint a nyárfalevél. Azt képzeltem, hogy egy kád forró vízben vagyok és ez egy ici-picit segített. Kellet vagy tíz perc mire végre vissza tértek a halak és még legalább ennyi idő kellet mire az egyik szemtelenje elég közel merészkedett, hogy elkaphassam őt. Koncentráció és fegyelem. Erre volt most szükségem. Megvártam a megfelelő pillanatot majd egy hirtelen mozdulattal a hal felé kaptam de az kicsusszant a kezemből és odébb úszott. Reflex szerűen utána kaptam de erre megcsúsztam és bele hasaltam a vízbe.
-Kyaaaaaaaa! – Sikoltottam fel ijedtemben na meg attól, hogy így már nem csak lábam fagyott le de az egész testem, és ha ez még nem lett volna elég a szemtelen sügérje még oda is úszott hozzám és mintha csak az arcomba röhögött volna.
- Te kis! – Sziszegtem a fogaim között. A hidegérzet egy pillanat alatt elmúlt és a fortyogó düh fűtött. Ismét utána nyúltam de elkezdett felfelé úszni a patakban.
- Nem menekülsz! – Pattantam ki a patakból és a part mentén kezdtem üldözni. Az üldözés egészen addig tartott amíg meg nem pillantottam két fiút a parton akik épp pecázgattak de már túl későn. megállni nem tudtam így megpróbáltam átugrani az utamban lévő horgászbotot de nem, hogy ez nem jött őssze de ahogy ugrottam volna a bal lábam beleakadt a botra és pofával előre megint bele estem a vízbe ráadásul ahogy kapálóztam még a zsinegbe is belegabalyodtam.
- Segíííííts! – Vinnyogtam ahogy egyre inkább csak magamra tekertem a zsineget.

by **Szophie** Vas. Ápr. 05 2015, 13:32

Lehet, hogy ez egy idomáros szokás, már ha azt nézzük, hogy Shukaku is mennyire szereti, és mennyiszer is találkoztunk mi már a szafariban, de tény, hogy mi is Vezérrel egyre több időt töltöttünk itt, állatkákra vadászva. És legtöbbször társaságunk is akadt ehhez, ezzel is szórakoztatóbbá vagy éppen idegesítőbbé téve a napot. Ma éppen a szórakoztató volt jelen.. Legalábbis első ránézésre más nem is lehetett.
Már egy ideje róttuk az erdőt, és a föld kellemes illata már teljesen beleivódott az orromba, amikor Vezér jelzett, hogy csobbanást hallott. Ő el is futott abba az irányba, de nekem nem volt igazán kedvem mindehhez, inkább csak csendesen sétáltam utána. Így botlottam bele a fiúba, és hallottam meg a különös mondatot, ami már önmagában megtorpanásra késztetett. Némileg fel kellett világosítani őt, még ha ezzel kockáztatom is, hogy megzavarom őket a társalgásban. Igazából nem nagyon érdekelt.. De kötelességemnek éreztem a legutóbbi Shukakuval való közös főzőcskézésem után, hogy ebbe most beleszóljak.
- A gömbhal ehető, ha megfelelően van elkészítve. Fugunak hívják. Én meg tudom csinálni, maxon van a jártasságom. - húztam ki magam büszkén, melléjük lépve, ám félig mégis egy bokor takarásában maradva.
Ekkor érkezett meg trappolva a hölgyemény, hogy aztán hangos nevetésre késztessen mutatványával mind engem, mind pedig Vezért, aki mögötte loholt ráérősen, fogai között valamiféle cuccal.
Szám elé tettem a kezem, hogy ne legyen annyira feltűnő a nevetés, de még így is hallatszott valamennyire, egyszerűen képtelen voltam visszafogni. Hehehh, mintha csak magamat látnám.. Vezér pofáján is látszott az elváltozás, melyet a komikus helyzet okozott, csak az ő nevetése inkább vicsorgásnak látszott, ahogy elővillantak hófehér, borotvaéles fogai.
Letette elém a harisnyát és cipőt, amit minden bizonnyal a lány hagyhatott odafönt, amikor még az úszással törődött - erre engedett következtetni csuromvizes ruhája. Kedvesen mosolyogva megközelítettük a lányt, és óvatosan lehámoztuk róla a zsineget, vigyázva, hogy abban se tegyünk túl nagy kárt. Szegény fiúknak ne legyen még ennél is több baja. Ha mégis elszakadt, adtunk egyet kölcsönbe, mi úgyis hálóval halászunk egy ideje.
A lánynak pedig lehívtam kölcsönbe egy törölközőt és egy egyszerű fehér vászon ruhát, középen kék masnival, hogy ebben a hidegben ne a csuromvíz dolgait kelljen hordania. Ez a ruha amúgy is sokkal cukibb, mint amit magára öltött. Vezér közben ide-oda kémlelt, hátha megtalálja azt a valamit, ami elől a lány ennyire fejvesztve menekült.
- Mesélj, mi történt.. - léptem oda mellé. - Mi elől menekültél? - kezdtem kérdezősködni, odahajolva hozzá, a törölközőt játékosan a fejére rakva. Persze megtörölgetni már nem fogom.. Mindenesetre első ránézésre butácskának tűnt, amolyan kis egyszerű, hétköznapi lánykának. De persze megtanultam már, hogy a látszat néha csal. Nézzetek csak rám..

by **Joey Chrome** Szomb. Ápr. 11 2015, 17:40

Miközben én sikeresen elalszom, megjelenik egy lány, aki azt mondja, hogy a gömbhal igenis ehető, s Fugu a neve, s hogy ő meg tudja csinálni.
- Én tudom kisasszony, de a barátom amerikai, neki meg mondhatja az ember, mi az a Fugu. ^^” - éppen, hogy kimondta Grifi, mikor felfigyelt a csengőre, s meglátta, mit fogott a pecabotom.
- Joey!
- Nem akarok iskolába menni anyu... - mormoltam alvás közben.
- Joey, valaki beleszorult a pecabotba!
- Mi van?! - és tényleg! Egy szőke leány akarta kiharcolni magát a zsinegből, ami már több helyen is elszakadt, de csak jobban belegabalyodott! Éppen menni akartam kiszabadítani, mikor a másik lány megelőzött, s kiszabadította. Illetve adott egy másik zsineget.
- Köszönjük. ^^” Amúgy ki a rákok vagytok? O.o
- Joey! - szólt rám Grifi azonnal mérgesen, mert ugye nem illik lányok nevét így kérdezni. - Elnézést kérek érte, néha akkora paraszt. ^^” Az én nevem Grifi, de igazából Haru, a barátom meg Joey. És a hölgyek neve? - közben én beraktam a pecabotomban a kölcsönkapott zsineget, majd bedobtam az új csalit, mivel azt is elvesztettem a szőke leánykának hála, majd a helyére illesztettem. Remélem nem fogok bakancsot kifogni, utána meg elaludni nagyon, mint a horgászversenyen, hogy ne fogjak ám semmit. Tényleg, ugye itt nincsenek vízi kígyók? D8 Nem akarok vízi kígyókat látni! D8 Bár ha jól tudom, csak Tengeri Kígyó van, az meg a tengerben van, nem a patakokban. Hála az Istennek, köszönöm, hogy megkíméltél tőlük!^^ Így nem kell félnem, hogy kifogok egy kígyót! Very Happy

by **Kurokawa Yuuki** Szomb. Ápr. 18 2015, 08:00

Addig kapálóztam és sikoltoztam még végül egy lány segített leszedni rólam a zsineget és kikászálódni a vízből.
- K-k-kö-köszönöm. - Vacogtam a fogaim között és elvettem a törülközött, hogy kicsit megszárítkozzam és hevesen elkezdtem törölgetni a arcom na meg a hajam és a lábaim. Ezután vissza is akartam adni a kölcsön kapott tárgyat ám amint megláttam kitől kaptam még a lélegzetem is elállt.
- Szophie-senpai! – Kiáltok fel örömömben és megragadom a senpai kezét. – Ugye..ugye tényleg te vagy? Á, micsoda hülye kérdés egész biztos, hogy te vagy az! Még sose találkoztunk de láttam az éhezők viadalán elért eredményeidet és… és gratulálni akarok… - Kezdtem el hadarni. Annyira ugatottá váltam, hogy még levegőt is elfelejtettem venni. – A szememben nagy-nagy hős vagy ám főleg azért, mert úgy nyertél, hogy közben nem bántottál senkit. Igazi a Justice Leaguhez méltó győzelem. – Engedem el végül már ha addig ő maga nem menekült el. – Kérlek Senpai engedd meg, hogy készítsek egy fotót rólad. – És azzal már elő is kaptam a fotó kristályt. – Wihihi, ma van az én szerencse napom. Előbb RenAi-senpai-val találkozom most pedig Szophie-Senpai-val. Ennél jobb napot el sem képzelhettem volna!
A kép után azért kicsit én is lenyugszom és át is veszem a kölcsön kapott ruhát. Szophie-senpai egyik ruhája. Annyira boldog vagyok! Fúrom bele az arcom az új ruhám vállába. Jó az illata. – Köszönöm senpai! – Hajolok meg illedelmesen. – Tőletek pedig elnézést kérek amiért tönkretettem a pecabototokat. – Fordulok a fiúk felé kissé pironkodva. – Amúgy nem menekültem. Egy halat próbáltam elkapni puszta kézzel de kicselezett. Az-az átkozott bestia! – Rázom meg az öklöm a patak felé nézve. – Oh, igen elfelejtettem bemutatkozni. A nevem Yuuki örvendek a találkozásnak és még egyszer köszönöm a segítséget! – Hajolok meg.

by **Szophie** Szomb. Ápr. 25 2015, 17:03

- Én sem vagyok japán, és én is csak nemrég ismerkedtem meg a Fuguval. - mosolyodtam el kedvesen, de közben vettem csak észre, hogy a másik fiú meg közben... bealudt. Milyen furcsa szerzet.
- Ugyan-ugyan. - legyintettem. - Szophie vagyok, örvendek. - nyújtottam kezet mind a két srácnak.
- Haru? Az nem lány név? - érdeklődtem én is, koránt sem illedelmesen, de annál kíváncsibban. Ahhoz már hozzá voltam szokva, hogy sok dolgot nem értek Japánban, így például ezt a nevet sem tudtam hova tenni.
Akkor viszont már meglepődtem, amikor meghallottam a saját nevemet a lánytól. Mármint az előbbi bemutatkozásom során még nem volt itt a lány, nem hallhatott.
Valahol örültem, hogy megismert, és az arcát elnézve még boldogabb voltam. De aztán az éhezők viadalának említésére elkomorodtam. Ennél jobban csak akkor lettem volna mérges, ha a szépségversenyt említi meg, ami még évmilliókkal ezelőtt volt, de szerintem még mindig vannak, akik arról ismernek fel. Még szerencse, hogy a birkózásra nézőként jelentkeztem csak, és nem résztvevőként, habár ezek közül csak egyet is kihagyva, most valószínűleg teljesen más lenne az életem. Tachibanamentes. Ehelyett még a nevét is viselem. Neutral

Szóval fogalmam sincs, hogy voltaképp átkozom-e a szépségversenyt, hisz elméletileg ott figyelt fel rám Kedvesem.
Viszont az éhezők viadalával teljesen más a helyzet. Csak ezt az éppen kalappá alakított babérkoszorút köszönhetem igazán annak, amit egyébként imádok azóta is, és soha nem váltanám le, semmiképp. A kedvencem, és csodálatos funkciókkal bír. Nem kell buta, böhöm sisakokat hordanom, amik sok esetben fertelmesen néznek ki, és egyáltalán nem nőiesen. Ezek helyett én simán besétálok egy csattal vagy virággal a hajamban..
Viszont ahogy a lány folytatta a mondandóját, valamiféle csillogás került a szemembe, ajkaim pedig mosolyra húztam. Ő nem azt látja, hogy egyedül győztem. Ő teljesen máshogy vélekedik! Annyira.. Annyira nagyon.. Aranyos!
- Köszönöm! - léptem oda mellé, és ölelgettem meg. - Nem hiszem, hogy én ilyen sztárféle lennék. - tiltakoztam. - Miért kellene a kép? - valójában sosem mutatkoztam a nyilvánosság előtt, hiába foglaltam el jó pozíciót a világ leggazdagabbjai között. Épp ezért nem mutatkozhattam. Én nem holmi sztárocska voltam. Tehát az elismeréshez ugyan hozzá voltam szokva, de a képek készítéséhez nem igazán... Valahogy eléggé kínosan érintett ez a szituáció. És attól is féltem, hogy felhasználja valamire. Hiába tűnt kedvesnek, attól még gyanakvó voltam vele szemben. De csak egy picit.. Mert amúgy aranyos. *.* Főleg ahogy szagolgatja a ruhámat. Én is így szoktam Kicsimét... A közös invertory legnagyobb előnye, hogy a ruháit hordhatom. Minek pizsama. Nekem volt pizsamám? Holmi Szophie illatú pizsama, amikor aludhatok Makoto illatú pólóban? Na, szerintetek melyik a jobb választás?
- Ühhm.. Én hálóval szoktam fogni őket. Régebben még én is pecabotot használtam, de mostanában átszoktam a kényelmesebb hálóra. De megpróbáljam kézzel fogni? Biztos mókás. Bár a víz hidegnek tűnik.. És még nincs jó idő sem.. Mondjuk nem mintha megfázhatnék. - vonultattam fel magamnak érveket és ellenérveket a játék kipróbálása mellett és ellen.

by **Joey Chrome** Vas. Ápr. 26 2015, 16:34

Az egyik lányt Szophie-nak hívják, és igen híres lehet, hogy a másik lány, Yuuki meg úgy rajong érte. O.o Akkor hogy-hogy én nem ismerem? O.o Vagy láttam valahol, s elfelejtettem? O.o
- Az nagy teljesítmény kisasszony, ugyanis a Fugut nagyon nehéz megcsinálni, s a valóságban csak az csinálhatja, aki ért hozzá és engedélye is van. - jééé, ezt nem is tudtam! O.O
- A Haru semleges név, azaz lehet lány is, meg fiú is Haru, bár több lánynak adják ezt a nevet, mint fiúnak. - Grifi nem esett zavarban Szophie kérdése miatt, gyakran kérdezték már tőle. Yuuki meg bocsánatot kért a pecabotért, igaz, csak a zsinegnek lett annyi, mert a pecabot még nem tört el hála istennek. Very Happy

- Nyugi, csak a zsinegnek fújtak, de már kaptunk. ^^ Még egyszer köszi Szophie! ^^ - de nem kicsit néztem, mikor Yuuki mondta, hogy puszta kézzel akart halat fogni. O.o
- Hát a halat nehéz puszta kézzel megfogni, mert ugye vízes, ami azt jelenti, hogy csúszós. O.o – ez inkább méltatlanság volt, mint okoskodás az én részemről, mert én soha nem értettem a pusztakezes pecázást. Minek a puszta kéz, mikor a pecabottal nagyobb az esély kifogni a halat, s nem is leszünk vizesek tőle. Very Happy

Apropó kapás, valami rángatja a csalit! 8D
- Pillanat lányok és Haru, kapásom van! - azonnal kirántottam a vízből a fogást, ami aztán megcsípett. Ugyanis egy rák volt!
- Á-- tényleg, nincs is itt fájdalom... ^^” - jutott eszembe, mert ordítani akartam a fájdalomtól, de hát az olyan nincs is itt. ^^”

//rák//

by **Kurokawa Yuuki** Szer. Ápr. 29 2015, 16:40

Eléggé meglep, hogy a senpai megölel, azt hiszem még kicsit bele is pirultam de igyekeztem megőrizni a már amúgy is nagyon alacsony szinten lévő nyugalmam.. de…de…
- Senpai! – Viszonzom az ölelést. Sokkal, sokkal kedvesebb mint ahogy én azt hittem.
- Ugyan-ugyan Senpai. Az amit ott bemutattál nagyon is híressé… gondolom… - Így belegondolva nem is tudom mások mennyire emlékeznek rá. Látszólag ezt a két fiút se nagyon érdekelte, hogy egy igazi idomár legenda áll velük szemben sőt, még csak nem is ismerték. – De minden esetre az én szememben nagyon is híres vagy, mondhatni egyfajta példakép… - Megint éreztem, hogy enyhén az arcomba szökik a vér. Sok példaképem van Aincrad szerte de még sosem volt lehetőségem ezt el is mondani nekik. – Emléknek szeretném. – Felelek közben a kérdésre. – Már RenAi-senpaitól is sikerült szereznem egyet és nagyon megtisztelnél vele ha rólad is készíthetek. – Mutatom meg neki azt a nemrég készült képet amin a senpai-val selfiezek.
A figyelmem a kép után a fiúkra terelődött és arra, ahogy az egyikük kifog egy rákocskát.
- Gratulálok. – Dicsérem meg őt. – Egyébként annyira nem nehéz. És remek módja az edzésnek. A hideg víz serkenti a vérkeringést és növeli az álló képességet. – Magyarázom. – Még maga a pusztakézzel való hal kifogása növeli a fókuszt és a reflexeinket. – Mialatt az efféle horgászás előnyeit sorolom odasétálok a patak szélére és letérdelve fölé hajolok. Ezúttal nem mászom bele csupán a két karomat a magasba emelve várom a megfelelő pillanatot. Nem szeretném összevizezni a senpai ruháit. – Ezen felül pedig próbára teszi a gyorsaságunkat és a türelmünket… - Ebben a pillanatban belekaptam a vízbe majd már rántottam is ki ám hal helyett egy méretes kecskebéka pihent a kezemben amit ijedtemben el is dobtam. Pont a senpai felé…

by **Szophie** Szer. Jún. 03 2015, 23:05

- Ohh, értem már! - mosolyogtam rá Harura. - Sajnálom a tudatlanságomból fakadó kellemetlenségeket. - kértem azért elnézést is, hiszen kérdésemmel lehetséges, hogy meg is bántottam, bár nem tűnt úgy. Meg annyira nem is fontos.. Inkább csak a belém nevelt illem beszélt.
Yuuki-chant szépen megölelgettem, és viszonozta is boldogan. Valahogy jó érzéssel töltött el a vele való találkozás, bár gyanakodásra is okot adott, ez az érzés egyre távolabb kezdett kerülni tőlem, ahogy múltak a pillanatok. Persze sosem tűnhet el, senkinél sem, Joey és Haru is ugyanúgy gyanúsak. Mindenki az! Mindig! De ők is csak annyira már csak, mint akárki más. És általában nem is okoznak különösebb fejtörést ezek a dolgok, sőt, egész jól szoktam kijönni belőlük mindig.
Igazán meglepett aztán Yuuki viselkedése, de nem róhattam a szemére, hiszen szörnyen aranyos is volt közben valahol..
- Hát öö.. Akkor.. készíts, gondolom. - a végső löket, ami miatt engedékeny lettem, RenAi-san említése volt. Ha ő is megbízott benne, akkor nincs okom kételkedni. A céhtársam egész tapasztalt lehet, hiszen már akkor is frontharcos volt, amikor én még csak cukrászdákban tengettem napjaim.
Így aztán beálltam mellé egy fotó erejéig.
- Nem hinném, hogy ez a játékban működne.. - mondtam a lánynak óvatosan.
- Itt a rendszer a meghatározó, nem pedig a vérkeringés, vagy ilyesmi. - nem akartam nagyon letörni, de.. Az ő érdeke is, ha nem hisz mindenfélét el.
De még végig sem mondtam, egy béka repült felém. Bevallom, nagy kertünk volt... Mit kert, egy egész birtok. És még egy tó is állt rajta, így elég sok dologban volt részem a természetből, és nem mondhatom magam tipikus városi valakinek, de... Azért annyira én is egy palotában nevelkedett kisasszony vagyok, hogy egy béka közelségétől rosszul érezzem magam.
Szerencsére a sikolyomat magamba sikerült fojtanom, az ijedt tekintet viszont valószínűleg mindent tükrözött, miközben elugrottam a béka útjából.
Vezér közben a patak partján ült egy darabig, de aztán Yuuki szavaira fellelkesült, bár ezt már senki sem vehette észre.
Egy ideig csak ült, várt, aztán nem hallottunk más, csak egy csobbanást. És nem, nem esett bele, csupán a mancsát áztatta meg a vízben, ahogy a macik szokták. És a parton ott mozgolódott egy Keszeg.
- Annyira nehéz lenne? - kérdezte ő a szokásos lekezelő stílusában.

by **Joey Chrome** Pént. Júl. 17 2015, 17:50

Yuuki megfogott egy békát, aki ugyan nem ijesztő, de azért a lány megijedt, s elhajította, Szophie felé, aki szintén megijedt, s félreugrott a repülő béka útjából, így a kétéltű felém szállt, amit én a pajzsommal fogtam vissza. Lehet, hiba volt, mert hallottam egy NYEKK hangot, majd a béka pixelekre robbant.
- Szegény Béka, ez kifingott! :'( - Haru forgatta a szemét, azt gondolván, hogy Joey, azaz én már megint hülye vagyok. Én nem már megint vagyok hülye, kikérem magamnak, hanem mindig, csak nem mutogatom, mint díszhomo a hovatartozását! ˇ^ˇ Közben a farkas fogott egy keszeget.
- Az állatod szereti a halat? - azok után, hogy láttam egy lovat húst enni, nyúlakat vérszomjassá válni, profokat meghülyülni, sárkányokat, akik hajókat püffölnek, bűzlő farkasokat a hegyben, s még egyéb ilyen finomságokat, már semmiben sem vagyok biztos. Már csak olyyan játékokból hiányoznak az elemek, mint pl a Resident Evil, a Last of Us, az Outlast, a Left 4 Dead, az Alien, s akkor már elmondhatom magamról, hogy minden megtörtént velem. Ejj, azok is milyen régi játékok már. De azok legalább jobbak voltak a maiaknál. Mert már játszottam olyan maival, amiben annyi volt a horror, hogy elénk ugrott valami gumibaba, meg az az akciókban annyi volt az akció, hogy kettőt lősz, azt csá. Komolyan, valamelyik kiadónak volt bőr a képén félkészen kiadni, s tetemes összegeket kérni a patchokért és DLC-kért, aminek az lett a vége, hogy csődbe mentek, s persze csodálkoztak, hogy miért, mikor szerintük korszakalkotó játékokat alkottak. Ja, persze, korszakalkotó… Csak olyan pénzrablók és semmire se jók voltak, hogy röhej.

by **Saibāitachi** Szomb. Szept. 19 2020, 09:46

24h szóló szafari 3/1

________________ Első _______________

A fiú töprengve nézte a sebesen áramló patakot, ahogy a benne lévő köveken fehér tajtékot vetve rohan tova a víz. Az elmúlt napok rádöbbentették, hogy alapból rosszul közelítette meg a problémát, ~Sőt az sem kizárt, hogy valójában ez nem is probléma…~.
Bár a játék fogságban tartja, tulajdonképpen ez nem több mint egy „szobafogság”. A szülei is alkalmazták eme fenyítéket. Hozzá kell tenni, hogy nem sok sikerrel, mert valljuk be őszintén, egy vérbeli kockát azzal büntetni, hogy nem jöhet ki a szobájából, hanem kénytelen a számítógépe előtt ülve tölteni az idejét, hát nem tűnik olyan súlyosnak. És ez a szobafogság sem tűnik olyan vészesnek, csak óvatosnak kell lennie, és nem szabad kockáztatni. Igazából odakint nincs semmi olyan, ami hiányozna. Mióta az egyetemen lopja a napot, szülei nem igazán foglalkoznak vele. Az ő idejüket és figyelmüket teljesen leköti a húga. A húga, aki egy elkényeztetett hercegkisasszony, bár ezért Itachi nem hibáztatja, ő is pont ugyan ilyen volt, ezt tudja magáról nagyon jól. Csak míg őt fiúként, az élet helyre tette, addig húgát, mint lányt a szülei még a széltől is óvták, ezért a lányka megmaradt annak a hisztis kis csajnak, aminek a szüleik nevelték.
Igazából egyedül csak a haverok által havi rendszerességgel beütemezett „elhajlások” (ahogy szülei titulálták), amik talán hiányoznak neki. Visszaemlékezve ezekre az alkalmakra, elvigyorodott, és halkan kuncogott ~Menyét az őrült gunslinger… na „ő” hiányzik egy kicsit.~

Visszarendezve gondolatait a jelenbe, arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy az itt és most számít. Megpróbálja kihozni abból a legjobbat, ami jutott neki. Ennek kapcsán először az alap felszerelését kell valahogy egy használhatóbbra cserélni. Mert jelenleg a kései nem sokat érnek. ~Támadásaim olyan pontosak, mint egy lézerszike, de ezek a vacakokkal a kezemben olyan érzésem van, mintha fakanállal viaskodnék.~ A mai napig is sokat bosszankodik, hogy a kazamatában olyan nehézkesen bírta csak leverni azt az egy szerencsétlen teknőst. Ráadásul csak egy lány segítségével, ami további olaj volt a tűzre, forrongó indulatai terén. A felszerelés javítása sok, nagyon sok lóvéba kerül, és az ő lehetőségei igen csak szűkösek. A kazamatázás, mint azt tapasztalta felejtős, amíg nincs egy becsületes felszerelése. Próbált küldetésekre menni, elkeseredésében, minden óvatosságát sutba vetve, még felhívást is tett ki a játékostárs kereső hirdetőtáblára, egy küzdőtéri viadal reményében, de gyakorlatilag még a kutya sem szagolta meg a hirdetését. Bár tudat alatt nem is reménykedett sikerben, lévén, hogy a játékosok mind magasabb szinteken, az úgynevezett fronton harcolnak, mi a bánatot keresnének itt lent. De még ha le is jönnek, mit vesződnének, egy kitudja honnan idekeveredett kezdővel. Legalábbis Itachi ezt gondolja mivel ~Én is pontosan ezt tenném…~. Majd nagyot sóhajtva előszedi az inventoryjából a horgász cuccát. Tudja hogy a szafarizásból nem lehet megélni, az is leginkább társakkal hatékony. Egyedül épp csak arra jó, hogy alapokat szerezzen a későbbi építkezésekhez. Bár az is igaz, hogy az első szafarival nagyot kaszált, de az csak a legendás szerencséjének volt köszönhető. A mostani ténykedése, már sokkal több előkészületet és tervezést igényelt. És pont ezért van itt hajnalok hajnalán, bár a várható haszon elég csekélynek tűnik. ~De még mindig több, mint ha csak a levegőt pazarolnám a fogadó szobájában.~

Eleinte még próbált érdeklődést tanúsítani a horgászatnak, de ahogy az idő telt, egyre jobban elunta magát. Végül, a hely biztonságosságát kihasználva, szokásos őrült ötleteinek egyikét vette elő.
Lábbeliét levette, és a nagylábujjára hurkolta a horgászzsineget. A művelet végeztével hanyatt dőlt a fűben és az égen tova úszó felhőket kezdte figyelni. A felhők körvonalait, a feléjük kinyújtott karjaival, mint egy ceruzaként használva mutató ujjait rajzolta körül amilyen gyorsan csak tudta, anélkül, hogy a két keze összeakadt volna. Egyrészt javította a két kéz koordinációs készségét, másrészt meg le is foglalta magát. Persze egy idő után ezt is elunta, és akkor már csak pusztán bambult az égre, miközben egy fűszál végét rágcsálta. Rémesen unatkozott, de tudta, hogy addig kell letudni itt amit akar, amíg még ilyen kellemesen nyugalmas. Hamarosan ugyanis ellepi a szintet a játékosok tömege. Merengéséből a lábujjára tekert zsinór rántása zökkentette ki. Először nem is igen tudta mit csináljon, már azon túl, hogy felült és letekerte a zsineget az ujjáról. Nyilvánvaló, hogy a zsinór végén van valami élő, mert nagyon viháncolt. Erről egyből egy kedvenc ifjúsági regénye jutott eszébe; „Vadponyt, elhiheti vadponyt! Az csinál ilyen parádét.” még fel is kacagott, ahogy visszaemlékezett az olvasottakra.
Végül ahogy felszedte a zsineget, előtűnt a szerencsétlen áldozat.
~No koma te most így jártál! Nem mondom, hogy rekord fogás, de ez is jó lesz valamire.~ gondolta miközben el kezdett szedelődzködni, itt ugyan is végzett, most át megy a közeli erdőbe, és ott is szerencsét próbál. Persze nem a horgászszerelékkel. Mielőtt elindulna, még alaposan körbenéz, ez nála már megszokás. Több szempontból is hasznos, de legfőképp azért, mert ha valamit elhagyott volna, így még időben észreveszi.

by Ajánlott tartalom