Desdemona

Név: Shigi Lizzette / Játékban: Desdemona
Nem: Nő
Kor: 21
Kaszt: Idomár

Kinézet: Első ránézésre olyan, min hat mindjárt eltűnne vagy egy apróbb lökéstől azonnal darabokra törne, teljesen egy porcelánbabához lehet hasonlítani, hisz szinte hófehér a bőre, a hosszú derékig érő haja is teljesen hófehér, az egyetlen aminek erős színe van azok a szemei, hisz fehér arcából sárga kissé démoni szempár világít ki. 170 cm magas, vékony testalkatú lány, vonali finomak és elegánsak, igazából egy gyönyörű nő, aki virág korát éli.

Jellem: Eléggé zárkózott, nehezen barátkozik össze másokkal, bár ebbe belejátszik az is, hogy nehezen bízik meg másokban. Kedves és intelligens, nem szokása másokat megsérteni vagy bántani a néző pontját, bár stílusán néha érezni az arisztokratikus viselkedés módot, így néha kissé lenézi az embereket, de nem esik át a ló túloldalára. Annak ellenére, hogy milyen törékenynek néz igencsak erős személyiségű lány, képes hamar határozott és jól megfontolt döntéseket hozni. Hihetetlenül nyugodt természettel rendelkezik, néha már túlságosan is nyugodt. Ha valaki beszélgetést kezdeményez vele, akkor folytatja a dolgot, de magától ritkán szólít meg bárkit is. Olyan lány aki megbecsüli a barátait és törődik velük.

Képesség:
Véráldozat: Életpontjainak 10%-át átadja a petjének vagy épp csapat társnak a harcok során. Ezt csupán kétszer képes megtenni egy harc során, hisz ő maga áldoz fel saját élet pontjaiból, így 10%-os Hp veszteséget szenved el. ( Használat ideje 1 kör, Lehűlési idő 5 kör )

Előtörténet:
Egy igen neves nemesi család sarja ként nem volt felhőtlen gyermek korom, ha valamit hibáztam azonnal szidást kaptam érte, bár idővel megszoktam és csak ridegen tűrtem a dolgokat, az sem túlzottan segített, hogy nagyon gyenge szerveztem volt akkoriban, így még a szabadban sem lehettem sokat. Gyakran éreztem úgy, hogy nem vagyok más csak egy porcelán baba, aki egy hatalmas babaházban porosodik. Teltek múltak az évek és egyre inkább elzártam magam a világtól, egyre inkább ügyeltem rá, hogy minél kevesebb sérelem érjen és ténylegesen egy porcelánbabává váltam, bár sokan hívtak jégkirálynőnek is vagy amit sokat halottam az a Desdemona volt, amit nem igazán értettem, de sosem foglalkoztam ilyen kicsinyes dolgokkal. Nem igazán tudok sokat mondani, nemesi vérvonallal járnak a fényűző bálok, összejövetelek miegymás, de rengeteg sötétség van ebben a hatalmas fényben. Persze én igyekeztem minél inkább magam irányítani az éltem, de hiába lett erősebb a szervezetem még mindig nem voltam teljesen egészséges. Így maradtak a beltéri tevékenységek, így megtanultam egy-két hangszeren játszani és rengeteg képet festettem meg és rengeteg könyvet elolvastam. Sosem voltam társasági ember, bár ez a szigorú nevelésem miatt is lehet, na és ott van a hosszas bezárva töltött évek súlya is.
Idővel eléggé erős lett a szervezetem, hogy iskolába járhassak, bár az nem segített rá a közösségi éltemre. Sosem voltam egy hullám hosszon senkivel, igazából valahol le is néztem őket, hisz mivel eddig csak a zene a festés és a könyvek töltötték ki az éltem, így teljesen más szinten álltam mint a többiek és teljesen más témákban voltam otthon és érdekelt. Egyetlen egy barátot tudtam szerezni aki értékelte azt aki és ami vagyok, az ő neve Sachi volt. Az iskolában ő volt a hírhedt könyvmoly, így volt miről beszélnünk. Talán akkor mikor vele társalogtam mondhattam el, hogy igen jól érzem magam és boldog vagyok. Bár idővel ágynak estem és nem tudtam iskolába menni, de ez se volt akadály számára, míg én arra számítottam, hogy elfelejt és éli tovább az éltét ő közben úgy gondolta, hogy megőrzi a kapcsolatunk és szinte minden nap meglátogatott. Egy nap viszont egy eddigi számomra teljesen nem érdekelt és nem is igazán ismert témát hozott fel.
-Hé Lizz, te mit gondolsz az online játékokról?
-Nos, nem igazán foglalkoztam velük eddig, szerintem kicsinyes és fölösleges dolog, hisz az emberek csak otthon pösednek ezek előtt, ahelyett, hogy kimennének és ott létesítenének kapcsolatokat.
-Ez igaz, bár te nem tehet meg jelenleg, hogy kimehess a világba, így lehet ilyen szemszögből előnyösek is. Ugyanis így azok az emberek is élhetnek, akik képtelenek lenének rá.
-Talán igazad van. De miért is vitatjuk ezt a témát?
-Nos..hát…tudod….Van egy most igen felkapott játék és kicsit utána jártam és elkezdett érdekelni, viszont egyedül nem akarom elkezdeni és….hát….igazából….Arra gondoltam, hogy te és én játszhatnánk együtt, mivel te úgy is itthon vagy mindig és be vagy zárva. Jót tenne neked egy kis kimozdulás és talán, így gond nélkül megtehetnéd.
Teljesen meglepett a dolog meg az is, hogy ennyire foglalkozik a sorsommal.
-Nem igazán tudom, nem értek én hozzá, meg tudod, hogy nem vagyok az túlzottan barátkozós típus.
-Ugyan sebaj, majd azt a részét én megoldom, de egy világ ahol előítéletek nélkül tudunk mozogni, na meg persze te is mozoghatnál, még ha csak virtuálisan is, de megtehetnéd. Meg…hát….tudod én megvettem a játékot és a konzolt is neked, meg persze magamnak is….szóval nem szeretném, ha másik kárba veszne.
-Micsoda? Te előre megvetted úgy, hogy a válaszom se tudtad! Bár igaz, így kénytelen vagyok elfogadni az ajánlatod és kifizetem neked azt a konzolt meg játékot amit vettél nekem.
Ugyan Lizz, olyan formális vagy, nekem bőven elég fizetség az, hogy együtt játszhatunk. Akkor holnap készülj pizsamapartira és elkezdjük a játékot!
-Rendben. Akkor holnap máris belevágunk, de azért nem felejtsd el mondani amit eddig kinyomoztál.
-Persze-persze, amint játékba léptünk első dolgom lesz meg az is elcsípjek valami srácok aki segít nekünk gyenge hölgyeknek.
-Ez azt jelenti, hogy semmit se tudsz.
-Lebuktattál, de nekem most mennem is kell, akkor készülj a holnapi napra. Szia!
-Persze. Szia.
Másnap az egésznapom azzal telt, hogy vártam Sachi érkezését, mivel épp nem volt nagy munka készülni arra, hogy nálam tölti az estét, egyébként is a szolgálók mindent megcsináltak csak szólnom kellet nekik. Meg mit tervezzek, ha csak játszani fogunk egész este. Olyan este hat óra körül meg is érkezett és egyből neki is látott a játékhoz.
-Nos akkor Lizz kezdjük, minden egyebet, majd játékon belül fogunk megbeszélni.
-Rendben. Akkor majd találkozunk odabent.
Majd felvettük a sisakokat és megkezdtük a regisztrálást. A kasztokat nézegetve sokat gondolkoztam, hogy melyiket is kéne, aztán az Idomár kaszt mellett döntöttem, talán jól jön, hogy védi még valaki a hátam Sachi mellet. Bár lehet kissé sokat időztem a kaszt választóba mivel Sachit sehol se láttam, talán ő hamarabb végzett és elindult volna, egyszerűen nem tudtam merre menjek tovább, mármint tudtam csak nem akartam, hogy elkerüljük egymást. Ennek céljából is kötöttem ki ott ahol a legtöbb játékos volt és vártam, hátha hátba bököd Sachi azzal, hogy már keresett. Sajnos véletlenül se ez történt, hanem egy furcsa alak jelent meg az égen és azt mondta, hogy nem lehet kijelentkezni és a ha itt meghalunk akkor a valóságban is. Nem nagyon akartam meg hinne, de miután sikerült megbizonyosodnom a dologról, már teljesen tétlenné váltam nem szokásom a kétségbe esés, de a többi játékos másképp gondolkozott és egyből egymást taposva indultak meg. ~ Egek meg kell lelnem Sachit, aztán ketten megoldjuk a helyzetet valahogyan.~ Közben a tömeg sodort magával, az Úr sem tudná megmondani, hogy hol kötöttem ki, csak egy rendszer üzenetre lettem figyelmes, amit miután megnyitottam egy haloványan ezüst színű, kissé ragyogó tojás került a kezembe. ~ Talán ebből kell ki a pet akivel együtt kellesz harcolnom. Talán most kissé megnyugtató, hogy lesz velem valaki, míg meglelem Sachit.~ Így az eddig lekötött porcelánbaba útnak indul és harcol a túlélésért.