KezdőlapHouseki no Kokoro
2 posters
1 / 1 oldal
Houseki no Kokoro
by Kokoro Szomb. Feb. 15 2014, 22:19
Polgári név: Ismeretlen, japán származású
Nicknév: (Houseki no) Kokoro
Kor: 15-16 év
Nem: Nő
Kaszt: Állatidomár
Kinézet:
Belépek a tükör elé. Ez vagyok én? Hosszú, rózsaszín haj. Szép ez az árnyalat, tetszik. A szemeim üresek, ami fura és ijesztő. De én vagyok. A bőröm sápadt, de itt nem olyan foltos, mint kint. Zöld, mintás ingem van, ezt választottam valamelyik boltban. Vicces, színes gombjai vannak. És egy nagy fura színű szoknya. Meg a maszkom. Vagyis, maszkjaim. Mert sok van, de egyszerre az egyiket tartom a fejemen. Vagy elöl, vagy oldalt. Főleg a rókásat szeretem.
Jellem:
Nem tudom. Milyen lehetek? Furcsa. Talán szomorú. Magányos farkas. Szeretem a farkasokat meg az efféléket.
Kedves, és segítőkész? Nem tudom, nem volt még rá alkalmam. Nem ismerek mindent, nem tudom, miként láthatnak a többiek. Miként ismerhetnek. Én mindig csendben vagyok, mert annak kell lennem. Szeretek mindent, legalábbis azt hiszem. Azokat szeretem, amiket eddig ismerek. Kivéve a büdös és borostás férfiakat. Meg... a férfiakat. Vagyis csak félek tőlük... azt hiszem... nem tudom. Még meg kell ismerjem magam.
Képesség:
Youkai Róka Maszk: Az arcomra teszem a maszkom. Így aktiválhatom. Képes vagyok a kisállatom bőrébe bújni, és segíteni neki. Így még egyet támadhat, az enyémért cserébe. És ezt is csak egyszer. Meg, én nem vagyok olyan ügyes. Ezért egyel nagyobbat kell dobjak, mint egyébként. Ha tudok még támadni, akkor támadhatok, de a kisállatomat békén kell hagyjam. Olyan... három körön keresztül.
Előtörténet:
A napló fontosabb részei.
"2019. február 14.: Szülinapom van. Az egyik lány egy naplót adott. Azt mondta, leírhatok benne mindent, ami történt velem.
Virágzom. Reggel vette észre az ágytársam. Azt mondta, ne mondjam el a nevelőknek. Ő már régóta virágzik, ezért hiszek neki. Nem fogom elmondani."
"Bocsánat, de ismét nem tudom, milyen nap van ma. A nevelők rájöttek, hogy elhallgatom a virágzásom. De nem haragudtak, mosolyogtak. Ők mindig mosolyognak. És nevetnek, megsimogatják a fejünket, lágyan takargatnak be, ha betegek vagyunk, megkérdezik, "kérsz még?", mikor elfogyott az étel a tányérból. Szeretjük őket, és ők is szeretnek minket. Akkor is mosolyognak, mikor fel kell feküdnünk a kitárulkozó ágyra.
Akkor is, mikor valamelyik lány üvölt."
"Másnap van. Ma furcsa dolog történt. Este bevezettek egy külön szobába, rám mosolyogtak, azt mondták, legyek csendben, meg se nyikkanjak, majd ott hagytak. Aztán bejött valami férfi, borostás volt és büdös. Vigyorgott. Levette a nadrágját, aztán lefektetett. Nem értettem, miért itt kell aludjak. De aztán nem mondta, hogy aludjak, nem kellett csinálnom semmit, de azt nem tudom, ő mit csinált velem.
Még mindig fáj a combom tőle, pedig csendben voltam. Remélem, nem jön többet."
"Bocsánat, hogy nem írtam napokig. Csak fáj. Mindig jönnek mindenféle férfiak. Csinálnak valami furcsaságot, néha kérnek is tőlem valamit. Aztán megköszönik a nevelőknek, kezet fognak, és elmennek. Én meg ülök és arra gondolok, nagyon furák az emberek. És mocskosak. Mindig el kell miattuk mennem fürdeni."
"Megint itt vagyok. Napló, az természetesen, ha nem szeretem a férfiakat? Az otthonbeli fiúkkal nincs bajom. De a felnőttek rosszak. Az egyikük megütött. Fáj a szemem meg az orrom."
"Képzeld, ma új vendég jött. Még nem találkoztam vele előtte. Jól volt öltözve és nem volt büdös. Csak nagyon vékony. Ő nem csinált velem semmit, pedig elfeküdtem. Visszaültetett, leült ő is, aztán sírt. Nem tudtam, mit csináljak."
"A Vendég mindig engem kér, mikor jön. A nevelők még szélesebben mosolyognak rám emiatt. A Vendég pedig csak sír és beszél. Meséli, hogy meghalt a felesége, meg most meghalt a kisfia. Nem merem megkérdezni, mik azok és mit csináltak."
"Ma a Vendég arról mesélt, hogy megpróbált engem kihozni innen, de nem sikerült neki. Nem értettem, miért akar innen kihozni. Azt mondta, ez az élet nem embereknek való. Utánanéztem, mi az az élet."
"A Vendég azt mondja, ma jött utoljára. Nem sírt. Azt mondta, már nincsenek könnyei. Nem értettem, de hallgattam. Ültünk az ágyon és néztem, ahogy nézett. Aztán elővett egy fura valamit, csillogott, négyzet alakú volt. Kinyitotta, és kivett belőle nagyon-nagyon sok színes papírt. Számok voltak rájuk írva sok nullával, meg emberek fejeivel. Azt mondta, dugjam el, én megtettem. Aztán elment ő is, és soha többet nem jött vissza. Mikor néztem utána, tudtam, hogy nagyon elmegy."
"Másnap megtudtam, hogy a Vendég meghalt. Beleugrott a tengerbe. Elmagyarázták nekem, mi az, hogy meghalni. Nem igazán értem."
"Megint február van. A nevelők megdicsértek, hogy rendesen eszem, miután felfeküdtem a kitárulkozó ágyra. Utálok ide feküdni. Miközben felöltöztem, egymás között panaszkodtak azokról a lányokról, akik kidobják az ételüket, és "utána dobálhatjuk ki a kölkeiket". Nem tudom, miről beszélhettek."
"Az egyik lány megtalálta nálam a Vendég dolgát. Elmagyaráztam nekik, mire leesett állal néztek rám, és azt kérdezték, miért nem mondtam el eddig. Én mondtam, hogy azért, mert Vendég ezt kérte. Az egyik fiú felajánlotta, hogy mivel neki van kijárása, majd kiviszi és olyat fog hozni belőle, amivel kijuthatunk innen. Beleegyeztem."
A továbbiak már digitális feljegyzések a SAO-beli adatbázisból.
"Nagyon sok dolog történt. Ma hozta a fiú azt, amivel kijuthatunk innen. Fényes volt és gömbölyű. Azt mondta, legyen először az enyém, mert én adtam rá a pénzt, aztán majd felváltva használjuk. A nevelők megengedték. Féltem tőle, de beleegyeztem. A 'sisak' mindenfélét kért tőlem, aztán le kellett feküdnöm, de most nem úgy, ahogy szoktam, hanem összezárhattam a lábam. A fiú elmagyarázta, hogy hova fogok kerülni és mit kell majd csinálnom, én pedig aztán csináltam is. Azt kellett mondanom, hogy 'Link Start', és máris olyan dolgokat láttam, amit eddig soha. Kellett csinálnom egy embert, de nem tudtam, hogy kezdjek hozzá, végül hagytam, ahogy volt. A 'Kaszt' alatt az állatidomárt állítottam be. Nekem az tetszett legjobban. A neven gondolkodtam legtöbbet, mert nem tudtam, hogy hívnak, vagy hogy egyáltalán mi az a 'név'. Végül gondoltam, legyen az egyik kedvenc szavam, de azokból kettő is van. Melyik legyen?
Végül az lett, hogy 'Houseki no Kokoro', de azt nem fogadta el, mert túl hosszú. Lett 'Kokoro', és a 'Houseki'-t majd hozzámondom. Mikor beléptem, azonnal a nagy téren találtam magam, és rögtön meg is jelentek a többiek. Megijedtem, hogy azért kerültek ide, mert én beléptem. Aztán megjelent egy nagy csuklyás fickó és mondott valamit ő is a halálról meg a játékról. Nem értettem, mit mondott, így miután eltűnt, elindultam a városban. Nem tudtam, mit kell csinálnom, vagy hogy merre kéne induljak. Kilépni viszont nem engedett. Biztos nem vagyok itt elég ideje hozzá."
Ezek után csak egy bejegyzés született, a mai napon:
"Itt nagyon furán telik az idő. Még mindig nem enged ki. Biztos csak pár perc telt el, de én úgy érzem, már évek óta itt vagyok. A tojásom meg sem mozdult, pedig biztos vagyok benne, hogy ha kikel, akkor kiléphetek. Pedig melegítem én, meg törődöm vele, de nem akar csinálni semmit. Pedig olyan szép és fényes. Fura homokszíne van, két feketés-ezüstös csíkkal. Hasonlít az egyik állatra az egyik könyvből, amit láttam, ilyen kutyaszerű állat volt, de nem farkas meg nem is róka. Valami rokonuk volt, mondás is szól róla... A farkasokat szeretem itt a legjobban, mert szépek, csak vadak. Próbáltam kedves lenni velük, de megtámadtak, és végül le kellett ütnöm őket. Illetve első alkalommal valaki más ütötte le őket nekem. Vajon milyen lehetne, ha ők is kedvesek lennének, mint azok a petek, amiket néha egy-egy játékosnál látok? Láttam amúgy farkast is, és oda akartam menni megkérdezni, hogy hol szerezte, de nem mertem.
Lassan szeretném átadni a sisakot másnak is. Félek, hogy ha túl későn megyek vissza, a nevelők már nem fognak mosolyogni..."
Nicknév: (Houseki no) Kokoro
Kor: 15-16 év
Nem: Nő
Kaszt: Állatidomár
Kinézet:
Belépek a tükör elé. Ez vagyok én? Hosszú, rózsaszín haj. Szép ez az árnyalat, tetszik. A szemeim üresek, ami fura és ijesztő. De én vagyok. A bőröm sápadt, de itt nem olyan foltos, mint kint. Zöld, mintás ingem van, ezt választottam valamelyik boltban. Vicces, színes gombjai vannak. És egy nagy fura színű szoknya. Meg a maszkom. Vagyis, maszkjaim. Mert sok van, de egyszerre az egyiket tartom a fejemen. Vagy elöl, vagy oldalt. Főleg a rókásat szeretem.
Jellem:
Nem tudom. Milyen lehetek? Furcsa. Talán szomorú. Magányos farkas. Szeretem a farkasokat meg az efféléket.
Kedves, és segítőkész? Nem tudom, nem volt még rá alkalmam. Nem ismerek mindent, nem tudom, miként láthatnak a többiek. Miként ismerhetnek. Én mindig csendben vagyok, mert annak kell lennem. Szeretek mindent, legalábbis azt hiszem. Azokat szeretem, amiket eddig ismerek. Kivéve a büdös és borostás férfiakat. Meg... a férfiakat. Vagyis csak félek tőlük... azt hiszem... nem tudom. Még meg kell ismerjem magam.
Képesség:
Youkai Róka Maszk: Az arcomra teszem a maszkom. Így aktiválhatom. Képes vagyok a kisállatom bőrébe bújni, és segíteni neki. Így még egyet támadhat, az enyémért cserébe. És ezt is csak egyszer. Meg, én nem vagyok olyan ügyes. Ezért egyel nagyobbat kell dobjak, mint egyébként. Ha tudok még támadni, akkor támadhatok, de a kisállatomat békén kell hagyjam. Olyan... három körön keresztül.
Előtörténet:
A napló fontosabb részei.
"2019. február 14.: Szülinapom van. Az egyik lány egy naplót adott. Azt mondta, leírhatok benne mindent, ami történt velem.
Virágzom. Reggel vette észre az ágytársam. Azt mondta, ne mondjam el a nevelőknek. Ő már régóta virágzik, ezért hiszek neki. Nem fogom elmondani."
"Bocsánat, de ismét nem tudom, milyen nap van ma. A nevelők rájöttek, hogy elhallgatom a virágzásom. De nem haragudtak, mosolyogtak. Ők mindig mosolyognak. És nevetnek, megsimogatják a fejünket, lágyan takargatnak be, ha betegek vagyunk, megkérdezik, "kérsz még?", mikor elfogyott az étel a tányérból. Szeretjük őket, és ők is szeretnek minket. Akkor is mosolyognak, mikor fel kell feküdnünk a kitárulkozó ágyra.
Akkor is, mikor valamelyik lány üvölt."
"Másnap van. Ma furcsa dolog történt. Este bevezettek egy külön szobába, rám mosolyogtak, azt mondták, legyek csendben, meg se nyikkanjak, majd ott hagytak. Aztán bejött valami férfi, borostás volt és büdös. Vigyorgott. Levette a nadrágját, aztán lefektetett. Nem értettem, miért itt kell aludjak. De aztán nem mondta, hogy aludjak, nem kellett csinálnom semmit, de azt nem tudom, ő mit csinált velem.
Még mindig fáj a combom tőle, pedig csendben voltam. Remélem, nem jön többet."
"Bocsánat, hogy nem írtam napokig. Csak fáj. Mindig jönnek mindenféle férfiak. Csinálnak valami furcsaságot, néha kérnek is tőlem valamit. Aztán megköszönik a nevelőknek, kezet fognak, és elmennek. Én meg ülök és arra gondolok, nagyon furák az emberek. És mocskosak. Mindig el kell miattuk mennem fürdeni."
"Megint itt vagyok. Napló, az természetesen, ha nem szeretem a férfiakat? Az otthonbeli fiúkkal nincs bajom. De a felnőttek rosszak. Az egyikük megütött. Fáj a szemem meg az orrom."
"Képzeld, ma új vendég jött. Még nem találkoztam vele előtte. Jól volt öltözve és nem volt büdös. Csak nagyon vékony. Ő nem csinált velem semmit, pedig elfeküdtem. Visszaültetett, leült ő is, aztán sírt. Nem tudtam, mit csináljak."
"A Vendég mindig engem kér, mikor jön. A nevelők még szélesebben mosolyognak rám emiatt. A Vendég pedig csak sír és beszél. Meséli, hogy meghalt a felesége, meg most meghalt a kisfia. Nem merem megkérdezni, mik azok és mit csináltak."
"Ma a Vendég arról mesélt, hogy megpróbált engem kihozni innen, de nem sikerült neki. Nem értettem, miért akar innen kihozni. Azt mondta, ez az élet nem embereknek való. Utánanéztem, mi az az élet."
"A Vendég azt mondja, ma jött utoljára. Nem sírt. Azt mondta, már nincsenek könnyei. Nem értettem, de hallgattam. Ültünk az ágyon és néztem, ahogy nézett. Aztán elővett egy fura valamit, csillogott, négyzet alakú volt. Kinyitotta, és kivett belőle nagyon-nagyon sok színes papírt. Számok voltak rájuk írva sok nullával, meg emberek fejeivel. Azt mondta, dugjam el, én megtettem. Aztán elment ő is, és soha többet nem jött vissza. Mikor néztem utána, tudtam, hogy nagyon elmegy."
"Másnap megtudtam, hogy a Vendég meghalt. Beleugrott a tengerbe. Elmagyarázták nekem, mi az, hogy meghalni. Nem igazán értem."
"Megint február van. A nevelők megdicsértek, hogy rendesen eszem, miután felfeküdtem a kitárulkozó ágyra. Utálok ide feküdni. Miközben felöltöztem, egymás között panaszkodtak azokról a lányokról, akik kidobják az ételüket, és "utána dobálhatjuk ki a kölkeiket". Nem tudom, miről beszélhettek."
"Az egyik lány megtalálta nálam a Vendég dolgát. Elmagyaráztam nekik, mire leesett állal néztek rám, és azt kérdezték, miért nem mondtam el eddig. Én mondtam, hogy azért, mert Vendég ezt kérte. Az egyik fiú felajánlotta, hogy mivel neki van kijárása, majd kiviszi és olyat fog hozni belőle, amivel kijuthatunk innen. Beleegyeztem."
A továbbiak már digitális feljegyzések a SAO-beli adatbázisból.
"Nagyon sok dolog történt. Ma hozta a fiú azt, amivel kijuthatunk innen. Fényes volt és gömbölyű. Azt mondta, legyen először az enyém, mert én adtam rá a pénzt, aztán majd felváltva használjuk. A nevelők megengedték. Féltem tőle, de beleegyeztem. A 'sisak' mindenfélét kért tőlem, aztán le kellett feküdnöm, de most nem úgy, ahogy szoktam, hanem összezárhattam a lábam. A fiú elmagyarázta, hogy hova fogok kerülni és mit kell majd csinálnom, én pedig aztán csináltam is. Azt kellett mondanom, hogy 'Link Start', és máris olyan dolgokat láttam, amit eddig soha. Kellett csinálnom egy embert, de nem tudtam, hogy kezdjek hozzá, végül hagytam, ahogy volt. A 'Kaszt' alatt az állatidomárt állítottam be. Nekem az tetszett legjobban. A neven gondolkodtam legtöbbet, mert nem tudtam, hogy hívnak, vagy hogy egyáltalán mi az a 'név'. Végül gondoltam, legyen az egyik kedvenc szavam, de azokból kettő is van. Melyik legyen?
Végül az lett, hogy 'Houseki no Kokoro', de azt nem fogadta el, mert túl hosszú. Lett 'Kokoro', és a 'Houseki'-t majd hozzámondom. Mikor beléptem, azonnal a nagy téren találtam magam, és rögtön meg is jelentek a többiek. Megijedtem, hogy azért kerültek ide, mert én beléptem. Aztán megjelent egy nagy csuklyás fickó és mondott valamit ő is a halálról meg a játékról. Nem értettem, mit mondott, így miután eltűnt, elindultam a városban. Nem tudtam, mit kell csinálnom, vagy hogy merre kéne induljak. Kilépni viszont nem engedett. Biztos nem vagyok itt elég ideje hozzá."
Ezek után csak egy bejegyzés született, a mai napon:
"Itt nagyon furán telik az idő. Még mindig nem enged ki. Biztos csak pár perc telt el, de én úgy érzem, már évek óta itt vagyok. A tojásom meg sem mozdult, pedig biztos vagyok benne, hogy ha kikel, akkor kiléphetek. Pedig melegítem én, meg törődöm vele, de nem akar csinálni semmit. Pedig olyan szép és fényes. Fura homokszíne van, két feketés-ezüstös csíkkal. Hasonlít az egyik állatra az egyik könyvből, amit láttam, ilyen kutyaszerű állat volt, de nem farkas meg nem is róka. Valami rokonuk volt, mondás is szól róla... A farkasokat szeretem itt a legjobban, mert szépek, csak vadak. Próbáltam kedves lenni velük, de megtámadtak, és végül le kellett ütnöm őket. Illetve első alkalommal valaki más ütötte le őket nekem. Vajon milyen lehetne, ha ők is kedvesek lennének, mint azok a petek, amiket néha egy-egy játékosnál látok? Láttam amúgy farkast is, és oda akartam menni megkérdezni, hogy hol szerezte, de nem mertem.
Lassan szeretném átadni a sisakot másnak is. Félek, hogy ha túl későn megyek vissza, a nevelők már nem fognak mosolyogni..."
Kokoro- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 402
Join date : 2014. Feb. 15.
Age : 26
Tartózkodási hely : Angelic Tower
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: Angelic Voice
Re: Houseki no Kokoro
by Kayaba Akihiko Vas. Feb. 16 2014, 11:22
Szia!
Az előtörténetet elfogadom.
A tojásból egy Sakál bébi kelt ki. (Ha más, gyakori petet szeretnél szólj nekem privát üzenet formájában. A gyakori peteket a bestiárium összesítőben találhatod meg.)
Ezután a legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a harcos alapra, azaz:
Élet: 2 (a pet élete élet/2)
Fegyverkezelés: 0 (a te és a peted találati esélye)
Erő: 0 (a te sebzésed)
Irányítás: 3 (a pet sebzése)
Kitartás: 0 (megegyezik a pet kitartásával)
Gyorsaság: 0 (megegyezik a pet gyorsaságával)
Speciális képesség: 0 (megegyezik a pet speciális képesség pontjaival)
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Állatidomár Kés ( - )
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Az előtörténetet elfogadom.
A tojásból egy Sakál bébi kelt ki. (Ha más, gyakori petet szeretnél szólj nekem privát üzenet formájában. A gyakori peteket a bestiárium összesítőben találhatod meg.)
Ezután a legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a harcos alapra, azaz:
Élet: 2 (a pet élete élet/2)
Fegyverkezelés: 0 (a te és a peted találati esélye)
Erő: 0 (a te sebzésed)
Irányítás: 3 (a pet sebzése)
Kitartás: 0 (megegyezik a pet kitartásával)
Gyorsaság: 0 (megegyezik a pet gyorsaságával)
Speciális képesség: 0 (megegyezik a pet speciális képesség pontjaival)
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Állatidomár Kés ( - )
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.