Ayse "Napló részletek"

by **Ayse** Hétf. Feb. 24 2014, 12:38

A nap ami halászatba torkollott

A mai reggel sem indult másképp, mint a többi. Hajnali öt órakor ébredtem, már automatikusan kipattan ilyenkor a szemem és nem is tudnék ellene mit tenni. Kipihenten keltem, nem kellett sietnem így komótosan összerámoltam a fogadóban bérelt szobám. Ami nem volt nagy, meg elegáns de a szükségleteknek pont megfelelt. Amint kiszálltam az ágyból, nyújtózkodtam egyet és az önmagától megágyazta magát, mikor már pont nyúltam volna a takaróért. A szekrénybe épített tükör előtt elkészültem, megfésülködtem majd összefogtam a hajam. Felöltöztem majd kalapot fel, és indulhatott is a mai nap egy kiadós futással. Szerettem reggel futni, szinte senki sem lófrált odakint, csak pár npc és egy besúgónak nevezett alak. Sokat nem tudtam róla és nem is érdekelt, annyit hallottam hogy jó pénzért információkat ad el. Jelenleg nincs szükségem ilyesmikre mivel se felesleges pénzem, és az első dolgom amúgy is hogy normálisan felszereljem magam és jártasságokkal is bővítsem önmagam. A hideg levegő szinte marta a torkom és az orrom, fújtattam… hiába kénytelen voltam néha-néha megállni pár tömb után ami bosszantott. Odakint jóval többet tudtam futni, idebent meg sem közelítem a kinti eredményeimet. Hiába most látom, csak hogy mégis mennyit is érnek a pontok… De mindez nem keserít el. Minden nap egy tömbbel többet szeretnék futni, és jelenleg ez a kilencedik felébredt napom Aincardban. Három tömb már megvolt, a sarkon megtámasztva kezeimmel a térdemet szusszantottam ki magam. Pár perc kellett, hogy ismét neki tudjak állni. Majd ismét bele vetettem magam és meglendültem hogy neki vessem magam a futásnak, de egy fiú hang megállított ebben.
- Te ott, kérlek várj még… - Fordultam hátra, eddig nem láttam senkit de úgy látszik Ő is a korán kelők közé tartozhat. Szívem szerint nem vártam meg, de kezdőként sajnos rá kell hogy támaszkodjak mások segítségére, így gondoznom kell valamelyest az emberek közötti kapcsolatomat.
- Mit akarsz? – Kérdeztem tőle tömören és őszíntén. Nem értettem hogy mit szeretne, pont tőlem de ez úgyis mindjárt kiderül.
- Egy kis segítségre lenne szükségem. – Folytatta, majd a szemöldököm felvonva néztem rá kérdően. Persze az emberek csakis akkor tudják leszólítani a másikat ha segítségre van szükségük, különben még rájuk sem néznének…
- Tudod én egy híres halász fia vagyok. És megnőtt a forgalmunk, tehát megfelelő nyersanyagokat kell keresnem a pecabotok elkészítéséhez. Legjobb anyagok a mogyoró és bambusz, sőt ezek lelőhelye is megvan, de egyedül kevés vagyok a nagymennyiségű kitermelésükre, szóval ha segí… - Nem tudta befejezni.
- Nem érdekel. – Mondtam ki, majd kezdtem lendületet venni a futás lendületének.
- De nem ingyen kérem. – Mondta ki az úgynevezett varázsszót. Hiába jelenleg kénytelen vagyok minden kis „csip-szart” elvállalni pénz és arany reményében. Így újból rápillantottam.
- Furcsa hogy minderre hajnali fél hatkor kérsz meg egy utcán lévő járókelőt. – Fejtettem ki, de kénytelen vagyok elfogadni az ajánlatod és ez a te szerencséd. Ugyanakkor befejezem a futást, megreggelizek és utána vagyok csak hajlandó segédkezni neked. Szóval velem tartasz? -
Nézett rám a tag értetlenül, és mutatott saját magára. Majd mikor neki indultam a futásnak, értette meg hogy, hogy is értettem az utóbbi mondatom. Nem tetszett neki, de nem szólt semmit. Ugyanakkor rájöttem hogy gyorsabb nálam. Ez kissé zavart, de nem azt láttam hogy gyorabb náma, mintsem hogy pár szint után én is elérhetem ezt a szintű sebességet. A kitartása is jobb volt az enyémnél, pár a nyolcadik körnél ismét meg kellett állnom kissé pihenni, de amint látóterébe kerültem erőt vettem magamon és újra neki lendültem. Nem hagyhatom hogy túlzottan lemaradni lásson. Majd mikor végeztünk betértünk a fogadó vendéglőjébe. Egy gyors rántottának csúfolt valami komótos bevágása után készen álltam hogy a srác „szolgálataiba” álljak. A fiú végig próbált velem kommunikálni, mint ahogy az is lejött neki hogy új vagyok a játékban. Mondhatnám hogy idegesített az állandó szövegelése, de pont hogy nem… egyik fülemen be, másikon ki. A reggeli után elkészülve mindennel, követtem a srácot az erdőbe. Addigra a nap is világosan sütött, és az idő is megenyhült.
- Reggel nyoltól jönnek a vendégek, addigra teljesen késznek kell lennem, tehát van másfél óránk tíz pecabot elkészítéséhez. – Monda mindezt nekem mikor megérkeztünk a mogyorófákhoz.
- Innen kell öt, majd a bambuszból is öt. – Jelentette ki, és neki is álltunk a fa kitermelésének. Megmutatta melyiket szeretné, és én azt a pengémmel egy mozdulattal elvágtam… volna. Ugyanis sok esetben megakadt a felénél, és akkor bizony az egész fa pixelekre robbant szét, majd pár perc múlva respanolt. Rá kellett jönnöm a technikájára, de amint meglett gyorsan összegyűlt az öt darab. A srác az inventoryjába pakolta, majd újra útra keltünk. Nem messze egy bambusz erdő közepén megpihentünk, majd ott is munkának láttunk. A fél erdő elpixeleződése után meg lett ott is a kívánt öt darab, majd a halász ház munkástermében neki is látott a saját feladatának. Összegyűlytött még pár alkatrészt, amiknek a nevét is mondogatta magában, gondolom hogy tisztázza mi van meg, és hogy mi kell még.
- Orsó…nyél… toldás… és végül a véggyűrűk. – Motyogta, majd mikor minden a helyére került pötyögött párat a menülyében és már készen, frissen csillogott a pecabot a kezében.
- Tehát a tizedik. – Monda ki hangosan, majd rám mosolygott.
- Köszönöm a segítségedet, természetesen nem feledkeztem meg a jutalmadról sem. – Azzal átnyújtotta majd folytatta.
- Hmm… úgy nézem még van időnk nyitásig. Szeretsz horgászni? – Kérdezte egy kedves mosollyal.
- Még nem próbáltam . – Feleltem őszíntén.
- Semmi gond, akkor majd én megtanítalak, hidd el jó árban vannak a piacon a finom halak, ráadásul akinek van főzés jártassága mesés ételt tud belőle készíteni. – Lelkendezett, én meg bele mentem. Miért is ne ha már itt vagyok, ráadásul ha tényleg jó pénz is van benne, akkor nem árt ténylegesen megtanulnom. Lementünk a tóra, majd becsónakáztunk a közepébe. Elmondott pár alap szabályt, majd neki láttunk a halászatnak. Kíváncsian várom sikerül-e valami érdemlegeset kifognom.